Sajtos tallér

Most, hogy itthon vagyok, igaz, hogy tanulnom kell és körbejárjuk a rokonokat, de azért annyi időm van, hogy süssek valamit. Sajnos hozzávaló nem sok van itthon, úgyhogy abból gazdálkodva, ami van, ezt a rágcsálnivalót tudtam összehozni. Nem mondható igazi karácsonyi süteménynek, de legalább tettem valamit az asztalra.

A sima búzalisztes változat egyébként nagy kedvenc a családban, mindenki kérdezi, hogy csinálom, mert a Mamáé valamiért mindig nagyon puha lesz, az enyém pedig jó ropogós. Most a megszokott tönköly- helyett rozslisztet használtam, nagyon érdekes íze lett, de így is finom. Kicsit hasonlít a burgonyás kenyérre, amit egyszer Apa sütött nekem.

Hozzávalók kb. 40 darabhoz:

• 200 g tk. rozsliszt (132 g CH)
• 100 búza finomliszt (75,4 g CH)
• 100 g reszelt trappista sajt
• 125 g margarin
• 1 tojás
• fél cs. sütőpor
• só
• bors
• fűszerkömény (egész)
• tej/tejföl az összeállításhoz

A hozzávalókat összegyúrjuk. Akkor jó a tészta, ha már nem esik szét darabokra, de nem is ragad a kezünkhöz. Persze a sajt és a margarin miatt egy kicsit zsíros lesz. Az összeállításhoz általában tejet használok, de ezt most 2 ek tejföllel helyettesítettem.

A tésztából kb. fél diónyi nagyságú gombócokat formázunk, amíg előmelegítjük az ostyasütőt. (Nekünk egy régi fanyelű, fém sütőnk van, nagyon jól szolgál, és úgy tudom, hogy manapság már nehéz ilyet találni, úgyhogy nagyon vigyázok rá.) Nem szükséges kiolajozni, mert a tésztában úgyis sok zsiradék van.

Hármassával, négyessével két-három perc alatt egyszer megfordítva megsütjük őket. Haladós munka, de, ha sokat szeretnénk csinálni, bizony rámegy egy fél nap is, az eredmény pedig jó gyorsan eltűnik majd az asztalról. Egy kés hegyével könnyen a tallérok alá tudunk nyúlni, és egyszerűen lefordulnak a sütőlapról.

Ez a mennyiség összesen 207,4 g CH-t tartalmaz, darabonként 5,18 g-ot.

Karácsonyváró omlós keksz

Szerettem volna sütni valami finomságot, mielőtt a páromékhoz indultam. Bár szokásomhoz híven most is ezernyi ötletem volt, azért döntöttem egy újabb keksz mellett, mert nem volt sok időm összedobni és biztosra akartam menni, hogy szállítás közben semmi baja sem lesz.

Már régóta szerettem volna egy diós kekszet is kipróbálni, és rengeteg almám volt, amit a szénszünet előtt valahogy el kellett tüntetnem. Végül pedig befészkelte magát az agyamba, hogy milyen finom az almaleves szegfűszeggel. Így született ez az egyszerű kis recept:

Hozzávalók 23 db-hoz:

• 100 g olvasztott margarin
• 50 g xilit (25 g CH)
• 1 tojás
• 100 g reszelt alma
• 100 g tk tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 100 g darált dió
• 50 g feldarabolt étcsokoládé (24,15 g CH)
• fél tk őrölt fahéj
• késhegynyi őrölt szegfűszeg
• fél cs sütőpor

Egy tálba kimérjük a lisztet és a diót. Hozzáadjuk a fűszereket a sütőporral, majd magunk mellé készítjük. A cukrot kikeverjük a margarinnal és a tojással. Beleforgatjuk az almát aztán apránként a lisztes keveréket is. Legvégül a csokoládét adjuk hozzá.

A masszából körülbelül diónyi halmokat kissé ellapítva egy sütőpapírral bélelt tepsire fektetünk, és 200 fokos sütőben 10 perc alatt készre sütjük őket. Nyugodtan pakolhatjuk szorosabban egymás mellé őket, nem fognak elterülni, csak kicsit megemelkednek.

Melegen is nagyon finom, de ha pihentetjük egy kicsit, sokkal jobban összeérnek az ízek.

Összesen 120,05 g CH-t tartalmaz, darabonként 5,21 g-ot.

Császárszalonna savanyú káposztával

Mostanában nincs nagyon jó kedvem, ezért főzni sem szerettem volna valami nagyon komolyat. Az igaz, hogy mindig ötletelek a legkülönbözőbb ételkölteményeken, de a pénztárcámat is megkíméli, ha néha valami egyszerű mellett döntök.
Már régóta szeretném beiktatni a savanyú káposztát is az étrendembe, de valamiért még sosem jutottam el idáig. Szilvi viszont állandóan arról beszél, hogy mindig máshol veszi a piacon (mindben tud kivetnivalót találni, de ez a vecsési szerintem igazán finom), így lassan bekúszott az agyamba. Először csak káposztaágyon akartam megsütni a felszeletelt szalonnát, de végül ez lett belőle. Gondolkoztam rajta, hogy feltegyem-e ide, nem nagyon illik ide a többi étel közé, de végül úgy döntöttem, hogy bármikor szükség lehet ilyen gyors és egyszerű tippekre.
A fényképnek azért rendesen meg is adtam a módját, nem tudtam megállni, hogy a délelőtt sütött kenyeret ne tegyem a tányér mögé (ebbe most mandulapelyhet kevertem, ami egy sütiből maradt ki).

Hozzávalók 4 adaghoz:

• 300 g császárszalonna
• 500 g savanyú káposzta (17 g CH)
• 100 g vöröshagyma (8,3 g CH)

A szalonnát csíkokra vágjuk és feltesszük a tűzre. (Én a bőrét levágtam, mert egyáltalán nem szeretem a kis darabokat rágicsálni.)

Amíg megpirul, és kisül a zsírja, egy kicsit átmossuk a káposztát, mert a szalonna már önmagában is elég sós. A szalonnához adjuk, és egy kicsit összesütjük.

A hagymát felkarikázzuk és ezt is hozzáadjuk. Amint egy kicsit megfonnyad, már készen is van az étel.

Burgonyával, kenyérrel tálalhatjuk.

Egy jó kis kirándulós lakomára emlékeztet, amilyen egyszerű, olyan kiadós. Meg is kívántam a toroskáposztát, miközben falatoztam. Nagyon régen nem ettem már, pedig igazán szeretem.

Összesen 25,3 g CH-t tartalmaz, adagonként 6,32 g-ot.

Egy kis adalék a kenyérsütéshez

Az elmúlt időben változtattam egy kicsit azon, hogy készítem a kenyeret. Tényleg nagyon keveset, de mégis sokat jelent az eredmény szempontjából. Így jobban megkel a tészta, ami szerintem a fönti képen nagyon is látszik, ezért hasznosnak láttam leírni, mit változtattam. Utólag azt gondolom, hogy ezekre korábban is rájöhettem volna.

Először: kipróbáltam, hogy mi lenne, ha egy kicsit több sikért raknék a tésztába. Ez nem jelent csak 5 g-ot, de az eredmény nagyon látványos. Így már 15 g-ot használok.

Másodszor: miután megkelt a kenyér, jó alaposan átgyúrom, nem kímélem a kezem, és csak aztán formázok belőle veknit. Ezt beteszem a jénaiba, bevagdalom a tetejét, és újból kelni hagyom, min. 20, de inkább 30 percig. Ha úgy látom, már eleget várt, megkenem egy kis vízzel és mehet is a sütőbe.

Hát ennyi.

A képen egy rozsos cipó van, az alábbi hozzávalókból készítettem el:

• 100 g búza finomliszt (75,4 g CH)
• 100 g graham liszt (60 g CH)
• 300 g tk rozsliszt (198 g CH)
• 15 g búzasikér (1,95 g CH)
• 1/2 ek só
• 25 g friss élsztő (2,45 g CH)
• 300 ml meleg víz
• a jénai kikenéséhez liszt és margarin

Ez a vekni 800 g-os lett (amin nagyon meglepődtem). Összesen 337,8 g CH-t tartalmaz, ami 100 g-ra vonatkoztatva 42,22 g-ot jelent.

Most egy kis tökmagot is kevertem a tésztába, mindig van itthon. A sárgarépás túrókrémmel együtt igazán finom.

Sárgarépás-narancsos kuglóf

Egyszer szóba kerültek a répás sütemények, és akkor én megígértem, hogy sütök egyet. Szerettem volna megmutatni, hogy milyen puha és finom lesz tőle a tészta, mert először engem is nagyon meglepett. Egyáltalán nem gondoltam volna. Ezért készült most ez a kuglóf. Igyekeztem úgy összeállítani, hogy ne legyen annyira tömény és ragacsos. Azt hiszem ez egészen jól sikerült.

Hozzávalók egy 23 cm-es formához:

• 155 g xilit (77,5 g CH)
• 160 g olvasztott margarin
• 2 tojás
• 140 g reszelt sárgarépa (11,2 g CH)
• 50 g mazsola (32,5 g CH)
• 1 közepes narancs lereszelt héja
• 120 g tk tönkölybúza liszt (76,68 g CH)
• 50 g darált dió (6 g CH)
• 1 csapott tk szódabikarbóna
• 1 tk őrölt fahéj
• 1/2 tk őrölt szerecsendió
• margarin és liszt a forma kikenéséhez

A sütőt előmelegítjük 180 fokra, és megolvasztjuk a margarint.

Egy tálba kimérjük a lisztet, a diót, a szódabikarbónát és a fűszereket, majd magunk mellé készítjük.

Kézi habverővel kikeverjük a cukrot és a margarint, majd beleütjük a tojásokat. Beleforgatjuk a reszelő kisebb lyukú oldalán lereszelt répát, a narancshéjat és a mazsolát. Apránként hozzáadjuk a lisztes keveréket is, aztán egy fakanállal a már előkészített formába simítjuk.

Kb. 35 perc alatt készre sütjük. Ahogy a képen is látható, alaposan meg fog barnulni, szinte azt is mondhatjuk, hogy megfeketedik. Egyáltalán nem kell megijedni, ekkor egy cseppet sem ég meg. Sőt, akkor jó, ha óvatosan megnyomogatjuk, és a tészta még ruganyos marad.

Kihűlés után szeleteljük.

Összesen 203,88 g CH-t tartalmaz, 20 szelet darabjában ez 10,19 g-ot jelent.

Dubarry szelet

Megint nem tudtam, mit főzhetnék, de a sütiken való ötletelés közben hirtelen a szerecsendióról ez jutott eszembe. Amikor először készítettem el, még nagyon új és szokatlan fűszer volt nekem, de megszerettem, bár mostanában is csak kevés ételhez használom. (Azt a sütit, viszont feltétlenül el kell készítenem!)

Pár dologra azóta is nagyon jól emlékszem az akkori dubarry szeletemről: Nagyon ízlett, bár kicsit sok szerecsendiót raktam bele. Elég sokáig ettem, szinte küzdöttem vele, mert annyira eltelített, hogy alig bírtam "legyőzni". Talán ezért nem készítettem el azóta többet, de most, hogy befészkelte magát az agyamba, nem tudtam kihagyni.

Hozzávalók 6 személyre:

a húshoz:

• 6 szelet sertéskaraj
• 1 közepes fej karfiol
• 25 g graham liszt (15 g CH)
• só
• kókuszolaj

a mártáshoz:

• 50 g margarin
• 25 g tk. tönkölybúza liszt (15,87 g CH)
• 100 ml tejszín és tej fele-fele arányban
• 200 ml tejszín
• 2 tojás sárgája
• 50 g reszelt trappista sajt
• só
• bors
• szerecsendió

A karfiolt megtisztítjuk, rózsáira szedjük, és enyhén sós vízben megabáljuk.
A hússzeleteket kiklopfoljuk, besózzuk, lisztben megforgatjuk. Egy serpenyőben kevés kókuszzsírt olvasztunk, amin kisütjük. A kész húsokat egy jénaiba tesszük és a karfiolt egyenletesen a tetejére halmozzuk.

A mártáshoz egy lábasban felolvasztjuk a margarint, majd a liszttel fehéredésig pirítjuk. Felengedjük a tejszín és víz keverékével (vagy tejjel) és forrásig főzzük. Levesszük a tűzről, hozzákeverjük a tejszínt, a tojások sárgáját, és a sajtot. Sóval, borssal és mindössze egy leheletnyi szerecsendióval fűszerezzük.

A mártást a karfiolos hússzeletekre öntjük és 180 fokon addig sütjük, amíg a teteje meg nem pirul.

Kiadós, laktató étel. Összesen 30,87 g CH-t tartalmaz, adagonként 5,14 g-ot.

Kókuszos rántott csirke

Amikor legutóbb otthon voltam, akkor hallottam erről a rántott hús variációról. Rögtön megragadta a fantáziámat, mert nagyon nagyon szeretem a kókuszt, - ha ezt eddig még nem írtam volna - és egy újabb panír-ötletet is kaptam. Köszönöm szépen, Klárika!
Már el akartam készíteni a múlt héten, de amikor kivettem a fagyasztóból az erre szánt húst, az sajnos, mint kiderült, fel volt kockázva (még otthonról hoztam azt is, és nem tudtam, mi lehet benne), így egy sajnos borzasztóan sikerült ananászos csirke lett belőle. De nem adom fel, azzal is próbálkozni fogok még.
Azt azonban nem szerettem volna hagyni, hogy ez étel elsikkadjon a többi elkészítésre váró közt, úgyhogy végre ma sor került rá. Ugyan úgy csináltam mindent, mint a zabpelyhes verziónál, és hála az égnek, minden tökéletesen sikerült, emellett pedig isteni finom lágy kókuszillat van a lakásban.

Most is csontozott csirkecombot használtam, egyszerűen azért, mert kevésbé hajlamos kiszáradni, mint a mell, olcsóbb is, és a szeletek közel egyforma nagyságúak, bár ebben az esetben nem kell nagyon számolgatni a szénhidrát mennyiséget.

Hozzávalók:

• 10 db kicsontozott csirke felsőcomb
• 30 g graham liszt (18 g CH)
• 70 g kókuszreszelék (4,2 g CH)
• 2 tojás
• só
• 50 ml étolaj

A csirkét értelem szerűen először lisztben, tojásban, végül pedig kókuszreszelékben forgatjuk meg. Ha egy ételben a húsokat lisztbe kell forgatni, általában graham lisztet használok, de ezt persze nyugodtan helyettesíthetjük más fajtával is, kinek-kinek ízlése szerint. A kókusztól pedig nem kell idegenkedni, nagyon lágyan érződik majd végül a húson.

A sütőt előmelegítjük, közepesnél kicsit alacsonyabb hőfokra. A húsokat sütőpapírral fedett tepsire fektetjük, és egy konyhai ecset segítségével mindkét oldalukat finoman megkenjük olajjal. A sütő aljába vizet teszünk párologni, hogy a hús minél puhább maradjon, és ne égjen meg a panír.

40 percig sütjük. 20 perc után, vagy amikor már kissé kezdenek barnulni, megfordítjuk a húsokat, hogy mindkét oldaluk egyenletesen süljön át.

Barna rizzsel, salátával tálalhatjuk.

Egy szelet 2,22 g CH-t tartalmaz.

Jó étvágyat hozzá!

Csipkebogyó tea

Ez is egy régi bejegyzés már a blogomon, de jobbnak láttam kicsit összerendezni az érthetőség kedvéért. Most aktualitása is van, hisz ki ne inna meg szívesen egy bögre teát ebben a zimankós, latyakos időben?

Én nagyon szeretem a teát, mindig többfélét tartok itthon és most már lehetőség szerint szálasat is vásárolok. Azonban, ha már annyi mindent magamnak csinálok, miért lenne ez alól kivétel éppen a tea? Egyáltalán nem bonyolult, csak az kell, hogy a közelünkben valahol találjunk pár csipkebogyó bokrot, akár vadon nőve is. Egyébként is azt vallom, hogy amit csak lehet, próbáljunk meg kihasználni abból, amit a természet ad, és persze mindenből jobb a "házi". Ezért készül nálunk minden évben többek között annyi befőtt és lekvár.

Ahhoz, hogy csipkebogyó teát ihassunk, a bogyók összegyűjtésével kell kezdenünk. Akkor jók, ha már megcsípte őket a dér. Ilyenkor egy kicsit roggyantabbak, a szép élénk pirosas színüket elvesztik, inkább sárgásak, barnásak, és az ujjunkkal akár el is tudjuk őket morzsolni.
Hogy teát készíthessünk belőlük, ki kell őket szárítani. Először mossuk át, majd a lehető legvékonyabban terítsük ki. Lehetőség szerint meleg helyre tegyük őket, mert akár több napig is tarthat, amíg jók lesznek. Egy kis hálóban fellógathatjuk például a radiátor fölé, vagy ha nagyon meg akarjuk sürgetni a dolgokat, gyújtsuk be a sütőnket a legalacsonyabb fokozaton, és tepsire terítve tegyük be a bogyókat résnyire nyitott ajtó mellett. Néhányszor forgassuk át őket, és pár óra alatt szépen megaszalódnak. (Van, aki ezután húsdarálóval ledarálja.)
Egy jól záródó dobozban tároljuk, mert állítólag a molyok nagyon szeretik. Ha egy szép teás dobozba tesszük, akár ajándékba is adhatjuk.

A teához egy jó nagy evőkanál bogyót áztassunk be egy éjszakára hideg, vagy langyos vízbe és fedjük le.Ezután reggel szűrjük le és már ihatjuk is a reggeli mellé. Fogyaszthatjuk hidegen és melegen is (szerintem langyosan picit finomabb), de fontos, hogy ne forraljuk fel, mert 60 fok fölött lebomlik a benne lévő C-vitamin.

Nagyobb mennyiségben hashajtó hatású, erre érdemes odafigyelni, de egyébként számos pozitív élettani hatása van.

Sütőtökös lepénykék

Mivel sütőtök szezon van, mindenhonnan ilyen receptekkel bombáznak. Már régóta szerettem volna kipróbálni egyet közülük, de végül mindig valami más készült helyette. Most, hogy hazajöttem, megláttam egy tököt a konyhában, és rögtön megkérdeztem, hogy mik a tervek vele, csinálhatok-e belőle valamit. Most nincs itthon cukor sem, úgyhogy nem tudok süteményt készíteni (még), jó, hogy mégis produkálni tudtam valamit.

Egész egyszerű elkészíteni, bár a sütéssel alaposan meggyűlt a bajunk. Az a kritikus pont. Végül Apa átvette tőlem a feladatot, ő mentette meg a napot, és a hatalmas mennyiségű már kikevert tésztát.

Hozzávalók:

• 1500 g sütőtök (247,5 g CH)
• 150 g tk. tönkölybúza liszt (95,85 g CH)
• 50 g búza finomliszt (38,15 g CH)
• 40 g sütőpor
• 6 tojás
• 1 tk só
• tej
• napraforgó étolaj

A sütőtököt meghámozzuk, a magját egy kanállal kivájjuk és felkockázzuk. Egy fazékban puhára pároljuk. Mi addig főztük, amíg lekvárra kezdett emlékeztetni.

Egy kicsit hűlni hagyjuk, majd habverővel addig keverjük, amíg már nem lesz darabos. Ekkor apránként belekeverjük a sütőporos lisztet a sóval és hozzáadjuk a tojásokat. Ha sűrűnek találjuk, tejjel hígíthatjuk, de erre szerintem nem volt szükség. A palacsintáénál egy kicsit sűrűbb tésztát kell, hogy kapjunk. Mielőtt elkezdenénk kisütni, kis ideig pihentetjük.

Egy serpenyőben kb. egy ek. olajat felforrósítunk. A masszát evőkanálnyi halmokban sütjük ki, mindkét oldalukat kissé megpirítjuk. vigyázzunk, nagyon óvatosan és türelmesen kell megfordítani. Papírtörlőre szedjük.

Ízlés szerint tálalhatjuk lekvárral, fahéjjal desszertként, egy kicsit a palacsintára emlékeztet az íze, igazán érdekes. Ha szeretjük a különlegességeket, köretként is kínálhatjuk hús mellé, vagy egy könnyű vacsoraként is elfogyaszthatjuk. Langyosan a legfinomabb, de hidegen sem utolsó. :)

Ez igen tetemes mennyiség, sajnos nem tudom megmondani, hogy mennyi CH lehet kb. egy darab lepénykében (az össz. CH-tartalom 381,5 g), mert sütés közben folyamatosan fogyott, és először olyanok is készületek, amikre nem lehetünk büszkék.

Forrás: apróséf.hu

Almás-zabos kókuszgolyó

Ez a kókuszgolyó is annak a felbuzdulásomnak az eredménye, hogy megpróbálok egy olyan változatot elkészíteni, ami minél jobban hasonlít az eredetire, de azért én is megehetem. A császármorzsa mellé szerettem volna még valamivel kedveskedni a páromnak, amit én találok ki és örül majd neki. Együtt készítettük el, és láttam az arcán, hogy bizony nagyon nem erre számított, amikor kókuszgolyót ígértem neki. Szerintem ennél jobb "utánzat" nem igen fog kikerülni a kezeim közül, még a színe is egészen közelít, aminek nagyon örültem. A párom is finomnak találta, de egyáltalán nem tekinti kókuszgolyónak, mert mégsem az igazi, azt mondta: "almás". Egyszer már azt is el szeretném készíteni neki.

Hozzávalók 20 darabhoz:

• 100 g kókuszreszelék (6,4 g CH)
• 2 alma lereszelve (250 g - 17,5 g CH)
• 100 g lágy zabpehely (68,1 g CH)
• 25 g xilit (12,5 g CH)
• 6 g holland kakaópor (1,94 g CH)
• ízlés szerint őrölt fahéj és rumaroma

A hozzávalókat egy jól zárható ételhordóban, vagy egy tálban, mit aztán jól le tudunk fedni összekeverjük. A kókuszreszelékből kb. 75 g-nyit keverünk bele, a többit meghagyjuk a forgatáshoz. Egy éjszakára hűtőbe tesszük, hogy a zabpehely megszívja magát egy kicsit és jól összeálljon a masszánk.

Ezután kis gombócokat formázunk belőle és meghempergetjük a maradék kókuszreszelékben. Hűtőben eláll pár napig, még egy kicsit finomabb is lesz.

Tehetünk a közepébe meggyet is, de nekem sajnos nem volt itthon.

Összesen 106,4 g CH-t tartalmaz, darabonként 5,32 g-ot.

Bár ez sem az igazi kókuszgolyó, elég finom ahhoz, hogy megérje elkészíteni.

Forrás: nosalty.hu

Azóta már elkészítettem a "rendes" kókuszgolyót is. A receptért kattints ide.

Egyszerű graham kenyér

Ez a recept kísérletezés eredménye. Megunva a bolti kenyerek rossz minőségét, vagy magas árát úgy döntöttem, hogy én is süthetek magamnak kenyeret. Nem kis munka volt receptet találni, ami persze nem vált be 100 %-osan, úgyhogy változtanom kellett rajta. Az is egy kaland volt, hogy megtaláljam, hol lehet nemhogy olcsón, de egyáltalán kapni mindenféle alapanyagot is. Beruháztam egy tálra is, legalább annyi volt a rákészülés, mint maga a tényleges munka.

Az előző kenyerem is nagyon finom lett, de túl tömör, egy kicsit olyan érzésem volt nem sokkal az elfogyasztása után, mintha összeállt volna a gyomromban. Most lazítottam a tésztán, sokkal nagyobb és szebb is lett maga a kenyerem. Ennek lett egy kis hátulütője is, mert jénaiban sütöttem, eredetileg fedő alatt szerettem volna egy darabig, de olyan szép magas lett a kenyerem, hogy nem mertem használni.

Így egy kicsit omlósabb, levegősebb a tészta, kellemesebb fogyasztani.

Szeretnék később igazi kovászos kenyeret is készíteni, de időben ez sokkal hamarabb megvan, ami  azt hiszem, nem csak az én esetemben lényeges szempont.

Hozzávalók:

• 400 g graham liszt (240 g CH)
• 100 g búza finomliszt (75,4 g CH)
• 10 g (egy csapott evőkanál) búzasikér (ettől lesz szép magas a kenyerünk - 1,3 g CH)
• 1/2 ek só
• 300 ml langyos/meleg víz
• 25 g friss élesztő (2,45 g CH)

Az élesztőt belemorzsoljuk a vízbe és megvárjuk amíg feloldódik. Nyugodtan elkeverhetjük egy kanállal is.

A többi hozzávalót kimérjük egy nagyobb tálba, amiben majd a kenyerünket keleszteni szeretnénk. Hozzáöntjük az élesztős vizet és jól összegyúrjuk a tésztát. Letakarva (lehetőleg meleg helyen) 1,5 óráig kelesztjük.

Ezután egy kicsit átgyúrjuk a tésztát és cipót formázunk belőle. Egy jól kimargarinozott, kilisztezett jénai edénybe, vagy kenyérsütő formába tesszük. Én egy 18 cm átmérőjű kerek jénait használtam. Ebben is kelni hagyjuk egy kis ideig, kb. 15 percig. Tényleg nőni fog még picit.

A tetejét egy éles késsel bevagdaljuk, és vékonyan lekenjük vízzel. Hideg sütőbe tesszük, amit kb. 200 fokra állítunk be. Ha vagyunk olyan szerencsések, amilyenek én nem, akkor fedő alatt kb. 35 percig sütjük, amíg egy kicsit elkezd megpirulni az alja, majd anélkül további 15 percet, hogy egy kicsit megpiruljon a teteje.

Ha nem használunk fedőt, rakjunk a sütőbe egy hőálló edényben vizet, hogy párologjon amíg sül a kenyerünk. Ezalatt többször is kenjük le vékonyan vízzel, attól függően, hogy mennyire éget a sütőnk. Én 10-15 percenként javasolom. Összesen 50 percig süssük.

Amikor elkészült, borítsuk ki egy rácsra, hogy az alja is könnyen kihűlhessen, és ismét kenjük meg vékonyan vízzel.

Az én kenyerem 790 g-os lett, összesen 319,15 g CH-t tartalmaz. Ez 40,39 g-ot jelent 100 g-ra vonatkoztatva.

Megjegyzés:

Szerintem nagyon finom, megüti a jobb bolti kenyerek színvonalát.
Általában ezt az alapreceptet használom, de mindig máshogyan készítem el, még sosem sütöttem két ugyan olyan kenyeret. Változtatok a liszten, vagy többfélét is összekeverek, teszek bele különféle magvakat is.
Ma őt készítettem el: a BL55-ös mellett fele-fele arányban graham és teljes kiőrlésű rozslisztből, napraforgó-, len-, szezám- és tökmaggal. Eddig azt hiszem, ez lett a legfinomabb (meglep, hogy mennyire szeretem a graham lisztet), és végre ki mertem próbálni, hogy milyen, ha az ajándék jénaimban sütöm meg. :)

Mindenki próbálkozzon meg legalább egyszer az otthoni kenyérsütéssel, aki teheti, igazán érdekes kaland! :)

Baconbe göngyölt csirkemáj

Ma nem csak a túrókrém készült, hanem ez a finomság is. Először akkor találkoztam vele, amikor a gólyatáborban a kollégiumi tanár ilyet készített. Addig még nem ettem, de nagyon jó illat áradt a lakásából, úgyhogy elhatároztam, hogy én is kipróbálom. Azóta egész gyakran készítem, általában nem használok semmilyen fűszert, csak hagymát, számomra elengedhetetlen a legtöbb ételnél. Most megszórtam majoránnával is, nagyon sokmindenbe teszek belőle, szerencsét próbáltam hát vele itt is.

Hozzávalók:

• 450 g csirkemáj (13,5 g CH)
• 250 g szeletelt bacon
• 1 fej hagyma (90 g - 7,47 g CH)
• 2 gerezd fokhagyma (4 g - 1,05 g CH)
• majoránna
• kevés margarin, vagy vaj

A májat megtisztítjuk, és felkockázzuk. Mindegyik kis darabot baconbe göngyöljük, és egy hőálló tálban, tepsiben szorosan egymás mellé sorakoztatjuk őket. Vékonyan meghintjük majoránnával. A kétféle hagymát felkarikázzuk és a kis tekercseink tetejére fektetjük. Olajat nem kell alá önteni, de egy kevés vajat, vagy margarint én mindig szeretek még rátenni, csak az íze miatt.

Előmelegített sütőben nagy lángon kb. 30 percig sütjük fólia alatt. Ezután azt levéve, kb. 10 perc alatt egy kicsit megpirítjuk a tetejét. Ha nagyon erős a sütőnk, ilyenkor egy picit alacsonyabbra is állíthatjuk a hőfokot.

Én általában krumplival eszem, így lett örök favorit.

Összesen 22,02 g CH-t tartalmaz, de azt sajnos most meg nem mondom, hogy ez hány adag. Általában 4-5 szokott lenni, de most sokkal többet készítettem, 6-7 re saccolom, a fagyasztóba is fogok félretenni belőle. Kíváncsiságból viszont megszámoltam, korábban még sosem tettem, 49 db lett.

Sárgarépás túrókrém

A körözött után kedvet kaptam más variációk kipróbálásához is, és ez igen hamar felkeltette a figyelmemet. Répás süteményt is már régóta szeretnék csinálni, mert nagyon finom, és az sem utolsó szempont, hogy most lehet a legszebbeket kapni a piacon, úgyhogy rögtön megcsináltam ezt a krémet.

Nagyon finom lett, bár nagyon sok is, úgyhogy ezt fogom enni éjjel-nappal. Egy előnye azonban már biztosan van: mivel maradt 100 g túróm, amivel hirtelen nem tudtam mit kezdeni, ez lett a tízóraim, egy pici szelet félresikerült, de azért még finom tortával.

Hozzávalók:

• 150 g túró
• 100 g natúr krémsajt
• 125 g finomra reszelt sárgarépa (1 nagyobb szál - 10 g CH)
• só, bors
• pár csepp citromlé ízlés szerint

A túrót egy kicsit összetörjük, elkeverjük a krémsajttal, majd óvatosan beleforgatjuk a sárgarépát is. Ízlés szerint fűszerezzük, szerintem akkor sem csináljuk rosszul, ha a citromlé kimarad belőle.

Pár hűtőben töltött óra után már fogyaszthatjuk is.

Nagyon egyszerűen és gyorsan megvan, elég tetemes mennyiség lesz belőle. A legnagyobb macera a répa lereszelése, úgyhogy bárki meg tudja csinálni, aki szeretne kipróbálni egy kevéssé szokványos szendvicskrémet. Igazán megéri!

Jó étvágyat hozzá!

Forrás: recept-oldal.hu

Zöldfűszeres-fokhagymás körözött

A múlt héten elfogyott a vajam, pedig általában mindenből veszek újat, amikor már csak egy nagyon kicsi marad. Időhiány miatt nem tudtam a megszokott helyen vásárolni, így a Mars téren lévő Spar-ban kötöttem ki. Nem szerettem volna az ottani vajat megvenni, mert azt hittem, hogy drágább - de éppen, hogy olcsóbb volt, mint kiderült -, így végül elcsábultam egy kis doboz körözöttel. Már megkóstoltam néhány félét, de korábban sohasem kedveltem. Most az fogott meg benne, hogy túróval készül, úgyhogy gondoltam, biztos nem lehet rossz. Annyira ízlett, hogy pár nap alatt el is fogyott. Mivel valószínűleg ez  volt az egyik létező legalapabb körözött-variáció, amit el lehet képzelni, kitaláltam, hogy legközelebb majd magamnak készítem el.

A töltött gombából megmaradt túrót nem akartam sokáig tartogatni, úgyhogy ugyan azzal a lendülettel összedobtam ezt a sajtkrémet is, csak a fotó elkészültére kellett egy kicsit várni, hogy a hűtőbe összeérjen még egy kicsit. Teljesen más lett, mint a bolti, pedig eredetileg meg akartam próbálkozni egy olyan paprikás-köménymagos verzióval, de aztán az újonnan vásárolt borsikafűnek sikerült elcsábítania.

Hozzávalók:

• 100 g túró
• 100 g natúr sajtkrém
• 2 gerezd foghagyma (2 g)
• bazsalikom
• kakukkfű
• majoránna
• borsikafű
• petrezselyemzöld
• pár csepp citromlé
• só, bors

Egy villa segítségével egy kicsit összetörjük a túrót és hozzákeverjük a sajtkrémmet. A fokhagymát minél apróbbra vágjuk, a szerencsésebbeknek fokhagymanyomóval sokkal könnyebb dolguk van. A földfűszerekkel együtt a túrókrémbe keverjük. Akkor vagyunk csak igazán szerencsések, ha minimum néhány fűszerből frisset tudunk használni.

Hűtőben fogyasztás előtt minimum néhány órát pihenni hagyjuk. Pár napnál tovább ne tartogassuk, már, ha kihúzza addig. :)

Sajtos túrókrémmel töltött gomba

Egy pár napja találtam ki, hogy végre töltött gombát is fogok készíteni. Az egyetlen akadályt ez elé az állította, hogy kapok-e ehhez megfelelő gombákat a piacon, mert az árus, akinél általában beszerzem nagyon kicsiket szokott hozni. Szerencsére kaptam, pedig már készen állt a B-terv, a zöldséges makaróni, ami már régóta igen nagy kedvencem, egyszer megmutatom majd, azt hogy szoktam készíteni.
Végül egy hatalmas bevásárlás után minden együtt volt ahhoz, hogy elkészítsem a gombákat:

Hozzávalók:

• 16 db közepes méretű gomba kalapja (300 g)
• 150 g túró
• 100 g natúr sajtkrém
• 35 g reszelt mozzarella/trappista sajt
• 1 db közepes paradicsom (100 g)
• kakukkfű
• borsikafű
• só
• bors

A gombákat megtisztítjuk, a tönkjüket eltávolítjuk. Ha szükséges, egy kiskanállal még kivájjuk egy picit a gombák kalapját, hogy több töltelék férjen bele. Sütőpapírral bélélt tepsire sorakoztatjuk őket.

A töltelékhez egy villával (így egyúttal a túrót is összetörjük) elkeverjük a túrót és a sajtkrémet. Sóval, borssal és egy csipet kakukkfűvel fűszerezzük és megtöltjük vele a gombákat. A paradicsomot vékony cikkekre vágjuk és mindegyik gomba tetejére teszünk egy szeletet. Finoman megszórjuk borsikafűvel és a tetejére egy kis halom reszelt sajtot is pakolunk.

Az így kapott "tornyainkat" 180 fokon kb. 10 perc alatt készre sütjük. Amikor kivesszük a sütőből, rögtön átpakoljuk egy tányérra.
(Mivel most a megfázásos időszak miatt van itthon citromom, minden kis gombára cseppentettem egy pici citromlevet, amikor még csak a túrókrémet raktam bele.)

Köretnek fogyaszthatunk rizst, vagy a gombák megmaradt tönkjeit felhasználva készíthetünk egy enyhén fűszeres, gombás-tejszínes mártással megbolondított tésztát is. Ha például vendégeket várunk, ez lehet két külön fogás is.

A CH számolással most nem fáradoztam, mert csupa alacsony szénhidráttartalmú alapanyagot használtam fel. Ez a mennyiség nekem négy adagot tesz ki.

Tipp:

• Vagy a túrókrémet sózzuk picit erősebben, vagy evés előtt egy kicsit sózzuk meg a gombákat.
• Nyugodtan csináljunk több túrókrémet, ha kimarad, remek lesz körözöttnek.

Forrás: mindmegette.hu

Tejszínes-barackos rakott csirkemell

Ez a recept is ott szerepelt már nyár óta azok között, amiket szerettem volna elkészíteni. Most, hogy végre lett egy kis időm igazán szerettem volna egy kis időt a konyhában tölteni, mert már kezdett hiányozni. A piacon szerencsére nagyon szép barackokat találtam. Először közönséges őszibarackot kerestem, de végül a nektarin szimpatikusabb volt, és pár más dolgon is változtattam.

Ma volt egy nagyon kellemes élményem is, amit feltétlenül le kell írnom. Véletlenül megláttam egy magányosan üldögélő nénit, aki fügét árult. Nem csak, hogy még nem ettem az aszalt formáján kívül sohasem, de még nem is láttam. Nagyon megörültem neki, vettem is egyet (azért nem vittem túlzásba), és igen ízlett. Szegény nénire szinte rá kellett kiabálni, hogy észrevegyen, mert úgy elmélyedt a gondolataiban.

Szerencsére azért a buszt nem késtem le, pedig kevés híja volt, úgy elkóricáltam a sok árus között. Sajnos éppen a nagy bámészkodásban citromot sem vettem, pedig alaposan meg vagyok fázva.

Hozzávalók:

• 1 nagy csirkemell (560 g)
• 1 nagy fej vöröshagyma (120 g - 9,6 g CH)
• 2 gerezd fokhagyma (8 g - 2,128 g CH)
• 2 tojás
• 120 g reszelt trappista sajt
• 200 ml főzőtejszín
• majoránna, só
• bors, ételízesítő
• olíva olaj
• 1 nektarin (120 g - 13,68 g CH)

A húst megtisztítjuk, vékony szeletekre vágjuk és egy kicsit kiklopfoljuk. Finoman besózzuk, és megszórjuk majoránnával, majd állni hagyjuk.

A hagymát meghámozzuk, apróra vágjuk, és 1-2 ek olajon megdinszteljük. A felét egy hőálló edény aljára borítjuk.

Erre fektetünk egy réteg húst, majd ezt követi egy újabb réteg hagyma és hús. Erre fektetjük a vékonyra szeletelt barackot.

A tetejére mártást készítünk. A tejszínt lassan melegíteni kezdjük, majd belekeverjük a sajtot, finoman sózzuk, borsozzuk. Amikor langyosra hűlt belekeverjük a tojásokat és az egészet ráöntjük a húsra.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 35 percig fólia alatt sütjük, majd a fóliát levéve a tetejét kb. 15 perc alatt enyhén megpirítjuk.

Ismét bátorkodtam nem számolni a tejszínnel és a sajttal, így összesen 25,4 g CH-t tartalmaz. Ha öt adagban fogyasztjuk, adagonként ez 5,8 g.

Forrás: mindmegette.hu

Sütőben sült rántott csirke zabpehely-bundában

Mostanában nagyon hiányolom a rántott húst az étlapomról, pedig korábban sosem szerettem különösebben. Mióta diétázom, nem csináltam magamnak, de amikor más csinált, nagyon szívesen megettem, szokásomhoz híven persze egy kis bűntudattal kísérve, hogy olajban sült dolgot falatozok. A patisszon volt az első kísérletem, hogy ne fehér liszttel készítsem el, és most hosszú tervezgetés után, hogy pontosan hogyan kivitelezzem, hogy minél jobban sikerüljön, a sütőben készítettem el.

Az eredmény igazán meglepett, nekem nagyon tetszik, mert egyáltalán nem száradt ki, még papírtörlőre is kellett tennem. Azzal még lehetne kísérletezni, hogy hogyan süssem meg kevesebb olajjal, de azt hiszem igazán jó úton haladok.

Annak is hasznos lehet, aki pusztán nem szereti az olajszagot, vagy csak spórolni szeretne vele, és az sem mellékes, hogy bár sokáig sül, nem kell ott állni mellette.

Így készítettem el az Apától kapott gondosan, nagy-nagy szeretettel előkészített csirkét használva:

• 8 db kicsontozott csirke felsőcomb
• 1 tojás
• 110 g lágy zabpehely (74,91 g CH)
• só, bors, ételízesítő
• napraforgó-, vagy olíva olaj

A combokat finoman besózzuk és állni hagyjuk, amíg mindent előkészítünk a főzéshez. A sütőt is előmelegítjük közepes, vagy annál egy kicsit kisebb hőfokra. (Sajnos itt nincs semmilyen fokozat a tűzhelyen, minden érzésből megy.)

Ezután az ételízesítős, borsos tojásba forgatjuk. Meghempergetjük a zabpehelyben. Ha túl sok tapadna rá, a felesleget óvatosan rázzuk le. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket. Egy konyhai ecset segítségével mindkét oldalukat vékonyan! megkenjük olajjal. (Én most nem mertem, csak napraforgót használni, hogy ha valami balul ütne ki, ne a drága olíva bánja.)

Kb. 40 percig sütjük, közben, mikor már egy kicsit elkezd megpirulni a teteje, óvatosan megfordítjuk. A sütő aljába egy kis edényben vizet teszünk, hogy szép lassan párologjon, és biztosan puha maradjon a hús.

Nagyon jó illata van, és kellemes íze.

Így egy szelet hús kb. 9,36 g CH-t tartalmaz.

Fahéjas, mazsolás csokis keksz

Ez a süti a nemrég indult keksz-sütő sorozatom legújabb darabja. Már elkészítettük egyszer a párommal közösen, szép emlék, de akkor még nem lett az igazi, ugyanis vele sikerült letesztelnünk az új sütőt, amiről kiderült, hogy éget. Így lett egy adag kicsit nyers, és egy kicsit túl barna süti, de mindkettő finom lett.

Most, hogy a sütő-probléma elhárult, tökéletes lett. Csak az volt kérdéses, hogy lesz-e időm megcsinálni, mert az nem kifejezés, hogy le lettem bombázva referátumokkal. Szerencsére sikerült sebtében összehozni, és most egy kicsit eltérve a recepttől csak mazsolával készítettem, hogy igazán elnyerje a párom tetszését.

Már lassan egy hete elkészült, de a bejegyzést még csak most lett időm megírni.

Hozzávalók 20 db-hoz:

• 1 tojás
• 75 g xilit (38,15 g CH)
• 75 g olvasztott margarin
• 50 g tk tönkölybúza liszt (31,95 g CH)
• 50 g búza finomliszt (38,15 g CH) / 50 g darált dió (6,9 g CH)
• fél cs. sütőpor
• fél kk fahéj
• 50 g étcsokoládé (24,3 g CH)
• 50 g mazsola (32,5 g CH)
• rumaroma

Ugyan úgy készítettem el, mint az eddigi kekszeket, az a módszer már jól bevált.

A cukrot és a tojást habosra keverjük, majd hozzáadjuk a margarint. Apránként beleforgatjuk a sütőporos lisztet a fahéjjal, majd a rumaromás vízbe áztatott mazsolát és végül a feldarabolt csokoládét.

A masszából sütőpapírral bélelt tepsire pici adagokat halmozunk. Hagyjunk nagyobb távolságot közöttük, mert sütés közben jól szétterülnek. 180 fokon  kb. 10 perc alatt már készre is sülnek.

Csak liszttel készítve összesen 164,4 g CH-t tartalmaz, egy darab 8,22 g-ot.

Diót használva ez 132,25 g-ra csökken. darabonként 6,61 g-ra.

Forrás: nosalty.hu

Bolognai szósz

Amikor legutóbb otthon voltam, apa boldogan újságolta, hogy milyen finom bolognait főzött, és meg kell mutatnia nekem, hogy készül, hogy majd én is tudjak csinálni magamnak. Erre sor is került, én voltam a kiskukta, aki mindent összevágott, aztán pedig nézte, hogy készül a nagy mű a mester kezei alatt.

Most én is elkészítettem, sok időbe telt, de jól elvan magának a gázon, úgyhogy kitakarítottam közben, aztán pedig tanultam. Sajnos nem tudtam szép fényképet készíteni, mert kicsit időhiányban vagyok (ez a bejegyzés is később íródik), és még sajtot is elfelejtettem venni a tetejére, dehát az a lényeg, hogy finom lett. Persze nem olyan jó, mint az igazi Apa-féle, de nem is az otthoni paradicsomból készült, ami teljesen más, mint amit itt lehet kapni.

Hozzávalók 4 személyre:

• 1000 g paradicsom (40 g CH)
• 500 g darált sertéshús
• 60 g vöröshagyma (4,8 g CH)
• 6 g fokhagyma (1,58 g CH)
• só
• bors
• ételízesíő
• bazsalikom

A paradicsomot nagyobb kockákra vágjuk, és egy közepes fazékban, vagy egy nagyobb serpenyőben lefedve kis lángon lassan párolni kezdjük. Időnként megkeverjük, amikor már majdnem jó, a fedőt is levehetjük róla. Én soha nem hámozom meg a paradicsomot, szeretem látni az ételben a héját. Így kétségtelen, hogy igazi zöldségből készült és nem valamilyen sűrítményből.

A hagymát apróra kockázzuk. Amikor a paradicsom már szószos állagú lett (ez körülbelül egy óra), hozzáadjuk a hagymát és a húst is. Megfűszerezzük (én kevés sót és ételízesítőt használok, de nagyon sok bazsalikomot) és tovább főzzük kis lángon néka megkeverve még körülbelül két óráig, amíg a hús el nem készül. Önthetünk hozzá egy kevés vizet, mert ezalatt bőven elfővi a levét. A vége felé már levehetjük a fedőt is.
Nagyon kellemes, lágy paradicsom íze lesz, de ha kicsit intenzívebbre szeretnénk, nyugodtan rakjunk bele több hagymát, biztos vagyok benne, hogy Apa sem spórolt úgy vele, mint én.

Így elkészítve a szószunk összesen 46,38 g CH-t tartalmaz, egy adag 11,59 g-ot. (Ezek igazán bőséges adagok egy személyre.)

Kókuszos csokidarabkás zabfalatok

Holnap költözöm, és ez most a nagyon-köszönöm-hogy-segítesz-nekem süti, ugyanis a párom nem hagy egyedül a tenger-sok holmimmal.  Persze azért már önmagában annak is örülök, hogy csináltam végre valamit, indok nélkül is. Először valami mást akartam készíteni, de fő szempont volt, hogy ne szakadjon ránk egy halom süti, mert senki sem eszi meg, és legyen egyszerű a nagy pakolászásban. Így esett a választás a csokis kekszre, és a két potenciális versenyző közül ő nyert egy hajszállal a kókusz miatt. Szerintem igazán finom lett, remélem nem csak nekem fog ízleni.

Hozzávalók:

• 1 tojás
• 80 g xilit (48 g CH)
• 120 g olvasztott margarin
• 150 g tk tönkölybúza liszt (95,85 g CH)
• 1 tk sütőpor
• 1 csipet só
• 100 g zabpehely (68,1 g CH)
• 60 g kókuszreszelék
• 50 g 74 %-os étcsokoládé darabokra törve (16 g CH)

A tojást elhabarjuk a cukorral, majd hozzákeverjük az olvasztott vajat. Ezután a fenti sorrendben beleforgatjuk a száraz hozzávalókat is.

180 fokra előmelegítjük a sütőt. A masszából hideg vizes kézzel kb. diónyi nagyságú gombócokat formázunk, és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket. Villával ellapogatjuk őket, és 10-15 perc alatt megsütjük őket.

A recept szerint használhatunk a csokoládé helyett aszalt gyümölcsöt, vagy törökmogyorót, én még úgy nem próbáltam ki.

Nekem összesen 19 db kekszem lett. Az összes CH-tartalom 227,95 g, így egy darab 11,99 g-ot tartalmaz.

A recept Kicsi Vú oldaláról származik, érdemes nézegetni. Ott csokis-kókuszos zabkeksz néven szerepel, én ezt csak azért változtattam meg, mert egy kicsit emlékeztet a Győri Édes Zabfalatokra.

Almás golyó

Még Karácsonykor terveztük a párommal, hogy csinálunk kókuszgolyót, de azóta sem került rá sor. Tudom, hogy nagyon szereti, a hozzávalókból írt bevásárlólistát addig hordtam a pénztárcámban egy kis öntapadós cetlin, amíg végleg el nem kopott. Kókuszgolyó azóta sem készült, és a diéta óta nem tartom olyan jó ötletnek sem, mert elég sok benne a szénhidrát. Nagyon sokat keresgéltem, hogy mivel válthatnám ki, mit csinálhatnék helyette, így bukkantam erre a receptre. Az igazihoz nem sok köze van (legalábbis ahhoz, amit én ismerek és szeretek), de nagyon finom, és végül is a "bunda" az egyetlen dolog ebben a desszertben, ami kókuszos és ez megegyezik. Az utolsó pillanatban sikerült összedobnom egy villám-bevásárlás után, de épp időben és jól is sikerült, bár nem hasonlít a megszokott desszertekhez.

Hozzávalók 20 db-hoz:

• 3 közepes alma lereszelve (340 g - 23,8 g CH)
• 2 közepes sárgarépa lereszelve (200 g - 16 g CH)
• 200 g darált mandula
• 1 kk fahéj
• 30 g kókuszreszelék a megforgatáshoz

A hozzávalókat a kókuszreszelék kivételével összedolgozzuk. Kis golyókat formázunk belőle (ez sokkal könnyebb, ha a répát kisebb lyukú reszelőn reszeljük le), majd meghempergetjük a kókuszreszelékben. Erre a célra használhatunk darált, vagy apróra tört mandulát és diót is, de akkor a kókuszgolyó leghalványabb illúziója is elveszik.
Pár órára hűtőbe tesszük, és már ehetjük is. Én nem merem sokáig eltartani, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, bár ez nem is olyan nagy mennyiség.

Összesen 39,8 g CH-t tartalmaz, darabonként 1,99 g-ot. Ahhoz képest, hogy milyen könnyűnek tűnik nagyon jól el lehet vele telni.

Forrás: nosalty.hu

Azóta már elkészítettem a "rendes" kókuszgolyót is, a receptért kattints ide.

Rántott patisszon kicsit másképp

Nem tudom, hogy mennyire nagy bűn ez az étel, mert nem szabadna olajban sült dolgokat ennem, de azt hiszem, egyszer-egyszer azért meg lehet engedni. Ez a patisszon is keresztapáék kertjéből való, de csak most tudtam elkészíteni. Szeretem rántva, de nem vagyok oda különösebben érte. Az viszont nagyon érdekes volt, hogy mihez kezdek most, amikor a szokásos panír nem jöhet szóba. Az ötletet egy főzőműsorban láttam, és nem jártam vele rosszul, mert szerintem igen finom lett.

Hozzávalók:

• 1 kisebb patisszon (455 g - 28,21 g CH)
• 150 g zabkorpa (102,75 g CH)
• 3 tojás
• só
• bors
• pirospaprika
• őrölt köménymag
• majoránna
• bazsalikom
• petrezselyemzöld
• étolaj

A patisszont a szokásos módon készítjük elő. Meghámozzuk, eltávolítjuk a magját, felszeleteljük és enyhén sós vízben megabáljuk.

A zabkorpát egy kisebb tálkában összekeverjük a többi fűszerrel. (Kb. egy fél teáskanálnyit használtam belőlük, de kinek, hogy tetszik.) Egy másik tálban felverjük a tojásokat.

A kihűlt patisszonszeleteket először a zabkorpába, majd a tojásba, és ismét a zabkorpába forgatjuk.

Forró olajban kisütjük (nagyon jó illata van ilyenkor), és már ehetjük is.

Az általam elkészített mennyiség összesen 130,96 g CH-tartalmaz. Próbáltam viszonylag egyforma szeleteket vágni, így összesen 45 db kis patisszonom lett. Egy db 2,91 g CH-t tartalmaz.

Töltött cukkini

Keresztapáék csodálatos (most egyáltalán nem túlzok) kertjéből annyi zöldséget kaptam, hogy most nem győzök főzni, nehogy rám maradjon valami, nem szeretném, ha bármi is megromlana. Finomabbnál finomabb paprika és uborka kerül a reggeli mellé, petrezselyemzöldet szárítok, amellett, hogy persze minden ételbe frisset is rakok, kovászos uborka pihen a hűtőben, és egy nagy halom krumpli a szekrény tetején (biztos vagyok venne, hogy kifelejtettem valamit a felsorolásból). Tegnap zöldségleves készült, ma pedig rögtön munkából hazajövet ez a töltött cukkini. A recept egyszerű: beleraktam mindent, amit otthonról kaptam, a darált hústól, a csípős paprikáig.

A sok rám szabadult friss zöldség miatt tegnap óta csak főzök és főzök, pár napig már nem kellesz a konyhaművészetemet fitogtatnom, az biztos. Csak győzzek mindent megenni.

Hozzávalók:

• 1 kivájt belsejű cukkini (720 g - 38,16 g CH)
• 1 közepes fej vöröshagyma fele (40 g - 3,32 g CH)
• 1 nagy gerezd fokhagyma (5 g - 1,31 g CH)
• 1 szép nagy paradicsom (140 g - 5,6 g CH)
• 350 g darált hús
• 2 szép nagy fejű gomba (110 g - 3,3 g CH)
• 2 közepes sárgarépa (230 g - 18,4 g CH)
• 2 kisebb zölsdég (30 g - 1,8 g CH)
• 2 paprika (90 g - 2,7 g CH)
• 2 ek olívaolaj
• só, bors
• kakukkfű, bazsalikom, rozmaring, friss petrezselyemzöld
• 50 g reszelt trappista sajt (1 g CH)

Az apróra vágott hagymát az olajon megpároljuk. Hozzáadjuk a felkockázott paradicsomot, és addig főzzük, míg jól össze nem esik. Keverhetünk hozzá sűrített paradicsomot is, ha intenzívebb ízt akarunk.

Hozzáadjuk a darált húst is, sózzuk borsozzuk. Ha már engedett egy pici levet, jöhet rá a kockára vágott gomba, répa és zöldség. A gomba miatt még megborsozhatjuk egy kicsit. Amikor már a répa is megpuhult egy picit, hozzáadjuk a paprikát is. Én ebbe egy nagyon pici erőset is csempésztem. Azért csak most adtam hozzá, mert nem akartam, hogy teljesen összeessen. Arra is figyeltem, hogy a répa se legyen túl puha. Mikor már tényleg majdnem kész, hozzáadjuk a zöldfűszereket is.

Ekkor begyújtjuk a sütőt, hogy egy kicsit felmelegedjen. A cukkinit megkenjük egy leheletnyi olajjal és már most betesszük. Ez nem több pár percnél.

Az elkészült zöldséges, húsos ragut a cukkinibe kanalazzuk, de a levét nem szedjük rá. Megszórjuk a sajttal, és körülbelül 15 perc alatt közepes lángon addig sütjük, míg a sajt egy kicsit megpirul.

A ragunak körülbelül a harmada megmaradt, úgyhogy ezt használhatjuk más ételekhez, én például makarónit tervezek készíteni belőle, miután "feldobtam" kicsit. Ha nem szeretnénk, hogy megmaradjon, érdemesebb két kisebb, vagy egy nagyobb cukkinivel dolgozni (az enyém kb. 28 x 7 cm-es volt).

Körülbelül két óra után a konyhában elkészült ez a nagy halom étel (mintha nem is csak magamra főztem volna):

A paradicsom, a paprika, a gomba és a sajt mennyisége összesen 390 g. Mivel én négy adaggal számolok, és ezek szénhidráttartalmával nem kell számolni, ha egyszerre 100 g-nál kevesebbet fogyasztunk belőlük, őket kihagyom az eredményből.

A ragu szénhidráttartalma így 24,83 g. Ennek a kétharmada 16,55 g. A cukkinivel együtt 54,71 g.

Ha mindent jól számoltam, akkor az étel így adagonként 13,68 g CH-t tartalmaz, bátran ehetünk hozzá egy kis köretet is.

Egyszerű túrós pogácsa

Ez is egy régi-új recept. Már több mint egy éve készítettem el először, de most ismét elővettem, és kicsit változtattam is rajta. Arra emlékeztem, hogy ez aztán tényleg egyszerű pogácsa, mert mindenből ugyanannyi kell bele, de kíváncsiságból megnéztem az eredeti receptet a hajtogatás miatt. Meglepődve konstatáltam, hogy bizony ők is változtattak rajta. Eddig azt írták, hogy nem kell bele élesztő, úgy is szépen fel fog jönni, de most ugyanazon képek mellett ott áll, hogy bizony kell bele 30 g. :) Mindegy, úgy is szerettem volna bele tenni egy kis sütőport, hát nyújtás előtt beledolgoztam azt is, és csodát tett.
És arra is rájöttem, hogy a sós sütik tésztájával egy kevés graham liszt csak jót tesz!

Ha esetleg valaki még emlékszik az előző pogácsáimra (ezt azért kétlem :) ), akkor tudja, hogy ezek sokkal gyönyörűbbek lettek. Most az ízük is jobb, már fogy is. :)
Egyébiránt, át is neveztem, "Túrós  pogácsából" most "Egyszerű túrós pogácsává" avanzsált, mert közben találtam egy másik receptet is, ami felkeltette a figyelmemet, de hát ennél tényleg nincs egyszerűbb. :)

Hozzávalók kb. 60 db-hoz:

• 150 g tk. tönkölybúza liszt (95,85 g CH)
• 50 g graham liszt (30 g )
• 50 g zabpehely liszt (37,05 g CH)
• 50 g búza finomliszt (37,7 g CH)
• 300 g túró
• 300 g margarin
• 1/2 cs sütőpor
• 1 tk só
• a rétegezéshez, és a tetejére 1 nagy tojás
• a tetejére reszelt sajt, szezámmag

A margarint elmorzsoljuk a lisztekkel és a sütőporral, majd az áttört túróval és a sóval együtt alaposan összegyúrjuk. Ha nem akarna összeállni a tészta, mert kicsit szárazabb a túró, adjunk hozzá 1-2 ek tejfölt. Minimum 20 percre hűtőbe tesszük, hogy könnyebben dolgozhassunk vele. Ennél a sütinél nagy előny, hogy ezt már előző este is megcsinálhatjuk.

Ezután lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk, és a felét megkenjük tojással. Ráhajtjuk az üresen maradt részt, és ezt még egyszer megismételjük. Az így kapott tésztát körülbelül 1 cm vastagságúra nyújtjuk, majd 4 cm átmérőjű pogácsákat szaggatunk belőle.

Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket, és mindegyiket megkenjük tojással. A tetejükre szórhatunk sajtot, szezámmagot, de üresen is maradhatnak. Körülbelül 10 perc pihentetés után 200 fokon sütjük meg őket.

Jó majszolgatást! :)

Ez az adag összesen 197,3 g CH-t tartalmaz. Nekem 61 pogácsám lett, így egy darabban 3,23 g CH van.

Forrás: apróséf.hu

Módosítva 2014.11.01-jén.

Málnás mandulás muffin

Mivel ma úgy keltem fel még hat óra előtt, hogy én ma akkor is sütni fogok valamit, és annyit kellett a boltba járni a túrótorta miatt; mert egyszer elmentünk, aztán észrevettem, hogy nincs citrom, ami persze a kisboltban nem volt, de akartam mandulát is venni, hogy le tudjam darálni, és visszavihessem magammal Szegedre egy újabb finomsághoz, és mama mondta, hogy most friss meggyel csinálta a piskótát, jött az ötlet, hogy megcsináljam ezt a muffint, ami persze nem a legdiétabarátabb, de most mi az? Amikor itthon vagyok, nem könnyű odafigyelni.

És persze apa mondta, hogy van málnánk, ami már régen termett, úgyhogy kaptam az alkalmon. Sajnos amikor szedni akartam, észre kellett vennem, hogy nem is olyan jó a termés, mint ahogy azt apa mondta. Aztán kiderült, hogy mégis, csak a szomszéd jó szokásához híven lecsipegette. Mintha nem tudnánk. Így aztán meggy is került bele.

Hozzávalók:

• 125 g margarin
• 1 tojás
• vanília aroma
• 150 g xilit (75 g CH)
• 175 g natúr joghurt (7 g CH)
• 100 g búza finomliszt (76,3 g CH)
• 100 g tk tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 1 tk sütőpor
• 100 g darált mandula (7 g CH)
• 250 g málna (13,5 g CH)

A margarint megolvasztjuk. Robotgép segítségével összedolgozzuk a cukorral, a joghurttal, a tojással és a vaníliával. Apránként hozzákeverjük a sütőporos lisztet és a mandulát, majd beleforgatjuk a málnát is.

180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt készre sütjük. Akkor jó, ha a teteje egy kicsit megbarnult.

Én nem daráltam le az összes mandulát, egy keveset meghagytam felszeletelve, és sütés előtt rászórtam a muffinok tetejére díszítésként.

Összesen 242,7 g CH-t tartalmaz. Darabonként 20,23 g-ot.

Bár elég sok szénhidrátot tartalmaz, de nagyon gyorsan össze lehet dobni, ha vendégeket várunk, és igazán friss, különleges íze van.

A legegyszerűbb túrótorta

Nagyon ritka alkalom az, hogy itthon vagyok, és nagyon örültem neki, hogy megünnepeljük a születésnapomat. Jó volt újra látni mindenkit, és egy kitűnő alkalom kínálkozott a sütésre. Szerettem volna csinálni valami túrósat apa névnapjára, mert az a kedvence. Mindegy, hogy mi az, csak túrós legyen. Ezt a süti már fent volt a nemrégiben összeállított listámon a közeljövőben megvalósítandó receptek között. Egy kicsit más formában készült el, de ettől csak még jobb lett, és egy kicsit különleges is. igazán gyorsan össze lehetett állítani, és még soha nem fordult elő, hogy az itthoni sütőben valami pont annyi ideig készült, mint ami a receptben szerepel.

Nagy kaland volt elkészíteni, mert amilyen gyorsan össze lehet állítani, legalább annyi ideig szenvedtünk apával közösen a keksz ledarálásával, és még boltba is többször el kellett menni közben.

Hozzávalók egy 26 cm-es tortaformához (16 szelet):

A tésztához:

• 200 g hási sütésű háztartási keksz - recept itt (98,9 g CH)
• 160 g margarin

A túrós krémhez:

• 500 g túró
• 150 g xilit (75 g CH)
• 4 tojás
• 1 citrom lereszelt héja
• rumaroma
• só

A krémhez:

• 450 g tejföl
• vanília aroma

A tésztához összekeverjük a kekszet a lágy margarinnal. Egy sütőpapírral kibélelt, vagy kivajazott tortaforma aljába egyengetjük. A sütőt előmelegítjük 150 fokra. Ekkor már be is rakhatjuk pár percre, amíg a krémet összeállítjuk.

A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjéből egy csipet sóval kemény habot verünk, míg a sárgáját összedolgozzuk a túróval, a cukorral, a citromhéjjal, és a rumaromával. Rásimítjuk a tészta tetejére, és 25 perc alatt készre sütjük.

Ha kihűlt, lecsatoljuk a forma oldalát, és óvatosan megkenjük a vaníliás tejföllel. Én ebbe két édesítőtablettát is beletörtem. A tetejét fahéjjal szórtam meg.

Hűtőbe tesszük, és egy kis idő múlva már fogyaszthatjuk is. Minél többet pihen, a tészta annál jobban megpuhul.

Nagyon ízlett mindenkinek, kivéve az öcsémet, de neki elég különös ízlése van. Keresztapa még azt is kérte, hogy csomagoljak neki belőle, pedig nem is ehetne ilyet, úgyhogy ez egy igazán nagy bók.

Összesen 173,9 g CH-t tartalmaz, szeletenként 10,87 g-ot.

Forrás: sütigyár