Túrós pite

Egy időben a Nagymamám nagyon finom túrós pitét készített. Olyan hihetetlenül könnyű volt a tölteléke és omlós a tésztája, hogy el sem tudtuk képzelni hogy készítette. Elkértem tőle a receptet, de sajnos már nem tudom hova tettem, úgyhogy ez nem lett olyan remek mint az övé, viszont egy próbát mindenképp megér. 

Hozzávalók egy 20x30 cm-es tepsihez (20 szelet):

A tésztához:

• 250 g teljes kiőrlésű búzaliszt (150 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,5 g CH)
• 90 g margarin
• 50 g porrá őrölt xilit (30 g CH)
• 2 tojás sárgája
• fél csomag sütőpor
• 1 csipet só
• 1-2 ek laktózmentes tejföl

A töltelékhez:

• 500 g túró
• 20 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 1 ek vanília kivonat
• fél cirtom lereszelt héja
• 3 csapott ek zabkorpa
• 2 tojás fehérje
• 1 csipet só
• 2 ek tejföl

Először a tésztát készítem el. A liszteket elmorzsolom a margarinnal, majd a többi hozzávalóval együtt egynemű tésztává gyúrom.

A tésztát két részre osztom. Mindkét felet a tepsim méretére nyújtom és az egyiket a sütőpapíros tepsibe teszem.

A töltelékhez a tojásfehérjéket egy csipet sóval kemény habbá verem. A többi hozzávalót alaposan kikeverem egymással és beleforgatom a fehérjehabot.

A krémet rásimítom a tepsibe fektetett tésztalapra, ráhelyezem a második tésztalapot és villával sűrűn megszurkálom.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 30.35 perc alatt sütöm készre.

Kihűlés után szeletelem.

A receptben így elkészítve 215,5 g szénhidrát van. 20 szeletre vágva egy szeletben 10,78 g CH van.

Meggyes pite

Már régen kitaláltam, hogy megpróbálok szép pitét sütni, de amikor végre rászántam magam, rá kellett jönnöm, hogy ez mégsem lesz olyan egyszerű, mint képzeltem.

Aztán kicsit jobban utánaolvastam a dolognak, több receptet is megnéztem, így egy sokkal szebb és finomabb pite készült, mint első alkalommal, aminek a receptjét már meg is mutatom nektek.

Még van hova fejlődnöm pite-ügyileg, de egy tuti tippem azért így is van: ha a tésztát sütőpapíron nyújtjátok, sokkal egyszerűbb és gyorsabb vele dolgozni.

Hozzávalók egy 26 cm-es pitéhez:

A tésztához:

• 250 g teljes kiőrlésű búzaliszt (150 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,5 g CH)
• 60 g eritrit
• 125 g hideg margarin
• 1 tojás
• 1 ek habtejszín
• 1 csipet só

A töltelékhez:

• 800 g meggy kimagozva (88 g CH)
• 25 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 1 ek házi vanília kivonat
• 1 kk őrölt fahéj
• 2 ek zabkorpa

A kenéshez:

• 1 tojás

A tésztához a liszteket elmorzsolom a margarinnal, majd a többi hozzávalóval együtt összegyúrom és befóliázva a hűtőbe teszem legílább fél órára.
A meggyet megmosom, kimagozom és összeforgatom az édesítővel, vaníliával és fahéjjal.

A tészta egyik felét sütőpapíron kinyújtom és kibélelem vele az előkészített piteformát. Én egy kimargarinozott, kilisztezett kivehető aljú fém piteformát használok. A leeső részeket és a magmaradt tésztát egybegyúrom, majd ezt is kinyújtom és tetszőleges mintát készítek belőle a pite tetejére (most leveleket).

A formában lévő tésztát megszórom a zabkorpával és egyenletesen elterítem rajta a meggyet. Ezt beborítom a többi tésztával, amit megkenek egy villával kikavart egész tojással.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöm, amíg szépen megbarnul a tészta. Csak teljesen kihűlve szeletelem fel.

A recept így elkészítve 273,5 g CH-t tartalmaz összesen. 16 szeletre vágva egy szelet süteményben 17,09 g szénhidrát van.

Ha kimarad a tésztából ne felejtsd el korrigálni a számítást!

Forrás: Rosenstein Tímea almás pitéje

Szamócás morzsasüti

 

Valamilyen egyszerű gyümölcsös sütit szerettem volna készíteni a hétvégén és az egymásra tornyozott szeletes kompozíciót is ki szerettem volna már jó ideje próbálni, így esett a választásom a morzsasütire, vagy crumble-re, ahogy angol nyelvterületen mondják.

Ismeritek a Péntek esti vacsora (Friday Night Dinner) című sorozatot? Abban ettek minden részben crumble-t, csak most döbbentem rá ennek a receptnek a kapcsán, hogy bizony morzsasüti volt a kedvenc péntek esti desszert. Egyébként szerintem szuper sorozat igazi csipkelődős humorral, jól megírt karakterekkel, ajánlom, ha még nem láttátok.
A sütiről pedig annyit, hogy sokkal gyorsabban elfogyott, mint gondoltam volna, úgyhogy a férjemnek nagyon ízlett. Legközelebb kicsit több rebarbarával készeítem, most próbáltam először, úgyhogy nem mertem bártabb lenni vele.

Hozzávalók egy 20x25 cm-es tepsihez:

A tésztához:

• 160 g teljes kiőrlésű búzaliszt (96 g CH)
• 60 g búza finomliszt (42,6 g CH)
• 100 g finom zabpehely (60 g CH)
• 180 g margarin
• 30 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 1 tk só

A töltelékhez:

• 400 g eper (24 g CH)
• 1 kis szál rebarbara (38 g)
• 1 csapott tk négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 1 ek házi vanília kivonat

Egy nagy tálban összekeverem a liszteket, a zabpelyhez, az édesítőt és a sót.

A margarint megolvasztom és a többi hozzábalóhoz öntöm.  Addig keverem, amíg homokszerű állaga nem lesz kisebb és nagyobb darabokkal.

A morzsa kb. kétharmadát egy sütőpapíros tepsiben egyenletesen ellapítom. A többi morzsát a hűtőbe teszem.

A szamócát és a rebarbarát egyforma darabokra vágom, majd elkeverem az édeítővel és a vaníliával. Egyenletesen eloszlatom a tepsiben lévő tésztán és szétszóróm rajta a megmaradt morzsát, amit a hűtőbe tettem.

170 fokra előmelegített sütőben 35-40 percig sütöm, amíg aranybarna és buborékos nem lesz. A sütőből kivéve kihülés után még kb. fél órára hűtőbe teszem, csak azután vágom fel.

A recept így elkészítve 222,6 g szénhidrátot tartalmaz. 12 szeletre vágva egy szeletben 18,55 g CH van.

Forrás: annabanana.co

Kakaós csiga gyúrt kelt tésztából

A hétvégén kakaós csigát szerettem volna sütni és rádöbbentem, hogy nincs gyúrt kelt tésztás csiga-receptem. Van egyszerű túrós tésztás és kicsit időigényesebb leveles és kovászos is, de összegyúrom-megkel-formázom-sütöm még nincs. Nem volt kedvem új receptnek nekifogni, ezért inkább kakaós-fahéjas tekercset sütöttem, amit most kicsit eltoltam, így hiába lett finom, nem tudtam vele számolni. Hogy mégis tudjak csigát enni, végül inkább készítettem egy adaggal új recept alapján.

Mindig nagy félelmem, hogy kipotyog a töltelék nagy része (előfordult már), de nagyon figyeltem, úgyhogy mind bentmaradt a csiguszokban. :) 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 160 ml laktózmentes habtejszín
• 180 ml víz
• 15 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 10 g szárított élesztő
• 100 g félfehér kenyérliszt (70 g CH)
• 200 g teljes kiőrlésű királybúzaliszt (126,8 g CH)
• 300 g teljes kiőrlésű búzaliszt (180 g CH)
• 20 g búzasikér
• 100 g olvasztott margarin
• 1 tojás
• 1 kk só

A töltelékhez:

• 50 g olvasztott margarin
• 45 g holland kakaópor (4 g CH)
• 25 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• vagy 15 g 1:4 és 50 g eritrit

A kenéshez:

• 1 tojás
• kevés laktózmentes habtejszín

Sima felületű tésztát dagasztok és kb. 45 percig kelesztem.

A töltelékhez megolvasztom a margarint és egy másik tálkában elkeverem a kakaót az édesítővel.

A megkelt tésztát lisztezett felületen kb. 45x45 cm-es négyzetté nyújtom. Egyenletesen megkenem az olvasztott margarinnal és eloszletom rajta az édesítős kakaót a felső szélen 1 cm-t üresen hagyva. Alaposan megspriccelem vízzel és az alsó oldala felől indulva szorosan feltekerem. Éles késsel kb. 1,5 cm-es szeleteket vágok a tekercsből és egy sütőpapíros tepsire sorakoztatom, esetleg kicsit ellepítom őket.

Letakarva 30 percig kelesztem a csigákat, közben előmelegítem a sütőt 200 fokra alsó-felső sütésen.

A megkelt csigákat megkenem egy löttyintésnyi tejszínnel kikevert egész tojással és kb. 15 perc alatt sütöm szép barnára őket.

A recept így elkészítve 380,8 g CH-t tartalmaz. Nekem 23 csigám lett, így egy darabban 16,55 g CH van.

Forrás: cookpad.hu

Szilvalekváros bukta

Egy időben nagyon szerettem volna buktát sütni, de csak olyan recepteket találtam, amiben tört burgonya is van, mert attól lesz jó puha a tészta. Félre is raktam a projektet, amíg egyszer Keresztapa boldogan újságolta, hogy milyen finom buktát csinált. Rá is kérdeztem, hogy van-e benne krumpli, és NEM. El is kértem a receptet és egész addig lapult egy halom másik közt, míg nem én is vettem a Lild-ös szatmári szilvalekvárból, amit annyian dicsérnek. Adta magát, hogy buktába kerüljön.

Változtattam azért bőven a recepten, internetes nyomozást is folytattam a buktáról. Tudtátok, hogy a sárgájától puha lesz a tészta, a fehérfétől pedig kemény? Én nem. A királybúzaliszt is azért került a receptbe, hogy minél lágyabb legyen a tészta (persze használható tk búzaliszt is helyette). Szerintem finomabb lett, mint amikre gyerekkoromból emlékszem és nagyon-nagyon puha.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 7 g szárított / 25 g friss élesztő
• 190 g víz
• 180 g laktózmentes habtejszín
• 15 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 300 g teljes kiőrlésű búzaliszt (180 g CH)
• 100 g teljes kiőrlésű királybúza liszt (63,4 g CH)
• 100 g fehér kenyérliszt (71 g CH)
• 20 g búzasikér
• 1 mk só
• 2 tojás sárgája
• 1 citrom lereszelt héja - elhagyható
• 100 g margarin

A töltelékhez:

• 300 g szatmári szilvalekvár (150,6 g CH)

A kenéshez:

• 50 g margarin

A tészta hozzávalóit a margarin kivételével dagasztani kezdem. Amikor elkezd kisimulni, több adagban a margarint is beledolgozom. Letakarva kb. 15 percig pinetetem, majd lazán átgyúrom és ezután kb. 35 percig kelesztem.

A már megkelt tésztát 12 részre osztom és finom mozdulatokkal kigombócolom. Pihenni hagyom, amíg megolvasztom a margarint és alaposan kimargarinozok, kilisztezek egy 20x30 cm-es tepsit. A gombócokat négyzet alakúra lapítom, a két oldalukat picit vékonyabbra, mint a közepüket. A közepükre vízszintes csíkban egy kis evőkanálnyi lekvárt teszek. Picit ráhajtom a tészta két oldalát, majd a felső részt alulra hajtom és összenyomom az alsó részt, ahol nincs lekvár, hogy lezárjam. Ezután a lekváros részt az üres tésztarészre fordítom, és úgy teszem majd a tepsibe hogy a zárás alulra kelüljön. Segítség a formázáshoz a videóban kb. 3 percnél itt.

A buktákat szorosan egymás mellé sorakoztatom az előkészített tepsiben és a tetejüket lekenem margarinnal. Még kb. 20 percig kelni hagyom őket, amígelőmelegítem a sütőt 190 fokra.

Kb. 30 percig sütöm a buktákat, amíg a tetejük szépen megbarnul. Az utolsó 10 percben alsó-felső sütésre váltok (hőlégkeverésem nincs).

Amint kisülte,k ismét vékonyan megkenem őket olvasztott margarinnal. Csak 15-20 perc pihenés után veszem ki őket a tepsiből.

Így elkészítve egy bukta kb. 38,75 g CH-t tartalmaz.

Forrás: mindmegette

Epres galette

 

Elég rossz vagyok a szezonális zöldségek és gyümölcsök felhasználásában, de az idén megfogadtam, hogy lesz szezonalitás a blogon. Több szamócás receptet is kinéztem magamnak, az első ez a galette. Még sosem készítettem, de olyan gyönyörű, sokféleképpen variálható és még egyszerű is, hogy muszáj volt ezzel kezdenek a sort.

Olyan jól ment az elkészítése már elsőre is, hogy amikor betettem a sütőbe, biztosra vettem, hogy valami katasztrófa azért csak történik vele odabent, mert túl szép, hogy igaz legyen. Mégis igaz.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 200 g teljes kiőrlésű búzaliszt (120 g CH)
• 1/4 tk só
• 10 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 125 g hideg margarin
• 4-5 ek jéghideg víz

A töltelékhez:

• 400 g friss eper (28 g CH)
• 5 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 10 g étkezési keményítő (8,6 g CH)
• 2 tk házi vanília kivonat
• fél citrom lereszelt héja

A tetejére - (vegán sütihez elhagyható):

• 1 tojás sárgája
• szeletelt mandula

A tésztához a liszteket elmorzsolom a felkockázott margarinnal, majd a többi hozzávalóval begyúrom a tésztát és korong formára lapítva a hűtőbe teszem pihenni minimum fél órára. Igyekszem gyorsan dolgozni.

A sütőt előmelegítem 175 fokra.

Az epret megtisztítom és kb. 2-3 mm-es szeletekre vágom. Egy tálba teszem és vigyázva, hogy ne törjön összeforgatom az édesítővel, a keményítővel, a vaníliával és a citromhéjjal. A keményítőt apránként adom hozzá, ügyelek, hogy ne áljjon össze sehol a szamócán.

A tésztát egy enyhén lisztezett sütőpapíron vékonyra nyújtom. Nem baj, ha nem szabályos. Egyenletesen eligazítom rajta az epret úgy, hogy a tészta széléből 3-4 cm szabadon maradjon. Ezt a sütőpapír segítségével ráhajtom a töltelékre, megkenem egy villával kikevert tojás sárgájával és megszórom szeletelt mandulával.

Kb. 40 percig sütöm, amíg aranybarna nem lesz. Az első 30 percben alsó sütéssel, utána alsó-felső sütésre váltok, hogy megbarnuljon a tésztaszegély.

Langyosan, de hidegen is finom.

A recept így elkészítve összesen 156,6 g CH-t tartalmaz. 8 szeletre vágva egy szeletben 19,58 g CH van.

Forrás: Az áfonya mámora, Sugarfree dots

Mogyorókrémes babka

 

Ha készítek valami finomságot, mint például a mogyorókrém, akkor ha már dolgoztam vele, általában sajnálom csak úgy magában megenni. Ezért landolt most az étcsokis mogyorókérmem egy része ebben a babkában, ami nagyon finom puha lett a kenyérliszt és a Garat malom tk búzaliszt miatt, és nekünk ezzel a töltelékkel sokkal jobban ízlett, mint az étcsokis verzió.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 400 g tk búzaliszt (240 g CH)
• 100 g fehér kenyérliszt (71 g CH)
• 10 g búzasikér
• 90 g lm habtejszín
• 90 g víz
• 15 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 2 tojás
• 60 g lágy margarin
• 7 g szárított élesztő

A töltelékhez:

• 170 g étcsokoládés mogyorókrém (30,24 g CH) recept itt
• 50 g hántolt törökmogyoró (5,5 g CH)*

Bedagasztom a tésztát és legalább 2 óráig hűtőben kelesztem (akár előző este is elkészíthetjük).

A tésztát kiveszem a hűtőből, hogy felmelegedjen kicsit. Ha a mogyorókrém túl kemény lenne, 30 mp-re beteszem a mikróba, hogy kenhető legyen. A mogyorót mozsárban apróra zúzom.

A megkelt tésztát kb. 4-5 mm vastagra nyújtom és egyenletesen megkenem a mogyorókrémmel (picit többet is elbír, mint ami a receptben szerepel). A széleken 1-2 cm-t szabadon hagyvok. Rászórom a mogyorót, néhány szemet meghagyok, amit majd a babka tetejére szórok. A hosszanti oldala felől feltekerem a tésztát és egy éles késsel a tekercset hosszában félbevágom. Óvatosan kinyitom, hogy a belső csokis rész nézzen felfelé és összefonom őket úgy, hogy a töltött rész ezután is felülre essen. Egy 30 cm hosszú sütőpapíros kenyérformába teszem, rászórom a félretett mogyorót és még kb. fél óráig letakarva kelesztem.

190 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt sütöm meg, az utolsó 10 percben alsó-felső sütéssel, hogy szép színt kapjon.

Az elkészült babkám 1050 g-os lett, így a szénhidráttartalma 33,02 g / 100 g.


*Ha a mogyoró nem hántolt, tedd 180 fokos sütőbe kb. 10 percre. Amikor kihűlt egy konyharuhával óvatosan le tudod dörzsölgetni a héját.

Csokoládés babka

A babka szerintem tipikusan az a sütemény, amit ha meglátsz, rögtön megkívánod. Én azonnal elképzelek hozzá egy bögre meleg kakaót (bár inkább mézes tejre voksolnék, ha ihatnék) és egy jó filmet is. Szerencsére annyira egyáltalán nem bonyolult elkészíteni, mint amilyen szuperül kinéz, úgyhogy bátran ajánlom kipróbálásra mindenkinek.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 400 g tk búzaliszt (240 g CH)
• 100 g búza finomliszt (71 g CH)
• 10 g búzasikér
• 90 g lm habtejszín
• 90 g víz
• 15 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 2 tojás
• 60 g lágy margarin
• 7 g szárított élesztő
• 1 narancs lereszelt héja

A töltelékhez:

• 150 g 70 %-os étcsokoládé (48 g CH)
• 50 g margarin
• 1 kk őrölt fahéj

Bedagasztom a tésztát és 2 óráig hűtőben kelesztem (akár előző este is elkészíthetjük).

A tésztát kiveszem a hűtőből, hogy felmelegedjen kicsit és vízgőz felett felolvasztom a csokoládét. Ha már teljesen felolvadt, leveszem a vízgőz felől és hozzáadom a margarint és a fahéjat. Addig kevergetem, amíg tejesen homogén nem lesz.

A megkelt tésztát kb. 4-5 mm vastagra nyújtom és egyenletesen megkenem a csokoládéval a széleken 1-2 cm-t szabadon hagyva. A hosszanti oldala felől feltekerem és egy éles késsel a tekercset hosszában félbevágom. Óvatosan kinyitom, hogy a belső csokis rész nézzen felfelé és összefonom őket úgy, hogy a töltött rész ezután is felülre essen. Egy 30 cm hosszú sütőpapíros kenyérformába teszem és még kb. fél óráig kelni hagyom.

190 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt sütöm meg, az utolsó 10 percben alsó-felső sütéssel, hogy szép színt kapjon.

Még langyosan felvágva

Az elkészült kalácsom 1027 grammos lett, így a szénhidráttartalma 34,96 g /100 g.

Forrás: cookta.hu

Almás tészta

Ha olyan süteményt készítek, amiket gyerekként sokszor ettem, mindig szeretnék ugyanolyat csinálni, mint a nagymamámé, vagy az anyukámé, de mivel ezt még akkor sem tudnám produkálni, ha fehér lisztet és cukrot használnék, csak nagyon sokára gyürkőzök neki. Ilyen az almás tészta is, amit már nagyon régóta halogatok, de most, hogy kaptam otthonról egy kis szatyor almát, adta magát a dolog. Érdekes, hogy általában amikor aranybarnára kell sütni valamit, akkor nekem a barna rész soha nem jön össze, de most valami folytán gyönyörű szép színt kapott a tészta. Eredetileg meg akartam szórni por xilittel (csak a fotó miatt, én nem repesek a porcukorért), aztán viszont úgy gondoltam, bűn lenne elrejteni.

Hogy pedig az ízéről is szót ejtsek: ha frissen fogyasztjuk, a tészta nem az a nagyon omlós fajta, de kellemese puha, és (na marad) másnapra kissé még puhul. Nem is túl intenzív ízű, inkább a tölteléket édesítettem erősebben, de a kettő együtt pont megfelelő.

Hozzávalók egy 36 x 24 cm-es tepsihez:

A tésztához:

• 200 g tk. búzaliszt (120 g CH)
• 60 g őrölt zabpehely (36 g CH)
• 80 g búza finomliszt (56,32 g CH)
• 10 g sikér
• 160 g margarin
• 12 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (kb. 50 g cukornak felel meg)
• 1 tojás
• 1 csipet só
• 10 g sütőpor
• 5 ek tejföl

A töltelékhez:

• 1,3 kg édesebb alma (91 g CH)
• kb. 3 tk négyszeres erejű cukorhelyettesítő (az alma édességétől is függ)
• őrölt fahéj
• 30 g margarin

A szóráshoz:

• 1-2 marék zabkorpa

A kenéshez:

• 1 egész tojás

A tészta hozzávalóiból lágyabb tésztát gyúrunk, ha szükséges, még adhatunk hozzá tejfölt, vagy lisztet. Félretesszük pihenni, amíg elkészítjük a tölteléket.

Az almákat meghámozzuk és nagy lyukú reszelőn lereszeljük (a receptben a már megtisztított és lereszelt alma súlya szerepel). Kinyomkodjuk a levét és lassú tűzön megpároljuk. Ízlés szerint édesítsük, adhatunk hozzá kevés margarint, vagy vajat és fahéjat is. Figyeljünk rá, hogy ne főzzük pépesre.

A tésztát két részre osztjuk. Az egyik részt akkorára nyújtjuk, mint a tepsink és az aljára fektetjük. Egészen vékonyan megszórjuk zabkorpával (tk. morzsát, vagy diót is használhatunk) és rásimítjuk az almát. A tészta másik felét is kinyújtjuk, majd az almára fektetjük. Kenjük meg egy villával kikevert egész tojással és sűrűn szurkáljuk meg egy villával, vagy egy kés hegyével. (Fontos a sorrend, mert ha előbb szurkáljuk meg, és aztán borítjuk be tojással, akkor a tojás betömi a lyukakat a tésztán, és valószínűbb, hogy a tésztánk a távozó gőz miatt kireped.)

180 fokra előmelegített sütőben kb. 30-35 perc alatt aranybarnára sütjük. A süti egy kissé el fog válni a tepsi falától. A kész süteményt átfordítottam egy gáztepsire, hogy azon hűlhessen ki.

Tízórai

A kész sütemény összesen 303,32 g szénhidrátot tartalmaz, 30 szeletre vágva szeletenként 10,11 grammot.

Forrás: apróséf.hu

Mekis almás táska

A chia magos desszert után adta magát, hogy kipróbáljam ezt a finomságot is. A receptet már nagyon régen találtam Csiperke blogján, ez volt az egyik első blog, amit olvasni kezdtem, nagyon sajnálom, hogy olyan ritkán van rajta új bejegyzés, mert csodálatos (megnézhetitek itt). Azt hiszem ez a konkrét recept is ott jelent meg először.

Mivel Mekis almás táskát még sosem ettem, nincs összehasonlítási alapom, de nem is hiszem, hogy olyan lenne mint az igazi (főleg, hogy még teljes kiőrlésű is). Viszont nagyon finom, és kis különleges is, úgyhogy például szerintem a gyerekek, vagy egy vendégsereg elkapkodná, és mi lennénk az ászok, hogy ilyet sütöttünk nekik. Azt is el tudom képzelni, hogy például délelőtt összerakom az egészet, egy kis tálcán berakom a hűtőbe, és amikor jönnek a vendégek frissen kisütöm nekik. 

Általában nem vagyok a bő olajban sütés pártján, mert nem egészséges, és az íze miatt sem, de ez a recept csak így működik, sütőben nem.

Hozzávalók 9 táskához:

A tésztához:

• 150 g tk búzaliszt (91,65 g CH)
• 50 g őrölt zabpehely (30 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,5 g CH)
• 5 ek olvasztott margarin (kb. 50 g)
• 12 ek víz
• fél kk só

A töltelékhez:

• 300 g alma apróra kockázva (21 g CH)
• 2 ek citromlé
• kevés citromhéj
• 100 ml víz
• 3 tk négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 1 ek főzős vaníliás pudingpor (10 g - 8,5 g CH)
• fahéj

Először a tésztát készítsük el. Annyi vizet adjunk hozzá, hogy jól nyújtható, félkemény tésztát kapjunk. Pihentessük egy órát hűtőben.

A töltelékhez az almát felöntjük vízzel, és a citrom héjával és levével, az édesítővel és a fahéjjal együtt feltesszük főni. Amikor az alma már kissé megpuhult, és majdnem forr, adjuk hozzá a pudingport és sűrítsük be. Vigyázzunk, hogy ne csomósodjon össze, és még főzzük pár percig. Hűtsük ki, ne melegen rakjuk majd a tésztára.

A tésztát a hűtőből kivéve osszuk 9 egyenlő részre és nyújtsunk belőle kb. 1 mm vastag téglalapokat (nem kell alálisztezni). Én kb. 13 x 16-os lapokat nyújtottam. Minden lap egyik felére egy-egy evőkanál tölteléket halmozunk úgy, hogy a szélén szabadon maradjon egy-két centi. Ráhajtjuk a töltelékre a tészta másik felét, és a másik három oldalát felhajtjuk, vagy felsodorjuk (mikor melyik könnyebb), azután pedig villával lenyomkodjuk.

Forró olajban mindkét oldalát kisütjük, egyenként kb. 4-5 percig, hogy biztosan átsüljön a tészta és egy kis színt is kapjon, közben többször megfordítjuk. Frissen, melegen az igazi.

A receptben így elkészítve összesen 186,65 g CH van, egy táskára így kb. 20,76 g CH jut. 

Megjegyzés: A nyújtással kicsit sokat kell pepecselni, és sütés közben nagyon csapkod. Nem csak a tűzhelyet kellett letakarítanom, de a padlót is felmoshattam. (Csakhogy ne engem szidjatok, ha esetleg elkészítitek. :) )

Pisztáciás briós

Nagyon szeretem a pisztáciát, de ritkán szoktam enni. Amikor megláttam ezt a receptet, rögtön tudtam, hogy el kell készítenem. Hogy akár reggelire is fogyasztható legyen, tej helyett tejszín és víz keverékével készült. Kelt tésztáknál szeretek nem számolós édesítőt használni, hogy egy picit többet ehessek belőle egy étkezésre, de még így sem ettől fogok kipukkadni. :)

Hozzávalók 12 db brióshoz:

A tésztához:

• 250 g tk búzaliszt (152,75 g CH)
• 100 g félfehér kenyérliszt (67 g CH)
• 50 g graham liszt (30 g CH)
• 1 egész tojás
• fél vaníliarúd kikapart belseje / vanília aroma
• 20 g friss élesztő
• 10-12 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (40-50 g cukornak felel meg)
• 200 ml tejszín + víz fele-fele aranyú keveréke
• 40 g olvasztott margarin
• 1 csipet só

A töltelékhez:

• 3 ek sótlan pisztácia
• 10 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (40 g cukornak felel meg)

A tetejére:

• 1 tojás sárgája
• 2 ek pisztácia

A tészta hozzávalóiból közepesen lágy tésztát dagasztunk, és lefedve kb. 30-40 percig kelesztjük. 

Amikor megkelt, konyhai mérleg segítségével 12 egyenlő darabra osztjuk, és konyharuhával letakarva pár percig pihentetjük. Ezalatt kávédarálóban, vagy késes aprítóban összedolgozzuk a töltelékhez a pisztáciát és az édesítőt.
A tésztadarabokból kígyókat sodrok. Az egyik felüket megszórom a töltelékkel és arról az oldaláról indulva feltekerem. A végüket kissé ellapítom és a tekercsek alá rejtem.

Sütőpapíros tepsire sorakoztatva még kb. 20 percig kelesztem a briósokat, közben előmelegítem a sütőt 200 fokra.

Megkenem a tetejüket egy villával kikevert tojás sárgájával, és megszórom őket durvára tört pisztáciával.

Kb. 15-20 perc alatt sülnek készre. Akár a sütőből frissen kivéve is fogyaszthatóak.

Egy darab briós 20,8 g szénhidrátot tartalmaz.

Forrás: apróséf.hu

Túrós csavart kalács

Olyan régen sütöttem már valami finomságot, és annyi minden mással kellett foglalkoznom mostanában, hogy úgy gondoltam, igazán itt van az ideje, hogy készítsek valamit már csak kikapcsolódásképp is. Nem nagyon válogattam, kicsaptam az egyik receptes újságomat (mostanában valamiért nagyon szeretem őket) és az egyik első receptre esett a választásom, ami szembejött velem.

Enyhén vaníliás, citromos, nagyon puha, jól szeletelhető kalács kerekedett belőle. Az újság húsvéti uzsonnaként ajánlja, és tényleg nagyon finom sonkával, kipróbáltam. :)

Hozzávalók egy kalácshoz:

A tésztához:

• 300 g tk. búzaliszt (183,3 g CH)
• 100 g graham liszt (60 g CH)
• 100 g búza finomliszt (70,4 g CH)
• 100 g margarin
• 50 g cukornak megfelelő folyékony édesítőszer
• 40 g élesztő
• 230 ml tej (11,5 g CH)
• 7 g só
• fél rúd vanília kikapart magvai
• 1 tojás sárgája
• fél citrom lereszelt héja

A töltelékhez:

• 250 g túró
• 12 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• fél rúd vanília kikapart magvai
• 10 g zabkorpa
• 1 tojás sárgája
• fél citrom lereszelt héja

A kenéshez:

• 1 egész tojás

Az élesztőből kevés tejjel és liszttel készítsünk kovászt, majd letakarva hagyjuk kelni kb. fél óráig.

Adjuk hozzá a többi tejet és lisztet, a vaníliát, a citromhéjat, az édesítőt a tojás sárgáját és a sót. Dagasszuk közepesen lágy tésztává, miközben apránként adjuk hozzá a margarint. Fedjük le és pihentessük kb. 10 percig.

Ezalatt keverjük ki a túrótölteléket. A tésztát lisztezett deszkán nyújtsuk kb. 40 x 25 cm nagyságúra és egyenletesen kenjük rá a tölteléket. A hosszabbik oldala mentén csavarjuk fel, majd hosszában vágjuk ketté úgy, hogy az egyik végét kb. 2 cm-es hosszúságban egyben hagyjuk. Óvatosan nyissuk szét és fordítsuk ki, majd csavarjuk össze úgy, hogy a túrós belseje legyen felül.

Emeljük egy sütőpapírral bélelt 30 x 10-es formába, majd letakarva hagyjuk kelni még fél óráig. Ezalatt melegítsük elő a sütőt 180 fokra. A megkelt tészta tetejét kenjük meg egy felvert egész tojással, majd süssük kb. 35 percig és végezzünk tűpróbát.

Én 35 perc után kivettem a kalácsot a formából, és a sütőpapíron tettem vissza a sütőbe. A tetejét is letakartam egy sütőpapírral és még kb. 15-20 percig sütöttem.

Az én kalácsom 1078 grammos lett és összesen 325,2 g CH-t tartalmaz. Így 100 grammjában kb. 30,17 g CH van.

Az eredeti recept a BBC Good Food magazin 2016. márciusi számából származik.

Gesztenyekrémes keksztekercs

A kókusztekercs nekem annyira ízlett, hogy azon kezdtem el gondolkodni, nem lehetne-e valahogy máshogyan is elkészíteni. Feldobni valahogy, pl. egy másik krémmel. Így jutott eszembe a gesztenyés keksztekercs ötlete. Egy darabig nagyon büszke voltam magamra, hogy eszembe jutott valami eredeti, de aztán amikor (szakszóval) meggugliztam, rá kellett jönnöm, hogy most sem sikerült feltalálnom a spanyol viaszt. Azért mégis elkészítettem, mert nagyon foglalkoztatott, milyen lehet, és végül azt kell mondanom, hogy nekem ez sokkal jobban ízlik, mint a kókuszos elődje. :)

Hozzávalók egy tekercshez:

 A tésztához:

• 250 g házi sütésű háztartási keksz darálva - recept itt (118,75 g CH)
• 75 g margarin
• 16 g porrá őrölt DW 1:4 cukorhelyettesítő (65 g cukornak felel meg)
• 25 g darált dió
• 16 g cukrozatlan kakaópor (2,08 g CH)
• 1 ek sütőrum
• 65 g sárgabarack lekvár (18,18 g CH)

A töltelékhez:

• 150 g natúr gesztenyemassza (56,26 g CH)
• 20 g darált dió
• 70 g margarin
• 10 g porrá őrölt DW 1:4 cukorhelyettesítő (40 g cukornak felel meg)
• 2 tk sütőrum

A külsejére:

• darált dió

A tésztához a szárazanyagokat morzsoljuk el a margarinnal, majd adjuk hozzá a rumot és a lekvárt, és gyúrjuk össze. Kb. egy órára tegyük hűtőbe, hogy jobban összeálljon.

A gesztenyés krémhez egyszerűen csak fakanállal, vagy robotgéppel keverjük ki a hozzávalókat. Ezt a részt nem szükséges betenni a hűtőbe, de én beszoktam, mert szilárdabb krémmel könnyebben tudok dolgozni.

A munkalapra terítsünk le magunk elé egy akkora csík alufóliát,amin kinyújthatjuk a kekszes részt. Ha szükséges rakjunk egymásra két csíkot úgy, hogy hosszában félig fedjék egymást, így nagyobb felületet kapunk. Szórjuk meg darált dióval.

A kekszes részből formázzunk téglatest alakú tömböt és nyújtsuk ki kb. 3 mm vastagra úgy, hogy a hosszabb oldalával nézzen felénk. Egyenletesen kenjük meg a krémmel úgy, hogy a hosszanti oldalai mentén 1-1,5 cm-t szabadon hagyunk, majd a fólia segítségével óvatosan tekerjük fel. A kész tekercse görgető mozdulatokkal még formázhatjuk, végül pedig tekerjük be az alufóliába.

Minimum egy napig pihentessük a hűtőszekrényben, majd vékonyra szeletelve tálaljuk. Amikor kibontjuk az alufóliából, ha szükséges, még hempergessük meg darált dióban.

Az én kész tekercsem 720 grammos lett, így a szénhidráttartalma kb. 27,12g CH /100 g.

Próbáljátok ki, megéri! :)

Kókusztekercs főzött krémmel

Biztosan sokan már régóta ismeritek ezt a desszertet, de én csak kb. egy éve. Nagyon megtetszett, úgyhogy nekem is ki kellett fejlesztenem a saját, IR barát verziómat. Főzött krémmel töltöttem meg, mert azt hallottam és olvastam mindenhol, hogy a sima vajas krém sokkal édesebb, de nekem sem a legnagyobb kedvencem. Mivel ezért teljes kiőrlésű lisztet használtam hozzá, nem lett olyan szép fehér, mint egy hagyományos, vagy bolti tekercsnél. A fotó elég csalóka, mert rossz fényviszonyok között készült, de nagyjából visszaadja azt a halvány a vaj színénél egy árnyalattal sötétebb tónust, amilyen az én krémem.
Kicsit próbáltam lefaragni a tekercs szénhidráttartalmából is, mert az első változaté elég magas lett. Most sem ehetjük meg a fél rudat egyszerre, de egy picit azért talán többet.
Eléggé tartottam tőle, hogy milyen lesz ez a verzió, mert az előzővel nagyon megjártam, de most nem csak a külalakon sikerült javítani, hanem az ízét is jócskán felturbóztam. Csak azt sajnálom, hogy nem tudtam várni vele még egy kicsit, hogy megvágjam, mert akkor sokkal kontrasztosabb lenne a tészta és a krém.

A kész tekercs remekül fagyasztható.

Hozzávalók egy tekercshez:

A krémhez:

• 40 g tk. búzaliszt (24 g CH)
• 80 ml tejszín + víz keveréke
• vanília aroma, vagy 1 fél rúd vanília kikapart magjai
• 125 g lágy margarin
• 55 g xilit porrá őrölve (33 g CH)
• 40 g kókuszreszelék

A tésztához:

• 250 g házi sütésű háztartási keksz darálva - recept itt (118,75 g CH)
• 75 g margarin
• 16 g DW 1:4 cukorhelyettesítő porrá őrölve* (65 g cukornak felel meg)
• 25 g kókuszreszelék
• 16 g jó minőségű cukrozatlan kakaópor (2,08 g CH)
• 1-2 ek rum
• 65 g sárgabarack lekvár (nálam sajnos most bolti 18,18 g CH)

A külsejére:

• kókuszreszelék

Először a krémet készítsük el. Ehhez egy kis lában folyamatos kevergetés mellett főzzük sűrűre a tejszín és víz keverékét a liszttel és a vaníliával, majd hűtsük ki.

A margarint keverjük simára a xilittel. Lassanként dolgozzuk bele a főzött részt is, végül pedig a kókuszreszeléket. A kész krémet pihentessük hűtőben, a tekercs összeállításáig.

A tésztához a szárazanyagokat morzsoljuk el a margarinnal, majd adjuk hozzá a rumot és a lekvárt, és gyúrjuk össze. Kb. egy órára tegyük hűtőbe, hogy jobban összeálljon.

A munkalapra terítsünk le magunk elé egy akkora csík alufóliát, amin kinyújthatjuk a kekszes részt. Ha szükséges, két csíkot rakjunk egymásra úgy, hogy hosszában kb. félig fedjék egymást, így nagyobb felületet kapunk. Szórjuk meg kókuszreszelékkel.

A kekszes részből formázzunk egy téglatest alakú kis tömböt és nyújtsuk ki kb. 3 mm vastagságúra. A hosszabb oldalával nézzen felénk. Egyenletesen kenjük meg a krémmel úgy, hogy a hosszanti oldalain egy kb. 1-2 cm széles sávot szabadon hagyunk, de a rövidebbeket egészen a széléig beborítjuk a krémmel. A tőlünk távolabb eső hosszabb vége felől indulva a fólia segítségével tekerjük fel. A kész tekercset óvatosan görgetve még formázhatjuk, majd csomagoljuk be az alufóliába.

Legalább egy napig pihentessük a hűtőben, mielőtt megvágjuk. Amikor kibontjuk az alufólia-bundából, ha szükséges, még hempergessük meg kókuszreszelékben.

A kész tekercsem összesen 806 grammos lett, így 100 grammjában 24,32 g CH-t tartalmaz.

* Ennél a receptnél fontos, hogy az édesítőt, amit használunk (a krémhez és a tésztához is) porrá őröljük, vagy eleve por alakút vásároljunk, mert különben ropogni fog a fogunk alatt.

Diós és mákos bejgli

Tavaly Karácsony óta nagyon szeretnék bejglit sütni. Nálunk sosem kapott különösebben nagy hangsúlyt, mi otthon minden évben mézeskalácsot, keksz bombát és raffaellót csináltunk. Bejglit inkább vettünk, igazán arra sem emlékszem, hogy Mamám sütött-e. A Pároméknál viszont minden évben az Anyukája készíti, és hihetetlenül finom. Tényleg nem ettem még ilyen finom bejglit, úgyhogy elkértem a receptjét, és egész eddig visszafogtam magam, hogy ne álljak neki már januárban megsütni (mert ami nagyon finom, azt én azonnal ki akarom próbálni). Közben a neten is megnéztem több receptet, amiből azt a következtetést vontam le, hogy a bejglisütés a világ legnehezebb dolga, úgyhogy az első sütést alaposan túlizgultam. Viszont rengeteg dologra jöttem rá közben, úgyhogy a második sütés eredményét már ti is láthatjátok. Legyen Boldog, Békés Karácsonyotok!

Mivel ugye kísérletezésről volt szó, a hozzávalókat nem egy bejglihadsereghez adom meg, csak két kb. fél kg-os rúdhoz:

Tészta 2 rúd bejglihez:

• 150 ml tejszín+víz fele-fele arányú keveréke
• 15 g friss élesztő
• 155 g tk. búzaliszt (94,75 g CH)
• 75 g graham liszt (45 g CH)
• 80 g búza finomliszt (56,32 g CH)
• 75 g nagyon lágy margarin
• 1 kis tojás
• 10 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (40 g cukornak felel meg)
• 1 csipet só

Töltelék 1 mákos rúdhoz:

• 200 g darált mák (48 g CH)
• 15 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 80 ml tejszín+víz fele-fele arányú keveréke
• 1/2 rúd vanília
• 1/2 citrom lereszelt héja

Töltelék 1 diós rúdhoz:

• 200 g darált dió
• 15 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 60 ml tejszín+víz fele-fele arányú keveréke
• 1/2 rúd vanília

A kenéshez:

• 1 egész tojás

Először a tölteléket készítettem elő a sütést megelőző este. Egy-egy kisebb tálba kimértem a mákot/diót és az édesítőt, hozzáadtam fél rúd vanília kikapargatott magvait, a mákhoz hozzáreszeltem egy fél citrom héját is. Egy bádogbögrében felforraltam a tejszínes vizes keveréket (használhatunk tejet is) a vaníliarúddal, és leforráztam vele a száraz hozzávalókat. Hűvös helyen (pl. kamrában) pihentessük másnapig.

Ügyeljünk rá, hogy a töltelékünk inkább morzsalékos legyen, ha túl nedves, kirepedhet a bejglink. A diósnál lehet, hogy nem lesz szükségünk az összes folyadékra, inkább apránként adagoljuk.

Másnap reggel bedagasztottam a tésztát: a liszteket és az édesítőt egy tálba mértem és elkevertem egy csipet sóval. Hozzáadjuk a tojást és a meglangyosított tejszínes, vizes keveréket (használhatunk fele-fele arányban vizet és tejet is). Gyúrni kezdtem, és amikor összeállt, apránként beledolgoztam a margarint. Addig dagasztottam, amíg már nem tapadt sem a tál falához, sem a kezemhez. Ekkor aláliszteztem és lefedve meleg helyen kb. 1 óra alatt duplájára kelesztettem.

A megkelt tésztát konyhai mérleg segítségével két egyenlő részre osztottam és lisztezett deszkán kb. 20 x 25 cm-es téglalappá nyújtottam úgy, hogy a hosszabbik oldala nézzen felém. Egyenletesen elterítettem rajta a tölteléket ügyelve, hogy a hosszabbik oldala mentén 1,5-2 cm-t szabadon hagyjak, a rövidebb oldalai mentén viszont egészen a légszéléig töltelék borítsa. A töltelék felszínét simára igazítottam, de vigyáztam, hogy ne préseljem össze túlságosan. A tőlem távolabb eső oldalán szabadon hagyott tésztarészt a töltelékre hajtottam és óvatosan magam felé görgetve feltekertem.

A rudakat sütőpapíros tepsire emeltem, a kezemmel még kicsit igazítottam rajtuk és vékonyan lekentem őket egy villával felvert egész tojással.

Amíg a sütőt előmelegítettem 200 fokra, szobahőmérsékleten kelni hagytam a bejgliket. Mielőtt betettem volna őket a sütőbe, ismét megkentem a tetejüket tojással és egy grillpálcával sűrűn megszurkáltam őket (egészen az aljukig leszúrtam). 25 perc alatt sültek készre, az utolsó 10 percben sütőpapírral letakartam őket.

Ahogy a képen is látszik, a diós egy kicsit nekem is kirepedt, de attól még legalább olyan finom lett, mint a mákos, és ha holnap sütnék egy harmadik adagot, akkor azt hiszem, már jól be tudnám lőni a töltelék állagát.

A diós bejglim 512 grammos lett, így 100 grammjában 19,14 g CH van.

A mákos rudam 557 grammos, így annak 100 grammjába 26,21 g CH van.

Már sokadjára meg kell jegyeznem, hogy a sütemény így, ahogy én készítem, nem túlzottan édes, ezt az édesebb szájúaknak nem árt figyelembe venni! :)

Pudingban sült szeder-pite

Már igencsak szégyenlem magam, hogy milyen régóta nem írtam meg ezt a bejegyzést, ugyanis a sütemény, amiről szólni fog, már rég elfogyott, sőt, már az is majdnem elfogyott, amit utána sütöttem (ami szintén szedres, de még tökéletesítésre szorul). Azt a megállapításomat is át kell értékelnem, hogy nem fogok tudni sok dolgot csinálni az udvaron lévő kis szederbokor terméséből, mert minden várakozásomat felülmúlja, már a fagyóban is van egy adag (nem sok, de azért van) és tegnap a hűtőbe is tettem, hogy ott várja a nem is olyan soká bekövetkező végzetét.

Visszatérve a süteményre, már biztosan sokan találkoztatok vele (ezért is nem siettem annyira a bejegyzéssel), ugyanis Az áfonya mámora blogról származik. Aki még nem látta, sürgősen kezdje olvasni a blogot, mert ZSENIÁLIS! Épp ezért időről-időre ki kell onnan próbálnom valamit, és amikor ezt a receptet megláttam, titkon azért szorítottam magamban, hogy csak egyszer le tudjak szedni egyszerre annyi szedret, hogy elég legyen ehhez. Ez a gyümölcsös piték királynője, nem túlzok. Persze picit változtattam rajta, de erre a legfőbb ok a piteformám mérete volt. Mindenki süsse meg otthon, mert nem bonyolult, csak mesefinom! :)

Hozzávalók egy 25 cm-es formához:

A tésztához:

• 80 g őrölt zabpehely (48 g CH)
• 60 g tk búzaliszt (36,66 g CH)
• 40 g búza finomliszt (28,16 g CH)
• 120 g margarin
• 45 g por xilit (27 g CH)
• 1 tojás sárgája
• 1/2 citrom lereszelt héja

A töltelékhez:

• 220 ml tejszín
• 45 ml mandulatej
• 2 tojás sárgája
• 1 egész tojás
• 60 g xilit (36 g CH)
• 22 g vaníliás pudingpor (18,7 g CH)
• fél rúd vanília kikapargatott magjai
• 1/2 citrom lereszelt héja
• 400 g szeder (24 g CH)

A tészta hozzávalóiból linzertésztát gyúrunk és folpackba csomagolva egy órát hűtőben pihentetjük.

A sütőt 180 fokra előmelegítjük.

A tésztát kinyújtjuk és kibéleljük vele a kipapírozott piteformánkat. Villával sűrűn megszurkáljuk és elősütjük addig, amíg a széle kicsit barnulni nem kezd és elválik a formától. Ha biztosra akarunk menni, hogy nem púposodik fel, terítsünk rá egy sütőpapírt és helyezzünk rá sütőbabot.

Amíg a tészta süt, a szedret megmossuk és papírtörlős tálcán megszárítjuk.

A töltelék többi hozzávalóját egy tálban csomómentesre keverjük.

Az elősütött tésztalapon elterítjük a szedret és ráöntjük a pudingot. Visszatesszük a sütőbe és addig sütjük, amíg a puding széle megszilárdul, de a közepe még kicsit remegős. Ez nekem 20 perc volt.

Hűlés közben a puding tejesen meg fog szilárdulni, ezután szeleteljük fel.

Az én pitém így elkészítve összesen 218,52 g szénhidrátot tartalmazott. 16 szeletre vágtam, így egy szeletben 13,66 gramm volt.

Mákos-túrós lepény

Úgy találtam rá erre a receptre, hogy valami mákosat szerettem volna sütni. Azt ígérte, hogy ez a lepény a mák és a túró tökéletes párosítása, és szerintem ez így is van.  A lágy, kissé habos túró és az enyhén citromos mák remekül kiegészíti egymást, mindezt pedig egy halvány vaníliás aroma kíséri végig. Aki szereti ezt a két hozzávalót, annak kötelező elkészíteni!

Hozzávalók egy 25 cm-es piteformához:

A tésztához:

• 85 g tk. búzaliszt (51,93 g CH)
• 65 g őrölt zabpehely (39 g CH)
• 30 por xilit - házi vaníliás (18 g CH)
• 70 g hideg margarin
• 1 tojás sárgája
• 1 csipet só

A mákos réteghez:

• 150 g darált mák (36 g CH)
• 70 ml tej (3,5 g CH)
• 30 g margarin
• 30 g xilit (18 g CH)
• fél citrom héja

A túrós réteghez:

• 300 g nem darabos, lágyabb túró
• 60 g xilit - a fele házi por alakú vaníliás (36 g CH)
• 120 g tejföl
• 25 g zabkorpa
• 1 tojás sárgája
• 2  tojás fehérje
• 1 csipet só

Először a tésztához a margarint elmorzsoljuk a lisztekkel, majd a többi hozzávalóval összegyúrjuk. A kész tésztát kb. 1 óráig a hűtőben pihentetjük.

A mákos részhez a tejet, a margarint és a xilitet összeforraljuk, de elég az is, ha csak a mikróban  úgy összemelegítjük, hogy a margarin elolvadjon benne. A mákra reszeljük a citromhéjat és ezt is ráöntjük. Alaposan összedolgozzuk és félretesszük, hogy kihűlhessen.

A tésztát kinyújtjuk (óvatosan, könnyen szakad) és kibéleljük vele az előkészített piteformánkat. Felhasználásig visszatesszük a hűtőbe.

A túrós részhez a túrót áttörjük. Összedolgozzuk a xilit felével, a tejföllel, a zabkorpával, a tojás sárgájával és a citrom héjával és levével. A fehérjékből egy csipet sóval habot verünk, közben fokozatosan hozzáadjuk a por xilitet is, majd beleforgatjuk a túrós masszába.

A mákos tölteléket a tésztára halmozzuk. Elegyengetjük és kicsit lenyomkodjuk. Betakarjuk a túrókrémmel, picit elegyengetjük, és a formát az asztal lapjához kocogtatjuk. Így egyenletesebben eloszlik a krém és a felesleges buborékok is kiszöknek belőle.

160 fokra előmelegített légkeveréses sütő alsó polcán kb. 35-40 percig sütjük. Ekkor a túrókrém már nem remeg és a széle egy kis színt kap.

Kihűlés után szeleteljük.

A lepény így elkészítve 202,43 g CH-t tartalmaz. 12 szeletre vágva egy szelet 16,86 grammot, 16 szeletre vágva pedig 12,65 grammot.

Forrás: Tipikus Flammeres

Mákos linzer

Régen sose ugrottam annyira a linzerért, de valamiért ez lett az egyik kedvenc süteményem. Már több változatot is elkészítettem, most kókuszos linzert csokoládés meggylekvárral és mákos linzert sütöttem. A lekvárosat tízóraira, a mákosat utóvacsorára szánom. A kókuszos és a lekvár receptjeit megtaláljátok a blogon; a kókuszos linzert itt, a lekvárt pedig itt. A mákos most sült először, és még én is meglepődtem rajta, milyen jól kiegészíti egymást benne a mák, a reszelt citromhéj és a vanília.

Hozzávalók kb. 80 db-hoz:

• 100 g tk tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 100 g őrölt zabpehely (60 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,5 g CH)
• 50 g szemes mák (12 g CH)
• 200 g margarin
• 80 g xilit (48 g CH)
• 1 tojás
• vanília aroma
• fél citrom lereszelt héja

A mákot egy serpenyőben megpirítjuk.
A liszteket és a mákot elmorzsoljuk a kis kockákra vágott margarinnal, majd a többi hozzávalóval együtt gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. Ha eközben a margarin túlságosan felmelegedne a tésztában, kb. egy fél órára tegyük be a hűtőbe.

Lisztezett deszkán kb. 3 mm vastagságúra nyújtjuk és kiszúrjuk. Egyszerre mindig csak egy kis adag tésztával dolgozzunk, hogy ne melegedjen fel túlzottan és könnyen nyújtható legyen. A többi tésztát hagyjuk a hűtőben.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt sülnek készre.

Tetszés szerint lekvárral is megtölthetjük, például barackkal szerintem nagyon finom lehet.

Nekem összesen 81 linzerem lett, de természetesen ez a mennyiség függ attól, hogy milyen vékonyra nyújtjuk a tésztát és mekkora a kiszúrónk.
A receptben összesen 219 g CH van, így egy darabban kb. 2,7 g.

Spirállinzer

A spirálkeksz receptjét még tavaly láttam meg a nosalty-n. Nagyon megtetszett, szerintem rém ötletes, és ha ügyes az ember, csodaszép kekszek kerülnek ki a kezei közül. Mindig halogattam a megsütését, egészen addig, amíg a Brioche-blogon újra rá nem akadtam. Most már nem tudtam kihagyni, az első adandó alkalommal elkészítettem, és TimCsi ötletét követve nem puszta kekszeket, hanem lekvárral összeragasztva "hagyományos" linzereket gyártottam. Eszméletlenül finomak és puhák, nem lehet kihagyni! :)
Az olyan sütik különösen kedvesek nekem, amikben már eleve van valami házi. Ebben saját dió, házilag darált zabpehely, xilitből készített vaníliás porcukor és házi lekvár van.

Hozzávalók kb. 40 linzerhez:

• 100 g tk. tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 75 g őrölt zabpehely (45 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,2 g CH)
• 50 g darált dió
• 25 g darált kókuszreszelék
• 80 g nyírfacukor (ebből 20 g házi vaníliás) (48 g CH)
• 200 g hideg margarin
• 1 tojás
• 1 citrom lereszelt héja
• 10 g holland kakaópor (1,4 g CH)
• 160 g csokoládés meggylekvár a ragasztáshoz (17,8 g CH)

A tésztához egy tálba kimérjük a liszteket, a diót, a kókuszt és a cukrot, aztán kézzel lazán összekeverjük. A margarint kis kockákra vágjuk és elmorzsoljuk vele, majd a tojással és a citromhéjjal gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. Kettéválasztjuk (hogy teljesen pontosak legyünk, használjuk a konyhai mérlegünket), és az egyik felébe beledolgozzuk a kakaóport.

Ha nagyon felmelegedett a tészta miközben dolgoztunk vele, kis ideig pihentessük hűvös helyen, vagy a hűtőben.

A két tésztadarabot külön-külön nyújtsuk egyenlő méretűre, kb. 20x40 cm-esre, majd fektessük őket egymásra (nálam az üres került alulra, a kakaós felülre). Egy kicsit még nyújtsuk át, majd a hosszabbik oldala mentén tekerjük fel. Csomagoljuk konyharuhába, vagy sütőpapírba és kb. két órára tegyük be a hűtőbe, vagy egy negyed órára a fagyasztóba.

Miután kicsomagoltuk a tésztánkat egy éles késsel vágjuk 3 mm-es korongokra. Ha nagyobb és laposabb korongokat szeretnénk, két sütőpapír közt egy kicsit még nyújtsunk rajtuk. Nekem összesen 78 korongom lett.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készülnek el. Figyeljünk, hogy ne piruljanak meg!

Amint kihűltek, tetszőlegesen választott lekvárral összeragasztjuk a korongokat. Én a tavaly eltett meggylekváromat használtam, és nem sajnáltam a kis sütiktől. ;)

Szerintem szépségesek lettek, meglepődtem, hogy a képeken milyen jól látszik a dió és a kókusz a kakaós részben. :)

Összesen 39 linzerem lett, így egy darabban kb. 5,42 g CH van.
Így elkészítve csak a tésztában összesen 193,5 g CH.

Tipp:

• A kókuszreszeléket pár kanál liszttel együtt kávédarálóban kicsit finomabbra őröltem, így sokkal homogénebb lett a tészta.