Earl Grey teás, narancsos keksz

Ezt a kekszet már lassan 2 éve meg akartam sütni, de mindig visszatartott, hogy a szálas teafű picit drága és nem szerettem volna elpazarolni. Viszont amikor decemberben elmentünk a T betűs boltba, úgy le voltak akciózva a kedvenc teáink, hogy ebből például 3 dobozzal is vettünk. Hazafelé jövet a Párom már mondta is, hogy "Most megsütheted a teás kekszed." :)

A sors iróniája, hogy most szörnyen meg vagyunk fázva, úgyhogy én nagyon örülök neki, hogy legalább ízeket azért még érzek.

A süti már akkor is gyönyörű volt, amikor betettem a hűtőbe, ahogy látszottak benne a tea, vanília és narancshéj darabok. Egészen kicsit mintha a tészta is narancsosra színeződött volna, persze a teljes kiőrlésű liszt miatt ez alig látszik. Nagyon sajnálom, hogy nincs olyan gépem, amivel tudtam volna akkor (este csináltam) olyan jó képeket készíteni, amik visszaadták volna. A mostani képek se tökéletesek ebből a szempontból, de azért sokkal jobbak. A kész sütinek egészen enyhe illata van, az ízében inkább a narancs dominál, de a vaníliát és a teát is ki lehet érezni. Viszont aki nem szokott ilyen teát inni, vagy nem mondjuk el neki, szerintem ki sem találná, mi van benne. Mindenesetre egyszer tényleg megéri kipróbálni, nekem nagyon tetszik. :)

Hozzávalók kb. 50 db kekszhez:

• 220 g lágy margarin, vagy vaj
• 100 g xilit porrá őrölve (60 g CH)
• 1 narancs héja
• 1 nagy tojás
• 1 rúd vanília
• 250 g tk. búzaliszt (152,75 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,5 g CH)
• 1 tk sütőpor
• 2 ek Earl Grey teafű

A margarint és a xilitet robotgéppel habosra keverjük. Folyamatos keverés mellett hozzáadunk pár evőkanál lisztet, majd a tojást, a narancshéjat és a vanília kikapart magvait. Simára keverjük, majd ehhez is hozzáadunk pár kanál lisztet. Fakanálra váltunk és folyamatosan adagoljuk a tésztához a lisztet, majd a végén a kezünkkel dolgozzuk össze a tésztát és hozzáadjuk a teafüvet is.

A masszából egy kb. 25 cm hosszú rudat sodrunk és folpackba, vagy alufóliába csomagolva min. 2 órára hűtőszekrénybe tesszük (én egy éjszakát pihentettem).

A hűtőből kivéve kb. 3-4 mm vastag korongokra vágjuk, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készre sütjük. A tepsiben hagyjunk kis távolságot a korongok között, mert sülés közben terülni fognak.

Nekem összesen 48 db kekszem lett (248,25 g CH), így egy darabban 5,17 g CH van.

Forrás: Troll a konyhámban

Csipkebogyó tea

Ez is egy régi bejegyzés már a blogomon, de jobbnak láttam kicsit összerendezni az érthetőség kedvéért. Most aktualitása is van, hisz ki ne inna meg szívesen egy bögre teát ebben a zimankós, latyakos időben?

Én nagyon szeretem a teát, mindig többfélét tartok itthon és most már lehetőség szerint szálasat is vásárolok. Azonban, ha már annyi mindent magamnak csinálok, miért lenne ez alól kivétel éppen a tea? Egyáltalán nem bonyolult, csak az kell, hogy a közelünkben valahol találjunk pár csipkebogyó bokrot, akár vadon nőve is. Egyébként is azt vallom, hogy amit csak lehet, próbáljunk meg kihasználni abból, amit a természet ad, és persze mindenből jobb a "házi". Ezért készül nálunk minden évben többek között annyi befőtt és lekvár.

Ahhoz, hogy csipkebogyó teát ihassunk, a bogyók összegyűjtésével kell kezdenünk. Akkor jók, ha már megcsípte őket a dér. Ilyenkor egy kicsit roggyantabbak, a szép élénk pirosas színüket elvesztik, inkább sárgásak, barnásak, és az ujjunkkal akár el is tudjuk őket morzsolni.
Hogy teát készíthessünk belőlük, ki kell őket szárítani. Először mossuk át, majd a lehető legvékonyabban terítsük ki. Lehetőség szerint meleg helyre tegyük őket, mert akár több napig is tarthat, amíg jók lesznek. Egy kis hálóban fellógathatjuk például a radiátor fölé, vagy ha nagyon meg akarjuk sürgetni a dolgokat, gyújtsuk be a sütőnket a legalacsonyabb fokozaton, és tepsire terítve tegyük be a bogyókat résnyire nyitott ajtó mellett. Néhányszor forgassuk át őket, és pár óra alatt szépen megaszalódnak. (Van, aki ezután húsdarálóval ledarálja.)
Egy jól záródó dobozban tároljuk, mert állítólag a molyok nagyon szeretik. Ha egy szép teás dobozba tesszük, akár ajándékba is adhatjuk.

A teához egy jó nagy evőkanál bogyót áztassunk be egy éjszakára hideg, vagy langyos vízbe és fedjük le.Ezután reggel szűrjük le és már ihatjuk is a reggeli mellé. Fogyaszthatjuk hidegen és melegen is (szerintem langyosan picit finomabb), de fontos, hogy ne forraljuk fel, mert 60 fok fölött lebomlik a benne lévő C-vitamin.

Nagyobb mennyiségben hashajtó hatású, erre érdemes odafigyelni, de egyébként számos pozitív élettani hatása van.