Szamócás morzsasüti

 

Valamilyen egyszerű gyümölcsös sütit szerettem volna készíteni a hétvégén és az egymásra tornyozott szeletes kompozíciót is ki szerettem volna már jó ideje próbálni, így esett a választásom a morzsasütire, vagy crumble-re, ahogy angol nyelvterületen mondják.

Ismeritek a Péntek esti vacsora (Friday Night Dinner) című sorozatot? Abban ettek minden részben crumble-t, csak most döbbentem rá ennek a receptnek a kapcsán, hogy bizony morzsasüti volt a kedvenc péntek esti desszert. Egyébként szerintem szuper sorozat igazi csipkelődős humorral, jól megírt karakterekkel, ajánlom, ha még nem láttátok.
A sütiről pedig annyit, hogy sokkal gyorsabban elfogyott, mint gondoltam volna, úgyhogy a férjemnek nagyon ízlett. Legközelebb kicsit több rebarbarával készeítem, most próbáltam először, úgyhogy nem mertem bártabb lenni vele.

Hozzávalók egy 20x25 cm-es tepsihez:

A tésztához:

• 160 g teljes kiőrlésű búzaliszt (96 g CH)
• 60 g búza finomliszt (42,6 g CH)
• 100 g finom zabpehely (60 g CH)
• 180 g margarin
• 30 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 1 tk só

A töltelékhez:

• 400 g eper (24 g CH)
• 1 kis szál rebarbara (38 g)
• 1 csapott tk négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 1 ek házi vanília kivonat

Egy nagy tálban összekeverem a liszteket, a zabpelyhez, az édesítőt és a sót.

A margarint megolvasztom és a többi hozzábalóhoz öntöm.  Addig keverem, amíg homokszerű állaga nem lesz kisebb és nagyobb darabokkal.

A morzsa kb. kétharmadát egy sütőpapíros tepsiben egyenletesen ellapítom. A többi morzsát a hűtőbe teszem.

A szamócát és a rebarbarát egyforma darabokra vágom, majd elkeverem az édeítővel és a vaníliával. Egyenletesen eloszlatom a tepsiben lévő tésztán és szétszóróm rajta a megmaradt morzsát, amit a hűtőbe tettem.

170 fokra előmelegített sütőben 35-40 percig sütöm, amíg aranybarna és buborékos nem lesz. A sütőből kivéve kihülés után még kb. fél órára hűtőbe teszem, csak azután vágom fel.

A recept így elkészítve 222,6 g szénhidrátot tartalmaz. 12 szeletre vágva egy szeletben 18,55 g CH van.

Forrás: annabanana.co

Kovászos kréker - kimaradó kovászból

Ezt a receptet olyannyira nem fáradságos elkészíteni, hogy ha nincs sok kedvünk a konyhában pepecselni, akkor is remek az etetés után megmaradó kovász felhasználására.

Hozzávalók egy sütőlemezhez:

• 60 g meleg víz
• 60 g tk kovász (18 g CH)
• 60 g tk búzaliszt (36 g CH)
• 30 g búza finomliszt (21,3 g CH)
• 4 g só
• 20 g olíva olaj
• 10 g szezámmag
• 10 g lenmag
• 10 g napraforgómag
• 20 g finom zabpehely (12 g CH)

A kovászt elkeverem a vízben, majd a liszteket is beledolgozom. (Ha a kovász nagyon híg, vagy épp túl kemény, változtatok a víz mennyiségén.) A többi hozzávalót is hozzáadom és összegyúrom. Eléggé lágy masszát kell kapnom. Szobahőmérsékleten letakarva 2,5-3 órát pihentetem.

A sütőt 210 fokra melegítem elő és alsó-felső sütésre állítom. A tésztát szögletesre formázom és két sütőpapír közt kb. 1 mm vékonyra nyújtom. A felső sütőpapírt lehúzom róla, megszórom még szezámmaggal, kézzel finoman belenyomom és derelyevágóval 5x5 cm-es kockákra vágom. A sütőpapírral együtt egy tepsire húzom a tésztát és kb. 10-12 perc alatt ropogósra sütöm, a széle szépen megbarnul.

Összesen 190 g krékerem lett, ami 87,3 g CH-t tartalmaz, így 100 grammjában 45,95 g CH van.

Forrás: marcelpaa.com

Sárgabarackos-pisztáciás müzliszelet

A müzliszeletnek ezt a variációját már akkor ki szelettem próbálni, amikor a legelsőt elkészítettem. Az elmúlt évben egyre jobban megszerettem a pisztáciát, az egyik nagyon jó, egyetemhez közeli fagylatozóban nagy kedvencem lett a pisztáciás fagyi is. Mmmmm...

Eddig csak azért nem készítettem el, mert sehol nem találtam hozzá sótlan pisztáciát. Szerintem ez a változat is nagyon finom lett, úgyhogy aki szereti a müzlit, ezt is feltétlen próbálja ki! :)

Hozzávalók 12 db-hoz:

• 80 g sótlan pisztácia mag
• 50 g őrölt zabpehely (30 g CH)
• 1-1 nagy csipet sütőpor és szódabikarbóna
• 1 késhegynyi só
• 20 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (80 g cukornak felel meg)
• 75 g zabpehely (45 g CH)
• 25 g puffasztott amaránt (16,25 g CH)
• 150 g aszalt sárgabarack (93,15 g CH)
• 2 egész tojás
• 1 tk vanília aroma

A pisztácia kb. 2/3 részét kicsit összetörtem egy fakanál fejével, az aszalt sárgabarackot pedig kb. fél centis kockákra vágtam.

Egy tálban először összekevertem a száraz hozzávalókat, majd alaposan összeforgattam a két tojással és a vanília aromával.

Egy kisebb (20 x 25 cm-es) tepsit kibéleltem sütőpapírral és egyenletesen belesimítottam a keveréket. 160 fokra előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt sütöttem készre úgy, hogy az első 15 perc után sütőpapírral letakartam.

A sütőből kivéve a sütőpapírral együtt kiemeltem a tepsiből és kihűlés után 12 szeletre vágtam.

A recept összesen 184,4 g CH-t tartalmaz, így egy szeletben 15,36 g CH van.

Boszorkány ujjak

Egy ideje már nem készítettem semmilyen süteményt. Nem csak a blogra, egyébként sem sült semmi a konyhámban. Ilyenkor mindig elkezd kicsit hiányozni, ezért egyértelmű volt, hogy ma (ha nem is ezzel kellene foglalkoznom, de legalább itthon vagyok) csinálnom kell valamit. Mivel közeleg a Halloween, úgy gondoltam, ha már egyszer blogot írok, most az egyszer aktuális leszek. Ezért elővettem ezt a régi receptet. Délelőtt nézegettem képeket is a neten, de én nem szerettem volna nagyon vérfagyasztó ujjakat készíteni, mert azokat nem enném meg szívesen, így nincs rajta vér-utánzat, vagy borzasztó rusnya körmök. Szerintem azért így is elmennek akár egy buliban is, ha esetleg valakinek meghoznám a kedvét hozzá. Sajnos megint sokkal jobban néznek ki az életben mint a képeken. Főleg azért, mert, ha nem tudnám, a fotók alapján nem biztos, hogy meg tudnám mondani, hogy az ujjak egyik fele enyhén zöldre van színezve. A teljes kiőrlésű liszt és a sok dió átka. :)
Majd elfelejtettem: mindenkinek ízlik! :)

Hozzávalók kb. 40 darabhoz:

• 150 g tk. búzaliszt (91,65 g CH)
• 75 g őrölt zabpehely (45 g CH)
• 75 g búza finomliszt (52,8 CH)
• 200 g darált dió
• 200 g margarin
• 100 g xilit - házi vaníliás (60 g CH)
• 1 egész tojás

A díszítéshez:

• 50 g mandula
• 50 g min. 70 %-os étcsokoládé
• 1 tk. étolaj

A margarint morzsoljuk el a lisztekkel és a darált dióval, majd üssük bele a tojást és gyúrjuk tésztává. Hűtőben pihentessük min. 30 percet.

Ha szeretnénk megszínezni, a tésztát osszuk két részre és az egyik felébe dolgozzunk bele kb. 1 kupak zöld ételfestéket, vagy mandula aromát.
Konyhai mérleg segítségével osszuk a tésztánkat 20 grammos kis gombócokra. Ezekből sodorjunk 12-13 cm-es rudakat, lapítsuk el kb. ujjnyi vastagra, majd két helyen nyomjuk bele az ujjunkat és fogpiszkálóval rovátkoljuk be. Ezek lesznek az ízületek. Mindegyik rudacska elejére nyomjunk egy felezett mandulát, ez lesz a körme. Tetszés szerint használhatunk hántoltat, vagy hántolatlant is, én csak az utóbbit kaptam a boltban.

180 fokon kb. 15 perc alatt készre sütjük, addig, hogy egy egészen kicsi színt kapjon. Ez alatt enyhén meg fognak dagadni.

Ha szeretnénk kifesteni a körmöket, miután kihűltek, vízgőz fölött olvasszunk fel kevés csokoládét, adjunk hozzá pici étolajat és egy kis fejű ecsettel vigyük fel a mandulákra. Hántolt mandulánál ételfestéket is használhatunk.

Jól zárható dobozban sokáig eláll.

Ez a boszorkányság így elkészítve összesen 249,45 g CH-t tartalmaz. Nekem 42 ujjam lett, így egy darabban kb. 5,94 g CH van.

Tipp:

• Az alsó ujjperceket szezámmaggal is megszórhatjuk. Ehhez kenjük meg vékonyan tojás fehérjével, majd szórjunk rá egy-egy csipet magot.
• A körömágyakat piros cukoríróval is kihúzhatjuk (ez egy készen kapható kis tubus, vagy toll, nem tudom, hogy létezik-e IR-barát verzióban).

Csokoládés-mogyorós müzliszelet

Már, amikor az előző adag müzlit készítettem, akkor a fejemben volt 3 ízvariáció, és mivel nagy sikere volt, az egyik elég hamar el is készült. Biztos vagyok benne, hogy a következőre sem kell nagyon sokat várni, de szeretnék készíteni olyat is, amibe nem kell tojás, mert tudom, hogy azt sok embernek kerülnie kell.

Ezt most a Cerbona csokis-mogyorós müzliszelete ihlette, amiről nagyon sokáig azt hittem, hogy megehetem, aztán láttam, hogy a maltit-szirupot is kerülnöm kellene. Inkább nem szeretnék ezen töprengeni, vagy problémázni, helyette inkább elmajszolom a sajátomat.

Most készült egy adag hagyományosan, cukorral, és nagy meglepetésemre egészen hasonlít a szokványos szeletekre. Kicsit lazább és magasabb és még ragacsos is. A Párom azt mondta, hogy nagyon finom és az egészet meg tudná enni egyszerre, úgyhogy nyugodtan megsüthetem neki a következő variációt is. :)

Az előző receptből nyugodtan kihagyható az amaránt, mert viszonylag kevés van benne. Ebből szerintem nem, mert a müzli jelentősebb részét ez adja, de helyette használhatunk quinoát is.

Hozzávalók 14 szelethez:

• 50 g dió
• 50 g török mogyoró (3 g CH)
• 75 g nagy szemű zabpehely (45 g CH)
• 30 g puffasztott amaránt (19,5 g CH)
• 20 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (80 g cukornak felel meg)
• 40 g 70 %-os étcsokoládé (12,4 g CH)
• 40 g mazsola (26 g CH)
• fél rúd vanília kikapargatott magvai, vagy 1 tk vanília aroma
• 1-1 nagy csipet sütőpor és szódabikarbóna
• 8 g cukrozatlan kakaópor (1,12 g CH)
• 50 g őrölt zabpehely (30 g CH)
• 2 tojás

A diót nagyobb darabokra törjük és a mogyoróval egy száraz serpenyőben megpirítjuk. Ilyenkor a mogyoró héját könnyedén le tudjuk morzsolni, ha szeretnénk.

A csokoládét kis kockákra vágjuk és a nagyobb mazsolákat is elfelezzük.

A tojások kivételével egy tálban alaposan összekeverjük az összes hozzávalót. Ráütjük a tojásokat és eldolgozzuk, hogy mindenhova jusson belőle. Egy 20 x 30 cm-es tepsit kibélelünk sütőpapírral. Beleöntjük a masszát és kissé belenyomkodjuk, miközben egyúttal elsimítjuk.

Nekem az egész egy evőkanállal volt a legkönnyebb, amivel jól össze tudtam dolgozni a hozzávalókat, majd pedig azzal simítottam el a tepsiben is.

160 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt süssük készre, a 15. perc környékén pedig takarjuk le sütőpapírral.

A tepsiben hagyjuk legalább langyosra hűlni és egy éles késsel szeleteljük fel.

Az így elkészítve egy szelet 9,78 g CH-t tartalmaz, ami külön öröm, mert két szelet pont egy uzsonna. :)

Házi diós-mandulás szilvás müzliszelet étcsokoládétalppal

Régóta szeretnék már házi müzliszeletet csinálni. Egyrészt kíváncsiságból, másrészt azért, mert az a kevés bolti, amit megehetek, már nagyon édes nekem, de talán még ezen is túltesz az, hogy ha egy kicsit melegebb az idő, akkor egyszerűen megolvad, túl ragacsos lesz és szétesik, ezt pedig nagyon nem szeretem benne. Pedig több szempontból is ideális lehetne. Általában tartok otthon, mert remek, ha nincs otthon gyümölcs uzsonnára, vagy csak beteszek egy-két szeletet a táskámba, ha elfelejtenék pakolni magamnak, amikor elmegyek valahova.
Sokféle elkészítési módon gondolkoztam, és végül azért döntöttem a tojásos változat mellett, mert így nem méz, cukorszirup, vagy turmixolt gyümölcs tartja össze, amiket szerettem volna elkerülni, és mivel meg kellett sütnöm, egyáltalán nem ragad és jól megtartja a formáját. Tudom, hogy van akinél az aszalt gyümölcs nem nagyon fér bele a diétába, de én ennyit megengedek magamnak, mert egyébként nem fogyasztok.

A hozzávalók hatalmas szabadsággal variálhatóak, de mivel én nem szerettem volna nagyon édesre csinálni, az lett a vége, hogy egyáltalán nem csináltam édesre. Az édesszájúak használjanak picit több cukrot, édesítőt.

Hozzávalók 14 szelethez:

• 100 g dió
• 50 g mandulapehely
• 50 g őrölt zabpehely (30 g CH)
• 1-1 nagy csipet sütőpor és szódabikarbóna
• késhegynyi só
• 20 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (80 g cukornak felel meg)
• 75 g zabpehely (45 g CH)
• 15 g puffasztott amaránt (9,75 g CH)
• 200 g aszalt szilva (119 g CH)
• 2 tojás
• fél rúd vanília kikapart magvai
• pár csepp citromlé, vagy kevés citromhéj

A csokitalphoz:

• 100 g 70%-os étcsokoládé (összesen 32 g CH - én 60 grammot használtam fel, ami 19,2 g CH)
• pár csepp étolaj

A diót összetörjük és egy száraz serpenyőben illatosra pirítjuk a mandulapehellyel együtt, az aszalt szilvát pedig kis kockákra vágjuk.

A tojás és a vanília kivételével az összes hozzávalót mérjük egy tálba, majd fakanállal lazán forgassuk össze, hogy jól elkeveredjenek és az aszalt szilva darabok ne ragadjanak össze.

Egy kisebb tálban kézi habverővel verjük enyhén habosra a tojásokat, öntsük a diós keverékre és alaposan dolgozzuk össze. Az őrölt zabpehellyel együtt ez fogja majd össze a müzlinket.

Egy 20 x 25-ös tepsit béleljünk ki sütőpapírral úgy, hogy az oldalát is teljesen lefedje és a kezünkkel egyenletesen nyomkodjuk bele a masszát. 160 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sül. Figyeljünk, ha a széle hamar elkezd pirulni, takarjuk le sütőpapírral, és ne süssük túl, mert nagyon kiszárad!

Kihűlés után a papírral együtt emeljük ki a tepsiből és egy éles késsel szeleteljük fel. A csokoládétalphoz egy akkora tálban, vagy fazékban, amibe majd a müzlik hosszában beleférnek vízgőz felett olvasszuk fel a csokit és adjunk hozzá éppen csak egy löttyintésnyi étolajat is. Mártsuk bele az aljukat és egyéles késsel simítsuk el, egyúttal a felesleget is lehúzva róla. A kész szeleteket a csokoládés oldalukkal felfelé fordítva sorakoztassuk egy tálcára és tegyük a hűtőbe, hogy minél gyorsabban megdermedjen a bevonat. Kb. egy óra után már fogyaszthatóak is.

Nálunk mindenkinek bejött! :)

A kész müzlik a csokitalp nélkül összesen 203,75 g CH-t tartalmaznak, így egy szeletre 14, 55 g CH jut.

A csokoládétalppal együtt ez nálam összesen 222,95 g CH lett, darabonként pedig 19,92 g.

Forrás: stahl.hu

Tipp:

• A már felhasznált vaníliarudat soha ne dobjuk ki. Tegyük bele a porcukrunkba (xilitünkbe), hogy az átvegye az aromáját, vagy ha olyan pudingot, szószt, vagy levest főzünk, amihez passzol, dobjuk bele, majd ha elkészültünk, vegyük ki belőle.
• A megmaradt olvasztott csokoládét öntsük egy darab alufóliára. Ha kihűlt, csomagoljuk be vele, és később újra fel tudjuk használni.

Pudingban sült szeder-pite

Már igencsak szégyenlem magam, hogy milyen régóta nem írtam meg ezt a bejegyzést, ugyanis a sütemény, amiről szólni fog, már rég elfogyott, sőt, már az is majdnem elfogyott, amit utána sütöttem (ami szintén szedres, de még tökéletesítésre szorul). Azt a megállapításomat is át kell értékelnem, hogy nem fogok tudni sok dolgot csinálni az udvaron lévő kis szederbokor terméséből, mert minden várakozásomat felülmúlja, már a fagyóban is van egy adag (nem sok, de azért van) és tegnap a hűtőbe is tettem, hogy ott várja a nem is olyan soká bekövetkező végzetét.

Visszatérve a süteményre, már biztosan sokan találkoztatok vele (ezért is nem siettem annyira a bejegyzéssel), ugyanis Az áfonya mámora blogról származik. Aki még nem látta, sürgősen kezdje olvasni a blogot, mert ZSENIÁLIS! Épp ezért időről-időre ki kell onnan próbálnom valamit, és amikor ezt a receptet megláttam, titkon azért szorítottam magamban, hogy csak egyszer le tudjak szedni egyszerre annyi szedret, hogy elég legyen ehhez. Ez a gyümölcsös piték királynője, nem túlzok. Persze picit változtattam rajta, de erre a legfőbb ok a piteformám mérete volt. Mindenki süsse meg otthon, mert nem bonyolult, csak mesefinom! :)

Hozzávalók egy 25 cm-es formához:

A tésztához:

• 80 g őrölt zabpehely (48 g CH)
• 60 g tk búzaliszt (36,66 g CH)
• 40 g búza finomliszt (28,16 g CH)
• 120 g margarin
• 45 g por xilit (27 g CH)
• 1 tojás sárgája
• 1/2 citrom lereszelt héja

A töltelékhez:

• 220 ml tejszín
• 45 ml mandulatej
• 2 tojás sárgája
• 1 egész tojás
• 60 g xilit (36 g CH)
• 22 g vaníliás pudingpor (18,7 g CH)
• fél rúd vanília kikapargatott magjai
• 1/2 citrom lereszelt héja
• 400 g szeder (24 g CH)

A tészta hozzávalóiból linzertésztát gyúrunk és folpackba csomagolva egy órát hűtőben pihentetjük.

A sütőt 180 fokra előmelegítjük.

A tésztát kinyújtjuk és kibéleljük vele a kipapírozott piteformánkat. Villával sűrűn megszurkáljuk és elősütjük addig, amíg a széle kicsit barnulni nem kezd és elválik a formától. Ha biztosra akarunk menni, hogy nem púposodik fel, terítsünk rá egy sütőpapírt és helyezzünk rá sütőbabot.

Amíg a tészta süt, a szedret megmossuk és papírtörlős tálcán megszárítjuk.

A töltelék többi hozzávalóját egy tálban csomómentesre keverjük.

Az elősütött tésztalapon elterítjük a szedret és ráöntjük a pudingot. Visszatesszük a sütőbe és addig sütjük, amíg a puding széle megszilárdul, de a közepe még kicsit remegős. Ez nekem 20 perc volt.

Hűlés közben a puding tejesen meg fog szilárdulni, ezután szeleteljük fel.

Az én pitém így elkészítve összesen 218,52 g szénhidrátot tartalmazott. 16 szeletre vágtam, így egy szeletben 13,66 gramm volt.

Mákos-túrós lepény

Úgy találtam rá erre a receptre, hogy valami mákosat szerettem volna sütni. Azt ígérte, hogy ez a lepény a mák és a túró tökéletes párosítása, és szerintem ez így is van.  A lágy, kissé habos túró és az enyhén citromos mák remekül kiegészíti egymást, mindezt pedig egy halvány vaníliás aroma kíséri végig. Aki szereti ezt a két hozzávalót, annak kötelező elkészíteni!

Hozzávalók egy 25 cm-es piteformához:

A tésztához:

• 85 g tk. búzaliszt (51,93 g CH)
• 65 g őrölt zabpehely (39 g CH)
• 30 por xilit - házi vaníliás (18 g CH)
• 70 g hideg margarin
• 1 tojás sárgája
• 1 csipet só

A mákos réteghez:

• 150 g darált mák (36 g CH)
• 70 ml tej (3,5 g CH)
• 30 g margarin
• 30 g xilit (18 g CH)
• fél citrom héja

A túrós réteghez:

• 300 g nem darabos, lágyabb túró
• 60 g xilit - a fele házi por alakú vaníliás (36 g CH)
• 120 g tejföl
• 25 g zabkorpa
• 1 tojás sárgája
• 2  tojás fehérje
• 1 csipet só

Először a tésztához a margarint elmorzsoljuk a lisztekkel, majd a többi hozzávalóval összegyúrjuk. A kész tésztát kb. 1 óráig a hűtőben pihentetjük.

A mákos részhez a tejet, a margarint és a xilitet összeforraljuk, de elég az is, ha csak a mikróban  úgy összemelegítjük, hogy a margarin elolvadjon benne. A mákra reszeljük a citromhéjat és ezt is ráöntjük. Alaposan összedolgozzuk és félretesszük, hogy kihűlhessen.

A tésztát kinyújtjuk (óvatosan, könnyen szakad) és kibéleljük vele az előkészített piteformánkat. Felhasználásig visszatesszük a hűtőbe.

A túrós részhez a túrót áttörjük. Összedolgozzuk a xilit felével, a tejföllel, a zabkorpával, a tojás sárgájával és a citrom héjával és levével. A fehérjékből egy csipet sóval habot verünk, közben fokozatosan hozzáadjuk a por xilitet is, majd beleforgatjuk a túrós masszába.

A mákos tölteléket a tésztára halmozzuk. Elegyengetjük és kicsit lenyomkodjuk. Betakarjuk a túrókrémmel, picit elegyengetjük, és a formát az asztal lapjához kocogtatjuk. Így egyenletesebben eloszlik a krém és a felesleges buborékok is kiszöknek belőle.

160 fokra előmelegített légkeveréses sütő alsó polcán kb. 35-40 percig sütjük. Ekkor a túrókrém már nem remeg és a széle egy kis színt kap.

Kihűlés után szeleteljük.

A lepény így elkészítve 202,43 g CH-t tartalmaz. 12 szeletre vágva egy szelet 16,86 grammot, 16 szeletre vágva pedig 12,65 grammot.

Forrás: Tipikus Flammeres

Mákos linzer

Régen sose ugrottam annyira a linzerért, de valamiért ez lett az egyik kedvenc süteményem. Már több változatot is elkészítettem, most kókuszos linzert csokoládés meggylekvárral és mákos linzert sütöttem. A lekvárosat tízóraira, a mákosat utóvacsorára szánom. A kókuszos és a lekvár receptjeit megtaláljátok a blogon; a kókuszos linzert itt, a lekvárt pedig itt. A mákos most sült először, és még én is meglepődtem rajta, milyen jól kiegészíti egymást benne a mák, a reszelt citromhéj és a vanília.

Hozzávalók kb. 80 db-hoz:

• 100 g tk tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 100 g őrölt zabpehely (60 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,5 g CH)
• 50 g szemes mák (12 g CH)
• 200 g margarin
• 80 g xilit (48 g CH)
• 1 tojás
• vanília aroma
• fél citrom lereszelt héja

A mákot egy serpenyőben megpirítjuk.
A liszteket és a mákot elmorzsoljuk a kis kockákra vágott margarinnal, majd a többi hozzávalóval együtt gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. Ha eközben a margarin túlságosan felmelegedne a tésztában, kb. egy fél órára tegyük be a hűtőbe.

Lisztezett deszkán kb. 3 mm vastagságúra nyújtjuk és kiszúrjuk. Egyszerre mindig csak egy kis adag tésztával dolgozzunk, hogy ne melegedjen fel túlzottan és könnyen nyújtható legyen. A többi tésztát hagyjuk a hűtőben.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt sülnek készre.

Tetszés szerint lekvárral is megtölthetjük, például barackkal szerintem nagyon finom lehet.

Nekem összesen 81 linzerem lett, de természetesen ez a mennyiség függ attól, hogy milyen vékonyra nyújtjuk a tésztát és mekkora a kiszúrónk.
A receptben összesen 219 g CH van, így egy darabban kb. 2,7 g.

Citromos fehér piskóta

Időnként minden konyhában felmerül a kérdés, hogy "na most akkor megint mit csináljak a tojásfehérjével?" Egy ideig ilyenkor minden másnap rántottát reggeliztem 1-2 plusz fehérjével, mert nem volt szívem kidobni, amikor éppen nem volt kedvem az egyik sütemény után rögtön a másikat megsütni. Aztán olvastam, hogy le lehet fagyasztani. Háháá... :) Ez kell nekem, minden gondom megoldódott. De akkor meg az lett a probléma, hogy a sok fehérje csak gyűlik és gyűlik a fagyóban, és nincs kedvem mindig ugyanazt megcsinálni két-három fehérjéből.

Most egy zseniális alternatíva, a fehér piskóta  receptjét osztom meg veletek. Jó sok fehérje kell hozzá, és ugyanolyan változatosan készíthetjük el, mint a hagyományos testvérét: fogyaszthatjuk magában, megszórhatjuk gyümölccsel, lehet tortalap, vagy készülhet belőle piskótatekercs. Ha a hagyományos fehér lisztből készítenénk a színe is tényleg fehér lenne.

Hozzávalók egy 23cm-es tortaformához (12 szelet):

• 6 tojásfehérje
• 100 g xilit ebből kb. 40 g házi vaníliás (60 g CH)
• 80 g őrölt zabpehely (48 g CH)
• 60 g tk. búzaliszt (36,66 g CH)
• 40 g búza finomliszt (28,24 g CH)
• 100 g margarin
• fél citrom lereszelt héja
• 1 csapott kk sütőpor (a teljes kiőrlésű lisztek miatt)

A margarint felolvasztjuk, majd hagyjuk hűlni. A tojásfehérjét egy csipet sóval elkezdjük habbá verni, közben fokozatosan adagoljuk hozzá a xilitet. Addig verjük, amíg szép fényes nem lesz. Ezután hozzáadjuk a liszteket és a sütőport, ráreszeljük a citromhéjat, és hozzáöntjük a margarint is. Lazán elkeverjük és az előkészített formánkba öntjük.

Az én piskótám mivel már nagyon régen nem ettem, málnát kapott a tetejére.

160 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 percig sütjük, végezzünk tűpróbát!

Az egész piskóta 172,9 g CH-t tartalmaz, egy szelet 14,4 g-ot (csak a tészta málna nélkül).

Forrás: Kifőztük

Zabpehelylisztes gofri alaprecept vaníliás túrókrémmel

Régen nagyon szerettük otthon a gofrit. Amikor kaptunk egy sütőt szinte mindig azt ettünk, még a nyaralás alatt is sütöttünk. Mindig hatalmas mennyiség készült egyszerre, az egész család azt ette reggelire.
Aztán valahogy elmaradt. Már jó ideje szeretném reformosítani ezt is, most jött el az ideje. Persze a recept otthon maradt, de nem kellett sokat keresgélnem, majdnem az első szembejövő mellett döntöttem.

Ami most újdonság, hogy kipróbáltam Dia Wellness 1:4 édesítőt, amit már kb. egy fél éve szeretnék. Röviden róla: Eritrit és stevia keveréke, ebből következően 100 grammja 0 g felszívódó szénhidrátot tartalmaz. Négyszer erősebben édesít, mint a kristálycukor, ezért "negyedannyinak" hívom (ahogy sokan mások) és ezt mindenki megmosolyogja. Van aki, a steviánál érez mellékízt, az eritritnél, pedig "hideg" ízt, de ennél egyiket sem tapasztalja. Nekem eddig nagyon tetszik, bár a kávémban néha érzek egy kis mellékízt - de csak a kávémban, ahogy a steviánál -, nem is értem.
Éppen azért, mert a negyedannyiban nincs felszívódó szénhidrát, kicsit talán még nekem is nagy lett a 30 CH-nyi reggeli adag, pedig imádok reggelizni, és imádok jó sokat reggelizni. Az ott a tányéron bizony mind a mai reggelim. :)

Még egy apróság a túrókrémmel kapcsolatban. Mindenképpen szerettem volna rárakni a képre, mert a ritka "nem számolós" nyalánkságok egyike, és külön bejegyzésben, még nem mutattam meg. Viszont egy kis furfangra volt szükségem: hogy fotózáskor ne égjen be a hófehér krém a gofrik tetején, kevés cukrozatlan kakaópor került bele.

Édes, ropogós alapracept:

• 50 g őrölt zabpehely (30 g CH)
• 10 g DW 1:4 édesítő (ez 40 g cukornak felel meg)
• 60 g margarin
• 1/2 tk sütőpor
• 2 egész tojás
• 125 ml tejföl (nálam kis része tejszín volt, hogy lazítsak a masszán)
• vanília aroma
• fél citrom lereszelt héja

A margarint egy kicsit olvasszuk fel és hagyjuk hűlni.

Egy tálban keverjük el az édesítőt és a tojásokat, majd keverjük bele a margarint és a vaníliát is. Dolgozzuk bele a tejfölt, majd a lisztet és a sütőport, végül pedig a citromhéjat.

A tésztánk teljesen csomómentes, melegítsük fel a gofrisütőnket és süssük készre a gofrijainkat. Nekem ebből az adagból hat darab gofrim lett.

A gofri akkor lesz kívül ropogós és belül puha, ha nem halmozzuk egymásra, amíg még melegek.

Forrás: hvg.hu/gasztronomia

Vaníliás túrókrém (ekkora adaggal nem kell számolni, ha nem kerül mellé még túró):

• 100 g túró
• 1 ek tejföl
• 1/2 ek tejszín
• 1 kk DW 1:4 édesítő
• vanília aroma, vagy fél rúd vanília kikapart magvai
• 1/2 citrom lereszelt héja

Nincs más dolgunk, mint, jó alaposan összekeverjük a hozzávalókat. A legszebb akkor lesz, ha botmixert használunk, ezért egyszerre érdemes nagyobb adagot készíteni. Pár napig eláll a hűtőben.

Serpenyős pizza

Régen nagyon sok pizzát csináltunk otthon, ezért időnként eszembe jut, hogy milyen szívesen ennék megint. Azonban mivel "megszellőztettem" itthon, hogy túrós tésztájú pizzát csinálnék, senki nem volt nagyon bizakodó, és szeretném a minimálisra csökkenteni a CH-számolásomból adódó "galibákat" eddig még nem került rá sor.

Amikor viszont megláttam a FittKonyha egy személyes serpenyős változatát, eldöntöttem, hogy én ezt bizony megcsinálom reggelire. Nagyon jól esett, nem sokszor voltam pizzériában, de egy gimis osztálykiránduláson szinte pont ilyet ettünk, úgyhogy igencsak meg vagyok vele elégedve.

Ezen felbuzdulva a Párom is kapott egy nagyobbat reggelire, és azt hiszem ez lesz a vacsorám is. :)

Hozzávalók egy 30 g CH-tartalmú reggelihez:

A tésztához:

• 50 g liszt: 30 g őrölt zabpehely és 20 g teljes kiőrlésű búza (30 g CH)
• 50 g túró
• kb. 2-3 g friss élesztő
• 2-3 ek langyos víz
• 1 csipet só

A képen látható feltéthez:

• 30-50 g passzírozott paradicsom
• zöldfűszerek (bazsalikom, oregánó, kakukkfű)
• só, bors
• leheletnyi édesítő
• sonka
• reszelt trappista

Először a tésztát állítsuk össze. Annyi vizet használjunk, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjunk, ami nem ragad a kezünkhöz. Tetszés szerint vagy nyújtsuk ki, vagy a serpenyőben a kezünkkel egyszerűen csak nyomkodjuk a megfelelő méretűre. Én egy kb. 22 cm-es, lehelet vékony tésztájú pizzát készítettem.

A paradicsomból és a fűszerekből keverjük ki a feltét alapját, majd egyenletesen kenjük el a tészta tetején. Szórjuk meg a sonkával és a reszelt sajttal.

Fedő alatt kb. 15-20 perc alatt kis lángon süssük készre. Az alja szépen megpirul, a tetejére pedig ráolvad a sajt.

Bakonyi palacsintametélt

Valahogy még a hét elején eszembe jutott, hogy hortobágyi húsos palacsintát akarok enni. Soha nem volt a legkedvencebb ételem, talán azért, mert nagyon ritkán készült otthon. Mi úgy csináljuk, hogy darált húsból pörkölt alapot főzünk, azzal töltjük meg a sós palacsintákat, amiket aztán bepanírozunk és forró olajban kisütünk. Elég macerás kaja, talán ezért készítette olyan ritkán Anya (pedig a panírozásban mindig segítettünk), nekem általában a nagy születésnapok jutnak eszembe róla.

Mivel nem akartam megint hatalmas mennyiségű kókusz olajat sütésre elhasználni, ezért lemondtam erről a verzióról, máshogyan pedig nem szerettem volna elkészíteni. Viszont ez a palacsintás recept mégis eszembe jutott róla. Már közel három éve pihen a recept füzetemben, és csak az alkalomra várt, amit nagyon jól tett, mert szerintem ez a legfinomabb és a legkülönlegesebb bakonyi, amit eddig készítettem (a blogon is találtok ilyen ételt). Friss, telt, kicsit pikáns, és a kis módosításaimmal iszonyatosan laktató is.

Hozzávalók 4 személyre:

A palacsintához:

• 125 g zabpehely liszt (75 g CH)
• 125 g tk. tönkölybúza liszt (79,87 g CH)
• 400 ml tej (20 g CH)
• 4 tojás
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 2 ek étolaj / olvasztott kókuszolaj
• 1 tk. só
• szénsavas ásványvíz / szódavíz

A gombás raguhoz:

• 800 g fehér és barna sampinyon gomba vegyesen
• 1 nagy fej hagyma (140 g - 11,62 g CH)
• 2 gerezd fokhagyma (6 g - 1,578 g CH)
• 1 tk pirospaprika
• 1 nagy paradicsom
• 1 nagy TV paprika
• 1tk csípős paprikakrém
• 1 csapott ek kakukkfű
• 400 ml tejföl
• 1 ek tk. tönkölybúza liszt (20 g - 12,78 g CH)
• 2 ek ét- / kókuszolaj

Először a palacsinta tésztájához robotgéppel simára keverjük a liszteket, a tejet és a tojásokat kevés sóval. Pihenni hagyjuk kb. fél óráig, addig hozzáláthatunk a raguhoz.

Ehhez a gombát felszeleteljük, a paradicsomot felkockázzuk, a paprikát pedig csíkokra vágjuk. A kétféle hagymát apróra vágjuk és kevés olajon megfonnyasztjuk. A tűzről levéve hozzáadjuk a pirospaprikát, a paprikakrémet, a paradicsomot és a paprikát. Sóval, borssal és kakukkfűvel fűszerezzük. Épp hogy csak összerottyantjuk, majd hozzáadjuk a gombát is és fedő alatt puhára pároljuk kb. fél óra alatt. (Amíg fő, elkezdhetjük kisütni a palacsintákat.) A tejfölt kikeverjük az 1 ek liszttel, majd a gomba levéből kb. 1 merőkanálnyival jól eldolgozzuk és az egészet a gombás raguhoz adjuk. Jól összeforraljuk és már kész is.

Egy csokor petrezselymet apróra vágunk és 2 ek olajjal együtt a palacsinta tésztájához keverjük. Ásványvízzel addig hígítjuk, hogy sűrűn folyó palacsinta tésztát kapjunk (pont úgy, mint egy édes palacsintánál). Egy serpenyőt felhevítünk és épp annyi olajat öntünk bele, hogy még ne folyjon ki, ha a serpenyőt megfordítjuk, és kisütjük a palacsintákat. (Sütés közben, ha szükséges, még adhatunk ásványvizet a tésztához.)

A kész palacsintákat feltekerjük (akár kettesével is) és kb. kétujjnyi darabokra vágjuk őket. A kis tekercseinket egy hőálló tálba sorakoztatjuk és leöntjük a gombapaprikással. Egy fakanállal kicsit átmozgatjuk a palacsintákat, hogy a ragu mindenhová eljusson.

200 fokos sütőben jól átforrósítjuk, összesütjük az ételt.

Tálalásnál megszórhatjuk kakukkfűlevéllel, vagy friss petrezselyemzölddel.

Ha négy adagra osztjuk az ételt, egy személyre éppen 50,21 g CH jut. Nagyon laktató, igazán fenséges ebéd.

Ha hat adagban fogyasztjuk el, akkor egy főre 33,47 g CH jut.

Tipp: Ha szeretnénk egy kicsit felgyorsítani a főzést, az étel tökéletes egyszerű főtt tésztával is.

Forrás: Lajos Mari konyhája

Csokoládés zabkeksz

Ez is egy olyan recept, amit a Párom talált nekem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar elkészítem, főleg mivel olyan egyszerű kis sütike, de most épp ezért készült el. Ideális időtöltés volt a mai tanulásadag előtt. Ezért talán jól jöhet annak is, aki a munka miatt állandó rohanásban van, de valamilyen saját készítésű kekszet szeretne elrágcsálni kisétkezésre.

A kakaó és a csoki miatt igazi kis ízbomba, de én még egy kis sütőrummal is megbolondítottam.

Hozzávalók 20-25 db. kis kekszhez:

• 80 g apró szemű zabpehely (48 g CH)
• 80 g tk. tönkölybúza liszt (51,12 g CH)
• 70 g darált dió
• 10 g holland kakaópor (1,24 g CH)
• 1 tk sütőpor
• 1 púpozott kk őrölt fahéj
• 1 nagy csipet szerecsendió
• 1 nagy csipet só
• 60 g xilit (36 g CH)
• 100 g puha margarin
• 1 tojás
• 50 g 74 %-os étcsokoládé felkockázva (14,7 g CH)
• löttyintésnyi sütőrum

A hozzávalókat mind egy kisebb tálba mérjük és egy fakanállal jól összedolgozzuk. (A margarinra egy rá is mikrózhatunk, hogy megolvadjon kicsit és könnyebben összeálljon a massza.)

A kész keksz tésztát kb. egy fél órára hűtőbe rakjuk, hogy egy kicsit megdermedjen és könnyebb legyen formázni. Ezután kisebb diónyi gombócokat szakítunk ki belőle, amiket kis korongokká formázva egy sütőpapíros tepsire sorakoztatunk. Ha a lehető legegyformább méretű kekszeket szeretnénk kapni, a gombócoláshoz használhatunk szilikonos fejű mérőkanalat.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10-12 perc alatt sütjük készre a kekszeket.

A recept összesen 151,06 g CH-t tartalmaz. Nekem 22 kekszem lett, így egy darabban kb. 6,16 g CH van.

Forrás: dívány.hu

Zabkása kisokos (amit eddig megtanultam)

Ebben a bejegyzésben most igyekszem összegyűjteni azt a sok okosságot, amit eddig a zabkása témakörében megtanultam.

Nem sokkal az után találtam rá erre az ételre, hogy elkezdtem a diétát. Korábban nem ettem ilyet, inkább fintorogtam, ha meghallottam a nevét, mint, hogy összefutott volna a nyál a számban. Egy ideig rendszeresen készítettem reggelire, mert gyors és egyszerű, és mert ha sütöttem valamit, soha nem tudtam mit csinálni a megmaradt rengeteg tejjel. Bizony, a tejjel. Nem csak ez volt az egyetlen baklövésem, ezért jónak láttam összefoglalni, mit tanultam róla, mert bár ez igazán nem egy bonyolult étel, de azért - mint a diétában szinte a legtöbb étel kapcsán, itt is - sok dologra kell ügyelnünk, és tudatosan kell összeállítanunk, mi kerüljön az asztalunkra.

Lássuk, mit tanultam:

• A zabkása készítéséhez felhasznált folyadék normál esetben tej, vagy tej és víz fele-fele arányban. IR esetén a tej nem a barátunk, legalábbis reggelire biztosan nem, ugyanis gyors CH, amit reggelire nem szabad fogyasztani. (Mellesleg a tej olyan gyorsan képes felpörgetni a vércukorszintet, hogy a "hipózás" esetén ezt is javasolni szokták.)
• Tehát a tej kilőve. Helyette használhatunk csak vizet, de pótolhatjuk tejszínnel (ami zsiradék, ezért nem számoljuk), vagy növényi tejekkel (kókusz/mandula). Ezeket akár saját magunk is elkészíthetjük, így olcsóbb, és teljesül a jó öreg "legalább tudom mi van benne".
• Főzőtejszín helyett sokan habtejszínt használnak főzéshez is, mert jóval egészségesebbnek tartják. Hogy miért, lásd itt.
• A zabkásába szokás aszalt, vagy felkockázott friss gyümölcsöket is keverni, nagyon finom (én is szeretem), de mivel a diétában reggel nem barátunk a gyors CH, ezeket is jobb, ha mellőzzük.
• Édesítésként közkedvelt a cukor mellett a méz is, én ezeket édesítőszerre cseréltem, mert az előző kettő ugye tilos, és így legalább nem emelem feleslegesen a reggelim CH-ját.
• Sokféleképpen ízesíthetjük, rengeteg lehetőségünk marad még úgy is, ha mindent mellőzünk, amit kell. Én még főzés közben mindig keverek a kásámba kevés vanília aromát, cukrozatlan kakaóport, fahéjat és kókuszreszeléket. Amikor pedig van otthon, nem marad el pár szem dió, vagy mandula sem.
• Végül persze a zabpehely. Használhatunk nyugodtan apró, vagy nagy szeműt is. Az aprónak talán annyi az előnye, hogy gyorsabban megszívja magát, így pár perccel hamarabb láthatunk hozzá az evéshez. Én ennél az ételnél a nagy szeműt részesítem előnyben.

Végül is a zabkása egyáltalán nem egy bonyolult dolog, csak arra kell figyelnünk, hogy minden gyors CH-t mellőzzünk, és olyan alapanyagokkal tömjük tele az ételünket (ez főleg akkor fontos, ha valaki csak keveset ehet egy étkezésre), amikkel nem kell számolni.

Ezek alapján a mai reggelimet így készítettem el 30 g CH-val kalkulálva:

• 50 g zabpehely (30 g CH)
• 110 ml tejszín
• 120 ml víz
• folyékony édesítőszer
• vanília aroma
• 1 mk cukrozatlan kakaópor (0,24 g CH)
• kevés fahéj
• 1-2 ek kókuszreszelék

A zabpelyhet és a folyadékot egy kis fazékba mértem és kis lángon feltettem főni. Időnként megkevertem és közben a többi hozzávalót is beletettem. Amikor elkezdett besűrűsödni, egyet rottyantottam rajta és levettem a tűzről. Mély tányérba öntöttem és a fazékhoz tartozó fedővel lefedtem addig, amíg összepakoltam a konyhában. Ez idő alatt a zabpehely még egy kicsit megszívta magát és a kása jobban besűrűsödött.

A fedőt levéve pár szem dióval és mandulával, valamint kevés kókuszreszelékkel és fahéjjal tálaltam. Erre csak a fotó kedvéért volt szükség, mert az ilyen ételek mindig összekeverve a legfinomabbak. :)

Ránézésre hatalmas mennyiség, és nagyon laktató! :)

Baconbe ültetett fasírt muffinok

Sok más dolog mellett régóta ki szeretném próbálni a sós muffinokat, vagy a muffin formában készült húsokat is.

Jó ideje nem készítettem semmi érdemlegeset, ma sem szerettem volna főzni. Aztán a délelőtt közepén eszembe jutott, hogy miért ne csinálhatnám meg ezt a fasírtot, minden van hozzá itthon. Igazából a nagynéném szilveszteri menüjéről készített fotói jutottak eszembe, azok között láttam valami hasonlót. Kicsit kutattam a neten, elővettem a zabpelyhes fasírt receptemet és már szinte kész is lett az ebéd.

Hozzávalók 12 fasírthoz:

• kb. 500 g darált sertéshús
• 100 g apró szemű zabpehely (68,1 g CH)
• 1 tojás
• 1 nagy gerezd fokhagyma (7 g - 1,65 g CH)
• 1 közepes fej vöröshagyma (100 g - 8,3 g CH)
• só
• bors
• fűszerpaprika
• ételízesítő
• bazsalikom
• 12 kis kocka trappista sajt
• 12 szelet bacon

A hagymákat aprítógépben finomra daráljuk, majd a sajt és a bacon kivételével jól összegyúrjuk a többi hozzávalóval. Ha van időnk, hagyjuk pihenni min. fél órát, hogy a zabpehely kicsit megszívja magát.

Ezután egy muffin formát vékonyan kikenünk olajjal. A bacon szeleteket félbe vágjuk és a forma minden mélyedését kibéleljük 2-2 darabbal. Ezután egyenlően elosztjuk a húst a 12 mélyedésben és mindegyik közepébe belenyomunk 1-1 kocka sajtot. A bacon kilógó széleit ráhajtjuk a fasírtokra és 180 fokon kb. 45 perc alatt készre sütjük. (A párom mindig azt mondja, hogy semmit nem sütök elég ideig, ezért megfordítottam a fasírtokat a formában, és így is adtam nekik 15 percet.)

Borsikafüves burgonyatallérokkal tálaltam:

Az összes fasírt 78,05 g CH-t tartalmaz, egy darab kb. 6,5 g-ot.

Kis segítség innen: Andi konyhája

Kókuszos zabkeksz dióval és mazsolával

Ezt a receptet a Párom találta pár napja, ezért esett most pont erre a választásom. Azt mondta, hogy ez olyan, amilyeneket én szoktam sütni: kókuszos, zabpelyhes, diós, mazsolás. Tényleg... :) Megörültem neki, hogy ilyet talált nekem, mert most nagyon igaza volt, ezeket az alapanyagokat szeretem a legjobban. Mazsola helyett étcsokit is használhatunk, talán azt még jobban is szeretem, de sajnos épp nem volt itthon. Így készült most el ez a kekszecske, nagyon finom lágy vajas - vaníliás íze van, kicsit szaftos, nekem nagyon ízlik, és nem csak nekem. :)

Hozzávalók kb. 30 db-hoz:

• 180 g apró szemű zabpehely (122,58 g CH)
• 50 ml tej (2 g CH)
• 75 g tk. tönkölyliszt (47,92 g CH)
• 75 g zabpehely liszt (51,07 g CH)
• 5 g sütőpor
• 1/2 tk őrölt fahéj
• 1/4 tk őrölt szerecsendió
• 200 g margarin
• 140 g xilit (84 g CH)
• 1 cs. só
• 1 tk vanília aroma
• 1 tojás
• 70 g kókuszreszelék
• 100 g mazsola (65 g CH) / 74 %-os étcsokoládé (32 g CH)
• 100 g durvára vágott dió

Először a tejet meglangyosítjuk és ráöntjük a zabpehelyre, hogy egy kicsit megszívja magát és félre tesszük.

Egy másik tálkában összekeverjük a liszteket, a fűszereket és a sütőport, majd ezt is magunk mellé készítjük.

A margarint felolvasztjuk, elkeverjük benne a cukrot, majd, ha már nem meleg, a tojást is. Apránként hozzáadjuk a lisztes keveréket, a zabpelyhet és a kókuszreszeléket, majd beleforgatjuk a mazsolát és a diót is és két órára hűtőbe tesszük.

Kb. diónyi gombócokat formázunk, és kekszekké lapítva sütőpapíros tepsin 180 fokos sütőben kb. 10-12 perc alatt megsütjük őket. Nem fognak megpirulni, ne is várjuk, a tepsin hagyjuk kihűlni.

Az egész adag mazsolával elkészítve 372,57 g CH-t tartalmaz. Nekem 29 kekszem lett, így egy darabban 12,84 g CH van, ha étcsokit használunk, akkor 11,7 g.

Forrás: divany.hu

Túrógombóc

Nagyon szeretem a túrógombócot, és igen gyakran el is készítem. A blogon már régóta fent van a recept, de most végre sikerült újrafotóznom. Egy kicsit módosítottam is rajta, így mutatom meg újra nektek.

Hozzávalók 12 db-hoz (3 adag):

• 250 g túró
• 50 g tk tönkölybúza liszt (31,95 g CH)
• 50 g zabkorpa (34,25 g CH)
• 40 g xilit (24 g CH)
• 2 tojás
• fél citrom lereszelt héja
• vanília aroma
• (mazsola)
• olaj a formázáshoz
• 100 g darált dió

A gombócokhoz áttörjük a túrót és jól összedolgozzuk a többi hozzávalóval. Néhány óráig hűtőben pihentetjük. Ezt akár előző este is megcsinálhatjuk, ha másnap nem lenne sok időnk.

Olajos kézzel gombócokat formázunk a masszából és forrásban lévő vízbe tesszük őket. Akkor vannak készen, ha feljönnek a víz tetejére. Darált dióba forgatjuk és ízlés szerint tejföllel, lekvárral tálaljuk.

Összesen 90,2 g CH-t tartalmaz, adagonként 30,07 g-ot.

Zürichi kenyér

Már egy ideje nem sütöttem új kenyeret, úgy voltam vele, hogy megtaláltam azokat, amik nekem a legjobban beváltak. De amikor Az áfonya mámora blogon  megláttam ezt a receptet, csak ámultam rajta. Nagyon megtetszett, rögtön ki szerettem volna próbálni. Végre egy olyan kenyér, ami nekem való, már eleve teljes kiőrlésű. Sajnos azért kellett változtatnom rajta, mert nekem nem állt rendelkezésemre minden ott használt liszt, de lenyűgözött, hogy mennyire jól van leírva az összes lépes, így igazán egyszerűnek tűnt az elkészítés. Ez volt az első kenyér, aminél mindent úgy csináltam, ahogy leírták és csodálatosan sikerült! Nagyon szépen kirepedt, ilyet korábban még sosem sikerült sütnöm!

Persze el ne felejtsem megemlíteni, hogy finom is! Ez eddig a legpuhább, legkönnyebb állagú kenyerem. ;)

A kenyérsütés előtti napon elkészítjük az elő-/öregtésztát:

• 130 g kézmeleg víz
• 5 g friss élesztő
• 100 g tk. tönkölyliszt (63,9 g CH)
• 100 g graham liszt (60 g CH)

Egy fedeles tálba (én a kovászolásra fenntartott ételhordómat használtam) belemérjük a vizet és az élesztőt, majd jól elkeverjük. Hozzáadjuk a liszteket és egyneművé keverjük (nem kell kidolgozni). Lefedjük és félretesszük. Ezalatt szépen megkel, majd összeesik, ilyen állapotban tesszük bele másnap a kenyerünkbe. Hozzávalók:

• 100 g őrölt zabpehely (68,1 g CH)
• 200 g félfehér kenyérliszt (141,1 g CH)
• 1 nagy ek búzasikér (kb. 16 g) - elhagyható
• 170 g kézmeleg víz
• 8 g firss élesztő
• 1 ek ecet
• 1 ek olaj / 20 g margarin
• 1,5 tk só

Egy tálba belemérjük a hozzávalókat, és az öregtésztával együtt rugalmas tésztává dagasztjuk. Letakarva kb. 30 perc alatt a duplájára kelesztjük.

Lisztezett deszkán átgyúrjuk és a széleit alágömbölyítve megformázzuk a kenyeret. A már kimargarinozott és kilisztezett jénainkban lefedve újabb fél óra alatt ismét hagyjuk a duplájára kelni, közben a sütőt előmelegítjük 230 fokra.

Ha megkelt a kenyerünk, egy éles késsel bemetsszük. A tetejét és a jénai fedelének belső felét is lepermetezzük vízzel, így rakjuk be a sütőbe. Az első 30 percen alakul ki a kenyér kérge. Ezután levesszük a jénai fedelét, és a hőmérsékletet 200 fokra visszavéve további 20-30 percig sütjük, attól függően, hogy milyen pirosra szeretnénk.

Az elkészült kenyér 750 grammos, így 100 grammjában 44,41 g CH van.

Ezzel a kenyérrel sok új dolgot tanultam; hogy csak sütés előtt vágjam be, a hőfokokat, miért reped ki, hogy kell magokba forgatni, ... egyszer azt is kipróbálom :)

Csokis-kókuszos keksz

Ez a keksz volt az első, amit tízóraiként kis dobozban magammal vittem szeptemberben. Akkor graham liszttel készítettem és kicsit száraznak találtam. Mivel azonban a keksz maga finom volt kipróbáltam a szokásos tönköly liszttel is, és így már sokkal szaftosabb lett. Nekem így az igazi. :)

Hozzávalók kb. 16 nagy / 20 közepes kekszhez:

• 100 g kókuszreszelék
• 70 g xilit (42 g CH)
• 90 g olvasztott margarin
• 1 tojás
• 100 g tk tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 50 g zabpehelyliszt (30 g CH)
• 1/2 tk sütőpor
• 1/2 tk szódabikarbóna
• vanília aroma
• 50 g étcsokoládé (14,7 g CH)

Hogy erőteljesebb ízt kapjunk, a kókuszt egy száraz serpenyőben pár perc alatt megpirítjuk. (Vigyázzunk, mert könnyen leéghet és miután levettük a tűzről, kicsit még tovább pirul a serpenyőben!) Amíg hűl, felkockázzuk a csokoládét.

A már langyosra hűlt margarint kikeverjük a cukorral, majd a tojással és a vanília aromával. Kis adagokban beleforgatjuk a sütőporral és szódabikarbónával elkevert liszteket, majd a kókuszreszeléket és legvégül a csokoládét.

Hogy könnyebb legyen dolgozni a masszával kb. egy órára betehetjük a hűtőbe, de ez akár el is hagyható.

A tésztából kisebb diónyi gombócokat formázunk, majd korongokká lapítva egy sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk őket. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készre sülnek.

A masszában összesen 150,6 g CH van. Nekem 21 kekszem lett, így egy darabra 7,17 g CH jut.

Forrás: Az áfonya mámora