Sárga ringlószilva lekvár (tartósítószer mentes)

Ha valaki figyelemmel követi a blog bejegyzéseit, akkor emlékszik rá, hogy ezt a lekvárt aznap főztük Apával, amikor a kakaós csigákat készítettem. Ő már több lekvárt is készített tartósítószer nélkül, és volt, amelyikbe hozzáadott cukor sem került. Nekem az őszibarack és a vörös szilva voltak a kedvenceim, az előbbinek olyan volt az íze, mintha frissen a fáról ettem volna. Ha van hátulütőjük, akkor talán az, hogy ajánlatos kisebb üvegekben eltenni őket, mert tartósítószer nélkül a felbontás után hamarabb megromlanak.

Ezt a ringló lekvárt nagyon sokáig főztük, azért is lett ennyire sötét a színe a gyümölcshöz képest. Mivel nincs benne csak szilva, és egy kevés édesítő (az is ízlés szerint) itt nem is annyira a mennyiségek a fontosak, hanem ez elkészítés módja. Persze a CH tartalom miatt mindent gondosan lemértem, és le is írom.

Hozzávalók:

• sárga ringló szilva (7396 g)
• folyékony édesítőszer (30 ml)

A szilvát átmostuk és kimagoztuk, majd egy nagy fazékban kicsit összeturmixoltuk, hogy könnyebben megfőjön. Ezután lassú tűzön főzni kezdtük. Kb. negyed óránként meg kellett keverni, de volt, amikor "szépen lassan átforgatta magát" - ahogy Apa mondta. Akkor jó, ha mindig rotyog, "pötyörög" egy kicsit. Idő közben lassan besűrűsödik, ahogy elfő belőle a víz, akkor jó, amikor "köpködni kezd". Mi több, mint 12 órán át főztük, ezalatt közel a felére csökkent a térfogata. 

A főzés végén megkóstoltuk és egy kevés édesítőszert kevertünk bele.

Ezután az előkészített üvegekbe töltöttük úgy, hogy mind színültig legyen, majd Apa jó szorosan lezárta őket. Az üvegeket szorosan egymás mellé rendezve bebugyoláltuk két nagy, vastag plédbe, így hagytuk teljesen kihűlni.

Az elkészült lekvár összesen 4047 g-ot nyomott, így a szénhidráttartalma 24,56/100 g. Azért főztük ilyen sűrűre, hogy ne legyen szükség tartósítószerre, és mégis jól elálljon.

Csokoládés meggylekvár

Ez a lekvár már két napja készült, de csak most volt időm megírni róla a bejegyzést. Mama mondta, hogy a sógornőjével csináltak csokis lekvárt. Egy Tibi csoki kell három kiló meggyhez és nagyon finom, majd csinálunk nekem is. Én megígértem, hogy segítek amiben tudok, csak szóljon. Ebből az lett, hogy szombat reggel, amikor a zabkekszeimet sütöttem, megjelent három tasak dzsemfixszel és egy tábla csokival. Mondtam neki, hogy várjon, segítek, de mire mindennel kész lettem, már leszedte és át is mosta a meggyet, még az üvegeket is előkészítette, én már csak a "munka" többi részében tudtam segédkezni.

Végül csodálatosan finom lett, nem is gondoltam volna. A képeken látható üvegeket már én töltöttem meg, miután Mama elment nekiálltam még egy adagnak. Meglepett, milyen gyorsan elkészültem vele, mert összesen négy órámba telt onnantól kezdve, hogy leszedtem a meggyet, egészen addig, hogy eltakarítottam a romokat. Milyen meglepő, ez az adag már nem ízlik úgy, mint a közösen főzött, de remélem megmarad minden egyes üveg, mert ez volt az első alkalom, hogy egyedül készítettem lekvárt.
Erről is azt gondolom, mint a süteményekről, vagy a kenyérről, a házi messze felülmúlja a boltit, jövőre vaníliásat szeretnék készíteni.

Hozzávalók:

• 3,5 kg magozott meggy (385 g CH)
• 100 g 74% kakaótartalmú étcsokoládé (29,4 g CH)
• 2 tk rumaroma
• 3 csomag Dr. Oetker Dzsemfix Szuper
• 60 ml folyékony édesítőszer

A kimagozott meggyet leturmixoljuk. Beletesszük a darabokra tördelt étcsokoládét a rumaromát és a dzsemfixet. Folyamatos kevergetés mellett felforraljuk, majd még mindig folyamatosan kevergetve pár percig zubogva forrni hagyjuk. A tűzről levéve belekeverjük az édesítőszert és az előkészített befőttes üvegekbe adagoljuk. Az üvegeket jó szorosan lezárjuk és legalább 5 percre a fejük tetejére állítjuk.
Miután kihűlt, már fogyasztható is.

Ebből a mennyiségből összesen 3720 g lekvár lett, így a szénhidráttartalma 11,13/100 g.