Raffaello golyó

Kiskoromban minden karácsonykor amire csak emlékszem készült otthon raffaello golyó, amiben én is lelkesen segédkeztem. Igazi ünnepi desszert volt, mert ez volt az egyetlen alkalom az évben, hogy ilyet ettünk. Amikor azon gondolkoztam idén milyen karácsonyi édességeket készítsek, természetes volt, hogy ez is eszembe jutott. Kicsit ugyan most későbbre csúszott, de sebaj.
Régen egy tejporos receptet használtunk, ami tényleg legalább olyan szuper, mintha a boltban vettük volna, de a laktózérzékenységem miatt szerintem nincs a világon annyi laktáz tabletta, amivel azt be merném vállalni.

Hozzávalók kb. 25 golyóhoz:

• 150 ml lm habtejszín
• 150 ml víz*
• 1 ek vanília kivonat
• 60 g tk búzaliszt (36 g CH)
• 20 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 100 g margarin
• 150 g kókuszreszelék
• egész mandula a golyók közepébe
• kókuszreszelék a forgatáshoz

A folyékony hozzávalókat mérjük egy kisebb lábasba. Kézi habverővel keverjük benne csomómentesre a lisztet és főzzük sűrűre. Adjuk hozzá hozzá az édesítőt, a margarint, végül a kókuszreszeléket.

Hűtsük ki kb. 1 óra alatt.

Kézzel formázzunk diónyi, vagy picit kisebb golyókat a masszából. A golyók közepébe rejtsünk egy szem mandulát és forgassuk őket kókuszreszelékbe.

Fogyasztás előtt minimum egy órát pihentessük hűtőszekrényben. Akár egy-két nappal korábban is elkészíthető (akkor a legfinomabb), így ideális vendégváró lehet.

Nekem összesen 27 kis golyóm lett, így egy darabban 1,33 g CH van.

*Habtejszín és víz helyett 300 ml cukrozatlan kókusztej is használható, ha vegán változatot szeretnénk.

Forrás: mindmegette.hu

Spárgás baconös paradicsomos quiche

Már nagyon sokszor találkoztam mindenféle quiche-sel az interneten, úgyhogy előbb-utóbb itt volt az ideje, hogy én is készítsek egyet. A darált húsos pite tésztáját használtam hozzá, a töltelékbe pedig minden jóságot beleraktam, ami eszembe jutott.
Még tanulságot is sikerült leszűrnöm: ne vegyél a boltban spárgát, ha úgyis mész a piacra. Az már más kérdés, hogy maszk-szemüveg kombóban annyira nem élmény a piacozás, úgyhogy van, amit el is felejtettem venni.

Visszatérve a quiche-hez, attól féltem egy kicsit, hogy a baconnek az a része, amit elfed a tejszínes keverék nem fog megsülni, de szerencsére nem így lett. Nagyon kellemes lágy ízű kis étel lett belőle és nem utolsó sorban azt raksz bele, amit akarsz, tehát még maradék újrahasznosításra is kiváló lehet.

Hozzávalók egy 26 cm-es piteformához:

A tésztához:

• 150 g tk búzaliszt (90 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35 g CH)
• 150 g margarin
• 1/2 kk só

A töltelékhez:

• 200 ml lm habtejszín
• 3 tojás
• 90 g grana padano sajt reszelve
• 350 g megtisztított spárga
• 100 g szeletelt bacon
• 6 db koktélparadicsom
• 1 szál újhagyma (20 g - 0,94 g CH)
• só
• bors

Összeállítjuk a tésztát és minimum fél órára a hűtőbe tesszük, hogy kicsit visszaszilárduljon a margarin, de akár előző nap is előkészíthetjük.

A spárgát átmossuk és letörjük a fás végeit, majd kb 3 percig enyhén sós vízben előfőzzük, majd rögtön jéghideg vízbe szedjük át. Az alsó felüket tekerjük be baconnel.

A tésztát nyújtsuk ki és béleljük ki vele a kimargarinozott, kilisztezett formánkat. Az odalát se hagyjuk szabadon. Szurkáljuk meg villával és kb. 8 percig süssük vakon 190 fokos sütőben.
Ezalatt tejszít elkeverjük a tojásokkal és a sajt nagyobb részével. Tartsunk vissza annyit, amennyivel majd megszórjuk a pite tetejét sütés előtt. Sózzuk, borsozzuk, de figyeljünk arra, hogy a spárgához már adtunk sót és bacont is fogunk használni.

Öntsük a keveréket a tésztára és fektessük bele a spárgákat. Szórjuk meg a felkarikázott újhagymával, a paradicsomokat vágjuk félbe és lazán nyomjuk bele a keverékbe, végül szórjuk meg az egészet a félretett sajttal.

Nekem a 190 fokon kb. 40 perc alatt sült meg és az utolsó 5 percben már alsó-felső sütésre váltottam, hogy kicsit jobban piruljon a teteje.

Így elkészítve a quiche 125,94 g CH-t tartalmaz. Én 8 szeletre vágtam, így egy szeletben 15,74 g CH van.

Csokoládés chia-puding nektarinnal

Az első chia pudingom után mindenképpen szerettem volna egy csokis változatot is elkészíteni. Sajnos a piacom már áfonyát és szedret sem kaptam, így barackkal kellett beérnem, de szerencsére ez is nagyon finom lett. Nekem egy kicsit édesebben volt finom (így van leírva a receptben), a párom nem igényelte a plusz édesítőt, de mindkettőnknek ízlett ez a változat is. :)

Hozzávalók 2 személyre:

• 175 ml tejszín
• 175 ml víz
• 30 g chia mag
• 8 g cukrozatlan kakaópor (0,88 g CH)
• 3 kocka 70 %-os étcsokoládé (7,14 g CH)
• 2-3 tk négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 140 g nektarin (15,96 g CH)
• kevés szeletelt mandula

A tejszínt, a vizet, a chia magot a kakóport a csokoládét és az édesítőt egy kis fazékban feltesszük főni, hogy felolvadjon a csokoládé, és így a magok is gyorsabban megdagadnak majd. Levesszük a tűzről és kihűtjük, majd 1-2 órára berakjuk a hűtőbe, hogy jól besűrűsödjön.

A kihűt pudingot egyenlően elosztjuk két pohár között, és a tetejére halmozzuk a kis kockákra vágott nektarint és a száraz serpenyőben megpirított mandulát.

Így elkészítve egy pohár desszertben 11,99 g szénhidrát van.

Chia-pudingos almás pohárdesszert

Nagyon régóta szerettem volna kipróbálni a chia magot, mert szinte már mindenhol ezt látni. Láttam benne a potenciát, de nem gondoltam, hogy tetszeni fog az első ránézésre fura állaga miatt és azt biztosra vettem, hogy a Párom biztos nem kér majd belőle.
Végül is mindkettőnknek nagyon tetszik. Az állaga igaz, hogy kicsit szokatlan, de nincs vele problémám, és mivel a magoknak önmagukban nincs íze, nagyon jól variálható, mindenfélét ki lehet hozni belőle. Én most egy kis almát készítettem hozzá, mert nem szerettem volna csak sima friss gyümölccsel enni, és ez jutott eszembe először. Ez a mekis almás táska tölteléke, ami már szintén foglalkoztat egy ideje.

Hozzávalók három személyre:

A chia magos részhez:

• 400 ml cm mandulatej
• 100 ml lm habtejszín
• 50 g chia mag
• 75 g cukornak megfelelő négyszeres erejű édesítőszer, vagy folyékony édesítőszer
• 2 ek mascarpone
• 1 ek vanília kivonat

Az almás részhez:

• 300 g apróra kockázott alma (21 g CH)
• 2 ek citromlé (20 ml - 1,32 g CH)
• fél citrom héja
• 120 ml víz
• 30 g cukornak megfelelő édesítőszer
• 12 g főzős vaníliás pudingpor (10,2 g CH)
• fahéj

A chia magot elkeverjük a mandulatejben és a tejszínben. Egy éjszakát állni hagyjuk a hűtőben, hogy megdagadjon. (Kipróbáltam úgy is, hogy tűzhelyen majdnem forróra melegítettem. Kb. 10-15 perc alatt teljesen megdagadt.)

Következő nap elkészítjük az almás részt. Az almát egy kisebb fazékba tesszük, felöntjük a vízzel és főzni kezdjük. Hozzáadjuk a citrom levét és héját, az édesítőt és a fahéjat. Pár perc alatt az alma megpuhul és már majdnem elkezd forrni is. Ekkor adjuk hozzá a pudingport, majd rövid főzés után vegyük le a tűzről. (A pudingpornál figyelnjünk, hogy ne csomósodjon, akár a víz egy részével előzetesen el is keverhetjük.)

A chia maghoz adjuk hozzá a krémsajtot (kicsit sűrűbb lesz az állaga, de nélküle is tökéletes), az édesítőt és a vaníliát.

Én ezt a mennyiséget 3 db 320 ml-es befőttes üveg közt osztottam el, amikor az alma kissé már kihűlt, így egy adagra 10,84 g CH jutott. Alulra került a puding, felülre a gyümöcs és kevés pirított mandulával díszítettem.
Akár négy részre is oszthatjuk, rétegezhetjük, magában, vagy friss gyümölccsel is fogyaszthatjuk. A lehetőségek száma végtelen.

Sütés nélküli kávés sajttorta

Álmosan, megfázva tanultam a notebookom előtt görnyedve, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ez kávé nélkül nem fog menni. Ekkor jött az ötlet, hogy miért ne csinálhatnék kávás sajttortát (ha már krémsajtos pitét csináltam)?

Szerencsére egyáltalán nem bonyolult, csak egy háztartási kekszet kellett hozzá összedobnom megelőzőleg, aztán már nem volt vele sok dolgom, és nagyon finom lett. :)

(Még egy rendes tiramisut se ettem amióta diétázom :O )

Ez a süti alkalmat adott arra is, hogy kipróbáljak valamilyen alternatívát a házi sütésű keksz helyettesítésére, amit általában az ilyen sütikhez használok, mert biztosan nem mindenki szeretne vele annyit fáradozni, csak hogy aztán valami mást készítsen belőle. A korpovit kekszet választottam, mert a többi általunk is ehető keksz jóval drágább, és reméltem, hogy a viszonylag semleges íze alkalmas lesz a projekthez. Végül meg kellett állapítanom, hogy bár az íze nem lesz teljesen az igazi (csak egy hangyányit), utána kell édesíteni picit, és a kész süti szénhidráttartalma is magasabb lesz, azért mégis teljesen jól szolgál a korpovit is erre a célja.

Hozzávalók egy 26 centis tortaformához (16 szelet):

Az alaphoz:

• 250 g korpovit keksz ledarálva (173,75 g CH)
• 200 g margarin
• 50 ml lefőtt kávé
• 3 tk négyszeres erejű cukorhelyettesítő

A krémhez:

• 400 g natúr krémsajt/mascarpone
• 400 ml tejszín
• 50 g cukornak megfelelő folyékony édesítő (valamiért csak ezzel tudom meginni a kávét)
• 1 ek házi vanília kivonat
• 100 ml lefőtt kávé
• 10 g por zselatin
• kevés víz

A kekszalap hozzávalóit egy tálban alaposan összedolgozzuk a kezünkkel, majd egy kipapírozott tortaforma aljára nyomkodjuk.

A krémhez először kézi habverővel magában kikeverjük a mascarponét, majd apránként hozzákeverjük a többi folyékony hozzávalót. A zselatint kevés vízben elkeverjük, majd gőz fölött melegítjük, amíg teljesen fel nem oldódik a vízben. A krémsajtos részhez adjuk, majd az egészet a kekszalapra öntjük. 

Hűtőben minimum fél napig pihentessük, mielőtt felvágnánk (nem kell megijedni, picit remegni fog). Cukrozatlan kakaóporral megszórva tálaljuk.

Így elkészítve a sütemény összesen 173,75 g CH-t tartalmaz, egy szeletben kb. 10,86 g CH található. A képen két szelet (21,7 g CH) látható.

A tortaalap vastagsága nekem ránézésre nagyon zavaró. Legközelebb biztos vékonyabbra csinálnám (például 200 g keksz, 160 g margarin, 2 tk édesítő, 40 ml kávé), de szerencsére az ízélményt egyáltalán nem rontja.

Forrás: rcnews.hu

Rizskoch (rizsfelfújt) házi vanília kivonattal, kókusszal

Még soha nem ettem rizskochot, és normálisnak mondható tejberizst sem készítettem soha, úgyhogy kicsit túlizgultam ezt a rizsfelfújt dolgot. Tegnap csináltam egy próba-tejberizst is, hogy tudjam, azt hogy tudom kivitelezni barna rizsből, és annak kudarcából okulva szerintem egész jól összehoztam ezt a sütit. Amikor beleöntöttem a formába, akkor egy kicsit pánikba estem, hogy sülés közben majd ki fog mászni belőle, mert éppen tele lett, de szerencsére csak egy hajszálnyit emelkedett meg.
Magában fogyasztva nem túl édes, de egy kevés lekvárral épp tökéletes (nekem). Házi vanília kivonat és kevés kókuszreszelék is került bele, utóbbi csak azért, mert nagyon szeretem az ízét, nyugodtan kihagyható.

Hozzávalók egy 20 x 30 cm-es formához:

• 250 g barna rizs (193 g CH)
• 1 l víz
• 400 ml tejszín
• 35 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (140 g cukornak felel meg)
• 1/2 citrom lereszelt héja
• 2,5 ek vanília kivonat (recept itt)
• 40-50 g kókuszreszelék
• 5 egész tojás
• 50 g margarin
• 1 csipet só

Először a tejberizst készítsük el. Egy lábasban fedő alatt a vízzel együtt főzni kezdjük a rizst. Először felforraljuk, majd kis lángon időnként keverve elfőzzük róla a vizet. Amikor már kevés víz van rajta, hozzáadjuk a tejszínt is. Ne főzzük teljesen sűrűre, hígabb legyen, mint amilyennek a kész tejberizst szeretnénk, a tejszínes víz még jól lepje el. (Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, apránként adagoljuk a rizshez a folyadékot.)

Keverjük bele az édesítőt, a vanília kivonatot, a citromhéjat és a kókuszreszeléket, aztán lefedve hagyjuk kihűlni, ezalatt szépen be fog sűrűsödni (kb. 1-2 óra).

A tejberizst átszedjük egy tálba, amiben majd mindent össze tudunk vegyíteni és átkeverjük. A puha margarint a tojások sárgájával kihabosítjuk és hozzákeverjük. A fehérjéből egy csipet sóval kemény habot verünk, majd vigyázva, hogy ne törjön össze, ezt is beleforgatjuk.

A masszát sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük és 200 fokos sütőben 40 perc alatt aranybarnára sütjük. Ha a 40 perc letelte előtt már szép barna a teteje, takarjuk le egy sütőpapírral,

A sütőből kivéve hagyjuk kicsit hűlni, csak utána szeleteljük fel. "Porcukorral" megszórva, lekvárral, vaníliasodóval, fagylalttal is tálalhatjuk. Sütés előtt akár friss gyümölcsöt is szórhatunk a tetejére.

Az elkészült sütemény összesen 193 g CH-t tartalmaz. 24 szeletre vágva egy szeletben 8,04 g CH van.

Amikor készítettem, eszembe jutott egy hasonló recept a blogon, a kölestorta. Ha kíváncsi vagy rá, kattints ide.

Madártej

Kiskorunkban nagyon szerettük a madártejet, mindig Anya készítette, Mama pedig csinált hozzá aranygaluskát. Amikor megpróbáltam IR-esíteni őket, mindkettő siralmas lett. Az aranygaluska tésztája nem kelt meg rendesen (bosszankodtam is rajta eleget, mert nem tudtam friss élesztőt venni hozzá), a madártej ízetlen és túl sűrű lett, és egyik sem volt elég édes. Hősiesen megettem majdnem egyedül az összeset, blee...

A "nagy madártej fiaskóból" okulva úgy döntöttem, inkább külön-külön készítem el őket, először a madártejet. Most egyáltalán nem sűrítettem, mert én hígabban szeretem, kicsit több házi vanília kivonat és édesítő is került bele, és külön boldogság, hogy már sokkal ügyesebben bántam a habgaluskákkal. Bár arra már nem volt erőm, hogy kicsit szebb formában elrendezzem őket a madártej tetején, de higgyétek el, nagyon finom (végre). :)

Hozzávalók:

•  500 ml tej (25 g CH)
• 250 ml tejszín
• 250 ml víz
• 3 tojás
• kb. 3 tk házi vanília kivonat (recept itt)
• 30 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (120 g cukornak felel meg)

Egy szélesebb lábasban vizet teszek fel forrni. 12 g édesítőt kávédarálóban porrá őrölök. Szétválasztom a tojásokat és a fehérjéből lágyabb habot verek úgy, hogy közben apránként hozzáadom az édesítőt. Amikor a víz már majdnem forr, két evőkanál segítségével galuskákat szaggatok bele a habból. (Egyszerre mindig csak keveset főzők, hogy ne tapadjanak túlságosan össze, és könnyebben meg tudjam őket fordítani. Ügyelek arra is, hogy a víz soha ne forrjon zubogva.) Amikor megnőnek (kb. 1-2 perc), egy tiszta evőkanál segítségével megfordítom őket, és a másik oldalukat is kb. 1-2 percig főzőm, majd egy tálcára emelem át őket. Ha túl sok víz gyűlne össze a tálca alján, egyszerűen leöntöm, de vigyázok, hogy a galuskák ne potyogjanak le.

Ezután egy kisebb fazékba kimérem a tejet, a tejszínt és a vizet. Egy kisebb merőkanálnyit simára keverek a tojások sárgájával, a fazékban lévőt pedig forralni kezdem. Amikor felforrt, kis lángon tovább főzöm, majd egy újabb, most már teljes merőkanálnyit apránként elkeverek a tojások sárgájával. Az egészet visszaöntöm a fazékba és folyamatos kevergetés mellett még pár percig főzöm.
A kész madártejet egy nagyobb tálba öntöm és a tetejére halmozom a habgaluskákat. Fogyasztás előtt teljesen hűtsük ki, majd pihentessük pár órát a hűtőszekrényben.

Az én madártejem így elkészítve összesen 25 g (gyorsan felszívódó) szénhidrátot tartalmaz.

Tipp:

• Azért döntöttem a tej-tejszín-víz kombináció mellett, mert a tejszín-víz párossal csökkentem a desszert szénhidráttartalmát, viszont a házi tej íze sokkal gazdagabb, ezért nem készítettem csak tejszínből és vízből. Természetesen használható csak tejszín és víz, vagy csak tej, akár növényi tej is ízlés szerint.
• Ha valaki sűríteni szeretné, a tojás sárgájákat keverje ki kevés vaníliás pudingporral, vagy zabpehelyliszttel, és ezt adja a madártejhez.

Anyukám receptje mellett az Áfonya mámoráét is felhasználtam.

Gombás-tejszínes sertéscomb

Akik szemfülesek, azok már észrevehették nálam ezt az ételt. Eddig mindig karajszeletekből készítettem, de nem kalkuláltam bele a mai főzésembe, hogy hétfőnként a piacon lévő hentes zárva van. (Hányszor maradtam már azért hoppon, mert hétfőn akartam piacra menni?) A közeli boltban csak combot tudtam venni, úgyhogy kicsit átalakítottam az ételt, bár talán így még egy kicsit jobban is tetszik.

Nem kell megijedni attól, hogy a hozzávalók között sok hagyma szerepel. Ha nem mondjuk el, hogy mennyit tettünk bele, senki nem fog rájönni. :)

Hozzávalók:

• 1 kg sertéscomb
• 4-500 g csiperke gomba
• 200 ml tejszín
• 1 fej vöröshagyma (107 g – 8,88 g CH)
• 1 fej lilahagyma (88 g –  8,88 g CH)
• 1/2 póréhagyma (110 g - 6,93 g CH)
• 2 nagy gerezd fokhagyma (9 g – 2,36 g CH)
• 1 csokor friss petrezselyemzöld
• kevés olaj
• 50 g margarin (elhagyható)
• só
• bors

A húst felkockázzuk, majd kevés olajon fedő alatt előfőzzük addig, hogy kiengedje a levét, és teljesen kifehéredjen. Sózzuk, borsozzuk.

A hagymákat apróra vágjuk, vagy karikázzuk (ahogy jobban tetszik) és kevés olajon, vagy margarinon megpároljuk. Hozzáadjuk a cikkekre vágott gombát. Miután levet engedett és kissé összeesett, sózzuk, borsozzuk és hozzáadjuk a tejszínt. Ebbe az alapba beleöntjük a húst az összes levével együtt. Hozzáadjuk az apróra vágott petrezselyemzöld nagyobb részét és ha szükséges, még utánaízesítünk. Közepes, vagy kis lángon lefedve addig főzzük, amíg a hús teljesen meg nem puhul és a tejszínes szósz be nem sűrűsödik. Amikor már majdnem jó, hozzáadjuk a többi petrezselyemzöldet is.

Köretként kínálhatunk hozzá tésztát, (barna)rizst, vagy krumplit, mindegyikkel összefér, esetleg párolt zöldséget is készíthetünk mellé.

A hagymát nem szoktam vaskalaposan számolni, de mivel ebben az ételben viszonylag sok van belőle, most megtettem. Így az elkészült étel teljes szénhidráttartalma 27,058 g, ez 100 grammra vetítve 1,68 grammot jelent.

Forrás: nosalty.hu

Kókusztekercs főzött krémmel

Biztosan sokan már régóta ismeritek ezt a desszertet, de én csak kb. egy éve. Nagyon megtetszett, úgyhogy nekem is ki kellett fejlesztenem a saját, IR barát verziómat. Főzött krémmel töltöttem meg, mert azt hallottam és olvastam mindenhol, hogy a sima vajas krém sokkal édesebb, de nekem sem a legnagyobb kedvencem. Mivel ezért teljes kiőrlésű lisztet használtam hozzá, nem lett olyan szép fehér, mint egy hagyományos, vagy bolti tekercsnél. A fotó elég csalóka, mert rossz fényviszonyok között készült, de nagyjából visszaadja azt a halvány a vaj színénél egy árnyalattal sötétebb tónust, amilyen az én krémem.
Kicsit próbáltam lefaragni a tekercs szénhidráttartalmából is, mert az első változaté elég magas lett. Most sem ehetjük meg a fél rudat egyszerre, de egy picit azért talán többet.
Eléggé tartottam tőle, hogy milyen lesz ez a verzió, mert az előzővel nagyon megjártam, de most nem csak a külalakon sikerült javítani, hanem az ízét is jócskán felturbóztam. Csak azt sajnálom, hogy nem tudtam várni vele még egy kicsit, hogy megvágjam, mert akkor sokkal kontrasztosabb lenne a tészta és a krém.

A kész tekercs remekül fagyasztható.

Hozzávalók egy tekercshez:

A krémhez:

• 40 g tk. búzaliszt (24 g CH)
• 80 ml tejszín + víz keveréke
• vanília aroma, vagy 1 fél rúd vanília kikapart magjai
• 125 g lágy margarin
• 55 g xilit porrá őrölve (33 g CH)
• 40 g kókuszreszelék

A tésztához:

• 250 g házi sütésű háztartási keksz darálva - recept itt (118,75 g CH)
• 75 g margarin
• 16 g DW 1:4 cukorhelyettesítő porrá őrölve* (65 g cukornak felel meg)
• 25 g kókuszreszelék
• 16 g jó minőségű cukrozatlan kakaópor (2,08 g CH)
• 1-2 ek rum
• 65 g sárgabarack lekvár (nálam sajnos most bolti 18,18 g CH)

A külsejére:

• kókuszreszelék

Először a krémet készítsük el. Ehhez egy kis lában folyamatos kevergetés mellett főzzük sűrűre a tejszín és víz keverékét a liszttel és a vaníliával, majd hűtsük ki.

A margarint keverjük simára a xilittel. Lassanként dolgozzuk bele a főzött részt is, végül pedig a kókuszreszeléket. A kész krémet pihentessük hűtőben, a tekercs összeállításáig.

A tésztához a szárazanyagokat morzsoljuk el a margarinnal, majd adjuk hozzá a rumot és a lekvárt, és gyúrjuk össze. Kb. egy órára tegyük hűtőbe, hogy jobban összeálljon.

A munkalapra terítsünk le magunk elé egy akkora csík alufóliát, amin kinyújthatjuk a kekszes részt. Ha szükséges, két csíkot rakjunk egymásra úgy, hogy hosszában kb. félig fedjék egymást, így nagyobb felületet kapunk. Szórjuk meg kókuszreszelékkel.

A kekszes részből formázzunk egy téglatest alakú kis tömböt és nyújtsuk ki kb. 3 mm vastagságúra. A hosszabb oldalával nézzen felénk. Egyenletesen kenjük meg a krémmel úgy, hogy a hosszanti oldalain egy kb. 1-2 cm széles sávot szabadon hagyunk, de a rövidebbeket egészen a széléig beborítjuk a krémmel. A tőlünk távolabb eső hosszabb vége felől indulva a fólia segítségével tekerjük fel. A kész tekercset óvatosan görgetve még formázhatjuk, majd csomagoljuk be az alufóliába.

Legalább egy napig pihentessük a hűtőben, mielőtt megvágjuk. Amikor kibontjuk az alufólia-bundából, ha szükséges, még hempergessük meg kókuszreszelékben.

A kész tekercsem összesen 806 grammos lett, így 100 grammjában 24,32 g CH-t tartalmaz.

* Ennél a receptnél fontos, hogy az édesítőt, amit használunk (a krémhez és a tésztához is) porrá őröljük, vagy eleve por alakút vásároljunk, mert különben ropogni fog a fogunk alatt.

Forró csokoládé

Nem tél a tél forró csokoládé (és persze hó) nélkül, nagyon jól esik ilyenkor a fűtött szobában kortyolgatni. Hihetetlenül gyorsan és egyszerűen elkészíthetjük magunknak cukormentesen is, ráadásul számtalan módon fűszerezhetjük. Kerülhet bele fahéj, vanília, chili, gyömbér, de még mézeskalács fűszer is.

Hozzávalók:

• 24 g jó minőségű cukrozatlan kakaópor (2,88 g CH)
• 12 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 1 késhegynyi őrölt fahéj
• 1/2 vaníliarúd
• 500 ml házi tej (25 g CH)
• 200 ml habtejszín
• 50 g min. 70 %-os étcsokoládé (15,5 g CH)

a tetejére:

• 200 ml jól behűtött habtejszín
• 1 tk cukrozatlan kakaópor

A kakaóport, az édesítőt, a vaníliarúd kikapart magvait és a fahéjat elkeverjük a tejjel és a tejszínnel. Beledobjuk a vanília héját is és folyamatos kevergetés mellett összeforraljuk.

Hozzáadjuk az étcsokoládét is és kis lángon addig kevergetjük, amíg teljesen fel nem olvad benne.

Poharakba töltjük és keményre vert tejszínhabbal a tetején, kevés kakaóporral megszórva, azonnal tálaljuk.

A fenti mennyiség 3 db 2 dl-es adaghoz elegendő, így egy pohárra 14,46 g CH jut. Persze fogyaszthatjuk 2, vagy 4 adagban is, még 4 pohár tetejére is kényelmesen jutni fog a tejszínhabból.

Próbáljátok ki! :)

Forrás: Moha Konyha

Pudingban sült szeder-pite

Már igencsak szégyenlem magam, hogy milyen régóta nem írtam meg ezt a bejegyzést, ugyanis a sütemény, amiről szólni fog, már rég elfogyott, sőt, már az is majdnem elfogyott, amit utána sütöttem (ami szintén szedres, de még tökéletesítésre szorul). Azt a megállapításomat is át kell értékelnem, hogy nem fogok tudni sok dolgot csinálni az udvaron lévő kis szederbokor terméséből, mert minden várakozásomat felülmúlja, már a fagyóban is van egy adag (nem sok, de azért van) és tegnap a hűtőbe is tettem, hogy ott várja a nem is olyan soká bekövetkező végzetét.

Visszatérve a süteményre, már biztosan sokan találkoztatok vele (ezért is nem siettem annyira a bejegyzéssel), ugyanis Az áfonya mámora blogról származik. Aki még nem látta, sürgősen kezdje olvasni a blogot, mert ZSENIÁLIS! Épp ezért időről-időre ki kell onnan próbálnom valamit, és amikor ezt a receptet megláttam, titkon azért szorítottam magamban, hogy csak egyszer le tudjak szedni egyszerre annyi szedret, hogy elég legyen ehhez. Ez a gyümölcsös piték királynője, nem túlzok. Persze picit változtattam rajta, de erre a legfőbb ok a piteformám mérete volt. Mindenki süsse meg otthon, mert nem bonyolult, csak mesefinom! :)

Hozzávalók egy 25 cm-es formához:

A tésztához:

• 80 g őrölt zabpehely (48 g CH)
• 60 g tk búzaliszt (36,66 g CH)
• 40 g búza finomliszt (28,16 g CH)
• 120 g margarin
• 45 g por xilit (27 g CH)
• 1 tojás sárgája
• 1/2 citrom lereszelt héja

A töltelékhez:

• 220 ml tejszín
• 45 ml mandulatej
• 2 tojás sárgája
• 1 egész tojás
• 60 g xilit (36 g CH)
• 22 g vaníliás pudingpor (18,7 g CH)
• fél rúd vanília kikapargatott magjai
• 1/2 citrom lereszelt héja
• 400 g szeder (24 g CH)

A tészta hozzávalóiból linzertésztát gyúrunk és folpackba csomagolva egy órát hűtőben pihentetjük.

A sütőt 180 fokra előmelegítjük.

A tésztát kinyújtjuk és kibéleljük vele a kipapírozott piteformánkat. Villával sűrűn megszurkáljuk és elősütjük addig, amíg a széle kicsit barnulni nem kezd és elválik a formától. Ha biztosra akarunk menni, hogy nem púposodik fel, terítsünk rá egy sütőpapírt és helyezzünk rá sütőbabot.

Amíg a tészta süt, a szedret megmossuk és papírtörlős tálcán megszárítjuk.

A töltelék többi hozzávalóját egy tálban csomómentesre keverjük.

Az elősütött tésztalapon elterítjük a szedret és ráöntjük a pudingot. Visszatesszük a sütőbe és addig sütjük, amíg a puding széle megszilárdul, de a közepe még kicsit remegős. Ez nekem 20 perc volt.

Hűlés közben a puding tejesen meg fog szilárdulni, ezután szeleteljük fel.

Az én pitém így elkészítve összesen 218,52 g szénhidrátot tartalmazott. 16 szeletre vágtam, így egy szeletben 13,66 gramm volt.

Csokoládés-mogyorós jégkrém

Annyian készítenek otthon maguknak fagylaltot, hogy egyre nagyobb ösztönzést éreztem rá, hogy én is kipróbáljam. Fagylaltgép nélkül nem láttam olyan receptet, ami igazán tetszene, de a sors furcsa fintora, hogy most, amikor már a rendelkezésemre áll egy ilyen masina, hirtelen belebotlottam egybe, ami magával ragadott (tudom, hogy ömlengősen hangzik). Rachel Allen All Things Sweet c. műsorában láttam késő este és lenyűgöző volt, ahogy minden apró kis részletet elmagyarázott és lépésről lépésre, abszolút jól követhetően mutatta meg az egyébként elég hosszadalmas és bonyolult "procedúrát". Neki hála annyira mesésen finom fagylaltot készítettem, hogy el sem akartam hinni, hogy ilyet itthon lehet.

Ez egy hab alapú fagylat, így nem szükséges hozzá fagylaltgép.

Hozzávalók kb. 1 kg jégkrémhez:

•  100 g török mogyoró (10 g CH)
• 600 ml habtejszín
• 80 g xilit (48 g CH)
• 200 ml víz
• 4 tojás sárgája
• fél rúd vanília kikapart magjai
• 150 g 70%-os étcsokoládé (46,5 g CH)

A mogyorót egy serpenyőben megpirítjuk, konyharuhára öntjük és ledörzsöljük a héját, végül összetörjük.

A jégkrémhez robotgéppel addig verjük a tejszínt, amíg, ha a habverő fejét felfordítjuk, a tejszín egy hegyes csúcsban megáll majd a tetején. Tegyük a hűtőbe későbbre.

Egy kis lábasban közepes lángon forralni kezdjük a vizet és a xilitet. Folyamatosan kevergessük, amíg a cukor fel nem olvad.

Vegyük ki a kanalat és forraljuk a szirupot, amíg a szirup el nem éri a "cérna állapotot", ez 106-113 °C. Ekkor sűrű és szirupos lesz, és ha belemártunk egy fém kanalat, az arról lecsorgó utolsó cseppek olyanok lesznek, mint a vékony cérnaszálak. (Ezt a cukorszirup produkálta a TV-ben, de a xilitszirup az én konyhámban nem, egyszerűen csak hagytam, hogy pár percig pezsegve forrjon. Viszont nem tudtam nem leírni, mert annyira érdekes. :) )

Ezalatt tegyük a tojássárgájákat egy robotgép keverőtáljába és nagy fokozaton addig verjük, amíg kivilágosodik és felhabosodik. Amikor a szirup a megfelelő állapotban van, lassabb fokozaton folyamatos keverés mellett vékony sugárban csorgassuk a tojásokhoz (így lényegében megfőzzük a tojásokat). Amint a szirup elkeveredett, hozzáadjuk a vaníliát és magas fokozaton addig verjük, amíg sűrű, halvány mousse-t kapunk. Ez akkor jó, ha kiállja a nyolcas próbát: a habverő fejét a mousse-ba mártjuk és így nyolcasokat tudunk rajzolni a krém felszínére, a minta nem tűnik el rögtön benne.

Amikor a xilites szirupot levettük a tűzről, már fel is rakhatjuk a helyére a csokoládét. Amíg a tojás mousse-t verjük, vízgőz felett olvasszuk fel és némileg hagyjuk kihűlni.

Adjunk egy kis mousse-t a csokoládéhoz és gyorsan keverjük el. Adjunk hozzá még, majd alaposan keverjük el a két keveréket. Viszonylag gyorsan kell dolgoznunk, mert a csokoládé miatt az egész massza elkezd megdermedni.

Óvatosan forgassuk bele a tejszínhabot.

Öntsük fagyasztható dobozba, fedjük le és tegyük a fagyasztóba.

1 óra után, amikor éppen elkezd megdermedni, vegyük ki és keverjük bele a mogyoró háromnegyedét. Tegyük vissza a fagyasztóba kb. 6 órára, vagy egész éjszakára, hogy teljesen megdermedjen.

Fogyasztás előtt 15-30 perccel vegyük ki a fagyasztóból és a megmaradt mogyoróval a tetején tálaljuk. Mesefinom, mindenkinek csak ajánlani tudom, bár megjegyzem, hogy nekem ennyi xilittel és a 70%-os étcsokoládéval kicsit túl édes lett!! :)

Az elkészült jégkrém összesen 104,5 g CH-t tartalmaz az összes mogyoróval együtt. A fagyasztóból kivéve összesen 987 grammot mértem, így a szénhidráttartalma 10,59 g CH / 100 g.

Zabpehelylisztes gofri alaprecept vaníliás túrókrémmel

Régen nagyon szerettük otthon a gofrit. Amikor kaptunk egy sütőt szinte mindig azt ettünk, még a nyaralás alatt is sütöttünk. Mindig hatalmas mennyiség készült egyszerre, az egész család azt ette reggelire.
Aztán valahogy elmaradt. Már jó ideje szeretném reformosítani ezt is, most jött el az ideje. Persze a recept otthon maradt, de nem kellett sokat keresgélnem, majdnem az első szembejövő mellett döntöttem.

Ami most újdonság, hogy kipróbáltam Dia Wellness 1:4 édesítőt, amit már kb. egy fél éve szeretnék. Röviden róla: Eritrit és stevia keveréke, ebből következően 100 grammja 0 g felszívódó szénhidrátot tartalmaz. Négyszer erősebben édesít, mint a kristálycukor, ezért "negyedannyinak" hívom (ahogy sokan mások) és ezt mindenki megmosolyogja. Van aki, a steviánál érez mellékízt, az eritritnél, pedig "hideg" ízt, de ennél egyiket sem tapasztalja. Nekem eddig nagyon tetszik, bár a kávémban néha érzek egy kis mellékízt - de csak a kávémban, ahogy a steviánál -, nem is értem.
Éppen azért, mert a negyedannyiban nincs felszívódó szénhidrát, kicsit talán még nekem is nagy lett a 30 CH-nyi reggeli adag, pedig imádok reggelizni, és imádok jó sokat reggelizni. Az ott a tányéron bizony mind a mai reggelim. :)

Még egy apróság a túrókrémmel kapcsolatban. Mindenképpen szerettem volna rárakni a képre, mert a ritka "nem számolós" nyalánkságok egyike, és külön bejegyzésben, még nem mutattam meg. Viszont egy kis furfangra volt szükségem: hogy fotózáskor ne égjen be a hófehér krém a gofrik tetején, kevés cukrozatlan kakaópor került bele.

Édes, ropogós alapracept:

• 50 g őrölt zabpehely (30 g CH)
• 10 g DW 1:4 édesítő (ez 40 g cukornak felel meg)
• 60 g margarin
• 1/2 tk sütőpor
• 2 egész tojás
• 125 ml tejföl (nálam kis része tejszín volt, hogy lazítsak a masszán)
• vanília aroma
• fél citrom lereszelt héja

A margarint egy kicsit olvasszuk fel és hagyjuk hűlni.

Egy tálban keverjük el az édesítőt és a tojásokat, majd keverjük bele a margarint és a vaníliát is. Dolgozzuk bele a tejfölt, majd a lisztet és a sütőport, végül pedig a citromhéjat.

A tésztánk teljesen csomómentes, melegítsük fel a gofrisütőnket és süssük készre a gofrijainkat. Nekem ebből az adagból hat darab gofrim lett.

A gofri akkor lesz kívül ropogós és belül puha, ha nem halmozzuk egymásra, amíg még melegek.

Forrás: hvg.hu/gasztronomia

Vaníliás túrókrém (ekkora adaggal nem kell számolni, ha nem kerül mellé még túró):

• 100 g túró
• 1 ek tejföl
• 1/2 ek tejszín
• 1 kk DW 1:4 édesítő
• vanília aroma, vagy fél rúd vanília kikapart magvai
• 1/2 citrom lereszelt héja

Nincs más dolgunk, mint, jó alaposan összekeverjük a hozzávalókat. A legszebb akkor lesz, ha botmixert használunk, ezért egyszerre érdemes nagyobb adagot készíteni. Pár napig eláll a hűtőben.

Húsvéti fonott kalács

Húsvét óta majdnem minden héten kalácsot sütök. Nekem is meg kellett találnom az igazi receptet, mert az enyém valahogy sosem lett az a gyönyörű, szép magas kalács, amit szerettem volna, pedig annyi mindenkinél láttam, hogy neki sikerült.

A mindent-kikutatok-a-kalácsról-amit-lehet hadművelet során rájöttem, hogy az én kalácsom nem is az a bizonyos húsvéti akar lenni, hanem egy hagyományos tót-kalács, éppen ezért pedig úgy tökéletes, ahogy van. Megjegyzem, mesésen finom, és nekem jóval tovább puha maradt, mint a most következő recept.

Végül Limara kalácsa mellett tettem le a voksom, és nem kellett csalódnom. Már csak a hatos fonás nem akart sikerülni, de most ezzel is meg vagyok elégedve. Csak azt sajnálom, hogy nem készítettem fotót közvetlenül az után, hogy megfontam a kalácsot, mert akkor volt igazán csinos, amikor még nem nyílt így szét a sütés miatt.

Így hát kicsit megkésve, de itt az én Húsvéti kalácsom, amit már elkészítettem édesen és sósan, teljes kiőrlésű búza és tönkölybúza liszttel is. Mindkettő nagyon ízlett, de a búzalisztes nekem sokkal tovább puha maradt és valahogy kicsit ízesebb volt.

Hozzávalók egy 800 grammos kalácshoz:

• 250 g tk. búzaliszt (152,75 g CH)
• 150 g graham liszt (90 g CH)
• 100 g búza finomliszt (70,4 g CH)
• 10 g sikér
• 1 mk só
• 50 g cukornak megfelelő édesítő
• 1 egész tojás és egy sárgája
• 230 ml 30 %-os habtejszín
• 100 ml víz
• 20 g friss élesztő
• a tetejére egy egész tojás

Ezek az édes kalács hozzávalói. Én pluszban beletettem még egy fél rúd vanília kikapargatott magjait is, valami mennyei lett a végeredmény.
Ha sós kalácsot szeretnénk, hagyjuk ki az édesítőt, adjunk hozzá pluszban 1 ek vizet és 2 csapott tk sót használjunk.

A liszteket egy nagy tálban keverjük el az édesítővel és a sóval. A közepébe készítsünk mélyedést, ide kerüljön a tojás, a tejszín és a víz, majd morzsoljuk rá az élesztőt. Kb. 10-15 percig dagasszuk, akkor jó, na már egyáltalán nem ragad a kezünkhöz és a tálhoz sem, szép sima felszínű és rugalmas.

Letakarva kb. 30-35 percig szobahőmérsékleten kelesszük.

Ezután egy konyhai mérleggel annyi egyforma részre osztjuk, ahányas fonással szeretnénk fonni, én hat gombócot csináltam. Mindegyik darabot gömbölyítjük és letakarva 10-15 percig pihentetjük.

A gombócokat hasas tésztaszálakká sodorjuk, finoman meghintjük liszttel, a végüket jól összecsípjük és megfonjuk. A linken található videón a fonással kapcsolatos rész 7 percnél kezdődik. 

Fonás után a kalácsot rögtön lekenjük 1 egész tojással. Szobahőmérsékleten újabb 30-40 percet pihentetjük és közben előmelegítjük a sütőt 170 fokra alsó-felső sütéssel. Ez alatt kell duplájára kelnie.

A megkelt kalácsot újra lekenjük tojással és kb. 40 perc alatt megsütjük. Ha pirulna a teteje, takarjuk le sütőpapírral.

Rácson hűtsük ki.

A kész kalácsom 809 grammos lett, így a szénhidráttartalma 38,66 g CH / 100 g .

Kölesmorzsa

Most megint egy csodás receptet hozok Az áfonya mámora blogról. Igyekszem nem elkészíteni a blog összes receptjét, mert mind annyira jó, de ezt most nem tudtam kihagyni. Mióta megszületett a fent belinkelt bejegyzés, azóta nagyon sokszor látom, hogy valaki ezt készíti, ezért már nagyon érett nálam is. Nem vagyok egy nagy császármorzsa "fan", eddig csak egyszer készítettem és nem nyűgözött le igazán. Nagyon émelygős volt és a zabkorpa, amivel akkor próbálkoztam, annyira nem akarta felvenni a tejet, hogy végül jócskán megpótoltam (nem tk.) búzadarával.

Viszont ez a recept úgy jó, ahogy van! :) Nagyon tetszik benne a köles (amivel eddig még nem dolgoztam, és külön örültem, hogy így kezdtem el), hogy kellemes citrom illat terjengett a konyhában sütés közben, amit annyira szeretek, és hogy még fagyasztható is. Már látom magam előtt, hogy egyszer-kétszer, ha nem lesz időm főzni, ehhez nyúlok majd. :)

Hozzávalók:

• 100 g köles (70,06 g CH)
• 80 g tk. tönkölybúza liszt (51,12 g CH)
• 40 g búza finomliszt (28,16 g CH)
• 60 g xilit
• 4 tojás
• 200 ml tejszín
• 1 citrom lereszelt héja
• vanília aroma
• kevés margarin a sütéshez
• csipet só

A kölest háromszoros vízben egy csipet sóval puhára főzzük, majd lefedve hagyjuk. Ezt akár előző nap is megcsinálhatjuk.

A liszteket egy nagyobb tálba mérjük és elkeverjük a tejszínnel és a tojások sárgájával, majd a kölessel, a citromhéjjal és a vanília aromával.

A tojások fehérjét egy csipet sóval és a cukorral laza habbá verjük, majd a köleses masszába forgatjuk.

Egy nagyobb serpenyőben margarint, vagy vajat olvasztunk. Beleöntjük a tésztát és egy tömegben pirítjuk (nem keverjük meg). Amikor az alja megpirult, sütőlapáttal feldaraboljuk és folyamatosan forgatva készre sütjük.

Én házi őszibarack lekvárral tálaltam.

Az összes morzsa így elkészítve 149,34 g CH-t tartalmaz.

Darált húsos pite

Erre a receptre csak azt tudom mondani, hogy régen próbáltam már ki valamit, ami ennyire egyben van! Nálam hatalmas sikert aratott, szép, egyszerű, ötletes és finom! A répa és a gyömbér valami hihetetlen csodát művel a húsos raguval. Könnyű ebéd lehet egy tartalmas leves után. Kell ennél jobb?

Hozzávalók egy 26 cm-es pite-, vagy tortaformához (8 szelet):

A tésztához:

• 100 g tk. tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 50 g graham liszt (30 g CH)
• 50 g búza finomliszt (37,7 g CH)
• 150 g hideg margarin
• 1/2 mk só
• 2 ek jéghideg víz

A töltelékhez:

• 1 kis fej vöröshagyma fele (c. 50 g - 4,15 g CH)
• 1 közepes sárgarépa (c. 60 g - 4,86 g CH)
• 2 ek kókuszolaj
• 400 g darált sertés hús
• só, bors
• 1 kk frissen reszelt gyömbér / 1 mk őrölt
• 200 ml tejszín
• 2 tojás sárgája
• 70 g sűrített paradicsom
• c. 8 szelet bacon
• kakukkfű

Először a tésztát állítjuk össze. A liszteket egy tálba mérjük és elmorzsoljuk a margarinnal. A vízzel tésztává gyúrjuk és letakarva min. 2 órára hűtőbe tesszük, de akár előző este is elkészíthetjük.

Ezután akkorára nyújtjuk, hogy a formánkat úgy tudjuk kibélelni vele, hogy pereme is legyen. (Szinte alig kell alálisztezni, mert a tésztában nagyon sok zsiradék van.)

Villával megszurkáljuk, hogy sütés közben ne púposodjon fel, majd 190 fokra előmelegített sütőben 8 percig elősütjük. ha esetleg mégis felpúposodna, egy konyharuhával (erre csak azért van szükség, mert forró) szépen vissza tudjuk nyomogatni, esetleg egy kés hegyével pár helyen meglyukaszthatjuk, hogy a beszökött levegő könnyebben távozhasson.

A töltelék ragujához a hagymát és a répát megtisztítjuk. Az előbbit felkockázzuk, az utóbbit pedig finomra reszeljük. Az olajat kissé megforrósítjuk, majd megfuttatjuk rajta a hagymát. Hozzáadjuk a húst, és kevergetve fehéredésig pirítjuk. Beletesszük a répát is. Pár percig együtt pároljuk őket, sózzuk, borsozzuk, a gyömbérrel ízesítjük.

A tejszínben elkeverjük a tojások sárgáját, majd a sűrített paradicsommal együtt ezt is a húshoz adjuk. Éppen csk egyet forralunk rajta és az elősütött tésztára halmozzuk.

A szalonnaszeletekkel befedjük a tetejét (ezek akár túl is lóghatnak picit a forma peremén, mert össze fognak sülni) és 200 fokon kb. 25-30 perc alatt megsütjük.

Amikor kész, kakukkfűvel megszórva, még melegen zöldségkörettel tálaljuk.

Az egész pite összesen 140,61 g CH-t tartalmaz, egy szelet pedig 17,57 g-ot.

Forrás: sütigyár

Zabkása kisokos (amit eddig megtanultam)

Ebben a bejegyzésben most igyekszem összegyűjteni azt a sok okosságot, amit eddig a zabkása témakörében megtanultam.

Nem sokkal az után találtam rá erre az ételre, hogy elkezdtem a diétát. Korábban nem ettem ilyet, inkább fintorogtam, ha meghallottam a nevét, mint, hogy összefutott volna a nyál a számban. Egy ideig rendszeresen készítettem reggelire, mert gyors és egyszerű, és mert ha sütöttem valamit, soha nem tudtam mit csinálni a megmaradt rengeteg tejjel. Bizony, a tejjel. Nem csak ez volt az egyetlen baklövésem, ezért jónak láttam összefoglalni, mit tanultam róla, mert bár ez igazán nem egy bonyolult étel, de azért - mint a diétában szinte a legtöbb étel kapcsán, itt is - sok dologra kell ügyelnünk, és tudatosan kell összeállítanunk, mi kerüljön az asztalunkra.

Lássuk, mit tanultam:

• A zabkása készítéséhez felhasznált folyadék normál esetben tej, vagy tej és víz fele-fele arányban. IR esetén a tej nem a barátunk, legalábbis reggelire biztosan nem, ugyanis gyors CH, amit reggelire nem szabad fogyasztani. (Mellesleg a tej olyan gyorsan képes felpörgetni a vércukorszintet, hogy a "hipózás" esetén ezt is javasolni szokták.)
• Tehát a tej kilőve. Helyette használhatunk csak vizet, de pótolhatjuk tejszínnel (ami zsiradék, ezért nem számoljuk), vagy növényi tejekkel (kókusz/mandula). Ezeket akár saját magunk is elkészíthetjük, így olcsóbb, és teljesül a jó öreg "legalább tudom mi van benne".
• Főzőtejszín helyett sokan habtejszínt használnak főzéshez is, mert jóval egészségesebbnek tartják. Hogy miért, lásd itt.
• A zabkásába szokás aszalt, vagy felkockázott friss gyümölcsöket is keverni, nagyon finom (én is szeretem), de mivel a diétában reggel nem barátunk a gyors CH, ezeket is jobb, ha mellőzzük.
• Édesítésként közkedvelt a cukor mellett a méz is, én ezeket édesítőszerre cseréltem, mert az előző kettő ugye tilos, és így legalább nem emelem feleslegesen a reggelim CH-ját.
• Sokféleképpen ízesíthetjük, rengeteg lehetőségünk marad még úgy is, ha mindent mellőzünk, amit kell. Én még főzés közben mindig keverek a kásámba kevés vanília aromát, cukrozatlan kakaóport, fahéjat és kókuszreszeléket. Amikor pedig van otthon, nem marad el pár szem dió, vagy mandula sem.
• Végül persze a zabpehely. Használhatunk nyugodtan apró, vagy nagy szeműt is. Az aprónak talán annyi az előnye, hogy gyorsabban megszívja magát, így pár perccel hamarabb láthatunk hozzá az evéshez. Én ennél az ételnél a nagy szeműt részesítem előnyben.

Végül is a zabkása egyáltalán nem egy bonyolult dolog, csak arra kell figyelnünk, hogy minden gyors CH-t mellőzzünk, és olyan alapanyagokkal tömjük tele az ételünket (ez főleg akkor fontos, ha valaki csak keveset ehet egy étkezésre), amikkel nem kell számolni.

Ezek alapján a mai reggelimet így készítettem el 30 g CH-val kalkulálva:

• 50 g zabpehely (30 g CH)
• 110 ml tejszín
• 120 ml víz
• folyékony édesítőszer
• vanília aroma
• 1 mk cukrozatlan kakaópor (0,24 g CH)
• kevés fahéj
• 1-2 ek kókuszreszelék

A zabpelyhet és a folyadékot egy kis fazékba mértem és kis lángon feltettem főni. Időnként megkevertem és közben a többi hozzávalót is beletettem. Amikor elkezdett besűrűsödni, egyet rottyantottam rajta és levettem a tűzről. Mély tányérba öntöttem és a fazékhoz tartozó fedővel lefedtem addig, amíg összepakoltam a konyhában. Ez idő alatt a zabpehely még egy kicsit megszívta magát és a kása jobban besűrűsödött.

A fedőt levéve pár szem dióval és mandulával, valamint kevés kókuszreszelékkel és fahéjjal tálaltam. Erre csak a fotó kedvéért volt szükség, mert az ilyen ételek mindig összekeverve a legfinomabbak. :)

Ránézésre hatalmas mennyiség, és nagyon laktató! :)

Karácsonyi sajttorta

Nem szerettem volna nagy karácsonyi sütögetést csapni, csak egy sütit akartam készíteni, mert ilyenkor a rokonok annyi finomságot csinálnak, hogy szinte már feleslegesnek érzek egyet én is az asztalra tenni (de mindenképp szerettem volna készíteni valamit). Persze az már egy másik dolog, hogy a sok süti közül csak azt szabad megennem, amit én csinálok. Viszont, amikor megláttam ezt a sütit a FittKonyha oldalán, egyszerűen muszáj volt elkészítenem, és végre egy régóta áhított 18 centis tortaformát is be tudtam szerezni.

Hozzávalók egy 18 cm-es tortához (10 szelet):

A tésztához:

• 50 g darált dió
• 70 g tk. tönkölybúza liszt (44,73 g CH)
• 40 g xilit (24 g CH)
• 1 tojás
• 30 g olvasztott kókuszolaj
• 1 csipet szódabikarbóna

A krémhez:

• 200 g natúr krémsajt
• 200 g cukormentes habtejszín
• 30 g karamell ízű pudingpor (25,5 g CH)
• 2 tojás
• 50 g cukornak megfelelő folyékony édesítőszer
• 1 tk mézeskalács fűszerkeverék / fahéj, szegfűszeg és szerecsendió keveréke
• 60 g felkockázott alma

A tészta hozzávalóit egyszerűen csak egy evőkanál segítségével összekeverjük. Kibéleljük vele az előkészített tortaformánkat, és amíg a krémet elkészítjük, hűtőbe tesszük.

A krém hozzávalóit egy tálba mérjük és gyors mozdulatokkal kézi habverővel összekeverjük. Egy közepes alma felét felkockázzuk és a tésztára szórjuk, majd ráöntjük a krémet.

170 fokra előmelegített sütőben kb. 50 perc alatt készre sütjük. Akkor jó, ha a közepe még remeg egy kicsit.

Kihűlés után szeleteljük.

Az egész torta 98,43 g CH-t tartalmaz, egy szelet 9,84 g-ot.

Tejszínes-gombás csirkemell

Ez az étel sajnos nem éppen dekoratív, de isteni finom. Régóta készítem már, eddig azért nem került fel a blogra, mert általában akkor veszem elő ezt az ötletet, ha nincs sok időm. Ha konzerv gombából készül, szinte egy pillanat alatt össze lehet dobni. Ilyen "elsősegély kaja" nálam a rakott csirkemell is, mindkettő egy igazi Gyorsan valami finomat! kategóriás fogás, és amennyire egyszerű, legalább annyira finom. A rakott csirkemell pedig ezzel ellentétben nagyon jól mutat a tányéron. :)
Egyszer mindenki rászorul, hogy pár hozzávalóból, sec perc alatt dobjon össze valamit, akkor majd jusson eszetekbe ez az ötlet!

Hozzávalók 4 személyre:

• 1 darab csirkemell filé
• kb. 400 g csiperke gomba
• 1 közepes fej vöröshagyma (80 g - 6,64 g CH)
• 200 ml főzőtejszín
• só, bors
• kókuszolaj

Egy serpenyőben kevés olajon megpároljuk az apróra kockázott hagymát. Hozzáadjuk a felszeletelt gombát, sózzuk, borsozzuk. A leve nagy részét elfőzzük róla és felöntjük tejszín felével. Egyszer összerottyantjuk, majd félretesszük.

Ezután, vagy akár ezalatt egy közepes fazékban kevés olajon pici sóval hirtelen készre pároljuk a csirkét. Hozzáadjuk a megmaradt tejszínt és megvárjuk, hogy ez is felrottyanjon egyszer. Ekkor hozzáöntjük a serpenyőben pihenő gombát, és pár perc alatt összefőzzük.

Tálalhatjuk rizzsel és tésztával is.

Mivel most csak a hagymával kell számolni, egy adag CH-tartalma csak 1,66 g.

• Készítettem már sertés húsból is, úgy sokkal gazdagabb az íze. Mivel azonban a sertésnek több idő kell, együtt főztem a gombával, miután a hagymát megpároltam.

Baszk túrótorta csokoládéöntettel

Most ismét krémsajtos receptet kerestem, így találtam rá erre a tortára. Az eredeti receptnél nagyon sokan számoltak be arról, hogy nekik ezért, vagy azért nem sikerült, de nagyon megtetszett az ötlet, úgyhogy belevágtam. Elővigyázatosságból sok dolgon változtattam, és végül is nagyon meg vagyok elégedve vele.
Szerettem volna kínálni mellé valamit, ezért jött a csoki öntet ötlete, ami nagyon jól sikerült, pedig először készítettem. Persze több energiába került, mint egy félkész valami tejjel felfőzve (többe, mint egy házi puding) de megérte, meg persze cukormenteset nem hiszem, hogy lehet kapni. Ezen is változtattam, de csak jobb lett tőle.
A sok segítséget amit kaptam az elkészítésben és a fotózásban, ez úton is nagyon köszönöm! :)

Hozzávalók egy 26 cm-es tortához (16 szelet):

• 500 g túró
• 400 g krémsajt
• 500 ml habtejszín
• 160 g xilit (96 g CH)
• 6 tojás
• 40 g tk. tönkölybúza liszt (25,56 g CH)

A sütőt előmelegítjük 200 fokra.

A tojásokat kikeverjük a cukorral, majd folyamatos keverés mellett hozzáadjuk először a lisztet, majd az áttört túrót, a krémsajtot és végül a tejszínt. (Én belereszeltem egy citrom héját és kevés vanília aromát is adtam hozzá.)

Az keveréket sütőpapírral bélelt formába öntjük és betesszük a sütőbe. Akkor jó, ha a közepe még remeg, amikor kivesszük a sütőből én ehhez 25 percig sütöttem, majd mivel a széle már szépen megpirult, letakartam alufóliával és még 40 percig hagytam a sütőben. Nagyon szép magasra felemelkedik, egészen a forma pereméig. Akkor jó, ha még remeg, amikor kivesszük a sütőből.

Kihűlés után szeleteljük fel és csokoládéöntettel együtt kínáljuk. Én szeletelt mogyoróval is megszórtam.

Hozzávalók az öntethez (kb. 650 ml):

• 300 ml tej (12 g CH)
• 40 g xilit (24 g CH)
• 100 g 74 %-os étcsokoládé (32 g CH)
• 150 ml cukormentes habtejszín
• 3 tojás sárgája
• 25 g holland kakaópor (3,5 g CH)
• 15 zabpehelyliszt (10,21 g CH)
• vanília aroma
• rum aroma / rum

Egy kisebb tálban a cukrot, a kakaót, a lisztet, fél dl hideg tejet és a tojások sárgáját habverővel simára keverjük.

A csokoládét gőz fölött megolvasztjuk és az előzőkhöz keverjük.

A maradék tejet a vaníliával felforraljuk, majd kis lángon tovább főzve kis adagokban, folyamatok kevergetés mellett (a habverővel) hozzáadjuk a csokoládés keveréket. Még egy két percig tovább főzzük és tovább kevergetjük, hogy teljesen homogén legyen. (Semmi esetre sem forraljuk!) A tűzről levéve még tovább keverjük és hozzáadjuk a rumot, majd ismét csak kis adagokban az idő közben kemény habbá vert habtejszínt.

Kihűlés közben szépen besűrűsödik.

Akkor igazán finom, ha már a torta és az öntet is pihent egy kicsit a hűtőben.
Az öntetet akár idénygyümölcsből is készíthetjük.

A torta összesen 121,56 g CH-t tartalmaz, szeletenként 7,59 g-ot.

A csokoládé öntetben összesen 81,08 g CH van, ezt sajnos nem tudom pontosan kiadagolni. Készíthetjük xilit helyett édesítőszerrel, tehéntej helyett kókusz-, vagy mandulatejjel. Utóbbiaktól kicsit különlegesebb ízt kap, és persze alaposan lecsökken a CH-tartalom (45,08 g-ra).

A receptek forrása mindkét esetben a nosalty.hu: torta, öntet