Fahéjas csiga krémsajtos mázzal

 

Mindig ámulva nézem a tepsiben egymáshoz érő még gőrölgő, mázzal vastagon megkent csigákat, amik hiába tetszenek nagyon, valahogy eddig nem vitt rá a lélek, hogy én is elkészítsek egy tepsivel. Most, hogy már kezd igencsak ünnepi hangulatom lenni, de valami újat szerettem volna kipróbálni, valahogy adta magát, hogy egy adag fahéjas csinával mégiscsak megpróbálkozzak. Már nem is értem, miért nem készítettem ilyet hamarabb, mert valahogy sokkal egyszerű és gyors a szokásos kakaós csigákhoz hasonlítva és hihetetlenül puha amiatt, hogy egymáshoz érve sülnek a csiguszok.
Még a nyáron vásárolt kardamomot is használni tudtam hozzá, amit eredetileg máshoz szántam.

Hozzávalók egy 18 x 25 cm-es tepsihez:

A tésztához:

• 100 ml laktózmentes habtejszín
• 100 ml víz
• 300 g teljes kiőrlésű búzaliszt (180 g CH)
• 100 g fehér kenyérliszt (71 g CH)
• 7 g száírtott / 25 g friss élsztő
• 15 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 1 ek vanília kivonat
• 1 egész tojás
• 1 cs só
• 6-8 szem kardamom mozsárban megőrölve (elhagyható)

A töltelékhez:

• 70 g lágy margarin
• 10 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 2 tk őrölt fahéj

A mázhoz:

• 50 g lágy margarin
• 125 g laktózmentes mascarpone
• 8 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (porrá őrölve)

A tetejére:

• 25 g szeletelt mandula

A tésztához a liszteket elkeverem az élesztővel és a többi hozzávalóval együtt sima tésztává dagasztom.

Kb. 45-50 percig kelni hagyom.

A töltelékhez alaposan kikeverem a margarint az édesítővel és a fahéjjal.

A megkelt tésztát lisztezett felületen kb. 50 x 30 cm-es téglalappá nyújtom és egyenletesen elkenem rajta a fahéjas krémet. Az egyik hosszabbik oldalától indulva szorosan feltekerem és egy cérnával 12 egyforma szeletre vágom. A csigákat kimargarinozott, kilisztezett formába teszem és meleg helyen letakarva még 10-15 percig kelesztem.

180 fokra előmelegített sütőben alsó-felső sütéssel kb. 25-30 percig sütöm.

Amíg a sütőben vannak a csigák, egy száraz serpenyőben megpirítom a mandulát.

A mázhoz habverővel kikeverem a lágy margarint, a krémsajtot és az édesítőt.

A megsült csigákat kb. 5 percig hűlni hagyom, majd egy evőkanállal megkenem a mázzal és megszórom a mandulával. Langyosan a legfinomabbak, ha később fogysztjuk mikróban kicsit megmelegítem.

A receptben így elkészítve 251 g szénhidrát van, egy csigában 20,91 g CH. 

Forrás: sutnijo.hu

Raffaello golyó

Kiskoromban minden karácsonykor amire csak emlékszem készült otthon raffaello golyó, amiben én is lelkesen segédkeztem. Igazi ünnepi desszert volt, mert ez volt az egyetlen alkalom az évben, hogy ilyet ettünk. Amikor azon gondolkoztam idén milyen karácsonyi édességeket készítsek, természetes volt, hogy ez is eszembe jutott. Kicsit ugyan most későbbre csúszott, de sebaj.
Régen egy tejporos receptet használtunk, ami tényleg legalább olyan szuper, mintha a boltban vettük volna, de a laktózérzékenységem miatt szerintem nincs a világon annyi laktáz tabletta, amivel azt be merném vállalni.

Hozzávalók kb. 25 golyóhoz:

• 150 ml lm habtejszín
• 150 ml víz*
• 1 ek vanília kivonat
• 60 g tk búzaliszt (36 g CH)
• 20 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 100 g margarin
• 150 g kókuszreszelék
• egész mandula a golyók közepébe
• kókuszreszelék a forgatáshoz

A folyékony hozzávalókat mérjük egy kisebb lábasba. Kézi habverővel keverjük benne csomómentesre a lisztet és főzzük sűrűre. Adjuk hozzá hozzá az édesítőt, a margarint, végül a kókuszreszeléket.

Hűtsük ki kb. 1 óra alatt.

Kézzel formázzunk diónyi, vagy picit kisebb golyókat a masszából. A golyók közepébe rejtsünk egy szem mandulát és forgassuk őket kókuszreszelékbe.

Fogyasztás előtt minimum egy órát pihentessük hűtőszekrényben. Akár egy-két nappal korábban is elkészíthető (akkor a legfinomabb), így ideális vendégváró lehet.

Nekem összesen 27 kis golyóm lett, így egy darabban 1,33 g CH van.

*Habtejszín és víz helyett 300 ml cukrozatlan kókusztej is használható, ha vegán változatot szeretnénk.

Forrás: mindmegette.hu

Gyömbéres keksz

Ezt a kekszet először ajándékba készítetettem és bár nem vagyok oda a gyömbérért (nagyon nem), még nekem is ízlett. Kicsit hozza a karácsonyi hangulatot még most nyáron is, egy kis dióval a tésztájában lehet, hogy Decemberben is sül majd egy adag.

Hozzávalók 35 db kekszhez:

• 150 g lágy margarin
• 100 g xilit (60 g CH)
• 1 tojás
• 3 tk reszelt gyömbér - nálam 50 g (8,89 g CH)
• 200 g tk búzaiszt (120 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35 g CH)
• 2 tk sütőpor
• 1 tk őrölt fahéj
• 1 tk őrölt/6 db egész szegfűszeg
• 1 csipet só

A margarint a xilittel habosra keverjük. Hozzáadjuk a tojást és a reszelt gyömbért is. Rámérjük a száraz hozzávalókat és gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Minimum egy óráig hűtőben pihentetjük, majd lisztezett felületen vékonyra nyújtjuk és egy 5 cm-es kiszúróval kiszaggatjuk.

A kekszeket sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk és 175 fokon kb. 10-12 perc alatt készre sütjük őket.

Az így elkészített kekszek összesen 223,89 g CH-t tartalmaznak. Egy darabban 6,4 g CH van.

Kekszszalámi

Ez volt az utolsó kekszes sütemény, amit terveztem, úgyhogy nagyon örülök neki, hogy ez is jól sikerült. :)

Kiskoromban néhányszor ettünk csak ilyet, de mindig annyira finom volt, hogy seperc alatt eltüntettük.  Abban, hogy elkészítsem pici akadályt jelentett, hogy azt sem tudtam mi a neve, milyen néven kellene recepteket keresnem hozzá, úgyhogy kutakodnom kellett utána egy darabig, de megérte.
Ha valaki nem IR-es, nyugodtan rakjon bele mazsolát is, mert a mazsolát mindenbe bele kell rakni, amibe csak lehet, csodafinom. Hogy tényleg szalámi kinézete legyen, készíthetjük úgy is, hogy a már kész keveréket hagyjuk kicsit dermedni, majd egy alufólia segítségével rudat formálunk belőle, amit tálalás előtt porxilitbe forgatunk. Én azért készítettem így, mert kiskoromból én erre a formára emlékszek.

Hozzávalók 1 kisebb őzgerincformához:

• 250 g házi sütésű háztartási keksz - recept itt (118,75 g CH)
• 125 g margarin
• 100 ml tej (5 g CH)
• 30 g holland kakaópor (3,75 g CH)
• 20 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (80 g cukornak felel meg)
• 50 g darált dió
• 2-3 ek sütőrum

Egy kisebb fazékban főzzük össze a tejet és a margarint. Ha a margarin felolvadt, vegyük le a tűzről és keverjük bele a kakaóport, az édesítőt, a diót és a rumot. Hagyjuk hűlni, amíg egy kicsit be nem sűrűsödik.

Közben törjük össze a kekszet. Forgassuk bele a kakaós masszába úgy, hogy mindenhol alaposan bevonja.

Az egészet simítsuk egy sütőpapírral, vagy alufóliával kibélelt őzgerincformába. Takarjuk el és egy napra tegyük hűtőbe, hogy megdermedjen és a keksz megpuhuljon benne.

Porxilittel megszórva, szeletelve tálaljuk. A Párom szerint jól mutatna pár szelet egy gombóc vanília fagyival.

Az én süteményem összesen 560 grammos lett, így a szénhidráttartalma kb. 22,77 g CH / 100 g.

Kókusztekercs főzött krémmel

Biztosan sokan már régóta ismeritek ezt a desszertet, de én csak kb. egy éve. Nagyon megtetszett, úgyhogy nekem is ki kellett fejlesztenem a saját, IR barát verziómat. Főzött krémmel töltöttem meg, mert azt hallottam és olvastam mindenhol, hogy a sima vajas krém sokkal édesebb, de nekem sem a legnagyobb kedvencem. Mivel ezért teljes kiőrlésű lisztet használtam hozzá, nem lett olyan szép fehér, mint egy hagyományos, vagy bolti tekercsnél. A fotó elég csalóka, mert rossz fényviszonyok között készült, de nagyjából visszaadja azt a halvány a vaj színénél egy árnyalattal sötétebb tónust, amilyen az én krémem.
Kicsit próbáltam lefaragni a tekercs szénhidráttartalmából is, mert az első változaté elég magas lett. Most sem ehetjük meg a fél rudat egyszerre, de egy picit azért talán többet.
Eléggé tartottam tőle, hogy milyen lesz ez a verzió, mert az előzővel nagyon megjártam, de most nem csak a külalakon sikerült javítani, hanem az ízét is jócskán felturbóztam. Csak azt sajnálom, hogy nem tudtam várni vele még egy kicsit, hogy megvágjam, mert akkor sokkal kontrasztosabb lenne a tészta és a krém.

A kész tekercs remekül fagyasztható.

Hozzávalók egy tekercshez:

A krémhez:

• 40 g tk. búzaliszt (24 g CH)
• 80 ml tejszín + víz keveréke
• vanília aroma, vagy 1 fél rúd vanília kikapart magjai
• 125 g lágy margarin
• 55 g xilit porrá őrölve (33 g CH)
• 40 g kókuszreszelék

A tésztához:

• 250 g házi sütésű háztartási keksz darálva - recept itt (118,75 g CH)
• 75 g margarin
• 16 g DW 1:4 cukorhelyettesítő porrá őrölve* (65 g cukornak felel meg)
• 25 g kókuszreszelék
• 16 g jó minőségű cukrozatlan kakaópor (2,08 g CH)
• 1-2 ek rum
• 65 g sárgabarack lekvár (nálam sajnos most bolti 18,18 g CH)

A külsejére:

• kókuszreszelék

Először a krémet készítsük el. Ehhez egy kis lában folyamatos kevergetés mellett főzzük sűrűre a tejszín és víz keverékét a liszttel és a vaníliával, majd hűtsük ki.

A margarint keverjük simára a xilittel. Lassanként dolgozzuk bele a főzött részt is, végül pedig a kókuszreszeléket. A kész krémet pihentessük hűtőben, a tekercs összeállításáig.

A tésztához a szárazanyagokat morzsoljuk el a margarinnal, majd adjuk hozzá a rumot és a lekvárt, és gyúrjuk össze. Kb. egy órára tegyük hűtőbe, hogy jobban összeálljon.

A munkalapra terítsünk le magunk elé egy akkora csík alufóliát, amin kinyújthatjuk a kekszes részt. Ha szükséges, két csíkot rakjunk egymásra úgy, hogy hosszában kb. félig fedjék egymást, így nagyobb felületet kapunk. Szórjuk meg kókuszreszelékkel.

A kekszes részből formázzunk egy téglatest alakú kis tömböt és nyújtsuk ki kb. 3 mm vastagságúra. A hosszabb oldalával nézzen felénk. Egyenletesen kenjük meg a krémmel úgy, hogy a hosszanti oldalain egy kb. 1-2 cm széles sávot szabadon hagyunk, de a rövidebbeket egészen a széléig beborítjuk a krémmel. A tőlünk távolabb eső hosszabb vége felől indulva a fólia segítségével tekerjük fel. A kész tekercset óvatosan görgetve még formázhatjuk, majd csomagoljuk be az alufóliába.

Legalább egy napig pihentessük a hűtőben, mielőtt megvágjuk. Amikor kibontjuk az alufólia-bundából, ha szükséges, még hempergessük meg kókuszreszelékben.

A kész tekercsem összesen 806 grammos lett, így 100 grammjában 24,32 g CH-t tartalmaz.

* Ennél a receptnél fontos, hogy az édesítőt, amit használunk (a krémhez és a tésztához is) porrá őröljük, vagy eleve por alakút vásároljunk, mert különben ropogni fog a fogunk alatt.

Diós és mákos bejgli

Tavaly Karácsony óta nagyon szeretnék bejglit sütni. Nálunk sosem kapott különösebben nagy hangsúlyt, mi otthon minden évben mézeskalácsot, keksz bombát és raffaellót csináltunk. Bejglit inkább vettünk, igazán arra sem emlékszem, hogy Mamám sütött-e. A Pároméknál viszont minden évben az Anyukája készíti, és hihetetlenül finom. Tényleg nem ettem még ilyen finom bejglit, úgyhogy elkértem a receptjét, és egész eddig visszafogtam magam, hogy ne álljak neki már januárban megsütni (mert ami nagyon finom, azt én azonnal ki akarom próbálni). Közben a neten is megnéztem több receptet, amiből azt a következtetést vontam le, hogy a bejglisütés a világ legnehezebb dolga, úgyhogy az első sütést alaposan túlizgultam. Viszont rengeteg dologra jöttem rá közben, úgyhogy a második sütés eredményét már ti is láthatjátok. Legyen Boldog, Békés Karácsonyotok!

Mivel ugye kísérletezésről volt szó, a hozzávalókat nem egy bejglihadsereghez adom meg, csak két kb. fél kg-os rúdhoz:

Tészta 2 rúd bejglihez:

• 150 ml tejszín+víz fele-fele arányú keveréke
• 15 g friss élesztő
• 155 g tk. búzaliszt (94,75 g CH)
• 75 g graham liszt (45 g CH)
• 80 g búza finomliszt (56,32 g CH)
• 75 g nagyon lágy margarin
• 1 kis tojás
• 10 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (40 g cukornak felel meg)
• 1 csipet só

Töltelék 1 mákos rúdhoz:

• 200 g darált mák (48 g CH)
• 15 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 80 ml tejszín+víz fele-fele arányú keveréke
• 1/2 rúd vanília
• 1/2 citrom lereszelt héja

Töltelék 1 diós rúdhoz:

• 200 g darált dió
• 15 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 60 ml tejszín+víz fele-fele arányú keveréke
• 1/2 rúd vanília

A kenéshez:

• 1 egész tojás

Először a tölteléket készítettem elő a sütést megelőző este. Egy-egy kisebb tálba kimértem a mákot/diót és az édesítőt, hozzáadtam fél rúd vanília kikapargatott magvait, a mákhoz hozzáreszeltem egy fél citrom héját is. Egy bádogbögrében felforraltam a tejszínes vizes keveréket (használhatunk tejet is) a vaníliarúddal, és leforráztam vele a száraz hozzávalókat. Hűvös helyen (pl. kamrában) pihentessük másnapig.

Ügyeljünk rá, hogy a töltelékünk inkább morzsalékos legyen, ha túl nedves, kirepedhet a bejglink. A diósnál lehet, hogy nem lesz szükségünk az összes folyadékra, inkább apránként adagoljuk.

Másnap reggel bedagasztottam a tésztát: a liszteket és az édesítőt egy tálba mértem és elkevertem egy csipet sóval. Hozzáadjuk a tojást és a meglangyosított tejszínes, vizes keveréket (használhatunk fele-fele arányban vizet és tejet is). Gyúrni kezdtem, és amikor összeállt, apránként beledolgoztam a margarint. Addig dagasztottam, amíg már nem tapadt sem a tál falához, sem a kezemhez. Ekkor aláliszteztem és lefedve meleg helyen kb. 1 óra alatt duplájára kelesztettem.

A megkelt tésztát konyhai mérleg segítségével két egyenlő részre osztottam és lisztezett deszkán kb. 20 x 25 cm-es téglalappá nyújtottam úgy, hogy a hosszabbik oldala nézzen felém. Egyenletesen elterítettem rajta a tölteléket ügyelve, hogy a hosszabbik oldala mentén 1,5-2 cm-t szabadon hagyjak, a rövidebb oldalai mentén viszont egészen a légszéléig töltelék borítsa. A töltelék felszínét simára igazítottam, de vigyáztam, hogy ne préseljem össze túlságosan. A tőlem távolabb eső oldalán szabadon hagyott tésztarészt a töltelékre hajtottam és óvatosan magam felé görgetve feltekertem.

A rudakat sütőpapíros tepsire emeltem, a kezemmel még kicsit igazítottam rajtuk és vékonyan lekentem őket egy villával felvert egész tojással.

Amíg a sütőt előmelegítettem 200 fokra, szobahőmérsékleten kelni hagytam a bejgliket. Mielőtt betettem volna őket a sütőbe, ismét megkentem a tetejüket tojással és egy grillpálcával sűrűn megszurkáltam őket (egészen az aljukig leszúrtam). 25 perc alatt sültek készre, az utolsó 10 percben sütőpapírral letakartam őket.

Ahogy a képen is látszik, a diós egy kicsit nekem is kirepedt, de attól még legalább olyan finom lett, mint a mákos, és ha holnap sütnék egy harmadik adagot, akkor azt hiszem, már jól be tudnám lőni a töltelék állagát.

A diós bejglim 512 grammos lett, így 100 grammjában 19,14 g CH van.

A mákos rudam 557 grammos, így annak 100 grammjába 26,21 g CH van.

Már sokadjára meg kell jegyeznem, hogy a sütemény így, ahogy én készítem, nem túlzottan édes, ezt az édesebb szájúaknak nem árt figyelembe venni! :)

Karácsonyi sajttorta

Nem szerettem volna nagy karácsonyi sütögetést csapni, csak egy sütit akartam készíteni, mert ilyenkor a rokonok annyi finomságot csinálnak, hogy szinte már feleslegesnek érzek egyet én is az asztalra tenni (de mindenképp szerettem volna készíteni valamit). Persze az már egy másik dolog, hogy a sok süti közül csak azt szabad megennem, amit én csinálok. Viszont, amikor megláttam ezt a sütit a FittKonyha oldalán, egyszerűen muszáj volt elkészítenem, és végre egy régóta áhított 18 centis tortaformát is be tudtam szerezni.

Hozzávalók egy 18 cm-es tortához (10 szelet):

A tésztához:

• 50 g darált dió
• 70 g tk. tönkölybúza liszt (44,73 g CH)
• 40 g xilit (24 g CH)
• 1 tojás
• 30 g olvasztott kókuszolaj
• 1 csipet szódabikarbóna

A krémhez:

• 200 g natúr krémsajt
• 200 g cukormentes habtejszín
• 30 g karamell ízű pudingpor (25,5 g CH)
• 2 tojás
• 50 g cukornak megfelelő folyékony édesítőszer
• 1 tk mézeskalács fűszerkeverék / fahéj, szegfűszeg és szerecsendió keveréke
• 60 g felkockázott alma

A tészta hozzávalóit egyszerűen csak egy evőkanál segítségével összekeverjük. Kibéleljük vele az előkészített tortaformánkat, és amíg a krémet elkészítjük, hűtőbe tesszük.

A krém hozzávalóit egy tálba mérjük és gyors mozdulatokkal kézi habverővel összekeverjük. Egy közepes alma felét felkockázzuk és a tésztára szórjuk, majd ráöntjük a krémet.

170 fokra előmelegített sütőben kb. 50 perc alatt készre sütjük. Akkor jó, ha a közepe még remeg egy kicsit.

Kihűlés után szeleteljük.

Az egész torta 98,43 g CH-t tartalmaz, egy szelet 9,84 g-ot.

Kókuszos linzer

Már nagyjából egy hónapja kitaláltam, hogy idén Karácsonykor ezt a süteményt készítem el. Még a diós linzer után elkezdtem azon morfondírozni, hogy milyen lehetne kókusszal, amit nagyon-nagyon szeretek. Aztán, amikor megkaptam a lehetőséget a 69. VKF! lebonyolítására, ismét eszembe jutott ez az ötlet. Először ugyanis a  kókuszt szerettem volna témának, készítettem is belőle egy pitét, de aztán a Trükkös tészták mellett döntöttem. Ez a süti azonban tökéletesen eleget tesz mindkét témának, így "a kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt". :)
Nagyjából így jött az ötlet, nálunk otthon a linzer nem kimondottan karácsonyi sütemény. Kíváncsiságból most szerettem volna kipróbálni egy új linzer-tésztát, aminek az alapreceptjét Az áfonya mámorától kölcsönöztem.

Hozzávalók kb. 70 darabhoz:

• 100 g tk. tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 75 g őrölt zabpehely (45 g CH)
• 50 g búza finomliszt (37,7 g CH)
• 75 g kókuszreszelék
• 200 g hideg margarin
• 80 g xilit (48 g CH)
• 1 egész tojás
• 1 citrom lereszelt héja
• vanília aroma
• az összeállításhoz 170 g csokoládés meggylekvár (19,94 g CH)

A tészta összeállításához először kimérjük egy tálba a liszteket és a kókuszreszeléket. A hideg margarint felkockázzuk, és elmorzsoljuk a lisztekkel. A többi hozzávalót is a tálba mérjük, majd gyors mozdulatokkal, hogy a margarin ne melegedjen fel összegyúrjuk. Minimum egy óráig a hűtőben pihentetjük, de akár 3 - 4 nappal a sütés előtt is összeállíthatjuk. Ilyenkor a kiszúrás előtt kb. 1 órával vegyük ki a hűtőből.

Lisztezett deszkán kb. 2-3 mm vastagságúra nyújtjuk és tetszőleges kiszúró formával kiszúrjuk (az enyém 4 cm átmérőjű volt).

180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapíros tepsin kb. 10 perc alatt készre sütjük, vigyázzunk, hogy ne piruljanak meg.

Kihűlés után egy teli és egy lyukas korongot kb. 1/3 tk lekvárral összeragasztunk.

A diós linzerekhez sütés előtt a tészta tetejét kenjük meg tojásfehérjével és mártsuk darált dióba.

Egy éjszaka pihentetés után a tészta szépen megpuhul, ekkor az igazán finom!

A recept összesen 214,54 g CH-t tartalmaz. Nekem 77 db linzerem lett, így egy darabra kb. 2,78 g CH jut.

Tipp:

• Ha a kókuszreszeléket kávédarálóban kicsit finomra daráljuk, homogénebb lesz a tészta állaga.

Keksz bomba (kókuszgolyó)

Nálunk keksz bombának hívják és nagyon szeretjük! Amikor kicsik voltunk, Karácsonyra mindig a raffaello golyóval egyszerre csináltuk Anyával és az Öcsémmel. Hempergettük a kókuszreszelékben, jó ragacsosak voltunk, és egyet-egyet megettünk. Nagyon élveztük. Aztán persze hasfájásig ettük, vagy amíg el nem fogyott. Mindenki nagyon szerette.

Egyedül eddig csak egyszer csináltam, nagyon fura volt - most is az -, mert közös programnak szoktam meg, amiből nagyon kevés volt. És a keksz bomba is kevés lett, akkor jöttem rá, hogy mindig legalább kétszeres adagot csináltunk. :)

Most reformosítottam először (ezért csak fél adag lett), évfordulós finomságnak szántam, mert a Párom nagyon szereti. Időről időre felemlegeti, és mivel ők teljesen máshogy készítik, szerettem volna megmutatni, hogy nálunk otthon milyen. Ízlik neki. :)

Hozzávalók:

• 300 g darált saját sütésű háztartási keksz (143,13 g CH)
• 100 g darált dió
• 35 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő porrá őrölve
• 20 g holland kakópor (2,5 g CH)
• 80 g házi sárgabarack lekvár (9,6 g CH)
• 60 ml lm habtejszín
• 3-4 ek kókuszolaj
• 2 tk rumaroma
• magozott meggy (nálam most 70 g - 7,7 g CH)
• kókuszreszelék a hempergetéshez

A saját keksz helyett használhatunk tk korpovitot, vagy cukorstop háztartási kekszet is - az édesítő mennyiségén lehet, hogy válzotatnunk kell miatta.

A hozzávalókat a meggy és a kókuszreszelék kivételével összegyúrjuk. A tejszíből egy kicsit visszatartunk és csak akkor adjuk hozzá, ha nem áll össze megfelelően a massza. Ha szükséges, adhatunk hozzá több lekvárt, vagy tejszínt.

Kisebb darabokat tépünk belőle. A tenyerünkön ellapítjuk, egy szem meggyet ültetünk a közepére és golyókká formázzuk, majd meghempergetjük a kókuszreszelékben.

Min. egy órát pihentessük a hűtőben fogyasztás előtt. Ha vendégeket várunk, előző nap is elkészíthetjük.

A recept így összesen 162,93 g szénhidrátot tartalmaz.

Nekem 18 kókuszgolyóm lett - elég nagyokat csinálok -, így egy darabban kb. 9,05 g CH van.
Biztosan senki nem csinál majd pont ugyanakkora és így ugyanannyi golyót mint én, de azért a fenti CH mennyiség mégis valamennyire irányadó lehet. 

Angol húsos pite

Néha eszembe jut, hogy mennyire szeretem a tortát, szerintem egyáltalán nem szükséges hozzá születésnap, bármikor készíthetünk maguknak, mindig kölcsönöz egy kis ünnepi jelleget a sütinek. Így jutottam el ahhoz a gondolathoz, hogy miért ne készíthetnék valamilyen főételt ebben a köntösben. A húsos pitével bizonyára nem mondok senkinek újdonságot, ezt szerettem volna most kipróbálni. Mivel azonban a piteformám otthon van nem készülhetett abban, így jött a kis táskák ötlete.
Bár ezt az ételt most nem kimondottan a Karácsonyi készülődés jegyében csináltam, most mégis úgy gondolom, hogy remek ünnepi fogás lehet belőle, mert amilyen mutatós és ötletes legalább annyira finom. Garantáltan tetszeni és ízleni is fog mindenkinek!

Hozzávalók 34 kis pitéhez:

A tésztához:

• 200 g tk. tönkölybúza liszt (127,8 g CH)
  
• 100 g graham liszt (60 g CH)
• 100 g búza finomliszt (75,4 g CH)
• 250 g margarin
• 1 tk só
• 50 ml víz 

A töltelékhez:

• 500 g darált sertéshús
• 1 fej vöröshagyma (90 g - 7,47 g CH)
• 1 gerezd fokhagyma (1,31 g CH)
• 1 kis konzerv sűrített paradicsom (70 g-os)
• 2 ek olíva olaj
• rozmaring
• 2 babérlevél
• só
• bors

A tetejére:

• 1 tojás
• szezámmag

A tésztához a liszteket és a sót elmorzsoljuk a margarinnal, majd a tojással és a vízzel az egészet jól összegyúrjuk. A hűtőben pihentetjük.

A húsos raguhoz az apróra vágott hagymát kevés olajon üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a húst, sózzuk, borsozzuk. Pár perc után hozzákeverjük a sűrített paradicsomot, a rozmaringot és a babérlevelet is, és készre főzzük. Amíg a tésztával dolgozunk félretesszük hűlni.

A tésztát lisztezett felületen kb. 2-3 mm vastagságúra nyújtjuk és 10 cm átmérőjű korongokat szaggatunk belőle. Minden kis tésztakorong közepére egy szűk evőkanálnyit halmozunk a már kihűlt húsból, kettéhajtjuk és a szélét villával jól összenyomkodjuk, hogy sütés közben ne nyíljon szét.

Egy tojást villával felverünk és megkenjük vele a táskákat, a tetejüket pedig szezámmaggal megszórjuk.

170 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt készre sütjük őket.

Tálalhatjuk párolt zöldségekkel, de magában is megállja a helyét.

Így elkészítve a táskákban összesen 271,98 g CH van, egy darabban pedig 7,99 g.

Forrás: Hankka

Háztartási keksz

Már jó ideje akartam háztartási kekszet készíteni, mire az első adagot megsütöttem. Az nem nyerte el teljesen a tetszésemet, de a céljának tökéletesen megfelelt, akkor ugyanis kókuszgolyóba szántam. Túlságosan erőteljes zabpehely íze volt, én azt nem nagyon szeretem. Azóta már sikerült csinálnom egy fojtóan édes adagot, amit alig bírtam megenni, és egy tökéleteset, aminek elhánytam a receptjét. Azon is kísérleteztem, hogy minél könnyebb legyen dolgozni a tésztával. Hétvégén készült el a negyedik adag, ami már elég jó lett ahhoz, hogy kinevezzem a végleges verziónak, így a lenti receptet is átírtam. Szerintem finomabb, mint a bolti. :)
Ki hitte volna, hogy egy ilyen látszólag egyszerű keksszel ennyit kell majd fáradoznom?

Hozzávalók kb. 650 grammhoz:

• 200 g tk. tönkölybúza liszt (127,8 g CH)
• 100 g graham liszt (60 g CH)
• 50 g zabpehely liszt (30 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,2 g CH)
• 100 g xilit (60 g CH)
• 200 g lágy margarin
• 1 egész tojás
• 1/2 kk sütőpor
• 1 nagy csipet só

A liszteket és a xilitet elmorzsoljuk a lágy margarinnal, majd a többi hozzávalóval együtt addig gyúrjuk, amíg a tészta szépen össze nem áll. Ne ijedjünk meg, ha kicsit nehezebben sikerül, ez nem olyan, mint a linzertészta, amivel gyorsnak kell dolgozni. Minél tovább gyúrjuk, annál jobban összáll majd.

Lisztezett deszkán kicsit vékonyabbra nyújtjuk, mint a bolti keksz, mert sütés közben hangyányit megemelkedik. Nem kell túlzottan alálisztezni a tészta zsírossága miatt. Kisebb adagokban csináljuk, mert könnyen szakad. A kinyújtott tésztát derelyevágóval felkockázzuk és villával megszurkáljuk, majd sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk a kekszeket. Lehet szorosabban, mert nem fognak terülni. (A lyukaknak csak esztétikai szerepe van, nélkülük is ugyanolyan finom lesz a keksz.)
180 fokos sütőben 10-12 perc alatt sül készre, nem kell megpirulnia.

Ebből az adagból 656 g kekszem lett 313 g CH-tartalommal, így 100 g kekszben 47,71 g CH van.

Diós linzer

Már jóval korábban szerettem volna megsütni ezt a süteményt, de nem adódott rá alkalom. Végül most is csak magamnak készítettem el, de nem hiszem, hogy olyan hosszú életű lesz, mert annyira finom. Most is Mama receptjét használtam, mint az ishlernél. A dió miatt szerintem egy kicsit olyan, mintha szeplősek lennének, talán nem mindenki szerint olyan szép, de az ízéből nem vesz el semmit, csak hozzáad. A lapok közé Jutka néni baracklekvárja került, úgyhogy ez megint egy "otthonos" süti, most egy kicsit honvágyam is van.

Jó sok macera volt vele, azt hiszem, még több mint az ishlerrel. A tészta folyamatosan odaragadt az asztallaphoz (igen, itt asztallap van, nem nyújtódeszka), el is határoztam, hogy egyhamar nem fogok vele újra vesződni, de addig is lelkesem majszolgatom a munkám gyümölcsét. :)

Hozzávalók 35 db-hoz:

• 150 g tk. tönkölybúza liszt (95,85 g CH)
• 50 g búza finomliszt (37,7 g CH)
• 50 g darált dió
• 100 g xilit (60 g CH)
• 125 g puha margarin
• 2 tojás sárgája
• 1/2 citrom lereszelt héja
• 100 g kajszibarack lekvár (26,1 g CH)

A tészta hozzávalóit kézzel jó alaposan összegyúrjuk, ha túl kemény lenne, tejföllel lazíthatjuk. Lisztezett deszkán kb. 2-3 mm vastagságúra nyújtjuk, vigyázzunk, hogy ne ragadjon le. Egyenlő számú teli és lyukas korongot szaggatunk ki, majd sütőpapírral bélelt tepsin 180 fokos sütőben kb. 10-12 perc alatt megsütjük. Figyeljünk rá, hogy ne piruljanak meg.

Miután kihűltek, kb. 1/3 tk. lekvárt finoman elkenünk a teli korongokon, és összeragasztjuk a sütiket. Pár óra pihentetés után a legfinomabb.

A recept összesen 219,65 g CH-t tartalmaz, így egy linzerre 6,27 g jut.