Citromos kuglóf

Ezzel a recepttel debütált a kuglóf formám miután megvettem, már nagyon vártam, hogy elkészíthessem. Aztóta többször megsütöttem és majdnem mindig volt egy jó kis bakim, például nem figyeltem oda és túl magasra állítottam a sütő hőfokát, ezért kiszáradt a külseje mire megsült a belseje. Még szerencse, hogy nagyon finom, ezért nem hagytam, hogy kifogjon rajtam. Igazán nagyon citromos, de nem túlzottan, a sziruptól pedig kellemesen szaftos. Most Meyer citrommal készült, teljesen véletlenül bukkantam rá a boltban.
Úgy is remek, ha a tk. lisztből 50 grammot darált dióra cserélünk.

Az én kuglófformám 23 cm-es, ha nektek van otthon, akkor egy picit kisebbet ajánlanék, 20-21 cm-est, ezt nem tölti ki teljesen.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 250 g lágy margarin
• 35 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 2 citrom lereszelt héja
• 5 tojás
• 100 g lm tejföl
• 200 g tk búzaliszt (120 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35 g CH)
• 10 g sütőpor

A sziruphoz:

• 2 citrom leve - nálam 80 ml (5,28 g CH)
• 8 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő

A liszteket és a sütőport egy tálba mérem és magam mellé készítem.

Robotgéppel habosra keverem a margarint az édesítővel és a citromhéjjal. Ezután folyamatos keverés mellett hozzáadom a tejfölt. A tojásokat és a sütőporos liszteket váltogatva keverem a masszához, először csak egy tojást, majd kevés lisztet és így tovább.

A tésztát egy alaposan kimargarinozott, kilisztezett formába öntöm és 180 fokon alsó-felső sütéssel kb. 40-45 perc alatt készre sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm!

Amíg sül a kuglóf elkeverem a citromok levét az édesítővel a sziruphoz. Miután a kuglófot kivettem a sütőből egy villával megszurkálom az alját és lassan rálocsolom a szirupot. Csak azután veszem ki a formából, hogy ezt már jól magábaszívta és szeretelés előtt hagyom kihűlni.

Az így elkészített sütemény összesen 180,28 g CH-t tartalmaz. A formám mintája alapján én 17 szeletre vágom, így 1 szeletben 10,6 g CH van.

Forrás: marcelpaa.com

Avokádókrémes torta pisztáciával

Ezt a tortát tavaly kaptam a születésnapomra a munkahelyemen, az ideire pedig már én készítettem el magamnak. Az eredeti datolyás alsó réteget pisztáciás, mandulás kekszalapra cseréltem.
Amilyen egyszerű, annyira finom és dekoratív kis tortácska.

Hozzávalók egy 18 cm-es formához:

A kekszes alaphoz:

• 60 g cukorstop háztartási keksz (39,12 g CH)
• 100 g pisztácia és mandula vegyesen
• 40 g xilit (24 g CH)
• 95 g hideg margarin

A krémhez:

• 3 közepes érett avokádó (nálam 370 g)
• 40 g xilit (24 g CH)
• 30 g citromlé (1,98 g CH)

Az alaphoz késes aprítóban finomra darálom a kekszet, a magokat és a xilitet. Összedolgozom a margarinnal és egyenletesen kibálelem az előkészített tortaformába.

A krémhez az avokádók húsát összeturmixolom a citrom levével és a xilittel. A kekszes alapra simítom és kb. 4-5 órára hűtőbe teszem, mielőtt felvágnám.

Az egész torta így elkészítve 89,1 g szénhidrátot tartalmaz. Én 8 szeletre vágtam, így egy szeletben 11,13 g CH van.

Érdemes kisebb formában készíteni, mert több hűtőben töltött nap után bebarnulhat a krém.

forrás: peakshop.hu

Mekis almás táska

A chia magos desszert után adta magát, hogy kipróbáljam ezt a finomságot is. A receptet már nagyon régen találtam Csiperke blogján, ez volt az egyik első blog, amit olvasni kezdtem, nagyon sajnálom, hogy olyan ritkán van rajta új bejegyzés, mert csodálatos (megnézhetitek itt). Azt hiszem ez a konkrét recept is ott jelent meg először.

Mivel Mekis almás táskát még sosem ettem, nincs összehasonlítási alapom, de nem is hiszem, hogy olyan lenne mint az igazi (főleg, hogy még teljes kiőrlésű is). Viszont nagyon finom, és kis különleges is, úgyhogy például szerintem a gyerekek, vagy egy vendégsereg elkapkodná, és mi lennénk az ászok, hogy ilyet sütöttünk nekik. Azt is el tudom képzelni, hogy például délelőtt összerakom az egészet, egy kis tálcán berakom a hűtőbe, és amikor jönnek a vendégek frissen kisütöm nekik. 

Általában nem vagyok a bő olajban sütés pártján, mert nem egészséges, és az íze miatt sem, de ez a recept csak így működik, sütőben nem.

Hozzávalók 9 táskához:

A tésztához:

• 150 g tk búzaliszt (91,65 g CH)
• 50 g őrölt zabpehely (30 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,5 g CH)
• 5 ek olvasztott margarin (kb. 50 g)
• 12 ek víz
• fél kk só

A töltelékhez:

• 300 g alma apróra kockázva (21 g CH)
• 2 ek citromlé
• kevés citromhéj
• 100 ml víz
• 3 tk négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 1 ek főzős vaníliás pudingpor (10 g - 8,5 g CH)
• fahéj

Először a tésztát készítsük el. Annyi vizet adjunk hozzá, hogy jól nyújtható, félkemény tésztát kapjunk. Pihentessük egy órát hűtőben.

A töltelékhez az almát felöntjük vízzel, és a citrom héjával és levével, az édesítővel és a fahéjjal együtt feltesszük főni. Amikor az alma már kissé megpuhult, és majdnem forr, adjuk hozzá a pudingport és sűrítsük be. Vigyázzunk, hogy ne csomósodjon össze, és még főzzük pár percig. Hűtsük ki, ne melegen rakjuk majd a tésztára.

A tésztát a hűtőből kivéve osszuk 9 egyenlő részre és nyújtsunk belőle kb. 1 mm vastag téglalapokat (nem kell alálisztezni). Én kb. 13 x 16-os lapokat nyújtottam. Minden lap egyik felére egy-egy evőkanál tölteléket halmozunk úgy, hogy a szélén szabadon maradjon egy-két centi. Ráhajtjuk a töltelékre a tészta másik felét, és a másik három oldalát felhajtjuk, vagy felsodorjuk (mikor melyik könnyebb), azután pedig villával lenyomkodjuk.

Forró olajban mindkét oldalát kisütjük, egyenként kb. 4-5 percig, hogy biztosan átsüljön a tészta és egy kis színt is kapjon, közben többször megfordítjuk. Frissen, melegen az igazi.

A receptben így elkészítve összesen 186,65 g CH van, egy táskára így kb. 20,76 g CH jut. 

Megjegyzés: A nyújtással kicsit sokat kell pepecselni, és sütés közben nagyon csapkod. Nem csak a tűzhelyet kellett letakarítanom, de a padlót is felmoshattam. (Csakhogy ne engem szidjatok, ha esetleg elkészítitek. :) )

Almás-diós-krémsajtos pite

Ez a süteményt a hozzávalói alapján inkább egy őszi-téli finomságnak mondanám, úgyhogy tekinthetünk rá úgy is, hogy én már előre hoztam egy jó kis őszi receptet.

A mascarpone-krémet már akkor be tudtam volna falni, amikor kikevertem, mert valami hihetetlen finom, és amikor a pite már a sütőben volt, hihetetlen illat terjengett a konyhában. Ma még hamarabb is uzsonnáztam a kelleténél csak azért, hogy megkóstolhassam. :)

Hozzávalók egy 23 cm-es formához:

A tésztához:

• 100 g tk búzaliszt (61,1 g CH)
• 60 g őrölt zabpehely/zabpehelyliszt (36 g CH)
• 40 g búza finomliszt (28,16 g CH)
• 135 g margarin
• 60 g xilit
• 1 kis tojás

A krémsajtos réteghez:

• 250 g mascarpone
• 40 g vaníliás por xilit* (24 g CH)
• 1 tojás
• 1 csipet só
• 1 citrom héja
• fél citrom leve

A diós réteghez:

• 3 kis marék darált dió

Az almás réteghez:

• kb. 180 g alma (12,6 g CH)
• 20 g vaníliás por xilit* (12 g CH) 
• kb. 1 tk őrölt fahéj
• kb. fél tk őrölt szegfűszeg
• fél citrom leve

Először gyúrjuk össze a tésztát és minimum fél órára rakjuk be a hűtőbe. Lisztezett felületen nyújtsuk ki és béleljük ki vele úgy a formánkat, hogy kb. 4 cm-es pereme legyen. Szurkáljuk meg villával és 175 fokos sütőben süssük kb. 10 percig.

Keverjük ki a krémet, simítsuk a tészta tetejére, majd szórjuk rá egyenletesen a diót.

Az almát vágjuk 2-3 mm-es cikkekre és locsoljuk meg a citromlével, szórjuk meg a fűszerekkel és a xilittel, majd forgassuk össze, végül szép körben fektessük a diós krémre.

175 fokon kb. 45 perc alatt süssük készre.
Amikor kivesszük a sütőből, még kicsit remegni fog a mascarpone miatt, ezért várjuk meg míg kihűl és csak utána szeleteljük fel.

Az egész süteményben így elkészítve 209,7 g szénhidrát van. 10 szeletre vágva egy szeletben 20,97 g.

*Vaníliás xilitet otthon is készíthetsz, igazán nem bonyolult. Kattints ide és nézd meg, én hogy csináltam!

Forrás: apróséf.hu

Rizskoch (rizsfelfújt) házi vanília kivonattal, kókusszal

Még soha nem ettem rizskochot, és normálisnak mondható tejberizst sem készítettem soha, úgyhogy kicsit túlizgultam ezt a rizsfelfújt dolgot. Tegnap csináltam egy próba-tejberizst is, hogy tudjam, azt hogy tudom kivitelezni barna rizsből, és annak kudarcából okulva szerintem egész jól összehoztam ezt a sütit. Amikor beleöntöttem a formába, akkor egy kicsit pánikba estem, hogy sülés közben majd ki fog mászni belőle, mert éppen tele lett, de szerencsére csak egy hajszálnyit emelkedett meg.
Magában fogyasztva nem túl édes, de egy kevés lekvárral épp tökéletes (nekem). Házi vanília kivonat és kevés kókuszreszelék is került bele, utóbbi csak azért, mert nagyon szeretem az ízét, nyugodtan kihagyható.

Hozzávalók egy 20 x 30 cm-es formához:

• 250 g barna rizs (193 g CH)
• 1 l víz
• 400 ml tejszín
• 35 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (140 g cukornak felel meg)
• 1/2 citrom lereszelt héja
• 2,5 ek vanília kivonat (recept itt)
• 40-50 g kókuszreszelék
• 5 egész tojás
• 50 g margarin
• 1 csipet só

Először a tejberizst készítsük el. Egy lábasban fedő alatt a vízzel együtt főzni kezdjük a rizst. Először felforraljuk, majd kis lángon időnként keverve elfőzzük róla a vizet. Amikor már kevés víz van rajta, hozzáadjuk a tejszínt is. Ne főzzük teljesen sűrűre, hígabb legyen, mint amilyennek a kész tejberizst szeretnénk, a tejszínes víz még jól lepje el. (Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, apránként adagoljuk a rizshez a folyadékot.)

Keverjük bele az édesítőt, a vanília kivonatot, a citromhéjat és a kókuszreszeléket, aztán lefedve hagyjuk kihűlni, ezalatt szépen be fog sűrűsödni (kb. 1-2 óra).

A tejberizst átszedjük egy tálba, amiben majd mindent össze tudunk vegyíteni és átkeverjük. A puha margarint a tojások sárgájával kihabosítjuk és hozzákeverjük. A fehérjéből egy csipet sóval kemény habot verünk, majd vigyázva, hogy ne törjön össze, ezt is beleforgatjuk.

A masszát sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük és 200 fokos sütőben 40 perc alatt aranybarnára sütjük. Ha a 40 perc letelte előtt már szép barna a teteje, takarjuk le egy sütőpapírral,

A sütőből kivéve hagyjuk kicsit hűlni, csak utána szeleteljük fel. "Porcukorral" megszórva, lekvárral, vaníliasodóval, fagylalttal is tálalhatjuk. Sütés előtt akár friss gyümölcsöt is szórhatunk a tetejére.

Az elkészült sütemény összesen 193 g CH-t tartalmaz. 24 szeletre vágva egy szeletben 8,04 g CH van.

Amikor készítettem, eszembe jutott egy hasonló recept a blogon, a kölestorta. Ha kíváncsi vagy rá, kattints ide.

Túrós csavart kalács

Olyan régen sütöttem már valami finomságot, és annyi minden mással kellett foglalkoznom mostanában, hogy úgy gondoltam, igazán itt van az ideje, hogy készítsek valamit már csak kikapcsolódásképp is. Nem nagyon válogattam, kicsaptam az egyik receptes újságomat (mostanában valamiért nagyon szeretem őket) és az egyik első receptre esett a választásom, ami szembejött velem.

Enyhén vaníliás, citromos, nagyon puha, jól szeletelhető kalács kerekedett belőle. Az újság húsvéti uzsonnaként ajánlja, és tényleg nagyon finom sonkával, kipróbáltam. :)

Hozzávalók egy kalácshoz:

A tésztához:

• 300 g tk. búzaliszt (183,3 g CH)
• 100 g graham liszt (60 g CH)
• 100 g búza finomliszt (70,4 g CH)
• 100 g margarin
• 50 g cukornak megfelelő folyékony édesítőszer
• 40 g élesztő
• 230 ml tej (11,5 g CH)
• 7 g só
• fél rúd vanília kikapart magvai
• 1 tojás sárgája
• fél citrom lereszelt héja

A töltelékhez:

• 250 g túró
• 12 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• fél rúd vanília kikapart magvai
• 10 g zabkorpa
• 1 tojás sárgája
• fél citrom lereszelt héja

A kenéshez:

• 1 egész tojás

Az élesztőből kevés tejjel és liszttel készítsünk kovászt, majd letakarva hagyjuk kelni kb. fél óráig.

Adjuk hozzá a többi tejet és lisztet, a vaníliát, a citromhéjat, az édesítőt a tojás sárgáját és a sót. Dagasszuk közepesen lágy tésztává, miközben apránként adjuk hozzá a margarint. Fedjük le és pihentessük kb. 10 percig.

Ezalatt keverjük ki a túrótölteléket. A tésztát lisztezett deszkán nyújtsuk kb. 40 x 25 cm nagyságúra és egyenletesen kenjük rá a tölteléket. A hosszabbik oldala mentén csavarjuk fel, majd hosszában vágjuk ketté úgy, hogy az egyik végét kb. 2 cm-es hosszúságban egyben hagyjuk. Óvatosan nyissuk szét és fordítsuk ki, majd csavarjuk össze úgy, hogy a túrós belseje legyen felül.

Emeljük egy sütőpapírral bélelt 30 x 10-es formába, majd letakarva hagyjuk kelni még fél óráig. Ezalatt melegítsük elő a sütőt 180 fokra. A megkelt tészta tetejét kenjük meg egy felvert egész tojással, majd süssük kb. 35 percig és végezzünk tűpróbát.

Én 35 perc után kivettem a kalácsot a formából, és a sütőpapíron tettem vissza a sütőbe. A tetejét is letakartam egy sütőpapírral és még kb. 15-20 percig sütöttem.

Az én kalácsom 1078 grammos lett és összesen 325,2 g CH-t tartalmaz. Így 100 grammjában kb. 30,17 g CH van.

Az eredeti recept a BBC Good Food magazin 2016. márciusi számából származik.

Diós és mákos bejgli

Tavaly Karácsony óta nagyon szeretnék bejglit sütni. Nálunk sosem kapott különösebben nagy hangsúlyt, mi otthon minden évben mézeskalácsot, keksz bombát és raffaellót csináltunk. Bejglit inkább vettünk, igazán arra sem emlékszem, hogy Mamám sütött-e. A Pároméknál viszont minden évben az Anyukája készíti, és hihetetlenül finom. Tényleg nem ettem még ilyen finom bejglit, úgyhogy elkértem a receptjét, és egész eddig visszafogtam magam, hogy ne álljak neki már januárban megsütni (mert ami nagyon finom, azt én azonnal ki akarom próbálni). Közben a neten is megnéztem több receptet, amiből azt a következtetést vontam le, hogy a bejglisütés a világ legnehezebb dolga, úgyhogy az első sütést alaposan túlizgultam. Viszont rengeteg dologra jöttem rá közben, úgyhogy a második sütés eredményét már ti is láthatjátok. Legyen Boldog, Békés Karácsonyotok!

Mivel ugye kísérletezésről volt szó, a hozzávalókat nem egy bejglihadsereghez adom meg, csak két kb. fél kg-os rúdhoz:

Tészta 2 rúd bejglihez:

• 150 ml tejszín+víz fele-fele arányú keveréke
• 15 g friss élesztő
• 155 g tk. búzaliszt (94,75 g CH)
• 75 g graham liszt (45 g CH)
• 80 g búza finomliszt (56,32 g CH)
• 75 g nagyon lágy margarin
• 1 kis tojás
• 10 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (40 g cukornak felel meg)
• 1 csipet só

Töltelék 1 mákos rúdhoz:

• 200 g darált mák (48 g CH)
• 15 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 80 ml tejszín+víz fele-fele arányú keveréke
• 1/2 rúd vanília
• 1/2 citrom lereszelt héja

Töltelék 1 diós rúdhoz:

• 200 g darált dió
• 15 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 60 ml tejszín+víz fele-fele arányú keveréke
• 1/2 rúd vanília

A kenéshez:

• 1 egész tojás

Először a tölteléket készítettem elő a sütést megelőző este. Egy-egy kisebb tálba kimértem a mákot/diót és az édesítőt, hozzáadtam fél rúd vanília kikapargatott magvait, a mákhoz hozzáreszeltem egy fél citrom héját is. Egy bádogbögrében felforraltam a tejszínes vizes keveréket (használhatunk tejet is) a vaníliarúddal, és leforráztam vele a száraz hozzávalókat. Hűvös helyen (pl. kamrában) pihentessük másnapig.

Ügyeljünk rá, hogy a töltelékünk inkább morzsalékos legyen, ha túl nedves, kirepedhet a bejglink. A diósnál lehet, hogy nem lesz szükségünk az összes folyadékra, inkább apránként adagoljuk.

Másnap reggel bedagasztottam a tésztát: a liszteket és az édesítőt egy tálba mértem és elkevertem egy csipet sóval. Hozzáadjuk a tojást és a meglangyosított tejszínes, vizes keveréket (használhatunk fele-fele arányban vizet és tejet is). Gyúrni kezdtem, és amikor összeállt, apránként beledolgoztam a margarint. Addig dagasztottam, amíg már nem tapadt sem a tál falához, sem a kezemhez. Ekkor aláliszteztem és lefedve meleg helyen kb. 1 óra alatt duplájára kelesztettem.

A megkelt tésztát konyhai mérleg segítségével két egyenlő részre osztottam és lisztezett deszkán kb. 20 x 25 cm-es téglalappá nyújtottam úgy, hogy a hosszabbik oldala nézzen felém. Egyenletesen elterítettem rajta a tölteléket ügyelve, hogy a hosszabbik oldala mentén 1,5-2 cm-t szabadon hagyjak, a rövidebb oldalai mentén viszont egészen a légszéléig töltelék borítsa. A töltelék felszínét simára igazítottam, de vigyáztam, hogy ne préseljem össze túlságosan. A tőlem távolabb eső oldalán szabadon hagyott tésztarészt a töltelékre hajtottam és óvatosan magam felé görgetve feltekertem.

A rudakat sütőpapíros tepsire emeltem, a kezemmel még kicsit igazítottam rajtuk és vékonyan lekentem őket egy villával felvert egész tojással.

Amíg a sütőt előmelegítettem 200 fokra, szobahőmérsékleten kelni hagytam a bejgliket. Mielőtt betettem volna őket a sütőbe, ismét megkentem a tetejüket tojással és egy grillpálcával sűrűn megszurkáltam őket (egészen az aljukig leszúrtam). 25 perc alatt sültek készre, az utolsó 10 percben sütőpapírral letakartam őket.

Ahogy a képen is látszik, a diós egy kicsit nekem is kirepedt, de attól még legalább olyan finom lett, mint a mákos, és ha holnap sütnék egy harmadik adagot, akkor azt hiszem, már jól be tudnám lőni a töltelék állagát.

A diós bejglim 512 grammos lett, így 100 grammjában 19,14 g CH van.

A mákos rudam 557 grammos, így annak 100 grammjába 26,21 g CH van.

Már sokadjára meg kell jegyeznem, hogy a sütemény így, ahogy én készítem, nem túlzottan édes, ezt az édesebb szájúaknak nem árt figyelembe venni! :)

Variációk sütipecsétre

A sütinyomda egy olyan dolog, amire mindenki felfigyel. Egyáltalán nem bonyolult használni, és rövid idő alatt végtelenül bohókás, vidám kekszeket lehet vele készíteni. Jó móka lehet a gyerekekkel együtt nyomdázni a sütik tetejét, legalábbis mi mindig nagyon szerettük az öcsémmel Anyával sütni a mézeskalácsot.

Maga a süti egyáltalán nem bonyolult, a lényeg, hogy ne legyen benne sütőpor. Így a tészta nem fog megemelkedni sütés közben és szépen megmarad majd benne a minta, amit belenyomtunk. Erre tökéletes alternatíva lehet valamilyen linzer. Mivel a blogon jócskán találtok ilyen recepteket (mert nagyon nagyon szeretem a linzert), hogy ne legyen olyan unalmas a dolog, most két alternatívát is hoztam nektek.

Kókuszos-kakaós linzer

100 g tk búzaliszt (61,1 g CH)

75 g zabpehely (45 g CH)

50 g búza finomliszt (35,2 g CH)

75 g kókuszreszelék

80 g xilit - házi vaníliás (48 g CH)

200 g hideg margarin

1 egész tojás

1/2 citrom lereszelt héja - elhagyható

15 g holland kakaópor (2,1 g CH)

Mandulás-vaníliás linzer

100 g tk. búzaliszt (61,1 g CH)

75 g őrölt zabpehely (45 g CH)

50 g búza finomliszt (35,2 g CH)

75 g mandula

75 g xilit - házi vaníliás (45 g CH)

180 g margarin

1 egész tojás

1/2 citrom lereszelt héja - elhagyható

1 tk vanília aroma

1/2 tk őrölt fahéj - elhagyható

1/4 tk őrölt szegfűszeg és gyömbér - elhagyható

A kókuszos linzernél a zabpelyhet a kókusszal együtt kávédarálóban megőröltem, így a tészta sokkal homogénebb lett, nem látszott benne olyan nagy darabokban a kókuszreszelék. A mandulás linzernél pedig a mandulát a xilittel együtt daráltam le, hogy az olajossága miatt ne ragadjon bele a gépbe.

Ezután mindkét esetben a margarint kb. kockacukor nagyságúra kockáztam és elmorzsoltam a többi hozzávalóval a tojás kivételével. Amikor morzsás állagú keveréket kaptam, hozzáadtam a tojást és amilyen gyorsan csak tudtam összegyúrtam. Fél-egy órára hűtőbe tettem.

A pihentetés után lisztezett deszkán kb. 3 mm vastagra nyújtottam a tésztát és egy akkora pohárral, mint a sütipecsét kiszaggattam. Minden korongot lepecsételtem, ügyelve arra, hogy mindenhol egyforma mélyen nyomjam a tésztába a pecsétet.

Sütőpapíros tepsire sorakoztatva 180 fokon kb. 12 perc alatt készre sütöttem, és a tepsin hagytam kihűlni a linzereket.

A kókuszos-kakaós linzer összesen 191,4 g CH-t tartalmaz.

Nekem 29 linzerem lett és egy kisebb, így 1 darab kb. 6,43 g CH-t tartalmaz.

A mandulás linzer összesen 186,3 g CH-t tartalmaz.

Nekem 25 és egy kisebb linzerem lett, így egy darabban kb. 7,23 g CH van.

Házi diós-mandulás szilvás müzliszelet étcsokoládétalppal

Régóta szeretnék már házi müzliszeletet csinálni. Egyrészt kíváncsiságból, másrészt azért, mert az a kevés bolti, amit megehetek, már nagyon édes nekem, de talán még ezen is túltesz az, hogy ha egy kicsit melegebb az idő, akkor egyszerűen megolvad, túl ragacsos lesz és szétesik, ezt pedig nagyon nem szeretem benne. Pedig több szempontból is ideális lehetne. Általában tartok otthon, mert remek, ha nincs otthon gyümölcs uzsonnára, vagy csak beteszek egy-két szeletet a táskámba, ha elfelejtenék pakolni magamnak, amikor elmegyek valahova.
Sokféle elkészítési módon gondolkoztam, és végül azért döntöttem a tojásos változat mellett, mert így nem méz, cukorszirup, vagy turmixolt gyümölcs tartja össze, amiket szerettem volna elkerülni, és mivel meg kellett sütnöm, egyáltalán nem ragad és jól megtartja a formáját. Tudom, hogy van akinél az aszalt gyümölcs nem nagyon fér bele a diétába, de én ennyit megengedek magamnak, mert egyébként nem fogyasztok.

A hozzávalók hatalmas szabadsággal variálhatóak, de mivel én nem szerettem volna nagyon édesre csinálni, az lett a vége, hogy egyáltalán nem csináltam édesre. Az édesszájúak használjanak picit több cukrot, édesítőt.

Hozzávalók 14 szelethez:

• 100 g dió
• 50 g mandulapehely
• 50 g őrölt zabpehely (30 g CH)
• 1-1 nagy csipet sütőpor és szódabikarbóna
• késhegynyi só
• 20 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (80 g cukornak felel meg)
• 75 g zabpehely (45 g CH)
• 15 g puffasztott amaránt (9,75 g CH)
• 200 g aszalt szilva (119 g CH)
• 2 tojás
• fél rúd vanília kikapart magvai
• pár csepp citromlé, vagy kevés citromhéj

A csokitalphoz:

• 100 g 70%-os étcsokoládé (összesen 32 g CH - én 60 grammot használtam fel, ami 19,2 g CH)
• pár csepp étolaj

A diót összetörjük és egy száraz serpenyőben illatosra pirítjuk a mandulapehellyel együtt, az aszalt szilvát pedig kis kockákra vágjuk.

A tojás és a vanília kivételével az összes hozzávalót mérjük egy tálba, majd fakanállal lazán forgassuk össze, hogy jól elkeveredjenek és az aszalt szilva darabok ne ragadjanak össze.

Egy kisebb tálban kézi habverővel verjük enyhén habosra a tojásokat, öntsük a diós keverékre és alaposan dolgozzuk össze. Az őrölt zabpehellyel együtt ez fogja majd össze a müzlinket.

Egy 20 x 25-ös tepsit béleljünk ki sütőpapírral úgy, hogy az oldalát is teljesen lefedje és a kezünkkel egyenletesen nyomkodjuk bele a masszát. 160 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sül. Figyeljünk, ha a széle hamar elkezd pirulni, takarjuk le sütőpapírral, és ne süssük túl, mert nagyon kiszárad!

Kihűlés után a papírral együtt emeljük ki a tepsiből és egy éles késsel szeleteljük fel. A csokoládétalphoz egy akkora tálban, vagy fazékban, amibe majd a müzlik hosszában beleférnek vízgőz felett olvasszuk fel a csokit és adjunk hozzá éppen csak egy löttyintésnyi étolajat is. Mártsuk bele az aljukat és egyéles késsel simítsuk el, egyúttal a felesleget is lehúzva róla. A kész szeleteket a csokoládés oldalukkal felfelé fordítva sorakoztassuk egy tálcára és tegyük a hűtőbe, hogy minél gyorsabban megdermedjen a bevonat. Kb. egy óra után már fogyaszthatóak is.

Nálunk mindenkinek bejött! :)

A kész müzlik a csokitalp nélkül összesen 203,75 g CH-t tartalmaznak, így egy szeletre 14, 55 g CH jut.

A csokoládétalppal együtt ez nálam összesen 222,95 g CH lett, darabonként pedig 19,92 g.

Forrás: stahl.hu

Tipp:

• A már felhasznált vaníliarudat soha ne dobjuk ki. Tegyük bele a porcukrunkba (xilitünkbe), hogy az átvegye az aromáját, vagy ha olyan pudingot, szószt, vagy levest főzünk, amihez passzol, dobjuk bele, majd ha elkészültünk, vegyük ki belőle.
• A megmaradt olvasztott csokoládét öntsük egy darab alufóliára. Ha kihűlt, csomagoljuk be vele, és később újra fel tudjuk használni.

Szedres kuglóf

Ezzel a recepttel kellett kísérletezni egy kicsit, de az ilyen mondatok miatt megérte: "Kérhetek sütit?"


Hozzávalók egy 23 cm-es formához:

• 200 g puha margarin
• 140 g xilit - házi vaníliás (84 g CH)
• 3 tojás
• 100 g tejföl
• 1/2 citrom lereszelt héja
• 7 g sütőpor
• 40 g darált dió
• 50 g búza finomliszt (35,2 g CH)
• 70 g tk. búzaliszt (42,77 g CH)
• 90 g őrölt zabpehely (54 g CH)
• 150 g szeder (9 g CH)

Robotgéppel habosra keverjük a puha margarint és a xilitet. Folyamatos kevergetés mellett egyenként hozzáadjuk a tojásokat, a tejfölt, majd a citromhéjjal, sütőporral és dióval elkevert liszteket, legvégül pedig óvatosan beleforgatjuk a szedret.

Kivajazzuk és kilisztezzük a kuglófformánkat és megtöltjük a tésztával. 160 fokra előmelegített sütőben 30-35 perc alatt készre sütjük, tűpróbával ellenőrizzük.

Kihűlés után szeleteljük.

Az egész kuglóf így elkészítve összesen 224,97 g CH-t tartalmaz. Én 20 szeletre vágom, amikben egyenként kb. 11,24 g CH van. (Nem akartam rá ilyen sok porcukrot szórni.)

Természetesen a süti szeder helyett más bogyós gyümölccsel is elkészíthető.

Az eredeti recept a Nők Lapja Konyha 2015 július-augusztusi számában található.

Pudingban sült szeder-pite

Már igencsak szégyenlem magam, hogy milyen régóta nem írtam meg ezt a bejegyzést, ugyanis a sütemény, amiről szólni fog, már rég elfogyott, sőt, már az is majdnem elfogyott, amit utána sütöttem (ami szintén szedres, de még tökéletesítésre szorul). Azt a megállapításomat is át kell értékelnem, hogy nem fogok tudni sok dolgot csinálni az udvaron lévő kis szederbokor terméséből, mert minden várakozásomat felülmúlja, már a fagyóban is van egy adag (nem sok, de azért van) és tegnap a hűtőbe is tettem, hogy ott várja a nem is olyan soká bekövetkező végzetét.

Visszatérve a süteményre, már biztosan sokan találkoztatok vele (ezért is nem siettem annyira a bejegyzéssel), ugyanis Az áfonya mámora blogról származik. Aki még nem látta, sürgősen kezdje olvasni a blogot, mert ZSENIÁLIS! Épp ezért időről-időre ki kell onnan próbálnom valamit, és amikor ezt a receptet megláttam, titkon azért szorítottam magamban, hogy csak egyszer le tudjak szedni egyszerre annyi szedret, hogy elég legyen ehhez. Ez a gyümölcsös piték királynője, nem túlzok. Persze picit változtattam rajta, de erre a legfőbb ok a piteformám mérete volt. Mindenki süsse meg otthon, mert nem bonyolult, csak mesefinom! :)

Hozzávalók egy 25 cm-es formához:

A tésztához:

• 80 g őrölt zabpehely (48 g CH)
• 60 g tk búzaliszt (36,66 g CH)
• 40 g búza finomliszt (28,16 g CH)
• 120 g margarin
• 45 g por xilit (27 g CH)
• 1 tojás sárgája
• 1/2 citrom lereszelt héja

A töltelékhez:

• 220 ml tejszín
• 45 ml mandulatej
• 2 tojás sárgája
• 1 egész tojás
• 60 g xilit (36 g CH)
• 22 g vaníliás pudingpor (18,7 g CH)
• fél rúd vanília kikapargatott magjai
• 1/2 citrom lereszelt héja
• 400 g szeder (24 g CH)

A tészta hozzávalóiból linzertésztát gyúrunk és folpackba csomagolva egy órát hűtőben pihentetjük.

A sütőt 180 fokra előmelegítjük.

A tésztát kinyújtjuk és kibéleljük vele a kipapírozott piteformánkat. Villával sűrűn megszurkáljuk és elősütjük addig, amíg a széle kicsit barnulni nem kezd és elválik a formától. Ha biztosra akarunk menni, hogy nem púposodik fel, terítsünk rá egy sütőpapírt és helyezzünk rá sütőbabot.

Amíg a tészta süt, a szedret megmossuk és papírtörlős tálcán megszárítjuk.

A töltelék többi hozzávalóját egy tálban csomómentesre keverjük.

Az elősütött tésztalapon elterítjük a szedret és ráöntjük a pudingot. Visszatesszük a sütőbe és addig sütjük, amíg a puding széle megszilárdul, de a közepe még kicsit remegős. Ez nekem 20 perc volt.

Hűlés közben a puding tejesen meg fog szilárdulni, ezután szeleteljük fel.

Az én pitém így elkészítve összesen 218,52 g szénhidrátot tartalmazott. 16 szeletre vágtam, így egy szeletben 13,66 gramm volt.

Mákos-túrós lepény

Úgy találtam rá erre a receptre, hogy valami mákosat szerettem volna sütni. Azt ígérte, hogy ez a lepény a mák és a túró tökéletes párosítása, és szerintem ez így is van.  A lágy, kissé habos túró és az enyhén citromos mák remekül kiegészíti egymást, mindezt pedig egy halvány vaníliás aroma kíséri végig. Aki szereti ezt a két hozzávalót, annak kötelező elkészíteni!

Hozzávalók egy 25 cm-es piteformához:

A tésztához:

• 85 g tk. búzaliszt (51,93 g CH)
• 65 g őrölt zabpehely (39 g CH)
• 30 por xilit - házi vaníliás (18 g CH)
• 70 g hideg margarin
• 1 tojás sárgája
• 1 csipet só

A mákos réteghez:

• 150 g darált mák (36 g CH)
• 70 ml tej (3,5 g CH)
• 30 g margarin
• 30 g xilit (18 g CH)
• fél citrom héja

A túrós réteghez:

• 300 g nem darabos, lágyabb túró
• 60 g xilit - a fele házi por alakú vaníliás (36 g CH)
• 120 g tejföl
• 25 g zabkorpa
• 1 tojás sárgája
• 2  tojás fehérje
• 1 csipet só

Először a tésztához a margarint elmorzsoljuk a lisztekkel, majd a többi hozzávalóval összegyúrjuk. A kész tésztát kb. 1 óráig a hűtőben pihentetjük.

A mákos részhez a tejet, a margarint és a xilitet összeforraljuk, de elég az is, ha csak a mikróban  úgy összemelegítjük, hogy a margarin elolvadjon benne. A mákra reszeljük a citromhéjat és ezt is ráöntjük. Alaposan összedolgozzuk és félretesszük, hogy kihűlhessen.

A tésztát kinyújtjuk (óvatosan, könnyen szakad) és kibéleljük vele az előkészített piteformánkat. Felhasználásig visszatesszük a hűtőbe.

A túrós részhez a túrót áttörjük. Összedolgozzuk a xilit felével, a tejföllel, a zabkorpával, a tojás sárgájával és a citrom héjával és levével. A fehérjékből egy csipet sóval habot verünk, közben fokozatosan hozzáadjuk a por xilitet is, majd beleforgatjuk a túrós masszába.

A mákos tölteléket a tésztára halmozzuk. Elegyengetjük és kicsit lenyomkodjuk. Betakarjuk a túrókrémmel, picit elegyengetjük, és a formát az asztal lapjához kocogtatjuk. Így egyenletesebben eloszlik a krém és a felesleges buborékok is kiszöknek belőle.

160 fokra előmelegített légkeveréses sütő alsó polcán kb. 35-40 percig sütjük. Ekkor a túrókrém már nem remeg és a széle egy kis színt kap.

Kihűlés után szeleteljük.

A lepény így elkészítve 202,43 g CH-t tartalmaz. 12 szeletre vágva egy szelet 16,86 grammot, 16 szeletre vágva pedig 12,65 grammot.

Forrás: Tipikus Flammeres

Mákos linzer

Régen sose ugrottam annyira a linzerért, de valamiért ez lett az egyik kedvenc süteményem. Már több változatot is elkészítettem, most kókuszos linzert csokoládés meggylekvárral és mákos linzert sütöttem. A lekvárosat tízóraira, a mákosat utóvacsorára szánom. A kókuszos és a lekvár receptjeit megtaláljátok a blogon; a kókuszos linzert itt, a lekvárt pedig itt. A mákos most sült először, és még én is meglepődtem rajta, milyen jól kiegészíti egymást benne a mák, a reszelt citromhéj és a vanília.

Hozzávalók kb. 80 db-hoz:

• 100 g tk tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 100 g őrölt zabpehely (60 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,5 g CH)
• 50 g szemes mák (12 g CH)
• 200 g margarin
• 80 g xilit (48 g CH)
• 1 tojás
• vanília aroma
• fél citrom lereszelt héja

A mákot egy serpenyőben megpirítjuk.
A liszteket és a mákot elmorzsoljuk a kis kockákra vágott margarinnal, majd a többi hozzávalóval együtt gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. Ha eközben a margarin túlságosan felmelegedne a tésztában, kb. egy fél órára tegyük be a hűtőbe.

Lisztezett deszkán kb. 3 mm vastagságúra nyújtjuk és kiszúrjuk. Egyszerre mindig csak egy kis adag tésztával dolgozzunk, hogy ne melegedjen fel túlzottan és könnyen nyújtható legyen. A többi tésztát hagyjuk a hűtőben.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt sülnek készre.

Tetszés szerint lekvárral is megtölthetjük, például barackkal szerintem nagyon finom lehet.

Nekem összesen 81 linzerem lett, de természetesen ez a mennyiség függ attól, hogy milyen vékonyra nyújtjuk a tésztát és mekkora a kiszúrónk.
A receptben összesen 219 g CH van, így egy darabban kb. 2,7 g.

Citromos fehér piskóta

Időnként minden konyhában felmerül a kérdés, hogy "na most akkor megint mit csináljak a tojásfehérjével?" Egy ideig ilyenkor minden másnap rántottát reggeliztem 1-2 plusz fehérjével, mert nem volt szívem kidobni, amikor éppen nem volt kedvem az egyik sütemény után rögtön a másikat megsütni. Aztán olvastam, hogy le lehet fagyasztani. Háháá... :) Ez kell nekem, minden gondom megoldódott. De akkor meg az lett a probléma, hogy a sok fehérje csak gyűlik és gyűlik a fagyóban, és nincs kedvem mindig ugyanazt megcsinálni két-három fehérjéből.

Most egy zseniális alternatíva, a fehér piskóta  receptjét osztom meg veletek. Jó sok fehérje kell hozzá, és ugyanolyan változatosan készíthetjük el, mint a hagyományos testvérét: fogyaszthatjuk magában, megszórhatjuk gyümölccsel, lehet tortalap, vagy készülhet belőle piskótatekercs. Ha a hagyományos fehér lisztből készítenénk a színe is tényleg fehér lenne.

Hozzávalók egy 23cm-es tortaformához (12 szelet):

• 6 tojásfehérje
• 100 g xilit ebből kb. 40 g házi vaníliás (60 g CH)
• 80 g őrölt zabpehely (48 g CH)
• 60 g tk. búzaliszt (36,66 g CH)
• 40 g búza finomliszt (28,24 g CH)
• 100 g margarin
• fél citrom lereszelt héja
• 1 csapott kk sütőpor (a teljes kiőrlésű lisztek miatt)

A margarint felolvasztjuk, majd hagyjuk hűlni. A tojásfehérjét egy csipet sóval elkezdjük habbá verni, közben fokozatosan adagoljuk hozzá a xilitet. Addig verjük, amíg szép fényes nem lesz. Ezután hozzáadjuk a liszteket és a sütőport, ráreszeljük a citromhéjat, és hozzáöntjük a margarint is. Lazán elkeverjük és az előkészített formánkba öntjük.

Az én piskótám mivel már nagyon régen nem ettem, málnát kapott a tetejére.

160 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 percig sütjük, végezzünk tűpróbát!

Az egész piskóta 172,9 g CH-t tartalmaz, egy szelet 14,4 g-ot (csak a tészta málna nélkül).

Forrás: Kifőztük

Spirállinzer

A spirálkeksz receptjét még tavaly láttam meg a nosalty-n. Nagyon megtetszett, szerintem rém ötletes, és ha ügyes az ember, csodaszép kekszek kerülnek ki a kezei közül. Mindig halogattam a megsütését, egészen addig, amíg a Brioche-blogon újra rá nem akadtam. Most már nem tudtam kihagyni, az első adandó alkalommal elkészítettem, és TimCsi ötletét követve nem puszta kekszeket, hanem lekvárral összeragasztva "hagyományos" linzereket gyártottam. Eszméletlenül finomak és puhák, nem lehet kihagyni! :)
Az olyan sütik különösen kedvesek nekem, amikben már eleve van valami házi. Ebben saját dió, házilag darált zabpehely, xilitből készített vaníliás porcukor és házi lekvár van.

Hozzávalók kb. 40 linzerhez:

• 100 g tk. tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 75 g őrölt zabpehely (45 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,2 g CH)
• 50 g darált dió
• 25 g darált kókuszreszelék
• 80 g nyírfacukor (ebből 20 g házi vaníliás) (48 g CH)
• 200 g hideg margarin
• 1 tojás
• 1 citrom lereszelt héja
• 10 g holland kakaópor (1,4 g CH)
• 160 g csokoládés meggylekvár a ragasztáshoz (17,8 g CH)

A tésztához egy tálba kimérjük a liszteket, a diót, a kókuszt és a cukrot, aztán kézzel lazán összekeverjük. A margarint kis kockákra vágjuk és elmorzsoljuk vele, majd a tojással és a citromhéjjal gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. Kettéválasztjuk (hogy teljesen pontosak legyünk, használjuk a konyhai mérlegünket), és az egyik felébe beledolgozzuk a kakaóport.

Ha nagyon felmelegedett a tészta miközben dolgoztunk vele, kis ideig pihentessük hűvös helyen, vagy a hűtőben.

A két tésztadarabot külön-külön nyújtsuk egyenlő méretűre, kb. 20x40 cm-esre, majd fektessük őket egymásra (nálam az üres került alulra, a kakaós felülre). Egy kicsit még nyújtsuk át, majd a hosszabbik oldala mentén tekerjük fel. Csomagoljuk konyharuhába, vagy sütőpapírba és kb. két órára tegyük be a hűtőbe, vagy egy negyed órára a fagyasztóba.

Miután kicsomagoltuk a tésztánkat egy éles késsel vágjuk 3 mm-es korongokra. Ha nagyobb és laposabb korongokat szeretnénk, két sütőpapír közt egy kicsit még nyújtsunk rajtuk. Nekem összesen 78 korongom lett.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készülnek el. Figyeljünk, hogy ne piruljanak meg!

Amint kihűltek, tetszőlegesen választott lekvárral összeragasztjuk a korongokat. Én a tavaly eltett meggylekváromat használtam, és nem sajnáltam a kis sütiktől. ;)

Szerintem szépségesek lettek, meglepődtem, hogy a képeken milyen jól látszik a dió és a kókusz a kakaós részben. :)

Összesen 39 linzerem lett, így egy darabban kb. 5,42 g CH van.
Így elkészítve csak a tésztában összesen 193,5 g CH.

Tipp:

• A kókuszreszeléket pár kanál liszttel együtt kávédarálóban kicsit finomabbra őröltem, így sokkal homogénebb lett a tészta.

Túró rudi

A Párom nagyon szereti a túró rudit, ha boltba megyünk, mindig landol egy a kosárban. Én is kedvelem, ezért kezdtem el receptet keresgélni, és találtam egy csodálatosat. Olyan gyönyörűek voltak azok a rudik, hogy kívánni se lehet szebbet. A recept maga végtelen nagy precizitással volt leírva, látszott rajta, hogy nem nagyon lehet mellé lőni vele, aki pedig csinálta, az érti és szereti is a dolgát. Gondosan levéstem, és eldöntöttem, hogy ha elég ügyes leszek hozzá, megcsinálom.

Elég ügyes nem lettem, de azért megcsináltam. Ugyanis ezzel leptem meg a Páromat a születésnapjára. Az elmúlt napokban mindent elolvastam a csokoládé temperálásáról, most már tudom, milyen a jó csoki, miért roppan, miért izzad le. Mivel nincs maghőmérőm, nem mertem temperálni, de így is messze lepipálja a bolti rudit. Ebben és még sok hasznos apróságban Az áfonya mámora útmutatására hagyatkoztam.

Az Ünnepelt örül neki, én meg örülök, hogy örül, és még annyi mindennek! Rengeteget tanultam a "csokizásról", most először vettem vanília rudat (mert Ez nagy alkalom volt) és a maradékból csináltam vaníliás porcukrot. Nagyon érdekes volt a rudikészítés összes fázisa, ráadásul olyan fenomenálisan finom, hogy nem is álmodtam róla!

Hozzávalók 14 db rudihoz:

• 250 g nem darabos túró
• 60 g őrölt xilit (36 g CH)
• fél citrom lereszelt héja
• fél rúd vanília kikapart magjai
• 10 g por zselatin
• 50 ml víz
• 150 g 74%-os étcsokoládé
• 1 tk étolaj

A túrót egy sűrű szövésű szűrőn áttörjük. Egy vanília rudat félbe vágunk, és az egyik felének kikaparjuk a magjait. A xilittet kávédarálóban porrá őröljük, egy citromot pedig alaposan megmosunk és a héja felét lereszeljük. Mindezt egy villával alaposan összedolgozzuk.

A zselatint és a vizet egy kis fém tálkába, vagy bögrébe mérjük. Amikor megduzzad, vízgőz fölött megolvasztjuk és még melegen a túrós keverékhez keverjük. Ezt gyorsan kell csinálnunk, úgyhogy ha nem bízunk magunkban (ahogy én sem) használjunk robotgépet, vagy botmixert.

A masszát hűtőbe tesszük pár percre, hogy megdermedjen, majd villával átkeverjük és kiadagoljuk. Kis folpack darabokat készítünk magunk elé, mindegyikre 25 g túrót halmozunk, és a folpack segítségével szépen feltekerjük. (Így nekem 14 kb. akkora rudim lett, mint a pici pöttyös.)

A rudakat egy tálcára pakoljuk és minimum egy órára a mélyhűtőbe tesszük, hogy jól megdermedjenek.

A bevonathoz a csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk és belekeverünk pár csepp étolajat. Ha nagyon szép csokoládéburkot szeretnénk, akkor temperálnunk kell. Így kapunk fényes színű, roppanós csokoládét, ami nem olvad meg rögtön a kezünkben. Mivel azonban (technikai tudás és felszereltség híján) most nem így teszünk, és nem bízunk a szerencsében, az étolajjal biztosítjuk, hogy ne csúnya márványos rudat adjunk ki a kezünk közül.

A már teljesen megfagyott rudakat egyesével megforgatjuk a csokoládéban. Egy hosszú, vékony fogú villával alányúlva emeljük át egy sütőpapíros tálcára. Amikor letettük, miközben kihúzzuk alóla, lassan mozgassuk oldalirányba a villánkat. Így nem csinálunk csúnya mintákat a burokba.

Mivel a túrós belső jéghideg, a rudik akár azonnal is fogyaszthatóak. Ha szétfolyna a talpa, egy éles késsel vágjuk körbe.

Hűtőben tároljuk, de a mélyhűtőbe is száműzhetjük.

Ha csak a xilittel számolunk, egy rudi 2,57 g CH-t tartalmaz. :)

Tippek (innen):

• A vaníliarúd héját tegyük a cukros edényünkbe, és nemsokára házi vaníliás cukrot használhatunk.
• A megmaradt csokoládét még melegen öntsük egy darab alufóliára, amit elterítünk a konyhapulton. Ha kihűlt egyszerűen csak becsomagoljuk, és később felhasználhatjuk.
• A csokoládé akkor izzad le (víz csapódik ki az oldalán), ha túl gyors hőmérséklet változás éri. Hogy ezt elkerüljük, mielőtt hűtőbe raknánk, tegyük egy jól záródó ételhordóba, amit még nylonba is becsomagolunk. Fogyasztás előtt kb. egy fél órát hagyjuk a konyhapulton, csak ezután csomagoljuk ki.

Kölestorta (gluténmentes)

Vettem egy szakácskönyvet. Egyébként én is annak a híve vagyok, mint sokan mások, hogy felesleges szakácskönyvet vásárolni, mert korlátozott számú recept van benne, aminek a többségét lehet, hogy soha nem készítem el. Másrészről pedig ott az internet, ahol szinte mindent sec-perc megtalál az ember, esetleg még jobbakat is, mint egy könyvben. Nem utolsó sorban, IR-esként milyen szakácskönyv lenne jó nekem, aminek nem kell ugyanúgy átalakítanom az összes receptjét, mint az összes többit?

Ezzel a könyvvel pontosan emlékszem, hol találkoztam először (már lassan két éve), és azt is tudom, mennyire megtetszett. Mert ez egy olyan diabetikus süteményes-könyv, ami jó nekünk, legalábbis alapjaiban. A Diabetikus finomságok - nem csak cukorbetegeknek (Szalay Könyvek, 2013.) c. könyvecskéről beszélek. Javarészt egyszerű, bárki által elkészíthető recepteket tartalmaz, teljes kiőrlésű lisztet(bár nem mindig stimmel a 30/70 %-os arány), nyírfacukrot és steviát használ. Ez tetszett meg benne nagyon (amellett, hogy szép, és annyira nem is drága). Most, mikor legutóbb találkoztam vele bevásárlás közben, egyszerűen nem tudtam otthagyni, pedig egyáltalán nem volt betervezve. Igazából ez az első könyv, aminek az összes receptjét kedvem lenne szép sorban elkészíteni, persze a szokásos kisebb-nagyobb módosításokkal.

Hogy a mostani sütiről is írjak valamit, ez volt az a recept, ami annyira megtetszett (a köles miatt), hogy a Páromnak stikában ki kellett fényképeznie a könyvből a bolt közepén. Aztán tipródtam pár percet és inkább megvettem úgy, ahogy van. Ez is egy sity-suty összedobható finomság, nagyon kiadós, és ráadásul sokféleképp variálható.

Hozzávalók egy 23 cm-es formához:

• 200 g köles (143,2 g CH)
• 250 g túró
• 70 g xilit (42 g CH)
• 250 g házi vegyes gyümölcslekvár (25 g CH)
• 1 ek tejföl
• 1 tojás
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 közepes alma (130 g - 9,1 g CH)
• kb. 2 marék szeletelt mandula a tetejére

Először a kölest alaposan átmossuk, majd háromszoros mennyiségű vízben kevés sóval megfőzzük. Ha kihűlt, hozzákeverjük az áttört túrót, a tojás sárgáját, 100 g lekvárt, egy kanál tejfölt és a citromhéjat. A fehérjéből kemény habot verünk és a meghámozott, felkockázott almával együtt a masszába forgatjuk.

Az egészet egy előkészített tortaformába simítjuk. A tetejét megkenjük 150 g lekvárral és megszórjuk szeletelt mandulával.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 1 óra alatt sütjük készre, hogy a sütemény már ne rezegjen és a mandula szépen megpiruljon a tetején (az eredeti recept 35 percet ír).

Csak kihűlés után, esetleg langyosan szeleteljük fel, melegen nem fogjuk tudni szépen felvágni.

Az én tortám így elkészítve összesen 219,8 g szénhidrátot tartalmaz. 12 szeletre vágva egy szeletben 18,31 g van, 10 szeletre vágva pedig 21,98 g. (A bolti lekvároknak általában jóval magasabb a CH-tartalma.)

Mutatós (ezért készült sok fotó) és laktató tízórai, vagy uzsonna.

A tésztába keverhetünk bármilyen szezonális gyümölcsöt, vagy pirított diót, mogyorót, a lényeg, hogy ha gyümölcsöt is rakunk bele, a lekvár passzoljon hozzá.
Próbáljátok ki! :)