Dubarry szelet

Megint nem tudtam, mit főzhetnék, de a sütiken való ötletelés közben hirtelen a szerecsendióról ez jutott eszembe. Amikor először készítettem el, még nagyon új és szokatlan fűszer volt nekem, de megszerettem, bár mostanában is csak kevés ételhez használom. (Azt a sütit, viszont feltétlenül el kell készítenem!)

Pár dologra azóta is nagyon jól emlékszem az akkori dubarry szeletemről: Nagyon ízlett, bár kicsit sok szerecsendiót raktam bele. Elég sokáig ettem, szinte küzdöttem vele, mert annyira eltelített, hogy alig bírtam "legyőzni". Talán ezért nem készítettem el azóta többet, de most, hogy befészkelte magát az agyamba, nem tudtam kihagyni.

Hozzávalók 6 személyre:

a húshoz:

• 6 szelet sertéskaraj
• 1 közepes fej karfiol
• 25 g graham liszt (15 g CH)
• só
• kókuszolaj

a mártáshoz:

• 50 g margarin
• 25 g tk. tönkölybúza liszt (15,87 g CH)
• 100 ml tejszín és tej fele-fele arányban
• 200 ml tejszín
• 2 tojás sárgája
• 50 g reszelt trappista sajt
• só
• bors
• szerecsendió

A karfiolt megtisztítjuk, rózsáira szedjük, és enyhén sós vízben megabáljuk.
A hússzeleteket kiklopfoljuk, besózzuk, lisztben megforgatjuk. Egy serpenyőben kevés kókuszzsírt olvasztunk, amin kisütjük. A kész húsokat egy jénaiba tesszük és a karfiolt egyenletesen a tetejére halmozzuk.

A mártáshoz egy lábasban felolvasztjuk a margarint, majd a liszttel fehéredésig pirítjuk. Felengedjük a tejszín és víz keverékével (vagy tejjel) és forrásig főzzük. Levesszük a tűzről, hozzákeverjük a tejszínt, a tojások sárgáját, és a sajtot. Sóval, borssal és mindössze egy leheletnyi szerecsendióval fűszerezzük.

A mártást a karfiolos hússzeletekre öntjük és 180 fokon addig sütjük, amíg a teteje meg nem pirul.

Kiadós, laktató étel. Összesen 30,87 g CH-t tartalmaz, adagonként 5,14 g-ot.

Kókuszos rántott csirke

Amikor legutóbb otthon voltam, akkor hallottam erről a rántott hús variációról. Rögtön megragadta a fantáziámat, mert nagyon nagyon szeretem a kókuszt, - ha ezt eddig még nem írtam volna - és egy újabb panír-ötletet is kaptam. Köszönöm szépen, Klárika!
Már el akartam készíteni a múlt héten, de amikor kivettem a fagyasztóból az erre szánt húst, az sajnos, mint kiderült, fel volt kockázva (még otthonról hoztam azt is, és nem tudtam, mi lehet benne), így egy sajnos borzasztóan sikerült ananászos csirke lett belőle. De nem adom fel, azzal is próbálkozni fogok még.
Azt azonban nem szerettem volna hagyni, hogy ez étel elsikkadjon a többi elkészítésre váró közt, úgyhogy végre ma sor került rá. Ugyan úgy csináltam mindent, mint a zabpelyhes verziónál, és hála az égnek, minden tökéletesen sikerült, emellett pedig isteni finom lágy kókuszillat van a lakásban.

Most is csontozott csirkecombot használtam, egyszerűen azért, mert kevésbé hajlamos kiszáradni, mint a mell, olcsóbb is, és a szeletek közel egyforma nagyságúak, bár ebben az esetben nem kell nagyon számolgatni a szénhidrát mennyiséget.

Hozzávalók:

• 10 db kicsontozott csirke felsőcomb
• 30 g graham liszt (18 g CH)
• 70 g kókuszreszelék (4,2 g CH)
• 2 tojás
• só
• 50 ml étolaj

A csirkét értelem szerűen először lisztben, tojásban, végül pedig kókuszreszelékben forgatjuk meg. Ha egy ételben a húsokat lisztbe kell forgatni, általában graham lisztet használok, de ezt persze nyugodtan helyettesíthetjük más fajtával is, kinek-kinek ízlése szerint. A kókusztól pedig nem kell idegenkedni, nagyon lágyan érződik majd végül a húson.

A sütőt előmelegítjük, közepesnél kicsit alacsonyabb hőfokra. A húsokat sütőpapírral fedett tepsire fektetjük, és egy konyhai ecset segítségével mindkét oldalukat finoman megkenjük olajjal. A sütő aljába vizet teszünk párologni, hogy a hús minél puhább maradjon, és ne égjen meg a panír.

40 percig sütjük. 20 perc után, vagy amikor már kissé kezdenek barnulni, megfordítjuk a húsokat, hogy mindkét oldaluk egyenletesen süljön át.

Barna rizzsel, salátával tálalhatjuk.

Egy szelet 2,22 g CH-t tartalmaz.

Jó étvágyat hozzá!

Csipkebogyó tea

Ez is egy régi bejegyzés már a blogomon, de jobbnak láttam kicsit összerendezni az érthetőség kedvéért. Most aktualitása is van, hisz ki ne inna meg szívesen egy bögre teát ebben a zimankós, latyakos időben?

Én nagyon szeretem a teát, mindig többfélét tartok itthon és most már lehetőség szerint szálasat is vásárolok. Azonban, ha már annyi mindent magamnak csinálok, miért lenne ez alól kivétel éppen a tea? Egyáltalán nem bonyolult, csak az kell, hogy a közelünkben valahol találjunk pár csipkebogyó bokrot, akár vadon nőve is. Egyébként is azt vallom, hogy amit csak lehet, próbáljunk meg kihasználni abból, amit a természet ad, és persze mindenből jobb a "házi". Ezért készül nálunk minden évben többek között annyi befőtt és lekvár.

Ahhoz, hogy csipkebogyó teát ihassunk, a bogyók összegyűjtésével kell kezdenünk. Akkor jók, ha már megcsípte őket a dér. Ilyenkor egy kicsit roggyantabbak, a szép élénk pirosas színüket elvesztik, inkább sárgásak, barnásak, és az ujjunkkal akár el is tudjuk őket morzsolni.
Hogy teát készíthessünk belőlük, ki kell őket szárítani. Először mossuk át, majd a lehető legvékonyabban terítsük ki. Lehetőség szerint meleg helyre tegyük őket, mert akár több napig is tarthat, amíg jók lesznek. Egy kis hálóban fellógathatjuk például a radiátor fölé, vagy ha nagyon meg akarjuk sürgetni a dolgokat, gyújtsuk be a sütőnket a legalacsonyabb fokozaton, és tepsire terítve tegyük be a bogyókat résnyire nyitott ajtó mellett. Néhányszor forgassuk át őket, és pár óra alatt szépen megaszalódnak. (Van, aki ezután húsdarálóval ledarálja.)
Egy jól záródó dobozban tároljuk, mert állítólag a molyok nagyon szeretik. Ha egy szép teás dobozba tesszük, akár ajándékba is adhatjuk.

A teához egy jó nagy evőkanál bogyót áztassunk be egy éjszakára hideg, vagy langyos vízbe és fedjük le.Ezután reggel szűrjük le és már ihatjuk is a reggeli mellé. Fogyaszthatjuk hidegen és melegen is (szerintem langyosan picit finomabb), de fontos, hogy ne forraljuk fel, mert 60 fok fölött lebomlik a benne lévő C-vitamin.

Nagyobb mennyiségben hashajtó hatású, erre érdemes odafigyelni, de egyébként számos pozitív élettani hatása van.

Sütőtökös lepénykék

Mivel sütőtök szezon van, mindenhonnan ilyen receptekkel bombáznak. Már régóta szerettem volna kipróbálni egyet közülük, de végül mindig valami más készült helyette. Most, hogy hazajöttem, megláttam egy tököt a konyhában, és rögtön megkérdeztem, hogy mik a tervek vele, csinálhatok-e belőle valamit. Most nincs itthon cukor sem, úgyhogy nem tudok süteményt készíteni (még), jó, hogy mégis produkálni tudtam valamit.

Egész egyszerű elkészíteni, bár a sütéssel alaposan meggyűlt a bajunk. Az a kritikus pont. Végül Apa átvette tőlem a feladatot, ő mentette meg a napot, és a hatalmas mennyiségű már kikevert tésztát.

Hozzávalók:

• 1500 g sütőtök (247,5 g CH)
• 150 g tk. tönkölybúza liszt (95,85 g CH)
• 50 g búza finomliszt (38,15 g CH)
• 40 g sütőpor
• 6 tojás
• 1 tk só
• tej
• napraforgó étolaj

A sütőtököt meghámozzuk, a magját egy kanállal kivájjuk és felkockázzuk. Egy fazékban puhára pároljuk. Mi addig főztük, amíg lekvárra kezdett emlékeztetni.

Egy kicsit hűlni hagyjuk, majd habverővel addig keverjük, amíg már nem lesz darabos. Ekkor apránként belekeverjük a sütőporos lisztet a sóval és hozzáadjuk a tojásokat. Ha sűrűnek találjuk, tejjel hígíthatjuk, de erre szerintem nem volt szükség. A palacsintáénál egy kicsit sűrűbb tésztát kell, hogy kapjunk. Mielőtt elkezdenénk kisütni, kis ideig pihentetjük.

Egy serpenyőben kb. egy ek. olajat felforrósítunk. A masszát evőkanálnyi halmokban sütjük ki, mindkét oldalukat kissé megpirítjuk. vigyázzunk, nagyon óvatosan és türelmesen kell megfordítani. Papírtörlőre szedjük.

Ízlés szerint tálalhatjuk lekvárral, fahéjjal desszertként, egy kicsit a palacsintára emlékeztet az íze, igazán érdekes. Ha szeretjük a különlegességeket, köretként is kínálhatjuk hús mellé, vagy egy könnyű vacsoraként is elfogyaszthatjuk. Langyosan a legfinomabb, de hidegen sem utolsó. :)

Ez igen tetemes mennyiség, sajnos nem tudom megmondani, hogy mennyi CH lehet kb. egy darab lepénykében (az össz. CH-tartalom 381,5 g), mert sütés közben folyamatosan fogyott, és először olyanok is készületek, amikre nem lehetünk büszkék.

Forrás: apróséf.hu