Ropogós szezámos-mákos keksz

Majdnem egész héten Gullon kekszet ettem. :) Megmentett az Aldi-s akció, amiben sikerült szert tennem pár csomagra, mert most nem volt időm sütni a kisétkezésekre. Már kezdtem félni, hogy nagyon megcsappan a készletem, mert biztos lesz még olyan idő, amikor jól jön majd. :)

Most főzés közben összedobtam pár kekszecskét, még arra sem volt időm, vagy energiám, hogy azon ötleteljek mit fogok csinálni (pedig azt nagyon szeretem). Ez a recept tegnap érkezett meg hozzám, amikor az OSZK-ban ültem (kísérteties egy hely a tudás fellegvára, az biztos). A Párom ismét talált valamit, amiről azt gondolta, hogy tetszik majd nekem, ezért elküldte üzenetben. Így érkeznek hozzám a finom ötletek, és mennyire örülök én ennek a figyelmességnek. :)

Hozzávalók kb. 20-25 db-hoz:

• 250 g liszt (100 g tk. tönköly, 50 g őrölt zabpehely, 50 g graham és 50 g búza finomliszt - 159,1 g CH)
• 6 g sütőpor
• 6 g szódabikarbóna
• 1 csapott kk só
• 100 g olvasztott margarin
• 100 g xilit (60 g CH)
• 1 tojás
• 2 ek citromlé (30 ml - 0,69 g CH)
• 1 citrom lereszelt héja
• 20 g szemes mák (4,78 g CH)
• 20 g szezámmag
• fahéj, szerecsendió, gyömbér

A liszteket elkeverjük a sütőporral, a szódabikarbónával és a sóval, majd magunk mellé készítjük.

Egy fakanál segítségével a margarint kikeverjük a xilittel, majd a tojással (a tojást csak akkor adjuk hozzá, amikor a margarin már nem nagyon forró, mert nem szeretnénk rántottát csinálni). Adjuk hozzá a citrom héját és a levét is, majd apránként dolgozzuk bele a lisztes keveréket.

Egy kisebb tálban összekeverjük a mákot és a szezámmagot. A masszából diónyi gombócokat formázunk. Megforgatjuk őket a mákban és a szezámmagban, majd kb. fél cm vastag korongokká lapítva egy sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk őket.

190 fokon 12-14 perc alatt sülnek készre, és közben nagyon szépen megemelkednek.

Nekem összesen 23 kekszem lett, így mivel a recept összesen 227,43 g CH-t tartalmaz, egy darabra 9,88 g CH jut. Két darab, vagy másfél egy jó tejeskávéval tízóraira... mmmm....

Forrás: divany.hu

Csokoládés zabkeksz

Ez is egy olyan recept, amit a Párom talált nekem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar elkészítem, főleg mivel olyan egyszerű kis sütike, de most épp ezért készült el. Ideális időtöltés volt a mai tanulásadag előtt. Ezért talán jól jöhet annak is, aki a munka miatt állandó rohanásban van, de valamilyen saját készítésű kekszet szeretne elrágcsálni kisétkezésre.

A kakaó és a csoki miatt igazi kis ízbomba, de én még egy kis sütőrummal is megbolondítottam.

Hozzávalók 20-25 db. kis kekszhez:

• 80 g apró szemű zabpehely (48 g CH)
• 80 g tk. tönkölybúza liszt (51,12 g CH)
• 70 g darált dió
• 10 g holland kakaópor (1,24 g CH)
• 1 tk sütőpor
• 1 púpozott kk őrölt fahéj
• 1 nagy csipet szerecsendió
• 1 nagy csipet só
• 60 g xilit (36 g CH)
• 100 g puha margarin
• 1 tojás
• 50 g 74 %-os étcsokoládé felkockázva (14,7 g CH)
• löttyintésnyi sütőrum

A hozzávalókat mind egy kisebb tálba mérjük és egy fakanállal jól összedolgozzuk. (A margarinra egy rá is mikrózhatunk, hogy megolvadjon kicsit és könnyebben összeálljon a massza.)

A kész keksz tésztát kb. egy fél órára hűtőbe rakjuk, hogy egy kicsit megdermedjen és könnyebb legyen formázni. Ezután kisebb diónyi gombócokat szakítunk ki belőle, amiket kis korongokká formázva egy sütőpapíros tepsire sorakoztatunk. Ha a lehető legegyformább méretű kekszeket szeretnénk kapni, a gombócoláshoz használhatunk szilikonos fejű mérőkanalat.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10-12 perc alatt sütjük készre a kekszeket.

A recept összesen 151,06 g CH-t tartalmaz. Nekem 22 kekszem lett, így egy darabban kb. 6,16 g CH van.

Forrás: dívány.hu

Sütőtök krémleves

Ezt a leves is egy olyan étel, amit már régóta el szerettem volna készíteni, de amikor megnéztem róla egy Miele-videót, nagyon elszontyolodtam, és letettem róla. Ott mézzel édesítették, én pedig nem szerettem volna semmilyen cukrot használni az egyébként is magas CH-tartalmú sütőtök mellé. Úgy talán jó, ha egy tál leves lecsúszhatna ebédre. Akármennyire finom legyen is, azért ez nem olyan kecsegtető.

Pár hónappal később láttam, hogy több IR-es is szívesen készít ilyet. A receptre nem kérdeztem rá, de gondoltam, hogy ők biztos tudnak valamit, amit én nem.

Aztán tegnap éjfél körül jutott eszembe, hogy van odalent a kiskonyhában három tök, ideje lenne már valamit kezdeni ezzel a régóta halogatott tervemmel, és kutakodni kezdtem a neten. Ismét több receptből ollóztam össze a sajátomat, ami szerencsére cukor és méz nélkül is nagyon finom lett. Azért a sok-sok elkészítési mód közül leírok párat (ötletként), mert ez egy nagyon gazdagon variálható, izgalmas kis leves. :)
(Az általam leírt mennyiségek természetesen kötelezőek, csak irányadóak, egyszerűen csak ahhoz kell viszonyítanunk, hogy mekkora tökből főzünk.)

Hozzávalók 7 személyre:

• 1200 g sütőtök (198 g CH)
• 50 g margarin
• 1 fej vöröshagyma (90 g - 7,47 g CH)
• 1 csapott tk só
• 1 késhegynyi bors
• kb. 1200 ml víz (inkább kevesebb legyen)
• 200 ml főzőtejszín
• 1 késhegynyi őrölt gyömbér és / vagy szerecsendió

A sütőtököt megmossuk, félbevágjuk, és kimagozzuk, majd meghámozzuk, és felkockázzuk.

Egy lábasban megolvasztjuk a margarint és üvegesre pároljuk rajta az apróra kockázott hagymát. Sózzuk, borsozzuk, majd hozzáadjuk a sütőtököt és felöntjük annyi vízzel, amennyi épp ellepi. Fedő alatt kb. 25 perc alatt puhára főzzük a tököt.

A tűzről levéve botmixerrel krémesítjük a levest, hozzáöntjük a tejszínt és kevés gyömbérrel, szerecsendióval ízesítjük. Visszatesszük a tűzre és egyet rottyantunk rajta.

Pár csepp olíva olajon megpirított tökmaggal megszórva tálaljuk.

Ez a leves összesen 205,47 g CH-t tartalmaz, adagonként 29,39 g-ot.

Végül pedig, ahogy ígértem, pár további ötlet, amiket akár egymással is variálhatunk:

A levest készíthetjük almával és burgonyával (ahogy én a célka-levest csináltam), vagy tehetünk bele sárgarépát, petrezselymet és paszternákot. Ízesíthetjük mézzel, vagy chilivel, víz helyett húsalaplével is felönthetjük.

Tálaláskor megszórhatjuk reszelt parmezánnal, de kínálhatjuk pár csepp olíva-, vagy tökmagolajjal is, és persze ne feledkezzünk meg az örökzöld kis kockákra vágott pirított baconről sem.

Kókuszos zabkeksz dióval és mazsolával

Ezt a receptet a Párom találta pár napja, ezért esett most pont erre a választásom. Azt mondta, hogy ez olyan, amilyeneket én szoktam sütni: kókuszos, zabpelyhes, diós, mazsolás. Tényleg... :) Megörültem neki, hogy ilyet talált nekem, mert most nagyon igaza volt, ezeket az alapanyagokat szeretem a legjobban. Mazsola helyett étcsokit is használhatunk, talán azt még jobban is szeretem, de sajnos épp nem volt itthon. Így készült most el ez a kekszecske, nagyon finom lágy vajas - vaníliás íze van, kicsit szaftos, nekem nagyon ízlik, és nem csak nekem. :)

Hozzávalók kb. 30 db-hoz:

• 180 g apró szemű zabpehely (122,58 g CH)
• 50 ml tej (2 g CH)
• 75 g tk. tönkölyliszt (47,92 g CH)
• 75 g zabpehely liszt (51,07 g CH)
• 5 g sütőpor
• 1/2 tk őrölt fahéj
• 1/4 tk őrölt szerecsendió
• 200 g margarin
• 140 g xilit (84 g CH)
• 1 cs. só
• 1 tk vanília aroma
• 1 tojás
• 70 g kókuszreszelék
• 100 g mazsola (65 g CH) / 74 %-os étcsokoládé (32 g CH)
• 100 g durvára vágott dió

Először a tejet meglangyosítjuk és ráöntjük a zabpehelyre, hogy egy kicsit megszívja magát és félre tesszük.

Egy másik tálkában összekeverjük a liszteket, a fűszereket és a sütőport, majd ezt is magunk mellé készítjük.

A margarint felolvasztjuk, elkeverjük benne a cukrot, majd, ha már nem meleg, a tojást is. Apránként hozzáadjuk a lisztes keveréket, a zabpelyhet és a kókuszreszeléket, majd beleforgatjuk a mazsolát és a diót is és két órára hűtőbe tesszük.

Kb. diónyi gombócokat formázunk, és kekszekké lapítva sütőpapíros tepsin 180 fokos sütőben kb. 10-12 perc alatt megsütjük őket. Nem fognak megpirulni, ne is várjuk, a tepsin hagyjuk kihűlni.

Az egész adag mazsolával elkészítve 372,57 g CH-t tartalmaz. Nekem 29 kekszem lett, így egy darabban 12,84 g CH van, ha étcsokit használunk, akkor 11,7 g.

Forrás: divany.hu

Sárgarépás-narancsos kuglóf

Egyszer szóba kerültek a répás sütemények, és akkor én megígértem, hogy sütök egyet. Szerettem volna megmutatni, hogy milyen puha és finom lesz tőle a tészta, mert először engem is nagyon meglepett. Egyáltalán nem gondoltam volna. Ezért készült most ez a kuglóf. Igyekeztem úgy összeállítani, hogy ne legyen annyira tömény és ragacsos. Azt hiszem ez egészen jól sikerült.

Hozzávalók egy 23 cm-es formához:

• 155 g xilit (77,5 g CH)
• 160 g olvasztott margarin
• 2 tojás
• 140 g reszelt sárgarépa (11,2 g CH)
• 50 g mazsola (32,5 g CH)
• 1 közepes narancs lereszelt héja
• 120 g tk tönkölybúza liszt (76,68 g CH)
• 50 g darált dió (6 g CH)
• 1 csapott tk szódabikarbóna
• 1 tk őrölt fahéj
• 1/2 tk őrölt szerecsendió
• margarin és liszt a forma kikenéséhez

A sütőt előmelegítjük 180 fokra, és megolvasztjuk a margarint.

Egy tálba kimérjük a lisztet, a diót, a szódabikarbónát és a fűszereket, majd magunk mellé készítjük.

Kézi habverővel kikeverjük a cukrot és a margarint, majd beleütjük a tojásokat. Beleforgatjuk a reszelő kisebb lyukú oldalán lereszelt répát, a narancshéjat és a mazsolát. Apránként hozzáadjuk a lisztes keveréket is, aztán egy fakanállal a már előkészített formába simítjuk.

Kb. 35 perc alatt készre sütjük. Ahogy a képen is látható, alaposan meg fog barnulni, szinte azt is mondhatjuk, hogy megfeketedik. Egyáltalán nem kell megijedni, ekkor egy cseppet sem ég meg. Sőt, akkor jó, ha óvatosan megnyomogatjuk, és a tészta még ruganyos marad.

Kihűlés után szeleteljük.

Összesen 203,88 g CH-t tartalmaz, 20 szelet darabjában ez 10,19 g-ot jelent.

Dubarry szelet

Megint nem tudtam, mit főzhetnék, de a sütiken való ötletelés közben hirtelen a szerecsendióról ez jutott eszembe. Amikor először készítettem el, még nagyon új és szokatlan fűszer volt nekem, de megszerettem, bár mostanában is csak kevés ételhez használom. (Azt a sütit, viszont feltétlenül el kell készítenem!)

Pár dologra azóta is nagyon jól emlékszem az akkori dubarry szeletemről: Nagyon ízlett, bár kicsit sok szerecsendiót raktam bele. Elég sokáig ettem, szinte küzdöttem vele, mert annyira eltelített, hogy alig bírtam "legyőzni". Talán ezért nem készítettem el azóta többet, de most, hogy befészkelte magát az agyamba, nem tudtam kihagyni.

Hozzávalók 6 személyre:

a húshoz:

• 6 szelet sertéskaraj
• 1 közepes fej karfiol
• 25 g graham liszt (15 g CH)
• só
• kókuszolaj

a mártáshoz:

• 50 g margarin
• 25 g tk. tönkölybúza liszt (15,87 g CH)
• 100 ml tejszín és tej fele-fele arányban
• 200 ml tejszín
• 2 tojás sárgája
• 50 g reszelt trappista sajt
• só
• bors
• szerecsendió

A karfiolt megtisztítjuk, rózsáira szedjük, és enyhén sós vízben megabáljuk.
A hússzeleteket kiklopfoljuk, besózzuk, lisztben megforgatjuk. Egy serpenyőben kevés kókuszzsírt olvasztunk, amin kisütjük. A kész húsokat egy jénaiba tesszük és a karfiolt egyenletesen a tetejére halmozzuk.

A mártáshoz egy lábasban felolvasztjuk a margarint, majd a liszttel fehéredésig pirítjuk. Felengedjük a tejszín és víz keverékével (vagy tejjel) és forrásig főzzük. Levesszük a tűzről, hozzákeverjük a tejszínt, a tojások sárgáját, és a sajtot. Sóval, borssal és mindössze egy leheletnyi szerecsendióval fűszerezzük.

A mártást a karfiolos hússzeletekre öntjük és 180 fokon addig sütjük, amíg a teteje meg nem pirul.

Kiadós, laktató étel. Összesen 30,87 g CH-t tartalmaz, adagonként 5,14 g-ot.