Raffaello golyó

Kiskoromban minden karácsonykor amire csak emlékszem készült otthon raffaello golyó, amiben én is lelkesen segédkeztem. Igazi ünnepi desszert volt, mert ez volt az egyetlen alkalom az évben, hogy ilyet ettünk. Amikor azon gondolkoztam idén milyen karácsonyi édességeket készítsek, természetes volt, hogy ez is eszembe jutott. Kicsit ugyan most későbbre csúszott, de sebaj.
Régen egy tejporos receptet használtunk, ami tényleg legalább olyan szuper, mintha a boltban vettük volna, de a laktózérzékenységem miatt szerintem nincs a világon annyi laktáz tabletta, amivel azt be merném vállalni.

Hozzávalók kb. 25 golyóhoz:

• 150 ml lm habtejszín
• 150 ml víz*
• 1 ek vanília kivonat
• 60 g tk búzaliszt (36 g CH)
• 20 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 100 g margarin
• 150 g kókuszreszelék
• egész mandula a golyók közepébe
• kókuszreszelék a forgatáshoz

A folyékony hozzávalókat mérjük egy kisebb lábasba. Kézi habverővel keverjük benne csomómentesre a lisztet és főzzük sűrűre. Adjuk hozzá hozzá az édesítőt, a margarint, végül a kókuszreszeléket.

Hűtsük ki kb. 1 óra alatt.

Kézzel formázzunk diónyi, vagy picit kisebb golyókat a masszából. A golyók közepébe rejtsünk egy szem mandulát és forgassuk őket kókuszreszelékbe.

Fogyasztás előtt minimum egy órát pihentessük hűtőszekrényben. Akár egy-két nappal korábban is elkészíthető (akkor a legfinomabb), így ideális vendégváró lehet.

Nekem összesen 27 kis golyóm lett, így egy darabban 1,33 g CH van.

*Habtejszín és víz helyett 300 ml cukrozatlan kókusztej is használható, ha vegán változatot szeretnénk.

Forrás: mindmegette.hu

Csokoládés babka

A babka szerintem tipikusan az a sütemény, amit ha meglátsz, rögtön megkívánod. Én azonnal elképzelek hozzá egy bögre meleg kakaót (bár inkább mézes tejre voksolnék, ha ihatnék) és egy jó filmet is. Szerencsére annyira egyáltalán nem bonyolult elkészíteni, mint amilyen szuperül kinéz, úgyhogy bátran ajánlom kipróbálásra mindenkinek.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 400 g tk búzaliszt (240 g CH)
• 100 g búza finomliszt (71 g CH)
• 10 g búzasikér
• 90 g lm habtejszín
• 90 g víz
• 15 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 2 tojás
• 60 g lágy margarin
• 7 g szárított élesztő
• 1 narancs lereszelt héja

A töltelékhez:

• 150 g 70 %-os étcsokoládé (48 g CH)
• 50 g margarin
• 1 kk őrölt fahéj

Bedagasztom a tésztát és 2 óráig hűtőben kelesztem (akár előző este is elkészíthetjük).

A tésztát kiveszem a hűtőből, hogy felmelegedjen kicsit és vízgőz felett felolvasztom a csokoládét. Ha már teljesen felolvadt, leveszem a vízgőz felől és hozzáadom a margarint és a fahéjat. Addig kevergetem, amíg tejesen homogén nem lesz.

A megkelt tésztát kb. 4-5 mm vastagra nyújtom és egyenletesen megkenem a csokoládéval a széleken 1-2 cm-t szabadon hagyva. A hosszanti oldala felől feltekerem és egy éles késsel a tekercset hosszában félbevágom. Óvatosan kinyitom, hogy a belső csokis rész nézzen felfelé és összefonom őket úgy, hogy a töltött rész ezután is felülre essen. Egy 30 cm hosszú sütőpapíros kenyérformába teszem és még kb. fél óráig kelni hagyom.

190 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt sütöm meg, az utolsó 10 percben alsó-felső sütéssel, hogy szép színt kapjon.

Még langyosan felvágva

Az elkészült kalácsom 1027 grammos lett, így a szénhidráttartalma 34,96 g /100 g.

Forrás: cookta.hu

Mintázott teljes kiőrlésű kovászos kenyér

Nagyon izgalmas hét volt az előző, mert megnyertem egy versenyt a Facebookon ezzel a képemmel, aminek nagyon örülök, mivel rengeteg ismeretlen ember szavazott pont az én kenyeremre a rengeteg szép és különleges pékáru mellett. Sokan elkérték a receptet is, úgyhogy remek apropó kínálkozott, hogy végre megírjam ezt a bejegyzést, amit már egyébként is régen terveztem.
Amikor újra elkezdtem kovászolni a karantén alatt, szinte rögtön érdekelni kezdett, hogy ha már elégedett vagyok a kenyér ízével, hogyan lehetne egyre szebb és változatosabb ugyanaz az egyszerű recept. Elhatároztam, hogy gyönyörű mintázott kenyereket fogok sütni (előbb, vagy utóbb). Természetesen mindent elolvastam, amit csak találtam a témában, és egymás után sütöttem a közel sem tökéletes, de mégis nagyon bájos kenyereket. Az alábbi receptben szinte mindent egy-egy különböző sütés alkalmával tapasztaltam ki, próbáltam kevesebb, vagy éppen több vizet használni, auotlizálni, vagy épp nem autolizálni, hűtőzni és nem hűtőzni, és persze jó sok mintát is.

A kenyérsütés szokásos kellékei mellett ezekre lesz szükség:

• cérna
• fogpiszkáló
• jó minőségű borotvapenge - időnként lecserélem, hogy mindig éles pengével dolgozzak

Csak akkor lássatok neki komolyaban a mintázásnak, ha már van gyakorlatotok a kovászos kenyérsütésben. Alapreceptért katt ide. Mindenképpen érdemes először valamilyen egyszerűbb alakzatot választani, például a "búzakalász" mintás kenyeret. Ha már bonyolutabb vizekre eveztek, akkor ajánlom, hogy gondoljátok át röviden, hogyan fog kinézni a kenyér és hogy fogjátok kivitelezni a mintát, akár rajzoljátok is le. Én az Instagramon szoktam nézelődni, tulajdonképpen ezért is kezdtem el használni, valamint a Bread Journey oldalon is nagyon sok okosságot találtok a témában.

Búzakalász minta

Ha megvan a minta a fejetekben, akkor neki is láthattok a kenyérnek. A már sütésre kész, megkelt kenyeret kiveszem a hűtőből, egy sütőpapíros tepsire fordítom és egyenletesen finomlisztet szitálok rá.  Ha nem rögtön a hűtőből kivéve mintáznám, túlzottan ellapulna a cipó mire elkészülök és egy diszkoszt sütnék. Odafigyelek, hogy a tepsi körül legyen annyi hely, hogy forgatni tudjam. Ha koncentrikus mintát készítek, egy cérnaszállal cikkekre osztom a kenyeret - általában 16-ra -, aztán egy éles borotvapengével karcolom a mintát és a kenyér mehet is az előmelegített sütőbe.

Szabadkezi mintánál akár fogpiszkávóval elő is lehet rajzolni. Nem csak finoman karcolgatni kell a kenyér felületét, hanem bizony bele kell várni azzal a pengével. Érelemszerűen, ha egy hosszabb, mélyebb vágást ejtünk, ott jobban szétnyílik majd, a kisebb, rövidebb vágások pedig kevésbe lesznek hangsúlyosak a kisült kenyéren. Ha túlnyomó részt kisebb vágásaink vannak, ajánlottabb sűrűn mintázni, ha a hosszabb, mélyebb vágások dominálnak, akkor lehet szellősebben is. Érdemes szabályosabb szimetrikus mitát választani, ha nem akarjuk, hogy a kenyér nagyon megdőljön az egyik irányba és elcsússzon a rajzolat. Ne felejtsük el, hogy ezek a mintázatok is ugyanazt a célt szolgálják, mint egy sima mély bemetszés: a kenyerünk sütés közben irányítottan tud majd nőni, szétnyílni. Ezért nem mindegy, hogy milyen mélyen és sűrűn ejtjük azokat a vágásokat. Ha például túl ritkás a minta és nem is mélyek a vágások, nagy az esélye, hogy a kenyér sülés közben egy nem várt helyen kireped.
Ezekre fokozatosan rá lehet érezni, de mindig fel tudsz majd fedezni egy két trükköt, hogy csinálhatnád a saját kenyeredet szebben, jobban. Ha nem éred el a kívánt tökéletes végeredményt, a minták akkor is mind nagyon különlegesek és egyediek, a cipó mesefinom, úgyhogy ezért egyáltalán nem éri meg csüggedni. :)

Végül pedig jöjjön a recept:

Sütés előtt 50 g érett kovászt etetek meg 100 g tk búzaliszttel és 90 g vízzel.

Hozzávalók: 

• 650 g tk búzaliszt (390 g CH)
• 250 g BL 80 kenyérliszt (177,5 g CH)
• 700 g víz
• 180 g érett tk kovász (54 g CH)
• 21 g só

Először autolizálok: egy tálban, amiben majd dagasztani fogok összegyúrom a liszteket és a vizet, majd letakarva egy óráig hagyom pihenni.

Ezután hozzáadom a 180 g kovászt (a maradékot nem felejtem el megetetni) és elkezdem bedagasztani. Pár perc után a sót is hozzáadom és így folytatom a dagasztást. Mivel ez egy kicsit lágyabb tészta lesz, mint ahogy általában készítem, nem teszem ki a pultra, csak a tálban dolgozok vele összesen kb. 15 percig.

Amikor végeztem a dagasztással, alaposan kiolajozok egy kelesztőtálat, átemelem bele a tésztát és letakarva kb. fél óráig pihentetem, majd hajtogatom összesen háromszor, fél órás szünetekkel. Ilyenkor sem veszem ki a tálból, hogy könnyebb dolgom legyen. Megfogom a tészta egyik szélét és meghúzom ameddig bírom és ráhajtom a tésztára. Ugyanezt megismétlem szemben, majd a tészta két oldalán is. Tehát a tészta mind a négy oldalát meghúzom és visszahajtom (sziromhajtás).

Ha megvvagyok mind a három hajtással újabb 1-3 órát hagyom kelni letakarva. Ezek a kelési, pihentetési idők mindig függnek a hőmérséklettől is!

A megkelt tésztát konyhai mérleg segítségével két egyenlő részre osztom és előformázom. Vékonyan olívaolajozott konyhapulton finom mozdulatokkal két gömböt formázok a kezemmel és letakarom egy-egy tállal, vagy konyharuhát terítek rá. Nem törekszek a tökéletességre. Kb. 10- 15 percig hagyom őket pihenni, ezalatt előkészítem a szakajtókat - kibélelem őket konyharuhával és finomlisztet szitálok rájuk. Nem érdemes túl kevés és túl sok lisztet sem használni, túl kevés esetén beleragadhat a ruhába, túl sok esetén pedig olyan lesz a kenyerünk, mint egy puszedli. Legelső alkalommal inkább kicsit több lisztet használjunk, mint kevesebbet. :)

Az előformázott tésztákból kerek cipókat formázok: ujjbeggyel óvatosan ellapítom és finoman feltekerem. Még egyszer ellapítom az ujjaimmal és a rövidebb oldala felől ismét feltekerem, minten tekerés után finoman visszahúzom. Így már kezd hasonlítani egy gömbre. A tésztát úgy teszem az asztalra, hogy a tekercs vége alulra kerüljön. Az ujjaim hegyét egymásra fektetem úgy, hogy mindkét tenyerem magam felé nézzen. A tészta tőlem távolabb eső oldala alá nyúlok és lassan magam felé húzom. Fordítok rajta egy kicsit és megint magam felé húzom. Ezt addig ismétlem, amíg egy feszes gombócot kapok. A kész gombócot a szakajtóba rakom úgy, hogy a csúnyább fele - slussz - nézzen felfelé. Most is megszórom kevés finomliszttel a tetejét, betakarom a konyharuha sarkaival és mehet a hűtőbe min. 12. órára.

Én általában úgy készítem a kenyeret, hogy amikor elkezdtem az egyik nap, akkortájt sütöm ki másnap. Ha például reggel 8-kor gyúrtam össze a liszteket és a vizet az autolízishez, akkor másnap 8-9 óra körül kezdem el előmelegíteni a sütőt 250 fokra. Egy kis lábasban vizet is rakok az aljába, hogy gőzben süljön a kenyerem.

A megkelt kenyeret a hűtőből kivéve sütőpapíros tepsin megmintázom és rögtön betolom a forró sütőbe. Kb. 15 perc után visszaveszem a hőmérsékletet 220 fokra és így még kb. 30 percig sütöm. Az én sütőmnél az vált be, hogy kb. 15-20 perccel a sütés vége előtt az alsó-felső sütést is visszaveszem csak alsó sütésre, így sül meg egyenletesen a kenyér teteje és alja is. Mielőtt kivenném a sütőből, mindig megkopogtatom a kenyér alját, ha kongó hangot ad, vagy "visszakopog" akkor van kész. Rácson hűtöm ki.

Hogy ne tegyem tönkre a mintát az első adandó alkalommal, egy lapos fa palacsintaforgatóval szoktam alányúlni és átemelni a rácsra, tökéletes erre a célra.

Általában az így elkészített két kenyerem 1.5 kg körül szokott lenni összesen és 40 g CH van 100 grammjában.

Paradicsomos-rozmaringos focaccia

Régóta szeretnék kovászos focacciát készíteni, de sajnos az még várat magára, mert szegény kovászomat sehogyan sem sikerül újraélsztenem (még).  Addigis kerestem egy előtésztás receptet, mert az biztosan sokkal jobb, mintha csak egy óra kelesztés után már sütném is. Ilyen lágy, levegős és könnyű tésztával még sosem dolgoztam, olyan lett, mint egy kispárna. Nem csak az egyes kelesztési fázisok alatt, de a sütőben is hatalmasat emelkedett.
Persze a legfontosabb, hogy finom is lett. :)

Hozzávalók:

Biga (előtészta):

• 200 g tk búzaliszt (120 g CH)
• 50 g fehér kenyérliszt (35,5 g CH)
• 135 g víz
• borsónyi /1 g friss élesztő

Tészta:

• 170 g tk búzaliszt (102 g CH)
• 80 g fehér kenyérliszt (56.8 g CH)
• 1 ek / 10 g búzasikér
• 7 g friss élesztő
• 240 ml víz
• 15 g só

Feltét:

• 1 fürt koktékparadicsom
• friss rozmaring
• olíva olaj

A sütés előtti nap a biga hozzávalóiból dagasszunk kemény tésztát és kiolajozott tálban lefedve tegyük a hűtőbe minimum 24 órára, vagy akár két napra.

A sütés napján a só kivételével adjuk a bigához a többi hozzávalót és kezdük el újra bedagasztani. (Ha kézzel dolgozunk, egyszerűbb, ha a bigát kisebb darabokra tépkedjük.) Mikor már szépen összeállt pihentessük letakarva 15 percig. Csak ezután dagasszuk bele a sót is. Lágyabb tésztát kell kapnunk. Kiolajozott tálban letakarva kelesszük egy óráig.

A pihentetett tésztát borítsuk olajozott felületre. Finoman húzzuk szét és adjunk neki két szipla hajtást (gondolatban 3 részre osztjuk és a két oldalát középre hajtjuk).

Ezt a hajtást még kétszer ismételjük meg fél-fél óra pihentetés után.

Újabb fél óra pihenés után a tésztát borítsuk sütőpapíros, vékonyan kiolajozott tepsire. Olyannak kell lennie, mint egy pihe-puha párnának. Az ujjbegyeinkkel nyomkodjuk el és rakjuk rá a feltétet. Finoman nyomjuk is bele. Locsoljuk meg kevés olíva olajjal és fél óráig ismét hagyjuk kelni, közben pedig melegítsük elő a sütőt 250 fokra.

Mielőtt berakjuk a sütőbe újra locsoljuk meg finoman a tésztát olíva olajjal és szurkáljuk meg. Kb. 20-22 perc alatt sül készre. Ha kivettük a sütőből ismét meglocsolhatjuk olajjal, ízlés kérdése.

Az elkészült focacciám 894 grammos lett így 100 grammjában 35,16 g szénhidrát van.

forrás: YouTube

Fokhagymás bazsalikomos grissini

Egyszer vendégségben kóstoltam grissinit mindenféle szuper mártogatósokkal együtt, igaz nem most volt már, de megtetszett az ötlet. Mivel a kezdeti ijesztő állapota után a kis bazsalikombokrom nagyon szépen növekszik, virgázik és még egy második cserépre valót is gyökereztettem belőle a kenyérrudacskák ideálisnak tűntek egy kisebb mennyiség felhasználására.

Korábban nem tartottam otthon fűszernövényeket, vagy ha igen, akkor csak nagyon ritkán használtam őket sütéshez, főzéshez, pedig nagyon megéri, mert teljesen más íze lesz a velük készült ételeknek. Csak sok napfényről és rengeteg vízről kell gondoskodni, és arról, hogy ha magról ültetjük, akkor ne hagyjuk a kíváncsi macska előtt, mert lelegeli a friss hajtásokat amint kibújnak a földből (true story).

Hozzávalók:

• 350 g tk búzaliszt (210 g CH)
• 150 g fehér kenyérliszt (106,5 g CH)
• 300 ml víz
• 2 tk só
• 25 g friss / 7 g szárított élesztő
• 1 marék friss bazsalikomlevél
• 2 nagy gerezd fokhagyma (17 g - 4,47 g CH)
• 4 ek olíva olaj

A bazsalikomleveleket megmosom és félreteszem száradni egy szűrőben.

A fokhagymát lereszelem és az olajon megfuttatom. Amíg hűl, a többi hozzávalót belemérem egy  tálba. A bazsalikomot apróra vágom és a fokhagymás olajjal együtt ezeket is a tálba teszem, majd bedagasztom a tésztát.

Kb. 1 óra kelesztés után átgyúrom és 1 cm vastagra nyújtom, nagyjából 20 x 30 cm-es lesz. Ezt derelyevágóval félbevágom, hogy két kb. 10 x 30 cm-es téglalapot kapjak és 1 cm-es csíkokra vágom a 10 cm-es oldala mentén. Minden darabot megsodrok úgy, hogy kb. 20 centis legyen és sütőpapíros tepsire sorakoztatom őket kis helyet hagyva köztük.

200 fokos sütőben 15 perc alatt megsütöm őket, kívül kicsit roppanósak, belül pedig puhák lesznek.

Nekem így elkészíve 611 g grissinim lett összesen, így 100 g-ban 52,53 g CH van.

Forrás: nosalty

Kakaós csiga blundel tésztából

Vannak receptek amikkel sokat harcolok, mire meg vagyok elégedve a végeredménnyel, ez a kakaós csiga is pontosan ilyen. Na nem azért, mert a blundel tészta annyira nehéz, azt már jól begyakoroltam. Volt, hogy az elromlott sütőben alig akart megsülni, volt, hogy nem nedvesítettem meg eléggé a tölteléket ami ezért jól kipotyogott az egyébként gyönyörű leveles tésztából és még más bakik is akadtak, előfordul az ilyen.

Most végre szépek és finomak is lettek, bár most valahogy a fotó nem állt össze. Majd legközelebb.

Hozzávalók 25-26 csigához:

A tésztához:

• 250 g hideg margarin
• 350 g tk búzaliszt (210 g CH)
• 140 g búza finomliszt (98 g CH)
• 10 g sikér
• 100 ml lm habtejszín
• 160 ml cukormentes mandulatej
• 12 g négyszeres erejű cukorgelyettesítő
• 25 g friss / 7 g szárított élesztő
• 1 tojás sárgája
• 1 ek házi vanília kivonat
• 5 g só

A töltelékhez:

• 45 g holland kakaópor (4 g CH)
• 22 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 40 g olvasztott margarin/víz

A liszteket és a sikért egy tálba mérjük, elkeverjük majd egy másik tálba átmérünk 100 g-ot. Ezt összegyúrjuk a margarinnal vigyázva, hogy ne melegítsük, vagy habosítsuk fel azt túlságosan. 20 g-ot mérjünk vissza a lisztekhez. A többi masszát egy sütőpapírra halmozzuk és a papír segítségével egy ellapított négyzetet formázunk, amit becsomagolva a hűtőbe teszünk, hogy visszadermedjen. 

A tészta többi hozzávalóját a lisztekhez mérjük és közepesen lágy tésztát dagasztunk belőle. Gombóccá formázzuk és a meglisztezett konyhapultra rakjuk. Éles késsel egy keresztet vágunk a közepére, hogy kelés közben kissé ellapuljon. Letakarva kb. 20 percig pihentetjük.
Ha nem simul ki teljesen a tészta felülete dagasztás közben letakarom, majd 5 perc után pár mozdulattal ismét átgyúrom és csak ezután vágom a keresztet a közepébe, majd 15-20 percig pihenetetem.

A megkelt tészta bevágások közötti négy sarkát a tenyerünkkel kifelé ellapítjuk úgy, mintha 4 szirmot készítenénk neki. Így a közepe magasabb marad, a négy kihúzott rész pedig vékonyabb lesz.

A hűtőbe tett margarint a tészta közepére helyezzük és a 4 szirmát egyenként az óramutató járásával megegyezően ráhajtjuk és eligazítjuk úgy, hogy mindenhol lefedje.

A tésztacsomagot téglalap alakúra nyújtjuk úgy, hogy először a margarint középről a sarkok felé kiütögetve dolgozunk a nyújtófával. Igyekezzünk sarkosan nyújtani, végül pedig a téglalap hosszabb oldala nézzen felénk.

A kinyújtott tészta először szimpla hajtást kap: gondolatban három részre osztjuk és a két oldalát középre hajtjuk.

Ezután elfordítjuk 90 fokkal és újra téglalapot nyújtunk belőle. Most dupla hajtást kap: gondolatban négy részre osztjuk és a közepéig hajtjuk vissza a két oldalát. Most az egyik oldalát ráhajtuk a másikra, mintha becsuknánk egy könyvet.

20 percig a hűtőben pihentetjük.

A pihentetett tésztán megismételjük a szimpla hajtást és újabb 20 percre hűtőbe tesszük.

A második hűtős pihentetés után a tésztából egy kb. 30x40 cm-es téglalapot nyújtunk. A rövidebb oldala nézzen felénk. Egyenletesen rákenjük az olvasztott margarint vagy vízzel is megspriccelhetjük. Nem kell nagyon vékonyan, de azért ne áztassuk el a tésztát. Ezután egyenletesen elterítjük az édesítős kakaót úgy, hogy a hozzánk közelebb eső végén egy-két centi szabadon maradjon. A tőlünk távolabb eső oldala felől kicsit szorosabban tekerjük fel. Ahogy a tekercs elejét felhajtottuk és picit lenyomtuk, mindig tekerjük rajta, majd húzzuk kicsit vissza. A tekercs vége kerüljön alulra. Vékonyan hintsük meg liszttel a tetejét és nyomjuk le, hogy könnyebben menjen a szeletelés. Éles késsel kb. egy centi vastagságú szeletekre vágjuk. A megformázott csigákat sütőpapíros tepsin kb. 30 percig kelesztjük. 3x3 fér el kényelmesen egymás mellett.

210 fokos gőzös sütőben alsó-felső sütéssel kb. 10 perc alatt sülnek készre.

A recept így elkészítve 312 g szénhidrátot tartalmaz. 26 csigával számolva egy csigában 12 g CH van.

Padlizsánkrém házi majonézzel

Nem is tudtam, hogy mennyire nagyon szeretem a padlizsánkrémet, amíg egyszer meg nem kóstoltam, ahogy a Párom Anyukája készíti. Mindig jó vastagon halmozom a kenyérre és sajnálom, amikor elfogy, legyen az két nap, vagy egy hét után.

Szerencsére nagyon egyszerű elkészíteni és a megsütött padlizsánt le is fagyaszthatjuk, így télen is bármikor az asztalra varázsolhatjuk.

A majonézt egy ideje már magunk készítjük hozzá. Nekem nincs bajom a tojás sárgája elfogasztásával és így nem is számolós, a cukormentes majonéz pedig még soha nem jött velem szembe a boltban, de elvileg azt is lehet kapni. Egyébként a majonézt akár a padlizsánkrémhez, akár máshoz fogyasztva nagyon jól feldobja, ha a só bors mellett egy teáskanál dijoni mustár is kerül bele.

Hozzávalók:

• 2 közepes padlizsán - 573 g
• kevés vörös-, vagy lilahagyma - nálam most 12 g lilahagyma (1,21 g CH)
• majonéz (2 tojás sárgája, étolaj)
• só
• bors

A padlizsánokat megmossuk és hosszában félbevágjuk. 200 fokos (nem előmelegített) sütőben kb. 40-45 perc alatt megsütjük és hagyjuk kihűlni.

A majonézhez két tojás sárgáját kézi habverővel kikeverjük annyi étolajjal, amennyit felvesz. Apránként, kis adagokban öntsük hozzá az olajat és gyors mozdulatokkal dolgozzunk. Szépen kivilágosodik és kifényesedik és olyan állaga is lesz, mint a bolti majonéznek.

A kihűlt padlizsánokat, a majonézt és kevés hagymát botmixerrel összeturmixoljuk, sóval, borssal ízlés szerint fűszerezzük.

Avokádós csokimousse pite

Az előző avokádós tortácskám sikerén felbuzdulva és mert maradt egy szép nagy avokádóm is, újabb receptek után néztem az interneten. Találtam avokádókrémeket, töltött avokádót, egyik ínycsiklandóbbnak tűnt, mint a másik, de a korábbi süti után inkább úgy döntöttem, hogy kipróbálom, milyen lehet az avokádós csokoládékrém. Pár éve nagyon felkapott volt, rengeteg blogon lehetett vele találkozni.

Jó döntés volt, mert ez a krém nekem sokkal jobban ízlik, mint az előző változat. Sokkal szebb a tartása, egy leheletnyit ki is lehet érezni belőle az avokádót, de mégis igazi csokiimádóknak való, erőteljes íze van. Ráadásul nem kell aggódni amiatt, hogy idővel bebarnul a krém.

De ami miatt igazán szuper ez a süti, hogy még a Párom is hajlandó volt megkóstolni, aki egyébként nem rajong a mindenféle összturmixolt krémekért.

Hozzávalók egy 18 cm-es formához:

A kekszes alaphoz:

• 60 g dió
• 50 g cukorstop háztartási keksz (39,12 g CH)
• 80 g hideg margarin
• 20 g holland kakaópor (1,78 g CH)
• 40 g xilit (24 g CH)
• 1/2 kk só

A mousse-hoz:

• 2 nagyobb érett avokádó - 340 g
• 50 g holland kakaópor (4,45 g CH)
• 50 g kókuszolaj vagy olvasztott margarin
• 22 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 1 ek vanília kivonat

A kekszalaphoz a diót a kekszet és a xilitet kávédarálóval ledaráljuk. Hozzáadjuk a kakaót és kevés sót, majd a margarinnal elmorzsoljuk és egy előkészített forma aljára nyomkodjuk. Úgy igazítsuk el, hogy a forma peremét is kb. 4 cm magasan beborítsuk.

A krémhez az avokádók húsát botmixerrel pürésítjük, majd beledolgozzuk a többi hozzávalót is.

Mielőtt felvágnánk a tortácskát, kb. 4-5 óráig pihentessük hűtőben.

Az egész süti így elkészítve 69,35 g szénhidrátot tartalmaz, 8 szeletre vágva egy szeletben 8,66 g CH van.

forrás: lovemylife

Avokádókrémes torta pisztáciával

Ezt a tortát tavaly kaptam a születésnapomra a munkahelyemen, az ideire pedig már én készítettem el magamnak. Az eredeti datolyás alsó réteget pisztáciás, mandulás kekszalapra cseréltem.
Amilyen egyszerű, annyira finom és dekoratív kis tortácska.

Hozzávalók egy 18 cm-es formához:

A kekszes alaphoz:

• 60 g cukorstop háztartási keksz (39,12 g CH)
• 100 g pisztácia és mandula vegyesen
• 40 g xilit (24 g CH)
• 95 g hideg margarin

A krémhez:

• 3 közepes érett avokádó (nálam 370 g)
• 40 g xilit (24 g CH)
• 30 g citromlé (1,98 g CH)

Az alaphoz késes aprítóban finomra darálom a kekszet, a magokat és a xilitet. Összedolgozom a margarinnal és egyenletesen kibálelem az előkészített tortaformába.

A krémhez az avokádók húsát összeturmixolom a citrom levével és a xilittel. A kekszes alapra simítom és kb. 4-5 órára hűtőbe teszem, mielőtt felvágnám.

Az egész torta így elkészítve 89,1 g szénhidrátot tartalmaz. Én 8 szeletre vágtam, így egy szeletben 11,13 g CH van.

Érdemes kisebb formában készíteni, mert több hűtőben töltött nap után bebarnulhat a krém.

forrás: peakshop.hu

Brokkolis-tökmagos szendvicskrém

Ezt a receptet egy diétás tanácsadáson hallottam már jó majdnem éve. Azelőtt nemsokkal tudtam meg, hogy laktózérzékeny is vagyok, így nem gondoltam, hogy lesz valami amit az esetleges kóstolók közül én is ki tudok próbálni, de nagy meglepetésemre különféle szendvicskrémeket próbálhattunk ki nyers zöldségekkel és korpovit keksszel, így én sem lógtam ki a sorból. Nagyon ötletes receptek voltak, ez a kedvencem:

Hozzávalók:

• 600 g brokkoli
• 100 g tökmag
• 2 ek olíva olaj
• só
• kakukkfű
• 1 kis gerezd fokhagyma - 5 g (1,32 g CH)

A brokkolit rózsáira szedjük és sós vízben puhára főzzük. Amikor kissé kihűlt, botmixerrel összeturmixoljuk a többi hozzávalóval együtt.

Gyömbéres keksz

Ezt a kekszet először ajándékba készítetettem és bár nem vagyok oda a gyömbérért (nagyon nem), még nekem is ízlett. Kicsit hozza a karácsonyi hangulatot még most nyáron is, egy kis dióval a tésztájában lehet, hogy Decemberben is sül majd egy adag.

Hozzávalók 35 db kekszhez:

• 150 g lágy margarin
• 100 g xilit (60 g CH)
• 1 tojás
• 3 tk reszelt gyömbér - nálam 50 g (8,89 g CH)
• 200 g tk búzaiszt (120 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35 g CH)
• 2 tk sütőpor
• 1 tk őrölt fahéj
• 1 tk őrölt/6 db egész szegfűszeg
• 1 csipet só

A margarint a xilittel habosra keverjük. Hozzáadjuk a tojást és a reszelt gyömbért is. Rámérjük a száraz hozzávalókat és gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Minimum egy óráig hűtőben pihentetjük, majd lisztezett felületen vékonyra nyújtjuk és egy 5 cm-es kiszúróval kiszaggatjuk.

A kekszeket sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk és 175 fokon kb. 10-12 perc alatt készre sütjük őket.

Az így elkészített kekszek összesen 223,89 g CH-t tartalmaznak. Egy darabban 6,4 g CH van.

Kovászlepényke - ötlet a kimaradt kovász felhasználására

Ha valaki kovászolásba kezd, akkor előbb-utóbb szembesül azzal a ténnyel, hogy a kovásza egy részétől időnként meg kell válnia etetéskor. (A kovászkészítés leírását lásd itt.)
Ez annyira nem borzasztó, mint hangzik, mert nem olyan számottevő mennyiség megy veszendőbe és lehet találni néhány módot arra, hogy megmentsük a nemkívánatos kovászrészt a kuka karmaitól. Előszöris bármilyen kelt tésztához hozzáadhatjuk még akkor is, ha az egész kovászolás elején járunk és nem olyan erős, hogy önállóan használjuk a sütéshez és meg kell támogatnunk élesztővel. Ez persze nem két perc, úgyhogy nem a legideálisabb.

Próbáltam belőle ropogóst is készíteni, de annyira nem jött be.

A következő ötletet egy videóban láttam, és eddig ez a kedvencem. Ránézésre egy amerikai palacsintához, vagy kis lepényhez hasonlít a legjobban:

Előmelegítünk egy serpenyőt és kevés olajat öntünk bele. Beleöntjük a kovászt és kör alakban elsimítjuk. A tetejét megszórhatjuk valamilyen maggal és zöldfűszerrel és lefedjük. Amikor az alja megsült megfordítjuk és a tetejét is átsütjük fedő alatt. Amikor elkészült, szórjuk meg sóval a tetejét. Maximum 10 perc az egész. Frissen a legfinomabb.

Én általában utóvacsorára eszem, amikor felszaporítom a kovászt, hogy másnap 2 kenyeret tudjak bedagasztani vele. Ha túl sok lenne, a maradékot elteszem a következő tízóraihoz.

Pásztor pite

Egyszer láttam, hogy Jamie Oliver hogy csinálja a pásztor pitét és nagyon megtetszett. Azóta már több főzőműsorban is megnéztem, és nagyon tetszik az étel, de a megvalósítása mindig elmaradt a krumplipüré miatt. Aztán, amikor nemrég a koleganőm mondta, hogy pásztor pitét készített és még a receptet is elküldte, akkor tudtam, hogy na most kipróbálom, ráadásul úgyis van itt egy hentes a közelünkben, ahol még sohasem vásároltam és marhát sem készítettem korábban.
Konklúzió: finom. Biztos, hogy ha püré lenne a tetején, az még sokat tenne hozzá, mert milyen jól néz már ki habzsákból kinyomva, vagy megmintázva és jó kis vajas, tejszínes íze lenne, de azért így sem utolsó.

Hozzávalók 4 személyre:

A raguhoz:

• 1 kis fej vöröshagyma (56 g - 4,48 g CH)
• 1 nagy gerezd fokhagyma (10 g - 2,6 g CH)
• 1 nagy sárgarépa (152 g - 12,16 g CH)
• 500 g darált marha lapocka
• 30 g paradicsompüré (3 g CH)
• 50 ml száraz vörösbor (1,5 g CH)
• 400 ml víz
• 100 g gyorsfagyasztott zöldborsó (9 g CH)
• olíva olaj
• só
• bors
• kakukkfű
• rozmaring
• 2 babérlevél

A tetejére:

• 850 g burgonya (170 g CH)
• kb. 30 g emmentáli sajt
• kb. 10 g margarin
• szerecsendió
• só

A meghámozott burgonyát feltettem sós vízben főni, közben pedig összeállítottam a húsos ragut.

A vöröshagymát kevés olajon üvegesre pároltam. A répát kicsit nagyobb kockákra vágtam, mint a borsó, és a hagymához adtam. Pár perc után beletettem a húst és a fokhagymát is. Amikor már a hús megpirult, hozzákevertem a lisztet és pár percig így főztem tovább. Ezután ráöntöttem a paradicsompürét, a bort és a vizet, majd  megfűszereztem.

Kb. 20 percig főztem közepes lángon, hogy besűrűsödjön. A borsót csak az utolsó 10 percben adtam hozzá.

A kész ragut egy kb. 20 x 25 cm-es hőálló edénybe öntötem. A megfőtt burgonyát vékonyabb szeletekre vágtam és egymásra fektetve a ragura pakoltam két rétegben. Mindkét réteget megszórtam kevés szerecsendióval és reszelt sajttal. A tetejére tettem kevés apróra kockázott margarint, hogy nehogy túlzottan kiszáradjon a burgonya és 200 fokon kb. 20 percig sütöttem.

Az egész étel összesen 202,74 g CH-t tartalmaz, így egy adagban 50,68 g CH van.

forrás: Street Kitchen

Kovászos kenyér tejföllel

Ezt a kenyeret tőlem szokatlanul sokszor elkészítettem a bejegyzés megírása előtt és mindig változtattam rajta valamit, hogy kicsit jobb legyen. Hajtott a lelkesedés, mert a párom azt mondta, hogy neki jobban ízlik, mint az alap kovászos kenyér, amit már megtaláltok a blogon itt.

Ha valaki még nem készített kovászos kenyeret, akkor mindenképpen az előző receptet ajánlom kipróbálásra és csak aztán ezt. Itt a tészta sokkal lágyabb, így nem olyan jó dagasztani - ragadósabb - és később is kicsit nehezebb kezelni, valamint az egyes lépések közt is többet kell várni. Ha van habkártyátok, azt is bevethetitek. Viszont cserében valamivel lágyabb az íze és puhább is, úgyhogy ha tehetitek, próbálkozzatok meg vele. 

Hozzávalók egy kb. 500 grammos kenyérhez:

• 220 g tk búzaliszt (132 g CH)
• 90 g BL80 kenyérliszt (63,9 g CH)
• 90 g érett tk kovász (27 g CH)
• 230 g víz
• 8 g só
• 25 g lm tejföl

A liszteket összegyúrjuk a vízzel és kb. fél óráig pihenni hagyjuk.

Mészítsünk magunk mellé egy alaposan kiolajozott tálat. Adjuk a kovászt és a tejfölt a tésztánkhoz és kezdjük el bedagasztani. Amikor már összeállt a tészta hozzáadjuk a sót is és így folytatjuk tovább. Csak a tálban dolgozzunk vele csípő mozdulatokkal, majd pofozzuk ki, mert elég lágy és kicsit ragadós is marad. A tál falától azért egyre jobban el fog válni. Amikor készen vagyunk, tegyük át a kiolajozott tálba és abban pihentessük lefedve.

45 percenként összesen 3-szor hajtsuk meg a tésztát. Mindig csak a tálban dolgozzunk vele. Fogjuk meg a tészta egyik szélét és húzzuk ki ameddig engedi magát, majd hajtsuk rá a tésztára. Ugyanezt ismételjük meg szemben, majd két oldalt is, tehát végül mind a négy oldalát kihúzuk és ráhajtjuk.

Az utolsó hajtás után 45 perccel tegyük ki a tésztát egy olajozott, vagy lisztezett felületre és formáljunk belőle gömböt. Ez még csak az előformázás. Fedjük le a tállal és kb. 15 perc múlva fomázzunk belőle cipót.

Lisztezzük meg a munkafelületet. Fordítsuk meg a tésztánkat és az ujjbegyeinkkel lapítsuk el. Teketjük fel, forgítsuk a tekercs végét felülre, majd kissé megint lapítsuk el az ujjbegyeinkkel. Most a rövidebb oldala felől tekerjük fel úgy, hogy a tekercs vége alulra kerüljön. Az ujjaink hegyét egymásra fektetjük úgy, hogy mindkét tenyerünk felénk nézzen. A tészta tőlünk távolabb eső oldala alá nyúlunk és lassan magunk felé húzzuk. Fordítunk rajta egy kicsit és megint magunk felé húzzuk. Ezt addig ismétljük, amíg egy feszes gombócot kapunk. Alaposan kilisztezett szakajtóba tesszük úgy, hogy a szép teteje kerüljön alulra.

Szobahőmérsékleten 2-3 óráig kelesztjük, vagy a hűtőben kb. 8 órát. Eddig a pontig elkészíthetjük késő délután, vagy estefelé és majd reggel sütjük ki, de ilyenkor a sütés előtt kb. fél órával vegyük ki a hűtőből.

A cipót fordítsuk rá egy sütőpapíros tepsire, szórjuk meg liszttel (csak az esztétikum miatt) és mélyen vágjuk be. 230 fokra előmelegített gőzős sütőben 10 percig sütjük, majd 215 fokon kb. 30 percig. Ha valaki edényt használ, kicsit később vegye vissza  hőmérsékletet.

A kész kenyeret rácson hűtsük ki.

Az én kenyerem most 550 g-os lett, így a szénhidráttartalma 40,52 g CH/100 g.

Spárgás baconös paradicsomos quiche

Már nagyon sokszor találkoztam mindenféle quiche-sel az interneten, úgyhogy előbb-utóbb itt volt az ideje, hogy én is készítsek egyet. A darált húsos pite tésztáját használtam hozzá, a töltelékbe pedig minden jóságot beleraktam, ami eszembe jutott.
Még tanulságot is sikerült leszűrnöm: ne vegyél a boltban spárgát, ha úgyis mész a piacra. Az már más kérdés, hogy maszk-szemüveg kombóban annyira nem élmény a piacozás, úgyhogy van, amit el is felejtettem venni.

Visszatérve a quiche-hez, attól féltem egy kicsit, hogy a baconnek az a része, amit elfed a tejszínes keverék nem fog megsülni, de szerencsére nem így lett. Nagyon kellemes lágy ízű kis étel lett belőle és nem utolsó sorban azt raksz bele, amit akarsz, tehát még maradék újrahasznosításra is kiváló lehet.

Hozzávalók egy 26 cm-es piteformához:

A tésztához:

• 150 g tk búzaliszt (90 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35 g CH)
• 150 g margarin
• 1/2 kk só

A töltelékhez:

• 200 ml lm habtejszín
• 3 tojás
• 90 g grana padano sajt reszelve
• 350 g megtisztított spárga
• 100 g szeletelt bacon
• 6 db koktélparadicsom
• 1 szál újhagyma (20 g - 0,94 g CH)
• só
• bors

Összeállítjuk a tésztát és minimum fél órára a hűtőbe tesszük, hogy kicsit visszaszilárduljon a margarin, de akár előző nap is előkészíthetjük.

A spárgát átmossuk és letörjük a fás végeit, majd kb 3 percig enyhén sós vízben előfőzzük, majd rögtön jéghideg vízbe szedjük át. Az alsó felüket tekerjük be baconnel.

A tésztát nyújtsuk ki és béleljük ki vele a kimargarinozott, kilisztezett formánkat. Az odalát se hagyjuk szabadon. Szurkáljuk meg villával és kb. 8 percig süssük vakon 190 fokos sütőben.
Ezalatt tejszít elkeverjük a tojásokkal és a sajt nagyobb részével. Tartsunk vissza annyit, amennyivel majd megszórjuk a pite tetejét sütés előtt. Sózzuk, borsozzuk, de figyeljünk arra, hogy a spárgához már adtunk sót és bacont is fogunk használni.

Öntsük a keveréket a tésztára és fektessük bele a spárgákat. Szórjuk meg a felkarikázott újhagymával, a paradicsomokat vágjuk félbe és lazán nyomjuk bele a keverékbe, végül szórjuk meg az egészet a félretett sajttal.

Nekem a 190 fokon kb. 40 perc alatt sült meg és az utolsó 5 percben már alsó-felső sütésre váltottam, hogy kicsit jobban piruljon a teteje.

Így elkészítve a quiche 125,94 g CH-t tartalmaz. Én 8 szeletre vágtam, így egy szeletben 15,74 g CH van.

Kovászos kakaós csiga

Kíváncsi voltam már, hogy milyen lehet kovászból mást is csinálni, mint kenyeret, ezért a hétvégén sort kerítettem erre a kakaós csigára Szabi a Pék receptje alapján. Azt gondoltam, hogy az eredeti recept önmagában remek, de attól tartottam kicsit, hogy az én verziómból mi sül ki, mert már lassan mindenmentes vonalon kezdek mozogni és szinte minden hozzávalón változtattam valamit. Azt nem mondom, hogy nem lehetne jobb is, de én nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel. Az ízén egyáltalán nem érzek semmi savanykásat a kovász miatt. A párom azt mondta, hogy lehetne kicsit édesebb a töltelék, de nekem az is pont megfelelő volt. Azért tettem xilitet a tésztába és eritritet a töltelékbe, mert ha csak eritritet használtam volna, akkor én biztosan kiéreztem volna a furcsa mellékízét.
A kenyerekhez képest - amiket már jóval többször sütöttem - nagyobb odafigyelést igényelt, úgyhogy jó kis egész napos program volt. :)

Hozzávalók 12 darabhoz:

A tésztához:

• 150 g érett tk kovász* (45 g CH)
• 370 ml kézmeleg laktózmentes habtejszín
• 1 egész tojás és 3 sárgája
• 100 g xilit (60 g CH)
• 490 g tk búzaliszt (294 g CH)
• 200 g búza finomliszt (140 g CH)
• 10 g búzasikér
• 9 g só
• 100 g lágy margarin

A töltelékhez:

• 50 g holland kakaópor (4,45 g CH)
• 120 g eritrit

A kenéshez:

• 1 egész tojás
• 1 cl lm habtejszín

Egy nagyobb tálban fakanállal elkeverjük a kovászt, a tejszínt és a tojásokat. A tálba mérjük a többi hozzávalót is a margarin kivételével és fakanállal elkeverjük, majd kézzel bedagasztjuk.

Kb. 30 perc után beledagasztjuk a margarint is.

Újabb 15 perc után lazán átgyúrjuk a tésztát. Ez nem egy újabb dagasztás, csak párszor átgyúrjuk. Ha valaki géppel gadaszt, ez elhagyható.

A tésztát kétszer hajtjuk meg 1-1 óra pihentetés után. Kinyújtuk és a két szélét középre hajtjuk, majd kicsit még rányújtunk és a rövidebb oldalai felől megismételjük ezt a hajtást.

Kb. 1,5 óra múlva megformázzuk a csigákat. Enyhén alálisztezünk és átlós mozdulatokkal egy kb. 40 x 60 cm-es tégalapot nyújtunk a tésztából. Mindig a közepe felől a sarkai felé mozgatjuk a nyújtófát.

A tésztát vízzel megspricceljük, vagy olvasztott margarinnal megkenjük, hogy rátapadjon a töltelék. Egyenletesen elosztjuk a "cukrozott" kakaót a tészta egész felületén és újból megspricceljük vízzel. Így a kakaó egy kicsit összeáll, és nem fog annyira kipotyogni, amikor felvágjuk a csigákat. A rövidebb oldala felől a közepéig tekerjük fel a tésztát. Először csak hajtsunk fel 1-2 centit belőle, majd kezdjük el nem túl lazán feltekerni. Mindig húzzunk egy kicsit a rajta és úgy tekerjük tovább. Ugyanezt ismételjük meg a másik oldallal is.

(Ha valaki nem dupla csigát készít, akkor hagyjon üresen 2-3 cm-t a tésztának azon a felén, amelyik kívülre kerül majd és a kakaós oldal felől kezdje a feltekerést.)

A kész tekercset forgítsuk fejjel lefelé, hogy a sima oldala kerüljön felülre és vágjuk 12 egyforma szeletre.

A csigákat egymástól kicsit távolabb helyezve sütőpapíros tepsire fektetjük és előbb az oldalukat, majd a tetejüket vékonyan lekenjük 1 egész tojás és egy löttyintésnyi tejszín keverékével. Kb 3 óráig kelesztjük ismét, közben a sütőt alsó-felső sütésen 230 fokra melegítjük elő.

A megkelt csigákat újra letojásozzuk. Amikor betesszük őket a sütőbe, rögtön 215 fokra állítjuk a hőmérsékletet és így sütjük kb. 15 percig. Ekkor a hőmérsékletet visszavesszük 205 fokra és hőlégkeverésen sütjük további 3-4 percig. Mivel nekem nincs hőlégkeverés a sütőmön, én 5 percig sütöttem az alacsonyabb hőfokon.

A megformázott csigákat a hűtőbe is tehetjük, ha nem akarjuk rögtön megsütni őket.

Ilyenkor csak takarjuk le őket egy sütőpapírral és majd akkor kenjük le először, ha kivettük a hűtőből és bekapcsoltuk a sütőt, másodjára pedig, mielőtt bemennének a sütőbe.

Az egész tészta így elkészítve összesen 543,45 g szénhidrátot tartalmaz, egy csiga 45 g-ot.

*A kovászt most ne hagyjuk olyan sokáig érni, mint egy kenyérnél, hogy ne legyen túl savanyú.

Kedvenc hajtogatott túrós pogácsánk

A páromnak már nagyon régóta ez a kedvenc pogácsareceptje, ezért hagyományos verzióban már többször kóstoltam. Csak idő kérdése volt, hogy mikor készítem el a teljes kiőrlésű változatot.
Több receptet is találtok a blogon, ha pogácsát kerestek. Ha olyat szeretnétek, aminek a belseje rendkívül puha és levegős, valamint remekül érezhető a rengeteg sajt, amit az elkészítés során beledolgozunk - főleg, ha egy markánsabb ízűt választunk -, akkor erre essen a választásotok. Nem mondom, hogy a többi pogácsám nem puha, de ez a sok sajttól és túrótól igazán különleges.

Hozzávalók 90 darabhoz:

• 400 g tk búzaliszt (240 g CH)
• 100 g búza finomliszt (70 g CH)
• 10 g sikér (elhagyható)
• 250 g margarin
• 1 tojás
• 250 g laktózmentes túró
• 200 g laktózmentes tejföl
• 100 g reszelt ementáli sajt (<0,1 g/100 g CH tartalmú)
• 40 g friss / 12 g szárított élesztő
• 3 kk só
• 200 g reszelt ementáli sajt a hajtogatáshoz és szóráshoz
• 1 egész tojás a lekenéshez

A tészta hozzávalóit alaposan összegyúrjuk. Nem baj, ha nem lesz tökéletesen sima és kicsit ragad, ez majd javulni fog a kelesztések alatt.

Fél óránként meghajtogatjuk, összesen háromszor. Ehhez kb. ujjnyi vastagra nyújtjuk és gondolatban három részre osztjuk. A középső részt vékonyan megszórjuk sajttal és ráhajtjuk az egyik oldalt. Ezt a  részt is megszórjuk sajttal, majd ráhajtjuk a harmadik oldalt. A tésztát megint háromba hajtjuk és visszarakjuk a tálba úgy, hogy a hajtás alulra kerüljön.

Az utolsó hajtogatás után fél órával kb. egy, másfél ujjnyi vastagságúra nyújtjuk a tésztát és egy 4 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. A pogácsák tetejét lekenjük egy egész tojással és megszórjuk sajttal. 200 fokon, alsó-felső sütéssel kb. 12 perc alatt sülnek készre.

Nekem a tészta még felvett 20 g tk búzalisztet, így összesen 322 g CH-t tartalmaz. Így egy darab pogácsában 3,58 g CH van.

Kovászos kenyér alaprecept

A net "összes" videóját és blogbejegyzését megnéztem és elolvastam ahhoz, hogy újra kovászos kenyeret süssek és szerencsére nagyon megérte. A cipóim egyre szebbek és emelett finomak is, valamint eddig úgy tűnik, hogy a kovászomat is sikerül életben tartanom. Kétségtelenül a legjobb forrás Szabi a Pék oldala volt. Egyszerre szűrődik át rajta a hatalmas szakértelem és tapasztalat, valamint az a mérhetetlen lelkesedés és önzetlenség amivel a tudását átadja másoknak.

Szakajtót is beszereztem, mert nem volt olyan tálam, ami szép gömbölyű formát adott volna a kenyeremnek. Így nem csak jellegzetes mintája és külalakja van a kenyérkéimnek, de még kicsit egyszerűbb is vele dolgozni.

Ha már így visszacsempésztem a mindennapjaimba a házi kenyeret, most már csak az a feladat, hogy ha minden visszatér a régi kerékvágásba, akkor is folytassam a kenyérsütést. Addig pedig lehet, hogy a kovászos péksüteményekkel is megpróbálkozok.

A kovászt a sütés előtti utosló etetéskor szaporítsuk fel. Én 50 g érett kovászt 100 g tk liszttel és 90 g vízzel etettem meg.

Hozzávalók két kb. 750 grammos veknihez:

• 650 g tk búzaliszt (390 g CH)
• 250 g BL 80 kenyérliszt (177,5 g CH)
• 640 g víz
• 180 g érett tk kovász (54 g CH)
• 21 g só

Ha valaki nem dolgozik ilyen sok teljes kiőrlésű liszttel, akkor kezdje az egészet az autolizálással. Gyúrja össze a lisztet és a vizet, de még ne dagassza ki és letakarva hagyja pihenni kb. fél óráig. Így majd könnyebb lesz dagasztani.

Ezután kezdődhet a dagasztás. Adjuk hozzá a kovászt a liszthez és a vízhez és csipő mozdulatokkal kezdjük összedolgozni. Amikor már majdnem olyan szépen összeállt, hogy kivehetnénk a tálból, adjuk hozzá a sót is és szükség esetén még egy kis vizet. Nekem általában kicsit több vizet vesz fel a tészta mint a fent megadott mennyiség.

Amikor már nem ragad annyira az edény falához, borítsuk a tésztát az enyhén lisztezett konyhapultra és ott dagasszuk tovább. Az egyik kezünkkel nyújtsuk el, majd gördítsük vissza, közben kicsit mindig forgassunk rajta. Amilyen meglepő elsőre, annyira jó, ha párszor az asztalhoz is csapjuk a tésztát. Ha gyorsan dolgozunk, egyáltalán nem fog leragadni.

Ha szép sima felületű tésztát dagasztottunk (ez kézzel kb. 10 perc is lehet), olajozzunk ki egy tálat és ebben pihentessük letakarva fél óráig. Összesen háromszor fogjuk meghajtogatni, közben igyekezzünk mindig finoman bánni vele. Minden hajtogatás után úgy tegyük vissza a tálba, hogy a hajtás alulra kerüljön.

Az első hajtogatásnál az enyhén lisztezett konyhapultra borítjuk és elkezdjük kihúzni mint a rétest. Nem kell olyan drasztikusan hatalmasra húzni, de azért igen szépen nyúlik majd. A két oldalát középre hajtjuk és a rövidebb oldala felől indulva feltekerjük.

Letakarva újabb fél órát pihentetjük.

A második hajtogatáshoz ismét borítsuk a konyhapultra és az ujjainkkal finoman nyomkodjuk ki belőle a levegőt. Ugyanúgy hajtsuk középre mindkét oldalát, de minden hajtás után nyomkodjuk meg kicsit. Ezután még egyszer ismételjük meg ezt a hajtást és pihentessük újabb fél órát.

Az utosó hajtáshoz már nem kell kivenni a tálból a tésztánkat. Fogjuk meg az egyik szélét és húzzuk meg, ameddig bírjuk, majd hajtsuk rá a tésztára. Ugyanezt ismételjük meg szemben, majd a tészta két oldalán is. Tehát mind a négy oldalát meghúzzuk és ráhajtjuk a tésztára. Most 1-3 óráig pihentessük.

Ha valaki két veknit készít, most kell kettévennie a tésztát. 

Kerek cipó formázásához a tésztát ujjbeggyel óvatosan ellapítjuk és finoman feltekerjük. Még egyszer ellapítjuk az ujjainkkal és a rövidebb oldala felől ismét feltekerjük. Így már kezd hasonlítani egy gömbre. A tésztát úgy tesszük az asztalra, hogy a tekercs vége alulra kerüljön. Az ujjaink hegyét egymásra fektetjük úgy, hogy mindkét tenyerünk felénk nézzen. A tészta tőlünk távolabb eső oldala alá nyúlunk és lassan magunk felé húzzuk. Fordítunk rajta egy kicsit és megint magunk felé húzzuk. Ezt addig ismétljük, amíg egy feszes gombócot kapunk.

Az így megformázott tésztát kilisztezett szakajtóba, vagy egy kilisztezett konyharuhával bélelt tálba tesszük úgy, hogy a csúnyább fele most felfelé nézzen. Első alkalommal ajánlatosabb kicsit több lisztet használni, hogy biztosan ne ragadjon bele. A tészta tetejét is szórjuk meg finoman liszttel és letakarva tegyük a hűtőbe min. 12 órára.

 A kelesztést foytathatjuk szobahőmérsékleten is, ha még aznap ki szeretnénk sütni a kenyerünket, de a hosszabb kelesztéssel több ízt tudunk adni a tésztának. Mellesleg az sem utosló szempont, hogy ha használjuk a hűtőt, a dagasztást és a hajtogatásokat megcsinálhatjuk délután, vagy estefelé, aztán másnap reggel frissen kisült kenyeret ehetünk.

Ha hűtőbe tettük a kenyerünket, attól függően, hogy mennyi időt töltött bent, vagyis mennyire tudott megkelni, jobb, ha nem a sütés előtt közvetlenül, hanem mondjuk fél-egy órával hamarabb vesszük ki, hogy kicsit magához térjen, temperálódjon. Szükség esetén ez az idő hosszabb is lehet.

A sütőt melegítsük elő 250 fokra és tegyünk be egy kis hőálló edényt is a sütő aljába.

A kenyeret borítsuk sütőpapíros tepsire és igény szerint szórjuk meg liszttel a tetejét. Vágjuk be mininmum egy nagy vágással, hogy sülés közben távozni tudjanak belőle a gázok és itt repedjen meg, majd spricceljük meg vízzel.

A sütőbe helyezett edénybe öntsünk vizet, hogy gőz képződhessen sütés közben. Így a kenyér héja nem fog idő előtt megkeményedni és szépen tud majd növekedni. Így tegyük be a cipónkat.

A hőmérsékletet kb. 15-20 perc után vegyük vissza 220 fokra és addig süssük a kenyeret, amíg szépen meg nem pirul, az alját megkopogtatva pedig szép kongó hangot ad, "visszakopog". Nálam összesen kb. 50 perc szokott lenni a teljes sütési idő. Rácson hűtsük ki.

Ha valakinek van vaslábasa/jénaija/római tálja az a sütő előmelegítésekor tegye azt is a sütőbe, hogy felforrósodjon. A már megformázott, sütőpapíron csücsülő cipót gyors a papírral együtt emelje át az edénybe és kb. 30 percig süsse lefedve 250 fokon, ezután vegye le a fedőt és vegye vissza a hőmérsékletet. Ilyenkor nem szükséges a kenyeret megspriccelni, vagy egy edényben vizet párologtatni a sütőben, mert a lezárt forró edény belsejében fog pára képződni. Ha esetleg nagyon pirulna, de az alja még nem jó, a sütést akár az edényből kivéve, a rácson is befejezhetjük.

Az így egyszerre elkészített két kenyerem összesen 1545 g-ot nyomott így 100 g kenyérben 40,23 g CH van.