Paul Hollywood bloomer-e

Ez a kenyér, hogy is mondjam... szerelem első látásra. Körülbelül egy hónapja, amikor este kapcsolgattam a TV-t a Paul Hollywood mindennapi kenyere (Paul Hollywood's Bread) c. műsorra tévedtem a TV paprikán. Akármennyire is szeretek főzős műsorokat nézni (nagyon szeretek), még soha nem volt egyetlen műsor sem, ami annyira lekötött volna mint ez. Az egész egy álom (már annak, aki szeret kenyeret sütni): ahogy és amiket magyaráz, ahogy a tésztával bánik és persze, amik kikerülnek a keze közül. Különböző kenyereket mutat be szerte a világból, és mindegyikhez javasol valamilyen ételt, vagy édességet. Ellátogat malomba, pékségekbe, de még egy kávézóba is és mindenhol végigkísérhetjük egy ottani ínyencség elkészítését. Őt látva az ember elhiszi, hogy tényleg gyerekjáték a kenyér készítés, és miért ne lenne az (ha az enyém nem is lesz olyan szép)? A műsor több része megtalálható a YouTube-on, a receptek (kis változtatásokkal) fent vannak a BBC oldalán és egy könyv is megjelent a műsorról, mindenkinek csak ajánlani tudom ezeket.

Én most a Bloomer-t készítettem el, azt hiszem ez volt a legelső kenyér a műsorban. Ez a britek hagyományos fehér kenyere, ebből adják el a legtöbbet. Persze nálam nem fehér, és mivel már sokadjára készítem, most magok is kerültek bele. Számomra egy kis pikantéria, hogy a kenyérben olíva olaj is van, amit egész halványan lehet érezni a kész kenyéren is. Nem morzsálódik, sokáig puha marad.

Hozzávalók:

• 500 g liszt (350 g tk. búzaliszt, 150 g félfehér kenyérliszt) - 319,67 g CH
• 10 g só
• 7 g szárított élesztő (én 25 g frisset használok)
• 320 ml hideg* víz
• 40 ml olíva olaj
• + liszt és olaj a dagasztáshoz
• + 1-1 ek szezám-, len- és napraforgómag (elhagyható)

Ha magokat is használunk, egy száraz serpenyőben pirítsuk meg őket és öntsük a tálba, amiben dolgozni fogunk.

Mérjük a tálba a liszteket és keverjük el a sóval. Készítsünk a közepébe kis mélyedést, öntsük bele az olajat és a víz 2/3-át, majd morzsoljuk rá az élesztőt. Mintha a kezünk kezünk lenne a robotgép keverőfeje, kezdjük el lassan összekeverni az egészet. Közben folyamatosan adjuk hozzá a vizet, lehet, hogy nem lesz szükségünk mindre. Addig csináljuk, amíg az összes liszt elválik a tál oldaláról is és egy lágy, kicsit ragacsos, durva tésztát kapunk.

Öntsünk kevés olajat a tiszta munkalapra, ezen kezdjük gyúrni a tésztát. Így a nem fog felvenni felesleges lisztet és nem lesz olyan száraz. Kb. 5-10 percig dagasszuk, amíg teljesen sima lesz és már nem ragad a kezünkhöz, vagy a munkalaphoz.

Kiolajozott kelesztőtálban a kétszeresére kelesztjük, nekem ez kb. 30 perc szokott lenni.

A megkelt tésztát lisztezett felületen formázzuk. Kiütögetjük belőle a levegőt, közben téglalap alakúra lapítva. Ujjainkkal a tőlünk távolabb eső vége alá nyúlva kissé szorosan feltekerjük. A széleit alágömbölyítjük és ügyelünk, hogy a tekercs vége alulra essen.

Sütőpapíros tepsire emeljük és lefedve ismét hagyjuk a duplájára kelni, közben a sütőt előmelegítjük 220 fokra és az alsó rácsra egy kisebb tepsiben, vagy tűzálló lábasban vizet teszünk be párologni, hogy gőzös sütőben süthessük meg a kenyerünket.

Mielőtt a sütőbe tennénk, enyhén permetezzük meg vízzel és szórjuk meg liszttel, a tetejét pedig ferdén vágjuk be minimum négy párhuzamos vonalban.

220 fokon 25 percig süssük, majd 200 fokon 10 percig és rácson hűtsük ki.

Az én kenyerem most 809 grammos lett, így a szénhidráttartalma 39,5 g CH / 100 g (de érdemes lemérni mindenkinek a sajátját is!).

Tipp: Az utóbbi időben két kenyeret készítek egyszerre, így nagyon picit máshogy sülnek. Amikor lejjebb veszem a sütési hőfokot kiveszem a sütő aljából a kis vízzel teli tepsit, amit a gőzösítés miatt használok és a kenyereket letakarom sütőpapírral. Így 10 perc múlva éppen készre sülnek, az aljukat megkopogtatva kongó hangot adnak.

Itt magokkal:

*Paul az mondja, hogy a kenyér annál finomabb, minél tovább és lassabban kel, ezért használ hideg vizet a legtöbb receptjében. Itt két órás kelesztési időket javasol, de ahhoz kevesebb élesztőt kellene használni, frissből pl. 15-20 grammot. Mivel azonban a receptben 7 gramm szárított szerepel, én ennél maradtam.