Almás-zabos kókuszgolyó

Ez a kókuszgolyó is annak a felbuzdulásomnak az eredménye, hogy megpróbálok egy olyan változatot elkészíteni, ami minél jobban hasonlít az eredetire, de azért én is megehetem. A császármorzsa mellé szerettem volna még valamivel kedveskedni a páromnak, amit én találok ki és örül majd neki. Együtt készítettük el, és láttam az arcán, hogy bizony nagyon nem erre számított, amikor kókuszgolyót ígértem neki. Szerintem ennél jobb "utánzat" nem igen fog kikerülni a kezeim közül, még a színe is egészen közelít, aminek nagyon örültem. A párom is finomnak találta, de egyáltalán nem tekinti kókuszgolyónak, mert mégsem az igazi, azt mondta: "almás". Egyszer már azt is el szeretném készíteni neki.

Hozzávalók 20 darabhoz:

• 100 g kókuszreszelék (6,4 g CH)
• 2 alma lereszelve (250 g - 17,5 g CH)
• 100 g lágy zabpehely (68,1 g CH)
• 25 g xilit (12,5 g CH)
• 6 g holland kakaópor (1,94 g CH)
• ízlés szerint őrölt fahéj és rumaroma

A hozzávalókat egy jól zárható ételhordóban, vagy egy tálban, mit aztán jól le tudunk fedni összekeverjük. A kókuszreszelékből kb. 75 g-nyit keverünk bele, a többit meghagyjuk a forgatáshoz. Egy éjszakára hűtőbe tesszük, hogy a zabpehely megszívja magát egy kicsit és jól összeálljon a masszánk.

Ezután kis gombócokat formázunk belőle és meghempergetjük a maradék kókuszreszelékben. Hűtőben eláll pár napig, még egy kicsit finomabb is lesz.

Tehetünk a közepébe meggyet is, de nekem sajnos nem volt itthon.

Összesen 106,4 g CH-t tartalmaz, darabonként 5,32 g-ot.

Bár ez sem az igazi kókuszgolyó, elég finom ahhoz, hogy megérje elkészíteni.

Forrás: nosalty.hu

Azóta már elkészítettem a "rendes" kókuszgolyót is. A receptért kattints ide.

Egyszerű graham kenyér

Ez a recept kísérletezés eredménye. Megunva a bolti kenyerek rossz minőségét, vagy magas árát úgy döntöttem, hogy én is süthetek magamnak kenyeret. Nem kis munka volt receptet találni, ami persze nem vált be 100 %-osan, úgyhogy változtanom kellett rajta. Az is egy kaland volt, hogy megtaláljam, hol lehet nemhogy olcsón, de egyáltalán kapni mindenféle alapanyagot is. Beruháztam egy tálra is, legalább annyi volt a rákészülés, mint maga a tényleges munka.

Az előző kenyerem is nagyon finom lett, de túl tömör, egy kicsit olyan érzésem volt nem sokkal az elfogyasztása után, mintha összeállt volna a gyomromban. Most lazítottam a tésztán, sokkal nagyobb és szebb is lett maga a kenyerem. Ennek lett egy kis hátulütője is, mert jénaiban sütöttem, eredetileg fedő alatt szerettem volna egy darabig, de olyan szép magas lett a kenyerem, hogy nem mertem használni.

Így egy kicsit omlósabb, levegősebb a tészta, kellemesebb fogyasztani.

Szeretnék később igazi kovászos kenyeret is készíteni, de időben ez sokkal hamarabb megvan, ami  azt hiszem, nem csak az én esetemben lényeges szempont.

Hozzávalók:

• 400 g graham liszt (240 g CH)
• 100 g búza finomliszt (75,4 g CH)
• 10 g (egy csapott evőkanál) búzasikér (ettől lesz szép magas a kenyerünk - 1,3 g CH)
• 1/2 ek só
• 300 ml langyos/meleg víz
• 25 g friss élesztő (2,45 g CH)

Az élesztőt belemorzsoljuk a vízbe és megvárjuk amíg feloldódik. Nyugodtan elkeverhetjük egy kanállal is.

A többi hozzávalót kimérjük egy nagyobb tálba, amiben majd a kenyerünket keleszteni szeretnénk. Hozzáöntjük az élesztős vizet és jól összegyúrjuk a tésztát. Letakarva (lehetőleg meleg helyen) 1,5 óráig kelesztjük.

Ezután egy kicsit átgyúrjuk a tésztát és cipót formázunk belőle. Egy jól kimargarinozott, kilisztezett jénai edénybe, vagy kenyérsütő formába tesszük. Én egy 18 cm átmérőjű kerek jénait használtam. Ebben is kelni hagyjuk egy kis ideig, kb. 15 percig. Tényleg nőni fog még picit.

A tetejét egy éles késsel bevagdaljuk, és vékonyan lekenjük vízzel. Hideg sütőbe tesszük, amit kb. 200 fokra állítunk be. Ha vagyunk olyan szerencsések, amilyenek én nem, akkor fedő alatt kb. 35 percig sütjük, amíg egy kicsit elkezd megpirulni az alja, majd anélkül további 15 percet, hogy egy kicsit megpiruljon a teteje.

Ha nem használunk fedőt, rakjunk a sütőbe egy hőálló edényben vizet, hogy párologjon amíg sül a kenyerünk. Ezalatt többször is kenjük le vékonyan vízzel, attól függően, hogy mennyire éget a sütőnk. Én 10-15 percenként javasolom. Összesen 50 percig süssük.

Amikor elkészült, borítsuk ki egy rácsra, hogy az alja is könnyen kihűlhessen, és ismét kenjük meg vékonyan vízzel.

Az én kenyerem 790 g-os lett, összesen 319,15 g CH-t tartalmaz. Ez 40,39 g-ot jelent 100 g-ra vonatkoztatva.

Megjegyzés:

Szerintem nagyon finom, megüti a jobb bolti kenyerek színvonalát.
Általában ezt az alapreceptet használom, de mindig máshogyan készítem el, még sosem sütöttem két ugyan olyan kenyeret. Változtatok a liszten, vagy többfélét is összekeverek, teszek bele különféle magvakat is.
Ma őt készítettem el: a BL55-ös mellett fele-fele arányban graham és teljes kiőrlésű rozslisztből, napraforgó-, len-, szezám- és tökmaggal. Eddig azt hiszem, ez lett a legfinomabb (meglep, hogy mennyire szeretem a graham lisztet), és végre ki mertem próbálni, hogy milyen, ha az ajándék jénaimban sütöm meg. :)

Mindenki próbálkozzon meg legalább egyszer az otthoni kenyérsütéssel, aki teheti, igazán érdekes kaland! :)