Töltött cukkini

Minden nyáron többször elgondolkozom rajta, hogy töltött cukkinit, vagy padlizsánt készítsek, de soha nem kerül rá sor. Ez a mostani alkalom kivétel volt, és csak sebtében dobtam össze, de nagyon örülök, hogy mindenkinek ízlett. A töltelékbe a szokásos rizs helyett köles került, mert amióta azt használtam egy rakott zöldbabhoz, nagyon megszerettem.

Hozzávalók 8 személyre:

• 2 kb. 5-600 grammos cukkini
• 100 g vöröshagyma (8,3 g CH)
• 2 gerezd fokhagyma (6 g - 1,58 g CH)
• 500 g darált sertéshús
• 100 g köles (70,6 g CH)
• 140 g sűrített paradicsom (konzerv)
• oregánó
• majoranna
• bazsalikom
• só
• bors
• pár csepp olíva olaj
• 4 ek tejföl
• 100 g trappista sajt

A kölest alaposan átmostam, kevés olajon megpirítottam, majd másfélszeres vízben pici sóval együtt megfőztem. Kicsit ropogósra hagytam, mert a hús és a cukkini is engedett még levet, ami pont elég volt neki.

A hagymát apróra kockáztam és kevés olajon megdinszteltem. Hozzáadtam a húst és hagytam, hogy kicsit megpiruljon. Sóztam, borsoztam, hozzáadtam a paradicsomot, majd mielőtt már majdnem elkészült a zöldfűszereket is.

A cukkinit félbevágtam, kikapartam a belsejét és egészen vékonyan megkentem olíva olajjal. Sütőpapíros tepsire fektettem és 200 fokos sütőben addig sütöttem, amíg elkezdett megpuhulni és levet engedett. Ekkor kivettem a sütőből és kiöntöttem a levét. A húst és a cukkinit összekevertem és egyenletesen elosztva a cukkinibe töltöttem. Mindegyik tetejére egészen vékonyan tejfölt kanalaztam és sajtot reszeltem rá, majd addig sütöttem, amíg a sajt szépen ráolvadt és kicsit megpirult.

Pár perc pihentetés után vágtam fel és tepsis sült burgonyával tálaltam.

Most nem mértem le a cukkinit (5 g CH/100g), az egyszerűség miatt úgy döntöttem, inkább nem számolok vele (az egyszerűség kedvéért, mert egyszerre három ételt főztem, még a fotókat is sietve készítettem).

A húsos-köleses ragu összesen 80,48 g CH-t tartalmaz, így egy személy adagjára 10 g CH jut.

Kölestorta (gluténmentes)

Vettem egy szakácskönyvet. Egyébként én is annak a híve vagyok, mint sokan mások, hogy felesleges szakácskönyvet vásárolni, mert korlátozott számú recept van benne, aminek a többségét lehet, hogy soha nem készítem el. Másrészről pedig ott az internet, ahol szinte mindent sec-perc megtalál az ember, esetleg még jobbakat is, mint egy könyvben. Nem utolsó sorban, IR-esként milyen szakácskönyv lenne jó nekem, aminek nem kell ugyanúgy átalakítanom az összes receptjét, mint az összes többit?

Ezzel a könyvvel pontosan emlékszem, hol találkoztam először (már lassan két éve), és azt is tudom, mennyire megtetszett. Mert ez egy olyan diabetikus süteményes-könyv, ami jó nekünk, legalábbis alapjaiban. A Diabetikus finomságok - nem csak cukorbetegeknek (Szalay Könyvek, 2013.) c. könyvecskéről beszélek. Javarészt egyszerű, bárki által elkészíthető recepteket tartalmaz, teljes kiőrlésű lisztet(bár nem mindig stimmel a 30/70 %-os arány), nyírfacukrot és steviát használ. Ez tetszett meg benne nagyon (amellett, hogy szép, és annyira nem is drága). Most, mikor legutóbb találkoztam vele bevásárlás közben, egyszerűen nem tudtam otthagyni, pedig egyáltalán nem volt betervezve. Igazából ez az első könyv, aminek az összes receptjét kedvem lenne szép sorban elkészíteni, persze a szokásos kisebb-nagyobb módosításokkal.

Hogy a mostani sütiről is írjak valamit, ez volt az a recept, ami annyira megtetszett (a köles miatt), hogy a Páromnak stikában ki kellett fényképeznie a könyvből a bolt közepén. Aztán tipródtam pár percet és inkább megvettem úgy, ahogy van. Ez is egy sity-suty összedobható finomság, nagyon kiadós, és ráadásul sokféleképp variálható.

Hozzávalók egy 23 cm-es formához:

• 200 g köles (143,2 g CH)
• 250 g túró
• 70 g xilit (42 g CH)
• 250 g házi vegyes gyümölcslekvár (25 g CH)
• 1 ek tejföl
• 1 tojás
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 közepes alma (130 g - 9,1 g CH)
• kb. 2 marék szeletelt mandula a tetejére

Először a kölest alaposan átmossuk, majd háromszoros mennyiségű vízben kevés sóval megfőzzük. Ha kihűlt, hozzákeverjük az áttört túrót, a tojás sárgáját, 100 g lekvárt, egy kanál tejfölt és a citromhéjat. A fehérjéből kemény habot verünk és a meghámozott, felkockázott almával együtt a masszába forgatjuk.

Az egészet egy előkészített tortaformába simítjuk. A tetejét megkenjük 150 g lekvárral és megszórjuk szeletelt mandulával.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 1 óra alatt sütjük készre, hogy a sütemény már ne rezegjen és a mandula szépen megpiruljon a tetején (az eredeti recept 35 percet ír).

Csak kihűlés után, esetleg langyosan szeleteljük fel, melegen nem fogjuk tudni szépen felvágni.

Az én tortám így elkészítve összesen 219,8 g szénhidrátot tartalmaz. 12 szeletre vágva egy szeletben 18,31 g van, 10 szeletre vágva pedig 21,98 g. (A bolti lekvároknak általában jóval magasabb a CH-tartalma.)

Mutatós (ezért készült sok fotó) és laktató tízórai, vagy uzsonna.

A tésztába keverhetünk bármilyen szezonális gyümölcsöt, vagy pirított diót, mogyorót, a lényeg, hogy ha gyümölcsöt is rakunk bele, a lekvár passzoljon hozzá.
Próbáljátok ki! :)

Rakott kígyóbab

Apa a rengeteg zöld- és méteres babot tett el télire, és jópár üveggel kaptam belőle. Eddig még nem nyúltam hozzá, mert a bablevesen (ami nem épp a kedvencem) kívül egyáltalán nem volt ötletem. Aztán a hétvégén eszembe jutott, hogy készíthetnék belőle valamilyen rakott ételt, mondjuk, mint a rakott karfiol, amihez zöldfűszeres húsos ragut főzök. Csak, hogy egy kicsit azért mégis feldobjam. Az ezen való nagy fejtörés közepén aztán szinte a semmiből jutott eszembe egy már kb. 2 éve megtalált és elfelejtett recept A Két Cica Konyhájától. Régen nagyon zseniálisnak és különlegesnek gondoltam (nincs ez másképp most sem), de éppen emiatt nem készítettem el sosem, mert akkor még nem tudtam mi fán terem az a barna basmati rizs, és mire jött a bab szezonja, megfeledkeztem a receptről. Na jó, most is kölessel készítettem el, mert most arra pörögtem rá, és bizony nagyszerű lett. Hatalmas, kiadós ebédet lehet belőle csapni! :)

Hozzávalók négy személyre:

• 200 g köles (141,2 g CH) / vagy barna basmati rizs
• 1 fej hagyma (110 g - 9,13 g CH)
• 3 gerezd fokhagyma (10 g - 2,63 g CH)
• 1 közepes paradicsom
• 500 g darált (sertés) hús
• 400 g kígyóbab (27,2 g CH)
• 300 ml tejföl
• 3 ek kókuszzsír
• 50 ml (száraz) fehérbor (2 g CH)
• só
• bors
• 1/2 csokor aprított petrezselyemzöld / szárított is lehet
• 2 ek szezámmag

Először a kölest készítjük el. Egy kis lábasban megolvasztjuk a kókuszzsírt és megdinszteljük rajta a hagymát. Ráöntjük a fehér bort, és hagyjuk, hogy elfőjjön az alkoholtartalma. Ezután alaposan belekeverjük a kölest, hogy a hagymás boros keverék átjárhassa és kevergetve pár percig pirítjuk. Felöntjük 600 ml vízzel (vagy zöldségalaplével) és puhára főzzük a kölest. Belekeverjük a petrezselyemzöldet és lefedve hagyjuk.

Ha friss babbal dolgozunk, egy lábasban forraljuk sós vizet és egy-két percig főzzük benne a babot, hogy kicsit megpuhuljon, majd szűrjük le. Ha üvegeset használunk, csak szűrjük le a levét.

A darált húst sózzuk, borsozzuk, majd belekeverjük a már elkészített kölest és a felkockázott paradicsomot.

A tejfölt enyhén sózzuk meg és keverjük ki a zúzott fokhagymagerezdekkel.

A húsos-köleses keverék felét terítsük el egy kb. 20 x 20 cm-es hőálló tálban. Ezen simítsuk el a tejfül felét, majd az előkészített babot. Ezután jöhet a húsos-köleses massza, majd a tejföl másik fele. A tetejét megszórjuk szezámmaggal és pár előzőleg félretett babbal díszítjük.

180 fokon süssük készre. Ha esetleg égetne a sütőnk hátulja, közben fordítsuk meg.

Az étel így elkészítve összesen 182,16 g CH-t tartalmaz, egy adag pedig 45,09 grammot.

Kölesmorzsa

Most megint egy csodás receptet hozok Az áfonya mámora blogról. Igyekszem nem elkészíteni a blog összes receptjét, mert mind annyira jó, de ezt most nem tudtam kihagyni. Mióta megszületett a fent belinkelt bejegyzés, azóta nagyon sokszor látom, hogy valaki ezt készíti, ezért már nagyon érett nálam is. Nem vagyok egy nagy császármorzsa "fan", eddig csak egyszer készítettem és nem nyűgözött le igazán. Nagyon émelygős volt és a zabkorpa, amivel akkor próbálkoztam, annyira nem akarta felvenni a tejet, hogy végül jócskán megpótoltam (nem tk.) búzadarával.

Viszont ez a recept úgy jó, ahogy van! :) Nagyon tetszik benne a köles (amivel eddig még nem dolgoztam, és külön örültem, hogy így kezdtem el), hogy kellemes citrom illat terjengett a konyhában sütés közben, amit annyira szeretek, és hogy még fagyasztható is. Már látom magam előtt, hogy egyszer-kétszer, ha nem lesz időm főzni, ehhez nyúlok majd. :)

Hozzávalók:

• 100 g köles (70,06 g CH)
• 80 g tk. tönkölybúza liszt (51,12 g CH)
• 40 g búza finomliszt (28,16 g CH)
• 60 g xilit
• 4 tojás
• 200 ml tejszín
• 1 citrom lereszelt héja
• vanília aroma
• kevés margarin a sütéshez
• csipet só

A kölest háromszoros vízben egy csipet sóval puhára főzzük, majd lefedve hagyjuk. Ezt akár előző nap is megcsinálhatjuk.

A liszteket egy nagyobb tálba mérjük és elkeverjük a tejszínnel és a tojások sárgájával, majd a kölessel, a citromhéjjal és a vanília aromával.

A tojások fehérjét egy csipet sóval és a cukorral laza habbá verjük, majd a köleses masszába forgatjuk.

Egy nagyobb serpenyőben margarint, vagy vajat olvasztunk. Beleöntjük a tésztát és egy tömegben pirítjuk (nem keverjük meg). Amikor az alja megpirult, sütőlapáttal feldaraboljuk és folyamatosan forgatva készre sütjük.

Én házi őszibarack lekvárral tálaltam.

Az összes morzsa így elkészítve 149,34 g CH-t tartalmaz.