Kakaós palacsinta vaníliás túrókrémmel

Ma nem volt kedvem "hagyományos" ebédet készíteni, picit meguntam a rizst, ezért találtam ki most ezt. Az első bejegyzésem óta nem sütöttem palacsintát, de persze ez nem pontosan ugyanaz a változat...

Hozzávalók kb. 17 db-hoz:

• 150 g zabpehelyliszt (106,95 g CH)
• 50 g tk. tönkölyliszt (31,95 g CH)
• 2 tojás
• 200 ml tej (8 g CH)
• 10 g holland kakaópor (3,24 g CH)
• 10 g xilit (5 g CH)
• szénsavas ásványvíz
• kevés napraforgó/kókuszolaj a tésztába és az első palacsinta megsütéséhez

A hozzávalókat habverővel jól elkeverjük. Kevés ásványvízzel hígítjuk, majd kis ideig pihentetjük, hogy besűrűsödjön (ezalatt elkészíthetjük a tölteléket). Újra ásványvízzel hígítjuk, majd forró serpenyőben kisütjük, ha szükséges, még közben még adhatunk hozzá.

 A töltelékhez vanília pudingot készítettem, amihez túrót kevertem. Most a házi változattal próbálkoztam meg, mert a diabetikus pudingpor valamiért sosem sűrűsödik be annyira, mint szeretném. Egyébként is, miért kell egy közönséges pudingporba cukrot rakni?

Mindenesetre ez a változat nagyon megéri:

Hozzávalók:

• 300 ml tej (12 g CH)
• vanília aroma
• 40 g xilit (20 g CH)
• 40 g tk. tönkölyliszt (25,26 g CH)
• 3 tojássárgája
• csipet só

A tejet, a cukrot és a vaníliát egy csipet sóval forralni kezdjük. Kiveszünk belőle egy merőkanálnyit, és megvárjuk, amíg langyosra hűl. Kézi habverővel jól elkeverjük benne a tojások sárgáját és a lisztet. Ha a többi tej felforrt, folyamatos kevergetés mellett hozzáöntjük és kis lángon sűrűre főzzük.

Félretesszük, és miután egy kissé kihűlt, 250 g áttört túrót keverünk bele. Ez persze elhagyható, de nagyon finom dióval is. Legszívesebben szamócát is forgattam volna bele, de picikét drága, én pedig éppen elég nagy bevásárlást rendeztem a héten.

Minden palacsintát kb. egy ek-nyival töltünk meg, így pont elég lesz, és már habzsolhatjuk is.

Egy palacsinta üresen 9,12 g CH-t tartalmaz, megtöltve kb. 12,49 g-ot.

Zebratorta

Már nagyon régen nem töltöttem fel receptet, a nemrég közzétett kenyér kivétel, mert az már régóta "érett". Hazautaztam, tanultam, mindig volt valamilyen elfoglaltságom. Ilyenkor elhanyagolom a konyhát; vagy nem főzök, vagy nem olyat, ami említést érdemelne. Most sem éppen bejegyzéseket kellene írogatnom, de addig úgy sem nyugszom, amíg el nem készülök vele, és mivel közeleg az államvizsga, nem hiszem, hogy túl gyakran frissülni fog a blog.

Megint csak úgy hirtelen dobtam össze valamit, vacsorára pedig rántott húst csináltam. Párszor már készítettem zebratortát, de sosem került fel ide. Először a régi tortaformámat használtam, amiben vagy odaégtek a dolgok, vagy nyersek maradtak, középút nem volt. Aztán ajándékba készítettem és egyáltalán nem volt diabetikus. Most megint előszedtem a receptet, átírtam egy kicsit, és itt is van. Valami mindig félresikerül ezzel a sütivel kapcsolatban, most nem tudtam szépen felverni a tojáshabot (életemben először) és nem is lett olyan szép csíkos, mint legutóbb, de "seráfütty", nagyon finom, bár egy kis vaníliaöntet, fagyi, vagy puding jól mutatna mellette. A vaníliás rész a rengeteg dió és teljes kiőrlésű liszt miatt nem olyan szép világos.

Hozzávalók egy 23 cm-es tortához (12 szelet):

• 4 tojás
• 150 g xilit, ebből 60 g házi vaníliás (90 g CH)
• 100 ml víz
• 200 g olvasztott margarin/kókuszzsír
• 180 g tk. búzaliszt (109,98 g CH)
• 60 g darált dió
• 60 g búza finomliszt (42,24 g CH)
• 10 g holland kakaópor (1,4 g CH)
• 1 tk fahéj - elhagyható
• fél citrom lereszelt héja - elhagyható
• 10 g sütőpor
• 1 csipet só

A margarint megolvasztjuk és félretesszük. Egy tálba kimérjük a liszteket, a diót és a sütőport.

A tojásokat szétválasztjuk: a fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük, a sárgáját pedig habosra keverjük a cukorral. Hozzáadjuk a vizet és a margarint, apránként beledolgozzuk a lisztes keveréket, majd óvatosan beleforgatjuk a tojáshabot.

Megfelezzük a tésztát, az egyik feléhez hozzáadjuk a fahéjat és a kakaót, a másikhoz pedig a citromhéjat. Az előkészített tortaforma közepére először két evőkanál vaníliás tésztát halmozunk, majd ennek a közepére két kakaósat. Ezt addig folytatjuk, amíg a keverékek el nem fogynak. Óvatosan megrázogatjuk a formát, hogy szépen elterüljön a massza, és 170 fokon kb. 40 perc alatt készre sütjük. Végezzünk tűpróbát!

Nekem ez volt az uzsonna is :)

A torta összesen 243,62 g CH-t tartalmaz, szeletenként 20,3 g-ot.

Tipp:

• Egyszer sütés előtt megszórtam a tetejét mandulapehellyel, nagyon szépen mutatott, de ültethetünk rá pár szem málnát is.
• A kész süti kitűnően fagyasztható, nálam ezért "vizsgaidőszak tízóraivá" avanzsált.

Rozskovászos graham kenyér

Már jó ideje kísérletezek a kovászos kenyérrel, de eddig vagy nem sikerült úgy, ahogy én szerettem volna, vagy olyan rosszak voltak a fényviszonyok, hogy nem tudtam fényképet készíteni róla. Nagyon régóta szeretném már megírni ezt a bejegyzést, és most végre meg is tehetem.
Már említettem, hogy a párom ösztönzött rá, hogy megpróbálkozzak a kovásszal is, hiszen mégiscsak abból készül az igazi kenyér. Eleinte ódzkodtam tőle, mert úgy tűnt, nagyon sok időt vesz el, és igencsak előre kell gondolkodni, mikor keverjük be a "szmötyit", hogy a sütés napjára épp jó legyen. Szerencsére pár alkalom után belerázódtam ebbe is, úgyhogy már egyáltalán nem megterhelő, éppen csak más, mint élesztővel dolgozni, és persze az eredmény sokkal jobb. :)
Jól ki kellett tapasztalni a dolog csínját-bínját, nem is teljesen egyformaképpen készítjük. Én nagyon szeretem a graham lisztet, úgyhogy nem tudok elszakadni tőle, de mégis a második együtt sütött kenyerünk volt a legfinomabb, azt hiszem, az teljes kiőrlésű búzaliszttel készült.

A kovászom sütés előtt

Egy poharas receptet használunk, de én megmértem a hozzávalókat, hogy nagyjából meg tudjam saccolni a CH-tartalmat. Egy 3 dl-es pohárral így néz ki a dolog:

• 2 pohár BL 112 félfehér kenyérliszt (320 g - 226,24 g CH)
• 1 pohár graham liszt (180 g - 108 g CH)
• 1 pohár tk rozsliszttel etetett érett kovász (350 g - 115,5 g CH)
• 1 pohár langyos víz (300 ml)
• fél ek só
• 20 g mag ízlés szt.

Először a liszteket, a sót és a magokat öntöm a tálba. A kovásznak csinálok egy kis mélyedést, és abba öntöm bele. Nagyjából összegyúrom, ahogy lehet, és a vizet apránként adom hozzá dagasztás közeben. Jó 10-15 percig el lehet vele szórakozni, elsőre meg is untam és jól elfáradtam, mire végeztem vele. Nem kell megijedni, ha a kezünkre ragad, hagyjuk jó lazára a tésztát (általában nem szükséges hozzá az összes víz), akkor fogja szépen megemelni a kovász.

Kenjük meg vékonyan olíva olajjal, hogy ne száradjon ki, mert bizony jó sokáig hagyjuk majd kelni, összesen hat órát. Először még a tálban hagyom letakarva, természetesen meleg helyen. Kb. három óra után (ez attól is függ, hogy éppen hogy van időm), átgyúrom (ahogy tudom, mert, ha nagyon laza a tészta, ez nem olyan egyszerű mutatvány). Megformázom, és a kimargarinozott-lisztezett jénaiba teszem. Bevagdalom a tetejét, ráteszem a fedőt, és újabb három órára magára hagyom.

Ezután megkenem a tetejét vízzel és berakom a sütőbe. Kb. 200 fokra állítom, de most sem melegítem elő. Összesen másfél óráig sütöm lefedve, közben fél óránként ránézek és megkenem vízzel, így azt is látom, hogy kell-e változtatnom a sütési időn. Ezután leveszem a fedőt. Az a jó, hogyha ilyenkor az alja már elkezd egy kicsit körben megpirulni. Megint megkenem vízzel és 15-20 percig sütöm, közben egyszer ránézek. Mivel minden kenyér más egy picit, ezek az időtartamok nincsenek kőbe vésve, olyan is előfordult már, hogy rácsra kellett tennem és megfordítanom, mert az alja sehogy sem akart megsülni.

Amikor késznek ítélem, egy rácsra teszem és ismét megkenem vízzel.

Nagyon sokáig friss marad, és ha elég lazára hagytuk a tésztát, szép lyukacsos és puha lesz. Konyharuhába bugyolálva kellene tárolni, de szükség esetén egy nagy zacskó is megteszi.

Az 1033 g-ra sikeredett kenyerem összesen kb. 449,74 g CH-t tartalmaz, ez 43,5/100 g.
Bár a joghurtos graham kenyér is megér egy misét, ez a legjobb kenyér, amit eddig készítettem :)

Még egy utolsó dolog: mivel ezek a kenyerek mindig egy kiló körül vannak, nem szeretném, hogy rám-romoljanak, ha esetleg túl lassan enném meg őket. Már nagyon sokszor hallottam, hogy van, aki lefagyasztja, korábban még nem próbáltam, de minden gond nélkül működik. Nem szeletelem fel, egyben fagyasztom le. Amikor előveszem, rácsra teszem, és hagyom, hogy magától olvadjon ki. Így akkor is rögtön van saját készítésű, friss kenyerem, ha elutazom, nem kell a boltban vennem, vagy magammal hurcolni egyet otthonról a vonaton.