Szilvalekváros bukta

Egy időben nagyon szerettem volna buktát sütni, de csak olyan recepteket találtam, amiben tört burgonya is van, mert attól lesz jó puha a tészta. Félre is raktam a projektet, amíg egyszer Keresztapa boldogan újságolta, hogy milyen finom buktát csinált. Rá is kérdeztem, hogy van-e benne krumpli, és NEM. El is kértem a receptet és egész addig lapult egy halom másik közt, míg nem én is vettem a Lild-ös szatmári szilvalekvárból, amit annyian dicsérnek. Adta magát, hogy buktába kerüljön.

Változtattam azért bőven a recepten, internetes nyomozást is folytattam a buktáról. Tudtátok, hogy a sárgájától puha lesz a tészta, a fehérfétől pedig kemény? Én nem. A királybúzaliszt is azért került a receptbe, hogy minél lágyabb legyen a tészta (persze használható tk búzaliszt is helyette). Szerintem finomabb lett, mint amikre gyerekkoromból emlékszem és nagyon-nagyon puha.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 7 g szárított / 25 g friss élesztő
• 190 g víz
• 180 g laktózmentes habtejszín
• 15 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 300 g teljes kiőrlésű búzaliszt (180 g CH)
• 100 g teljes kiőrlésű királybúza liszt (63,4 g CH)
• 100 g fehér kenyérliszt (71 g CH)
• 20 g búzasikér
• 1 mk só
• 2 tojás sárgája
• 1 citrom lereszelt héja - elhagyható
• 100 g margarin

A töltelékhez:

• 300 g szatmári szilvalekvár (150,6 g CH)

A kenéshez:

• 50 g margarin

A tészta hozzávalóit a margarin kivételével dagasztani kezdem. Amikor elkezd kisimulni, több adagban a margarint is beledolgozom. Letakarva kb. 15 percig pinetetem, majd lazán átgyúrom és ezután kb. 35 percig kelesztem.

A már megkelt tésztát 12 részre osztom és finom mozdulatokkal kigombócolom. Pihenni hagyom, amíg megolvasztom a margarint és alaposan kimargarinozok, kilisztezek egy 20x30 cm-es tepsit. A gombócokat négyzet alakúra lapítom, a két oldalukat picit vékonyabbra, mint a közepüket. A közepükre vízszintes csíkban egy kis evőkanálnyi lekvárt teszek. Picit ráhajtom a tészta két oldalát, majd a felső részt alulra hajtom és összenyomom az alsó részt, ahol nincs lekvár, hogy lezárjam. Ezután a lekváros részt az üres tésztarészre fordítom, és úgy teszem majd a tepsibe hogy a zárás alulra kelüljön. Segítség a formázáshoz a videóban kb. 3 percnél itt.

A buktákat szorosan egymás mellé sorakoztatom az előkészített tepsiben és a tetejüket lekenem margarinnal. Még kb. 20 percig kelni hagyom őket, amígelőmelegítem a sütőt 190 fokra.

Kb. 30 percig sütöm a buktákat, amíg a tetejük szépen megbarnul. Az utolsó 10 percben alsó-felső sütésre váltok (hőlégkeverésem nincs).

Amint kisülte,k ismét vékonyan megkenem őket olvasztott margarinnal. Csak 15-20 perc pihenés után veszem ki őket a tepsiből.

Így elkészítve egy bukta kb. 38,75 g CH-t tartalmaz.

Forrás: mindmegette

Rizskoch (rizsfelfújt) házi vanília kivonattal, kókusszal

Még soha nem ettem rizskochot, és normálisnak mondható tejberizst sem készítettem soha, úgyhogy kicsit túlizgultam ezt a rizsfelfújt dolgot. Tegnap csináltam egy próba-tejberizst is, hogy tudjam, azt hogy tudom kivitelezni barna rizsből, és annak kudarcából okulva szerintem egész jól összehoztam ezt a sütit. Amikor beleöntöttem a formába, akkor egy kicsit pánikba estem, hogy sülés közben majd ki fog mászni belőle, mert éppen tele lett, de szerencsére csak egy hajszálnyit emelkedett meg.
Magában fogyasztva nem túl édes, de egy kevés lekvárral épp tökéletes (nekem). Házi vanília kivonat és kevés kókuszreszelék is került bele, utóbbi csak azért, mert nagyon szeretem az ízét, nyugodtan kihagyható.

Hozzávalók egy 20 x 30 cm-es formához:

• 250 g barna rizs (193 g CH)
• 1 l víz
• 400 ml tejszín
• 35 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (140 g cukornak felel meg)
• 1/2 citrom lereszelt héja
• 2,5 ek vanília kivonat (recept itt)
• 40-50 g kókuszreszelék
• 5 egész tojás
• 50 g margarin
• 1 csipet só

Először a tejberizst készítsük el. Egy lábasban fedő alatt a vízzel együtt főzni kezdjük a rizst. Először felforraljuk, majd kis lángon időnként keverve elfőzzük róla a vizet. Amikor már kevés víz van rajta, hozzáadjuk a tejszínt is. Ne főzzük teljesen sűrűre, hígabb legyen, mint amilyennek a kész tejberizst szeretnénk, a tejszínes víz még jól lepje el. (Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, apránként adagoljuk a rizshez a folyadékot.)

Keverjük bele az édesítőt, a vanília kivonatot, a citromhéjat és a kókuszreszeléket, aztán lefedve hagyjuk kihűlni, ezalatt szépen be fog sűrűsödni (kb. 1-2 óra).

A tejberizst átszedjük egy tálba, amiben majd mindent össze tudunk vegyíteni és átkeverjük. A puha margarint a tojások sárgájával kihabosítjuk és hozzákeverjük. A fehérjéből egy csipet sóval kemény habot verünk, majd vigyázva, hogy ne törjön össze, ezt is beleforgatjuk.

A masszát sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük és 200 fokos sütőben 40 perc alatt aranybarnára sütjük. Ha a 40 perc letelte előtt már szép barna a teteje, takarjuk le egy sütőpapírral,

A sütőből kivéve hagyjuk kicsit hűlni, csak utána szeleteljük fel. "Porcukorral" megszórva, lekvárral, vaníliasodóval, fagylalttal is tálalhatjuk. Sütés előtt akár friss gyümölcsöt is szórhatunk a tetejére.

Az elkészült sütemény összesen 193 g CH-t tartalmaz. 24 szeletre vágva egy szeletben 8,04 g CH van.

Amikor készítettem, eszembe jutott egy hasonló recept a blogon, a kölestorta. Ha kíváncsi vagy rá, kattints ide.

Gesztenyekrémes keksztekercs

A kókusztekercs nekem annyira ízlett, hogy azon kezdtem el gondolkodni, nem lehetne-e valahogy máshogyan is elkészíteni. Feldobni valahogy, pl. egy másik krémmel. Így jutott eszembe a gesztenyés keksztekercs ötlete. Egy darabig nagyon büszke voltam magamra, hogy eszembe jutott valami eredeti, de aztán amikor (szakszóval) meggugliztam, rá kellett jönnöm, hogy most sem sikerült feltalálnom a spanyol viaszt. Azért mégis elkészítettem, mert nagyon foglalkoztatott, milyen lehet, és végül azt kell mondanom, hogy nekem ez sokkal jobban ízlik, mint a kókuszos elődje. :)

Hozzávalók egy tekercshez:

 A tésztához:

• 250 g házi sütésű háztartási keksz darálva - recept itt (118,75 g CH)
• 75 g margarin
• 16 g porrá őrölt DW 1:4 cukorhelyettesítő (65 g cukornak felel meg)
• 25 g darált dió
• 16 g cukrozatlan kakaópor (2,08 g CH)
• 1 ek sütőrum
• 65 g sárgabarack lekvár (18,18 g CH)

A töltelékhez:

• 150 g natúr gesztenyemassza (56,26 g CH)
• 20 g darált dió
• 70 g margarin
• 10 g porrá őrölt DW 1:4 cukorhelyettesítő (40 g cukornak felel meg)
• 2 tk sütőrum

A külsejére:

• darált dió

A tésztához a szárazanyagokat morzsoljuk el a margarinnal, majd adjuk hozzá a rumot és a lekvárt, és gyúrjuk össze. Kb. egy órára tegyük hűtőbe, hogy jobban összeálljon.

A gesztenyés krémhez egyszerűen csak fakanállal, vagy robotgéppel keverjük ki a hozzávalókat. Ezt a részt nem szükséges betenni a hűtőbe, de én beszoktam, mert szilárdabb krémmel könnyebben tudok dolgozni.

A munkalapra terítsünk le magunk elé egy akkora csík alufóliát,amin kinyújthatjuk a kekszes részt. Ha szükséges rakjunk egymásra két csíkot úgy, hogy hosszában félig fedjék egymást, így nagyobb felületet kapunk. Szórjuk meg darált dióval.

A kekszes részből formázzunk téglatest alakú tömböt és nyújtsuk ki kb. 3 mm vastagra úgy, hogy a hosszabb oldalával nézzen felénk. Egyenletesen kenjük meg a krémmel úgy, hogy a hosszanti oldalai mentén 1-1,5 cm-t szabadon hagyunk, majd a fólia segítségével óvatosan tekerjük fel. A kész tekercse görgető mozdulatokkal még formázhatjuk, végül pedig tekerjük be az alufóliába.

Minimum egy napig pihentessük a hűtőszekrényben, majd vékonyra szeletelve tálaljuk. Amikor kibontjuk az alufóliából, ha szükséges, még hempergessük meg darált dióban.

Az én kész tekercsem 720 grammos lett, így a szénhidráttartalma kb. 27,12g CH /100 g.

Próbáljátok ki, megéri! :)

Kókusztekercs főzött krémmel

Biztosan sokan már régóta ismeritek ezt a desszertet, de én csak kb. egy éve. Nagyon megtetszett, úgyhogy nekem is ki kellett fejlesztenem a saját, IR barát verziómat. Főzött krémmel töltöttem meg, mert azt hallottam és olvastam mindenhol, hogy a sima vajas krém sokkal édesebb, de nekem sem a legnagyobb kedvencem. Mivel ezért teljes kiőrlésű lisztet használtam hozzá, nem lett olyan szép fehér, mint egy hagyományos, vagy bolti tekercsnél. A fotó elég csalóka, mert rossz fényviszonyok között készült, de nagyjából visszaadja azt a halvány a vaj színénél egy árnyalattal sötétebb tónust, amilyen az én krémem.
Kicsit próbáltam lefaragni a tekercs szénhidráttartalmából is, mert az első változaté elég magas lett. Most sem ehetjük meg a fél rudat egyszerre, de egy picit azért talán többet.
Eléggé tartottam tőle, hogy milyen lesz ez a verzió, mert az előzővel nagyon megjártam, de most nem csak a külalakon sikerült javítani, hanem az ízét is jócskán felturbóztam. Csak azt sajnálom, hogy nem tudtam várni vele még egy kicsit, hogy megvágjam, mert akkor sokkal kontrasztosabb lenne a tészta és a krém.

A kész tekercs remekül fagyasztható.

Hozzávalók egy tekercshez:

A krémhez:

• 40 g tk. búzaliszt (24 g CH)
• 80 ml tejszín + víz keveréke
• vanília aroma, vagy 1 fél rúd vanília kikapart magjai
• 125 g lágy margarin
• 55 g xilit porrá őrölve (33 g CH)
• 40 g kókuszreszelék

A tésztához:

• 250 g házi sütésű háztartási keksz darálva - recept itt (118,75 g CH)
• 75 g margarin
• 16 g DW 1:4 cukorhelyettesítő porrá őrölve* (65 g cukornak felel meg)
• 25 g kókuszreszelék
• 16 g jó minőségű cukrozatlan kakaópor (2,08 g CH)
• 1-2 ek rum
• 65 g sárgabarack lekvár (nálam sajnos most bolti 18,18 g CH)

A külsejére:

• kókuszreszelék

Először a krémet készítsük el. Ehhez egy kis lában folyamatos kevergetés mellett főzzük sűrűre a tejszín és víz keverékét a liszttel és a vaníliával, majd hűtsük ki.

A margarint keverjük simára a xilittel. Lassanként dolgozzuk bele a főzött részt is, végül pedig a kókuszreszeléket. A kész krémet pihentessük hűtőben, a tekercs összeállításáig.

A tésztához a szárazanyagokat morzsoljuk el a margarinnal, majd adjuk hozzá a rumot és a lekvárt, és gyúrjuk össze. Kb. egy órára tegyük hűtőbe, hogy jobban összeálljon.

A munkalapra terítsünk le magunk elé egy akkora csík alufóliát, amin kinyújthatjuk a kekszes részt. Ha szükséges, két csíkot rakjunk egymásra úgy, hogy hosszában kb. félig fedjék egymást, így nagyobb felületet kapunk. Szórjuk meg kókuszreszelékkel.

A kekszes részből formázzunk egy téglatest alakú kis tömböt és nyújtsuk ki kb. 3 mm vastagságúra. A hosszabb oldalával nézzen felénk. Egyenletesen kenjük meg a krémmel úgy, hogy a hosszanti oldalain egy kb. 1-2 cm széles sávot szabadon hagyunk, de a rövidebbeket egészen a széléig beborítjuk a krémmel. A tőlünk távolabb eső hosszabb vége felől indulva a fólia segítségével tekerjük fel. A kész tekercset óvatosan görgetve még formázhatjuk, majd csomagoljuk be az alufóliába.

Legalább egy napig pihentessük a hűtőben, mielőtt megvágjuk. Amikor kibontjuk az alufólia-bundából, ha szükséges, még hempergessük meg kókuszreszelékben.

A kész tekercsem összesen 806 grammos lett, így 100 grammjában 24,32 g CH-t tartalmaz.

* Ennél a receptnél fontos, hogy az édesítőt, amit használunk (a krémhez és a tésztához is) porrá őröljük, vagy eleve por alakút vásároljunk, mert különben ropogni fog a fogunk alatt.

Meggylekvár pektinnel

Körülbelül fél éve agyalok azon, hogy csináljak olyan lekvárt, ami biztosan jól eláll, de nem tartalmaz cukrot, mert elméletileg minden dzsemfixben van cukor. Legalábbis abban van, amit én a legutóbbi alkalommal használtam.

Főztem már úgy lekvárt, hogy egy fél napig rotyogott a gázon, hogy ne kelljen bele tartósítószert rakni. Ebben az a negatívum, hogy mivel nagyon sűrűre kell főzni, magas lesz a CH-tartalma, ami nálam egyértelműen hátrány.

Most a pektinhez jutottam el, mint sűrítőanyaghoz, hogy ne kelljen hosszú órák alatt elfőznöm a gyümölcs nedvességtartalmának nagy részét, ezzel sűrítve a lekvárt. Így a lekvárom CH-tartalma alig lett magasabb, mint a gyümölcsé, és persze jóval több lett mennyiségre is. Ízre, állagra és színre kísértetiesen emlékeztet Apa meggylekvárjára, amit annyira szerettünk.

Hozzávalók:

• 5 kg magozott meggy
• 30 g pektin (kilónként 6 g)
• 80 ml folyékony édesítőszer (vagy kilónként 100-150 g cukornak megfelelő édesítőszer)

A kimagozott meggyet egy nagy fazékba mérjük, amiben majd a lekvárt főzzük és összeturmixoljuk. (Így jelentősen lerövidítjük a főzési időt. Elméletileg, ha előtte kiöblítjük a lábas alját hideg vízzel, megakadályozzuk, hogy leégjen a lekvárunk.)

Kis lángon főzni kezdjük, közben néhányszor átkavarjuk, hogy biztosan ne égjen le. Amikor kicsit már sűrűsödött, esetleg rotyogni is kezd, folyamatos kevergetés mellett (hogy ne legyen csomós) apránként hozzáadjuk a pektint. Felforraljuk és pár percig folyamatos kevergetés mellett forrni hagyjuk.

Ezután az előkészített üvegeket csordultig töltjük vele (picit púposodhat is a teteje) és jól lezárjuk őket. Száraz dunsztban, például nagy, vastag plédekbe bugyolálva hagyjuk kihűlni.

Ne várjuk, hogy főzés közben a pektin besűríti a lekvárunkat, ez majd kihűléskor fog megtörténni. Ennyi pektinnel inkább kanalazható dzsem, mint késsel kenhető lekvár lesz belőle. Nem sütésálló, ugyanis hőre ismét felhígul majd. Persze, ha picit sűrűbbre szeretnénk a lekvárunkat, növelhetjük a pektin mennyiségét (pl. kilónként 10 grammra).

Mivel nem került bele tartósítószer, ajánlatos kisebb üvegekbe tölteni, mert felbontás után nem áll el olyan sokáig.

Nekem az 5 kg meggyből összesen 4475 g lekvárom lett, így a szénhidráttartalma 12,29 g / 100 g.

Spirállinzer

A spirálkeksz receptjét még tavaly láttam meg a nosalty-n. Nagyon megtetszett, szerintem rém ötletes, és ha ügyes az ember, csodaszép kekszek kerülnek ki a kezei közül. Mindig halogattam a megsütését, egészen addig, amíg a Brioche-blogon újra rá nem akadtam. Most már nem tudtam kihagyni, az első adandó alkalommal elkészítettem, és TimCsi ötletét követve nem puszta kekszeket, hanem lekvárral összeragasztva "hagyományos" linzereket gyártottam. Eszméletlenül finomak és puhák, nem lehet kihagyni! :)
Az olyan sütik különösen kedvesek nekem, amikben már eleve van valami házi. Ebben saját dió, házilag darált zabpehely, xilitből készített vaníliás porcukor és házi lekvár van.

Hozzávalók kb. 40 linzerhez:

• 100 g tk. tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 75 g őrölt zabpehely (45 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,2 g CH)
• 50 g darált dió
• 25 g darált kókuszreszelék
• 80 g nyírfacukor (ebből 20 g házi vaníliás) (48 g CH)
• 200 g hideg margarin
• 1 tojás
• 1 citrom lereszelt héja
• 10 g holland kakaópor (1,4 g CH)
• 160 g csokoládés meggylekvár a ragasztáshoz (17,8 g CH)

A tésztához egy tálba kimérjük a liszteket, a diót, a kókuszt és a cukrot, aztán kézzel lazán összekeverjük. A margarint kis kockákra vágjuk és elmorzsoljuk vele, majd a tojással és a citromhéjjal gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. Kettéválasztjuk (hogy teljesen pontosak legyünk, használjuk a konyhai mérlegünket), és az egyik felébe beledolgozzuk a kakaóport.

Ha nagyon felmelegedett a tészta miközben dolgoztunk vele, kis ideig pihentessük hűvös helyen, vagy a hűtőben.

A két tésztadarabot külön-külön nyújtsuk egyenlő méretűre, kb. 20x40 cm-esre, majd fektessük őket egymásra (nálam az üres került alulra, a kakaós felülre). Egy kicsit még nyújtsuk át, majd a hosszabbik oldala mentén tekerjük fel. Csomagoljuk konyharuhába, vagy sütőpapírba és kb. két órára tegyük be a hűtőbe, vagy egy negyed órára a fagyasztóba.

Miután kicsomagoltuk a tésztánkat egy éles késsel vágjuk 3 mm-es korongokra. Ha nagyobb és laposabb korongokat szeretnénk, két sütőpapír közt egy kicsit még nyújtsunk rajtuk. Nekem összesen 78 korongom lett.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készülnek el. Figyeljünk, hogy ne piruljanak meg!

Amint kihűltek, tetszőlegesen választott lekvárral összeragasztjuk a korongokat. Én a tavaly eltett meggylekváromat használtam, és nem sajnáltam a kis sütiktől. ;)

Szerintem szépségesek lettek, meglepődtem, hogy a képeken milyen jól látszik a dió és a kókusz a kakaós részben. :)

Összesen 39 linzerem lett, így egy darabban kb. 5,42 g CH van.
Így elkészítve csak a tésztában összesen 193,5 g CH.

Tipp:

• A kókuszreszeléket pár kanál liszttel együtt kávédarálóban kicsit finomabbra őröltem, így sokkal homogénebb lett a tészta.

Kölestorta (gluténmentes)

Vettem egy szakácskönyvet. Egyébként én is annak a híve vagyok, mint sokan mások, hogy felesleges szakácskönyvet vásárolni, mert korlátozott számú recept van benne, aminek a többségét lehet, hogy soha nem készítem el. Másrészről pedig ott az internet, ahol szinte mindent sec-perc megtalál az ember, esetleg még jobbakat is, mint egy könyvben. Nem utolsó sorban, IR-esként milyen szakácskönyv lenne jó nekem, aminek nem kell ugyanúgy átalakítanom az összes receptjét, mint az összes többit?

Ezzel a könyvvel pontosan emlékszem, hol találkoztam először (már lassan két éve), és azt is tudom, mennyire megtetszett. Mert ez egy olyan diabetikus süteményes-könyv, ami jó nekünk, legalábbis alapjaiban. A Diabetikus finomságok - nem csak cukorbetegeknek (Szalay Könyvek, 2013.) c. könyvecskéről beszélek. Javarészt egyszerű, bárki által elkészíthető recepteket tartalmaz, teljes kiőrlésű lisztet(bár nem mindig stimmel a 30/70 %-os arány), nyírfacukrot és steviát használ. Ez tetszett meg benne nagyon (amellett, hogy szép, és annyira nem is drága). Most, mikor legutóbb találkoztam vele bevásárlás közben, egyszerűen nem tudtam otthagyni, pedig egyáltalán nem volt betervezve. Igazából ez az első könyv, aminek az összes receptjét kedvem lenne szép sorban elkészíteni, persze a szokásos kisebb-nagyobb módosításokkal.

Hogy a mostani sütiről is írjak valamit, ez volt az a recept, ami annyira megtetszett (a köles miatt), hogy a Páromnak stikában ki kellett fényképeznie a könyvből a bolt közepén. Aztán tipródtam pár percet és inkább megvettem úgy, ahogy van. Ez is egy sity-suty összedobható finomság, nagyon kiadós, és ráadásul sokféleképp variálható.

Hozzávalók egy 23 cm-es formához:

• 200 g köles (143,2 g CH)
• 250 g túró
• 70 g xilit (42 g CH)
• 250 g házi vegyes gyümölcslekvár (25 g CH)
• 1 ek tejföl
• 1 tojás
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 közepes alma (130 g - 9,1 g CH)
• kb. 2 marék szeletelt mandula a tetejére

Először a kölest alaposan átmossuk, majd háromszoros mennyiségű vízben kevés sóval megfőzzük. Ha kihűlt, hozzákeverjük az áttört túrót, a tojás sárgáját, 100 g lekvárt, egy kanál tejfölt és a citromhéjat. A fehérjéből kemény habot verünk és a meghámozott, felkockázott almával együtt a masszába forgatjuk.

Az egészet egy előkészített tortaformába simítjuk. A tetejét megkenjük 150 g lekvárral és megszórjuk szeletelt mandulával.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 1 óra alatt sütjük készre, hogy a sütemény már ne rezegjen és a mandula szépen megpiruljon a tetején (az eredeti recept 35 percet ír).

Csak kihűlés után, esetleg langyosan szeleteljük fel, melegen nem fogjuk tudni szépen felvágni.

Az én tortám így elkészítve összesen 219,8 g szénhidrátot tartalmaz. 12 szeletre vágva egy szeletben 18,31 g van, 10 szeletre vágva pedig 21,98 g. (A bolti lekvároknak általában jóval magasabb a CH-tartalma.)

Mutatós (ezért készült sok fotó) és laktató tízórai, vagy uzsonna.

A tésztába keverhetünk bármilyen szezonális gyümölcsöt, vagy pirított diót, mogyorót, a lényeg, hogy ha gyümölcsöt is rakunk bele, a lekvár passzoljon hozzá.
Próbáljátok ki! :)

Kókuszos linzer

Már nagyjából egy hónapja kitaláltam, hogy idén Karácsonykor ezt a süteményt készítem el. Még a diós linzer után elkezdtem azon morfondírozni, hogy milyen lehetne kókusszal, amit nagyon-nagyon szeretek. Aztán, amikor megkaptam a lehetőséget a 69. VKF! lebonyolítására, ismét eszembe jutott ez az ötlet. Először ugyanis a  kókuszt szerettem volna témának, készítettem is belőle egy pitét, de aztán a Trükkös tészták mellett döntöttem. Ez a süti azonban tökéletesen eleget tesz mindkét témának, így "a kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt". :)
Nagyjából így jött az ötlet, nálunk otthon a linzer nem kimondottan karácsonyi sütemény. Kíváncsiságból most szerettem volna kipróbálni egy új linzer-tésztát, aminek az alapreceptjét Az áfonya mámorától kölcsönöztem.

Hozzávalók kb. 70 darabhoz:

• 100 g tk. tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 75 g őrölt zabpehely (45 g CH)
• 50 g búza finomliszt (37,7 g CH)
• 75 g kókuszreszelék
• 200 g hideg margarin
• 80 g xilit (48 g CH)
• 1 egész tojás
• 1 citrom lereszelt héja
• vanília aroma
• az összeállításhoz 170 g csokoládés meggylekvár (19,94 g CH)

A tészta összeállításához először kimérjük egy tálba a liszteket és a kókuszreszeléket. A hideg margarint felkockázzuk, és elmorzsoljuk a lisztekkel. A többi hozzávalót is a tálba mérjük, majd gyors mozdulatokkal, hogy a margarin ne melegedjen fel összegyúrjuk. Minimum egy óráig a hűtőben pihentetjük, de akár 3 - 4 nappal a sütés előtt is összeállíthatjuk. Ilyenkor a kiszúrás előtt kb. 1 órával vegyük ki a hűtőből.

Lisztezett deszkán kb. 2-3 mm vastagságúra nyújtjuk és tetszőleges kiszúró formával kiszúrjuk (az enyém 4 cm átmérőjű volt).

180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapíros tepsin kb. 10 perc alatt készre sütjük, vigyázzunk, hogy ne piruljanak meg.

Kihűlés után egy teli és egy lyukas korongot kb. 1/3 tk lekvárral összeragasztunk.

A diós linzerekhez sütés előtt a tészta tetejét kenjük meg tojásfehérjével és mártsuk darált dióba.

Egy éjszaka pihentetés után a tészta szépen megpuhul, ekkor az igazán finom!

A recept összesen 214,54 g CH-t tartalmaz. Nekem 77 db linzerem lett, így egy darabra kb. 2,78 g CH jut.

Tipp:

• Ha a kókuszreszeléket kávédarálóban kicsit finomra daráljuk, homogénebb lesz a tészta állaga.

Keksz bomba (kókuszgolyó)

Nálunk keksz bombának hívják és nagyon szeretjük! Amikor kicsik voltunk, Karácsonyra mindig a raffaello golyóval egyszerre csináltuk Anyával és az Öcsémmel. Hempergettük a kókuszreszelékben, jó ragacsosak voltunk, és egyet-egyet megettünk. Nagyon élveztük. Aztán persze hasfájásig ettük, vagy amíg el nem fogyott. Mindenki nagyon szerette.

Egyedül eddig csak egyszer csináltam, nagyon fura volt - most is az -, mert közös programnak szoktam meg, amiből nagyon kevés volt. És a keksz bomba is kevés lett, akkor jöttem rá, hogy mindig legalább kétszeres adagot csináltunk. :)

Most reformosítottam először (ezért csak fél adag lett), évfordulós finomságnak szántam, mert a Párom nagyon szereti. Időről időre felemlegeti, és mivel ők teljesen máshogy készítik, szerettem volna megmutatni, hogy nálunk otthon milyen. Ízlik neki. :)

Hozzávalók:

• 300 g darált saját sütésű háztartási keksz (143,13 g CH)
• 100 g darált dió
• 35 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő porrá őrölve
• 20 g holland kakópor (2,5 g CH)
• 80 g házi sárgabarack lekvár (9,6 g CH)
• 60 ml lm habtejszín
• 3-4 ek kókuszolaj
• 2 tk rumaroma
• magozott meggy (nálam most 70 g - 7,7 g CH)
• kókuszreszelék a hempergetéshez

A saját keksz helyett használhatunk tk korpovitot, vagy cukorstop háztartási kekszet is - az édesítő mennyiségén lehet, hogy válzotatnunk kell miatta.

A hozzávalókat a meggy és a kókuszreszelék kivételével összegyúrjuk. A tejszíből egy kicsit visszatartunk és csak akkor adjuk hozzá, ha nem áll össze megfelelően a massza. Ha szükséges, adhatunk hozzá több lekvárt, vagy tejszínt.

Kisebb darabokat tépünk belőle. A tenyerünkön ellapítjuk, egy szem meggyet ültetünk a közepére és golyókká formázzuk, majd meghempergetjük a kókuszreszelékben.

Min. egy órát pihentessük a hűtőben fogyasztás előtt. Ha vendégeket várunk, előző nap is elkészíthetjük.

A recept így összesen 162,93 g szénhidrátot tartalmaz.

Nekem 18 kókuszgolyóm lett - elég nagyokat csinálok -, így egy darabban kb. 9,05 g CH van.
Biztosan senki nem csinál majd pont ugyanakkora és így ugyanannyi golyót mint én, de azért a fenti CH mennyiség mégis valamennyire irányadó lehet. 

Kókuszos pite

Erre a sütire akkor bukkantam rá, amikor a 69. VKF! kiírásán gondolkoztam. Először a kókuszt szerettem volna választani, mert nagyon szeretem, de már régen sütöttem valami igazán jó sütit belőle. Aztán a témát elvetettem, mert egy másik játékban már felmerült, és mivel sokan abban is részt szoktak venni, nekik ismétlés lett volna.
A süti viszont megmaradt. Bevallom, nagyon szkeptikus voltam, nem tudtam elképzelni, hogy ebből valami jó fog kisülni, én lepődtem meg rajta a legjobban, milyen finom. A másik, még nagyobb meglepetés pedig az volt, hogy a Páromnak mennyire ízlik! Amikor kérte, hogy hozzak még neki, csak pislogtam rá nagyokat, mert meg szokta kóstolni amit készítek, de csak ritkán tetszik neki igazán. Amikor raffaello golyót csináltam és nagy lelkesen vittem neki, valahogy mindig sikerült ügyesen kibújnia a kóstolás alól. :)
Úgyhogy ez most egy remek kis süti lett, és ráadásul pofon egyszerű!

Hozzávalók egy kb. 20 x 30 cm-es tepsihez (24 szelet):

A tésztához:

• 120 g tk. tönköly liszt (76,68 g CH)
• 50 g zabpehely liszt (34,05 g CH)
• 50 g búza finomliszt (37,7 g CH)
• 180 g margarin
• 1 csipet só
• 3-4 ek tejföl

A töltelékhez:

• 150 g kókuszreszelék
• 110 g xilit (66 g CH)
• 5 tojás
• vanília aroma
• csipet só
• 80 g csokoládés meggylekvár (8,9 g CH)

A tésztához a liszteket elmorzsoljuk a margarinnal, majd a csipet sóval tésztává gyúrjuk. Ha nem állna össze, tegyünk bele tejfölt (én három evőkanállal használtam fel). Hűtőben pihentessük.

A kókuszos krémhez válasszuk szét a tojásokat. A fehérjéből egy cs. sóval robotgéppel kezdjünk habot verni. Amikor már kezd keményedni, apránként adagoljuk hozzá a cukrot, majd egyesével a tojások sárgáját és adjuk hozzá a vanília aromát is. Ezután egy fakanállal óvatosan forgassuk bele a kókuszreszeléket.

A sütőt melegítsük elő 180 fokra és állítsuk össze a süteményt.

Ehhez a tepsit béleljük ki sütőpapírral. A tésztát osszuk két részre, és az egyik felét nyújtsuk ki akkorára, hogy pont lefedje a tepsi alját és tegyük is bele. Ezt kenjük meg lekvárral, majd öntsük rá a kókusz-krémet. A másik tésztalapot is nyújtsuk ki és helyezzük a tetejére, majd egy kés hegyével, vagy villával szurkáljuk meg, hogy a pára sütés közben távozni tudjon.

Az előmelegített sütőben 20 perc alatt süssük szép zsemle-színűre.

Az egész sütemény 223,33 g CH-t tartalmaz, egy szelet pedig 9,3 g-ot.

Forrás: Olajbogyó

Sárga ringlószilva lekvár (tartósítószer mentes)

Ha valaki figyelemmel követi a blog bejegyzéseit, akkor emlékszik rá, hogy ezt a lekvárt aznap főztük Apával, amikor a kakaós csigákat készítettem. Ő már több lekvárt is készített tartósítószer nélkül, és volt, amelyikbe hozzáadott cukor sem került. Nekem az őszibarack és a vörös szilva voltak a kedvenceim, az előbbinek olyan volt az íze, mintha frissen a fáról ettem volna. Ha van hátulütőjük, akkor talán az, hogy ajánlatos kisebb üvegekben eltenni őket, mert tartósítószer nélkül a felbontás után hamarabb megromlanak.

Ezt a ringló lekvárt nagyon sokáig főztük, azért is lett ennyire sötét a színe a gyümölcshöz képest. Mivel nincs benne csak szilva, és egy kevés édesítő (az is ízlés szerint) itt nem is annyira a mennyiségek a fontosak, hanem ez elkészítés módja. Persze a CH tartalom miatt mindent gondosan lemértem, és le is írom.

Hozzávalók:

• sárga ringló szilva (7396 g)
• folyékony édesítőszer (30 ml)

A szilvát átmostuk és kimagoztuk, majd egy nagy fazékban kicsit összeturmixoltuk, hogy könnyebben megfőjön. Ezután lassú tűzön főzni kezdtük. Kb. negyed óránként meg kellett keverni, de volt, amikor "szépen lassan átforgatta magát" - ahogy Apa mondta. Akkor jó, ha mindig rotyog, "pötyörög" egy kicsit. Idő közben lassan besűrűsödik, ahogy elfő belőle a víz, akkor jó, amikor "köpködni kezd". Mi több, mint 12 órán át főztük, ezalatt közel a felére csökkent a térfogata. 

A főzés végén megkóstoltuk és egy kevés édesítőszert kevertünk bele.

Ezután az előkészített üvegekbe töltöttük úgy, hogy mind színültig legyen, majd Apa jó szorosan lezárta őket. Az üvegeket szorosan egymás mellé rendezve bebugyoláltuk két nagy, vastag plédbe, így hagytuk teljesen kihűlni.

Az elkészült lekvár összesen 4047 g-ot nyomott, így a szénhidráttartalma 24,56/100 g. Azért főztük ilyen sűrűre, hogy ne legyen szükség tartósítószerre, és mégis jól elálljon.

Csokoládés meggylekvár

Ez a lekvár már két napja készült, de csak most volt időm megírni róla a bejegyzést. Mama mondta, hogy a sógornőjével csináltak csokis lekvárt. Egy Tibi csoki kell három kiló meggyhez és nagyon finom, majd csinálunk nekem is. Én megígértem, hogy segítek amiben tudok, csak szóljon. Ebből az lett, hogy szombat reggel, amikor a zabkekszeimet sütöttem, megjelent három tasak dzsemfixszel és egy tábla csokival. Mondtam neki, hogy várjon, segítek, de mire mindennel kész lettem, már leszedte és át is mosta a meggyet, még az üvegeket is előkészítette, én már csak a "munka" többi részében tudtam segédkezni.

Végül csodálatosan finom lett, nem is gondoltam volna. A képeken látható üvegeket már én töltöttem meg, miután Mama elment nekiálltam még egy adagnak. Meglepett, milyen gyorsan elkészültem vele, mert összesen négy órámba telt onnantól kezdve, hogy leszedtem a meggyet, egészen addig, hogy eltakarítottam a romokat. Milyen meglepő, ez az adag már nem ízlik úgy, mint a közösen főzött, de remélem megmarad minden egyes üveg, mert ez volt az első alkalom, hogy egyedül készítettem lekvárt.
Erről is azt gondolom, mint a süteményekről, vagy a kenyérről, a házi messze felülmúlja a boltit, jövőre vaníliásat szeretnék készíteni.

Hozzávalók:

• 3,5 kg magozott meggy (385 g CH)
• 100 g 74% kakaótartalmú étcsokoládé (29,4 g CH)
• 2 tk rumaroma
• 3 csomag Dr. Oetker Dzsemfix Szuper
• 60 ml folyékony édesítőszer

A kimagozott meggyet leturmixoljuk. Beletesszük a darabokra tördelt étcsokoládét a rumaromát és a dzsemfixet. Folyamatos kevergetés mellett felforraljuk, majd még mindig folyamatosan kevergetve pár percig zubogva forrni hagyjuk. A tűzről levéve belekeverjük az édesítőszert és az előkészített befőttes üvegekbe adagoljuk. Az üvegeket jó szorosan lezárjuk és legalább 5 percre a fejük tetejére állítjuk.
Miután kihűlt, már fogyasztható is.

Ebből a mennyiségből összesen 3720 g lekvár lett, így a szénhidráttartalma 11,13/100 g.

Diós linzer

Már jóval korábban szerettem volna megsütni ezt a süteményt, de nem adódott rá alkalom. Végül most is csak magamnak készítettem el, de nem hiszem, hogy olyan hosszú életű lesz, mert annyira finom. Most is Mama receptjét használtam, mint az ishlernél. A dió miatt szerintem egy kicsit olyan, mintha szeplősek lennének, talán nem mindenki szerint olyan szép, de az ízéből nem vesz el semmit, csak hozzáad. A lapok közé Jutka néni baracklekvárja került, úgyhogy ez megint egy "otthonos" süti, most egy kicsit honvágyam is van.

Jó sok macera volt vele, azt hiszem, még több mint az ishlerrel. A tészta folyamatosan odaragadt az asztallaphoz (igen, itt asztallap van, nem nyújtódeszka), el is határoztam, hogy egyhamar nem fogok vele újra vesződni, de addig is lelkesem majszolgatom a munkám gyümölcsét. :)

Hozzávalók 35 db-hoz:

• 150 g tk. tönkölybúza liszt (95,85 g CH)
• 50 g búza finomliszt (37,7 g CH)
• 50 g darált dió
• 100 g xilit (60 g CH)
• 125 g puha margarin
• 2 tojás sárgája
• 1/2 citrom lereszelt héja
• 100 g kajszibarack lekvár (26,1 g CH)

A tészta hozzávalóit kézzel jó alaposan összegyúrjuk, ha túl kemény lenne, tejföllel lazíthatjuk. Lisztezett deszkán kb. 2-3 mm vastagságúra nyújtjuk, vigyázzunk, hogy ne ragadjon le. Egyenlő számú teli és lyukas korongot szaggatunk ki, majd sütőpapírral bélelt tepsin 180 fokos sütőben kb. 10-12 perc alatt megsütjük. Figyeljünk rá, hogy ne piruljanak meg.

Miután kihűltek, kb. 1/3 tk. lekvárt finoman elkenünk a teli korongokon, és összeragasztjuk a sütiket. Pár óra pihentetés után a legfinomabb.

A recept összesen 219,65 g CH-t tartalmaz, így egy linzerre 6,27 g jut.

Pikáns lekváros répatorta

A répa legalább annyira belopta magát a szívembe, mint a kókusz, muszáj újra és újra kipróbálnom egy-egy receptben. Egy kicsit aggódok is most emiatt, mert nem magamnak sütöttem, névnapi tortának szánom. Talán azért is tulajdonítok ennek a kis sütinek akkora jelentőséget, mert már december óta elterveztem, hogy megsütöm, de akkor sajnos nem volt rá időm és csak erre tartogattam az otthonról elhozott, utolsó üveg megmaradt szilvalekvárt, amit Apa csinált a nyáron.

Nagyon sokáig kérleltem, hogy főzzünk valamilyen lekvárt, mert én nagyon szeretem, csakúgy mint a befőtteket, savanyúságot, és miért ne csinálhatnánk diabetikus változatot is, ha a hagyományosból minden évben rengeteg készül? Előkészítettem a gyümölcsöt és az üvegeket, Apának már csak a főzésre maradt gondja. Később csinált almát és barackot is, de a szilva azért lett egy kicsit különleges, mert nincs benne semmi tartósítószer, vagy cukor, édesítő, csak szilva, ezért olyan büszke rá Apa.

Ezért olyan különleges most ez a süti, mert az új kedvencből, répából, és az utolsó üveg "kincsből" készült, nem utolsó sorban a tortaformámban, amit szintén nagyon megszerettem. Csak azt sajnálom, hogy nem lett kicsit magasabb.

Boldog névnapot! :)

Hozzávalók egy 23 cm-es formához:

• 125 g tk. tönkölybúza liszt (79,875 g CH)
• 50 g zabkorpa (34,24 g CH)
• 50 g darált dió
• 20 g xilit (10 g CH)
• 1 tk sütőpor
• 100 g margarin
• 100 g reszelt sárgarépa (8 g CH)
• fél narancs lereszelt héja
• 1/2 tk őrölt fahéj
• 150 g szilva lekvár (30,6 g CH)

Egy tálban keverjük össze a lisztet, a zabkorpát, a diót, a cukrot, a fahéjat és a sütőport, majd jól morzsoljuk el a margarinnal.

Reszeljük bele a répát és a narancshéjat, majd gyors mozdulatokkal gyúrjuk tésztává. Két részre osztjuk és lisztezett deszkán akkorára nyújtjuk, hogy pontosan kibélelhessük vele a tortaformát. Vigyázzunk vele, mert elég vékonyra kell nyújtani ahhoz, hogy könnyen elszakadjon.

A tortaforma aljára sütőpapírt teszünk, majd ráigazítjuk az egyik tésztalapot. Megkenjük lekvárral és óvatosan a tetejére helyezzük a másik lapot is.

190 fokra előmelegített sütőben 25 percig sütjük.

Kihűlés után szeleteljük. Jól zárható dobozban még 3-4 napig puha marad.

Összesen 161,715 g CH-t tartalmaz, 12 szeletre vágva szeletenként 13,47 g-ot.

Megjegyzés: Nyugodtan használhatunk más kissé savanykás lekvárt is a szilva helyett.

Forrás: apróséf.hu