Rakott kígyóbab

Apa a rengeteg zöld- és méteres babot tett el télire, és jópár üveggel kaptam belőle. Eddig még nem nyúltam hozzá, mert a bablevesen (ami nem épp a kedvencem) kívül egyáltalán nem volt ötletem. Aztán a hétvégén eszembe jutott, hogy készíthetnék belőle valamilyen rakott ételt, mondjuk, mint a rakott karfiol, amihez zöldfűszeres húsos ragut főzök. Csak, hogy egy kicsit azért mégis feldobjam. Az ezen való nagy fejtörés közepén aztán szinte a semmiből jutott eszembe egy már kb. 2 éve megtalált és elfelejtett recept A Két Cica Konyhájától. Régen nagyon zseniálisnak és különlegesnek gondoltam (nincs ez másképp most sem), de éppen emiatt nem készítettem el sosem, mert akkor még nem tudtam mi fán terem az a barna basmati rizs, és mire jött a bab szezonja, megfeledkeztem a receptről. Na jó, most is kölessel készítettem el, mert most arra pörögtem rá, és bizony nagyszerű lett. Hatalmas, kiadós ebédet lehet belőle csapni! :)

Hozzávalók négy személyre:

• 200 g köles (141,2 g CH) / vagy barna basmati rizs
• 1 fej hagyma (110 g - 9,13 g CH)
• 3 gerezd fokhagyma (10 g - 2,63 g CH)
• 1 közepes paradicsom
• 500 g darált (sertés) hús
• 400 g kígyóbab (27,2 g CH)
• 300 ml tejföl
• 3 ek kókuszzsír
• 50 ml (száraz) fehérbor (2 g CH)
• só
• bors
• 1/2 csokor aprított petrezselyemzöld / szárított is lehet
• 2 ek szezámmag

Először a kölest készítjük el. Egy kis lábasban megolvasztjuk a kókuszzsírt és megdinszteljük rajta a hagymát. Ráöntjük a fehér bort, és hagyjuk, hogy elfőjjön az alkoholtartalma. Ezután alaposan belekeverjük a kölest, hogy a hagymás boros keverék átjárhassa és kevergetve pár percig pirítjuk. Felöntjük 600 ml vízzel (vagy zöldségalaplével) és puhára főzzük a kölest. Belekeverjük a petrezselyemzöldet és lefedve hagyjuk.

Ha friss babbal dolgozunk, egy lábasban forraljuk sós vizet és egy-két percig főzzük benne a babot, hogy kicsit megpuhuljon, majd szűrjük le. Ha üvegeset használunk, csak szűrjük le a levét.

A darált húst sózzuk, borsozzuk, majd belekeverjük a már elkészített kölest és a felkockázott paradicsomot.

A tejfölt enyhén sózzuk meg és keverjük ki a zúzott fokhagymagerezdekkel.

A húsos-köleses keverék felét terítsük el egy kb. 20 x 20 cm-es hőálló tálban. Ezen simítsuk el a tejfül felét, majd az előkészített babot. Ezután jöhet a húsos-köleses massza, majd a tejföl másik fele. A tetejét megszórjuk szezámmaggal és pár előzőleg félretett babbal díszítjük.

180 fokon süssük készre. Ha esetleg égetne a sütőnk hátulja, közben fordítsuk meg.

Az étel így elkészítve összesen 182,16 g CH-t tartalmaz, egy adag pedig 45,09 grammot.

Raffaello?

Nem, ez nem raffaello, de nagyon hasonlít rá. A becsületes neve kókuszos túrógolyó. Engem kísértetiesen emlékeztet a raffarellóra. Régen minden Karácsonykor készítettünk Anyával, szinte jobb volt, mint a bolti. Ez persze annak nem ér a nyomába, de nagyon jó kis utánzat.

Csupa nem számolós hozzávalót tartalmaz - ezért próbáltam ki - , így végre én is nasizhatok néha (persze mértékkel).

Hozzávalók kb. 24 db-hoz:

• 250 g túró
• 150 g kókuszreszelék (+ a hempergetéshez)
• 5 ml folyékony édesítőszer
• vanília aroma
• mandula a közepébe

A hozzávalókat kézzel alaposan dolgozzuk össze és hagyjuk pihenni pár percig. Ezután a masszából formázzunk kisebb diónyi gombócokat és mindegyik közepébe csomagoljunk egy-egy szem mandulát, majd hempergessük meg kókuszreszelékben.

Már kész is!

Tipp: Ha szeretnénk, reszelt citromhéjat is tehetünk bele.

Forrás: Carbonara.hu

Kölesmorzsa

Most megint egy csodás receptet hozok Az áfonya mámora blogról. Igyekszem nem elkészíteni a blog összes receptjét, mert mind annyira jó, de ezt most nem tudtam kihagyni. Mióta megszületett a fent belinkelt bejegyzés, azóta nagyon sokszor látom, hogy valaki ezt készíti, ezért már nagyon érett nálam is. Nem vagyok egy nagy császármorzsa "fan", eddig csak egyszer készítettem és nem nyűgözött le igazán. Nagyon émelygős volt és a zabkorpa, amivel akkor próbálkoztam, annyira nem akarta felvenni a tejet, hogy végül jócskán megpótoltam (nem tk.) búzadarával.

Viszont ez a recept úgy jó, ahogy van! :) Nagyon tetszik benne a köles (amivel eddig még nem dolgoztam, és külön örültem, hogy így kezdtem el), hogy kellemes citrom illat terjengett a konyhában sütés közben, amit annyira szeretek, és hogy még fagyasztható is. Már látom magam előtt, hogy egyszer-kétszer, ha nem lesz időm főzni, ehhez nyúlok majd. :)

Hozzávalók:

• 100 g köles (70,06 g CH)
• 80 g tk. tönkölybúza liszt (51,12 g CH)
• 40 g búza finomliszt (28,16 g CH)
• 60 g xilit
• 4 tojás
• 200 ml tejszín
• 1 citrom lereszelt héja
• vanília aroma
• kevés margarin a sütéshez
• csipet só

A kölest háromszoros vízben egy csipet sóval puhára főzzük, majd lefedve hagyjuk. Ezt akár előző nap is megcsinálhatjuk.

A liszteket egy nagyobb tálba mérjük és elkeverjük a tejszínnel és a tojások sárgájával, majd a kölessel, a citromhéjjal és a vanília aromával.

A tojások fehérjét egy csipet sóval és a cukorral laza habbá verjük, majd a köleses masszába forgatjuk.

Egy nagyobb serpenyőben margarint, vagy vajat olvasztunk. Beleöntjük a tésztát és egy tömegben pirítjuk (nem keverjük meg). Amikor az alja megpirult, sütőlapáttal feldaraboljuk és folyamatosan forgatva készre sütjük.

Én házi őszibarack lekvárral tálaltam.

Az összes morzsa így elkészítve 149,34 g CH-t tartalmaz.

Mákos stangli

Ezt a receptet is régebben néztem ki magamnak. Nagyon tetszett, hogy mák van a tésztájában, mert már a mákos pogácsában is nagyon bejött, és nem utolsó sorban, ehhez sem kell ledarálni, amire  az itteni mákdarálóval nem szívesen vállalkoznék. Ez lesz most (jó sokáig) a tízórai rágcsa, emellett mutatós vendégváró is lehet belőle. :)

Hozzávalók:

• 200 g tk. tönkölybúza liszt (127,8 g CH)
• 100 g graham liszt (60 g CH)
• 100 g búza finomliszt (70,4 g CH)
• 250 g margarin
• 75 g tejföl
• 1 tojás sárgája (a fehérje majd a kenéshez kell)
• 50 g szemes mák (11,95 g CH)
• 15 g só
• 75 g (füstölt) sajt
• 1/2 cs. sütőpor
• a tetejére szezámmag

Mielőtt még akárminek nekifognánk egy száraz serpenyőben megpirítjuk a mákot és félretesszük.

A liszteket egy tálba mérjük, elmorzsoljuk a reszelt sajttal és a kockákra vágott margarinnal, majd a többi hozzávalóval együtt begyúrjuk a tésztát. Kb. fél cm vastagra nyújtjuk. (Én ketté vettem a tésztát, így mivel nagyon vajas volt, szinte alig kellett aláliszteznem, csak forgattam a tésztát nyújtás közben, hogy ne ragadjon le.) Derelyevágóval kb. 1 x 5 cm-es rudakra vágjuk, megkenjük a tojásfehérjével és vastagon megszórjuk szezámmaggal.

Sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk őket (nem kell közöttük sok helyet hagyni, mert nem fognak nagyon megnőni, csak megemelkednek picit) és 180 fokon kb. 15 perc alatt készre sütjük őket.

Nekem 762 g stanglim lett, így a szénhidráttartalma 35,45 g / 100 g.

Forrás: Kemencetűz

VKF! 69. Forduló - Trükkös tészták - Összefoglaló

Nagyon örültem a lehetőségnek, hogy megrendezhettem a VKF! 69. fordulóját. Sokat ötleteltem a témán, többet is kitaláltam, végül pedig a Trükkös tészták mellett döntöttem. Azt kértem mindenkitől, hogy valami olyan dolgot próbáljon belecsempészni az elkészült süteménye, vagy étele tésztájába, aminek rendszerint nem ott van a helye, így azt egy kicsit különlegessé, és akár (ahogy ezt az összes tőletek kapott receptben is láttam) egészségesebbé is teszi azt.
Köszönöm szépen a részvételt mindenkinek, igazán csodás finomságokat küldtetek nekem! :)

1. Az első receptet Pitelánytól kaptam, a Tűpárna és habverő blogról. Egy cukkinis csokitortát készített fekete ribizlivel és mogyoróval. Nagyon örült a kiírásnak, ugyanis általában olyan süteményeket készít, amikben ehhez hasonlóan van valami csavar. Most a már jól bevált cukkinis piskóta receptjét használta fel, amit egy avokádós csokoládékrémmel (még ez is trükkös) varázsolt ínycsiklandó tortává. Finom piskóta kellemes krémmel ... kérek egy szeletet! :)

2. Konyhavirtuóz egy light pizzát küldött nekem. Az ő különleges hozzávalója a túró volt, ezt tette a pizzája tésztájába, de e mellett lenmag lisztet is használt. Talán tudja, talán nem, de egy olyan receptet választott, ami nagyon népszerű azok körében, akik valamilyen okból szénhidrátszegény diétát folytatnak, mindenki csak dicséri. Én is ki szeretném próbálni egyszer, és mostmár egy remek kis receptem is van! :)

3. TimCsi, a Brioche blog írója a különböző lisztekkel kísérletezett, és rögtön két finomsággal is meglepett:

Az első egy narancsos - gyömbéres keksz volt, amiben kukoricalisztet és teljes kiőrlésű tönkölybúza lisztet használt. A kukoricaliszttel még csak ismerkedik, de a tönkölylisztet már nagyon megszerette, előszeretettel nyúl hozzá. Én is az utóbbit használom a legszívesebben. :)

Emellett TimCsi melengető téli ízeket is csempészett a kekszekbe, fahéjat, gyömbért és narancsot.

A második finomság egy palacsinta, de nem ám akármilyen, hanem egy kókuszpalacsinta. Már a nevét elég elolvasnom ahhoz, hogy meg akarjam kóstolni, biztos vagyok benne, hogy istenien sikerülhetett! Ehhez a tönkölyliszt mellett kókuszlisztet használt, az édesítő pedig eritrit volt, igazi reform finomság!

4. Kabóca, a Kabóca a konyhában bloggerinája remek alkalomra talált a mostani játék révén arra, hogy kipróbáljon egy receptet, amivel már régóta szemezget a Karácsonyra kapott könyvében. Céklás kenyérkéket készített és bizony nincs is jobb a házi kenyérnél, Kabóca is rendszeresen süt otthon. Ezt pedig nagyszerűen feldobja a cékla színe, egyszerre különleges és bohókás. Földes illatú, kellemes ízű kenyérke.

5. Utoljára pedig itt vagyok én. Ez még egy karácsonyi süteményem, a kókuszos linzer. Amióta először készítettem linzert, azóta érdekel, milyen lehet, mert nagyon szeretem a kókuszt. A liszt egy részét cseréltem fel vele, nagyon finom lett. Egy nagyon régi kiszúróval készültek a lehelet vékonyra nyújtott, csokoládés meggylekvárral összetapasztott kis lapocskák, némelyik tetejét pedig dióba forgattam.

Még egyszer köszönöm szépen a lehetőséget és a részvételt azoknak, akik velem játszottak!

Végül pedig a következő forduló háziasszonya nem más, mint : Kabóca, a Kabóca a konyhában blog írója. Biztosan remek témával lep meg bennünket! :)

Csokoládés zabkeksz

Ez is egy olyan recept, amit a Párom talált nekem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar elkészítem, főleg mivel olyan egyszerű kis sütike, de most épp ezért készült el. Ideális időtöltés volt a mai tanulásadag előtt. Ezért talán jól jöhet annak is, aki a munka miatt állandó rohanásban van, de valamilyen saját készítésű kekszet szeretne elrágcsálni kisétkezésre.

A kakaó és a csoki miatt igazi kis ízbomba, de én még egy kis sütőrummal is megbolondítottam.

Hozzávalók 20-25 db. kis kekszhez:

• 80 g apró szemű zabpehely (48 g CH)
• 80 g tk. tönkölybúza liszt (51,12 g CH)
• 70 g darált dió
• 10 g holland kakaópor (1,24 g CH)
• 1 tk sütőpor
• 1 púpozott kk őrölt fahéj
• 1 nagy csipet szerecsendió
• 1 nagy csipet só
• 60 g xilit (36 g CH)
• 100 g puha margarin
• 1 tojás
• 50 g 74 %-os étcsokoládé felkockázva (14,7 g CH)
• löttyintésnyi sütőrum

A hozzávalókat mind egy kisebb tálba mérjük és egy fakanállal jól összedolgozzuk. (A margarinra egy rá is mikrózhatunk, hogy megolvadjon kicsit és könnyebben összeálljon a massza.)

A kész keksz tésztát kb. egy fél órára hűtőbe rakjuk, hogy egy kicsit megdermedjen és könnyebb legyen formázni. Ezután kisebb diónyi gombócokat szakítunk ki belőle, amiket kis korongokká formázva egy sütőpapíros tepsire sorakoztatunk. Ha a lehető legegyformább méretű kekszeket szeretnénk kapni, a gombócoláshoz használhatunk szilikonos fejű mérőkanalat.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10-12 perc alatt sütjük készre a kekszeket.

A recept összesen 151,06 g CH-t tartalmaz. Nekem 22 kekszem lett, így egy darabban kb. 6,16 g CH van.

Forrás: dívány.hu

Darált húsos pite

Erre a receptre csak azt tudom mondani, hogy régen próbáltam már ki valamit, ami ennyire egyben van! Nálam hatalmas sikert aratott, szép, egyszerű, ötletes és finom! A répa és a gyömbér valami hihetetlen csodát művel a húsos raguval. Könnyű ebéd lehet egy tartalmas leves után. Kell ennél jobb?

Hozzávalók egy 26 cm-es pite-, vagy tortaformához (8 szelet):

A tésztához:

• 100 g tk. tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 50 g graham liszt (30 g CH)
• 50 g búza finomliszt (37,7 g CH)
• 150 g hideg margarin
• 1/2 mk só
• 2 ek jéghideg víz

A töltelékhez:

• 1 kis fej vöröshagyma fele (c. 50 g - 4,15 g CH)
• 1 közepes sárgarépa (c. 60 g - 4,86 g CH)
• 2 ek kókuszolaj
• 400 g darált sertés hús
• só, bors
• 1 kk frissen reszelt gyömbér / 1 mk őrölt
• 200 ml tejszín
• 2 tojás sárgája
• 70 g sűrített paradicsom
• c. 8 szelet bacon
• kakukkfű

Először a tésztát állítjuk össze. A liszteket egy tálba mérjük és elmorzsoljuk a margarinnal. A vízzel tésztává gyúrjuk és letakarva min. 2 órára hűtőbe tesszük, de akár előző este is elkészíthetjük.

Ezután akkorára nyújtjuk, hogy a formánkat úgy tudjuk kibélelni vele, hogy pereme is legyen. (Szinte alig kell alálisztezni, mert a tésztában nagyon sok zsiradék van.)

Villával megszurkáljuk, hogy sütés közben ne púposodjon fel, majd 190 fokra előmelegített sütőben 8 percig elősütjük. ha esetleg mégis felpúposodna, egy konyharuhával (erre csak azért van szükség, mert forró) szépen vissza tudjuk nyomogatni, esetleg egy kés hegyével pár helyen meglyukaszthatjuk, hogy a beszökött levegő könnyebben távozhasson.

A töltelék ragujához a hagymát és a répát megtisztítjuk. Az előbbit felkockázzuk, az utóbbit pedig finomra reszeljük. Az olajat kissé megforrósítjuk, majd megfuttatjuk rajta a hagymát. Hozzáadjuk a húst, és kevergetve fehéredésig pirítjuk. Beletesszük a répát is. Pár percig együtt pároljuk őket, sózzuk, borsozzuk, a gyömbérrel ízesítjük.

A tejszínben elkeverjük a tojások sárgáját, majd a sűrített paradicsommal együtt ezt is a húshoz adjuk. Éppen csk egyet forralunk rajta és az elősütött tésztára halmozzuk.

A szalonnaszeletekkel befedjük a tetejét (ezek akár túl is lóghatnak picit a forma peremén, mert össze fognak sülni) és 200 fokon kb. 25-30 perc alatt megsütjük.

Amikor kész, kakukkfűvel megszórva, még melegen zöldségkörettel tálaljuk.

Az egész pite összesen 140,61 g CH-t tartalmaz, egy szelet pedig 17,57 g-ot.

Forrás: sütigyár

Tót-kalács

Ennek a fonott kalácsnak az apropója egy nagyon finom bejgli. Soha nem voltam különösebben nagy rajongója, mindig ettünk Karácsonykor, de meg tudtam volna lenni nélküle. Viszont a Párom anyukája olyan isteni finoman készíti, hogy ha nem lenne hatalmas bűntudatom, és nem vizionálnám azt, hogy elvisz a mentő, egy ültő helyemben meg tudnék enni egy egész rudat.

Következő Karácsonykor már én is szeretnék sütni egy nekem való verziót, de addig sem tudtam félre tenni. Tegnap megkaptam tőle a receptjét, ami egy kedves öreg nénitől származik, és valószínűleg tót recept, ebből készíti a fonott kalácsot is.

Izgultam, hogy nekem nem lesz olyan, persze nem is lett, de nagyon kellemesen csalódtam, mert finom édeskés vajas íze van, csak épp egy kicsit más a teljes kiőrlésű lisztek miatt. 

Hozzávalók:

• 300 ml langyos víz
• 30 g friss élesztő (2,94 g CH)
• 250 g tk tönkölybúza liszt (272,85 g CH)
• 150 g graham liszt (90 g CH)
• 150 g búza finomliszt (35,2 g CH)
• 150 g nagyon lágy margarin
• 1 tojás
• 5 ml folyékony édesítőszer
• 1 cs só
• 1 tojás sárgája a kenéshez

Az élesztőt elkeverjük a vízben. A többi hozzávalót a margarin kivételével egy nagy tálba mérjük, majd az élesztős vízzel együtt begyúrjuk. (Ha kemény lenne tehetünk hozzá kevés vizet.)

Dagasztani kezdjük úgy, hogy a kezünket bekenjük a margarinnal. A kenést addig ismételjük, amíg az összes margarint bele nem dolgoztuk a tésztába. A dagasztást addig folytatjuk, amíg a tészta szinte teljesen el nem válik a tálunk falától. Ekkor kicsit alálisztezünk, és langyos helyen kb. 1 óráig kelesztjük, amíg a kétszeresére nem nő.

Ha megkelt, a recept szerint négy cipóba osztjuk, csíkokra sodorjuk, és hármas fonással megfonjuk, majd a negyedik darabbal körbe fogjuk. Villával kikevert tojás sárgájával megkenjük.

200 fokra előmelegített sütőben kb. 25-30 p. alatt megsütjük. Ha még nem lenne elég meleg a sütő, amikor elkészülünk, nyugodtan pihentethetjük a kalácsot 10-15 percig. Ha nagyon pirulna a teteje, alufóliával takarjuk le. Akkor jó, ha amikor megkopogtatjuk szép kemény és kicsit kong. Végezzünk tűpróbát is, a fonatok közé észrevétlenül be tudjuk vezetni a tűt!

Ha kihűlt, szépen megpuhul az egész kalácsunk, egy éles késsel könnyen szeletelhető. Bugyoláljuk konyharuhába, vagy csomagoljuk folpackba, hogy ne száradjon ki, így sokáig eltartható.

A kész kalács 973 grammos lett 476,39 g CH-tartalommal. 100 grammjában 48,96 g CH van.

Készítettem már négyes fonással is, odáig vagyok ezért a kalácsért. :)

Tipp:

• Ha azt szeretnénk, hogy biztosan szép magas legyen a kalácsunk, rakjuk egy a méretének megfelelő sütőformába, így nem tud majd elterülni és szépen megemelkedik.
• Az eredeti recept szerint dagasztás közben mazsolát is tehetünk bele.

Zabkása kisokos (amit eddig megtanultam)

Ebben a bejegyzésben most igyekszem összegyűjteni azt a sok okosságot, amit eddig a zabkása témakörében megtanultam.

Nem sokkal az után találtam rá erre az ételre, hogy elkezdtem a diétát. Korábban nem ettem ilyet, inkább fintorogtam, ha meghallottam a nevét, mint, hogy összefutott volna a nyál a számban. Egy ideig rendszeresen készítettem reggelire, mert gyors és egyszerű, és mert ha sütöttem valamit, soha nem tudtam mit csinálni a megmaradt rengeteg tejjel. Bizony, a tejjel. Nem csak ez volt az egyetlen baklövésem, ezért jónak láttam összefoglalni, mit tanultam róla, mert bár ez igazán nem egy bonyolult étel, de azért - mint a diétában szinte a legtöbb étel kapcsán, itt is - sok dologra kell ügyelnünk, és tudatosan kell összeállítanunk, mi kerüljön az asztalunkra.

Lássuk, mit tanultam:

• A zabkása készítéséhez felhasznált folyadék normál esetben tej, vagy tej és víz fele-fele arányban. IR esetén a tej nem a barátunk, legalábbis reggelire biztosan nem, ugyanis gyors CH, amit reggelire nem szabad fogyasztani. (Mellesleg a tej olyan gyorsan képes felpörgetni a vércukorszintet, hogy a "hipózás" esetén ezt is javasolni szokták.)
• Tehát a tej kilőve. Helyette használhatunk csak vizet, de pótolhatjuk tejszínnel (ami zsiradék, ezért nem számoljuk), vagy növényi tejekkel (kókusz/mandula). Ezeket akár saját magunk is elkészíthetjük, így olcsóbb, és teljesül a jó öreg "legalább tudom mi van benne".
• Főzőtejszín helyett sokan habtejszínt használnak főzéshez is, mert jóval egészségesebbnek tartják. Hogy miért, lásd itt.
• A zabkásába szokás aszalt, vagy felkockázott friss gyümölcsöket is keverni, nagyon finom (én is szeretem), de mivel a diétában reggel nem barátunk a gyors CH, ezeket is jobb, ha mellőzzük.
• Édesítésként közkedvelt a cukor mellett a méz is, én ezeket édesítőszerre cseréltem, mert az előző kettő ugye tilos, és így legalább nem emelem feleslegesen a reggelim CH-ját.
• Sokféleképpen ízesíthetjük, rengeteg lehetőségünk marad még úgy is, ha mindent mellőzünk, amit kell. Én még főzés közben mindig keverek a kásámba kevés vanília aromát, cukrozatlan kakaóport, fahéjat és kókuszreszeléket. Amikor pedig van otthon, nem marad el pár szem dió, vagy mandula sem.
• Végül persze a zabpehely. Használhatunk nyugodtan apró, vagy nagy szeműt is. Az aprónak talán annyi az előnye, hogy gyorsabban megszívja magát, így pár perccel hamarabb láthatunk hozzá az evéshez. Én ennél az ételnél a nagy szeműt részesítem előnyben.

Végül is a zabkása egyáltalán nem egy bonyolult dolog, csak arra kell figyelnünk, hogy minden gyors CH-t mellőzzünk, és olyan alapanyagokkal tömjük tele az ételünket (ez főleg akkor fontos, ha valaki csak keveset ehet egy étkezésre), amikkel nem kell számolni.

Ezek alapján a mai reggelimet így készítettem el 30 g CH-val kalkulálva:

• 50 g zabpehely (30 g CH)
• 110 ml tejszín
• 120 ml víz
• folyékony édesítőszer
• vanília aroma
• 1 mk cukrozatlan kakaópor (0,24 g CH)
• kevés fahéj
• 1-2 ek kókuszreszelék

A zabpelyhet és a folyadékot egy kis fazékba mértem és kis lángon feltettem főni. Időnként megkevertem és közben a többi hozzávalót is beletettem. Amikor elkezdett besűrűsödni, egyet rottyantottam rajta és levettem a tűzről. Mély tányérba öntöttem és a fazékhoz tartozó fedővel lefedtem addig, amíg összepakoltam a konyhában. Ez idő alatt a zabpehely még egy kicsit megszívta magát és a kása jobban besűrűsödött.

A fedőt levéve pár szem dióval és mandulával, valamint kevés kókuszreszelékkel és fahéjjal tálaltam. Erre csak a fotó kedvéért volt szükség, mert az ilyen ételek mindig összekeverve a legfinomabbak. :)

Ránézésre hatalmas mennyiség, és nagyon laktató! :)

Baconbe ültetett fasírt muffinok

Sok más dolog mellett régóta ki szeretném próbálni a sós muffinokat, vagy a muffin formában készült húsokat is.

Jó ideje nem készítettem semmi érdemlegeset, ma sem szerettem volna főzni. Aztán a délelőtt közepén eszembe jutott, hogy miért ne csinálhatnám meg ezt a fasírtot, minden van hozzá itthon. Igazából a nagynéném szilveszteri menüjéről készített fotói jutottak eszembe, azok között láttam valami hasonlót. Kicsit kutattam a neten, elővettem a zabpelyhes fasírt receptemet és már szinte kész is lett az ebéd.

Hozzávalók 12 fasírthoz:

• kb. 500 g darált sertéshús
• 100 g apró szemű zabpehely (68,1 g CH)
• 1 tojás
• 1 nagy gerezd fokhagyma (7 g - 1,65 g CH)
• 1 közepes fej vöröshagyma (100 g - 8,3 g CH)
• só
• bors
• fűszerpaprika
• ételízesítő
• bazsalikom
• 12 kis kocka trappista sajt
• 12 szelet bacon

A hagymákat aprítógépben finomra daráljuk, majd a sajt és a bacon kivételével jól összegyúrjuk a többi hozzávalóval. Ha van időnk, hagyjuk pihenni min. fél órát, hogy a zabpehely kicsit megszívja magát.

Ezután egy muffin formát vékonyan kikenünk olajjal. A bacon szeleteket félbe vágjuk és a forma minden mélyedését kibéleljük 2-2 darabbal. Ezután egyenlően elosztjuk a húst a 12 mélyedésben és mindegyik közepébe belenyomunk 1-1 kocka sajtot. A bacon kilógó széleit ráhajtjuk a fasírtokra és 180 fokon kb. 45 perc alatt készre sütjük. (A párom mindig azt mondja, hogy semmit nem sütök elég ideig, ezért megfordítottam a fasírtokat a formában, és így is adtam nekik 15 percet.)

Borsikafüves burgonyatallérokkal tálaltam:

Az összes fasírt 78,05 g CH-t tartalmaz, egy darab kb. 6,5 g-ot.

Kis segítség innen: Andi konyhája