Raffaello golyó

Kiskoromban minden karácsonykor amire csak emlékszem készült otthon raffaello golyó, amiben én is lelkesen segédkeztem. Igazi ünnepi desszert volt, mert ez volt az egyetlen alkalom az évben, hogy ilyet ettünk. Amikor azon gondolkoztam idén milyen karácsonyi édességeket készítsek, természetes volt, hogy ez is eszembe jutott. Kicsit ugyan most későbbre csúszott, de sebaj.
Régen egy tejporos receptet használtunk, ami tényleg legalább olyan szuper, mintha a boltban vettük volna, de a laktózérzékenységem miatt szerintem nincs a világon annyi laktáz tabletta, amivel azt be merném vállalni.

Hozzávalók kb. 25 golyóhoz:

• 150 ml lm habtejszín
• 150 ml víz*
• 1 ek vanília kivonat
• 60 g tk búzaliszt (36 g CH)
• 20 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 100 g margarin
• 150 g kókuszreszelék
• egész mandula a golyók közepébe
• kókuszreszelék a forgatáshoz

A folyékony hozzávalókat mérjük egy kisebb lábasba. Kézi habverővel keverjük benne csomómentesre a lisztet és főzzük sűrűre. Adjuk hozzá hozzá az édesítőt, a margarint, végül a kókuszreszeléket.

Hűtsük ki kb. 1 óra alatt.

Kézzel formázzunk diónyi, vagy picit kisebb golyókat a masszából. A golyók közepébe rejtsünk egy szem mandulát és forgassuk őket kókuszreszelékbe.

Fogyasztás előtt minimum egy órát pihentessük hűtőszekrényben. Akár egy-két nappal korábban is elkészíthető (akkor a legfinomabb), így ideális vendégváró lehet.

Nekem összesen 27 kis golyóm lett, így egy darabban 1,33 g CH van.

*Habtejszín és víz helyett 300 ml cukrozatlan kókusztej is használható, ha vegán változatot szeretnénk.

Forrás: mindmegette.hu

Avokádókrémes torta pisztáciával

Ezt a tortát tavaly kaptam a születésnapomra a munkahelyemen, az ideire pedig már én készítettem el magamnak. Az eredeti datolyás alsó réteget pisztáciás, mandulás kekszalapra cseréltem.
Amilyen egyszerű, annyira finom és dekoratív kis tortácska.

Hozzávalók egy 18 cm-es formához:

A kekszes alaphoz:

• 60 g cukorstop háztartási keksz (39,12 g CH)
• 100 g pisztácia és mandula vegyesen
• 40 g xilit (24 g CH)
• 95 g hideg margarin

A krémhez:

• 3 közepes érett avokádó (nálam 370 g)
• 40 g xilit (24 g CH)
• 30 g citromlé (1,98 g CH)

Az alaphoz késes aprítóban finomra darálom a kekszet, a magokat és a xilitet. Összedolgozom a margarinnal és egyenletesen kibálelem az előkészített tortaformába.

A krémhez az avokádók húsát összeturmixolom a citrom levével és a xilittel. A kekszes alapra simítom és kb. 4-5 órára hűtőbe teszem, mielőtt felvágnám.

Az egész torta így elkészítve 89,1 g szénhidrátot tartalmaz. Én 8 szeletre vágtam, így egy szeletben 11,13 g CH van.

Érdemes kisebb formában készíteni, mert több hűtőben töltött nap után bebarnulhat a krém.

forrás: peakshop.hu

Raffaello tortácska

A tepsis raffaello nagyon régóta egy szívemcsücske recept, az (egyik) kedvenc süteményem. Még Anyukám kapta valakitől a receptjét, számtalanszor megsütöttük együtt, és ez volt az egyik olyan sütemény, amit először készítettem el teljesen egyedül. Persze volt akkor büszkeség bőven. Szóval ez nekem egy olyan emlékezős süti, nem mellesleg, aki megkóstolja, általában a receptjét is elkéri, annyira finom (és ezzel nem magamat dicsérem). 😊
Diétabarát verzióban is elkészítettem már néhányszor, de szinte ehetetlenül édes volt, és/vagy a fotó lett borzasztó, amit akkor csinálni tudtam róla. Egyszer még diabetikus pudingport is használtam hozzá, ami egyébként nem csak teljesen felesleges, de borzasztó is volt.

Az eredeti recept egy gáztepsire elég (használjunk 7 fehérjét és 6 sárgáját), de ha fele adagot készítek, valamiért jobban szeretem tepsi helyett egy 23 cm-es tortaformában sütni. A lenti leírásban is fél adag szerepel:

A tészta:

• 4 tojásfehérje
• 90 g xilit (54 g CH)
• 35 g őrölt zabpehely (21 g CH)
• 15 g búza finomliszt (10,56 g CH)
• 50 g kókuszreszelék
• fél cs. (7 g) sütőpor

A krém:

• 3 tojássárgája
• 20 g vaníliás pudingpor (17 g CH)
• 250 ml tej (12,5 g CH)
• 60 g xilit (36 g CH)
• 125 g margarin

A tetejére:

• kókuszreszelék
• kb. 35 g földimogyoró (5,25 g CH)

A tésztához a liszteket és a kókuszreszeléket egy tálba mérjük, és hozzáadjuk a sütőport. Magunk mellé készítjük. A tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük. A vége felé apránként belekeverjük a xilitet is. Ezután a lisztes keveréket óvatos mozdulatokkal - vigyázva, hogy ne törjük - a habba forgatjuk. Az így kapott masszát belesimítjuk a sütőpapírral kibélelt tortaformába.

Előmelegített sütőben 170 fokon kb. 15-20 percig sütjük (Tűpróba!). A teteje szép aranybarna lesz.

A krémhez a tej kb. 1/3 részét csomómentesre keverjük a tojások sárgájával, a pudingporral és a xilit felével. A többi, már forrásban lévő tejhez öntjük és addig főzzük, amíg sűrűsödni kezd. Időnként átkeverve, vagy alufóliával lefedve (hogy ne bőrösödjön) kihűtjük.

A margarint először magában, majd a megmaradt xilittel habosra keverjük. Ehhez én házi vaníliás por xilitet használtam (recept itt). A pudingot apránként beledolgozzuk, majd a már szintén kihűlt tészta tetejére simítjuk.

A tetejét meghintjük kókuszreszelékkel és földimogyoróval, vagy mandulával díszítjük.

Így elkészítve a sütemény összesen 156,31 g CH-t tartalmaz. 12 szeletre vágva egy szeletben 17,25 g CH van.

Csokoládés chia-puding nektarinnal

Az első chia pudingom után mindenképpen szerettem volna egy csokis változatot is elkészíteni. Sajnos a piacom már áfonyát és szedret sem kaptam, így barackkal kellett beérnem, de szerencsére ez is nagyon finom lett. Nekem egy kicsit édesebben volt finom (így van leírva a receptben), a párom nem igényelte a plusz édesítőt, de mindkettőnknek ízlett ez a változat is. :)

Hozzávalók 2 személyre:

• 175 ml tejszín
• 175 ml víz
• 30 g chia mag
• 8 g cukrozatlan kakaópor (0,88 g CH)
• 3 kocka 70 %-os étcsokoládé (7,14 g CH)
• 2-3 tk négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 140 g nektarin (15,96 g CH)
• kevés szeletelt mandula

A tejszínt, a vizet, a chia magot a kakóport a csokoládét és az édesítőt egy kis fazékban feltesszük főni, hogy felolvadjon a csokoládé, és így a magok is gyorsabban megdagadnak majd. Levesszük a tűzről és kihűtjük, majd 1-2 órára berakjuk a hűtőbe, hogy jól besűrűsödjön.

A kihűt pudingot egyenlően elosztjuk két pohár között, és a tetejére halmozzuk a kis kockákra vágott nektarint és a száraz serpenyőben megpirított mandulát.

Így elkészítve egy pohár desszertben 11,99 g szénhidrát van.

Boszorkány ujjak

Egy ideje már nem készítettem semmilyen süteményt. Nem csak a blogra, egyébként sem sült semmi a konyhámban. Ilyenkor mindig elkezd kicsit hiányozni, ezért egyértelmű volt, hogy ma (ha nem is ezzel kellene foglalkoznom, de legalább itthon vagyok) csinálnom kell valamit. Mivel közeleg a Halloween, úgy gondoltam, ha már egyszer blogot írok, most az egyszer aktuális leszek. Ezért elővettem ezt a régi receptet. Délelőtt nézegettem képeket is a neten, de én nem szerettem volna nagyon vérfagyasztó ujjakat készíteni, mert azokat nem enném meg szívesen, így nincs rajta vér-utánzat, vagy borzasztó rusnya körmök. Szerintem azért így is elmennek akár egy buliban is, ha esetleg valakinek meghoznám a kedvét hozzá. Sajnos megint sokkal jobban néznek ki az életben mint a képeken. Főleg azért, mert, ha nem tudnám, a fotók alapján nem biztos, hogy meg tudnám mondani, hogy az ujjak egyik fele enyhén zöldre van színezve. A teljes kiőrlésű liszt és a sok dió átka. :)
Majd elfelejtettem: mindenkinek ízlik! :)

Hozzávalók kb. 40 darabhoz:

• 150 g tk. búzaliszt (91,65 g CH)
• 75 g őrölt zabpehely (45 g CH)
• 75 g búza finomliszt (52,8 CH)
• 200 g darált dió
• 200 g margarin
• 100 g xilit - házi vaníliás (60 g CH)
• 1 egész tojás

A díszítéshez:

• 50 g mandula
• 50 g min. 70 %-os étcsokoládé
• 1 tk. étolaj

A margarint morzsoljuk el a lisztekkel és a darált dióval, majd üssük bele a tojást és gyúrjuk tésztává. Hűtőben pihentessük min. 30 percet.

Ha szeretnénk megszínezni, a tésztát osszuk két részre és az egyik felébe dolgozzunk bele kb. 1 kupak zöld ételfestéket, vagy mandula aromát.
Konyhai mérleg segítségével osszuk a tésztánkat 20 grammos kis gombócokra. Ezekből sodorjunk 12-13 cm-es rudakat, lapítsuk el kb. ujjnyi vastagra, majd két helyen nyomjuk bele az ujjunkat és fogpiszkálóval rovátkoljuk be. Ezek lesznek az ízületek. Mindegyik rudacska elejére nyomjunk egy felezett mandulát, ez lesz a körme. Tetszés szerint használhatunk hántoltat, vagy hántolatlant is, én csak az utóbbit kaptam a boltban.

180 fokon kb. 15 perc alatt készre sütjük, addig, hogy egy egészen kicsi színt kapjon. Ez alatt enyhén meg fognak dagadni.

Ha szeretnénk kifesteni a körmöket, miután kihűltek, vízgőz fölött olvasszunk fel kevés csokoládét, adjunk hozzá pici étolajat és egy kis fejű ecsettel vigyük fel a mandulákra. Hántolt mandulánál ételfestéket is használhatunk.

Jól zárható dobozban sokáig eláll.

Ez a boszorkányság így elkészítve összesen 249,45 g CH-t tartalmaz. Nekem 42 ujjam lett, így egy darabban kb. 5,94 g CH van.

Tipp:

• Az alsó ujjperceket szezámmaggal is megszórhatjuk. Ehhez kenjük meg vékonyan tojás fehérjével, majd szórjunk rá egy-egy csipet magot.
• A körömágyakat piros cukoríróval is kihúzhatjuk (ez egy készen kapható kis tubus, vagy toll, nem tudom, hogy létezik-e IR-barát verzióban).

Variációk sütipecsétre

A sütinyomda egy olyan dolog, amire mindenki felfigyel. Egyáltalán nem bonyolult használni, és rövid idő alatt végtelenül bohókás, vidám kekszeket lehet vele készíteni. Jó móka lehet a gyerekekkel együtt nyomdázni a sütik tetejét, legalábbis mi mindig nagyon szerettük az öcsémmel Anyával sütni a mézeskalácsot.

Maga a süti egyáltalán nem bonyolult, a lényeg, hogy ne legyen benne sütőpor. Így a tészta nem fog megemelkedni sütés közben és szépen megmarad majd benne a minta, amit belenyomtunk. Erre tökéletes alternatíva lehet valamilyen linzer. Mivel a blogon jócskán találtok ilyen recepteket (mert nagyon nagyon szeretem a linzert), hogy ne legyen olyan unalmas a dolog, most két alternatívát is hoztam nektek.

Kókuszos-kakaós linzer

100 g tk búzaliszt (61,1 g CH)

75 g zabpehely (45 g CH)

50 g búza finomliszt (35,2 g CH)

75 g kókuszreszelék

80 g xilit - házi vaníliás (48 g CH)

200 g hideg margarin

1 egész tojás

1/2 citrom lereszelt héja - elhagyható

15 g holland kakaópor (2,1 g CH)

Mandulás-vaníliás linzer

100 g tk. búzaliszt (61,1 g CH)

75 g őrölt zabpehely (45 g CH)

50 g búza finomliszt (35,2 g CH)

75 g mandula

75 g xilit - házi vaníliás (45 g CH)

180 g margarin

1 egész tojás

1/2 citrom lereszelt héja - elhagyható

1 tk vanília aroma

1/2 tk őrölt fahéj - elhagyható

1/4 tk őrölt szegfűszeg és gyömbér - elhagyható

A kókuszos linzernél a zabpelyhet a kókusszal együtt kávédarálóban megőröltem, így a tészta sokkal homogénebb lett, nem látszott benne olyan nagy darabokban a kókuszreszelék. A mandulás linzernél pedig a mandulát a xilittel együtt daráltam le, hogy az olajossága miatt ne ragadjon bele a gépbe.

Ezután mindkét esetben a margarint kb. kockacukor nagyságúra kockáztam és elmorzsoltam a többi hozzávalóval a tojás kivételével. Amikor morzsás állagú keveréket kaptam, hozzáadtam a tojást és amilyen gyorsan csak tudtam összegyúrtam. Fél-egy órára hűtőbe tettem.

A pihentetés után lisztezett deszkán kb. 3 mm vastagra nyújtottam a tésztát és egy akkora pohárral, mint a sütipecsét kiszaggattam. Minden korongot lepecsételtem, ügyelve arra, hogy mindenhol egyforma mélyen nyomjam a tésztába a pecsétet.

Sütőpapíros tepsire sorakoztatva 180 fokon kb. 12 perc alatt készre sütöttem, és a tepsin hagytam kihűlni a linzereket.

A kókuszos-kakaós linzer összesen 191,4 g CH-t tartalmaz.

Nekem 29 linzerem lett és egy kisebb, így 1 darab kb. 6,43 g CH-t tartalmaz.

A mandulás linzer összesen 186,3 g CH-t tartalmaz.

Nekem 25 és egy kisebb linzerem lett, így egy darabban kb. 7,23 g CH van.

Házi diós-mandulás szilvás müzliszelet étcsokoládétalppal

Régóta szeretnék már házi müzliszeletet csinálni. Egyrészt kíváncsiságból, másrészt azért, mert az a kevés bolti, amit megehetek, már nagyon édes nekem, de talán még ezen is túltesz az, hogy ha egy kicsit melegebb az idő, akkor egyszerűen megolvad, túl ragacsos lesz és szétesik, ezt pedig nagyon nem szeretem benne. Pedig több szempontból is ideális lehetne. Általában tartok otthon, mert remek, ha nincs otthon gyümölcs uzsonnára, vagy csak beteszek egy-két szeletet a táskámba, ha elfelejtenék pakolni magamnak, amikor elmegyek valahova.
Sokféle elkészítési módon gondolkoztam, és végül azért döntöttem a tojásos változat mellett, mert így nem méz, cukorszirup, vagy turmixolt gyümölcs tartja össze, amiket szerettem volna elkerülni, és mivel meg kellett sütnöm, egyáltalán nem ragad és jól megtartja a formáját. Tudom, hogy van akinél az aszalt gyümölcs nem nagyon fér bele a diétába, de én ennyit megengedek magamnak, mert egyébként nem fogyasztok.

A hozzávalók hatalmas szabadsággal variálhatóak, de mivel én nem szerettem volna nagyon édesre csinálni, az lett a vége, hogy egyáltalán nem csináltam édesre. Az édesszájúak használjanak picit több cukrot, édesítőt.

Hozzávalók 14 szelethez:

• 100 g dió
• 50 g mandulapehely
• 50 g őrölt zabpehely (30 g CH)
• 1-1 nagy csipet sütőpor és szódabikarbóna
• késhegynyi só
• 20 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (80 g cukornak felel meg)
• 75 g zabpehely (45 g CH)
• 15 g puffasztott amaránt (9,75 g CH)
• 200 g aszalt szilva (119 g CH)
• 2 tojás
• fél rúd vanília kikapart magvai
• pár csepp citromlé, vagy kevés citromhéj

A csokitalphoz:

• 100 g 70%-os étcsokoládé (összesen 32 g CH - én 60 grammot használtam fel, ami 19,2 g CH)
• pár csepp étolaj

A diót összetörjük és egy száraz serpenyőben illatosra pirítjuk a mandulapehellyel együtt, az aszalt szilvát pedig kis kockákra vágjuk.

A tojás és a vanília kivételével az összes hozzávalót mérjük egy tálba, majd fakanállal lazán forgassuk össze, hogy jól elkeveredjenek és az aszalt szilva darabok ne ragadjanak össze.

Egy kisebb tálban kézi habverővel verjük enyhén habosra a tojásokat, öntsük a diós keverékre és alaposan dolgozzuk össze. Az őrölt zabpehellyel együtt ez fogja majd össze a müzlinket.

Egy 20 x 25-ös tepsit béleljünk ki sütőpapírral úgy, hogy az oldalát is teljesen lefedje és a kezünkkel egyenletesen nyomkodjuk bele a masszát. 160 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sül. Figyeljünk, ha a széle hamar elkezd pirulni, takarjuk le sütőpapírral, és ne süssük túl, mert nagyon kiszárad!

Kihűlés után a papírral együtt emeljük ki a tepsiből és egy éles késsel szeleteljük fel. A csokoládétalphoz egy akkora tálban, vagy fazékban, amibe majd a müzlik hosszában beleférnek vízgőz felett olvasszuk fel a csokit és adjunk hozzá éppen csak egy löttyintésnyi étolajat is. Mártsuk bele az aljukat és egyéles késsel simítsuk el, egyúttal a felesleget is lehúzva róla. A kész szeleteket a csokoládés oldalukkal felfelé fordítva sorakoztassuk egy tálcára és tegyük a hűtőbe, hogy minél gyorsabban megdermedjen a bevonat. Kb. egy óra után már fogyaszthatóak is.

Nálunk mindenkinek bejött! :)

A kész müzlik a csokitalp nélkül összesen 203,75 g CH-t tartalmaznak, így egy szeletre 14, 55 g CH jut.

A csokoládétalppal együtt ez nálam összesen 222,95 g CH lett, darabonként pedig 19,92 g.

Forrás: stahl.hu

Tipp:

• A már felhasznált vaníliarudat soha ne dobjuk ki. Tegyük bele a porcukrunkba (xilitünkbe), hogy az átvegye az aromáját, vagy ha olyan pudingot, szószt, vagy levest főzünk, amihez passzol, dobjuk bele, majd ha elkészültünk, vegyük ki belőle.
• A megmaradt olvasztott csokoládét öntsük egy darab alufóliára. Ha kihűlt, csomagoljuk be vele, és később újra fel tudjuk használni.

Zabpehelylisztes gofri alaprecept vaníliás túrókrémmel

Régen nagyon szerettük otthon a gofrit. Amikor kaptunk egy sütőt szinte mindig azt ettünk, még a nyaralás alatt is sütöttünk. Mindig hatalmas mennyiség készült egyszerre, az egész család azt ette reggelire.
Aztán valahogy elmaradt. Már jó ideje szeretném reformosítani ezt is, most jött el az ideje. Persze a recept otthon maradt, de nem kellett sokat keresgélnem, majdnem az első szembejövő mellett döntöttem.

Ami most újdonság, hogy kipróbáltam Dia Wellness 1:4 édesítőt, amit már kb. egy fél éve szeretnék. Röviden róla: Eritrit és stevia keveréke, ebből következően 100 grammja 0 g felszívódó szénhidrátot tartalmaz. Négyszer erősebben édesít, mint a kristálycukor, ezért "negyedannyinak" hívom (ahogy sokan mások) és ezt mindenki megmosolyogja. Van aki, a steviánál érez mellékízt, az eritritnél, pedig "hideg" ízt, de ennél egyiket sem tapasztalja. Nekem eddig nagyon tetszik, bár a kávémban néha érzek egy kis mellékízt - de csak a kávémban, ahogy a steviánál -, nem is értem.
Éppen azért, mert a negyedannyiban nincs felszívódó szénhidrát, kicsit talán még nekem is nagy lett a 30 CH-nyi reggeli adag, pedig imádok reggelizni, és imádok jó sokat reggelizni. Az ott a tányéron bizony mind a mai reggelim. :)

Még egy apróság a túrókrémmel kapcsolatban. Mindenképpen szerettem volna rárakni a képre, mert a ritka "nem számolós" nyalánkságok egyike, és külön bejegyzésben, még nem mutattam meg. Viszont egy kis furfangra volt szükségem: hogy fotózáskor ne égjen be a hófehér krém a gofrik tetején, kevés cukrozatlan kakaópor került bele.

Édes, ropogós alapracept:

• 50 g őrölt zabpehely (30 g CH)
• 10 g DW 1:4 édesítő (ez 40 g cukornak felel meg)
• 60 g margarin
• 1/2 tk sütőpor
• 2 egész tojás
• 125 ml tejföl (nálam kis része tejszín volt, hogy lazítsak a masszán)
• vanília aroma
• fél citrom lereszelt héja

A margarint egy kicsit olvasszuk fel és hagyjuk hűlni.

Egy tálban keverjük el az édesítőt és a tojásokat, majd keverjük bele a margarint és a vaníliát is. Dolgozzuk bele a tejfölt, majd a lisztet és a sütőport, végül pedig a citromhéjat.

A tésztánk teljesen csomómentes, melegítsük fel a gofrisütőnket és süssük készre a gofrijainkat. Nekem ebből az adagból hat darab gofrim lett.

A gofri akkor lesz kívül ropogós és belül puha, ha nem halmozzuk egymásra, amíg még melegek.

Forrás: hvg.hu/gasztronomia

Vaníliás túrókrém (ekkora adaggal nem kell számolni, ha nem kerül mellé még túró):

• 100 g túró
• 1 ek tejföl
• 1/2 ek tejszín
• 1 kk DW 1:4 édesítő
• vanília aroma, vagy fél rúd vanília kikapart magvai
• 1/2 citrom lereszelt héja

Nincs más dolgunk, mint, jó alaposan összekeverjük a hozzávalókat. A legszebb akkor lesz, ha botmixert használunk, ezért egyszerre érdemes nagyobb adagot készíteni. Pár napig eláll a hűtőben.

Raffaello?

Nem, ez nem raffaello, de nagyon hasonlít rá. A becsületes neve kókuszos túrógolyó. Engem kísértetiesen emlékeztet a raffarellóra. Régen minden Karácsonykor készítettünk Anyával, szinte jobb volt, mint a bolti. Ez persze annak nem ér a nyomába, de nagyon jó kis utánzat.

Csupa nem számolós hozzávalót tartalmaz - ezért próbáltam ki - , így végre én is nasizhatok néha (persze mértékkel).

Hozzávalók kb. 24 db-hoz:

• 250 g túró
• 150 g kókuszreszelék (+ a hempergetéshez)
• 5 ml folyékony édesítőszer
• vanília aroma
• mandula a közepébe

A hozzávalókat kézzel alaposan dolgozzuk össze és hagyjuk pihenni pár percig. Ezután a masszából formázzunk kisebb diónyi gombócokat és mindegyik közepébe csomagoljunk egy-egy szem mandulát, majd hempergessük meg kókuszreszelékben.

Már kész is!

Tipp: Ha szeretnénk, reszelt citromhéjat is tehetünk bele.

Forrás: Carbonara.hu

Zabkása kisokos (amit eddig megtanultam)

Ebben a bejegyzésben most igyekszem összegyűjteni azt a sok okosságot, amit eddig a zabkása témakörében megtanultam.

Nem sokkal az után találtam rá erre az ételre, hogy elkezdtem a diétát. Korábban nem ettem ilyet, inkább fintorogtam, ha meghallottam a nevét, mint, hogy összefutott volna a nyál a számban. Egy ideig rendszeresen készítettem reggelire, mert gyors és egyszerű, és mert ha sütöttem valamit, soha nem tudtam mit csinálni a megmaradt rengeteg tejjel. Bizony, a tejjel. Nem csak ez volt az egyetlen baklövésem, ezért jónak láttam összefoglalni, mit tanultam róla, mert bár ez igazán nem egy bonyolult étel, de azért - mint a diétában szinte a legtöbb étel kapcsán, itt is - sok dologra kell ügyelnünk, és tudatosan kell összeállítanunk, mi kerüljön az asztalunkra.

Lássuk, mit tanultam:

• A zabkása készítéséhez felhasznált folyadék normál esetben tej, vagy tej és víz fele-fele arányban. IR esetén a tej nem a barátunk, legalábbis reggelire biztosan nem, ugyanis gyors CH, amit reggelire nem szabad fogyasztani. (Mellesleg a tej olyan gyorsan képes felpörgetni a vércukorszintet, hogy a "hipózás" esetén ezt is javasolni szokták.)
• Tehát a tej kilőve. Helyette használhatunk csak vizet, de pótolhatjuk tejszínnel (ami zsiradék, ezért nem számoljuk), vagy növényi tejekkel (kókusz/mandula). Ezeket akár saját magunk is elkészíthetjük, így olcsóbb, és teljesül a jó öreg "legalább tudom mi van benne".
• Főzőtejszín helyett sokan habtejszínt használnak főzéshez is, mert jóval egészségesebbnek tartják. Hogy miért, lásd itt.
• A zabkásába szokás aszalt, vagy felkockázott friss gyümölcsöket is keverni, nagyon finom (én is szeretem), de mivel a diétában reggel nem barátunk a gyors CH, ezeket is jobb, ha mellőzzük.
• Édesítésként közkedvelt a cukor mellett a méz is, én ezeket édesítőszerre cseréltem, mert az előző kettő ugye tilos, és így legalább nem emelem feleslegesen a reggelim CH-ját.
• Sokféleképpen ízesíthetjük, rengeteg lehetőségünk marad még úgy is, ha mindent mellőzünk, amit kell. Én még főzés közben mindig keverek a kásámba kevés vanília aromát, cukrozatlan kakaóport, fahéjat és kókuszreszeléket. Amikor pedig van otthon, nem marad el pár szem dió, vagy mandula sem.
• Végül persze a zabpehely. Használhatunk nyugodtan apró, vagy nagy szeműt is. Az aprónak talán annyi az előnye, hogy gyorsabban megszívja magát, így pár perccel hamarabb láthatunk hozzá az evéshez. Én ennél az ételnél a nagy szeműt részesítem előnyben.

Végül is a zabkása egyáltalán nem egy bonyolult dolog, csak arra kell figyelnünk, hogy minden gyors CH-t mellőzzünk, és olyan alapanyagokkal tömjük tele az ételünket (ez főleg akkor fontos, ha valaki csak keveset ehet egy étkezésre), amikkel nem kell számolni.

Ezek alapján a mai reggelimet így készítettem el 30 g CH-val kalkulálva:

• 50 g zabpehely (30 g CH)
• 110 ml tejszín
• 120 ml víz
• folyékony édesítőszer
• vanília aroma
• 1 mk cukrozatlan kakaópor (0,24 g CH)
• kevés fahéj
• 1-2 ek kókuszreszelék

A zabpelyhet és a folyadékot egy kis fazékba mértem és kis lángon feltettem főni. Időnként megkevertem és közben a többi hozzávalót is beletettem. Amikor elkezdett besűrűsödni, egyet rottyantottam rajta és levettem a tűzről. Mély tányérba öntöttem és a fazékhoz tartozó fedővel lefedtem addig, amíg összepakoltam a konyhában. Ez idő alatt a zabpehely még egy kicsit megszívta magát és a kása jobban besűrűsödött.

A fedőt levéve pár szem dióval és mandulával, valamint kevés kókuszreszelékkel és fahéjjal tálaltam. Erre csak a fotó kedvéért volt szükség, mert az ilyen ételek mindig összekeverve a legfinomabbak. :)

Ránézésre hatalmas mennyiség, és nagyon laktató! :)

Vaníliakrémes túrószelet (gluténmentes)

Ez a süti Klárika névnapjára készült, ezért szerettem volna valami "elegánsabb", kicsit ünnepibb hangulatú édességet "varázsolni", de mégsem tortát, mert nem születésnapról van szó. Nagyon sokat törtem a fejem, hogy mit is készítsek, ami egyszerű, de mutatós, és lehetőleg nem a saját kedvemben járok vele, mert ha valamit sütök, legtöbbször a saját ízlésem szerint döntöm el, hogy éppen mihez van kedvem. Ezért próbálkoztam meg ezzel ezzel a lisztmentes sütivel, amihez az ötletet ismét Juditka blogja adta. Korábban már kísérleteztem vele, a tésztában a lisztet darált dióra cseréltem, és a tepsis raffaello krémjét ültettem rá. Remélem sikerült örömet szereznem vele!

Hozzávalók egy 23 cm-es formához (12 szelet):

A tésztához:

• 500 g túró
• 4 tojás
• 90 g xilit (54 g CH)
• vanília aroma
• 1 citrom lereszelt héja
• 40 g lágy/olvasztott margarin
• 50 g tejföl (2 ek)
• 40 g darált dió (4 ek)
• 1 tk sütőpor
• csipet só

A krémhez (összesen 74,44 g CH):

• 3 tojás sárgája
• fél cs. Dr. Oetker vaníliás pudingpor
• 250 ml tej
• 80 g xilit
• 125 g lágy margarin

A tésztához a tojások sárgáját a cukorral 3-4 perc alatt habosra keverjük. Hozzáadjuk a margarint, a tejfölt, a citromhéjat és a vaníliaaromát, majd apránként az áttört túrót és a sütőporos diót.

A tojások fehérjéből egy csipetnyi sóval kemény habot verünk, és ezt is a masszába forgatjuk.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 50 percig sütjük. Ha elkezdene megpirulni, takarjuk le alufóliával.

A krémhez először megfőzzük a pudingot. A tej felét feltesszük forrni, míg a másik felét csomómentesre keverjük 20 g pudingporral, 20 g cukorral, és a tojások sárgájával. A többi tejhez öntjük és folyamatos kevergetés mellett sűrű pudinggá főzzük. Félretesszük hűlni. A margarint először magában, majd a megmaradt cukorral habosra keverjük, és a már kihűlt pudingot apránként beledolgozzuk.

Ha kihűlt a tészta, rákenjük a krémet, és ízlés szerint olajos magvakkal (dióval, mandulával, mogyoróval) díszítjük.

A "tortácska" összesen  128,44 g CH-t tartalmaz, szeletenként pedig 10,7 grammot. Igazán diétabarát. :)

Ennél a sütinél számos konyhai praktikát hasznosíthatunk, amik közül néhányat csak nemrégiben tanultam, ezért jónak láttam összegyűjteni őket a bejegyzés végén:

1. Ha tojásfehérjéből habot verünk, mindig rakjunk bele egy csipet sót.
2. A tésztáink lágyabbak lesznek, ha először a tojások sárgáját magában keverjük habosra és csak utána adjuk hozzá a cukrot.
3. Ha valamilyen tészta sütés közben elkezd megpirulni, de a közepe még feltételezhetően nyers, takarjuk le alufóliával, és úgy süssük tovább.
4. Ha valamilyen krémes süteményt készítünk, csak akkor kezdjük el azt összeállítani, ha a tészta már teljesen kihűlt, és a krém megszilárdult, különben a süteményünk szétcsúszhat, összeeshet, vagy kifolyhat a krém.
5. A tésztalapokat ajánlatos rácson kihűteni, ha van rá lehetőségünk, így nem vizesedik meg az alja, és picit gyorsabban is hűl.
6. Ha nincs elég időnk, vagy, igazán biztosra szeretnénk menni, a krémet elkészíthetjük előző este is. A sütemény összeállításáig pihentessük hűtőben, így időt is spórolunk, és a krém biztosan elég szilárd lesz, nem folyik majd szét.
7. Ha valamilyen krémhez puding alapot készítünk, kihűlés közben időnként jól keverjük át, hogy ne bőrösödjön, de ha nincs erre nincs időnk, ahogy elkészült, azonnal fedjük le alufóliával (persze így lassabban hűl ki).
8. Ha egy süteményből kimarad a tojásfehérje, nem kell rögtön felhasználnunk, betehetjük a fagyasztóba, és akkor vesszük elő, amikor csak szeretnénk. Erre ideális egy nylonzacskó, amire ráírjuk, hogy hány fehérjét tettünk bele, vagy egy kis ételhordó, amihez pedig hozzá is tudunk önteni egy újabb adagot.
   Erre a célra a blogon is található ötlet, most pedig egy újabb sütihez gyűjtöm a fehérjéket.

Almás golyó

Még Karácsonykor terveztük a párommal, hogy csinálunk kókuszgolyót, de azóta sem került rá sor. Tudom, hogy nagyon szereti, a hozzávalókból írt bevásárlólistát addig hordtam a pénztárcámban egy kis öntapadós cetlin, amíg végleg el nem kopott. Kókuszgolyó azóta sem készült, és a diéta óta nem tartom olyan jó ötletnek sem, mert elég sok benne a szénhidrát. Nagyon sokat keresgéltem, hogy mivel válthatnám ki, mit csinálhatnék helyette, így bukkantam erre a receptre. Az igazihoz nem sok köze van (legalábbis ahhoz, amit én ismerek és szeretek), de nagyon finom, és végül is a "bunda" az egyetlen dolog ebben a desszertben, ami kókuszos és ez megegyezik. Az utolsó pillanatban sikerült összedobnom egy villám-bevásárlás után, de épp időben és jól is sikerült, bár nem hasonlít a megszokott desszertekhez.

Hozzávalók 20 db-hoz:

• 3 közepes alma lereszelve (340 g - 23,8 g CH)
• 2 közepes sárgarépa lereszelve (200 g - 16 g CH)
• 200 g darált mandula
• 1 kk fahéj
• 30 g kókuszreszelék a megforgatáshoz

A hozzávalókat a kókuszreszelék kivételével összedolgozzuk. Kis golyókat formázunk belőle (ez sokkal könnyebb, ha a répát kisebb lyukú reszelőn reszeljük le), majd meghempergetjük a kókuszreszelékben. Erre a célra használhatunk darált, vagy apróra tört mandulát és diót is, de akkor a kókuszgolyó leghalványabb illúziója is elveszik.
Pár órára hűtőbe tesszük, és már ehetjük is. Én nem merem sokáig eltartani, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, bár ez nem is olyan nagy mennyiség.

Összesen 39,8 g CH-t tartalmaz, darabonként 1,99 g-ot. Ahhoz képest, hogy milyen könnyűnek tűnik nagyon jól el lehet vele telni.

Forrás: nosalty.hu

Azóta már elkészítettem a "rendes" kókuszgolyót is, a receptért kattints ide.

Málnás mandulás muffin

Mivel ma úgy keltem fel még hat óra előtt, hogy én ma akkor is sütni fogok valamit, és annyit kellett a boltba járni a túrótorta miatt; mert egyszer elmentünk, aztán észrevettem, hogy nincs citrom, ami persze a kisboltban nem volt, de akartam mandulát is venni, hogy le tudjam darálni, és visszavihessem magammal Szegedre egy újabb finomsághoz, és mama mondta, hogy most friss meggyel csinálta a piskótát, jött az ötlet, hogy megcsináljam ezt a muffint, ami persze nem a legdiétabarátabb, de most mi az? Amikor itthon vagyok, nem könnyű odafigyelni.

És persze apa mondta, hogy van málnánk, ami már régen termett, úgyhogy kaptam az alkalmon. Sajnos amikor szedni akartam, észre kellett vennem, hogy nem is olyan jó a termés, mint ahogy azt apa mondta. Aztán kiderült, hogy mégis, csak a szomszéd jó szokásához híven lecsipegette. Mintha nem tudnánk. Így aztán meggy is került bele.

Hozzávalók:

• 125 g margarin
• 1 tojás
• vanília aroma
• 150 g xilit (75 g CH)
• 175 g natúr joghurt (7 g CH)
• 100 g búza finomliszt (76,3 g CH)
• 100 g tk tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 1 tk sütőpor
• 100 g darált mandula (7 g CH)
• 250 g málna (13,5 g CH)

A margarint megolvasztjuk. Robotgép segítségével összedolgozzuk a cukorral, a joghurttal, a tojással és a vaníliával. Apránként hozzákeverjük a sütőporos lisztet és a mandulát, majd beleforgatjuk a málnát is.

180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt készre sütjük. Akkor jó, ha a teteje egy kicsit megbarnult.

Én nem daráltam le az összes mandulát, egy keveset meghagytam felszeletelve, és sütés előtt rászórtam a muffinok tetejére díszítésként.

Összesen 242,7 g CH-t tartalmaz. Darabonként 20,23 g-ot.

Bár elég sok szénhidrátot tartalmaz, de nagyon gyorsan össze lehet dobni, ha vendégeket várunk, és igazán friss, különleges íze van.