Paradicsomos-cukkinis pite tejfölben sült csirkecombbal

Volt a hűtőben két szép cukkini, az egyiknek ez lett a sorsa. Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire ízleni fog, de vigyázat!!, akkor készítsétek el, amikor igazán bélpoklos időszakot éltek, mert eszméletlenül kiadós adag! :)

A csirkecomb receptjét pedig azért osztom meg veletek, mert engem nagyon meglepett, hogy kevés tejföl mennyi ízt ad a húsnak.
Sütésre fel!

Hozzávalók 4 személyre, egy 25 cm-es pitéhez:

A tésztához:

• 100 g tk. búzaliszt (61,1 g CH)
• 50 g graham liszt (30 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,5 g CH)
• 150 g hideg margarin
• 1/2 mk só
• 2 ek hideg víz

A töltelékhez:

• 2 gerezd fokhagyma (6 g - 1,57 g CH)
• 1 ág friss rozmaring
• bazsalikom
• só
• fehér bors
• 1 dl olíva olaj
• 500 g cukkini (25 g CH)
• 500 g paradicsom (20 g CH)
• 100 g füstölt sajt
• 1-2 ek zabkorpa

A tésztához elmorzsoljuk a margarint a lisztekkel, majd hozzáadjuk a vizet és a sót. Könnyen formázható tésztát gyúrunk belőle. Folpackba csomagolva 1-2 órára hűtőbe tesszük, de akár előző este is elkészíthetjük.

A hűtőből kivéve akkorára nyújtjuk, hogy kibélelhessünk vele egy 25 cm-es piteformát. Miután beleigazítottuk, villával sűrűn megszurkáljuk és 190 fokos sütőben 8 perc alatt elősütjük, majd félretesszük hűlni.

Amikor kihűlt, vékonyan megszórjuk zabkorpával, hogy felszívja a zöldségekből kisülő nedvességet, majd lereszeljük a sajtot és egyenletesen elterítjük rajta.
A fokhagymát a kés lapjával összenyomjuk, így a héját is könnyedén el tudjuk távolítani, majd a rozmaringgal együtt apróra vágjuk. Egy kis tálkában összekeverjük kb. 1 tk sóval, negyed tk fehér borssal, sok-sok bazsalikommal és 1 dl olíva olajjal. 
A zöldségeket megtisztítjuk és kb. fél cm vastag karikákra vágjuk. Megforgatjuk a fűszeres olajban, majd körkörösen kívülről befelé haladva a pitére pakoljuk.

180 fokon kb. 30-40 percig sütjük, amíg a zöldségek jól átsülnek.

Az ínyencek tálaláskor megszórhatják a tetejét kevés mozzarellával, vagy fetával is.

A húst úgy időzítettem, hogy a tészta elősütése után rögtön mehessen is a sütőbe, amikor pedig elkészült, újra a pite váltotta fel.

Hozzávalók:

• 4 egész csirkecomb (esetemben farrésszel)
• 2-3 gerezd fokhagyma
• só
• bors
• kevés margarin és étolaj
• 150 g tejföl

Az elkészítése tényleg nagyon egyszerű. A megtisztított és előkészített combokat egy sütőpapíros tepsibe fektetjük. Mindkét oldalát sózzuk, borsozzuk, a fokhagymát összetörjük és bedörzsöljük vele, vagy csak vékony szeletekre vágva rászórjuk. Egészen finoman meglocsoljuk étolajjal és mindegyik húsra kb. egy fél diónyi margarint, vagy vajat ültetünk. Letakarjuk alufóliával és 220 fokon kb. egy óráig sütjük.

Ekkor kivesszük a sütőből és levesszük róla a fóliát. Kis tálba tesszük a tejfölt. Kiszedünk hozzá egy merőkanalat a hús levéből, amit sütés közben engedett és jól elkeverjük. Ezután annyi pecsenyeszaftot szedünk a tejfölhöz amennyit csak tudunk és ezt is jól elkeverjük. Ráöntjük a húsra és visszatesszük a sütőbe 200 fokra, amíg szép barnára nem sütjük a combokat, közben 10-15 percenként kivesszük és ismét meglocsoljuk a szafttal, hogy ne száradjon ki és ízesebb legyen.

Igazán finom és laktató étel mindkettő, "jó emberes adag", ahogy mondani szokták.

A pite szénhidráttartalma összesen 173,17 g, négy szeletre vágva pedig egy adagra 43,29 g CH jut. Ebbe beleszámoltam a paradicsomot és a cukkinit is, mert így összesen 250 g zöldséget fogyasztunk el egy étkezésre.

A pite eredeti receptje a Nők Lapja Konyha 2015 július-augusztusi számában található.

Szedres muffin

A szeder egy csodálatosan finom gyümölcs. Ezért örültem, hogy megtaláltam ezt a muffin receptet, amihez alig pár darab kell belőle, mert ezt biztos voltam benne, hogy ezt el tudom készíteni a picike szederbokrunk terméséből. Talán még más finomságra is futja belőle.
Amikor még kevertem kavartam, nem voltam nagyon bizakodó, így nagyon meglepett, hogy milyen finom lett a végeredmény. Nagyon puha, kellemesen édeskés, enyhén vaníliás, illatos muffinokat kaptam. A tészta és a krém remekül passzol egymáshoz, és minden süti közepében egy finom szeder bújik meg.

A muffinok a felhasznált DW 1:4 cukorhelyettesítő miatt egy kicsit kisebbek lettek a megszokott méretnél, mert így hiányzik belőlük a cukor tömege, mennyisége.

Hozzávalók:

A tésztához (79,56 g CH, darabonként 6,63 g)

• 150 g lágy margarin
• 30 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (120 g cukornak felel meg)
• 3 tojás
• 7 g sütőpor
• 8 g cukrozatlan kakaópor (1,12 g CH)
• 30 g darált dió
• 30 g búza finomliszt (21,12 g CH)
• 40 g tk. búzaliszt (24,44 g CH)
• 50 g őrölt zabpehely (30 g CH)
• 12 szem szeder (átlagosan 4 grammos darabokat használtam, így ez 2,88 g CH)

A krémhez (összesen 28,12 g CH)

• 200 ml tej (10 g CH)
• 12 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 20 g vaníliás pudingpor (17 g CH)
• 120 g lágy margarin 
• 8 g cukrozatlan kakaópor (1,12  g CH)
• vanília aroma

Először megsütjük a muffinokat. A margarint az édesítővel habosra keverjük. Egyesével beledolgozzuk a tojásokat, majd apránként hozzáadjuk a sütőporral, kakaóval és dióval elkevert liszteket.

A muffintepsi mélyedéseit kapszlikkal kibéleljük. Először egyharmadig megtöltjük a masszával és mindegyik közepébe belenyomunk egy-egy szem szedret és befedjük a maradék masszával. 170 fokra előmelegített sütőben kb. 14-16 perc alatt megsütjük és tűpróbával ellenőrizzük.

A muffinokat rácson hűtjük ki, közben elkészítjük a krémet.

A tejből, az édesítőből és a pudingporból pudingot főzünk és kihűtjük. A margarint habosra keverjük. Összedolgozzuk a pudinggal és a kakaóporral, kevés vanília aromát adunk hozzá.

A krémet csillagcsöves nyomózsákba szedjük, és a muffinok tetejére nyomjuk. Pár szem szederrel díszíthetjük.

Ha minden krémet egyenletesen sikerül a muffinokra adagolni, akkor egy darab kb. 8.9 g CH-t tartalmaz.

A recept a Nők Lapja Konyha 2015. július-augusztusi számában található.

Mákos-túrós lepény

Úgy találtam rá erre a receptre, hogy valami mákosat szerettem volna sütni. Azt ígérte, hogy ez a lepény a mák és a túró tökéletes párosítása, és szerintem ez így is van.  A lágy, kissé habos túró és az enyhén citromos mák remekül kiegészíti egymást, mindezt pedig egy halvány vaníliás aroma kíséri végig. Aki szereti ezt a két hozzávalót, annak kötelező elkészíteni!

Hozzávalók egy 25 cm-es piteformához:

A tésztához:

• 85 g tk. búzaliszt (51,93 g CH)
• 65 g őrölt zabpehely (39 g CH)
• 30 por xilit - házi vaníliás (18 g CH)
• 70 g hideg margarin
• 1 tojás sárgája
• 1 csipet só

A mákos réteghez:

• 150 g darált mák (36 g CH)
• 70 ml tej (3,5 g CH)
• 30 g margarin
• 30 g xilit (18 g CH)
• fél citrom héja

A túrós réteghez:

• 300 g nem darabos, lágyabb túró
• 60 g xilit - a fele házi por alakú vaníliás (36 g CH)
• 120 g tejföl
• 25 g zabkorpa
• 1 tojás sárgája
• 2  tojás fehérje
• 1 csipet só

Először a tésztához a margarint elmorzsoljuk a lisztekkel, majd a többi hozzávalóval összegyúrjuk. A kész tésztát kb. 1 óráig a hűtőben pihentetjük.

A mákos részhez a tejet, a margarint és a xilitet összeforraljuk, de elég az is, ha csak a mikróban  úgy összemelegítjük, hogy a margarin elolvadjon benne. A mákra reszeljük a citromhéjat és ezt is ráöntjük. Alaposan összedolgozzuk és félretesszük, hogy kihűlhessen.

A tésztát kinyújtjuk (óvatosan, könnyen szakad) és kibéleljük vele az előkészített piteformánkat. Felhasználásig visszatesszük a hűtőbe.

A túrós részhez a túrót áttörjük. Összedolgozzuk a xilit felével, a tejföllel, a zabkorpával, a tojás sárgájával és a citrom héjával és levével. A fehérjékből egy csipet sóval habot verünk, közben fokozatosan hozzáadjuk a por xilitet is, majd beleforgatjuk a túrós masszába.

A mákos tölteléket a tésztára halmozzuk. Elegyengetjük és kicsit lenyomkodjuk. Betakarjuk a túrókrémmel, picit elegyengetjük, és a formát az asztal lapjához kocogtatjuk. Így egyenletesebben eloszlik a krém és a felesleges buborékok is kiszöknek belőle.

160 fokra előmelegített légkeveréses sütő alsó polcán kb. 35-40 percig sütjük. Ekkor a túrókrém már nem remeg és a széle egy kis színt kap.

Kihűlés után szeleteljük.

A lepény így elkészítve 202,43 g CH-t tartalmaz. 12 szeletre vágva egy szelet 16,86 grammot, 16 szeletre vágva pedig 12,65 grammot.

Forrás: Tipikus Flammeres

Ribizlis blondie (szőke brownie)

Az eperszezon óta szeretném megsütni ezt a sütit. Már nagyon vártam.

Eredetileg eperrel készült volna, de mivel az eper és a vizsgaidőszak egymás ellenségei, nálam sajnos jó darabig biztos nem fog ilyen sütemény készülni, pedig nagyon szeretném. Bármilyen piros gyümölcs jó hozzá, kerülhet bele dió, mogyoró is, vagy fűszerek, például fahéj és gyömbér.

Amiről még nem esett szó: ez a sütemény a brownie "lánytestvére", ugyanis ét-helyett fehér csokoládéval készül, de az alapokban megegyezik vele. Eredetileg egy picit kisebb forma kell hozzá, mint ami nekem van, így picit magasabbnak is kell lennie. Nem tömény, vagy gejl és egyáltalán nem tocsogós, én kicsit intenzívebb csokoládé ízre számítottam, de így is kellemes, finom sütemény. Kár, hogy annyira drága a cukormentes fehér csoki. :)

Hozzávalók egy 20 x 20-as tepsihez:

• 115 g margarin
• 15 g DW 1:4 édesítő (60 g cukornak felel meg)
• 115 g fehér csokoládé (67,85 g CH) - ezt használtam
• 2 tojás
• 70 g őrölt zabpehely (42 g CH)
• 40 g tk. búzaliszt (24,56 g CH)
• 30 búza finomliszt (21,12 g CH)
• 1 tk sütőpor
• 1 csipet só
• nálam 100 g piros ribizli (7 g CH)

A margarint, a csokoládét és az édesítőt vízgőz felett összeolvasztjuk, és hagyjuk szobahőmérsékletre hűlni.

Egy kézi habverő segítségével egyesével beledolgozzuk a tojásokat, majd a liszteket, a sütőport és a csipet sót. A masszát egy sütőpapírral kibélelt tepsibe simítjuk és a tetejét megszórjuk a gyümölccsel.

175 fokra előmelegített sütőben kb 20-25 perc alatt készre sütjük. Akkor jó, ha a teteje egy kicsit megpirul (ami nálam a képen sajnos nem nagyon látszik).

Kihűlés után szeleteljük, kínálhatjuk magában, vagy fagylalttal is.

Az egész sütemény így elkészítve összesen 162,53 g szénhidrátot tartalmaz. Én 9 nagy kockára vágtam, így egy darabban 18 g CH van.

Forrás: dívány.hu/alapkonyha

Meggylekvár pektinnel

Körülbelül fél éve agyalok azon, hogy csináljak olyan lekvárt, ami biztosan jól eláll, de nem tartalmaz cukrot, mert elméletileg minden dzsemfixben van cukor. Legalábbis abban van, amit én a legutóbbi alkalommal használtam.

Főztem már úgy lekvárt, hogy egy fél napig rotyogott a gázon, hogy ne kelljen bele tartósítószert rakni. Ebben az a negatívum, hogy mivel nagyon sűrűre kell főzni, magas lesz a CH-tartalma, ami nálam egyértelműen hátrány.

Most a pektinhez jutottam el, mint sűrítőanyaghoz, hogy ne kelljen hosszú órák alatt elfőznöm a gyümölcs nedvességtartalmának nagy részét, ezzel sűrítve a lekvárt. Így a lekvárom CH-tartalma alig lett magasabb, mint a gyümölcsé, és persze jóval több lett mennyiségre is. Ízre, állagra és színre kísértetiesen emlékeztet Apa meggylekvárjára, amit annyira szerettünk.

Hozzávalók:

• 5 kg magozott meggy
• 30 g pektin (kilónként 6 g)
• 80 ml folyékony édesítőszer (vagy kilónként 100-150 g cukornak megfelelő édesítőszer)

A kimagozott meggyet egy nagy fazékba mérjük, amiben majd a lekvárt főzzük és összeturmixoljuk. (Így jelentősen lerövidítjük a főzési időt. Elméletileg, ha előtte kiöblítjük a lábas alját hideg vízzel, megakadályozzuk, hogy leégjen a lekvárunk.)

Kis lángon főzni kezdjük, közben néhányszor átkavarjuk, hogy biztosan ne égjen le. Amikor kicsit már sűrűsödött, esetleg rotyogni is kezd, folyamatos kevergetés mellett (hogy ne legyen csomós) apránként hozzáadjuk a pektint. Felforraljuk és pár percig folyamatos kevergetés mellett forrni hagyjuk.

Ezután az előkészített üvegeket csordultig töltjük vele (picit púposodhat is a teteje) és jól lezárjuk őket. Száraz dunsztban, például nagy, vastag plédekbe bugyolálva hagyjuk kihűlni.

Ne várjuk, hogy főzés közben a pektin besűríti a lekvárunkat, ez majd kihűléskor fog megtörténni. Ennyi pektinnel inkább kanalazható dzsem, mint késsel kenhető lekvár lesz belőle. Nem sütésálló, ugyanis hőre ismét felhígul majd. Persze, ha picit sűrűbbre szeretnénk a lekvárunkat, növelhetjük a pektin mennyiségét (pl. kilónként 10 grammra).

Mivel nem került bele tartósítószer, ajánlatos kisebb üvegekbe tölteni, mert felbontás után nem áll el olyan sokáig.

Nekem az 5 kg meggyből összesen 4475 g lekvárom lett, így a szénhidráttartalma 12,29 g / 100 g.

Sajtos rudak

A nagy hőségben már nem kívántam az édeset tízóraira és utóvacsorára, alig bírtam letuszkolni. Valami sósat szerettem volna helyette, ezért sütnöm kellett. Legszívesebben sajtos tallért készítettem volna, de az még télen is kánikulát csinál a konyhában, így végül a sajtos rúd mellett döntöttem, azt még úgysem próbáltam.

Mindenkinek nagyon ízlett, dicséretek közepette gyorsan elkapkodták, így mire reggel a fotózásig jutottam, már csak az előrelátóan magamnak félretett pár napi tízóraira való maradt meg belőle.

Hozzávalók kb. 1 kg-hoz:

• 200 g tönkölybúza liszt (127,8 g CH)
• 100 g őrölt zabpehely (60 g CH)
• 100 g búza finomliszt (71 g CH)
• 6 ek tejföl
• 250 g reszelt trappista
• 300 g hideg margarin
• 1 ek só
• 1 tojás sárgája

Először a liszteket elmorzsoljuk a margarinnal, majd a tejföllel, a sajt felével és a sóval könnyű tésztává gyúrjuk. Nekem gyúrás közben még felvett 50 g tk. tönkölylisztet (31,95 g CH).

Lisztezett deszkán kb. 1 cm vastagra nyújtjuk. A tetejét megkenjük egy tojás sárgájával, megszórjuk a sajt másik felével megszórjuk (én néhány darabra egész köménymagot is szórtam). Derelyevágóval, vagy egy éles késsel kb. 1 cm széles és 7 cm hosszú rudakra vágjuk.

Sütőpapíros tepsin, 180 fokra előmelegített sütőben kb. 15-20 perc alatt készre sütjük. Akkor a legfinomabbak, ha egy picit megpirulnak.

A kisült rudak nekem összesen 1060 grammot nyomtak, így a CH-tartalmuk 27,42 g / 100 g (a gyúrás közben felvett lisztet is beleszámolva).

Forrás: Illéskrisz Konyhája

Hideg meggyleves

A meggyleves nekem kardinális étel, mert a Párom nagyon szereti, szerintem akár el is tudna élni rajta. Egyszer kérte is, hogy neki mindig cukorral csináljam, ne xilittel, mert sokat eszik belőle. Most viszont nagyon figyelmesen megkért, csináljam úgy, hogy nekem is jó legyen. Annak ellenére, hogy végtelenül egyszerű, mindig nagyon izgulok, ha ezt készítem, mert tudom mennyire szereti. Most különösen megdicsérte, és ő mondta, hogy rakjam fel a blogra. :)

Hozzávalók 6 nagy tányér leveshez:

• 1 kg magozott meggy (110 g CH)
• víz
• 1 csipet só
• 1 tk fahéj
• 1/4 tk szegfűszeg
• vanília aroma
• 100 g xilit (60 g CH) / 25 g DW 1:4 édesítő
• 1 csomag vaníliás pudingpor (34 g CH)
• 250 ml tejszín

A meggyet egy nagy fazékban felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje és kb. 2 cm magasan álljon fölötte. Forralni kezdjük, közben pedig hozzáadjuk a fűszereket és az édesítőt. Egy tányérban csomómentesre keverjük a pudingport a tejszínben. Amikor felforrt a meggy folyamatos kevergetés mellett lassan hozzáöntjük a keveréket. Pár percig még tovább főzzük, hogy kicsit sűrűsödjön (nem szükséges forralni).

Melegen is fogyaszthatjuk, vagy ahogy nyáron különösen jól esik; megvárjuk, amíg lehűl, betesszük a hűtőbe és teljesen kihűlve fogyasztjuk.

Így elkészítve a leves nem túlzottan édes, aki úgy szereti, használjon több édesítőt.

Xilittel elkészítve a leves összesen 204 g CH-t tartalmaz, egy adag kb. 34 g-ot.
DW 1:4 édesítővel összesen 144 g-ot, egy adag pedig kb. 24 g-ot.

Tipp:

• Pudingpor helyett sűríthetjük liszttel (például tk. tönköly, vagy őrölt zabpehely) is. Ekkor kb. 40 g lisztet keverjünk csomómentesre a tejszínben. Merjünk hozzá egy merőkanállal a levesből (hőkiegyenlítés), keverjük el, majd az egészet folyamatos kevergetés mellett lassan öntsük a levesbe.
• Készíthetjük fagyasztott gyümölcsből, vagy befőttből is. A fagyasztott gyümölcsöt nem szükséges kiolvasztani, melegen is elkezdhetjük főzni, a befőttnek pedig a levét is beletehetjük a levesbe. Utóbbi esetben valószínűleg kevesebb édesítőszerre lesz szükségünk, és ha bolti befőttet használunk, mindig cukormentest válasszunk.

Mákos linzer

Régen sose ugrottam annyira a linzerért, de valamiért ez lett az egyik kedvenc süteményem. Már több változatot is elkészítettem, most kókuszos linzert csokoládés meggylekvárral és mákos linzert sütöttem. A lekvárosat tízóraira, a mákosat utóvacsorára szánom. A kókuszos és a lekvár receptjeit megtaláljátok a blogon; a kókuszos linzert itt, a lekvárt pedig itt. A mákos most sült először, és még én is meglepődtem rajta, milyen jól kiegészíti egymást benne a mák, a reszelt citromhéj és a vanília.

Hozzávalók kb. 80 db-hoz:

• 100 g tk tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 100 g őrölt zabpehely (60 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,5 g CH)
• 50 g szemes mák (12 g CH)
• 200 g margarin
• 80 g xilit (48 g CH)
• 1 tojás
• vanília aroma
• fél citrom lereszelt héja

A mákot egy serpenyőben megpirítjuk.
A liszteket és a mákot elmorzsoljuk a kis kockákra vágott margarinnal, majd a többi hozzávalóval együtt gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. Ha eközben a margarin túlságosan felmelegedne a tésztában, kb. egy fél órára tegyük be a hűtőbe.

Lisztezett deszkán kb. 3 mm vastagságúra nyújtjuk és kiszúrjuk. Egyszerre mindig csak egy kis adag tésztával dolgozzunk, hogy ne melegedjen fel túlzottan és könnyen nyújtható legyen. A többi tésztát hagyjuk a hűtőben.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt sülnek készre.

Tetszés szerint lekvárral is megtölthetjük, például barackkal szerintem nagyon finom lehet.

Nekem összesen 81 linzerem lett, de természetesen ez a mennyiség függ attól, hogy milyen vékonyra nyújtjuk a tésztát és mekkora a kiszúrónk.
A receptben összesen 219 g CH van, így egy darabban kb. 2,7 g.

Citromos fehér piskóta

Időnként minden konyhában felmerül a kérdés, hogy "na most akkor megint mit csináljak a tojásfehérjével?" Egy ideig ilyenkor minden másnap rántottát reggeliztem 1-2 plusz fehérjével, mert nem volt szívem kidobni, amikor éppen nem volt kedvem az egyik sütemény után rögtön a másikat megsütni. Aztán olvastam, hogy le lehet fagyasztani. Háháá... :) Ez kell nekem, minden gondom megoldódott. De akkor meg az lett a probléma, hogy a sok fehérje csak gyűlik és gyűlik a fagyóban, és nincs kedvem mindig ugyanazt megcsinálni két-három fehérjéből.

Most egy zseniális alternatíva, a fehér piskóta  receptjét osztom meg veletek. Jó sok fehérje kell hozzá, és ugyanolyan változatosan készíthetjük el, mint a hagyományos testvérét: fogyaszthatjuk magában, megszórhatjuk gyümölccsel, lehet tortalap, vagy készülhet belőle piskótatekercs. Ha a hagyományos fehér lisztből készítenénk a színe is tényleg fehér lenne.

Hozzávalók egy 23cm-es tortaformához (12 szelet):

• 6 tojásfehérje
• 100 g xilit ebből kb. 40 g házi vaníliás (60 g CH)
• 80 g őrölt zabpehely (48 g CH)
• 60 g tk. búzaliszt (36,66 g CH)
• 40 g búza finomliszt (28,24 g CH)
• 100 g margarin
• fél citrom lereszelt héja
• 1 csapott kk sütőpor (a teljes kiőrlésű lisztek miatt)

A margarint felolvasztjuk, majd hagyjuk hűlni. A tojásfehérjét egy csipet sóval elkezdjük habbá verni, közben fokozatosan adagoljuk hozzá a xilitet. Addig verjük, amíg szép fényes nem lesz. Ezután hozzáadjuk a liszteket és a sütőport, ráreszeljük a citromhéjat, és hozzáöntjük a margarint is. Lazán elkeverjük és az előkészített formánkba öntjük.

Az én piskótám mivel már nagyon régen nem ettem, málnát kapott a tetejére.

160 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 percig sütjük, végezzünk tűpróbát!

Az egész piskóta 172,9 g CH-t tartalmaz, egy szelet 14,4 g-ot (csak a tészta málna nélkül).

Forrás: Kifőztük