Fahéjas csiga krémsajtos mázzal

 

Mindig ámulva nézem a tepsiben egymáshoz érő még gőrölgő, mázzal vastagon megkent csigákat, amik hiába tetszenek nagyon, valahogy eddig nem vitt rá a lélek, hogy én is elkészítsek egy tepsivel. Most, hogy már kezd igencsak ünnepi hangulatom lenni, de valami újat szerettem volna kipróbálni, valahogy adta magát, hogy egy adag fahéjas csinával mégiscsak megpróbálkozzak. Már nem is értem, miért nem készítettem ilyet hamarabb, mert valahogy sokkal egyszerű és gyors a szokásos kakaós csigákhoz hasonlítva és hihetetlenül puha amiatt, hogy egymáshoz érve sülnek a csiguszok.
Még a nyáron vásárolt kardamomot is használni tudtam hozzá, amit eredetileg máshoz szántam.

Hozzávalók egy 18 x 25 cm-es tepsihez:

A tésztához:

• 100 ml laktózmentes habtejszín
• 100 ml víz
• 300 g teljes kiőrlésű búzaliszt (180 g CH)
• 100 g fehér kenyérliszt (71 g CH)
• 7 g száírtott / 25 g friss élsztő
• 15 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 1 ek vanília kivonat
• 1 egész tojás
• 1 cs só
• 6-8 szem kardamom mozsárban megőrölve (elhagyható)

A töltelékhez:

• 70 g lágy margarin
• 10 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 2 tk őrölt fahéj

A mázhoz:

• 50 g lágy margarin
• 125 g laktózmentes mascarpone
• 8 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (porrá őrölve)

A tetejére:

• 25 g szeletelt mandula

A tésztához a liszteket elkeverem az élesztővel és a többi hozzávalóval együtt sima tésztává dagasztom.

Kb. 45-50 percig kelni hagyom.

A töltelékhez alaposan kikeverem a margarint az édesítővel és a fahéjjal.

A megkelt tésztát lisztezett felületen kb. 50 x 30 cm-es téglalappá nyújtom és egyenletesen elkenem rajta a fahéjas krémet. Az egyik hosszabbik oldalától indulva szorosan feltekerem és egy cérnával 12 egyforma szeletre vágom. A csigákat kimargarinozott, kilisztezett formába teszem és meleg helyen letakarva még 10-15 percig kelesztem.

180 fokra előmelegített sütőben alsó-felső sütéssel kb. 25-30 percig sütöm.

Amíg a sütőben vannak a csigák, egy száraz serpenyőben megpirítom a mandulát.

A mázhoz habverővel kikeverem a lágy margarint, a krémsajtot és az édesítőt.

A megsült csigákat kb. 5 percig hűlni hagyom, majd egy evőkanállal megkenem a mázzal és megszórom a mandulával. Langyosan a legfinomabbak, ha később fogysztjuk mikróban kicsit megmelegítem.

A receptben így elkészítve 251 g szénhidrát van, egy csigában 20,91 g CH. 

Forrás: sutnijo.hu

Meggyes pite

Már régen kitaláltam, hogy megpróbálok szép pitét sütni, de amikor végre rászántam magam, rá kellett jönnöm, hogy ez mégsem lesz olyan egyszerű, mint képzeltem.

Aztán kicsit jobban utánaolvastam a dolognak, több receptet is megnéztem, így egy sokkal szebb és finomabb pite készült, mint első alkalommal, aminek a receptjét már meg is mutatom nektek.

Még van hova fejlődnöm pite-ügyileg, de egy tuti tippem azért így is van: ha a tésztát sütőpapíron nyújtjátok, sokkal egyszerűbb és gyorsabb vele dolgozni.

Hozzávalók egy 26 cm-es pitéhez:

A tésztához:

• 250 g teljes kiőrlésű búzaliszt (150 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,5 g CH)
• 60 g eritrit
• 125 g hideg margarin
• 1 tojás
• 1 ek habtejszín
• 1 csipet só

A töltelékhez:

• 800 g meggy kimagozva (88 g CH)
• 25 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 1 ek házi vanília kivonat
• 1 kk őrölt fahéj
• 2 ek zabkorpa

A kenéshez:

• 1 tojás

A tésztához a liszteket elmorzsolom a margarinnal, majd a többi hozzávalóval együtt összegyúrom és befóliázva a hűtőbe teszem legílább fél órára.
A meggyet megmosom, kimagozom és összeforgatom az édesítővel, vaníliával és fahéjjal.

A tészta egyik felét sütőpapíron kinyújtom és kibélelem vele az előkészített piteformát. Én egy kimargarinozott, kilisztezett kivehető aljú fém piteformát használok. A leeső részeket és a magmaradt tésztát egybegyúrom, majd ezt is kinyújtom és tetszőleges mintát készítek belőle a pite tetejére (most leveleket).

A formában lévő tésztát megszórom a zabkorpával és egyenletesen elterítem rajta a meggyet. Ezt beborítom a többi tésztával, amit megkenek egy villával kikavart egész tojással.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöm, amíg szépen megbarnul a tészta. Csak teljesen kihűlve szeletelem fel.

A recept így elkészítve 273,5 g CH-t tartalmaz összesen. 16 szeletre vágva egy szelet süteményben 17,09 g szénhidrát van.

Ha kimarad a tésztából ne felejtsd el korrigálni a számítást!

Forrás: Rosenstein Tímea almás pitéje

Csokoládés babka

A babka szerintem tipikusan az a sütemény, amit ha meglátsz, rögtön megkívánod. Én azonnal elképzelek hozzá egy bögre meleg kakaót (bár inkább mézes tejre voksolnék, ha ihatnék) és egy jó filmet is. Szerencsére annyira egyáltalán nem bonyolult elkészíteni, mint amilyen szuperül kinéz, úgyhogy bátran ajánlom kipróbálásra mindenkinek.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 400 g tk búzaliszt (240 g CH)
• 100 g búza finomliszt (71 g CH)
• 10 g búzasikér
• 90 g lm habtejszín
• 90 g víz
• 15 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 2 tojás
• 60 g lágy margarin
• 7 g szárított élesztő
• 1 narancs lereszelt héja

A töltelékhez:

• 150 g 70 %-os étcsokoládé (48 g CH)
• 50 g margarin
• 1 kk őrölt fahéj

Bedagasztom a tésztát és 2 óráig hűtőben kelesztem (akár előző este is elkészíthetjük).

A tésztát kiveszem a hűtőből, hogy felmelegedjen kicsit és vízgőz felett felolvasztom a csokoládét. Ha már teljesen felolvadt, leveszem a vízgőz felől és hozzáadom a margarint és a fahéjat. Addig kevergetem, amíg tejesen homogén nem lesz.

A megkelt tésztát kb. 4-5 mm vastagra nyújtom és egyenletesen megkenem a csokoládéval a széleken 1-2 cm-t szabadon hagyva. A hosszanti oldala felől feltekerem és egy éles késsel a tekercset hosszában félbevágom. Óvatosan kinyitom, hogy a belső csokis rész nézzen felfelé és összefonom őket úgy, hogy a töltött rész ezután is felülre essen. Egy 30 cm hosszú sütőpapíros kenyérformába teszem és még kb. fél óráig kelni hagyom.

190 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt sütöm meg, az utolsó 10 percben alsó-felső sütéssel, hogy szép színt kapjon.

Még langyosan felvágva

Az elkészült kalácsom 1027 grammos lett, így a szénhidráttartalma 34,96 g /100 g.

Forrás: cookta.hu

Gyömbéres keksz

Ezt a kekszet először ajándékba készítetettem és bár nem vagyok oda a gyömbérért (nagyon nem), még nekem is ízlett. Kicsit hozza a karácsonyi hangulatot még most nyáron is, egy kis dióval a tésztájában lehet, hogy Decemberben is sül majd egy adag.

Hozzávalók 35 db kekszhez:

• 150 g lágy margarin
• 100 g xilit (60 g CH)
• 1 tojás
• 3 tk reszelt gyömbér - nálam 50 g (8,89 g CH)
• 200 g tk búzaiszt (120 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35 g CH)
• 2 tk sütőpor
• 1 tk őrölt fahéj
• 1 tk őrölt/6 db egész szegfűszeg
• 1 csipet só

A margarint a xilittel habosra keverjük. Hozzáadjuk a tojást és a reszelt gyömbért is. Rámérjük a száraz hozzávalókat és gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Minimum egy óráig hűtőben pihentetjük, majd lisztezett felületen vékonyra nyújtjuk és egy 5 cm-es kiszúróval kiszaggatjuk.

A kekszeket sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk és 175 fokon kb. 10-12 perc alatt készre sütjük őket.

Az így elkészített kekszek összesen 223,89 g CH-t tartalmaznak. Egy darabban 6,4 g CH van.

Almás tészta

Ha olyan süteményt készítek, amiket gyerekként sokszor ettem, mindig szeretnék ugyanolyat csinálni, mint a nagymamámé, vagy az anyukámé, de mivel ezt még akkor sem tudnám produkálni, ha fehér lisztet és cukrot használnék, csak nagyon sokára gyürkőzök neki. Ilyen az almás tészta is, amit már nagyon régóta halogatok, de most, hogy kaptam otthonról egy kis szatyor almát, adta magát a dolog. Érdekes, hogy általában amikor aranybarnára kell sütni valamit, akkor nekem a barna rész soha nem jön össze, de most valami folytán gyönyörű szép színt kapott a tészta. Eredetileg meg akartam szórni por xilittel (csak a fotó miatt, én nem repesek a porcukorért), aztán viszont úgy gondoltam, bűn lenne elrejteni.

Hogy pedig az ízéről is szót ejtsek: ha frissen fogyasztjuk, a tészta nem az a nagyon omlós fajta, de kellemese puha, és (na marad) másnapra kissé még puhul. Nem is túl intenzív ízű, inkább a tölteléket édesítettem erősebben, de a kettő együtt pont megfelelő.

Hozzávalók egy 36 x 24 cm-es tepsihez:

A tésztához:

• 200 g tk. búzaliszt (120 g CH)
• 60 g őrölt zabpehely (36 g CH)
• 80 g búza finomliszt (56,32 g CH)
• 10 g sikér
• 160 g margarin
• 12 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (kb. 50 g cukornak felel meg)
• 1 tojás
• 1 csipet só
• 10 g sütőpor
• 5 ek tejföl

A töltelékhez:

• 1,3 kg édesebb alma (91 g CH)
• kb. 3 tk négyszeres erejű cukorhelyettesítő (az alma édességétől is függ)
• őrölt fahéj
• 30 g margarin

A szóráshoz:

• 1-2 marék zabkorpa

A kenéshez:

• 1 egész tojás

A tészta hozzávalóiból lágyabb tésztát gyúrunk, ha szükséges, még adhatunk hozzá tejfölt, vagy lisztet. Félretesszük pihenni, amíg elkészítjük a tölteléket.

Az almákat meghámozzuk és nagy lyukú reszelőn lereszeljük (a receptben a már megtisztított és lereszelt alma súlya szerepel). Kinyomkodjuk a levét és lassú tűzön megpároljuk. Ízlés szerint édesítsük, adhatunk hozzá kevés margarint, vagy vajat és fahéjat is. Figyeljünk rá, hogy ne főzzük pépesre.

A tésztát két részre osztjuk. Az egyik részt akkorára nyújtjuk, mint a tepsink és az aljára fektetjük. Egészen vékonyan megszórjuk zabkorpával (tk. morzsát, vagy diót is használhatunk) és rásimítjuk az almát. A tészta másik felét is kinyújtjuk, majd az almára fektetjük. Kenjük meg egy villával kikevert egész tojással és sűrűn szurkáljuk meg egy villával, vagy egy kés hegyével. (Fontos a sorrend, mert ha előbb szurkáljuk meg, és aztán borítjuk be tojással, akkor a tojás betömi a lyukakat a tésztán, és valószínűbb, hogy a tésztánk a távozó gőz miatt kireped.)

180 fokra előmelegített sütőben kb. 30-35 perc alatt aranybarnára sütjük. A süti egy kissé el fog válni a tepsi falától. A kész süteményt átfordítottam egy gáztepsire, hogy azon hűlhessen ki.

Tízórai

A kész sütemény összesen 303,32 g szénhidrátot tartalmaz, 30 szeletre vágva szeletenként 10,11 grammot.

Forrás: apróséf.hu

Churros csokoládéöntettel

Egy időben mindenhol a churros jött szembe velem az interneten. Bevallom tetszett az ötlet, de nagyon macerásnak gondoltam az olajban sütés és amiatt, hogy számolhatok a kis rudacskákkal, meg az öntettel is, mert általában arra törekszem, hogy az étkezéseim minél kevésbé hasonlítsanak egy matekórához. Végül a számolás (nagy meglepetésemre) egyáltalán nem okozott nehézséget, annál inkább a habzsák használatának saját kútfőből való hirtelen kitalálása.
Ha nem lett volna az a kis malőröm a habzsákkal és nagyobb kinyomófejet is találtam volna hozzá, hogy ne ilyen soványka churrosokat készítsek, best of édességnek mondanám.

Hozzávalók:

A churroshoz:

• 120 g margarin
• 1/2 tk só
• 70 g tk búzaliszt
• 50 g őrölt zabpehely
• 30 g búza finomliszt
• 2 tojás
• 250 ml víz
• étolaj a sütéshez
• fahéjas xilit a forgatáshoz (nálam 52 g - 31,2 g CH)

Az öntethez:

• 400 ml tejszín
• 100 g 70 %-os étcsokoládé (34 g CH)
• 2-3 tk négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 1 csipet fahéj
• 1 csipet só
• 10 g vaníliás pudingpor (8,5 g CH)
• 8 g cukrozatlan kakaópor (0,88 g CH)

A churroshoz egy kis fazékban felforraljuk a margarint, a vizet és a sót. Beleöntjük a lisztet és fakanállal lendületesen kavarjuk, amíg össze nem áll és el nem válik az edény falától. Levesszük a tűzről és kicsit átforgatjuk. Kb. két percig hűlni hagyjuk, majd egyesével belekeverjük a tojásokat.

Habzsákba töltjük és forró olajba kb. 10 cm-es csíkokat nyomunk a masszából és aranybarnára sütjük. (Én egy 9 mm-es fejet használtam, ez volt itthon a legvastagabb.)

Papírtörlőre szedjük, majd még melegen fahéjas xilitbe forgatjuk a rudakat.

Az öntethez kb. 100 ml tejszínben csomómentesre keverjük a pudingport. A többi tejszínt melegíteni kezdjük és kockára tördelve belerakjuk a csokoládét is, hogy felolvadjon benne. Hozzáadjuk az édesítőt, a kakaót, a fahéjat és a sót, majd amikor a csokoládé már felolvadt, és teljesen homogén az egész, a pudingporral besűrítjük.

Még melegen a legfinomabb, de hidegen is nyugodtan fogyaszthatjuk.

Összesen 417 g churrosom lett, így a szénhidráttartalma kb. 30,04 g / 100 g.
Az öntet összesen 460 ml lett, így az kb. 9,24 g / 100 g CH tartalmú.

Forrás: zeakonyhaban.blog.hu

Mekis almás táska

A chia magos desszert után adta magát, hogy kipróbáljam ezt a finomságot is. A receptet már nagyon régen találtam Csiperke blogján, ez volt az egyik első blog, amit olvasni kezdtem, nagyon sajnálom, hogy olyan ritkán van rajta új bejegyzés, mert csodálatos (megnézhetitek itt). Azt hiszem ez a konkrét recept is ott jelent meg először.

Mivel Mekis almás táskát még sosem ettem, nincs összehasonlítási alapom, de nem is hiszem, hogy olyan lenne mint az igazi (főleg, hogy még teljes kiőrlésű is). Viszont nagyon finom, és kis különleges is, úgyhogy például szerintem a gyerekek, vagy egy vendégsereg elkapkodná, és mi lennénk az ászok, hogy ilyet sütöttünk nekik. Azt is el tudom képzelni, hogy például délelőtt összerakom az egészet, egy kis tálcán berakom a hűtőbe, és amikor jönnek a vendégek frissen kisütöm nekik. 

Általában nem vagyok a bő olajban sütés pártján, mert nem egészséges, és az íze miatt sem, de ez a recept csak így működik, sütőben nem.

Hozzávalók 9 táskához:

A tésztához:

• 150 g tk búzaliszt (91,65 g CH)
• 50 g őrölt zabpehely (30 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,5 g CH)
• 5 ek olvasztott margarin (kb. 50 g)
• 12 ek víz
• fél kk só

A töltelékhez:

• 300 g alma apróra kockázva (21 g CH)
• 2 ek citromlé
• kevés citromhéj
• 100 ml víz
• 3 tk négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 1 ek főzős vaníliás pudingpor (10 g - 8,5 g CH)
• fahéj

Először a tésztát készítsük el. Annyi vizet adjunk hozzá, hogy jól nyújtható, félkemény tésztát kapjunk. Pihentessük egy órát hűtőben.

A töltelékhez az almát felöntjük vízzel, és a citrom héjával és levével, az édesítővel és a fahéjjal együtt feltesszük főni. Amikor az alma már kissé megpuhult, és majdnem forr, adjuk hozzá a pudingport és sűrítsük be. Vigyázzunk, hogy ne csomósodjon össze, és még főzzük pár percig. Hűtsük ki, ne melegen rakjuk majd a tésztára.

A tésztát a hűtőből kivéve osszuk 9 egyenlő részre és nyújtsunk belőle kb. 1 mm vastag téglalapokat (nem kell alálisztezni). Én kb. 13 x 16-os lapokat nyújtottam. Minden lap egyik felére egy-egy evőkanál tölteléket halmozunk úgy, hogy a szélén szabadon maradjon egy-két centi. Ráhajtjuk a töltelékre a tészta másik felét, és a másik három oldalát felhajtjuk, vagy felsodorjuk (mikor melyik könnyebb), azután pedig villával lenyomkodjuk.

Forró olajban mindkét oldalát kisütjük, egyenként kb. 4-5 percig, hogy biztosan átsüljön a tészta és egy kis színt is kapjon, közben többször megfordítjuk. Frissen, melegen az igazi.

A receptben így elkészítve összesen 186,65 g CH van, egy táskára így kb. 20,76 g CH jut. 

Megjegyzés: A nyújtással kicsit sokat kell pepecselni, és sütés közben nagyon csapkod. Nem csak a tűzhelyet kellett letakarítanom, de a padlót is felmoshattam. (Csakhogy ne engem szidjatok, ha esetleg elkészítitek. :) )

Chia-pudingos almás pohárdesszert

Nagyon régóta szerettem volna kipróbálni a chia magot, mert szinte már mindenhol ezt látni. Láttam benne a potenciát, de nem gondoltam, hogy tetszeni fog az első ránézésre fura állaga miatt és azt biztosra vettem, hogy a Párom biztos nem kér majd belőle.
Végül is mindkettőnknek nagyon tetszik. Az állaga igaz, hogy kicsit szokatlan, de nincs vele problémám, és mivel a magoknak önmagukban nincs íze, nagyon jól variálható, mindenfélét ki lehet hozni belőle. Én most egy kis almát készítettem hozzá, mert nem szerettem volna csak sima friss gyümölccsel enni, és ez jutott eszembe először. Ez a mekis almás táska tölteléke, ami már szintén foglalkoztat egy ideje.

Hozzávalók három személyre:

A chia magos részhez:

• 400 ml cm mandulatej
• 100 ml lm habtejszín
• 50 g chia mag
• 75 g cukornak megfelelő négyszeres erejű édesítőszer, vagy folyékony édesítőszer
• 2 ek mascarpone
• 1 ek vanília kivonat

Az almás részhez:

• 300 g apróra kockázott alma (21 g CH)
• 2 ek citromlé (20 ml - 1,32 g CH)
• fél citrom héja
• 120 ml víz
• 30 g cukornak megfelelő édesítőszer
• 12 g főzős vaníliás pudingpor (10,2 g CH)
• fahéj

A chia magot elkeverjük a mandulatejben és a tejszínben. Egy éjszakát állni hagyjuk a hűtőben, hogy megdagadjon. (Kipróbáltam úgy is, hogy tűzhelyen majdnem forróra melegítettem. Kb. 10-15 perc alatt teljesen megdagadt.)

Következő nap elkészítjük az almás részt. Az almát egy kisebb fazékba tesszük, felöntjük a vízzel és főzni kezdjük. Hozzáadjuk a citrom levét és héját, az édesítőt és a fahéjat. Pár perc alatt az alma megpuhul és már majdnem elkezd forrni is. Ekkor adjuk hozzá a pudingport, majd rövid főzés után vegyük le a tűzről. (A pudingpornál figyelnjünk, hogy ne csomósodjon, akár a víz egy részével előzetesen el is keverhetjük.)

A chia maghoz adjuk hozzá a krémsajtot (kicsit sűrűbb lesz az állaga, de nélküle is tökéletes), az édesítőt és a vaníliát.

Én ezt a mennyiséget 3 db 320 ml-es befőttes üveg közt osztottam el, amikor az alma kissé már kihűlt, így egy adagra 10,84 g CH jutott. Alulra került a puding, felülre a gyümöcs és kevés pirított mandulával díszítettem.
Akár négy részre is oszthatjuk, rétegezhetjük, magában, vagy friss gyümölccsel is fogyaszthatjuk. A lehetőségek száma végtelen.

Almás-diós-krémsajtos pite

Ez a süteményt a hozzávalói alapján inkább egy őszi-téli finomságnak mondanám, úgyhogy tekinthetünk rá úgy is, hogy én már előre hoztam egy jó kis őszi receptet.

A mascarpone-krémet már akkor be tudtam volna falni, amikor kikevertem, mert valami hihetetlen finom, és amikor a pite már a sütőben volt, hihetetlen illat terjengett a konyhában. Ma még hamarabb is uzsonnáztam a kelleténél csak azért, hogy megkóstolhassam. :)

Hozzávalók egy 23 cm-es formához:

A tésztához:

• 100 g tk búzaliszt (61,1 g CH)
• 60 g őrölt zabpehely/zabpehelyliszt (36 g CH)
• 40 g búza finomliszt (28,16 g CH)
• 135 g margarin
• 60 g xilit
• 1 kis tojás

A krémsajtos réteghez:

• 250 g mascarpone
• 40 g vaníliás por xilit* (24 g CH)
• 1 tojás
• 1 csipet só
• 1 citrom héja
• fél citrom leve

A diós réteghez:

• 3 kis marék darált dió

Az almás réteghez:

• kb. 180 g alma (12,6 g CH)
• 20 g vaníliás por xilit* (12 g CH) 
• kb. 1 tk őrölt fahéj
• kb. fél tk őrölt szegfűszeg
• fél citrom leve

Először gyúrjuk össze a tésztát és minimum fél órára rakjuk be a hűtőbe. Lisztezett felületen nyújtsuk ki és béleljük ki vele úgy a formánkat, hogy kb. 4 cm-es pereme legyen. Szurkáljuk meg villával és 175 fokos sütőben süssük kb. 10 percig.

Keverjük ki a krémet, simítsuk a tészta tetejére, majd szórjuk rá egyenletesen a diót.

Az almát vágjuk 2-3 mm-es cikkekre és locsoljuk meg a citromlével, szórjuk meg a fűszerekkel és a xilittel, majd forgassuk össze, végül szép körben fektessük a diós krémre.

175 fokon kb. 45 perc alatt süssük készre.
Amikor kivesszük a sütőből, még kicsit remegni fog a mascarpone miatt, ezért várjuk meg míg kihűl és csak utána szeleteljük fel.

Az egész süteményben így elkészítve 209,7 g szénhidrát van. 10 szeletre vágva egy szeletben 20,97 g.

*Vaníliás xilitet otthon is készíthetsz, igazán nem bonyolult. Kattints ide és nézd meg, én hogy csináltam!

Forrás: apróséf.hu

Forró csokoládé

Nem tél a tél forró csokoládé (és persze hó) nélkül, nagyon jól esik ilyenkor a fűtött szobában kortyolgatni. Hihetetlenül gyorsan és egyszerűen elkészíthetjük magunknak cukormentesen is, ráadásul számtalan módon fűszerezhetjük. Kerülhet bele fahéj, vanília, chili, gyömbér, de még mézeskalács fűszer is.

Hozzávalók:

• 24 g jó minőségű cukrozatlan kakaópor (2,88 g CH)
• 12 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 1 késhegynyi őrölt fahéj
• 1/2 vaníliarúd
• 500 ml házi tej (25 g CH)
• 200 ml habtejszín
• 50 g min. 70 %-os étcsokoládé (15,5 g CH)

a tetejére:

• 200 ml jól behűtött habtejszín
• 1 tk cukrozatlan kakaópor

A kakaóport, az édesítőt, a vaníliarúd kikapart magvait és a fahéjat elkeverjük a tejjel és a tejszínnel. Beledobjuk a vanília héját is és folyamatos kevergetés mellett összeforraljuk.

Hozzáadjuk az étcsokoládét is és kis lángon addig kevergetjük, amíg teljesen fel nem olvad benne.

Poharakba töltjük és keményre vert tejszínhabbal a tetején, kevés kakaóporral megszórva, azonnal tálaljuk.

A fenti mennyiség 3 db 2 dl-es adaghoz elegendő, így egy pohárra 14,46 g CH jut. Persze fogyaszthatjuk 2, vagy 4 adagban is, még 4 pohár tetejére is kényelmesen jutni fog a tejszínhabból.

Próbáljátok ki! :)

Forrás: Moha Konyha

Variációk sütipecsétre

A sütinyomda egy olyan dolog, amire mindenki felfigyel. Egyáltalán nem bonyolult használni, és rövid idő alatt végtelenül bohókás, vidám kekszeket lehet vele készíteni. Jó móka lehet a gyerekekkel együtt nyomdázni a sütik tetejét, legalábbis mi mindig nagyon szerettük az öcsémmel Anyával sütni a mézeskalácsot.

Maga a süti egyáltalán nem bonyolult, a lényeg, hogy ne legyen benne sütőpor. Így a tészta nem fog megemelkedni sütés közben és szépen megmarad majd benne a minta, amit belenyomtunk. Erre tökéletes alternatíva lehet valamilyen linzer. Mivel a blogon jócskán találtok ilyen recepteket (mert nagyon nagyon szeretem a linzert), hogy ne legyen olyan unalmas a dolog, most két alternatívát is hoztam nektek.

Kókuszos-kakaós linzer

100 g tk búzaliszt (61,1 g CH)

75 g zabpehely (45 g CH)

50 g búza finomliszt (35,2 g CH)

75 g kókuszreszelék

80 g xilit - házi vaníliás (48 g CH)

200 g hideg margarin

1 egész tojás

1/2 citrom lereszelt héja - elhagyható

15 g holland kakaópor (2,1 g CH)

Mandulás-vaníliás linzer

100 g tk. búzaliszt (61,1 g CH)

75 g őrölt zabpehely (45 g CH)

50 g búza finomliszt (35,2 g CH)

75 g mandula

75 g xilit - házi vaníliás (45 g CH)

180 g margarin

1 egész tojás

1/2 citrom lereszelt héja - elhagyható

1 tk vanília aroma

1/2 tk őrölt fahéj - elhagyható

1/4 tk őrölt szegfűszeg és gyömbér - elhagyható

A kókuszos linzernél a zabpelyhet a kókusszal együtt kávédarálóban megőröltem, így a tészta sokkal homogénebb lett, nem látszott benne olyan nagy darabokban a kókuszreszelék. A mandulás linzernél pedig a mandulát a xilittel együtt daráltam le, hogy az olajossága miatt ne ragadjon bele a gépbe.

Ezután mindkét esetben a margarint kb. kockacukor nagyságúra kockáztam és elmorzsoltam a többi hozzávalóval a tojás kivételével. Amikor morzsás állagú keveréket kaptam, hozzáadtam a tojást és amilyen gyorsan csak tudtam összegyúrtam. Fél-egy órára hűtőbe tettem.

A pihentetés után lisztezett deszkán kb. 3 mm vastagra nyújtottam a tésztát és egy akkora pohárral, mint a sütipecsét kiszaggattam. Minden korongot lepecsételtem, ügyelve arra, hogy mindenhol egyforma mélyen nyomjam a tésztába a pecsétet.

Sütőpapíros tepsire sorakoztatva 180 fokon kb. 12 perc alatt készre sütöttem, és a tepsin hagytam kihűlni a linzereket.

A kókuszos-kakaós linzer összesen 191,4 g CH-t tartalmaz.

Nekem 29 linzerem lett és egy kisebb, így 1 darab kb. 6,43 g CH-t tartalmaz.

A mandulás linzer összesen 186,3 g CH-t tartalmaz.

Nekem 25 és egy kisebb linzerem lett, így egy darabban kb. 7,23 g CH van.

Hideg meggyleves

A meggyleves nekem kardinális étel, mert a Párom nagyon szereti, szerintem akár el is tudna élni rajta. Egyszer kérte is, hogy neki mindig cukorral csináljam, ne xilittel, mert sokat eszik belőle. Most viszont nagyon figyelmesen megkért, csináljam úgy, hogy nekem is jó legyen. Annak ellenére, hogy végtelenül egyszerű, mindig nagyon izgulok, ha ezt készítem, mert tudom mennyire szereti. Most különösen megdicsérte, és ő mondta, hogy rakjam fel a blogra. :)

Hozzávalók 6 nagy tányér leveshez:

• 1 kg magozott meggy (110 g CH)
• víz
• 1 csipet só
• 1 tk fahéj
• 1/4 tk szegfűszeg
• vanília aroma
• 100 g xilit (60 g CH) / 25 g DW 1:4 édesítő
• 1 csomag vaníliás pudingpor (34 g CH)
• 250 ml tejszín

A meggyet egy nagy fazékban felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje és kb. 2 cm magasan álljon fölötte. Forralni kezdjük, közben pedig hozzáadjuk a fűszereket és az édesítőt. Egy tányérban csomómentesre keverjük a pudingport a tejszínben. Amikor felforrt a meggy folyamatos kevergetés mellett lassan hozzáöntjük a keveréket. Pár percig még tovább főzzük, hogy kicsit sűrűsödjön (nem szükséges forralni).

Melegen is fogyaszthatjuk, vagy ahogy nyáron különösen jól esik; megvárjuk, amíg lehűl, betesszük a hűtőbe és teljesen kihűlve fogyasztjuk.

Így elkészítve a leves nem túlzottan édes, aki úgy szereti, használjon több édesítőt.

Xilittel elkészítve a leves összesen 204 g CH-t tartalmaz, egy adag kb. 34 g-ot.
DW 1:4 édesítővel összesen 144 g-ot, egy adag pedig kb. 24 g-ot.

Tipp:

• Pudingpor helyett sűríthetjük liszttel (például tk. tönköly, vagy őrölt zabpehely) is. Ekkor kb. 40 g lisztet keverjünk csomómentesre a tejszínben. Merjünk hozzá egy merőkanállal a levesből (hőkiegyenlítés), keverjük el, majd az egészet folyamatos kevergetés mellett lassan öntsük a levesbe.
• Készíthetjük fagyasztott gyümölcsből, vagy befőttből is. A fagyasztott gyümölcsöt nem szükséges kiolvasztani, melegen is elkezdhetjük főzni, a befőttnek pedig a levét is beletehetjük a levesbe. Utóbbi esetben valószínűleg kevesebb édesítőszerre lesz szükségünk, és ha bolti befőttet használunk, mindig cukormentest válasszunk.

Köleskeksz (gluténmentes)

Liszt helyett köles. Amikor először megláttam a receptet felkeltette a figyelmemet, bár bevallom, kicsit kételkedtem, hogy valami jó sül ki majd belőle. Talán azért, mert még nem használtam liszt helyett kölest, bár már hallottam róla ... és még csak nem is boltit, hanem itthon őröltet, ami kicsit mindig szemcsésebb. De most, amikor utóvacsorára elmajszoltam a kis adagomat, gyorsan meg kellett írnom ezt a bejegyzést, mert olyan finom lett. Kicsit ropog a fogom alatt, de mégsem kemény. Határozottan finom... és érdekes... mert még nem csináltam ilyet. :)

Hozzávalók kb. 18 db-hoz:

• 180 g köles (128,88 g CH)
• 45 g darált dió
• 45 g kókuszreszelék
• 40 g xilit (24 g CH)
• 50 g olvasztott margarin
• 1 tojás
• fahéj és szegfűszeg

A hozzávalókat a fenti sorrendben keverjük össze. Először a kölest kávédarálóban lisztté őröljük (de persze használhatunk bolti köleslisztet is). Ezután a felét a darálóból egy tálba öntjük és helyette beleöntjük a kókuszreszeléket, majd azzal is daráljuk picit (így készül a "csináld magad" kókuszliszt). Ezt az adagot is a tálba öntjük és egy fakanállal szép sorban összekeverjük a többi hozzávalóval. Először a darált dióval és a xilittel, majd a margarinnal és legvégül a tojással.

Ízlés szerint fűszerezhetjük. Én most fahéjat és szegfűszeget tettem bele, de legyünk bátrak, sok mindent elbír ez a kekszecske! Vagy épp maradhat natúran is.

Vékonyra nyújtva szép formákat szúrhatunk ki belőle, vagy ahogy most én is tettem egyszerűen csak kis gombócokat formálunk belőle és kb. 3 mm vastagságúra ellapítjuk őket.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 12-14 perc alatt készre sülnek. A színük nem fog megváltozni, vigyázzunk, meg ne égessük!

Így elkészítve az összes kekszben 152,88 g CH van, Nekem most 18 db kekszem lett, így egy darabban kb. 8.49 g CH van.

Forrás: Tűpárna és habverő

           160 gramm blog

Ropogós szezámos-mákos keksz

Majdnem egész héten Gullon kekszet ettem. :) Megmentett az Aldi-s akció, amiben sikerült szert tennem pár csomagra, mert most nem volt időm sütni a kisétkezésekre. Már kezdtem félni, hogy nagyon megcsappan a készletem, mert biztos lesz még olyan idő, amikor jól jön majd. :)

Most főzés közben összedobtam pár kekszecskét, még arra sem volt időm, vagy energiám, hogy azon ötleteljek mit fogok csinálni (pedig azt nagyon szeretem). Ez a recept tegnap érkezett meg hozzám, amikor az OSZK-ban ültem (kísérteties egy hely a tudás fellegvára, az biztos). A Párom ismét talált valamit, amiről azt gondolta, hogy tetszik majd nekem, ezért elküldte üzenetben. Így érkeznek hozzám a finom ötletek, és mennyire örülök én ennek a figyelmességnek. :)

Hozzávalók kb. 20-25 db-hoz:

• 250 g liszt (100 g tk. tönköly, 50 g őrölt zabpehely, 50 g graham és 50 g búza finomliszt - 159,1 g CH)
• 6 g sütőpor
• 6 g szódabikarbóna
• 1 csapott kk só
• 100 g olvasztott margarin
• 100 g xilit (60 g CH)
• 1 tojás
• 2 ek citromlé (30 ml - 0,69 g CH)
• 1 citrom lereszelt héja
• 20 g szemes mák (4,78 g CH)
• 20 g szezámmag
• fahéj, szerecsendió, gyömbér

A liszteket elkeverjük a sütőporral, a szódabikarbónával és a sóval, majd magunk mellé készítjük.

Egy fakanál segítségével a margarint kikeverjük a xilittel, majd a tojással (a tojást csak akkor adjuk hozzá, amikor a margarin már nem nagyon forró, mert nem szeretnénk rántottát csinálni). Adjuk hozzá a citrom héját és a levét is, majd apránként dolgozzuk bele a lisztes keveréket.

Egy kisebb tálban összekeverjük a mákot és a szezámmagot. A masszából diónyi gombócokat formázunk. Megforgatjuk őket a mákban és a szezámmagban, majd kb. fél cm vastag korongokká lapítva egy sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk őket.

190 fokon 12-14 perc alatt sülnek készre, és közben nagyon szépen megemelkednek.

Nekem összesen 23 kekszem lett, így mivel a recept összesen 227,43 g CH-t tartalmaz, egy darabra 9,88 g CH jut. Két darab, vagy másfél egy jó tejeskávéval tízóraira... mmmm....

Forrás: divany.hu

Csokoládés zabkeksz

Ez is egy olyan recept, amit a Párom talált nekem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar elkészítem, főleg mivel olyan egyszerű kis sütike, de most épp ezért készült el. Ideális időtöltés volt a mai tanulásadag előtt. Ezért talán jól jöhet annak is, aki a munka miatt állandó rohanásban van, de valamilyen saját készítésű kekszet szeretne elrágcsálni kisétkezésre.

A kakaó és a csoki miatt igazi kis ízbomba, de én még egy kis sütőrummal is megbolondítottam.

Hozzávalók 20-25 db. kis kekszhez:

• 80 g apró szemű zabpehely (48 g CH)
• 80 g tk. tönkölybúza liszt (51,12 g CH)
• 70 g darált dió
• 10 g holland kakaópor (1,24 g CH)
• 1 tk sütőpor
• 1 púpozott kk őrölt fahéj
• 1 nagy csipet szerecsendió
• 1 nagy csipet só
• 60 g xilit (36 g CH)
• 100 g puha margarin
• 1 tojás
• 50 g 74 %-os étcsokoládé felkockázva (14,7 g CH)
• löttyintésnyi sütőrum

A hozzávalókat mind egy kisebb tálba mérjük és egy fakanállal jól összedolgozzuk. (A margarinra egy rá is mikrózhatunk, hogy megolvadjon kicsit és könnyebben összeálljon a massza.)

A kész keksz tésztát kb. egy fél órára hűtőbe rakjuk, hogy egy kicsit megdermedjen és könnyebb legyen formázni. Ezután kisebb diónyi gombócokat szakítunk ki belőle, amiket kis korongokká formázva egy sütőpapíros tepsire sorakoztatunk. Ha a lehető legegyformább méretű kekszeket szeretnénk kapni, a gombócoláshoz használhatunk szilikonos fejű mérőkanalat.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10-12 perc alatt sütjük készre a kekszeket.

A recept összesen 151,06 g CH-t tartalmaz. Nekem 22 kekszem lett, így egy darabban kb. 6,16 g CH van.

Forrás: dívány.hu

Zabkása kisokos (amit eddig megtanultam)

Ebben a bejegyzésben most igyekszem összegyűjteni azt a sok okosságot, amit eddig a zabkása témakörében megtanultam.

Nem sokkal az után találtam rá erre az ételre, hogy elkezdtem a diétát. Korábban nem ettem ilyet, inkább fintorogtam, ha meghallottam a nevét, mint, hogy összefutott volna a nyál a számban. Egy ideig rendszeresen készítettem reggelire, mert gyors és egyszerű, és mert ha sütöttem valamit, soha nem tudtam mit csinálni a megmaradt rengeteg tejjel. Bizony, a tejjel. Nem csak ez volt az egyetlen baklövésem, ezért jónak láttam összefoglalni, mit tanultam róla, mert bár ez igazán nem egy bonyolult étel, de azért - mint a diétában szinte a legtöbb étel kapcsán, itt is - sok dologra kell ügyelnünk, és tudatosan kell összeállítanunk, mi kerüljön az asztalunkra.

Lássuk, mit tanultam:

• A zabkása készítéséhez felhasznált folyadék normál esetben tej, vagy tej és víz fele-fele arányban. IR esetén a tej nem a barátunk, legalábbis reggelire biztosan nem, ugyanis gyors CH, amit reggelire nem szabad fogyasztani. (Mellesleg a tej olyan gyorsan képes felpörgetni a vércukorszintet, hogy a "hipózás" esetén ezt is javasolni szokták.)
• Tehát a tej kilőve. Helyette használhatunk csak vizet, de pótolhatjuk tejszínnel (ami zsiradék, ezért nem számoljuk), vagy növényi tejekkel (kókusz/mandula). Ezeket akár saját magunk is elkészíthetjük, így olcsóbb, és teljesül a jó öreg "legalább tudom mi van benne".
• Főzőtejszín helyett sokan habtejszínt használnak főzéshez is, mert jóval egészségesebbnek tartják. Hogy miért, lásd itt.
• A zabkásába szokás aszalt, vagy felkockázott friss gyümölcsöket is keverni, nagyon finom (én is szeretem), de mivel a diétában reggel nem barátunk a gyors CH, ezeket is jobb, ha mellőzzük.
• Édesítésként közkedvelt a cukor mellett a méz is, én ezeket édesítőszerre cseréltem, mert az előző kettő ugye tilos, és így legalább nem emelem feleslegesen a reggelim CH-ját.
• Sokféleképpen ízesíthetjük, rengeteg lehetőségünk marad még úgy is, ha mindent mellőzünk, amit kell. Én még főzés közben mindig keverek a kásámba kevés vanília aromát, cukrozatlan kakaóport, fahéjat és kókuszreszeléket. Amikor pedig van otthon, nem marad el pár szem dió, vagy mandula sem.
• Végül persze a zabpehely. Használhatunk nyugodtan apró, vagy nagy szeműt is. Az aprónak talán annyi az előnye, hogy gyorsabban megszívja magát, így pár perccel hamarabb láthatunk hozzá az evéshez. Én ennél az ételnél a nagy szeműt részesítem előnyben.

Végül is a zabkása egyáltalán nem egy bonyolult dolog, csak arra kell figyelnünk, hogy minden gyors CH-t mellőzzünk, és olyan alapanyagokkal tömjük tele az ételünket (ez főleg akkor fontos, ha valaki csak keveset ehet egy étkezésre), amikkel nem kell számolni.

Ezek alapján a mai reggelimet így készítettem el 30 g CH-val kalkulálva:

• 50 g zabpehely (30 g CH)
• 110 ml tejszín
• 120 ml víz
• folyékony édesítőszer
• vanília aroma
• 1 mk cukrozatlan kakaópor (0,24 g CH)
• kevés fahéj
• 1-2 ek kókuszreszelék

A zabpelyhet és a folyadékot egy kis fazékba mértem és kis lángon feltettem főni. Időnként megkevertem és közben a többi hozzávalót is beletettem. Amikor elkezdett besűrűsödni, egyet rottyantottam rajta és levettem a tűzről. Mély tányérba öntöttem és a fazékhoz tartozó fedővel lefedtem addig, amíg összepakoltam a konyhában. Ez idő alatt a zabpehely még egy kicsit megszívta magát és a kása jobban besűrűsödött.

A fedőt levéve pár szem dióval és mandulával, valamint kevés kókuszreszelékkel és fahéjjal tálaltam. Erre csak a fotó kedvéért volt szükség, mert az ilyen ételek mindig összekeverve a legfinomabbak. :)

Ránézésre hatalmas mennyiség, és nagyon laktató! :)

Fahéjas legyező kalács

Az interneten barangolva a VKF! után egy újabb gasztroblogok közti játékra, a SAD!-ra bukkantam, ami annyit tesz: Süss, alkoss, díszíts! A játék már a 28. fordulónál tart, a háziasszonya most Kabóca, a Kabóca a konyhában blog írója. A téma pedig ismét mintha csak nekem lenne kitalálva: Csábtó fahéj. Aki ismer, tudja, hogy ha csak tehetem, mindenbe csempészek egy kicsit belőle, nálam még a kakaós csiga is kakós-fahéjas, nélküle nekem még a kávé sem az igazi. Mindig is szerettem ezt a fűszert, de a mostani nagy rajongásomban szerintem nagy szerepe van annak, hogy tudom mennyi jótékony hatása van, például segít egyensúlyban tartani a vércukorszintet, ami nekem aztán igazán fontos.

Amikor megláttam a kiírást, eszeveszett kutatásba kezdtem, mit is kellene sütnöm, kikutattam három különböző receptet is. Aztán másnap eszembe jutott, hogy mennyire tetszik Jáde citromos legyezője, és egyszer úgy is ki szeretném próbálni, miért ne készíthetném el most fahéjasan. Sokat ötleteltem, tegyek-e még bele mást is, például szerecsendiót, vagy narancsot, lehetne például narancsos-fahéjas legyező is, de aztán úgy döntöttem, hogy a kiírásnak megfelelően szóljon a süti most csak a fahéjról.

Szerintem látszik, hogy nem először dolgozok ezzel a formával, kicsit szebben sikerült, mint a sajtos-tépkedős kenyerem, nagyon szépen szeletekre lehet szedni. :)

Hozzávalók:

A tésztához:

• 250 g tk tönkölybúza liszt (159,75 g CH)
• 100 g graham liszt (60 g CH)
• 100 g búza finomliszt (75,4 g CH)
• 1/2 tk só
• 20 g friss élesztő (1,96 g CH)
• 150 ml víz
• 60 g olvasztott margarin
• 1,5 tk vanília aroma
• fél citrom lereszelt héja
• 50 g cukornak megfelelő édesítő

A töltelékhez:

• 50 g olvasztott margarin
• 5 ml folyékony édesítő
• 40 g őrölt fahéj

A mázhoz:

• 80 g krémsajt (2,8 g CH)
• 40 g porrá őrölt xilit (24 g CH)
• 2 ek tej (0,8 g CH)
• 1 tk vanília aroma

A tésztához a liszteket elkeverjük a sóval, majd a közepébe kis mélyedést készítünk. Ide öntjük az élesztővel elkevert kézmeleg vizet, a vanília aromát, és az édesítőt és ide szórjuk a citromhéjat is. Elkezdjük tésztává dagasztani. Amikor már nagyjából összeállt, kis adagokban beledolgozzuk a margarint is. Kb. 45 perc alatt duplájára kelesztjük.

Lisztezett deszkán 35 x 45 cm-es téglalappá nyújtjuk. Az folyékony édesítőt elkeverjük az olvasztott margarinban, és az egészet egyenletesen elkenjük a tésztán, majd rászórjuk az őrölt fahéjat.

Ezután a tésztát a hosszabbik oldalával párhuzamosan 4 egyenlő csíkra vágjuk. Óvatosan egymásra emeljük őket, és öt négyzetre vágjuk. Így kapunk összesen 20 kicsi négyzetet, így az elkészült kalácsunk 20 szeletből áll majd. Egy jól kivajazott, kilisztezett 25 x 13 x 6,5 cm-es kenyérformába rakjuk a kis lapokat. Ehhez a formát függőlegesen megdöntjük, és a tésztalapokat egymásra helyezzük. Az utolsó négy lapot a kakaós végével befelé tegyük a formába. Ezután a formát vízszintesen kicsit megrázogatjuk, hogy a tészta minél egyenletesebben töltse ki.

Letakarva még fél órát kelesztjük, majd 180 fokra előmelegített sütőben 30-35 perc alatt szép barnára sütjük. Közben, hogy ne száradjon ki, meglocsoljuk 2-3 ek tejjel (1 g CH).

A sütőből kivéve még kb. 10 percig a formában hagyjuk, addig elkészítjük a mázat a tetejére, amit, miután a kalácsot kiemeltük a formából rögtön a tetejére kanalazunk.
Langyosan a legfinomabb. Egy végtelenül puha, omlós kalács, édes mázzal leöntve. Mmmm...

Az egész kalács mázzal együtt 325,71 g CH-t tartalmaz, így egy "szeletre" kb. 16,28 g CH jut.
Teával, vagy egy (kókusz)tejeskávéval, kakaóval tízóraira isteni. :)

Kókuszos zabkeksz dióval és mazsolával

Ezt a receptet a Párom találta pár napja, ezért esett most pont erre a választásom. Azt mondta, hogy ez olyan, amilyeneket én szoktam sütni: kókuszos, zabpelyhes, diós, mazsolás. Tényleg... :) Megörültem neki, hogy ilyet talált nekem, mert most nagyon igaza volt, ezeket az alapanyagokat szeretem a legjobban. Mazsola helyett étcsokit is használhatunk, talán azt még jobban is szeretem, de sajnos épp nem volt itthon. Így készült most el ez a kekszecske, nagyon finom lágy vajas - vaníliás íze van, kicsit szaftos, nekem nagyon ízlik, és nem csak nekem. :)

Hozzávalók kb. 30 db-hoz:

• 180 g apró szemű zabpehely (122,58 g CH)
• 50 ml tej (2 g CH)
• 75 g tk. tönkölyliszt (47,92 g CH)
• 75 g zabpehely liszt (51,07 g CH)
• 5 g sütőpor
• 1/2 tk őrölt fahéj
• 1/4 tk őrölt szerecsendió
• 200 g margarin
• 140 g xilit (84 g CH)
• 1 cs. só
• 1 tk vanília aroma
• 1 tojás
• 70 g kókuszreszelék
• 100 g mazsola (65 g CH) / 74 %-os étcsokoládé (32 g CH)
• 100 g durvára vágott dió

Először a tejet meglangyosítjuk és ráöntjük a zabpehelyre, hogy egy kicsit megszívja magát és félre tesszük.

Egy másik tálkában összekeverjük a liszteket, a fűszereket és a sütőport, majd ezt is magunk mellé készítjük.

A margarint felolvasztjuk, elkeverjük benne a cukrot, majd, ha már nem meleg, a tojást is. Apránként hozzáadjuk a lisztes keveréket, a zabpelyhet és a kókuszreszeléket, majd beleforgatjuk a mazsolát és a diót is és két órára hűtőbe tesszük.

Kb. diónyi gombócokat formázunk, és kekszekké lapítva sütőpapíros tepsin 180 fokos sütőben kb. 10-12 perc alatt megsütjük őket. Nem fognak megpirulni, ne is várjuk, a tepsin hagyjuk kihűlni.

Az egész adag mazsolával elkészítve 372,57 g CH-t tartalmaz. Nekem 29 kekszem lett, így egy darabban 12,84 g CH van, ha étcsokit használunk, akkor 11,7 g.

Forrás: divany.hu

Kakaós-fahéjas tekercs

Tulajdonképpen sodort csiga. Bár szerintem inkább rózsa. Gyönyörűszép és finom!

Ezt a sütit most a 67. VKF! alkalmából készítettem el. Ez egy blogok közti "nagy virtuális kulináris játék". Minden egyes fordulón a kijelölt témában kell elkészíteni egy ételt, vagy süteményt. Ez most A kelt tészta ezer arca. Nem részletezem nagyon, hogy mi is ez a játék, mert biztos van, aki ismeri, aki pedig nem, az itt seperc alatt utánanézhet. Mindenesetre nagyszerű dolognak tartom, mert jó kis közösségépítő a bloggerek közt és így mindenki sok új receptet, ötletet ismerhet meg. Sok mindennel gazdagodhatunk.

Amikor megláttam a mostani kiírást, nagyon megörültem, mert ez egy nekem való téma. Ha választani kell, azokat a süteményeket szeretem a legjobban, amikkel tényleg dolgozhatok, a kezem között formálódnak, alakulnak. (Ezeket a szavakat a Pót-nagymamám használta, amikor legutóbb beszélgettünk. A "Pót-nagymama" is az ő elnevezése :) ) Most ezt a kis különleges csigát hoztam nektek, szerintem pont megfelel egy ilyen alkalomra. Egyszerű és mégis ötletes. Ha esetleg vendégeknek készítjük el, biztos megcsodálják majd. Apa azt mondta: "Ezt lájkolni fogom!"

Nem mellesleg, végre sikerült olyan teljes kiőrlésű kelt tésztát csinálnom, amivel jól tudok dolgozni!

Hozzávalók:

A tésztához:

• 25 g friss élesztő
• 250 ml víz
• 20 ml habtejszín
• 250 g tk tönkölyliszt (159,75 g CH)
• 100 g graham liszt (60 g CH)
• 100 g búza finomliszt ( 75,4 g CH)
• 10 g búzasikér
• 70 g margarin
• 1 csipet só
• 15 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő

A töltelékhez:

• 100 g nagyon lágy margarin
• 32 g holland kakaópor (2,84 g CH)
• 20 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• fahéj

A tetejére:

• 1 tojás

A tésztához a liszteket és a sikért elmorzsoljuk margarinnal, majd a többi hozzávalót is hozzáadva alaposan kidagasztjuk. Kb. 40-50 percig kelesztjük.

Ezalatt a töltelékhez szükséges a margarint magában habosra keverjük. (Fontos, hogy lágy legyen, akkor majd sokkal könnyebb lesz elkenni a tésztán a tölteléket. Nyugodtan meg is mikrózhatjuk kicsit.) Kis adagokban beledolgozzuk az édesítős kakaót, ha szeretnénk, kevés fahéjat is keverjünk bele.

Az idő közben megkelt tésztát 40x60 cm-es téglalappá nyújtjuk. A hosszabbik oldalával merőlegesen félbevágjuk. Az egyik lapot megkenjük a kakaókrémmel és ráborítjuk a másikat. hosszában kb. 2 cm-es csíkokra vágjuk (így 10 csíkot kell kapnunk), majd ezeket keresztben félbevágjuk (így 20 rövidebb csíkunk lesz).

A csíkokat egyesével megsodorjuk, majd feltekerjük és sütőpapíros tepsin még fél óráig kelesztjük. Ezután egy felvert tojással megkenjük és előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. Az eredeti receptben az szerepel, hogy 180 fokon 10 percet süssük a tekercseket, de én 30-35 percig sütöttem.

A receptben így elkészítve 295,15 g CH van, egy tekercsben 14,76 g.

Források: forma: nosalty.hu

               töltelék: apróséf.hu

Túrópalacsinta

Kicsit furcsán, de annál nagyobb érdeklődéssel néztem erre a receptre, amikor először megláttam. Néha, tudom, nem a legjobb megoldás, de palacsintát, vagy túrógombócot eszek ebédre. Hamar elkészül, és szükség esetén az elcsomagolása is könnyen megoldható. Mivel most sem volt túl sok időm, és a túrógombóc nem rég volt terítéken, úgy döntöttem, kipróbálom ezt a palacsintát, és nagyon megérte. Visszatérő vendég lesz a konyhámban.

Ideális esetben kis étkezésekre fogyasztanám, egyszerűen mennyei!

Persze ezt a receptet is annak a már többször emlegetett csodálatos Facebook csoportnak köszönhetem. :)

Hozzávalók 15 darabhoz:

• 250 g túró
• 100 g zabpehely liszt (68,1 g CH)
• 40 g xilit (24 g CH)
• 2 tojás
• 2 tk sütőpor
• 1 citrom leve - elhagyható
• 200 ml szénsavas ásványvíz
• vanília aroma
• őrölt fajéj
• kevés kókuszolaj

A túrót egy tálban villával jól áttörjük, majd kikeverjük a tojásokkal. Beledolgozzuk a cukrot, majd a sütőporos lisztet is. Hozzákeverjük a vizet, és minimum egy fél óráig pihentetjük, ezalatt jól besűrűsödik.

Kb. fél ek. kókuszzsírral előmelegítünk egy serpenyőt. A közben alaposan besűrűsödött tésztánkat vízzel addig hígítjuk, hogy a szokásosnál sűrűbb palacsintatésztát kapjunk. A serpenyőben felmelegített kókuszolaj kb. felét is belekeverjük.

Kb. 2,5 evőkanálnyi adagokban süssünk a tésztából nagyjából 10 centis, amerikai palacsinta jellegű korongokat.

Lekvárral, pudinggal tálaljuk.

Az egész adag CH tartalma 92,1 g, így egy palacsintában 6,14 g CH van.

Forrás: Ami a konyhámból kikerül