Sárga ringlószilva lekvár (tartósítószer mentes)

Ha valaki figyelemmel követi a blog bejegyzéseit, akkor emlékszik rá, hogy ezt a lekvárt aznap főztük Apával, amikor a kakaós csigákat készítettem. Ő már több lekvárt is készített tartósítószer nélkül, és volt, amelyikbe hozzáadott cukor sem került. Nekem az őszibarack és a vörös szilva voltak a kedvenceim, az előbbinek olyan volt az íze, mintha frissen a fáról ettem volna. Ha van hátulütőjük, akkor talán az, hogy ajánlatos kisebb üvegekben eltenni őket, mert tartósítószer nélkül a felbontás után hamarabb megromlanak.

Ezt a ringló lekvárt nagyon sokáig főztük, azért is lett ennyire sötét a színe a gyümölcshöz képest. Mivel nincs benne csak szilva, és egy kevés édesítő (az is ízlés szerint) itt nem is annyira a mennyiségek a fontosak, hanem ez elkészítés módja. Persze a CH tartalom miatt mindent gondosan lemértem, és le is írom.

Hozzávalók:

• sárga ringló szilva (7396 g)
• folyékony édesítőszer (30 ml)

A szilvát átmostuk és kimagoztuk, majd egy nagy fazékban kicsit összeturmixoltuk, hogy könnyebben megfőjön. Ezután lassú tűzön főzni kezdtük. Kb. negyed óránként meg kellett keverni, de volt, amikor "szépen lassan átforgatta magát" - ahogy Apa mondta. Akkor jó, ha mindig rotyog, "pötyörög" egy kicsit. Idő közben lassan besűrűsödik, ahogy elfő belőle a víz, akkor jó, amikor "köpködni kezd". Mi több, mint 12 órán át főztük, ezalatt közel a felére csökkent a térfogata. 

A főzés végén megkóstoltuk és egy kevés édesítőszert kevertünk bele.

Ezután az előkészített üvegekbe töltöttük úgy, hogy mind színültig legyen, majd Apa jó szorosan lezárta őket. Az üvegeket szorosan egymás mellé rendezve bebugyoláltuk két nagy, vastag plédbe, így hagytuk teljesen kihűlni.

Az elkészült lekvár összesen 4047 g-ot nyomott, így a szénhidráttartalma 24,56/100 g. Azért főztük ilyen sűrűre, hogy ne legyen szükség tartósítószerre, és mégis jól elálljon.

Villámgyors kakaós-fahéjas csiga

Élek-halok a kakaós csigáért, mindig visszasírom azt az időszakot, amikor a pékségből hozott finom, még meleg, illatozó finomságokat majszolgathattam reggelire, tízóraira. Amikor egyetemre mentem, mindig figyeltem egy mintapékség bódéjának kirakatában, hogy van-e olyan, amelyiknek a teteje le van öntve étcsokoládéval. Abból a pudingosat is nagyon szerettem.

Magamnak még sohasem sütöttem, mert nem akartam egy béna utánzatát elkészíteni, ha egyszer nem tudom azt hogyan kell, és a receptek, amiket általában látok, még csak nem is hasonlítanak rá. Azóta már azt is kikutattam, hogy az a bizonyos kakaós csiga blundel tésztából készül, azért olyan végtelenül finom omlós és leveles egyszerre. Arra még nem mertem vállalkozni, mert elég időigényes, és nem tűnik túl egyszerűnek sem.

Pár napja viszont a PCOS fórumon olvastam, hogy van egy túrós változat is. Ezt nem tudtam nem kipróbálni. Meg is kaptam a dicséretet : "Egyre finomabbakat sütsz."

Viszont egyre jobban szeretném elkészíteni a blundel tésztát. Egyszer nekigyürkőzök!

Ebből a túrós csigából rögtön dupla mennyiséget készítettem. Először csak a felét gyúrtam össze, de azonnal konstatáltam, hogy nekünk ez bizony édes kevés lesz. A hozzávalókat így adtam meg:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 500 g túró 
• 500 g tk. tönkölyliszt (319,5 g CH)
• 100 ml tejszín (nem volt itthon tej)
• 180 g xilit (90 g CH)
• 1 tk só
• 1 cs sütőpor
• 10 ek napraforgó olaj

A töltelékhez:

• 32 g holland kakaópor (10,36 g CH)
• 120 g xilit (60 g CH)
• fahéj
• kevés olaj

A túrót áttörjük, és egy robotgép segítségével krémesre keverjük a cukorral. Fokozatosan hozzáadjuk a tejszínt, majd pedig az olajat. A sütőporral és sóval elkevert lisztet kézzel dolgozzuk bele. Egy nagyon könnyű, laza tésztát kell kapnunk.

Néhányszor átgyúrjuk és lisztezett deszkán két kb. 30x35 cm-es téglalapot nyújtunk belőlük. Vékonyan megkenjük olajjal és egyenletesen megszórjuk a kb. 1 tk fahéjjal és a cukorral elkevert kakaóporral. A hosszabbik oldalától indulva óvatosan feltekerjük és kb. 1,5-2 cm-es csigákat vágunk belőle.

Sütőpapírral bélelt tepsin, 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt készre sütjük. Vigyázzunk, nem kell, hogy megpiruljanak, mert akkor kiszáradnak.

A csigák összesen 479,868 g CH-t tartalmaznak. Nekem 35 darab lett, ez egyenként 13,71 g-ot jelent.

Juditka diós-túrós pogácsája

A mai süti kiindulópontja, hogy volt a hűtőben egy dobozka túró, aminek épp ma jár le a szavatossága. Gondolkoztam mindenfélén, vásárláskor még kuglóf volt a terv, tegnap este pedig túró rudi, de végül úgy döntöttem, hogy muszáj kipróbálnom ezt a különleges pogácsát. Eredetileg a diót sem ehhez tettem félre, de nagyon örülök neki, hogy megcsináltam, mert a túró, a dió és a fokhagyma igazán remek hármas, nem utolsó sorban pedig istenien néznek ki.

A receptet Juditka blogján találtam, és rögtön megtetszett, már rég le volt írva a kis füzetembe és várt a sorára. Mindenkinek (diéta mellett és nélkül is) tudom ajánlani az oldalt, mert nagyszerű ételek és sütemények vannak rajta, már máskor is sütöttem onnan.

A képekkel most rengeteget bajlódtam, mert nagyon be volt borulva amikor készültek, ezért kész kis fotóstúdiót rendeztem be az íróasztalomon, persze most, amikor elkezdtem a bejegyzést szerkeszteni, rögtön hét ágra süt a nap. Nem baj, ezt is meg kell tanulni. :)

Hozávalók kb. 80 db-hoz:

A tésztához:

• 200 g tk. tönkölybúza liszt (127,8 g CH)
• 100 g búza finomliszt (75,4 g CH)
• 250 g túró
• 50 g darált dió
• 180 g margarin
• 1 tojás
• 2 nagyobb gerezd fokhagyma (5 g - 1,18 g CH)
• 1/2 ek só
• bors

A tetejére:

• 1 tojás
• kb. 40 g durvára vágott dió

Egy nagyobb tálban a liszteket és a darált diót összemorzsoljuk a margarinnal és a túróval, majd egynemű tésztává gyúrjuk a tojással, a fokhagymával, a sóval és a borssal. Kb. egy óráig a hűtőben pihentetjük, majd lisztezett deszkán 1,5 cm vastagra nyújtjuk, és 3 cm átmérőjű pogácsákat szaggatunk belőle. Ezeket sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk, a tetejüket megkenjük a felvert tojással, és megszórjuk pár szem dióval.

180 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a teteje kissé megpirul, ez nálam kb. 30-35 perc volt.

Azt a tanácsot kaptam, hogy egy marékig nem kell számolnunk a dió szénhidráttartalmával sem, ezért most ezt is kihagytam a túró mellett (és a többi receptemben is átszámoltam). Így összesen 204,3 g CH van a pogikban. Nekem 79 db lett, egyre kb. 2,58 g jut.

Gombás-zöldborsós tejszínes csirkemell tepsis sült krumplival

Eredetileg barackos csirkemellet szerettem volna csinálni, de mivel most nem csak  magamra főztem, úgy döntöttem, inkább nem próbálkozok meg vele, mert a gyümölcsös húsok nem mindenkinek ízlenek. Ezért készítettem el inkább ezt a gombás-borsós verziót. Nagyon finomra sikeredett.

Hozzávalók 7 személyre:

• 600 g csirkemell filé
• 200 g zöldborsó (28 g CH)
• 1 kisebb fej vöröshagyma (80 g - 6,64 g CH)
• 1 nagy gerezd fokhagyma (5 g - 1,31 g CH)
• 360 g gomba
• 200 ml főzőtejszín
• 100 g reszelt trappista sajt
• só, bors
• 2 ek olíva olaj
• kevés vaj, vagy margarin

A csirkemellet megtisztítjuk, szeletekre vágjuk (nekem 14 kisebb szeletem lett), sózzuk borsozzuk. Egy sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, löttyintésnyi (nagyon minimális) olajjal meglocsoljuk, és minden szeletre kb. borsónyi kis kocka vajat, vagy margarint rakunk. (Én nagyon szeretem az ízét.) Lefedjük alufóliával, és 200 fokon elősütjük. 25 perc után levesszük a fóliát, a hússzeleteket megfordítjuk és még 5-10 percig sütjük 180 fokon. Így egy kicsit megpirul a husi, és a leve is eltűnik. Ezután jöhet rá a gombás-zöldborsós ragu, amit azalatt készítünk el, amíg a hús a sütőben van, de akár kezdhetünk ezzel is.

Ha friss borsót használunk, először enyhén sós vízben félig puhára főzzük (a fagyasztottat egyből hozzáadhatjuk a gombához). A hagymákat apróra kockázzuk, és kb. egy-másfél ek. olajon egy csipet sóval megpároljuk. Hozzáadjuk a felkockázott gombát, egy picit újra megsózzuk és borsozzuk. Amikor a gomba már majdnem kész, hozzáadjuk a borsót, és felöntjük a tejszínnel. Ha szükséges, ízesítjük. Hagyjuk, hogy felrottyanjon, és pár perc alatt összeforraljuk.

Ha már elkészültünk a hússal, rákanalazzuk a ragut, és rálocsoljuk a levét is. A tetejét reszelt sajttal megszórjuk és kb. 10-15 percre visszatesszük a sütőbe, amíg a sajt rá nem olvad, esetleg kicsit meg nem pirul.

Az étel szénhidráttartalma összesen 35,95 g. A gombával, a tejszínnel, és a sajttal nem számoltam, mert ha 7 adagban gondolkodunk, egy étkezés alatt nem fogyasztunk el belőlük 100 grammot. Így egy adagra 5,14 g CH jut.

Köretként most sült krumplit tálalok hozzá, leírom, hogyan készítem, a Párom anyukájától lestem el:

A hasábokra vágott burgonyát (szeretjük kis korongokra vágva is) egy sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük. Meglocsoljuk ismét csak minimális mennyiségű olajjal, megfűszerezzük (ételízesítő, só, zöldfűszer is kerülhet rá ízlés szerint), egy kicsit összeforgatjuk és már mehet is a sütőbe. Én kb. egy óráig sütöm 200 fokon és közben néhányszor óvatosan átforgatom, hogy minél egyenletesebben piruljon. Minél tovább van odabenn, annál ropogósabb lesz.

Régen nagyon szerettem a sült krumplit - persze nem az olajban tocsogósat -, így nagyon örülök ennek a megoldásnak.

Azt hiszem érdemes ejtenem pár szót a sütőpapírról. Ezt is a Párom anyukájától tanultam. Egy kicsit meglepő lehet annak, aki nem szokta használni, először nekem is az volt. Így nem ragadnak le a tepsi aljára az ételek, pl. a húsok, ezért nem kell azzal vesződnünk, hogy valahogy kikapargassuk a tepsi aljáról és a mosogatás is sokkal könnyebb.

A sült krumplinál azok a legropogósabb hasábok, amik a papírral érintkezve sülnek, azok a kedvenceim.

Csokoládés meggylekvár

Ez a lekvár már két napja készült, de csak most volt időm megírni róla a bejegyzést. Mama mondta, hogy a sógornőjével csináltak csokis lekvárt. Egy Tibi csoki kell három kiló meggyhez és nagyon finom, majd csinálunk nekem is. Én megígértem, hogy segítek amiben tudok, csak szóljon. Ebből az lett, hogy szombat reggel, amikor a zabkekszeimet sütöttem, megjelent három tasak dzsemfixszel és egy tábla csokival. Mondtam neki, hogy várjon, segítek, de mire mindennel kész lettem, már leszedte és át is mosta a meggyet, még az üvegeket is előkészítette, én már csak a "munka" többi részében tudtam segédkezni.

Végül csodálatosan finom lett, nem is gondoltam volna. A képeken látható üvegeket már én töltöttem meg, miután Mama elment nekiálltam még egy adagnak. Meglepett, milyen gyorsan elkészültem vele, mert összesen négy órámba telt onnantól kezdve, hogy leszedtem a meggyet, egészen addig, hogy eltakarítottam a romokat. Milyen meglepő, ez az adag már nem ízlik úgy, mint a közösen főzött, de remélem megmarad minden egyes üveg, mert ez volt az első alkalom, hogy egyedül készítettem lekvárt.
Erről is azt gondolom, mint a süteményekről, vagy a kenyérről, a házi messze felülmúlja a boltit, jövőre vaníliásat szeretnék készíteni.

Hozzávalók:

• 3,5 kg magozott meggy (385 g CH)
• 100 g 74% kakaótartalmú étcsokoládé (29,4 g CH)
• 2 tk rumaroma
• 3 csomag Dr. Oetker Dzsemfix Szuper
• 60 ml folyékony édesítőszer

A kimagozott meggyet leturmixoljuk. Beletesszük a darabokra tördelt étcsokoládét a rumaromát és a dzsemfixet. Folyamatos kevergetés mellett felforraljuk, majd még mindig folyamatosan kevergetve pár percig zubogva forrni hagyjuk. A tűzről levéve belekeverjük az édesítőszert és az előkészített befőttes üvegekbe adagoljuk. Az üvegeket jó szorosan lezárjuk és legalább 5 percre a fejük tetejére állítjuk.
Miután kihűlt, már fogyasztható is.

Ebből a mennyiségből összesen 3720 g lekvár lett, így a szénhidráttartalma 11,13/100 g.

"Zabfalatok"

Azt hiszem valamikor a vizsgaidőszakban lehetett, hogy vettem egy csomag Győri Édes Zabfalatokat. Annyira ízlett, hogy azóta folyamatosan a fejemben motoszkál, hogy valahogy meg kellene próbálnom elkészíteni a házi, diabetikus változatot. Sokat gondolkodtam rajta, hogyan csináljam, még a csomagoláson is gondosan végigbogarásztam az összetevőket. Végül megnéztem, hogy mit találok az interneten, így készítettem el ezt a kekszet. Nagyon sokan azt írták róla, hogy finomabb, van aki szerint jobb, mint a Győri Édes.

Nálam még mindig a bolti a nyerő. Arra jutottam, hogy akkor lennének egyformák, ha több cukrot tennék bele, de aki ismer, tudja, hogy ez meg sem fordul a fejemben. Nekem a kevésbé édes változat is tökéletesen megfelel. Egy kicsit vékonyabbra nyújtottam, mint kellett volna, így rengeteg lett belőle, lekvárral, joghurttal, vagy éppen magában ideális tízórai, nagyon tetszik, benne, hogy tele van kisebb-nagyobb zabpehelydarabokkal. Ennek az alját is megmárthatjuk csokiban, vagy a diót helyettesíthetjük kókusszal, és máris elkészíthetjük a többi változatot is.

Hozzávalók:

• 200 g tk tönkölyliszt (127,8 g CH)
• 100 g darált dió
• 150 g darált zabpehely (102,15 g CH)
• 150 g xilit (75 g CH)
• fél citrom lereszelt héja
• vanília aroma
• 1 tk sütőpor
• 1 tojás
• 200 g margarin

A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverjük. Elmorzsoljuk a margarinnal, és a tojással együtt jó alaposan összegyúrjuk. Min. 1 óráig a hűtőben pihentetjük, majd lisztezett deszkán kb. 5 mm vastagságúra nyújtjuk. 6 cm átmérőjű köröket szaggatunk belőle, és 180 fokra előmelegített sütőben megsütjük.

Igazán egyszerű, már a leírás rövidségéből is látszik. Ha fél centi vastagra nyújtjuk, kb. 40 darab kekszünk lesz. Én olyan 3 mm-esre nyújtottam, ezért nekem 68 darab kekszem van. Az összes tésztában 304,95 g CH van, így a 68 kekszben egyenként 4,48 g (40 darab keksz esetén 7,62 g CH/db).

Forrás: nosalty.hu

Meglepetés szülinap

Bár mindig írok valamilyen kis bevezetőt a receptekhez, igazán személyes dolgokat nem szeretek közzé tenni. Ma viszont egy nagyon csodálatos dolog történt, ami történetesen tökéletesen beleillik egy gasztroblog profiljába, úgyhogy itt a helye.

Ma költöztem haza a kollégiumból a nyárra. Apa jött értem, villámgyorsan összepakoltunk, és a tervezettnél hamarabb már úton is voltunk. A néhány kissé sejtelmes hangvételű telefonbeszélgetéskor gyanakodtam egy picit, de mégis meglepődtem. Amikor hazaértünk, kellemes illatok és készülő ételek vártak, a hűtőben tortadoboz, a család pedig nemsokára érkezik. Csak időben készen legyen minden. Elsején volt a születésnapom, de a felvételi és a diplomaosztó miatt nem voltam itthon, és most hazaérkezve a kellős közepébe csöppentem. Nagyon örültem neki, igazán jól esett. Nem is pakoltam ki, csak amit muszáj volt, ez a feladat most egyáltalán nem tűnt fontosnak.

Kellemes kis összeröffenés volt. Az egyetem miatt nagyon ritkán és keveset látom őket, most pedig mindenkivel találkoztam.

De ami a blog szempontjából említésre érdemes: olyan ételek készültek, amiket igazán szeretek; rakott karfiol és sült csirke görög salátával. Mindenki degesze ette magát, és előkerültek a hazaút közben vásárolt dinnyék is, amik mellett Apa nem tudott elmenni, és nálunk egy nyári összejövetelen törzsvendégnek számítanak.

Persze csak a képen látható tortacsoda után kerülhetett rá sor. Sütikedvelőként igazán nagyon örültem neki. Amilyen szép, annyira finom is, Klárika műremeke. Kakaós lapok között vaníliás krém, tejszínhab és meggyzselé. A fondant díszítést becsületesen áttettem Keresztanya tányérjára, a torta maga pedig diabetikus volt. Szeletelés közben folyamatosan sürgettek, aztán pedig mindenkinek nagyon ízlett, igazán megérdemli, hogy ti is lássátok.

Az ajándékomat majdnem elfelejtettem megemlíteni: kaptam egy piteformát, amit már régen szerettem volna és egy kisebb kenyérformát.

Nagyon jól esett ez a meglepetés, igazán megmelengette a szívemet. Nem számítottam rá, még nem volt ilyen sohasem. A telefonban a Párom azt mondta, amikor beszéltünk: "Most vidám a hangod, jó kedved van." Igen, jó kedvem van.

Köszönöm!

Répás pogácsa

Ha egy répás receptre bukkanok, rögtön megragad valamiért. Eddig akármilyen sütiben próbáltam ki, mind isteni lett. Csak édes süteményekben használtam, de ennek a pogácsának nem tudtam ellenállni. Nem is kellett csalódnom, mert eddig ez a legfinomabb, amit sütöttem, erősen elgondolkodtat, hogy kenterbe veri-e a mindenki-kedvence sajtos pogácsát. Az illata isteni, finom omlós, a répától kissé édeskés, de mégis sós rágcsálnivaló. Kiadós és egészséges.

Már találtam is egy újabb nagyon izgalmasnak tűnő ötletet: a céklás-diós pogácsát.

Hozzávalók kb. 66 db-hoz:

• 300 g tk. tönkölyliszt (191,7 g CH)
• 200 g búza finomliszt (150,8 g CH)
• 125 g margarin
• 250 g reszelt sárgarépa (20 g CH)
• 1 tojás
• 1/2 ek só
• 25 g friss élesztő (2,45 g CH)
• 200 ml tej (8 g CH)

A liszteket elmorzsoljuk a margarinnal. Hozzáadjuk a répát, a tojás sárgáját, a sót és a langyos vízben elkevert élszesztőt. (Persze, mint minden kelt tésztába, ebbe is kell egy csipetnyi cukor, de én kihagytam belőle. Mióta diétázom, a magam által készített ételekben még a legkisebb mennyiséget is igyekszem elkerülni. Az élesztős kenyereimre alapozva mertem "kifelejteni" a pogácsából, mert ott is csak el kell keverni a vízben, és már öntjük is a liszthez. Akármilyen furcsának, vagy szokatlannak is tűnhet, nagyon szépen megkelt a tészta.)

Puha tésztát kell kapnunk, de ha szükségesnek érezzük, nyugodtan tehetünk bele még tejet, vagy lisztet (nekem pont jó lett).

Lisztezett deszkán kb. fél cm vastagságúra ( és lehetőleg szögletesre) nyújtjuk. Gondolatban függőlegesen három részre osztjuk. Az alsó harmadát felhajtjuk, és ráhajtjuk a felsőt. A két oldalát a tészta közepéig hajtjuk vissza. Letakarjuk, és fél óráig kelni hagyjuk.

Ezt a lépést még kétszer megismételjük.

A következő alkalommal kb. 1-2 cm vastagságúra nyújtjuk, és egy 4 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire (2 gáztepsit töltött meg) sorakoztatjuk, és a tetejét megkenjük a megmaradt tojásfehérjével.

180 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt addig sütjük, amíg a teteje egy kicsit meg nem pirul.

Én csak egy fél adagot csináltam, eredetileg 1 kg lisztből kellett volna készíteni, de még jól is jártam, mert nyújtás közben épphogy elfért a nyújtólapon.

Így a recept összesen 380,95 g CH-t tartalmaz. Mivel nekem 66 pogácsám lett, az darabonként 5,77 g CH.

Sokszor találkozok vele, hogy a répás sütikre furcsán néznek az emberek, de igazán megéri kipróbálni, ahogyan ezt is, mert mennyei finom! :)

Forrás: konyhalál