Avokádós csokimousse pite

Az előző avokádós tortácskám sikerén felbuzdulva és mert maradt egy szép nagy avokádóm is, újabb receptek után néztem az interneten. Találtam avokádókrémeket, töltött avokádót, egyik ínycsiklandóbbnak tűnt, mint a másik, de a korábbi süti után inkább úgy döntöttem, hogy kipróbálom, milyen lehet az avokádós csokoládékrém. Pár éve nagyon felkapott volt, rengeteg blogon lehetett vele találkozni.

Jó döntés volt, mert ez a krém nekem sokkal jobban ízlik, mint az előző változat. Sokkal szebb a tartása, egy leheletnyit ki is lehet érezni belőle az avokádót, de mégis igazi csokiimádóknak való, erőteljes íze van. Ráadásul nem kell aggódni amiatt, hogy idővel bebarnul a krém.

De ami miatt igazán szuper ez a süti, hogy még a Párom is hajlandó volt megkóstolni, aki egyébként nem rajong a mindenféle összturmixolt krémekért.

Hozzávalók egy 18 cm-es formához:

A kekszes alaphoz:

• 60 g dió
• 50 g cukorstop háztartási keksz (39,12 g CH)
• 80 g hideg margarin
• 20 g holland kakaópor (1,78 g CH)
• 40 g xilit (24 g CH)
• 1/2 kk só

A mousse-hoz:

• 2 nagyobb érett avokádó - 340 g
• 50 g holland kakaópor (4,45 g CH)
• 50 g kókuszolaj vagy olvasztott margarin
• 22 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 1 ek vanília kivonat

A kekszalaphoz a diót a kekszet és a xilitet kávédarálóval ledaráljuk. Hozzáadjuk a kakaót és kevés sót, majd a margarinnal elmorzsoljuk és egy előkészített forma aljára nyomkodjuk. Úgy igazítsuk el, hogy a forma peremét is kb. 4 cm magasan beborítsuk.

A krémhez az avokádók húsát botmixerrel pürésítjük, majd beledolgozzuk a többi hozzávalót is.

Mielőtt felvágnánk a tortácskát, kb. 4-5 óráig pihentessük hűtőben.

Az egész süti így elkészítve 69,35 g szénhidrátot tartalmaz, 8 szeletre vágva egy szeletben 8,66 g CH van.

forrás: lovemylife

Kekszszalámi

Ez volt az utolsó kekszes sütemény, amit terveztem, úgyhogy nagyon örülök neki, hogy ez is jól sikerült. :)

Kiskoromban néhányszor ettünk csak ilyet, de mindig annyira finom volt, hogy seperc alatt eltüntettük.  Abban, hogy elkészítsem pici akadályt jelentett, hogy azt sem tudtam mi a neve, milyen néven kellene recepteket keresnem hozzá, úgyhogy kutakodnom kellett utána egy darabig, de megérte.
Ha valaki nem IR-es, nyugodtan rakjon bele mazsolát is, mert a mazsolát mindenbe bele kell rakni, amibe csak lehet, csodafinom. Hogy tényleg szalámi kinézete legyen, készíthetjük úgy is, hogy a már kész keveréket hagyjuk kicsit dermedni, majd egy alufólia segítségével rudat formálunk belőle, amit tálalás előtt porxilitbe forgatunk. Én azért készítettem így, mert kiskoromból én erre a formára emlékszek.

Hozzávalók 1 kisebb őzgerincformához:

• 250 g házi sütésű háztartási keksz - recept itt (118,75 g CH)
• 125 g margarin
• 100 ml tej (5 g CH)
• 30 g holland kakaópor (3,75 g CH)
• 20 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (80 g cukornak felel meg)
• 50 g darált dió
• 2-3 ek sütőrum

Egy kisebb fazékban főzzük össze a tejet és a margarint. Ha a margarin felolvadt, vegyük le a tűzről és keverjük bele a kakaóport, az édesítőt, a diót és a rumot. Hagyjuk hűlni, amíg egy kicsit be nem sűrűsödik.

Közben törjük össze a kekszet. Forgassuk bele a kakaós masszába úgy, hogy mindenhol alaposan bevonja.

Az egészet simítsuk egy sütőpapírral, vagy alufóliával kibélelt őzgerincformába. Takarjuk el és egy napra tegyük hűtőbe, hogy megdermedjen és a keksz megpuhuljon benne.

Porxilittel megszórva, szeletelve tálaljuk. A Párom szerint jól mutatna pár szelet egy gombóc vanília fagyival.

Az én süteményem összesen 560 grammos lett, így a szénhidráttartalma kb. 22,77 g CH / 100 g.

Gesztenyekrémes keksztekercs

A kókusztekercs nekem annyira ízlett, hogy azon kezdtem el gondolkodni, nem lehetne-e valahogy máshogyan is elkészíteni. Feldobni valahogy, pl. egy másik krémmel. Így jutott eszembe a gesztenyés keksztekercs ötlete. Egy darabig nagyon büszke voltam magamra, hogy eszembe jutott valami eredeti, de aztán amikor (szakszóval) meggugliztam, rá kellett jönnöm, hogy most sem sikerült feltalálnom a spanyol viaszt. Azért mégis elkészítettem, mert nagyon foglalkoztatott, milyen lehet, és végül azt kell mondanom, hogy nekem ez sokkal jobban ízlik, mint a kókuszos elődje. :)

Hozzávalók egy tekercshez:

 A tésztához:

• 250 g házi sütésű háztartási keksz darálva - recept itt (118,75 g CH)
• 75 g margarin
• 16 g porrá őrölt DW 1:4 cukorhelyettesítő (65 g cukornak felel meg)
• 25 g darált dió
• 16 g cukrozatlan kakaópor (2,08 g CH)
• 1 ek sütőrum
• 65 g sárgabarack lekvár (18,18 g CH)

A töltelékhez:

• 150 g natúr gesztenyemassza (56,26 g CH)
• 20 g darált dió
• 70 g margarin
• 10 g porrá őrölt DW 1:4 cukorhelyettesítő (40 g cukornak felel meg)
• 2 tk sütőrum

A külsejére:

• darált dió

A tésztához a szárazanyagokat morzsoljuk el a margarinnal, majd adjuk hozzá a rumot és a lekvárt, és gyúrjuk össze. Kb. egy órára tegyük hűtőbe, hogy jobban összeálljon.

A gesztenyés krémhez egyszerűen csak fakanállal, vagy robotgéppel keverjük ki a hozzávalókat. Ezt a részt nem szükséges betenni a hűtőbe, de én beszoktam, mert szilárdabb krémmel könnyebben tudok dolgozni.

A munkalapra terítsünk le magunk elé egy akkora csík alufóliát,amin kinyújthatjuk a kekszes részt. Ha szükséges rakjunk egymásra két csíkot úgy, hogy hosszában félig fedjék egymást, így nagyobb felületet kapunk. Szórjuk meg darált dióval.

A kekszes részből formázzunk téglatest alakú tömböt és nyújtsuk ki kb. 3 mm vastagra úgy, hogy a hosszabb oldalával nézzen felénk. Egyenletesen kenjük meg a krémmel úgy, hogy a hosszanti oldalai mentén 1-1,5 cm-t szabadon hagyunk, majd a fólia segítségével óvatosan tekerjük fel. A kész tekercse görgető mozdulatokkal még formázhatjuk, végül pedig tekerjük be az alufóliába.

Minimum egy napig pihentessük a hűtőszekrényben, majd vékonyra szeletelve tálaljuk. Amikor kibontjuk az alufóliából, ha szükséges, még hempergessük meg darált dióban.

Az én kész tekercsem 720 grammos lett, így a szénhidráttartalma kb. 27,12g CH /100 g.

Próbáljátok ki, megéri! :)

Házi Sport szelet

Körülbelül két hete sütöttem majdnem egy kilogramm háztartási kekszet. A házi sportszeletet már régóta ki szerettem volna próbálni, így most ez lett belőle. Bár azt sajnos nem tudom 100 %-os pontossággal megmondani, mennyire hasonlít az eredetire, mert már nagyon régen ettem, de azért megéri elkészíteni, mert amellett, hogy finom, annyira egyszerű, hogy el sem akartam hinni, amikor elővettem a receptemet.

Ha nem szeretnénk saját háztartási kekszet sütni hozzá, használhatunk más teljes kiőrlésű, cukormentes kekszet (pl. Gullon).

Hozzávalók egy kb. 30 x 25 cm-es tepsihez:

• 400 g darált háztartási keksz (190 g CH)
• 100 g darált dió
• 32 g holland kakaópor (4,6 g CH)
• 250 g margarin
• 15 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 200 ml tej (10 g CH)
• 1,5-2 ek rum

A tetejére:

• 150 g 70 %-os étcsokoládé (48 g CH)
• 2 ek étolaj, vagy kókuszolaj
• 10 g holland kakaópor (1,3 g CH)

1 tálban összekeverjük a kekszet, a diót és a kakaóport.

A margarint felkockázzuk és egy lábasban megolvasztjuk. Amikor már majdnem teljesen folyékony, hozzáadjuk a tejet és az édesítőt. Az egészet jól összemelegítjük és ráöntjük a kakaós kekszre. A rummal együtt alaposan összeforgatjuk.

Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral és lehetőleg egyenletesen belesimítjuk a masszát. Hűtőbe tesszük dermedni.

Vízgőz felett felolvasztunk 1,5 tábla étcsokoládét. Hozzákeverünk 2 ek olajat és egy nagy ek kakaóport. A tepsiben pihenő kekszes masszát  egyenletesen bevonjuk a csokoládémázzal.

Ismét hűtőben pihentetjük, majd szeletelve tálaljuk.

A receptben így elkészítve összesen 253,9 g CH van. Én 45 szeletre vágtam a "sütit", így egy szeletre 5,64 g CH jut. 

Forrás: apróséf.hu

Diós és mákos bejgli

Tavaly Karácsony óta nagyon szeretnék bejglit sütni. Nálunk sosem kapott különösebben nagy hangsúlyt, mi otthon minden évben mézeskalácsot, keksz bombát és raffaellót csináltunk. Bejglit inkább vettünk, igazán arra sem emlékszem, hogy Mamám sütött-e. A Pároméknál viszont minden évben az Anyukája készíti, és hihetetlenül finom. Tényleg nem ettem még ilyen finom bejglit, úgyhogy elkértem a receptjét, és egész eddig visszafogtam magam, hogy ne álljak neki már januárban megsütni (mert ami nagyon finom, azt én azonnal ki akarom próbálni). Közben a neten is megnéztem több receptet, amiből azt a következtetést vontam le, hogy a bejglisütés a világ legnehezebb dolga, úgyhogy az első sütést alaposan túlizgultam. Viszont rengeteg dologra jöttem rá közben, úgyhogy a második sütés eredményét már ti is láthatjátok. Legyen Boldog, Békés Karácsonyotok!

Mivel ugye kísérletezésről volt szó, a hozzávalókat nem egy bejglihadsereghez adom meg, csak két kb. fél kg-os rúdhoz:

Tészta 2 rúd bejglihez:

• 150 ml tejszín+víz fele-fele arányú keveréke
• 15 g friss élesztő
• 155 g tk. búzaliszt (94,75 g CH)
• 75 g graham liszt (45 g CH)
• 80 g búza finomliszt (56,32 g CH)
• 75 g nagyon lágy margarin
• 1 kis tojás
• 10 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (40 g cukornak felel meg)
• 1 csipet só

Töltelék 1 mákos rúdhoz:

• 200 g darált mák (48 g CH)
• 15 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 80 ml tejszín+víz fele-fele arányú keveréke
• 1/2 rúd vanília
• 1/2 citrom lereszelt héja

Töltelék 1 diós rúdhoz:

• 200 g darált dió
• 15 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 60 ml tejszín+víz fele-fele arányú keveréke
• 1/2 rúd vanília

A kenéshez:

• 1 egész tojás

Először a tölteléket készítettem elő a sütést megelőző este. Egy-egy kisebb tálba kimértem a mákot/diót és az édesítőt, hozzáadtam fél rúd vanília kikapargatott magvait, a mákhoz hozzáreszeltem egy fél citrom héját is. Egy bádogbögrében felforraltam a tejszínes vizes keveréket (használhatunk tejet is) a vaníliarúddal, és leforráztam vele a száraz hozzávalókat. Hűvös helyen (pl. kamrában) pihentessük másnapig.

Ügyeljünk rá, hogy a töltelékünk inkább morzsalékos legyen, ha túl nedves, kirepedhet a bejglink. A diósnál lehet, hogy nem lesz szükségünk az összes folyadékra, inkább apránként adagoljuk.

Másnap reggel bedagasztottam a tésztát: a liszteket és az édesítőt egy tálba mértem és elkevertem egy csipet sóval. Hozzáadjuk a tojást és a meglangyosított tejszínes, vizes keveréket (használhatunk fele-fele arányban vizet és tejet is). Gyúrni kezdtem, és amikor összeállt, apránként beledolgoztam a margarint. Addig dagasztottam, amíg már nem tapadt sem a tál falához, sem a kezemhez. Ekkor aláliszteztem és lefedve meleg helyen kb. 1 óra alatt duplájára kelesztettem.

A megkelt tésztát konyhai mérleg segítségével két egyenlő részre osztottam és lisztezett deszkán kb. 20 x 25 cm-es téglalappá nyújtottam úgy, hogy a hosszabbik oldala nézzen felém. Egyenletesen elterítettem rajta a tölteléket ügyelve, hogy a hosszabbik oldala mentén 1,5-2 cm-t szabadon hagyjak, a rövidebb oldalai mentén viszont egészen a légszéléig töltelék borítsa. A töltelék felszínét simára igazítottam, de vigyáztam, hogy ne préseljem össze túlságosan. A tőlem távolabb eső oldalán szabadon hagyott tésztarészt a töltelékre hajtottam és óvatosan magam felé görgetve feltekertem.

A rudakat sütőpapíros tepsire emeltem, a kezemmel még kicsit igazítottam rajtuk és vékonyan lekentem őket egy villával felvert egész tojással.

Amíg a sütőt előmelegítettem 200 fokra, szobahőmérsékleten kelni hagytam a bejgliket. Mielőtt betettem volna őket a sütőbe, ismét megkentem a tetejüket tojással és egy grillpálcával sűrűn megszurkáltam őket (egészen az aljukig leszúrtam). 25 perc alatt sültek készre, az utolsó 10 percben sütőpapírral letakartam őket.

Ahogy a képen is látszik, a diós egy kicsit nekem is kirepedt, de attól még legalább olyan finom lett, mint a mákos, és ha holnap sütnék egy harmadik adagot, akkor azt hiszem, már jól be tudnám lőni a töltelék állagát.

A diós bejglim 512 grammos lett, így 100 grammjában 19,14 g CH van.

A mákos rudam 557 grammos, így annak 100 grammjába 26,21 g CH van.

Már sokadjára meg kell jegyeznem, hogy a sütemény így, ahogy én készítem, nem túlzottan édes, ezt az édesebb szájúaknak nem árt figyelembe venni! :)

Boszorkány ujjak

Egy ideje már nem készítettem semmilyen süteményt. Nem csak a blogra, egyébként sem sült semmi a konyhámban. Ilyenkor mindig elkezd kicsit hiányozni, ezért egyértelmű volt, hogy ma (ha nem is ezzel kellene foglalkoznom, de legalább itthon vagyok) csinálnom kell valamit. Mivel közeleg a Halloween, úgy gondoltam, ha már egyszer blogot írok, most az egyszer aktuális leszek. Ezért elővettem ezt a régi receptet. Délelőtt nézegettem képeket is a neten, de én nem szerettem volna nagyon vérfagyasztó ujjakat készíteni, mert azokat nem enném meg szívesen, így nincs rajta vér-utánzat, vagy borzasztó rusnya körmök. Szerintem azért így is elmennek akár egy buliban is, ha esetleg valakinek meghoznám a kedvét hozzá. Sajnos megint sokkal jobban néznek ki az életben mint a képeken. Főleg azért, mert, ha nem tudnám, a fotók alapján nem biztos, hogy meg tudnám mondani, hogy az ujjak egyik fele enyhén zöldre van színezve. A teljes kiőrlésű liszt és a sok dió átka. :)
Majd elfelejtettem: mindenkinek ízlik! :)

Hozzávalók kb. 40 darabhoz:

• 150 g tk. búzaliszt (91,65 g CH)
• 75 g őrölt zabpehely (45 g CH)
• 75 g búza finomliszt (52,8 CH)
• 200 g darált dió
• 200 g margarin
• 100 g xilit - házi vaníliás (60 g CH)
• 1 egész tojás

A díszítéshez:

• 50 g mandula
• 50 g min. 70 %-os étcsokoládé
• 1 tk. étolaj

A margarint morzsoljuk el a lisztekkel és a darált dióval, majd üssük bele a tojást és gyúrjuk tésztává. Hűtőben pihentessük min. 30 percet.

Ha szeretnénk megszínezni, a tésztát osszuk két részre és az egyik felébe dolgozzunk bele kb. 1 kupak zöld ételfestéket, vagy mandula aromát.
Konyhai mérleg segítségével osszuk a tésztánkat 20 grammos kis gombócokra. Ezekből sodorjunk 12-13 cm-es rudakat, lapítsuk el kb. ujjnyi vastagra, majd két helyen nyomjuk bele az ujjunkat és fogpiszkálóval rovátkoljuk be. Ezek lesznek az ízületek. Mindegyik rudacska elejére nyomjunk egy felezett mandulát, ez lesz a körme. Tetszés szerint használhatunk hántoltat, vagy hántolatlant is, én csak az utóbbit kaptam a boltban.

180 fokon kb. 15 perc alatt készre sütjük, addig, hogy egy egészen kicsi színt kapjon. Ez alatt enyhén meg fognak dagadni.

Ha szeretnénk kifesteni a körmöket, miután kihűltek, vízgőz fölött olvasszunk fel kevés csokoládét, adjunk hozzá pici étolajat és egy kis fejű ecsettel vigyük fel a mandulákra. Hántolt mandulánál ételfestéket is használhatunk.

Jól zárható dobozban sokáig eláll.

Ez a boszorkányság így elkészítve összesen 249,45 g CH-t tartalmaz. Nekem 42 ujjam lett, így egy darabban kb. 5,94 g CH van.

Tipp:

• Az alsó ujjperceket szezámmaggal is megszórhatjuk. Ehhez kenjük meg vékonyan tojás fehérjével, majd szórjunk rá egy-egy csipet magot.
• A körömágyakat piros cukoríróval is kihúzhatjuk (ez egy készen kapható kis tubus, vagy toll, nem tudom, hogy létezik-e IR-barát verzióban).

Csokoládés-mogyorós müzliszelet

Már, amikor az előző adag müzlit készítettem, akkor a fejemben volt 3 ízvariáció, és mivel nagy sikere volt, az egyik elég hamar el is készült. Biztos vagyok benne, hogy a következőre sem kell nagyon sokat várni, de szeretnék készíteni olyat is, amibe nem kell tojás, mert tudom, hogy azt sok embernek kerülnie kell.

Ezt most a Cerbona csokis-mogyorós müzliszelete ihlette, amiről nagyon sokáig azt hittem, hogy megehetem, aztán láttam, hogy a maltit-szirupot is kerülnöm kellene. Inkább nem szeretnék ezen töprengeni, vagy problémázni, helyette inkább elmajszolom a sajátomat.

Most készült egy adag hagyományosan, cukorral, és nagy meglepetésemre egészen hasonlít a szokványos szeletekre. Kicsit lazább és magasabb és még ragacsos is. A Párom azt mondta, hogy nagyon finom és az egészet meg tudná enni egyszerre, úgyhogy nyugodtan megsüthetem neki a következő variációt is. :)

Az előző receptből nyugodtan kihagyható az amaránt, mert viszonylag kevés van benne. Ebből szerintem nem, mert a müzli jelentősebb részét ez adja, de helyette használhatunk quinoát is.

Hozzávalók 14 szelethez:

• 50 g dió
• 50 g török mogyoró (3 g CH)
• 75 g nagy szemű zabpehely (45 g CH)
• 30 g puffasztott amaránt (19,5 g CH)
• 20 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (80 g cukornak felel meg)
• 40 g 70 %-os étcsokoládé (12,4 g CH)
• 40 g mazsola (26 g CH)
• fél rúd vanília kikapargatott magvai, vagy 1 tk vanília aroma
• 1-1 nagy csipet sütőpor és szódabikarbóna
• 8 g cukrozatlan kakaópor (1,12 g CH)
• 50 g őrölt zabpehely (30 g CH)
• 2 tojás

A diót nagyobb darabokra törjük és a mogyoróval egy száraz serpenyőben megpirítjuk. Ilyenkor a mogyoró héját könnyedén le tudjuk morzsolni, ha szeretnénk.

A csokoládét kis kockákra vágjuk és a nagyobb mazsolákat is elfelezzük.

A tojások kivételével egy tálban alaposan összekeverjük az összes hozzávalót. Ráütjük a tojásokat és eldolgozzuk, hogy mindenhova jusson belőle. Egy 20 x 30 cm-es tepsit kibélelünk sütőpapírral. Beleöntjük a masszát és kissé belenyomkodjuk, miközben egyúttal elsimítjuk.

Nekem az egész egy evőkanállal volt a legkönnyebb, amivel jól össze tudtam dolgozni a hozzávalókat, majd pedig azzal simítottam el a tepsiben is.

160 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt süssük készre, a 15. perc környékén pedig takarjuk le sütőpapírral.

A tepsiben hagyjuk legalább langyosra hűlni és egy éles késsel szeleteljük fel.

Az így elkészítve egy szelet 9,78 g CH-t tartalmaz, ami külön öröm, mert két szelet pont egy uzsonna. :)

Házi diós-mandulás szilvás müzliszelet étcsokoládétalppal

Régóta szeretnék már házi müzliszeletet csinálni. Egyrészt kíváncsiságból, másrészt azért, mert az a kevés bolti, amit megehetek, már nagyon édes nekem, de talán még ezen is túltesz az, hogy ha egy kicsit melegebb az idő, akkor egyszerűen megolvad, túl ragacsos lesz és szétesik, ezt pedig nagyon nem szeretem benne. Pedig több szempontból is ideális lehetne. Általában tartok otthon, mert remek, ha nincs otthon gyümölcs uzsonnára, vagy csak beteszek egy-két szeletet a táskámba, ha elfelejtenék pakolni magamnak, amikor elmegyek valahova.
Sokféle elkészítési módon gondolkoztam, és végül azért döntöttem a tojásos változat mellett, mert így nem méz, cukorszirup, vagy turmixolt gyümölcs tartja össze, amiket szerettem volna elkerülni, és mivel meg kellett sütnöm, egyáltalán nem ragad és jól megtartja a formáját. Tudom, hogy van akinél az aszalt gyümölcs nem nagyon fér bele a diétába, de én ennyit megengedek magamnak, mert egyébként nem fogyasztok.

A hozzávalók hatalmas szabadsággal variálhatóak, de mivel én nem szerettem volna nagyon édesre csinálni, az lett a vége, hogy egyáltalán nem csináltam édesre. Az édesszájúak használjanak picit több cukrot, édesítőt.

Hozzávalók 14 szelethez:

• 100 g dió
• 50 g mandulapehely
• 50 g őrölt zabpehely (30 g CH)
• 1-1 nagy csipet sütőpor és szódabikarbóna
• késhegynyi só
• 20 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (80 g cukornak felel meg)
• 75 g zabpehely (45 g CH)
• 15 g puffasztott amaránt (9,75 g CH)
• 200 g aszalt szilva (119 g CH)
• 2 tojás
• fél rúd vanília kikapart magvai
• pár csepp citromlé, vagy kevés citromhéj

A csokitalphoz:

• 100 g 70%-os étcsokoládé (összesen 32 g CH - én 60 grammot használtam fel, ami 19,2 g CH)
• pár csepp étolaj

A diót összetörjük és egy száraz serpenyőben illatosra pirítjuk a mandulapehellyel együtt, az aszalt szilvát pedig kis kockákra vágjuk.

A tojás és a vanília kivételével az összes hozzávalót mérjük egy tálba, majd fakanállal lazán forgassuk össze, hogy jól elkeveredjenek és az aszalt szilva darabok ne ragadjanak össze.

Egy kisebb tálban kézi habverővel verjük enyhén habosra a tojásokat, öntsük a diós keverékre és alaposan dolgozzuk össze. Az őrölt zabpehellyel együtt ez fogja majd össze a müzlinket.

Egy 20 x 25-ös tepsit béleljünk ki sütőpapírral úgy, hogy az oldalát is teljesen lefedje és a kezünkkel egyenletesen nyomkodjuk bele a masszát. 160 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sül. Figyeljünk, ha a széle hamar elkezd pirulni, takarjuk le sütőpapírral, és ne süssük túl, mert nagyon kiszárad!

Kihűlés után a papírral együtt emeljük ki a tepsiből és egy éles késsel szeleteljük fel. A csokoládétalphoz egy akkora tálban, vagy fazékban, amibe majd a müzlik hosszában beleférnek vízgőz felett olvasszuk fel a csokit és adjunk hozzá éppen csak egy löttyintésnyi étolajat is. Mártsuk bele az aljukat és egyéles késsel simítsuk el, egyúttal a felesleget is lehúzva róla. A kész szeleteket a csokoládés oldalukkal felfelé fordítva sorakoztassuk egy tálcára és tegyük a hűtőbe, hogy minél gyorsabban megdermedjen a bevonat. Kb. egy óra után már fogyaszthatóak is.

Nálunk mindenkinek bejött! :)

A kész müzlik a csokitalp nélkül összesen 203,75 g CH-t tartalmaznak, így egy szeletre 14, 55 g CH jut.

A csokoládétalppal együtt ez nálam összesen 222,95 g CH lett, darabonként pedig 19,92 g.

Forrás: stahl.hu

Tipp:

• A már felhasznált vaníliarudat soha ne dobjuk ki. Tegyük bele a porcukrunkba (xilitünkbe), hogy az átvegye az aromáját, vagy ha olyan pudingot, szószt, vagy levest főzünk, amihez passzol, dobjuk bele, majd ha elkészültünk, vegyük ki belőle.
• A megmaradt olvasztott csokoládét öntsük egy darab alufóliára. Ha kihűlt, csomagoljuk be vele, és később újra fel tudjuk használni.

Szedres kuglóf

Ezzel a recepttel kellett kísérletezni egy kicsit, de az ilyen mondatok miatt megérte: "Kérhetek sütit?"


Hozzávalók egy 23 cm-es formához:

• 200 g puha margarin
• 140 g xilit - házi vaníliás (84 g CH)
• 3 tojás
• 100 g tejföl
• 1/2 citrom lereszelt héja
• 7 g sütőpor
• 40 g darált dió
• 50 g búza finomliszt (35,2 g CH)
• 70 g tk. búzaliszt (42,77 g CH)
• 90 g őrölt zabpehely (54 g CH)
• 150 g szeder (9 g CH)

Robotgéppel habosra keverjük a puha margarint és a xilitet. Folyamatos kevergetés mellett egyenként hozzáadjuk a tojásokat, a tejfölt, majd a citromhéjjal, sütőporral és dióval elkevert liszteket, legvégül pedig óvatosan beleforgatjuk a szedret.

Kivajazzuk és kilisztezzük a kuglófformánkat és megtöltjük a tésztával. 160 fokra előmelegített sütőben 30-35 perc alatt készre sütjük, tűpróbával ellenőrizzük.

Kihűlés után szeleteljük.

Az egész kuglóf így elkészítve összesen 224,97 g CH-t tartalmaz. Én 20 szeletre vágom, amikben egyenként kb. 11,24 g CH van. (Nem akartam rá ilyen sok porcukrot szórni.)

Természetesen a süti szeder helyett más bogyós gyümölccsel is elkészíthető.

Az eredeti recept a Nők Lapja Konyha 2015 július-augusztusi számában található.

Spirállinzer

A spirálkeksz receptjét még tavaly láttam meg a nosalty-n. Nagyon megtetszett, szerintem rém ötletes, és ha ügyes az ember, csodaszép kekszek kerülnek ki a kezei közül. Mindig halogattam a megsütését, egészen addig, amíg a Brioche-blogon újra rá nem akadtam. Most már nem tudtam kihagyni, az első adandó alkalommal elkészítettem, és TimCsi ötletét követve nem puszta kekszeket, hanem lekvárral összeragasztva "hagyományos" linzereket gyártottam. Eszméletlenül finomak és puhák, nem lehet kihagyni! :)
Az olyan sütik különösen kedvesek nekem, amikben már eleve van valami házi. Ebben saját dió, házilag darált zabpehely, xilitből készített vaníliás porcukor és házi lekvár van.

Hozzávalók kb. 40 linzerhez:

• 100 g tk. tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 75 g őrölt zabpehely (45 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,2 g CH)
• 50 g darált dió
• 25 g darált kókuszreszelék
• 80 g nyírfacukor (ebből 20 g házi vaníliás) (48 g CH)
• 200 g hideg margarin
• 1 tojás
• 1 citrom lereszelt héja
• 10 g holland kakaópor (1,4 g CH)
• 160 g csokoládés meggylekvár a ragasztáshoz (17,8 g CH)

A tésztához egy tálba kimérjük a liszteket, a diót, a kókuszt és a cukrot, aztán kézzel lazán összekeverjük. A margarint kis kockákra vágjuk és elmorzsoljuk vele, majd a tojással és a citromhéjjal gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. Kettéválasztjuk (hogy teljesen pontosak legyünk, használjuk a konyhai mérlegünket), és az egyik felébe beledolgozzuk a kakaóport.

Ha nagyon felmelegedett a tészta miközben dolgoztunk vele, kis ideig pihentessük hűvös helyen, vagy a hűtőben.

A két tésztadarabot külön-külön nyújtsuk egyenlő méretűre, kb. 20x40 cm-esre, majd fektessük őket egymásra (nálam az üres került alulra, a kakaós felülre). Egy kicsit még nyújtsuk át, majd a hosszabbik oldala mentén tekerjük fel. Csomagoljuk konyharuhába, vagy sütőpapírba és kb. két órára tegyük be a hűtőbe, vagy egy negyed órára a fagyasztóba.

Miután kicsomagoltuk a tésztánkat egy éles késsel vágjuk 3 mm-es korongokra. Ha nagyobb és laposabb korongokat szeretnénk, két sütőpapír közt egy kicsit még nyújtsunk rajtuk. Nekem összesen 78 korongom lett.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készülnek el. Figyeljünk, hogy ne piruljanak meg!

Amint kihűltek, tetszőlegesen választott lekvárral összeragasztjuk a korongokat. Én a tavaly eltett meggylekváromat használtam, és nem sajnáltam a kis sütiktől. ;)

Szerintem szépségesek lettek, meglepődtem, hogy a képeken milyen jól látszik a dió és a kókusz a kakaós részben. :)

Összesen 39 linzerem lett, így egy darabban kb. 5,42 g CH van.
Így elkészítve csak a tésztában összesen 193,5 g CH.

Tipp:

• A kókuszreszeléket pár kanál liszttel együtt kávédarálóban kicsit finomabbra őröltem, így sokkal homogénebb lett a tészta.

Köleskeksz (gluténmentes)

Liszt helyett köles. Amikor először megláttam a receptet felkeltette a figyelmemet, bár bevallom, kicsit kételkedtem, hogy valami jó sül ki majd belőle. Talán azért, mert még nem használtam liszt helyett kölest, bár már hallottam róla ... és még csak nem is boltit, hanem itthon őröltet, ami kicsit mindig szemcsésebb. De most, amikor utóvacsorára elmajszoltam a kis adagomat, gyorsan meg kellett írnom ezt a bejegyzést, mert olyan finom lett. Kicsit ropog a fogom alatt, de mégsem kemény. Határozottan finom... és érdekes... mert még nem csináltam ilyet. :)

Hozzávalók kb. 18 db-hoz:

• 180 g köles (128,88 g CH)
• 45 g darált dió
• 45 g kókuszreszelék
• 40 g xilit (24 g CH)
• 50 g olvasztott margarin
• 1 tojás
• fahéj és szegfűszeg

A hozzávalókat a fenti sorrendben keverjük össze. Először a kölest kávédarálóban lisztté őröljük (de persze használhatunk bolti köleslisztet is). Ezután a felét a darálóból egy tálba öntjük és helyette beleöntjük a kókuszreszeléket, majd azzal is daráljuk picit (így készül a "csináld magad" kókuszliszt). Ezt az adagot is a tálba öntjük és egy fakanállal szép sorban összekeverjük a többi hozzávalóval. Először a darált dióval és a xilittel, majd a margarinnal és legvégül a tojással.

Ízlés szerint fűszerezhetjük. Én most fahéjat és szegfűszeget tettem bele, de legyünk bátrak, sok mindent elbír ez a kekszecske! Vagy épp maradhat natúran is.

Vékonyra nyújtva szép formákat szúrhatunk ki belőle, vagy ahogy most én is tettem egyszerűen csak kis gombócokat formálunk belőle és kb. 3 mm vastagságúra ellapítjuk őket.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 12-14 perc alatt készre sülnek. A színük nem fog megváltozni, vigyázzunk, meg ne égessük!

Így elkészítve az összes kekszben 152,88 g CH van, Nekem most 18 db kekszem lett, így egy darabban kb. 8.49 g CH van.

Forrás: Tűpárna és habverő

           160 gramm blog

Csokoládés zabkeksz

Ez is egy olyan recept, amit a Párom talált nekem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar elkészítem, főleg mivel olyan egyszerű kis sütike, de most épp ezért készült el. Ideális időtöltés volt a mai tanulásadag előtt. Ezért talán jól jöhet annak is, aki a munka miatt állandó rohanásban van, de valamilyen saját készítésű kekszet szeretne elrágcsálni kisétkezésre.

A kakaó és a csoki miatt igazi kis ízbomba, de én még egy kis sütőrummal is megbolondítottam.

Hozzávalók 20-25 db. kis kekszhez:

• 80 g apró szemű zabpehely (48 g CH)
• 80 g tk. tönkölybúza liszt (51,12 g CH)
• 70 g darált dió
• 10 g holland kakaópor (1,24 g CH)
• 1 tk sütőpor
• 1 púpozott kk őrölt fahéj
• 1 nagy csipet szerecsendió
• 1 nagy csipet só
• 60 g xilit (36 g CH)
• 100 g puha margarin
• 1 tojás
• 50 g 74 %-os étcsokoládé felkockázva (14,7 g CH)
• löttyintésnyi sütőrum

A hozzávalókat mind egy kisebb tálba mérjük és egy fakanállal jól összedolgozzuk. (A margarinra egy rá is mikrózhatunk, hogy megolvadjon kicsit és könnyebben összeálljon a massza.)

A kész keksz tésztát kb. egy fél órára hűtőbe rakjuk, hogy egy kicsit megdermedjen és könnyebb legyen formázni. Ezután kisebb diónyi gombócokat szakítunk ki belőle, amiket kis korongokká formázva egy sütőpapíros tepsire sorakoztatunk. Ha a lehető legegyformább méretű kekszeket szeretnénk kapni, a gombócoláshoz használhatunk szilikonos fejű mérőkanalat.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10-12 perc alatt sütjük készre a kekszeket.

A recept összesen 151,06 g CH-t tartalmaz. Nekem 22 kekszem lett, így egy darabban kb. 6,16 g CH van.

Forrás: dívány.hu

Zabkása kisokos (amit eddig megtanultam)

Ebben a bejegyzésben most igyekszem összegyűjteni azt a sok okosságot, amit eddig a zabkása témakörében megtanultam.

Nem sokkal az után találtam rá erre az ételre, hogy elkezdtem a diétát. Korábban nem ettem ilyet, inkább fintorogtam, ha meghallottam a nevét, mint, hogy összefutott volna a nyál a számban. Egy ideig rendszeresen készítettem reggelire, mert gyors és egyszerű, és mert ha sütöttem valamit, soha nem tudtam mit csinálni a megmaradt rengeteg tejjel. Bizony, a tejjel. Nem csak ez volt az egyetlen baklövésem, ezért jónak láttam összefoglalni, mit tanultam róla, mert bár ez igazán nem egy bonyolult étel, de azért - mint a diétában szinte a legtöbb étel kapcsán, itt is - sok dologra kell ügyelnünk, és tudatosan kell összeállítanunk, mi kerüljön az asztalunkra.

Lássuk, mit tanultam:

• A zabkása készítéséhez felhasznált folyadék normál esetben tej, vagy tej és víz fele-fele arányban. IR esetén a tej nem a barátunk, legalábbis reggelire biztosan nem, ugyanis gyors CH, amit reggelire nem szabad fogyasztani. (Mellesleg a tej olyan gyorsan képes felpörgetni a vércukorszintet, hogy a "hipózás" esetén ezt is javasolni szokták.)
• Tehát a tej kilőve. Helyette használhatunk csak vizet, de pótolhatjuk tejszínnel (ami zsiradék, ezért nem számoljuk), vagy növényi tejekkel (kókusz/mandula). Ezeket akár saját magunk is elkészíthetjük, így olcsóbb, és teljesül a jó öreg "legalább tudom mi van benne".
• Főzőtejszín helyett sokan habtejszínt használnak főzéshez is, mert jóval egészségesebbnek tartják. Hogy miért, lásd itt.
• A zabkásába szokás aszalt, vagy felkockázott friss gyümölcsöket is keverni, nagyon finom (én is szeretem), de mivel a diétában reggel nem barátunk a gyors CH, ezeket is jobb, ha mellőzzük.
• Édesítésként közkedvelt a cukor mellett a méz is, én ezeket édesítőszerre cseréltem, mert az előző kettő ugye tilos, és így legalább nem emelem feleslegesen a reggelim CH-ját.
• Sokféleképpen ízesíthetjük, rengeteg lehetőségünk marad még úgy is, ha mindent mellőzünk, amit kell. Én még főzés közben mindig keverek a kásámba kevés vanília aromát, cukrozatlan kakaóport, fahéjat és kókuszreszeléket. Amikor pedig van otthon, nem marad el pár szem dió, vagy mandula sem.
• Végül persze a zabpehely. Használhatunk nyugodtan apró, vagy nagy szeműt is. Az aprónak talán annyi az előnye, hogy gyorsabban megszívja magát, így pár perccel hamarabb láthatunk hozzá az evéshez. Én ennél az ételnél a nagy szeműt részesítem előnyben.

Végül is a zabkása egyáltalán nem egy bonyolult dolog, csak arra kell figyelnünk, hogy minden gyors CH-t mellőzzünk, és olyan alapanyagokkal tömjük tele az ételünket (ez főleg akkor fontos, ha valaki csak keveset ehet egy étkezésre), amikkel nem kell számolni.

Ezek alapján a mai reggelimet így készítettem el 30 g CH-val kalkulálva:

• 50 g zabpehely (30 g CH)
• 110 ml tejszín
• 120 ml víz
• folyékony édesítőszer
• vanília aroma
• 1 mk cukrozatlan kakaópor (0,24 g CH)
• kevés fahéj
• 1-2 ek kókuszreszelék

A zabpelyhet és a folyadékot egy kis fazékba mértem és kis lángon feltettem főni. Időnként megkevertem és közben a többi hozzávalót is beletettem. Amikor elkezdett besűrűsödni, egyet rottyantottam rajta és levettem a tűzről. Mély tányérba öntöttem és a fazékhoz tartozó fedővel lefedtem addig, amíg összepakoltam a konyhában. Ez idő alatt a zabpehely még egy kicsit megszívta magát és a kása jobban besűrűsödött.

A fedőt levéve pár szem dióval és mandulával, valamint kevés kókuszreszelékkel és fahéjjal tálaltam. Erre csak a fotó kedvéért volt szükség, mert az ilyen ételek mindig összekeverve a legfinomabbak. :)

Ránézésre hatalmas mennyiség, és nagyon laktató! :)

Kókuszos linzer

Már nagyjából egy hónapja kitaláltam, hogy idén Karácsonykor ezt a süteményt készítem el. Még a diós linzer után elkezdtem azon morfondírozni, hogy milyen lehetne kókusszal, amit nagyon-nagyon szeretek. Aztán, amikor megkaptam a lehetőséget a 69. VKF! lebonyolítására, ismét eszembe jutott ez az ötlet. Először ugyanis a  kókuszt szerettem volna témának, készítettem is belőle egy pitét, de aztán a Trükkös tészták mellett döntöttem. Ez a süti azonban tökéletesen eleget tesz mindkét témának, így "a kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt". :)
Nagyjából így jött az ötlet, nálunk otthon a linzer nem kimondottan karácsonyi sütemény. Kíváncsiságból most szerettem volna kipróbálni egy új linzer-tésztát, aminek az alapreceptjét Az áfonya mámorától kölcsönöztem.

Hozzávalók kb. 70 darabhoz:

• 100 g tk. tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 75 g őrölt zabpehely (45 g CH)
• 50 g búza finomliszt (37,7 g CH)
• 75 g kókuszreszelék
• 200 g hideg margarin
• 80 g xilit (48 g CH)
• 1 egész tojás
• 1 citrom lereszelt héja
• vanília aroma
• az összeállításhoz 170 g csokoládés meggylekvár (19,94 g CH)

A tészta összeállításához először kimérjük egy tálba a liszteket és a kókuszreszeléket. A hideg margarint felkockázzuk, és elmorzsoljuk a lisztekkel. A többi hozzávalót is a tálba mérjük, majd gyors mozdulatokkal, hogy a margarin ne melegedjen fel összegyúrjuk. Minimum egy óráig a hűtőben pihentetjük, de akár 3 - 4 nappal a sütés előtt is összeállíthatjuk. Ilyenkor a kiszúrás előtt kb. 1 órával vegyük ki a hűtőből.

Lisztezett deszkán kb. 2-3 mm vastagságúra nyújtjuk és tetszőleges kiszúró formával kiszúrjuk (az enyém 4 cm átmérőjű volt).

180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapíros tepsin kb. 10 perc alatt készre sütjük, vigyázzunk, hogy ne piruljanak meg.

Kihűlés után egy teli és egy lyukas korongot kb. 1/3 tk lekvárral összeragasztunk.

A diós linzerekhez sütés előtt a tészta tetejét kenjük meg tojásfehérjével és mártsuk darált dióba.

Egy éjszaka pihentetés után a tészta szépen megpuhul, ekkor az igazán finom!

A recept összesen 214,54 g CH-t tartalmaz. Nekem 77 db linzerem lett, így egy darabra kb. 2,78 g CH jut.

Tipp:

• Ha a kókuszreszeléket kávédarálóban kicsit finomra daráljuk, homogénebb lesz a tészta állaga.

Keksz bomba (kókuszgolyó)

Nálunk keksz bombának hívják és nagyon szeretjük! Amikor kicsik voltunk, Karácsonyra mindig a raffaello golyóval egyszerre csináltuk Anyával és az Öcsémmel. Hempergettük a kókuszreszelékben, jó ragacsosak voltunk, és egyet-egyet megettünk. Nagyon élveztük. Aztán persze hasfájásig ettük, vagy amíg el nem fogyott. Mindenki nagyon szerette.

Egyedül eddig csak egyszer csináltam, nagyon fura volt - most is az -, mert közös programnak szoktam meg, amiből nagyon kevés volt. És a keksz bomba is kevés lett, akkor jöttem rá, hogy mindig legalább kétszeres adagot csináltunk. :)

Most reformosítottam először (ezért csak fél adag lett), évfordulós finomságnak szántam, mert a Párom nagyon szereti. Időről időre felemlegeti, és mivel ők teljesen máshogy készítik, szerettem volna megmutatni, hogy nálunk otthon milyen. Ízlik neki. :)

Hozzávalók:

• 300 g darált saját sütésű háztartási keksz (143,13 g CH)
• 100 g darált dió
• 35 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő porrá őrölve
• 20 g holland kakópor (2,5 g CH)
• 80 g házi sárgabarack lekvár (9,6 g CH)
• 60 ml lm habtejszín
• 3-4 ek kókuszolaj
• 2 tk rumaroma
• magozott meggy (nálam most 70 g - 7,7 g CH)
• kókuszreszelék a hempergetéshez

A saját keksz helyett használhatunk tk korpovitot, vagy cukorstop háztartási kekszet is - az édesítő mennyiségén lehet, hogy válzotatnunk kell miatta.

A hozzávalókat a meggy és a kókuszreszelék kivételével összegyúrjuk. A tejszíből egy kicsit visszatartunk és csak akkor adjuk hozzá, ha nem áll össze megfelelően a massza. Ha szükséges, adhatunk hozzá több lekvárt, vagy tejszínt.

Kisebb darabokat tépünk belőle. A tenyerünkön ellapítjuk, egy szem meggyet ültetünk a közepére és golyókká formázzuk, majd meghempergetjük a kókuszreszelékben.

Min. egy órát pihentessük a hűtőben fogyasztás előtt. Ha vendégeket várunk, előző nap is elkészíthetjük.

A recept így összesen 162,93 g szénhidrátot tartalmaz.

Nekem 18 kókuszgolyóm lett - elég nagyokat csinálok -, így egy darabban kb. 9,05 g CH van.
Biztosan senki nem csinál majd pont ugyanakkora és így ugyanannyi golyót mint én, de azért a fenti CH mennyiség mégis valamennyire irányadó lehet. 

Kókuszos zabkeksz dióval és mazsolával

Ezt a receptet a Párom találta pár napja, ezért esett most pont erre a választásom. Azt mondta, hogy ez olyan, amilyeneket én szoktam sütni: kókuszos, zabpelyhes, diós, mazsolás. Tényleg... :) Megörültem neki, hogy ilyet talált nekem, mert most nagyon igaza volt, ezeket az alapanyagokat szeretem a legjobban. Mazsola helyett étcsokit is használhatunk, talán azt még jobban is szeretem, de sajnos épp nem volt itthon. Így készült most el ez a kekszecske, nagyon finom lágy vajas - vaníliás íze van, kicsit szaftos, nekem nagyon ízlik, és nem csak nekem. :)

Hozzávalók kb. 30 db-hoz:

• 180 g apró szemű zabpehely (122,58 g CH)
• 50 ml tej (2 g CH)
• 75 g tk. tönkölyliszt (47,92 g CH)
• 75 g zabpehely liszt (51,07 g CH)
• 5 g sütőpor
• 1/2 tk őrölt fahéj
• 1/4 tk őrölt szerecsendió
• 200 g margarin
• 140 g xilit (84 g CH)
• 1 cs. só
• 1 tk vanília aroma
• 1 tojás
• 70 g kókuszreszelék
• 100 g mazsola (65 g CH) / 74 %-os étcsokoládé (32 g CH)
• 100 g durvára vágott dió

Először a tejet meglangyosítjuk és ráöntjük a zabpehelyre, hogy egy kicsit megszívja magát és félre tesszük.

Egy másik tálkában összekeverjük a liszteket, a fűszereket és a sütőport, majd ezt is magunk mellé készítjük.

A margarint felolvasztjuk, elkeverjük benne a cukrot, majd, ha már nem meleg, a tojást is. Apránként hozzáadjuk a lisztes keveréket, a zabpelyhet és a kókuszreszeléket, majd beleforgatjuk a mazsolát és a diót is és két órára hűtőbe tesszük.

Kb. diónyi gombócokat formázunk, és kekszekké lapítva sütőpapíros tepsin 180 fokos sütőben kb. 10-12 perc alatt megsütjük őket. Nem fognak megpirulni, ne is várjuk, a tepsin hagyjuk kihűlni.

Az egész adag mazsolával elkészítve 372,57 g CH-t tartalmaz. Nekem 29 kekszem lett, így egy darabban 12,84 g CH van, ha étcsokit használunk, akkor 11,7 g.

Forrás: divany.hu

Túrógombóc

Nagyon szeretem a túrógombócot, és igen gyakran el is készítem. A blogon már régóta fent van a recept, de most végre sikerült újrafotóznom. Egy kicsit módosítottam is rajta, így mutatom meg újra nektek.

Hozzávalók 12 db-hoz (3 adag):

• 250 g túró
• 50 g tk tönkölybúza liszt (31,95 g CH)
• 50 g zabkorpa (34,25 g CH)
• 40 g xilit (24 g CH)
• 2 tojás
• fél citrom lereszelt héja
• vanília aroma
• (mazsola)
• olaj a formázáshoz
• 100 g darált dió

A gombócokhoz áttörjük a túrót és jól összedolgozzuk a többi hozzávalóval. Néhány óráig hűtőben pihentetjük. Ezt akár előző este is megcsinálhatjuk, ha másnap nem lenne sok időnk.

Olajos kézzel gombócokat formázunk a masszából és forrásban lévő vízbe tesszük őket. Akkor vannak készen, ha feljönnek a víz tetejére. Darált dióba forgatjuk és ízlés szerint tejföllel, lekvárral tálaljuk.

Összesen 90,2 g CH-t tartalmaz, adagonként 30,07 g-ot.

Céklás-diós pogácsa

Az elmúlt télen volt egy rövid időszakom, amikor szerettem volna minél több céklás ételt kipróbálni. Sajnos nem készült csak egy, de ezt a pogácsa receptet akkor raktáraztam el magamnak. Most a dióm utolsó kis maradékait is felhasználva elkészítettem. Érdekes, szokatlan, de finom, könnyű pogácsa.

Hozzávalók 36 darabhoz:

• 150 g tk. tönkölybúza liszt (95,58 g CH)
• 100 g zabpehely liszt (68,1 g CH)
• 50 g búza finomliszt (37,7 g CH)
• 250 g margarin
• 100 g reszelt sajt
• 50 g finomra reszelt cékla (2,95 g CH)
• 100 g pirított tört / darált dió
• 1 kk só

A tetejére:

• 1 tojás
• 100 g reszelt sajt
• 60 g tört dió

A tészta hozzávalóit jól összegyúrjuk, és egy éjszakára, de minimum pár órára betesszük a hűtőbe.

Ezután lisztezett deszkán ujjnyi vastagságú téglalapot nyújtunk belőle, és egyenlő kockákra vágjuk. A tetejüket megkenjük tojással, megszórjuk sajttal és pár szem diót ültetünk rá. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 perc alatt készre sütjük.

Egy darab pogácsa 5,68 g CH-t tartalmaz.

Forrás: konyhalal.cafeblog.hu

Vaníliakrémes túrószelet (gluténmentes)

Ez a süti Klárika névnapjára készült, ezért szerettem volna valami "elegánsabb", kicsit ünnepibb hangulatú édességet "varázsolni", de mégsem tortát, mert nem születésnapról van szó. Nagyon sokat törtem a fejem, hogy mit is készítsek, ami egyszerű, de mutatós, és lehetőleg nem a saját kedvemben járok vele, mert ha valamit sütök, legtöbbször a saját ízlésem szerint döntöm el, hogy éppen mihez van kedvem. Ezért próbálkoztam meg ezzel ezzel a lisztmentes sütivel, amihez az ötletet ismét Juditka blogja adta. Korábban már kísérleteztem vele, a tésztában a lisztet darált dióra cseréltem, és a tepsis raffaello krémjét ültettem rá. Remélem sikerült örömet szereznem vele!

Hozzávalók egy 23 cm-es formához (12 szelet):

A tésztához:

• 500 g túró
• 4 tojás
• 90 g xilit (54 g CH)
• vanília aroma
• 1 citrom lereszelt héja
• 40 g lágy/olvasztott margarin
• 50 g tejföl (2 ek)
• 40 g darált dió (4 ek)
• 1 tk sütőpor
• csipet só

A krémhez (összesen 74,44 g CH):

• 3 tojás sárgája
• fél cs. Dr. Oetker vaníliás pudingpor
• 250 ml tej
• 80 g xilit
• 125 g lágy margarin

A tésztához a tojások sárgáját a cukorral 3-4 perc alatt habosra keverjük. Hozzáadjuk a margarint, a tejfölt, a citromhéjat és a vaníliaaromát, majd apránként az áttört túrót és a sütőporos diót.

A tojások fehérjéből egy csipetnyi sóval kemény habot verünk, és ezt is a masszába forgatjuk.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 50 percig sütjük. Ha elkezdene megpirulni, takarjuk le alufóliával.

A krémhez először megfőzzük a pudingot. A tej felét feltesszük forrni, míg a másik felét csomómentesre keverjük 20 g pudingporral, 20 g cukorral, és a tojások sárgájával. A többi tejhez öntjük és folyamatos kevergetés mellett sűrű pudinggá főzzük. Félretesszük hűlni. A margarint először magában, majd a megmaradt cukorral habosra keverjük, és a már kihűlt pudingot apránként beledolgozzuk.

Ha kihűlt a tészta, rákenjük a krémet, és ízlés szerint olajos magvakkal (dióval, mandulával, mogyoróval) díszítjük.

A "tortácska" összesen  128,44 g CH-t tartalmaz, szeletenként pedig 10,7 grammot. Igazán diétabarát. :)

Ennél a sütinél számos konyhai praktikát hasznosíthatunk, amik közül néhányat csak nemrégiben tanultam, ezért jónak láttam összegyűjteni őket a bejegyzés végén:

1. Ha tojásfehérjéből habot verünk, mindig rakjunk bele egy csipet sót.
2. A tésztáink lágyabbak lesznek, ha először a tojások sárgáját magában keverjük habosra és csak utána adjuk hozzá a cukrot.
3. Ha valamilyen tészta sütés közben elkezd megpirulni, de a közepe még feltételezhetően nyers, takarjuk le alufóliával, és úgy süssük tovább.
4. Ha valamilyen krémes süteményt készítünk, csak akkor kezdjük el azt összeállítani, ha a tészta már teljesen kihűlt, és a krém megszilárdult, különben a süteményünk szétcsúszhat, összeeshet, vagy kifolyhat a krém.
5. A tésztalapokat ajánlatos rácson kihűteni, ha van rá lehetőségünk, így nem vizesedik meg az alja, és picit gyorsabban is hűl.
6. Ha nincs elég időnk, vagy, igazán biztosra szeretnénk menni, a krémet elkészíthetjük előző este is. A sütemény összeállításáig pihentessük hűtőben, így időt is spórolunk, és a krém biztosan elég szilárd lesz, nem folyik majd szét.
7. Ha valamilyen krémhez puding alapot készítünk, kihűlés közben időnként jól keverjük át, hogy ne bőrösödjön, de ha nincs erre nincs időnk, ahogy elkészült, azonnal fedjük le alufóliával (persze így lassabban hűl ki).
8. Ha egy süteményből kimarad a tojásfehérje, nem kell rögtön felhasználnunk, betehetjük a fagyasztóba, és akkor vesszük elő, amikor csak szeretnénk. Erre ideális egy nylonzacskó, amire ráírjuk, hogy hány fehérjét tettünk bele, vagy egy kis ételhordó, amihez pedig hozzá is tudunk önteni egy újabb adagot.
   Erre a célra a blogon is található ötlet, most pedig egy újabb sütihez gyűjtöm a fehérjéket.

Juditka diós-túrós pogácsája

A mai süti kiindulópontja, hogy volt a hűtőben egy dobozka túró, aminek épp ma jár le a szavatossága. Gondolkoztam mindenfélén, vásárláskor még kuglóf volt a terv, tegnap este pedig túró rudi, de végül úgy döntöttem, hogy muszáj kipróbálnom ezt a különleges pogácsát. Eredetileg a diót sem ehhez tettem félre, de nagyon örülök neki, hogy megcsináltam, mert a túró, a dió és a fokhagyma igazán remek hármas, nem utolsó sorban pedig istenien néznek ki.

A receptet Juditka blogján találtam, és rögtön megtetszett, már rég le volt írva a kis füzetembe és várt a sorára. Mindenkinek (diéta mellett és nélkül is) tudom ajánlani az oldalt, mert nagyszerű ételek és sütemények vannak rajta, már máskor is sütöttem onnan.

A képekkel most rengeteget bajlódtam, mert nagyon be volt borulva amikor készültek, ezért kész kis fotóstúdiót rendeztem be az íróasztalomon, persze most, amikor elkezdtem a bejegyzést szerkeszteni, rögtön hét ágra süt a nap. Nem baj, ezt is meg kell tanulni. :)

Hozávalók kb. 80 db-hoz:

A tésztához:

• 200 g tk. tönkölybúza liszt (127,8 g CH)
• 100 g búza finomliszt (75,4 g CH)
• 250 g túró
• 50 g darált dió
• 180 g margarin
• 1 tojás
• 2 nagyobb gerezd fokhagyma (5 g - 1,18 g CH)
• 1/2 ek só
• bors

A tetejére:

• 1 tojás
• kb. 40 g durvára vágott dió

Egy nagyobb tálban a liszteket és a darált diót összemorzsoljuk a margarinnal és a túróval, majd egynemű tésztává gyúrjuk a tojással, a fokhagymával, a sóval és a borssal. Kb. egy óráig a hűtőben pihentetjük, majd lisztezett deszkán 1,5 cm vastagra nyújtjuk, és 3 cm átmérőjű pogácsákat szaggatunk belőle. Ezeket sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk, a tetejüket megkenjük a felvert tojással, és megszórjuk pár szem dióval.

180 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a teteje kissé megpirul, ez nálam kb. 30-35 perc volt.

Azt a tanácsot kaptam, hogy egy marékig nem kell számolnunk a dió szénhidráttartalmával sem, ezért most ezt is kihagytam a túró mellett (és a többi receptemben is átszámoltam). Így összesen 204,3 g CH van a pogikban. Nekem 79 db lett, egyre kb. 2,58 g jut.