Raffaello golyó

Kiskoromban minden karácsonykor amire csak emlékszem készült otthon raffaello golyó, amiben én is lelkesen segédkeztem. Igazi ünnepi desszert volt, mert ez volt az egyetlen alkalom az évben, hogy ilyet ettünk. Amikor azon gondolkoztam idén milyen karácsonyi édességeket készítsek, természetes volt, hogy ez is eszembe jutott. Kicsit ugyan most későbbre csúszott, de sebaj.
Régen egy tejporos receptet használtunk, ami tényleg legalább olyan szuper, mintha a boltban vettük volna, de a laktózérzékenységem miatt szerintem nincs a világon annyi laktáz tabletta, amivel azt be merném vállalni.

Hozzávalók kb. 25 golyóhoz:

• 150 ml lm habtejszín
• 150 ml víz*
• 1 ek vanília kivonat
• 60 g tk búzaliszt (36 g CH)
• 20 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 100 g margarin
• 150 g kókuszreszelék
• egész mandula a golyók közepébe
• kókuszreszelék a forgatáshoz

A folyékony hozzávalókat mérjük egy kisebb lábasba. Kézi habverővel keverjük benne csomómentesre a lisztet és főzzük sűrűre. Adjuk hozzá hozzá az édesítőt, a margarint, végül a kókuszreszeléket.

Hűtsük ki kb. 1 óra alatt.

Kézzel formázzunk diónyi, vagy picit kisebb golyókat a masszából. A golyók közepébe rejtsünk egy szem mandulát és forgassuk őket kókuszreszelékbe.

Fogyasztás előtt minimum egy órát pihentessük hűtőszekrényben. Akár egy-két nappal korábban is elkészíthető (akkor a legfinomabb), így ideális vendégváró lehet.

Nekem összesen 27 kis golyóm lett, így egy darabban 1,33 g CH van.

*Habtejszín és víz helyett 300 ml cukrozatlan kókusztej is használható, ha vegán változatot szeretnénk.

Forrás: mindmegette.hu

Pecsételt kókuszos linzer

Annyira régen került fel már valami a blogra, hogy szabályosan rosszul esett rágondolni. Az eltelt időben annyi minden történt velem, ami már megérne egy másik blogot, de most külön öröm, hogy végre sütöttem valamit (ami jól sikerült).

Olyan sok időt töltöttem aktív sütögetés nélkül, ami után már alaposan vissza kell rázódnom. Éppen ezért az egyik legegyszerűbb dolgot választottam az alaposan beporosodott repertoáromból, a linzert. Pár hete kaptam a Páromtól két gyönyörűséges apró sütipecsétet, amik megadták a kellő löketet ahhoz, hogy végre valamilyen sütemény is készüljön a konyhában. Hát nem gyönyörűségesek?

Még valamiről szeretnék írni még a recept előtt. Már régóta nem írtam bejegyzést, ami miatt külön öröm, hogy apránként egyre többen kezdtétek követni az oldalt. Nem tömegesen, de akkor is így volt ez, amikor még rendszeresen frissült a tartalom, úgyhogy szeretném nektek megköszönni, hogy megtiszteltetek azzal, hogy követtek. (Remélem néha ki is próbáltok egy-egy receptet.)

Azt nem ígérem, hogy a jövőben is olyan gyakran lesznek majd új posztok mint régen (sőt, biztosan nem), de azt biztosan állíthatom, hogy végleg nem fogok eltűnni, mert határozottan jó érzés blogbejegyzést írni. :)

A legfontosabbat pedig még mindig nem írtam le. Ha felkeltette a figyelmeteket ez a két gyönyörűséges kis pecsét, akkor elárulom egy vásáron szereztük őket innen: Sütipecsét. A kalocsai rózsát én választottam, a Bourbon-liliomot pedig a Párom.

Hozzávalók kb. 60 darabhoz:

• 180 g tk. búzaliszt
• 50 g búza finomliszt
• 75 g kókuszreszelék
• 80 g xilit
• 200 g hideg margarin
• 1 egész tojás (M-es)
• 1/2 citrom lereszelt héja
• 1 ek vanília kivonat

Első lépésként a xilitet és a kókuszreszeléket őröljük finomra kávédarálóban.

Öntsük egy tálba és mérjük ki hozzá a többi száraz hozzávalót.

Kockázzuk hozzá a margarint és az egészet jól morzsoljuk össze, hogy minél homogénebb elegyet kapjunk.

Reszeljük bele a citromhéjat és adjunk hozzá egy evőkanál vaníliakivonatot. Végül üssük fel a tojást és gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze a tésztát.

Pihentessük egy keveset a hűtőben (akár 1-2 nappal előre is elkészíthetjük), majd lisztezett felületen nyújtsuk kb. 1 cm vastagra. Pogácsaszaggatóval szaggassuk ki, majd pecsételjük bele a mintánkat.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10-12 perc alatt készre sütjük. Nem kell megpirulnia.

Az egész adag sütemény 217,54 g CH-t tartalmaz. Nekem 61 linzerem lett, egy darabban 3,57 g CH van.

Raffaello tortácska

A tepsis raffaello nagyon régóta egy szívemcsücske recept, az (egyik) kedvenc süteményem. Még Anyukám kapta valakitől a receptjét, számtalanszor megsütöttük együtt, és ez volt az egyik olyan sütemény, amit először készítettem el teljesen egyedül. Persze volt akkor büszkeség bőven. Szóval ez nekem egy olyan emlékezős süti, nem mellesleg, aki megkóstolja, általában a receptjét is elkéri, annyira finom (és ezzel nem magamat dicsérem). 😊
Diétabarát verzióban is elkészítettem már néhányszor, de szinte ehetetlenül édes volt, és/vagy a fotó lett borzasztó, amit akkor csinálni tudtam róla. Egyszer még diabetikus pudingport is használtam hozzá, ami egyébként nem csak teljesen felesleges, de borzasztó is volt.

Az eredeti recept egy gáztepsire elég (használjunk 7 fehérjét és 6 sárgáját), de ha fele adagot készítek, valamiért jobban szeretem tepsi helyett egy 23 cm-es tortaformában sütni. A lenti leírásban is fél adag szerepel:

A tészta:

• 4 tojásfehérje
• 90 g xilit (54 g CH)
• 35 g őrölt zabpehely (21 g CH)
• 15 g búza finomliszt (10,56 g CH)
• 50 g kókuszreszelék
• fél cs. (7 g) sütőpor

A krém:

• 3 tojássárgája
• 20 g vaníliás pudingpor (17 g CH)
• 250 ml tej (12,5 g CH)
• 60 g xilit (36 g CH)
• 125 g margarin

A tetejére:

• kókuszreszelék
• kb. 35 g földimogyoró (5,25 g CH)

A tésztához a liszteket és a kókuszreszeléket egy tálba mérjük, és hozzáadjuk a sütőport. Magunk mellé készítjük. A tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük. A vége felé apránként belekeverjük a xilitet is. Ezután a lisztes keveréket óvatos mozdulatokkal - vigyázva, hogy ne törjük - a habba forgatjuk. Az így kapott masszát belesimítjuk a sütőpapírral kibélelt tortaformába.

Előmelegített sütőben 170 fokon kb. 15-20 percig sütjük (Tűpróba!). A teteje szép aranybarna lesz.

A krémhez a tej kb. 1/3 részét csomómentesre keverjük a tojások sárgájával, a pudingporral és a xilit felével. A többi, már forrásban lévő tejhez öntjük és addig főzzük, amíg sűrűsödni kezd. Időnként átkeverve, vagy alufóliával lefedve (hogy ne bőrösödjön) kihűtjük.

A margarint először magában, majd a megmaradt xilittel habosra keverjük. Ehhez én házi vaníliás por xilitet használtam (recept itt). A pudingot apránként beledolgozzuk, majd a már szintén kihűlt tészta tetejére simítjuk.

A tetejét meghintjük kókuszreszelékkel és földimogyoróval, vagy mandulával díszítjük.

Így elkészítve a sütemény összesen 156,31 g CH-t tartalmaz. 12 szeletre vágva egy szeletben 17,25 g CH van.

Kókuszos kevert sütemény

Ez a sütemény reggel jött szembe velem az interneten, amikor baconös stanglit szerettem volna sütni, és gondoltam, egy füst alatt ezt is elkészítem. Csak a sütési idővel tartott tovább, hogy őt is bevettem a programba, mert nagyon gyorsan és egyszerűen össze lehet dobni. Annál meglepőbb, hogy mennyire nagyon finom és puha a tésztája, mert nekem ezek a "sitty-sutty összedobálom" sütik mostanában nem szoktak sikerülni. Ajánlom rögtön dupla adaggal készíteni. :)

Hozzávalók egy 20 x 30 cm-es tepsihez:

A tésztához:

• 100 g xilit, ebből 30-40 g házi vaníliás xilit (60 g CH)
• 60 g tk. búzaliszt (36,66 g CH)
• 40 g őrölt zabpehely (24 g CH)
• 25 g búza finomliszt (17,75 g CH)
• 25 g margarin
• 25 g kókuszreszelék
• 1 tojás
• 8 g sütőpor
• 125 ml tej (6,25 g CH)
• 8 g kakaó (0,88 g CH)
• 1 mk rum aroma - elhagyható

A tetejére:

• 80 g 70 %-os étcsokoládé (27,2 g CH)
• 20 g margarin
• kókuszreszelék

A tojást habosra keverjük a xilittel és a margarinnal, majd apránként hozzáadjuk a sütőporos liszteket és a tejet. Végül belekeverjük a a kakaóport és a kókuszreszeléket is, majd sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük a masszát és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt készre sütjük. Végezzünk tűpróbát is!

A sütőből kivéve fordítsuk a tésztát fejjel lefelé és rácson hűtsük ki. (Így a teteje biztosan szép sima lesz.)

A mázhoz gőz fölött olvasszuk fel a csokoládét, majd tegyük hozzá a margarint és addig keverjük, amíg szép homogén nem lesz. Terítsük el egyenletesen a tészta tetején és szórjuk meg kevés kókuszreszelékkel.

Még langyosan, de a hűtőből kivéve is nagyon finom.

Az egész sütemény így elkészítve összesen 172,74 g szénhidrátot tartalmaz. Én most 12 nagyobb szeletre vágtam, így egy szeletben 14,38 g CH van.

Negyedannyival készítve az egész süteményben csak 112,74 g CH lenne, egy szeletben pedig 9,4 g. Kettő mehetne is tízóraira. :)

Forrás: apróséf.hu

Kókusztekercs főzött krémmel

Biztosan sokan már régóta ismeritek ezt a desszertet, de én csak kb. egy éve. Nagyon megtetszett, úgyhogy nekem is ki kellett fejlesztenem a saját, IR barát verziómat. Főzött krémmel töltöttem meg, mert azt hallottam és olvastam mindenhol, hogy a sima vajas krém sokkal édesebb, de nekem sem a legnagyobb kedvencem. Mivel ezért teljes kiőrlésű lisztet használtam hozzá, nem lett olyan szép fehér, mint egy hagyományos, vagy bolti tekercsnél. A fotó elég csalóka, mert rossz fényviszonyok között készült, de nagyjából visszaadja azt a halvány a vaj színénél egy árnyalattal sötétebb tónust, amilyen az én krémem.
Kicsit próbáltam lefaragni a tekercs szénhidráttartalmából is, mert az első változaté elég magas lett. Most sem ehetjük meg a fél rudat egyszerre, de egy picit azért talán többet.
Eléggé tartottam tőle, hogy milyen lesz ez a verzió, mert az előzővel nagyon megjártam, de most nem csak a külalakon sikerült javítani, hanem az ízét is jócskán felturbóztam. Csak azt sajnálom, hogy nem tudtam várni vele még egy kicsit, hogy megvágjam, mert akkor sokkal kontrasztosabb lenne a tészta és a krém.

A kész tekercs remekül fagyasztható.

Hozzávalók egy tekercshez:

A krémhez:

• 40 g tk. búzaliszt (24 g CH)
• 80 ml tejszín + víz keveréke
• vanília aroma, vagy 1 fél rúd vanília kikapart magjai
• 125 g lágy margarin
• 55 g xilit porrá őrölve (33 g CH)
• 40 g kókuszreszelék

A tésztához:

• 250 g házi sütésű háztartási keksz darálva - recept itt (118,75 g CH)
• 75 g margarin
• 16 g DW 1:4 cukorhelyettesítő porrá őrölve* (65 g cukornak felel meg)
• 25 g kókuszreszelék
• 16 g jó minőségű cukrozatlan kakaópor (2,08 g CH)
• 1-2 ek rum
• 65 g sárgabarack lekvár (nálam sajnos most bolti 18,18 g CH)

A külsejére:

• kókuszreszelék

Először a krémet készítsük el. Ehhez egy kis lában folyamatos kevergetés mellett főzzük sűrűre a tejszín és víz keverékét a liszttel és a vaníliával, majd hűtsük ki.

A margarint keverjük simára a xilittel. Lassanként dolgozzuk bele a főzött részt is, végül pedig a kókuszreszeléket. A kész krémet pihentessük hűtőben, a tekercs összeállításáig.

A tésztához a szárazanyagokat morzsoljuk el a margarinnal, majd adjuk hozzá a rumot és a lekvárt, és gyúrjuk össze. Kb. egy órára tegyük hűtőbe, hogy jobban összeálljon.

A munkalapra terítsünk le magunk elé egy akkora csík alufóliát, amin kinyújthatjuk a kekszes részt. Ha szükséges, két csíkot rakjunk egymásra úgy, hogy hosszában kb. félig fedjék egymást, így nagyobb felületet kapunk. Szórjuk meg kókuszreszelékkel.

A kekszes részből formázzunk egy téglatest alakú kis tömböt és nyújtsuk ki kb. 3 mm vastagságúra. A hosszabb oldalával nézzen felénk. Egyenletesen kenjük meg a krémmel úgy, hogy a hosszanti oldalain egy kb. 1-2 cm széles sávot szabadon hagyunk, de a rövidebbeket egészen a széléig beborítjuk a krémmel. A tőlünk távolabb eső hosszabb vége felől indulva a fólia segítségével tekerjük fel. A kész tekercset óvatosan görgetve még formázhatjuk, majd csomagoljuk be az alufóliába.

Legalább egy napig pihentessük a hűtőben, mielőtt megvágjuk. Amikor kibontjuk az alufólia-bundából, ha szükséges, még hempergessük meg kókuszreszelékben.

A kész tekercsem összesen 806 grammos lett, így 100 grammjában 24,32 g CH-t tartalmaz.

* Ennél a receptnél fontos, hogy az édesítőt, amit használunk (a krémhez és a tésztához is) porrá őröljük, vagy eleve por alakút vásároljunk, mert különben ropogni fog a fogunk alatt.

Variációk sütipecsétre

A sütinyomda egy olyan dolog, amire mindenki felfigyel. Egyáltalán nem bonyolult használni, és rövid idő alatt végtelenül bohókás, vidám kekszeket lehet vele készíteni. Jó móka lehet a gyerekekkel együtt nyomdázni a sütik tetejét, legalábbis mi mindig nagyon szerettük az öcsémmel Anyával sütni a mézeskalácsot.

Maga a süti egyáltalán nem bonyolult, a lényeg, hogy ne legyen benne sütőpor. Így a tészta nem fog megemelkedni sütés közben és szépen megmarad majd benne a minta, amit belenyomtunk. Erre tökéletes alternatíva lehet valamilyen linzer. Mivel a blogon jócskán találtok ilyen recepteket (mert nagyon nagyon szeretem a linzert), hogy ne legyen olyan unalmas a dolog, most két alternatívát is hoztam nektek.

Kókuszos-kakaós linzer

100 g tk búzaliszt (61,1 g CH)

75 g zabpehely (45 g CH)

50 g búza finomliszt (35,2 g CH)

75 g kókuszreszelék

80 g xilit - házi vaníliás (48 g CH)

200 g hideg margarin

1 egész tojás

1/2 citrom lereszelt héja - elhagyható

15 g holland kakaópor (2,1 g CH)

Mandulás-vaníliás linzer

100 g tk. búzaliszt (61,1 g CH)

75 g őrölt zabpehely (45 g CH)

50 g búza finomliszt (35,2 g CH)

75 g mandula

75 g xilit - házi vaníliás (45 g CH)

180 g margarin

1 egész tojás

1/2 citrom lereszelt héja - elhagyható

1 tk vanília aroma

1/2 tk őrölt fahéj - elhagyható

1/4 tk őrölt szegfűszeg és gyömbér - elhagyható

A kókuszos linzernél a zabpelyhet a kókusszal együtt kávédarálóban megőröltem, így a tészta sokkal homogénebb lett, nem látszott benne olyan nagy darabokban a kókuszreszelék. A mandulás linzernél pedig a mandulát a xilittel együtt daráltam le, hogy az olajossága miatt ne ragadjon bele a gépbe.

Ezután mindkét esetben a margarint kb. kockacukor nagyságúra kockáztam és elmorzsoltam a többi hozzávalóval a tojás kivételével. Amikor morzsás állagú keveréket kaptam, hozzáadtam a tojást és amilyen gyorsan csak tudtam összegyúrtam. Fél-egy órára hűtőbe tettem.

A pihentetés után lisztezett deszkán kb. 3 mm vastagra nyújtottam a tésztát és egy akkora pohárral, mint a sütipecsét kiszaggattam. Minden korongot lepecsételtem, ügyelve arra, hogy mindenhol egyforma mélyen nyomjam a tésztába a pecsétet.

Sütőpapíros tepsire sorakoztatva 180 fokon kb. 12 perc alatt készre sütöttem, és a tepsin hagytam kihűlni a linzereket.

A kókuszos-kakaós linzer összesen 191,4 g CH-t tartalmaz.

Nekem 29 linzerem lett és egy kisebb, így 1 darab kb. 6,43 g CH-t tartalmaz.

A mandulás linzer összesen 186,3 g CH-t tartalmaz.

Nekem 25 és egy kisebb linzerem lett, így egy darabban kb. 7,23 g CH van.

Spirállinzer

A spirálkeksz receptjét még tavaly láttam meg a nosalty-n. Nagyon megtetszett, szerintem rém ötletes, és ha ügyes az ember, csodaszép kekszek kerülnek ki a kezei közül. Mindig halogattam a megsütését, egészen addig, amíg a Brioche-blogon újra rá nem akadtam. Most már nem tudtam kihagyni, az első adandó alkalommal elkészítettem, és TimCsi ötletét követve nem puszta kekszeket, hanem lekvárral összeragasztva "hagyományos" linzereket gyártottam. Eszméletlenül finomak és puhák, nem lehet kihagyni! :)
Az olyan sütik különösen kedvesek nekem, amikben már eleve van valami házi. Ebben saját dió, házilag darált zabpehely, xilitből készített vaníliás porcukor és házi lekvár van.

Hozzávalók kb. 40 linzerhez:

• 100 g tk. tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 75 g őrölt zabpehely (45 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,2 g CH)
• 50 g darált dió
• 25 g darált kókuszreszelék
• 80 g nyírfacukor (ebből 20 g házi vaníliás) (48 g CH)
• 200 g hideg margarin
• 1 tojás
• 1 citrom lereszelt héja
• 10 g holland kakaópor (1,4 g CH)
• 160 g csokoládés meggylekvár a ragasztáshoz (17,8 g CH)

A tésztához egy tálba kimérjük a liszteket, a diót, a kókuszt és a cukrot, aztán kézzel lazán összekeverjük. A margarint kis kockákra vágjuk és elmorzsoljuk vele, majd a tojással és a citromhéjjal gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. Kettéválasztjuk (hogy teljesen pontosak legyünk, használjuk a konyhai mérlegünket), és az egyik felébe beledolgozzuk a kakaóport.

Ha nagyon felmelegedett a tészta miközben dolgoztunk vele, kis ideig pihentessük hűvös helyen, vagy a hűtőben.

A két tésztadarabot külön-külön nyújtsuk egyenlő méretűre, kb. 20x40 cm-esre, majd fektessük őket egymásra (nálam az üres került alulra, a kakaós felülre). Egy kicsit még nyújtsuk át, majd a hosszabbik oldala mentén tekerjük fel. Csomagoljuk konyharuhába, vagy sütőpapírba és kb. két órára tegyük be a hűtőbe, vagy egy negyed órára a fagyasztóba.

Miután kicsomagoltuk a tésztánkat egy éles késsel vágjuk 3 mm-es korongokra. Ha nagyobb és laposabb korongokat szeretnénk, két sütőpapír közt egy kicsit még nyújtsunk rajtuk. Nekem összesen 78 korongom lett.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készülnek el. Figyeljünk, hogy ne piruljanak meg!

Amint kihűltek, tetszőlegesen választott lekvárral összeragasztjuk a korongokat. Én a tavaly eltett meggylekváromat használtam, és nem sajnáltam a kis sütiktől. ;)

Szerintem szépségesek lettek, meglepődtem, hogy a képeken milyen jól látszik a dió és a kókusz a kakaós részben. :)

Összesen 39 linzerem lett, így egy darabban kb. 5,42 g CH van.
Így elkészítve csak a tésztában összesen 193,5 g CH.

Tipp:

• A kókuszreszeléket pár kanál liszttel együtt kávédarálóban kicsit finomabbra őröltem, így sokkal homogénebb lett a tészta.

Köleskeksz (gluténmentes)

Liszt helyett köles. Amikor először megláttam a receptet felkeltette a figyelmemet, bár bevallom, kicsit kételkedtem, hogy valami jó sül ki majd belőle. Talán azért, mert még nem használtam liszt helyett kölest, bár már hallottam róla ... és még csak nem is boltit, hanem itthon őröltet, ami kicsit mindig szemcsésebb. De most, amikor utóvacsorára elmajszoltam a kis adagomat, gyorsan meg kellett írnom ezt a bejegyzést, mert olyan finom lett. Kicsit ropog a fogom alatt, de mégsem kemény. Határozottan finom... és érdekes... mert még nem csináltam ilyet. :)

Hozzávalók kb. 18 db-hoz:

• 180 g köles (128,88 g CH)
• 45 g darált dió
• 45 g kókuszreszelék
• 40 g xilit (24 g CH)
• 50 g olvasztott margarin
• 1 tojás
• fahéj és szegfűszeg

A hozzávalókat a fenti sorrendben keverjük össze. Először a kölest kávédarálóban lisztté őröljük (de persze használhatunk bolti köleslisztet is). Ezután a felét a darálóból egy tálba öntjük és helyette beleöntjük a kókuszreszeléket, majd azzal is daráljuk picit (így készül a "csináld magad" kókuszliszt). Ezt az adagot is a tálba öntjük és egy fakanállal szép sorban összekeverjük a többi hozzávalóval. Először a darált dióval és a xilittel, majd a margarinnal és legvégül a tojással.

Ízlés szerint fűszerezhetjük. Én most fahéjat és szegfűszeget tettem bele, de legyünk bátrak, sok mindent elbír ez a kekszecske! Vagy épp maradhat natúran is.

Vékonyra nyújtva szép formákat szúrhatunk ki belőle, vagy ahogy most én is tettem egyszerűen csak kis gombócokat formálunk belőle és kb. 3 mm vastagságúra ellapítjuk őket.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 12-14 perc alatt készre sülnek. A színük nem fog megváltozni, vigyázzunk, meg ne égessük!

Így elkészítve az összes kekszben 152,88 g CH van, Nekem most 18 db kekszem lett, így egy darabban kb. 8.49 g CH van.

Forrás: Tűpárna és habverő

           160 gramm blog

Raffaello?

Nem, ez nem raffaello, de nagyon hasonlít rá. A becsületes neve kókuszos túrógolyó. Engem kísértetiesen emlékeztet a raffarellóra. Régen minden Karácsonykor készítettünk Anyával, szinte jobb volt, mint a bolti. Ez persze annak nem ér a nyomába, de nagyon jó kis utánzat.

Csupa nem számolós hozzávalót tartalmaz - ezért próbáltam ki - , így végre én is nasizhatok néha (persze mértékkel).

Hozzávalók kb. 24 db-hoz:

• 250 g túró
• 150 g kókuszreszelék (+ a hempergetéshez)
• 5 ml folyékony édesítőszer
• vanília aroma
• mandula a közepébe

A hozzávalókat kézzel alaposan dolgozzuk össze és hagyjuk pihenni pár percig. Ezután a masszából formázzunk kisebb diónyi gombócokat és mindegyik közepébe csomagoljunk egy-egy szem mandulát, majd hempergessük meg kókuszreszelékben.

Már kész is!

Tipp: Ha szeretnénk, reszelt citromhéjat is tehetünk bele.

Forrás: Carbonara.hu

Zabkása kisokos (amit eddig megtanultam)

Ebben a bejegyzésben most igyekszem összegyűjteni azt a sok okosságot, amit eddig a zabkása témakörében megtanultam.

Nem sokkal az után találtam rá erre az ételre, hogy elkezdtem a diétát. Korábban nem ettem ilyet, inkább fintorogtam, ha meghallottam a nevét, mint, hogy összefutott volna a nyál a számban. Egy ideig rendszeresen készítettem reggelire, mert gyors és egyszerű, és mert ha sütöttem valamit, soha nem tudtam mit csinálni a megmaradt rengeteg tejjel. Bizony, a tejjel. Nem csak ez volt az egyetlen baklövésem, ezért jónak láttam összefoglalni, mit tanultam róla, mert bár ez igazán nem egy bonyolult étel, de azért - mint a diétában szinte a legtöbb étel kapcsán, itt is - sok dologra kell ügyelnünk, és tudatosan kell összeállítanunk, mi kerüljön az asztalunkra.

Lássuk, mit tanultam:

• A zabkása készítéséhez felhasznált folyadék normál esetben tej, vagy tej és víz fele-fele arányban. IR esetén a tej nem a barátunk, legalábbis reggelire biztosan nem, ugyanis gyors CH, amit reggelire nem szabad fogyasztani. (Mellesleg a tej olyan gyorsan képes felpörgetni a vércukorszintet, hogy a "hipózás" esetén ezt is javasolni szokták.)
• Tehát a tej kilőve. Helyette használhatunk csak vizet, de pótolhatjuk tejszínnel (ami zsiradék, ezért nem számoljuk), vagy növényi tejekkel (kókusz/mandula). Ezeket akár saját magunk is elkészíthetjük, így olcsóbb, és teljesül a jó öreg "legalább tudom mi van benne".
• Főzőtejszín helyett sokan habtejszínt használnak főzéshez is, mert jóval egészségesebbnek tartják. Hogy miért, lásd itt.
• A zabkásába szokás aszalt, vagy felkockázott friss gyümölcsöket is keverni, nagyon finom (én is szeretem), de mivel a diétában reggel nem barátunk a gyors CH, ezeket is jobb, ha mellőzzük.
• Édesítésként közkedvelt a cukor mellett a méz is, én ezeket édesítőszerre cseréltem, mert az előző kettő ugye tilos, és így legalább nem emelem feleslegesen a reggelim CH-ját.
• Sokféleképpen ízesíthetjük, rengeteg lehetőségünk marad még úgy is, ha mindent mellőzünk, amit kell. Én még főzés közben mindig keverek a kásámba kevés vanília aromát, cukrozatlan kakaóport, fahéjat és kókuszreszeléket. Amikor pedig van otthon, nem marad el pár szem dió, vagy mandula sem.
• Végül persze a zabpehely. Használhatunk nyugodtan apró, vagy nagy szeműt is. Az aprónak talán annyi az előnye, hogy gyorsabban megszívja magát, így pár perccel hamarabb láthatunk hozzá az evéshez. Én ennél az ételnél a nagy szeműt részesítem előnyben.

Végül is a zabkása egyáltalán nem egy bonyolult dolog, csak arra kell figyelnünk, hogy minden gyors CH-t mellőzzünk, és olyan alapanyagokkal tömjük tele az ételünket (ez főleg akkor fontos, ha valaki csak keveset ehet egy étkezésre), amikkel nem kell számolni.

Ezek alapján a mai reggelimet így készítettem el 30 g CH-val kalkulálva:

• 50 g zabpehely (30 g CH)
• 110 ml tejszín
• 120 ml víz
• folyékony édesítőszer
• vanília aroma
• 1 mk cukrozatlan kakaópor (0,24 g CH)
• kevés fahéj
• 1-2 ek kókuszreszelék

A zabpelyhet és a folyadékot egy kis fazékba mértem és kis lángon feltettem főni. Időnként megkevertem és közben a többi hozzávalót is beletettem. Amikor elkezdett besűrűsödni, egyet rottyantottam rajta és levettem a tűzről. Mély tányérba öntöttem és a fazékhoz tartozó fedővel lefedtem addig, amíg összepakoltam a konyhában. Ez idő alatt a zabpehely még egy kicsit megszívta magát és a kása jobban besűrűsödött.

A fedőt levéve pár szem dióval és mandulával, valamint kevés kókuszreszelékkel és fahéjjal tálaltam. Erre csak a fotó kedvéért volt szükség, mert az ilyen ételek mindig összekeverve a legfinomabbak. :)

Ránézésre hatalmas mennyiség, és nagyon laktató! :)

Kókuszos linzer

Már nagyjából egy hónapja kitaláltam, hogy idén Karácsonykor ezt a süteményt készítem el. Még a diós linzer után elkezdtem azon morfondírozni, hogy milyen lehetne kókusszal, amit nagyon-nagyon szeretek. Aztán, amikor megkaptam a lehetőséget a 69. VKF! lebonyolítására, ismét eszembe jutott ez az ötlet. Először ugyanis a  kókuszt szerettem volna témának, készítettem is belőle egy pitét, de aztán a Trükkös tészták mellett döntöttem. Ez a süti azonban tökéletesen eleget tesz mindkét témának, így "a kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt". :)
Nagyjából így jött az ötlet, nálunk otthon a linzer nem kimondottan karácsonyi sütemény. Kíváncsiságból most szerettem volna kipróbálni egy új linzer-tésztát, aminek az alapreceptjét Az áfonya mámorától kölcsönöztem.

Hozzávalók kb. 70 darabhoz:

• 100 g tk. tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 75 g őrölt zabpehely (45 g CH)
• 50 g búza finomliszt (37,7 g CH)
• 75 g kókuszreszelék
• 200 g hideg margarin
• 80 g xilit (48 g CH)
• 1 egész tojás
• 1 citrom lereszelt héja
• vanília aroma
• az összeállításhoz 170 g csokoládés meggylekvár (19,94 g CH)

A tészta összeállításához először kimérjük egy tálba a liszteket és a kókuszreszeléket. A hideg margarint felkockázzuk, és elmorzsoljuk a lisztekkel. A többi hozzávalót is a tálba mérjük, majd gyors mozdulatokkal, hogy a margarin ne melegedjen fel összegyúrjuk. Minimum egy óráig a hűtőben pihentetjük, de akár 3 - 4 nappal a sütés előtt is összeállíthatjuk. Ilyenkor a kiszúrás előtt kb. 1 órával vegyük ki a hűtőből.

Lisztezett deszkán kb. 2-3 mm vastagságúra nyújtjuk és tetszőleges kiszúró formával kiszúrjuk (az enyém 4 cm átmérőjű volt).

180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapíros tepsin kb. 10 perc alatt készre sütjük, vigyázzunk, hogy ne piruljanak meg.

Kihűlés után egy teli és egy lyukas korongot kb. 1/3 tk lekvárral összeragasztunk.

A diós linzerekhez sütés előtt a tészta tetejét kenjük meg tojásfehérjével és mártsuk darált dióba.

Egy éjszaka pihentetés után a tészta szépen megpuhul, ekkor az igazán finom!

A recept összesen 214,54 g CH-t tartalmaz. Nekem 77 db linzerem lett, így egy darabra kb. 2,78 g CH jut.

Tipp:

• Ha a kókuszreszeléket kávédarálóban kicsit finomra daráljuk, homogénebb lesz a tészta állaga.

Keksz bomba (kókuszgolyó)

Nálunk keksz bombának hívják és nagyon szeretjük! Amikor kicsik voltunk, Karácsonyra mindig a raffaello golyóval egyszerre csináltuk Anyával és az Öcsémmel. Hempergettük a kókuszreszelékben, jó ragacsosak voltunk, és egyet-egyet megettünk. Nagyon élveztük. Aztán persze hasfájásig ettük, vagy amíg el nem fogyott. Mindenki nagyon szerette.

Egyedül eddig csak egyszer csináltam, nagyon fura volt - most is az -, mert közös programnak szoktam meg, amiből nagyon kevés volt. És a keksz bomba is kevés lett, akkor jöttem rá, hogy mindig legalább kétszeres adagot csináltunk. :)

Most reformosítottam először (ezért csak fél adag lett), évfordulós finomságnak szántam, mert a Párom nagyon szereti. Időről időre felemlegeti, és mivel ők teljesen máshogy készítik, szerettem volna megmutatni, hogy nálunk otthon milyen. Ízlik neki. :)

Hozzávalók:

• 300 g darált saját sütésű háztartási keksz (143,13 g CH)
• 100 g darált dió
• 35 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő porrá őrölve
• 20 g holland kakópor (2,5 g CH)
• 80 g házi sárgabarack lekvár (9,6 g CH)
• 60 ml lm habtejszín
• 3-4 ek kókuszolaj
• 2 tk rumaroma
• magozott meggy (nálam most 70 g - 7,7 g CH)
• kókuszreszelék a hempergetéshez

A saját keksz helyett használhatunk tk korpovitot, vagy cukorstop háztartási kekszet is - az édesítő mennyiségén lehet, hogy válzotatnunk kell miatta.

A hozzávalókat a meggy és a kókuszreszelék kivételével összegyúrjuk. A tejszíből egy kicsit visszatartunk és csak akkor adjuk hozzá, ha nem áll össze megfelelően a massza. Ha szükséges, adhatunk hozzá több lekvárt, vagy tejszínt.

Kisebb darabokat tépünk belőle. A tenyerünkön ellapítjuk, egy szem meggyet ültetünk a közepére és golyókká formázzuk, majd meghempergetjük a kókuszreszelékben.

Min. egy órát pihentessük a hűtőben fogyasztás előtt. Ha vendégeket várunk, előző nap is elkészíthetjük.

A recept így összesen 162,93 g szénhidrátot tartalmaz.

Nekem 18 kókuszgolyóm lett - elég nagyokat csinálok -, így egy darabban kb. 9,05 g CH van.
Biztosan senki nem csinál majd pont ugyanakkora és így ugyanannyi golyót mint én, de azért a fenti CH mennyiség mégis valamennyire irányadó lehet. 

Kókuszos pite

Erre a sütire akkor bukkantam rá, amikor a 69. VKF! kiírásán gondolkoztam. Először a kókuszt szerettem volna választani, mert nagyon szeretem, de már régen sütöttem valami igazán jó sütit belőle. Aztán a témát elvetettem, mert egy másik játékban már felmerült, és mivel sokan abban is részt szoktak venni, nekik ismétlés lett volna.
A süti viszont megmaradt. Bevallom, nagyon szkeptikus voltam, nem tudtam elképzelni, hogy ebből valami jó fog kisülni, én lepődtem meg rajta a legjobban, milyen finom. A másik, még nagyobb meglepetés pedig az volt, hogy a Páromnak mennyire ízlik! Amikor kérte, hogy hozzak még neki, csak pislogtam rá nagyokat, mert meg szokta kóstolni amit készítek, de csak ritkán tetszik neki igazán. Amikor raffaello golyót csináltam és nagy lelkesen vittem neki, valahogy mindig sikerült ügyesen kibújnia a kóstolás alól. :)
Úgyhogy ez most egy remek kis süti lett, és ráadásul pofon egyszerű!

Hozzávalók egy kb. 20 x 30 cm-es tepsihez (24 szelet):

A tésztához:

• 120 g tk. tönköly liszt (76,68 g CH)
• 50 g zabpehely liszt (34,05 g CH)
• 50 g búza finomliszt (37,7 g CH)
• 180 g margarin
• 1 csipet só
• 3-4 ek tejföl

A töltelékhez:

• 150 g kókuszreszelék
• 110 g xilit (66 g CH)
• 5 tojás
• vanília aroma
• csipet só
• 80 g csokoládés meggylekvár (8,9 g CH)

A tésztához a liszteket elmorzsoljuk a margarinnal, majd a csipet sóval tésztává gyúrjuk. Ha nem állna össze, tegyünk bele tejfölt (én három evőkanállal használtam fel). Hűtőben pihentessük.

A kókuszos krémhez válasszuk szét a tojásokat. A fehérjéből egy cs. sóval robotgéppel kezdjünk habot verni. Amikor már kezd keményedni, apránként adagoljuk hozzá a cukrot, majd egyesével a tojások sárgáját és adjuk hozzá a vanília aromát is. Ezután egy fakanállal óvatosan forgassuk bele a kókuszreszeléket.

A sütőt melegítsük elő 180 fokra és állítsuk össze a süteményt.

Ehhez a tepsit béleljük ki sütőpapírral. A tésztát osszuk két részre, és az egyik felét nyújtsuk ki akkorára, hogy pont lefedje a tepsi alját és tegyük is bele. Ezt kenjük meg lekvárral, majd öntsük rá a kókusz-krémet. A másik tésztalapot is nyújtsuk ki és helyezzük a tetejére, majd egy kés hegyével, vagy villával szurkáljuk meg, hogy a pára sütés közben távozni tudjon.

Az előmelegített sütőben 20 perc alatt süssük szép zsemle-színűre.

Az egész sütemény 223,33 g CH-t tartalmaz, egy szelet pedig 9,3 g-ot.

Forrás: Olajbogyó

Kókuszos zabkeksz dióval és mazsolával

Ezt a receptet a Párom találta pár napja, ezért esett most pont erre a választásom. Azt mondta, hogy ez olyan, amilyeneket én szoktam sütni: kókuszos, zabpelyhes, diós, mazsolás. Tényleg... :) Megörültem neki, hogy ilyet talált nekem, mert most nagyon igaza volt, ezeket az alapanyagokat szeretem a legjobban. Mazsola helyett étcsokit is használhatunk, talán azt még jobban is szeretem, de sajnos épp nem volt itthon. Így készült most el ez a kekszecske, nagyon finom lágy vajas - vaníliás íze van, kicsit szaftos, nekem nagyon ízlik, és nem csak nekem. :)

Hozzávalók kb. 30 db-hoz:

• 180 g apró szemű zabpehely (122,58 g CH)
• 50 ml tej (2 g CH)
• 75 g tk. tönkölyliszt (47,92 g CH)
• 75 g zabpehely liszt (51,07 g CH)
• 5 g sütőpor
• 1/2 tk őrölt fahéj
• 1/4 tk őrölt szerecsendió
• 200 g margarin
• 140 g xilit (84 g CH)
• 1 cs. só
• 1 tk vanília aroma
• 1 tojás
• 70 g kókuszreszelék
• 100 g mazsola (65 g CH) / 74 %-os étcsokoládé (32 g CH)
• 100 g durvára vágott dió

Először a tejet meglangyosítjuk és ráöntjük a zabpehelyre, hogy egy kicsit megszívja magát és félre tesszük.

Egy másik tálkában összekeverjük a liszteket, a fűszereket és a sütőport, majd ezt is magunk mellé készítjük.

A margarint felolvasztjuk, elkeverjük benne a cukrot, majd, ha már nem meleg, a tojást is. Apránként hozzáadjuk a lisztes keveréket, a zabpelyhet és a kókuszreszeléket, majd beleforgatjuk a mazsolát és a diót is és két órára hűtőbe tesszük.

Kb. diónyi gombócokat formázunk, és kekszekké lapítva sütőpapíros tepsin 180 fokos sütőben kb. 10-12 perc alatt megsütjük őket. Nem fognak megpirulni, ne is várjuk, a tepsin hagyjuk kihűlni.

Az egész adag mazsolával elkészítve 372,57 g CH-t tartalmaz. Nekem 29 kekszem lett, így egy darabban 12,84 g CH van, ha étcsokit használunk, akkor 11,7 g.

Forrás: divany.hu

Csokis-kókuszos keksz

Ez a keksz volt az első, amit tízóraiként kis dobozban magammal vittem szeptemberben. Akkor graham liszttel készítettem és kicsit száraznak találtam. Mivel azonban a keksz maga finom volt kipróbáltam a szokásos tönköly liszttel is, és így már sokkal szaftosabb lett. Nekem így az igazi. :)

Hozzávalók kb. 16 nagy / 20 közepes kekszhez:

• 100 g kókuszreszelék
• 70 g xilit (42 g CH)
• 90 g olvasztott margarin
• 1 tojás
• 100 g tk tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 50 g zabpehelyliszt (30 g CH)
• 1/2 tk sütőpor
• 1/2 tk szódabikarbóna
• vanília aroma
• 50 g étcsokoládé (14,7 g CH)

Hogy erőteljesebb ízt kapjunk, a kókuszt egy száraz serpenyőben pár perc alatt megpirítjuk. (Vigyázzunk, mert könnyen leéghet és miután levettük a tűzről, kicsit még tovább pirul a serpenyőben!) Amíg hűl, felkockázzuk a csokoládét.

A már langyosra hűlt margarint kikeverjük a cukorral, majd a tojással és a vanília aromával. Kis adagokban beleforgatjuk a sütőporral és szódabikarbónával elkevert liszteket, majd a kókuszreszeléket és legvégül a csokoládét.

Hogy könnyebb legyen dolgozni a masszával kb. egy órára betehetjük a hűtőbe, de ez akár el is hagyható.

A tésztából kisebb diónyi gombócokat formázunk, majd korongokká lapítva egy sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk őket. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készre sülnek.

A masszában összesen 150,6 g CH van. Nekem 21 kekszem lett, így egy darabra 7,17 g CH jut.

Forrás: Az áfonya mámora

Citromos bounty-muffin

Nem szoktam ilyen gyakran sütni, de a tegnapi ishler után megmaradt tojásfehérjéket sajnáltam volna kidobni. Általában csak 1-2 fehérje, vagy sárgája marad meg, amiből másnap egy kicsit feltuningolva rántottát készítek, de négy fehérjéből ez nem tűnt nagyon vonzónak. Tudtam, hogy ha én nem kezdek vele valamit, akkor a kuka lesz a sorsa, ezért, miután felkeltem, gyorsan kerestem egy receptet, amit egyszerűen össze tudok dobni. Így elfogyott nemcsak a fehérje, de még a csoki is, mert tegnap biztos, ami biztos, 100 g-ot olvasztottam fel, amiből jó sok kimaradt, pedig bőségesen kapott a tetejére minden süti.

A citrom nagyon érdekes, kissé pikáns ízt adott neki, nem gondoltam, hogy így megbolondítja, de nagyon passzol hozzá.

Hozzávalók 12 db-hoz:

• 4 tojásfehérje
• 1 csipet só
• 80 g nyírfacukor, ebből 20 g házi vaníliás (48 g CH)
• 50 g tk tönkölybúza liszt (31,92 g CH)
• 50 g darált dió 
• 100 g kókuszreszelék 
• 1 cs sütőpor
• fél citrom héja és leve
• 70 g olvasztott margarin

a díszítéshez:

• kb. 30 g 74 % kakaótartalmú étcsokoládé (9,6 g CH)
• 15 g margarin
• kókuszreszelék

A margarint megolvasztjuk, aztán a lisztet, a diót és a kókuszt egy tálban összekeverjük a sütőporral és magunk mellé készítjük.

A tojásfehérjéből egy csipetnyi sóval kemény habot verünk. Amikor már majdnem kész, apránként belekeverjük a cukrot. Széles mozdulatokkal kisebb adagokban beleforgatjuk a lisztes keveréket, vigyázva, hogy a hab ne törjön össze. Belereszeljük a citrom héját, belefacsarjuk a levét és hozzáöntjük a már megolvasztott és kissé kihűlt margarint.

Ha jól elkevertük, a muffinpapírral kibélelt formába adagoljuk, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt megsütjük. A teteje egy kicsit megpirul, szerintem így nagyon guszta, de tűpróbát is érdemes végezni.

Amíg egy kicsit hűlnek a muffinok, elkészítjük a mázat. Úgy saccolom, nekem kb. 20 g csokiból készült mázam maradt tegnapról. Ez 9 muffinra volt elég, ezért írtam a receptben 30-at, az már biztosan elég lesz, de persze a máz el is hagyható, ha nem szeretnénk fáradozni vele.

A csokoládét a margarinnal vízgőz felett megolvasztjuk és egy krémkenő kés segítségével elsimítjuk a sütik tetején. Megszórjuk kókuszreszelékkel és már fogyaszthatjuk is.

Szerintem mindig van abban valami báj, ha úgy esszük, hogy a csoki még meleg a tetején és jó ragacsosak leszünk tőle. :) Sokkal finomabb. :)

A recept 30 g csokival összesen 89,52 g CH-t tartalmaz, darabonként 7,46 g-ot. Most nagyon ügyes voltam. :)

Nem számoltam viszont a citromlével, mert nem mértem meg, mennyi volt pontosan.

Forrás: nosalty.hu

Sárgarépás-kókuszos szelet

Aki látta a Szilveszter előtt sütött mákos pogácsáról készült bejegyzést, remélem nem próbálta ki, mert pár nap után olyan kemény lett, hogy kis pingpong labdákra hasonlított, bár Apa folyamatosan rájárt, azt mondta, kávé mellé nagyon finom.

Most azt szerettem volna újra kipróbálni, egy kicsit máshogyan, de a boltban nem kaptam mákot. Viszont, ha már egyszer bementem, muszáj volt egy sütihez felszerelkezve távoznom. Mivel volt itthon egy narancsom, csak répát kellett vennem, így most ezt a receptet próbáltam ki, ami már régen felkeltette a figyelmemet.

Répa és kókusz... két dolog, amit nagyon szeretek...

Hozzávalók 24 szelethez:

• 100 g tk. tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 50 g zabpehelyliszt (35,55 g CH)
• 100 g kókuszreszelék (6,4 g CH)
• 250 g reszelt sárgarépa (20 g CH)
• fél narancs reszelt héja
• 1,5 tk őrölt fahéj
• 1 tk sütőpor
• 0,5 tk szódabikarbóna
• 110 g xilit (55 g CH)
• 75 g lágy margarin
• 150 g natúr joghurt (6  g CH)
• 2 tojás
• 1 csipet só

Egy tálba kimérjük a liszteket, a kókuszreszeléket, a szódabikarbónát, a sütőport és a fahéjat. Kis lyukú reszelőn reszeljük bele a répát és a narancshéjat.

Egy másik tálban először keverjük ki a vajat a cukorral és a sóval, majd a tojásokkal, aztán adjuk hozzá a joghurtot is.

A masszát keverjük össze a száraz hozzávalókkal, majd az egészet öntsük egy kisebb sütőpapírral bélelt tepsibe.

180 fokon kb. 40-45 percig süssük. A közepe egy kicsit puha marad, erre figyeljünk oda, csak kihűlés után szeleteljük fel.

Én most 12 szeletre vágtam mert így sokkal szebben mutat a fotón. Egy szelet kb. muffinnyi nagyságú, 15,57 g CH-t tartalmaz. (Az összes sütemény 186,85 g-ot.)

Általában 24 szeletre vágom, így már csak 7,78 g a "fejadag".

Megjegyzés: Bár most nem így készítettem, ennél a sütinél is nagyon jó ötletnek tartom, hogy a liszt egy részét dióval helyettesítsük.

Forrás: Hozzávalók: egy csipetnyi szeretet

Kókuszos rántott csirke

Amikor legutóbb otthon voltam, akkor hallottam erről a rántott hús variációról. Rögtön megragadta a fantáziámat, mert nagyon nagyon szeretem a kókuszt, - ha ezt eddig még nem írtam volna - és egy újabb panír-ötletet is kaptam. Köszönöm szépen, Klárika!
Már el akartam készíteni a múlt héten, de amikor kivettem a fagyasztóból az erre szánt húst, az sajnos, mint kiderült, fel volt kockázva (még otthonról hoztam azt is, és nem tudtam, mi lehet benne), így egy sajnos borzasztóan sikerült ananászos csirke lett belőle. De nem adom fel, azzal is próbálkozni fogok még.
Azt azonban nem szerettem volna hagyni, hogy ez étel elsikkadjon a többi elkészítésre váró közt, úgyhogy végre ma sor került rá. Ugyan úgy csináltam mindent, mint a zabpelyhes verziónál, és hála az égnek, minden tökéletesen sikerült, emellett pedig isteni finom lágy kókuszillat van a lakásban.

Most is csontozott csirkecombot használtam, egyszerűen azért, mert kevésbé hajlamos kiszáradni, mint a mell, olcsóbb is, és a szeletek közel egyforma nagyságúak, bár ebben az esetben nem kell nagyon számolgatni a szénhidrát mennyiséget.

Hozzávalók:

• 10 db kicsontozott csirke felsőcomb
• 30 g graham liszt (18 g CH)
• 70 g kókuszreszelék (4,2 g CH)
• 2 tojás
• só
• 50 ml étolaj

A csirkét értelem szerűen először lisztben, tojásban, végül pedig kókuszreszelékben forgatjuk meg. Ha egy ételben a húsokat lisztbe kell forgatni, általában graham lisztet használok, de ezt persze nyugodtan helyettesíthetjük más fajtával is, kinek-kinek ízlése szerint. A kókusztól pedig nem kell idegenkedni, nagyon lágyan érződik majd végül a húson.

A sütőt előmelegítjük, közepesnél kicsit alacsonyabb hőfokra. A húsokat sütőpapírral fedett tepsire fektetjük, és egy konyhai ecset segítségével mindkét oldalukat finoman megkenjük olajjal. A sütő aljába vizet teszünk párologni, hogy a hús minél puhább maradjon, és ne égjen meg a panír.

40 percig sütjük. 20 perc után, vagy amikor már kissé kezdenek barnulni, megfordítjuk a húsokat, hogy mindkét oldaluk egyenletesen süljön át.

Barna rizzsel, salátával tálalhatjuk.

Egy szelet 2,22 g CH-t tartalmaz.

Jó étvágyat hozzá!

Almás-zabos kókuszgolyó

Ez a kókuszgolyó is annak a felbuzdulásomnak az eredménye, hogy megpróbálok egy olyan változatot elkészíteni, ami minél jobban hasonlít az eredetire, de azért én is megehetem. A császármorzsa mellé szerettem volna még valamivel kedveskedni a páromnak, amit én találok ki és örül majd neki. Együtt készítettük el, és láttam az arcán, hogy bizony nagyon nem erre számított, amikor kókuszgolyót ígértem neki. Szerintem ennél jobb "utánzat" nem igen fog kikerülni a kezeim közül, még a színe is egészen közelít, aminek nagyon örültem. A párom is finomnak találta, de egyáltalán nem tekinti kókuszgolyónak, mert mégsem az igazi, azt mondta: "almás". Egyszer már azt is el szeretném készíteni neki.

Hozzávalók 20 darabhoz:

• 100 g kókuszreszelék (6,4 g CH)
• 2 alma lereszelve (250 g - 17,5 g CH)
• 100 g lágy zabpehely (68,1 g CH)
• 25 g xilit (12,5 g CH)
• 6 g holland kakaópor (1,94 g CH)
• ízlés szerint őrölt fahéj és rumaroma

A hozzávalókat egy jól zárható ételhordóban, vagy egy tálban, mit aztán jól le tudunk fedni összekeverjük. A kókuszreszelékből kb. 75 g-nyit keverünk bele, a többit meghagyjuk a forgatáshoz. Egy éjszakára hűtőbe tesszük, hogy a zabpehely megszívja magát egy kicsit és jól összeálljon a masszánk.

Ezután kis gombócokat formázunk belőle és meghempergetjük a maradék kókuszreszelékben. Hűtőben eláll pár napig, még egy kicsit finomabb is lesz.

Tehetünk a közepébe meggyet is, de nekem sajnos nem volt itthon.

Összesen 106,4 g CH-t tartalmaz, darabonként 5,32 g-ot.

Bár ez sem az igazi kókuszgolyó, elég finom ahhoz, hogy megérje elkészíteni.

Forrás: nosalty.hu

Azóta már elkészítettem a "rendes" kókuszgolyót is. A receptért kattints ide.

Kókuszos csokidarabkás zabfalatok

Holnap költözöm, és ez most a nagyon-köszönöm-hogy-segítesz-nekem süti, ugyanis a párom nem hagy egyedül a tenger-sok holmimmal.  Persze azért már önmagában annak is örülök, hogy csináltam végre valamit, indok nélkül is. Először valami mást akartam készíteni, de fő szempont volt, hogy ne szakadjon ránk egy halom süti, mert senki sem eszi meg, és legyen egyszerű a nagy pakolászásban. Így esett a választás a csokis kekszre, és a két potenciális versenyző közül ő nyert egy hajszállal a kókusz miatt. Szerintem igazán finom lett, remélem nem csak nekem fog ízleni.

Hozzávalók:

• 1 tojás
• 80 g xilit (48 g CH)
• 120 g olvasztott margarin
• 150 g tk tönkölybúza liszt (95,85 g CH)
• 1 tk sütőpor
• 1 csipet só
• 100 g zabpehely (68,1 g CH)
• 60 g kókuszreszelék
• 50 g 74 %-os étcsokoládé darabokra törve (16 g CH)

A tojást elhabarjuk a cukorral, majd hozzákeverjük az olvasztott vajat. Ezután a fenti sorrendben beleforgatjuk a száraz hozzávalókat is.

180 fokra előmelegítjük a sütőt. A masszából hideg vizes kézzel kb. diónyi nagyságú gombócokat formázunk, és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket. Villával ellapogatjuk őket, és 10-15 perc alatt megsütjük őket.

A recept szerint használhatunk a csokoládé helyett aszalt gyümölcsöt, vagy törökmogyorót, én még úgy nem próbáltam ki.

Nekem összesen 19 db kekszem lett. Az összes CH-tartalom 227,95 g, így egy darab 11,99 g-ot tartalmaz.

A recept Kicsi Vú oldaláról származik, érdemes nézegetni. Ott csokis-kókuszos zabkeksz néven szerepel, én ezt csak azért változtattam meg, mert egy kicsit emlékeztet a Győri Édes Zabfalatokra.