Szilvalekváros bukta

Egy időben nagyon szerettem volna buktát sütni, de csak olyan recepteket találtam, amiben tört burgonya is van, mert attól lesz jó puha a tészta. Félre is raktam a projektet, amíg egyszer Keresztapa boldogan újságolta, hogy milyen finom buktát csinált. Rá is kérdeztem, hogy van-e benne krumpli, és NEM. El is kértem a receptet és egész addig lapult egy halom másik közt, míg nem én is vettem a Lild-ös szatmári szilvalekvárból, amit annyian dicsérnek. Adta magát, hogy buktába kerüljön.

Változtattam azért bőven a recepten, internetes nyomozást is folytattam a buktáról. Tudtátok, hogy a sárgájától puha lesz a tészta, a fehérfétől pedig kemény? Én nem. A királybúzaliszt is azért került a receptbe, hogy minél lágyabb legyen a tészta (persze használható tk búzaliszt is helyette). Szerintem finomabb lett, mint amikre gyerekkoromból emlékszem és nagyon-nagyon puha.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 7 g szárított / 25 g friss élesztő
• 190 g víz
• 180 g laktózmentes habtejszín
• 15 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 300 g teljes kiőrlésű búzaliszt (180 g CH)
• 100 g teljes kiőrlésű királybúza liszt (63,4 g CH)
• 100 g fehér kenyérliszt (71 g CH)
• 20 g búzasikér
• 1 mk só
• 2 tojás sárgája
• 1 citrom lereszelt héja - elhagyható
• 100 g margarin

A töltelékhez:

• 300 g szatmári szilvalekvár (150,6 g CH)

A kenéshez:

• 50 g margarin

A tészta hozzávalóit a margarin kivételével dagasztani kezdem. Amikor elkezd kisimulni, több adagban a margarint is beledolgozom. Letakarva kb. 15 percig pinetetem, majd lazán átgyúrom és ezután kb. 35 percig kelesztem.

A már megkelt tésztát 12 részre osztom és finom mozdulatokkal kigombócolom. Pihenni hagyom, amíg megolvasztom a margarint és alaposan kimargarinozok, kilisztezek egy 20x30 cm-es tepsit. A gombócokat négyzet alakúra lapítom, a két oldalukat picit vékonyabbra, mint a közepüket. A közepükre vízszintes csíkban egy kis evőkanálnyi lekvárt teszek. Picit ráhajtom a tészta két oldalát, majd a felső részt alulra hajtom és összenyomom az alsó részt, ahol nincs lekvár, hogy lezárjam. Ezután a lekváros részt az üres tésztarészre fordítom, és úgy teszem majd a tepsibe hogy a zárás alulra kelüljön. Segítség a formázáshoz a videóban kb. 3 percnél itt.

A buktákat szorosan egymás mellé sorakoztatom az előkészített tepsiben és a tetejüket lekenem margarinnal. Még kb. 20 percig kelni hagyom őket, amígelőmelegítem a sütőt 190 fokra.

Kb. 30 percig sütöm a buktákat, amíg a tetejük szépen megbarnul. Az utolsó 10 percben alsó-felső sütésre váltok (hőlégkeverésem nincs).

Amint kisülte,k ismét vékonyan megkenem őket olvasztott margarinnal. Csak 15-20 perc pihenés után veszem ki őket a tepsiből.

Így elkészítve egy bukta kb. 38,75 g CH-t tartalmaz.

Forrás: mindmegette

Házi diós-mandulás szilvás müzliszelet étcsokoládétalppal

Régóta szeretnék már házi müzliszeletet csinálni. Egyrészt kíváncsiságból, másrészt azért, mert az a kevés bolti, amit megehetek, már nagyon édes nekem, de talán még ezen is túltesz az, hogy ha egy kicsit melegebb az idő, akkor egyszerűen megolvad, túl ragacsos lesz és szétesik, ezt pedig nagyon nem szeretem benne. Pedig több szempontból is ideális lehetne. Általában tartok otthon, mert remek, ha nincs otthon gyümölcs uzsonnára, vagy csak beteszek egy-két szeletet a táskámba, ha elfelejtenék pakolni magamnak, amikor elmegyek valahova.
Sokféle elkészítési módon gondolkoztam, és végül azért döntöttem a tojásos változat mellett, mert így nem méz, cukorszirup, vagy turmixolt gyümölcs tartja össze, amiket szerettem volna elkerülni, és mivel meg kellett sütnöm, egyáltalán nem ragad és jól megtartja a formáját. Tudom, hogy van akinél az aszalt gyümölcs nem nagyon fér bele a diétába, de én ennyit megengedek magamnak, mert egyébként nem fogyasztok.

A hozzávalók hatalmas szabadsággal variálhatóak, de mivel én nem szerettem volna nagyon édesre csinálni, az lett a vége, hogy egyáltalán nem csináltam édesre. Az édesszájúak használjanak picit több cukrot, édesítőt.

Hozzávalók 14 szelethez:

• 100 g dió
• 50 g mandulapehely
• 50 g őrölt zabpehely (30 g CH)
• 1-1 nagy csipet sütőpor és szódabikarbóna
• késhegynyi só
• 20 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (80 g cukornak felel meg)
• 75 g zabpehely (45 g CH)
• 15 g puffasztott amaránt (9,75 g CH)
• 200 g aszalt szilva (119 g CH)
• 2 tojás
• fél rúd vanília kikapart magvai
• pár csepp citromlé, vagy kevés citromhéj

A csokitalphoz:

• 100 g 70%-os étcsokoládé (összesen 32 g CH - én 60 grammot használtam fel, ami 19,2 g CH)
• pár csepp étolaj

A diót összetörjük és egy száraz serpenyőben illatosra pirítjuk a mandulapehellyel együtt, az aszalt szilvát pedig kis kockákra vágjuk.

A tojás és a vanília kivételével az összes hozzávalót mérjük egy tálba, majd fakanállal lazán forgassuk össze, hogy jól elkeveredjenek és az aszalt szilva darabok ne ragadjanak össze.

Egy kisebb tálban kézi habverővel verjük enyhén habosra a tojásokat, öntsük a diós keverékre és alaposan dolgozzuk össze. Az őrölt zabpehellyel együtt ez fogja majd össze a müzlinket.

Egy 20 x 25-ös tepsit béleljünk ki sütőpapírral úgy, hogy az oldalát is teljesen lefedje és a kezünkkel egyenletesen nyomkodjuk bele a masszát. 160 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sül. Figyeljünk, ha a széle hamar elkezd pirulni, takarjuk le sütőpapírral, és ne süssük túl, mert nagyon kiszárad!

Kihűlés után a papírral együtt emeljük ki a tepsiből és egy éles késsel szeleteljük fel. A csokoládétalphoz egy akkora tálban, vagy fazékban, amibe majd a müzlik hosszában beleférnek vízgőz felett olvasszuk fel a csokit és adjunk hozzá éppen csak egy löttyintésnyi étolajat is. Mártsuk bele az aljukat és egyéles késsel simítsuk el, egyúttal a felesleget is lehúzva róla. A kész szeleteket a csokoládés oldalukkal felfelé fordítva sorakoztassuk egy tálcára és tegyük a hűtőbe, hogy minél gyorsabban megdermedjen a bevonat. Kb. egy óra után már fogyaszthatóak is.

Nálunk mindenkinek bejött! :)

A kész müzlik a csokitalp nélkül összesen 203,75 g CH-t tartalmaznak, így egy szeletre 14, 55 g CH jut.

A csokoládétalppal együtt ez nálam összesen 222,95 g CH lett, darabonként pedig 19,92 g.

Forrás: stahl.hu

Tipp:

• A már felhasznált vaníliarudat soha ne dobjuk ki. Tegyük bele a porcukrunkba (xilitünkbe), hogy az átvegye az aromáját, vagy ha olyan pudingot, szószt, vagy levest főzünk, amihez passzol, dobjuk bele, majd ha elkészültünk, vegyük ki belőle.
• A megmaradt olvasztott csokoládét öntsük egy darab alufóliára. Ha kihűlt, csomagoljuk be vele, és később újra fel tudjuk használni.

Sárga ringlószilva lekvár (tartósítószer mentes)

Ha valaki figyelemmel követi a blog bejegyzéseit, akkor emlékszik rá, hogy ezt a lekvárt aznap főztük Apával, amikor a kakaós csigákat készítettem. Ő már több lekvárt is készített tartósítószer nélkül, és volt, amelyikbe hozzáadott cukor sem került. Nekem az őszibarack és a vörös szilva voltak a kedvenceim, az előbbinek olyan volt az íze, mintha frissen a fáról ettem volna. Ha van hátulütőjük, akkor talán az, hogy ajánlatos kisebb üvegekben eltenni őket, mert tartósítószer nélkül a felbontás után hamarabb megromlanak.

Ezt a ringló lekvárt nagyon sokáig főztük, azért is lett ennyire sötét a színe a gyümölcshöz képest. Mivel nincs benne csak szilva, és egy kevés édesítő (az is ízlés szerint) itt nem is annyira a mennyiségek a fontosak, hanem ez elkészítés módja. Persze a CH tartalom miatt mindent gondosan lemértem, és le is írom.

Hozzávalók:

• sárga ringló szilva (7396 g)
• folyékony édesítőszer (30 ml)

A szilvát átmostuk és kimagoztuk, majd egy nagy fazékban kicsit összeturmixoltuk, hogy könnyebben megfőjön. Ezután lassú tűzön főzni kezdtük. Kb. negyed óránként meg kellett keverni, de volt, amikor "szépen lassan átforgatta magát" - ahogy Apa mondta. Akkor jó, ha mindig rotyog, "pötyörög" egy kicsit. Idő közben lassan besűrűsödik, ahogy elfő belőle a víz, akkor jó, amikor "köpködni kezd". Mi több, mint 12 órán át főztük, ezalatt közel a felére csökkent a térfogata. 

A főzés végén megkóstoltuk és egy kevés édesítőszert kevertünk bele.

Ezután az előkészített üvegekbe töltöttük úgy, hogy mind színültig legyen, majd Apa jó szorosan lezárta őket. Az üvegeket szorosan egymás mellé rendezve bebugyoláltuk két nagy, vastag plédbe, így hagytuk teljesen kihűlni.

Az elkészült lekvár összesen 4047 g-ot nyomott, így a szénhidráttartalma 24,56/100 g. Azért főztük ilyen sűrűre, hogy ne legyen szükség tartósítószerre, és mégis jól elálljon.