Szamócás morzsasüti

 

Valamilyen egyszerű gyümölcsös sütit szerettem volna készíteni a hétvégén és az egymásra tornyozott szeletes kompozíciót is ki szerettem volna már jó ideje próbálni, így esett a választásom a morzsasütire, vagy crumble-re, ahogy angol nyelvterületen mondják.

Ismeritek a Péntek esti vacsora (Friday Night Dinner) című sorozatot? Abban ettek minden részben crumble-t, csak most döbbentem rá ennek a receptnek a kapcsán, hogy bizony morzsasüti volt a kedvenc péntek esti desszert. Egyébként szerintem szuper sorozat igazi csipkelődős humorral, jól megírt karakterekkel, ajánlom, ha még nem láttátok.
A sütiről pedig annyit, hogy sokkal gyorsabban elfogyott, mint gondoltam volna, úgyhogy a férjemnek nagyon ízlett. Legközelebb kicsit több rebarbarával készeítem, most próbáltam először, úgyhogy nem mertem bártabb lenni vele.

Hozzávalók egy 20x25 cm-es tepsihez:

A tésztához:

• 160 g teljes kiőrlésű búzaliszt (96 g CH)
• 60 g búza finomliszt (42,6 g CH)
• 100 g finom zabpehely (60 g CH)
• 180 g margarin
• 30 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 1 tk só

A töltelékhez:

• 400 g eper (24 g CH)
• 1 kis szál rebarbara (38 g)
• 1 csapott tk négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 1 ek házi vanília kivonat

Egy nagy tálban összekeverem a liszteket, a zabpelyhez, az édesítőt és a sót.

A margarint megolvasztom és a többi hozzábalóhoz öntöm.  Addig keverem, amíg homokszerű állaga nem lesz kisebb és nagyobb darabokkal.

A morzsa kb. kétharmadát egy sütőpapíros tepsiben egyenletesen ellapítom. A többi morzsát a hűtőbe teszem.

A szamócát és a rebarbarát egyforma darabokra vágom, majd elkeverem az édeítővel és a vaníliával. Egyenletesen eloszlatom a tepsiben lévő tésztán és szétszóróm rajta a megmaradt morzsát, amit a hűtőbe tettem.

170 fokra előmelegített sütőben 35-40 percig sütöm, amíg aranybarna és buborékos nem lesz. A sütőből kivéve kihülés után még kb. fél órára hűtőbe teszem, csak azután vágom fel.

A recept így elkészítve 222,6 g szénhidrátot tartalmaz. 12 szeletre vágva egy szeletben 18,55 g CH van.

Forrás: annabanana.co

Epres galette

 

Elég rossz vagyok a szezonális zöldségek és gyümölcsök felhasználásában, de az idén megfogadtam, hogy lesz szezonalitás a blogon. Több szamócás receptet is kinéztem magamnak, az első ez a galette. Még sosem készítettem, de olyan gyönyörű, sokféleképpen variálható és még egyszerű is, hogy muszáj volt ezzel kezdenek a sort.

Olyan jól ment az elkészítése már elsőre is, hogy amikor betettem a sütőbe, biztosra vettem, hogy valami katasztrófa azért csak történik vele odabent, mert túl szép, hogy igaz legyen. Mégis igaz.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 200 g teljes kiőrlésű búzaliszt (120 g CH)
• 1/4 tk só
• 10 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 125 g hideg margarin
• 4-5 ek jéghideg víz

A töltelékhez:

• 400 g friss eper (28 g CH)
• 5 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 10 g étkezési keményítő (8,6 g CH)
• 2 tk házi vanília kivonat
• fél citrom lereszelt héja

A tetejére - (vegán sütihez elhagyható):

• 1 tojás sárgája
• szeletelt mandula

A tésztához a liszteket elmorzsolom a felkockázott margarinnal, majd a többi hozzávalóval begyúrom a tésztát és korong formára lapítva a hűtőbe teszem pihenni minimum fél órára. Igyekszem gyorsan dolgozni.

A sütőt előmelegítem 175 fokra.

Az epret megtisztítom és kb. 2-3 mm-es szeletekre vágom. Egy tálba teszem és vigyázva, hogy ne törjön összeforgatom az édesítővel, a keményítővel, a vaníliával és a citromhéjjal. A keményítőt apránként adom hozzá, ügyelek, hogy ne áljjon össze sehol a szamócán.

A tésztát egy enyhén lisztezett sütőpapíron vékonyra nyújtom. Nem baj, ha nem szabályos. Egyenletesen eligazítom rajta az epret úgy, hogy a tészta széléből 3-4 cm szabadon maradjon. Ezt a sütőpapír segítségével ráhajtom a töltelékre, megkenem egy villával kikevert tojás sárgájával és megszórom szeletelt mandulával.

Kb. 40 percig sütöm, amíg aranybarna nem lesz. Az első 30 percben alsó sütéssel, utána alsó-felső sütésre váltok, hogy megbarnuljon a tésztaszegély.

Langyosan, de hidegen is finom.

A recept így elkészítve összesen 156,6 g CH-t tartalmaz. 8 szeletre vágva egy szeletben 19,58 g CH van.

Forrás: Az áfonya mámora, Sugarfree dots

Étcsokoládés mogyorókrém

Amikor pár hete láttam egy mogyorókrémet instagramon, szöget ütött a fejembe, hogy nekem is készítenem kellene. Nagyon jól tettem, hogy végre nem csak halogattam, hanem tényleg meg is csináltam, mert amilyen egyszerű és gyors, olyan nagyon finom. Szép homogén, nem darabos, szobahőmérsékleten krémes és kenhető, majdnem mintha Nutellát kanalaznál.

Hozzávalók:

• 200 g hántolt törökmogyoró (18 g CH)
• 150 g 70%-os étcsokoládé (48 g CH)
• 10 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 1 tk vanília aroma
• 1 ek étolaj
• 1 csipet só

Ha nem hántolt a mogyoró, akkor terítsük szét egy sütőpapíros tepsin és 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt süssük illatosa. Hagyjuk picit hűlni, majd szedjük át egy konyharuhára és a konyharuhával finoman dörzsölgetve lejön a héja. Nem baj, ha egy pici marad rajta.

A mogyorót késes aprítóban krémesre darálom. Időnként megállítom a gépet, hogy vigyázzak a motorra.

Az étcsokit vízgőz felett felolvasztom és hozzáadom az olajat is. Miután picit visszahűlt, hozzáadom a mogyoróhoz egy csipet sóval, az édesítővel és a vaníliával együtt. Addig járatom az aprítót, amíg teljesen homogén nem lesz. Az elkészült mogyorókrémet befőttes üvegbe öntöm, később még szilárdulni fog.

Szobahőmérsékleten tárolom, hogy kenhető maradjon, de a hűtőbe is be lehet tenni.

Összesen 371 g mogyorókrémem lett, aminek a szénhidráttartalma így elkészítve 17,79 g / 100 g.

Ilyen csudi linzereket csináltam vele:

Kovászos kréker - kimaradó kovászból

Ezt a receptet olyannyira nem fáradságos elkészíteni, hogy ha nincs sok kedvünk a konyhában pepecselni, akkor is remek az etetés után megmaradó kovász felhasználására.

Hozzávalók egy sütőlemezhez:

• 60 g meleg víz
• 60 g tk kovász (18 g CH)
• 60 g tk búzaliszt (36 g CH)
• 30 g búza finomliszt (21,3 g CH)
• 4 g só
• 20 g olíva olaj
• 10 g szezámmag
• 10 g lenmag
• 10 g napraforgómag
• 20 g finom zabpehely (12 g CH)

A kovászt elkeverem a vízben, majd a liszteket is beledolgozom. (Ha a kovász nagyon híg, vagy épp túl kemény, változtatok a víz mennyiségén.) A többi hozzávalót is hozzáadom és összegyúrom. Eléggé lágy masszát kell kapnom. Szobahőmérsékleten letakarva 2,5-3 órát pihentetem.

A sütőt 210 fokra melegítem elő és alsó-felső sütésre állítom. A tésztát szögletesre formázom és két sütőpapír közt kb. 1 mm vékonyra nyújtom. A felső sütőpapírt lehúzom róla, megszórom még szezámmaggal, kézzel finoman belenyomom és derelyevágóval 5x5 cm-es kockákra vágom. A sütőpapírral együtt egy tepsire húzom a tésztát és kb. 10-12 perc alatt ropogósra sütöm, a széle szépen megbarnul.

Összesen 190 g krékerem lett, ami 87,3 g CH-t tartalmaz, így 100 grammjában 45,95 g CH van.

Forrás: marcelpaa.com

Mintázott teljes kiőrlésű kovászos kenyér

Nagyon izgalmas hét volt az előző, mert megnyertem egy versenyt a Facebookon ezzel a képemmel, aminek nagyon örülök, mivel rengeteg ismeretlen ember szavazott pont az én kenyeremre a rengeteg szép és különleges pékáru mellett. Sokan elkérték a receptet is, úgyhogy remek apropó kínálkozott, hogy végre megírjam ezt a bejegyzést, amit már egyébként is régen terveztem.
Amikor újra elkezdtem kovászolni a karantén alatt, szinte rögtön érdekelni kezdett, hogy ha már elégedett vagyok a kenyér ízével, hogyan lehetne egyre szebb és változatosabb ugyanaz az egyszerű recept. Elhatároztam, hogy gyönyörű mintázott kenyereket fogok sütni (előbb, vagy utóbb). Természetesen mindent elolvastam, amit csak találtam a témában, és egymás után sütöttem a közel sem tökéletes, de mégis nagyon bájos kenyereket. Az alábbi receptben szinte mindent egy-egy különböző sütés alkalmával tapasztaltam ki, próbáltam kevesebb, vagy éppen több vizet használni, auotlizálni, vagy épp nem autolizálni, hűtőzni és nem hűtőzni, és persze jó sok mintát is.

A kenyérsütés szokásos kellékei mellett ezekre lesz szükség:

• cérna
• fogpiszkáló
• jó minőségű borotvapenge - időnként lecserélem, hogy mindig éles pengével dolgozzak

Csak akkor lássatok neki komolyaban a mintázásnak, ha már van gyakorlatotok a kovászos kenyérsütésben. Alapreceptért katt ide. Mindenképpen érdemes először valamilyen egyszerűbb alakzatot választani, például a "búzakalász" mintás kenyeret. Ha már bonyolutabb vizekre eveztek, akkor ajánlom, hogy gondoljátok át röviden, hogyan fog kinézni a kenyér és hogy fogjátok kivitelezni a mintát, akár rajzoljátok is le. Én az Instagramon szoktam nézelődni, tulajdonképpen ezért is kezdtem el használni, valamint a Bread Journey oldalon is nagyon sok okosságot találtok a témában.

Búzakalász minta

Ha megvan a minta a fejetekben, akkor neki is láthattok a kenyérnek. A már sütésre kész, megkelt kenyeret kiveszem a hűtőből, egy sütőpapíros tepsire fordítom és egyenletesen finomlisztet szitálok rá.  Ha nem rögtön a hűtőből kivéve mintáznám, túlzottan ellapulna a cipó mire elkészülök és egy diszkoszt sütnék. Odafigyelek, hogy a tepsi körül legyen annyi hely, hogy forgatni tudjam. Ha koncentrikus mintát készítek, egy cérnaszállal cikkekre osztom a kenyeret - általában 16-ra -, aztán egy éles borotvapengével karcolom a mintát és a kenyér mehet is az előmelegített sütőbe.

Szabadkezi mintánál akár fogpiszkávóval elő is lehet rajzolni. Nem csak finoman karcolgatni kell a kenyér felületét, hanem bizony bele kell várni azzal a pengével. Érelemszerűen, ha egy hosszabb, mélyebb vágást ejtünk, ott jobban szétnyílik majd, a kisebb, rövidebb vágások pedig kevésbe lesznek hangsúlyosak a kisült kenyéren. Ha túlnyomó részt kisebb vágásaink vannak, ajánlottabb sűrűn mintázni, ha a hosszabb, mélyebb vágások dominálnak, akkor lehet szellősebben is. Érdemes szabályosabb szimetrikus mitát választani, ha nem akarjuk, hogy a kenyér nagyon megdőljön az egyik irányba és elcsússzon a rajzolat. Ne felejtsük el, hogy ezek a mintázatok is ugyanazt a célt szolgálják, mint egy sima mély bemetszés: a kenyerünk sütés közben irányítottan tud majd nőni, szétnyílni. Ezért nem mindegy, hogy milyen mélyen és sűrűn ejtjük azokat a vágásokat. Ha például túl ritkás a minta és nem is mélyek a vágások, nagy az esélye, hogy a kenyér sülés közben egy nem várt helyen kireped.
Ezekre fokozatosan rá lehet érezni, de mindig fel tudsz majd fedezni egy két trükköt, hogy csinálhatnád a saját kenyeredet szebben, jobban. Ha nem éred el a kívánt tökéletes végeredményt, a minták akkor is mind nagyon különlegesek és egyediek, a cipó mesefinom, úgyhogy ezért egyáltalán nem éri meg csüggedni. :)

Végül pedig jöjjön a recept:

Sütés előtt 50 g érett kovászt etetek meg 100 g tk búzaliszttel és 90 g vízzel.

Hozzávalók: 

• 650 g tk búzaliszt (390 g CH)
• 250 g BL 80 kenyérliszt (177,5 g CH)
• 700 g víz
• 180 g érett tk kovász (54 g CH)
• 21 g só

Először autolizálok: egy tálban, amiben majd dagasztani fogok összegyúrom a liszteket és a vizet, majd letakarva egy óráig hagyom pihenni.

Ezután hozzáadom a 180 g kovászt (a maradékot nem felejtem el megetetni) és elkezdem bedagasztani. Pár perc után a sót is hozzáadom és így folytatom a dagasztást. Mivel ez egy kicsit lágyabb tészta lesz, mint ahogy általában készítem, nem teszem ki a pultra, csak a tálban dolgozok vele összesen kb. 15 percig.

Amikor végeztem a dagasztással, alaposan kiolajozok egy kelesztőtálat, átemelem bele a tésztát és letakarva kb. fél óráig pihentetem, majd hajtogatom összesen háromszor, fél órás szünetekkel. Ilyenkor sem veszem ki a tálból, hogy könnyebb dolgom legyen. Megfogom a tészta egyik szélét és meghúzom ameddig bírom és ráhajtom a tésztára. Ugyanezt megismétlem szemben, majd a tészta két oldalán is. Tehát a tészta mind a négy oldalát meghúzom és visszahajtom (sziromhajtás).

Ha megvvagyok mind a három hajtással újabb 1-3 órát hagyom kelni letakarva. Ezek a kelési, pihentetési idők mindig függnek a hőmérséklettől is!

A megkelt tésztát konyhai mérleg segítségével két egyenlő részre osztom és előformázom. Vékonyan olívaolajozott konyhapulton finom mozdulatokkal két gömböt formázok a kezemmel és letakarom egy-egy tállal, vagy konyharuhát terítek rá. Nem törekszek a tökéletességre. Kb. 10- 15 percig hagyom őket pihenni, ezalatt előkészítem a szakajtókat - kibélelem őket konyharuhával és finomlisztet szitálok rájuk. Nem érdemes túl kevés és túl sok lisztet sem használni, túl kevés esetén beleragadhat a ruhába, túl sok esetén pedig olyan lesz a kenyerünk, mint egy puszedli. Legelső alkalommal inkább kicsit több lisztet használjunk, mint kevesebbet. :)

Az előformázott tésztákból kerek cipókat formázok: ujjbeggyel óvatosan ellapítom és finoman feltekerem. Még egyszer ellapítom az ujjaimmal és a rövidebb oldala felől ismét feltekerem, minten tekerés után finoman visszahúzom. Így már kezd hasonlítani egy gömbre. A tésztát úgy teszem az asztalra, hogy a tekercs vége alulra kerüljön. Az ujjaim hegyét egymásra fektetem úgy, hogy mindkét tenyerem magam felé nézzen. A tészta tőlem távolabb eső oldala alá nyúlok és lassan magam felé húzom. Fordítok rajta egy kicsit és megint magam felé húzom. Ezt addig ismétlem, amíg egy feszes gombócot kapok. A kész gombócot a szakajtóba rakom úgy, hogy a csúnyább fele - slussz - nézzen felfelé. Most is megszórom kevés finomliszttel a tetejét, betakarom a konyharuha sarkaival és mehet a hűtőbe min. 12. órára.

Én általában úgy készítem a kenyeret, hogy amikor elkezdtem az egyik nap, akkortájt sütöm ki másnap. Ha például reggel 8-kor gyúrtam össze a liszteket és a vizet az autolízishez, akkor másnap 8-9 óra körül kezdem el előmelegíteni a sütőt 250 fokra. Egy kis lábasban vizet is rakok az aljába, hogy gőzben süljön a kenyerem.

A megkelt kenyeret a hűtőből kivéve sütőpapíros tepsin megmintázom és rögtön betolom a forró sütőbe. Kb. 15 perc után visszaveszem a hőmérsékletet 220 fokra és így még kb. 30 percig sütöm. Az én sütőmnél az vált be, hogy kb. 15-20 perccel a sütés vége előtt az alsó-felső sütést is visszaveszem csak alsó sütésre, így sül meg egyenletesen a kenyér teteje és alja is. Mielőtt kivenném a sütőből, mindig megkopogtatom a kenyér alját, ha kongó hangot ad, vagy "visszakopog" akkor van kész. Rácson hűtöm ki.

Hogy ne tegyem tönkre a mintát az első adandó alkalommal, egy lapos fa palacsintaforgatóval szoktam alányúlni és átemelni a rácsra, tökéletes erre a célra.

Általában az így elkészített két kenyerem 1.5 kg körül szokott lenni összesen és 40 g CH van 100 grammjában.

Paradicsomos-rozmaringos focaccia

Régóta szeretnék kovászos focacciát készíteni, de sajnos az még várat magára, mert szegény kovászomat sehogyan sem sikerül újraélsztenem (még).  Addigis kerestem egy előtésztás receptet, mert az biztosan sokkal jobb, mintha csak egy óra kelesztés után már sütném is. Ilyen lágy, levegős és könnyű tésztával még sosem dolgoztam, olyan lett, mint egy kispárna. Nem csak az egyes kelesztési fázisok alatt, de a sütőben is hatalmasat emelkedett.
Persze a legfontosabb, hogy finom is lett. :)

Hozzávalók:

Biga (előtészta):

• 200 g tk búzaliszt (120 g CH)
• 50 g fehér kenyérliszt (35,5 g CH)
• 135 g víz
• borsónyi /1 g friss élesztő

Tészta:

• 170 g tk búzaliszt (102 g CH)
• 80 g fehér kenyérliszt (56.8 g CH)
• 1 ek / 10 g búzasikér
• 7 g friss élesztő
• 240 ml víz
• 15 g só

Feltét:

• 1 fürt koktékparadicsom
• friss rozmaring
• olíva olaj

A sütés előtti nap a biga hozzávalóiból dagasszunk kemény tésztát és kiolajozott tálban lefedve tegyük a hűtőbe minimum 24 órára, vagy akár két napra.

A sütés napján a só kivételével adjuk a bigához a többi hozzávalót és kezdük el újra bedagasztani. (Ha kézzel dolgozunk, egyszerűbb, ha a bigát kisebb darabokra tépkedjük.) Mikor már szépen összeállt pihentessük letakarva 15 percig. Csak ezután dagasszuk bele a sót is. Lágyabb tésztát kell kapnunk. Kiolajozott tálban letakarva kelesszük egy óráig.

A pihentetett tésztát borítsuk olajozott felületre. Finoman húzzuk szét és adjunk neki két szipla hajtást (gondolatban 3 részre osztjuk és a két oldalát középre hajtjuk).

Ezt a hajtást még kétszer ismételjük meg fél-fél óra pihentetés után.

Újabb fél óra pihenés után a tésztát borítsuk sütőpapíros, vékonyan kiolajozott tepsire. Olyannak kell lennie, mint egy pihe-puha párnának. Az ujjbegyeinkkel nyomkodjuk el és rakjuk rá a feltétet. Finoman nyomjuk is bele. Locsoljuk meg kevés olíva olajjal és fél óráig ismét hagyjuk kelni, közben pedig melegítsük elő a sütőt 250 fokra.

Mielőtt berakjuk a sütőbe újra locsoljuk meg finoman a tésztát olíva olajjal és szurkáljuk meg. Kb. 20-22 perc alatt sül készre. Ha kivettük a sütőből ismét meglocsolhatjuk olajjal, ízlés kérdése.

Az elkészült focacciám 894 grammos lett így 100 grammjában 35,16 g szénhidrát van.

forrás: YouTube

Fokhagymás bazsalikomos grissini

Egyszer vendégségben kóstoltam grissinit mindenféle szuper mártogatósokkal együtt, igaz nem most volt már, de megtetszett az ötlet. Mivel a kezdeti ijesztő állapota után a kis bazsalikombokrom nagyon szépen növekszik, virgázik és még egy második cserépre valót is gyökereztettem belőle a kenyérrudacskák ideálisnak tűntek egy kisebb mennyiség felhasználására.

Korábban nem tartottam otthon fűszernövényeket, vagy ha igen, akkor csak nagyon ritkán használtam őket sütéshez, főzéshez, pedig nagyon megéri, mert teljesen más íze lesz a velük készült ételeknek. Csak sok napfényről és rengeteg vízről kell gondoskodni, és arról, hogy ha magról ültetjük, akkor ne hagyjuk a kíváncsi macska előtt, mert lelegeli a friss hajtásokat amint kibújnak a földből (true story).

Hozzávalók:

• 350 g tk búzaliszt (210 g CH)
• 150 g fehér kenyérliszt (106,5 g CH)
• 300 ml víz
• 2 tk só
• 25 g friss / 7 g szárított élesztő
• 1 marék friss bazsalikomlevél
• 2 nagy gerezd fokhagyma (17 g - 4,47 g CH)
• 4 ek olíva olaj

A bazsalikomleveleket megmosom és félreteszem száradni egy szűrőben.

A fokhagymát lereszelem és az olajon megfuttatom. Amíg hűl, a többi hozzávalót belemérem egy  tálba. A bazsalikomot apróra vágom és a fokhagymás olajjal együtt ezeket is a tálba teszem, majd bedagasztom a tésztát.

Kb. 1 óra kelesztés után átgyúrom és 1 cm vastagra nyújtom, nagyjából 20 x 30 cm-es lesz. Ezt derelyevágóval félbevágom, hogy két kb. 10 x 30 cm-es téglalapot kapjak és 1 cm-es csíkokra vágom a 10 cm-es oldala mentén. Minden darabot megsodrok úgy, hogy kb. 20 centis legyen és sütőpapíros tepsire sorakoztatom őket kis helyet hagyva köztük.

200 fokos sütőben 15 perc alatt megsütöm őket, kívül kicsit roppanósak, belül pedig puhák lesznek.

Nekem így elkészíve 611 g grissinim lett összesen, így 100 g-ban 52,53 g CH van.

Forrás: nosalty

Avokádós csokimousse pite

Az előző avokádós tortácskám sikerén felbuzdulva és mert maradt egy szép nagy avokádóm is, újabb receptek után néztem az interneten. Találtam avokádókrémeket, töltött avokádót, egyik ínycsiklandóbbnak tűnt, mint a másik, de a korábbi süti után inkább úgy döntöttem, hogy kipróbálom, milyen lehet az avokádós csokoládékrém. Pár éve nagyon felkapott volt, rengeteg blogon lehetett vele találkozni.

Jó döntés volt, mert ez a krém nekem sokkal jobban ízlik, mint az előző változat. Sokkal szebb a tartása, egy leheletnyit ki is lehet érezni belőle az avokádót, de mégis igazi csokiimádóknak való, erőteljes íze van. Ráadásul nem kell aggódni amiatt, hogy idővel bebarnul a krém.

De ami miatt igazán szuper ez a süti, hogy még a Párom is hajlandó volt megkóstolni, aki egyébként nem rajong a mindenféle összturmixolt krémekért.

Hozzávalók egy 18 cm-es formához:

A kekszes alaphoz:

• 60 g dió
• 50 g cukorstop háztartási keksz (39,12 g CH)
• 80 g hideg margarin
• 20 g holland kakaópor (1,78 g CH)
• 40 g xilit (24 g CH)
• 1/2 kk só

A mousse-hoz:

• 2 nagyobb érett avokádó - 340 g
• 50 g holland kakaópor (4,45 g CH)
• 50 g kókuszolaj vagy olvasztott margarin
• 22 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
• 1 ek vanília kivonat

A kekszalaphoz a diót a kekszet és a xilitet kávédarálóval ledaráljuk. Hozzáadjuk a kakaót és kevés sót, majd a margarinnal elmorzsoljuk és egy előkészített forma aljára nyomkodjuk. Úgy igazítsuk el, hogy a forma peremét is kb. 4 cm magasan beborítsuk.

A krémhez az avokádók húsát botmixerrel pürésítjük, majd beledolgozzuk a többi hozzávalót is.

Mielőtt felvágnánk a tortácskát, kb. 4-5 óráig pihentessük hűtőben.

Az egész süti így elkészítve 69,35 g szénhidrátot tartalmaz, 8 szeletre vágva egy szeletben 8,66 g CH van.

forrás: lovemylife

Avokádókrémes torta pisztáciával

Ezt a tortát tavaly kaptam a születésnapomra a munkahelyemen, az ideire pedig már én készítettem el magamnak. Az eredeti datolyás alsó réteget pisztáciás, mandulás kekszalapra cseréltem.
Amilyen egyszerű, annyira finom és dekoratív kis tortácska.

Hozzávalók egy 18 cm-es formához:

A kekszes alaphoz:

• 60 g cukorstop háztartási keksz (39,12 g CH)
• 100 g pisztácia és mandula vegyesen
• 40 g xilit (24 g CH)
• 95 g hideg margarin

A krémhez:

• 3 közepes érett avokádó (nálam 370 g)
• 40 g xilit (24 g CH)
• 30 g citromlé (1,98 g CH)

Az alaphoz késes aprítóban finomra darálom a kekszet, a magokat és a xilitet. Összedolgozom a margarinnal és egyenletesen kibálelem az előkészített tortaformába.

A krémhez az avokádók húsát összeturmixolom a citrom levével és a xilittel. A kekszes alapra simítom és kb. 4-5 órára hűtőbe teszem, mielőtt felvágnám.

Az egész torta így elkészítve 89,1 g szénhidrátot tartalmaz. Én 8 szeletre vágtam, így egy szeletben 11,13 g CH van.

Érdemes kisebb formában készíteni, mert több hűtőben töltött nap után bebarnulhat a krém.

forrás: peakshop.hu

Brokkolis-tökmagos szendvicskrém

Ezt a receptet egy diétás tanácsadáson hallottam már jó majdnem éve. Azelőtt nemsokkal tudtam meg, hogy laktózérzékeny is vagyok, így nem gondoltam, hogy lesz valami amit az esetleges kóstolók közül én is ki tudok próbálni, de nagy meglepetésemre különféle szendvicskrémeket próbálhattunk ki nyers zöldségekkel és korpovit keksszel, így én sem lógtam ki a sorból. Nagyon ötletes receptek voltak, ez a kedvencem:

Hozzávalók:

• 600 g brokkoli
• 100 g tökmag
• 2 ek olíva olaj
• só
• kakukkfű
• 1 kis gerezd fokhagyma - 5 g (1,32 g CH)

A brokkolit rózsáira szedjük és sós vízben puhára főzzük. Amikor kissé kihűlt, botmixerrel összeturmixoljuk a többi hozzávalóval együtt.

Kovászos kenyér alaprecept

A net "összes" videóját és blogbejegyzését megnéztem és elolvastam ahhoz, hogy újra kovászos kenyeret süssek és szerencsére nagyon megérte. A cipóim egyre szebbek és emelett finomak is, valamint eddig úgy tűnik, hogy a kovászomat is sikerül életben tartanom. Kétségtelenül a legjobb forrás Szabi a Pék oldala volt. Egyszerre szűrődik át rajta a hatalmas szakértelem és tapasztalat, valamint az a mérhetetlen lelkesedés és önzetlenség amivel a tudását átadja másoknak.

Szakajtót is beszereztem, mert nem volt olyan tálam, ami szép gömbölyű formát adott volna a kenyeremnek. Így nem csak jellegzetes mintája és külalakja van a kenyérkéimnek, de még kicsit egyszerűbb is vele dolgozni.

Ha már így visszacsempésztem a mindennapjaimba a házi kenyeret, most már csak az a feladat, hogy ha minden visszatér a régi kerékvágásba, akkor is folytassam a kenyérsütést. Addig pedig lehet, hogy a kovászos péksüteményekkel is megpróbálkozok.

A kovászt a sütés előtti utosló etetéskor szaporítsuk fel. Én 50 g érett kovászt 100 g tk liszttel és 90 g vízzel etettem meg.

Hozzávalók két kb. 750 grammos veknihez:

• 650 g tk búzaliszt (390 g CH)
• 250 g BL 80 kenyérliszt (177,5 g CH)
• 640 g víz
• 180 g érett tk kovász (54 g CH)
• 21 g só

Ha valaki nem dolgozik ilyen sok teljes kiőrlésű liszttel, akkor kezdje az egészet az autolizálással. Gyúrja össze a lisztet és a vizet, de még ne dagassza ki és letakarva hagyja pihenni kb. fél óráig. Így majd könnyebb lesz dagasztani.

Ezután kezdődhet a dagasztás. Adjuk hozzá a kovászt a liszthez és a vízhez és csipő mozdulatokkal kezdjük összedolgozni. Amikor már majdnem olyan szépen összeállt, hogy kivehetnénk a tálból, adjuk hozzá a sót is és szükség esetén még egy kis vizet. Nekem általában kicsit több vizet vesz fel a tészta mint a fent megadott mennyiség.

Amikor már nem ragad annyira az edény falához, borítsuk a tésztát az enyhén lisztezett konyhapultra és ott dagasszuk tovább. Az egyik kezünkkel nyújtsuk el, majd gördítsük vissza, közben kicsit mindig forgassunk rajta. Amilyen meglepő elsőre, annyira jó, ha párszor az asztalhoz is csapjuk a tésztát. Ha gyorsan dolgozunk, egyáltalán nem fog leragadni.

Ha szép sima felületű tésztát dagasztottunk (ez kézzel kb. 10 perc is lehet), olajozzunk ki egy tálat és ebben pihentessük letakarva fél óráig. Összesen háromszor fogjuk meghajtogatni, közben igyekezzünk mindig finoman bánni vele. Minden hajtogatás után úgy tegyük vissza a tálba, hogy a hajtás alulra kerüljön.

Az első hajtogatásnál az enyhén lisztezett konyhapultra borítjuk és elkezdjük kihúzni mint a rétest. Nem kell olyan drasztikusan hatalmasra húzni, de azért igen szépen nyúlik majd. A két oldalát középre hajtjuk és a rövidebb oldala felől indulva feltekerjük.

Letakarva újabb fél órát pihentetjük.

A második hajtogatáshoz ismét borítsuk a konyhapultra és az ujjainkkal finoman nyomkodjuk ki belőle a levegőt. Ugyanúgy hajtsuk középre mindkét oldalát, de minden hajtás után nyomkodjuk meg kicsit. Ezután még egyszer ismételjük meg ezt a hajtást és pihentessük újabb fél órát.

Az utosó hajtáshoz már nem kell kivenni a tálból a tésztánkat. Fogjuk meg az egyik szélét és húzzuk meg, ameddig bírjuk, majd hajtsuk rá a tésztára. Ugyanezt ismételjük meg szemben, majd a tészta két oldalán is. Tehát mind a négy oldalát meghúzzuk és ráhajtjuk a tésztára. Most 1-3 óráig pihentessük.

Ha valaki két veknit készít, most kell kettévennie a tésztát. 

Kerek cipó formázásához a tésztát ujjbeggyel óvatosan ellapítjuk és finoman feltekerjük. Még egyszer ellapítjuk az ujjainkkal és a rövidebb oldala felől ismét feltekerjük. Így már kezd hasonlítani egy gömbre. A tésztát úgy tesszük az asztalra, hogy a tekercs vége alulra kerüljön. Az ujjaink hegyét egymásra fektetjük úgy, hogy mindkét tenyerünk felénk nézzen. A tészta tőlünk távolabb eső oldala alá nyúlunk és lassan magunk felé húzzuk. Fordítunk rajta egy kicsit és megint magunk felé húzzuk. Ezt addig ismétljük, amíg egy feszes gombócot kapunk.

Az így megformázott tésztát kilisztezett szakajtóba, vagy egy kilisztezett konyharuhával bélelt tálba tesszük úgy, hogy a csúnyább fele most felfelé nézzen. Első alkalommal ajánlatosabb kicsit több lisztet használni, hogy biztosan ne ragadjon bele. A tészta tetejét is szórjuk meg finoman liszttel és letakarva tegyük a hűtőbe min. 12 órára.

 A kelesztést foytathatjuk szobahőmérsékleten is, ha még aznap ki szeretnénk sütni a kenyerünket, de a hosszabb kelesztéssel több ízt tudunk adni a tésztának. Mellesleg az sem utosló szempont, hogy ha használjuk a hűtőt, a dagasztást és a hajtogatásokat megcsinálhatjuk délután, vagy estefelé, aztán másnap reggel frissen kisült kenyeret ehetünk.

Ha hűtőbe tettük a kenyerünket, attól függően, hogy mennyi időt töltött bent, vagyis mennyire tudott megkelni, jobb, ha nem a sütés előtt közvetlenül, hanem mondjuk fél-egy órával hamarabb vesszük ki, hogy kicsit magához térjen, temperálódjon. Szükség esetén ez az idő hosszabb is lehet.

A sütőt melegítsük elő 250 fokra és tegyünk be egy kis hőálló edényt is a sütő aljába.

A kenyeret borítsuk sütőpapíros tepsire és igény szerint szórjuk meg liszttel a tetejét. Vágjuk be mininmum egy nagy vágással, hogy sülés közben távozni tudjanak belőle a gázok és itt repedjen meg, majd spricceljük meg vízzel.

A sütőbe helyezett edénybe öntsünk vizet, hogy gőz képződhessen sütés közben. Így a kenyér héja nem fog idő előtt megkeményedni és szépen tud majd növekedni. Így tegyük be a cipónkat.

A hőmérsékletet kb. 15-20 perc után vegyük vissza 220 fokra és addig süssük a kenyeret, amíg szépen meg nem pirul, az alját megkopogtatva pedig szép kongó hangot ad, "visszakopog". Nálam összesen kb. 50 perc szokott lenni a teljes sütési idő. Rácson hűtsük ki.

Ha valakinek van vaslábasa/jénaija/római tálja az a sütő előmelegítésekor tegye azt is a sütőbe, hogy felforrósodjon. A már megformázott, sütőpapíron csücsülő cipót gyors a papírral együtt emelje át az edénybe és kb. 30 percig süsse lefedve 250 fokon, ezután vegye le a fedőt és vegye vissza a hőmérsékletet. Ilyenkor nem szükséges a kenyeret megspriccelni, vagy egy edényben vizet párologtatni a sütőben, mert a lezárt forró edény belsejében fog pára képződni. Ha esetleg nagyon pirulna, de az alja még nem jó, a sütést akár az edényből kivéve, a rácson is befejezhetjük.

Az így egyszerre elkészített két kenyerem összesen 1545 g-ot nyomott így 100 g kenyérben 40,23 g CH van.

Paul Hollywood bloomer-e

Ez a kenyér, hogy is mondjam... szerelem első látásra. Körülbelül egy hónapja, amikor este kapcsolgattam a TV-t a Paul Hollywood mindennapi kenyere (Paul Hollywood's Bread) c. műsorra tévedtem a TV paprikán. Akármennyire is szeretek főzős műsorokat nézni (nagyon szeretek), még soha nem volt egyetlen műsor sem, ami annyira lekötött volna mint ez. Az egész egy álom (már annak, aki szeret kenyeret sütni): ahogy és amiket magyaráz, ahogy a tésztával bánik és persze, amik kikerülnek a keze közül. Különböző kenyereket mutat be szerte a világból, és mindegyikhez javasol valamilyen ételt, vagy édességet. Ellátogat malomba, pékségekbe, de még egy kávézóba is és mindenhol végigkísérhetjük egy ottani ínyencség elkészítését. Őt látva az ember elhiszi, hogy tényleg gyerekjáték a kenyér készítés, és miért ne lenne az (ha az enyém nem is lesz olyan szép)? A műsor több része megtalálható a YouTube-on, a receptek (kis változtatásokkal) fent vannak a BBC oldalán és egy könyv is megjelent a műsorról, mindenkinek csak ajánlani tudom ezeket.

Én most a Bloomer-t készítettem el, azt hiszem ez volt a legelső kenyér a műsorban. Ez a britek hagyományos fehér kenyere, ebből adják el a legtöbbet. Persze nálam nem fehér, és mivel már sokadjára készítem, most magok is kerültek bele. Számomra egy kis pikantéria, hogy a kenyérben olíva olaj is van, amit egész halványan lehet érezni a kész kenyéren is. Nem morzsálódik, sokáig puha marad.

Hozzávalók:

• 500 g liszt (350 g tk. búzaliszt, 150 g félfehér kenyérliszt) - 319,67 g CH
• 10 g só
• 7 g szárított élesztő (én 25 g frisset használok)
• 320 ml hideg* víz
• 40 ml olíva olaj
• + liszt és olaj a dagasztáshoz
• + 1-1 ek szezám-, len- és napraforgómag (elhagyható)

Ha magokat is használunk, egy száraz serpenyőben pirítsuk meg őket és öntsük a tálba, amiben dolgozni fogunk.

Mérjük a tálba a liszteket és keverjük el a sóval. Készítsünk a közepébe kis mélyedést, öntsük bele az olajat és a víz 2/3-át, majd morzsoljuk rá az élesztőt. Mintha a kezünk kezünk lenne a robotgép keverőfeje, kezdjük el lassan összekeverni az egészet. Közben folyamatosan adjuk hozzá a vizet, lehet, hogy nem lesz szükségünk mindre. Addig csináljuk, amíg az összes liszt elválik a tál oldaláról is és egy lágy, kicsit ragacsos, durva tésztát kapunk.

Öntsünk kevés olajat a tiszta munkalapra, ezen kezdjük gyúrni a tésztát. Így a nem fog felvenni felesleges lisztet és nem lesz olyan száraz. Kb. 5-10 percig dagasszuk, amíg teljesen sima lesz és már nem ragad a kezünkhöz, vagy a munkalaphoz.

Kiolajozott kelesztőtálban a kétszeresére kelesztjük, nekem ez kb. 30 perc szokott lenni.

A megkelt tésztát lisztezett felületen formázzuk. Kiütögetjük belőle a levegőt, közben téglalap alakúra lapítva. Ujjainkkal a tőlünk távolabb eső vége alá nyúlva kissé szorosan feltekerjük. A széleit alágömbölyítjük és ügyelünk, hogy a tekercs vége alulra essen.

Sütőpapíros tepsire emeljük és lefedve ismét hagyjuk a duplájára kelni, közben a sütőt előmelegítjük 220 fokra és az alsó rácsra egy kisebb tepsiben, vagy tűzálló lábasban vizet teszünk be párologni, hogy gőzös sütőben süthessük meg a kenyerünket.

Mielőtt a sütőbe tennénk, enyhén permetezzük meg vízzel és szórjuk meg liszttel, a tetejét pedig ferdén vágjuk be minimum négy párhuzamos vonalban.

220 fokon 25 percig süssük, majd 200 fokon 10 percig és rácson hűtsük ki.

Az én kenyerem most 809 grammos lett, így a szénhidráttartalma 39,5 g CH / 100 g (de érdemes lemérni mindenkinek a sajátját is!).

Tipp: Az utóbbi időben két kenyeret készítek egyszerre, így nagyon picit máshogy sülnek. Amikor lejjebb veszem a sütési hőfokot kiveszem a sütő aljából a kis vízzel teli tepsit, amit a gőzösítés miatt használok és a kenyereket letakarom sütőpapírral. Így 10 perc múlva éppen készre sülnek, az aljukat megkopogtatva kongó hangot adnak.

Itt magokkal:

*Paul az mondja, hogy a kenyér annál finomabb, minél tovább és lassabban kel, ezért használ hideg vizet a legtöbb receptjében. Itt két órás kelesztési időket javasol, de ahhoz kevesebb élesztőt kellene használni, frissből pl. 15-20 grammot. Mivel azonban a receptben 7 gramm szárított szerepel, én ennél maradtam.

Sárgarépás kenyér

Nem olyan régen láttam egy répás kenyeret az interneten. Felkeltette az érdeklődésemet, se sajnos a receptet nem jegyeztem meg, így muszáj volt egyet kitalálnom magamnak. Ehhez ismét a zürichi kenyérhez nyúltam vissza.

Nem csak szép, de finom is lett! A benne lévő pirított magvak és a répa igazán különleges ízt varázsolnak neki, és még jobban feldobja, hogy mindezek felszeletelve gyönyörűen látszanak a kenyérben (sajnos a lenti fotón nem annyira).

Hozzávalók:

•  280 g graham liszt (168 g CH)
• 100 g tk. tönkölybúza liszt (63,5 g CH)
• 150 g BL 112 félfehér kenyérliszt (105,82 g CH)
• 20 g búzasikér (2,6 g CH)
• 1 púpozott tk. só
• 25 g friss élesztő (2,45 g CH
• 300 ml langyos víz
• 1 közepes sárgarépa (120 g - 9,96 g CH)
• 1-1 csapott ek szezám-, len-, és napraforgó mag
• a tetejére is különféle magok

A magokat egy serpenyőben szárazon megpirítjuk.
A liszteket egy tálban elvegyítjük a sóval, és a magokkal. Kis mélyedést készítünk a közepébe, ide tesszük a finomra reszelt sárgarépát és ráöntjük az élesztővel elkevert vizet. Rugalmas tésztát dagasztunk belőle, majd a felületét olajos kézzel átdörzsöljük (ez elhagyható) és meleg helyen letakarva kb. 1 óra alatt a duplájára kelesztjük.

Lisztezett felületen kicsit átgyúrjuk, így kiszorítjuk a tésztából a levegőt, majd a széleit aláhajtogatva cipót formázunk belőle. Egy sütőpapírral kibélelt jénai edény felfordított tetejébe tesszük és lefedve kb. fél óráig kelesztjük, közben pedig előmelegítjük a sütőt 230 fokra.
Ha kívül is magos kenyeret szeretnénk, a 2. kelesztési fázis első 15 perce után a kenyér tetejét spricceljük meg vízzel, és szórjuk rá a magvakat. 

Amikor a kenyerünk már teljesen megkelt, egy éles késsel bemetsszük a tetejét és megpermetezzük vízzel, a jénai aljával (amit most fedőként használunk) együtt.

Először harminc percig lefedve sütjük, ekkor fog kialakulni a kérge. Ezután levesszük róla a fedőt és további kb. 10-20 percig sütjük, attól függően, hogy milyen piros kenyeret szeretnénk.

A sütőből kivéve rácson hűtsük ki, és csak ezután szeleteljük fel.

A kész kenyér 951 grammos lett, 352,33 g CH-tartalommal, így 100 grammjában összesen 37,04 g CH van.