Diós és mákos bejgli

Tavaly Karácsony óta nagyon szeretnék bejglit sütni. Nálunk sosem kapott különösebben nagy hangsúlyt, mi otthon minden évben mézeskalácsot, keksz bombát és raffaellót csináltunk. Bejglit inkább vettünk, igazán arra sem emlékszem, hogy Mamám sütött-e. A Pároméknál viszont minden évben az Anyukája készíti, és hihetetlenül finom. Tényleg nem ettem még ilyen finom bejglit, úgyhogy elkértem a receptjét, és egész eddig visszafogtam magam, hogy ne álljak neki már januárban megsütni (mert ami nagyon finom, azt én azonnal ki akarom próbálni). Közben a neten is megnéztem több receptet, amiből azt a következtetést vontam le, hogy a bejglisütés a világ legnehezebb dolga, úgyhogy az első sütést alaposan túlizgultam. Viszont rengeteg dologra jöttem rá közben, úgyhogy a második sütés eredményét már ti is láthatjátok. Legyen Boldog, Békés Karácsonyotok!

Mivel ugye kísérletezésről volt szó, a hozzávalókat nem egy bejglihadsereghez adom meg, csak két kb. fél kg-os rúdhoz:

Tészta 2 rúd bejglihez:

• 150 ml tejszín+víz fele-fele arányú keveréke
• 15 g friss élesztő
• 155 g tk. búzaliszt (94,75 g CH)
• 75 g graham liszt (45 g CH)
• 80 g búza finomliszt (56,32 g CH)
• 75 g nagyon lágy margarin
• 1 kis tojás
• 10 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (40 g cukornak felel meg)
• 1 csipet só

Töltelék 1 mákos rúdhoz:

• 200 g darált mák (48 g CH)
• 15 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 80 ml tejszín+víz fele-fele arányú keveréke
• 1/2 rúd vanília
• 1/2 citrom lereszelt héja

Töltelék 1 diós rúdhoz:

• 200 g darált dió
• 15 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 60 ml tejszín+víz fele-fele arányú keveréke
• 1/2 rúd vanília

A kenéshez:

• 1 egész tojás

Először a tölteléket készítettem elő a sütést megelőző este. Egy-egy kisebb tálba kimértem a mákot/diót és az édesítőt, hozzáadtam fél rúd vanília kikapargatott magvait, a mákhoz hozzáreszeltem egy fél citrom héját is. Egy bádogbögrében felforraltam a tejszínes vizes keveréket (használhatunk tejet is) a vaníliarúddal, és leforráztam vele a száraz hozzávalókat. Hűvös helyen (pl. kamrában) pihentessük másnapig.

Ügyeljünk rá, hogy a töltelékünk inkább morzsalékos legyen, ha túl nedves, kirepedhet a bejglink. A diósnál lehet, hogy nem lesz szükségünk az összes folyadékra, inkább apránként adagoljuk.

Másnap reggel bedagasztottam a tésztát: a liszteket és az édesítőt egy tálba mértem és elkevertem egy csipet sóval. Hozzáadjuk a tojást és a meglangyosított tejszínes, vizes keveréket (használhatunk fele-fele arányban vizet és tejet is). Gyúrni kezdtem, és amikor összeállt, apránként beledolgoztam a margarint. Addig dagasztottam, amíg már nem tapadt sem a tál falához, sem a kezemhez. Ekkor aláliszteztem és lefedve meleg helyen kb. 1 óra alatt duplájára kelesztettem.

A megkelt tésztát konyhai mérleg segítségével két egyenlő részre osztottam és lisztezett deszkán kb. 20 x 25 cm-es téglalappá nyújtottam úgy, hogy a hosszabbik oldala nézzen felém. Egyenletesen elterítettem rajta a tölteléket ügyelve, hogy a hosszabbik oldala mentén 1,5-2 cm-t szabadon hagyjak, a rövidebb oldalai mentén viszont egészen a légszéléig töltelék borítsa. A töltelék felszínét simára igazítottam, de vigyáztam, hogy ne préseljem össze túlságosan. A tőlem távolabb eső oldalán szabadon hagyott tésztarészt a töltelékre hajtottam és óvatosan magam felé görgetve feltekertem.

A rudakat sütőpapíros tepsire emeltem, a kezemmel még kicsit igazítottam rajtuk és vékonyan lekentem őket egy villával felvert egész tojással.

Amíg a sütőt előmelegítettem 200 fokra, szobahőmérsékleten kelni hagytam a bejgliket. Mielőtt betettem volna őket a sütőbe, ismét megkentem a tetejüket tojással és egy grillpálcával sűrűn megszurkáltam őket (egészen az aljukig leszúrtam). 25 perc alatt sültek készre, az utolsó 10 percben sütőpapírral letakartam őket.

Ahogy a képen is látszik, a diós egy kicsit nekem is kirepedt, de attól még legalább olyan finom lett, mint a mákos, és ha holnap sütnék egy harmadik adagot, akkor azt hiszem, már jól be tudnám lőni a töltelék állagát.

A diós bejglim 512 grammos lett, így 100 grammjában 19,14 g CH van.

A mákos rudam 557 grammos, így annak 100 grammjába 26,21 g CH van.

Már sokadjára meg kell jegyeznem, hogy a sütemény így, ahogy én készítem, nem túlzottan édes, ezt az édesebb szájúaknak nem árt figyelembe venni! :)

Cifra kalács

Ritkán fordul elő, hogy meglátok valamit, és viszonylag hamar meg is sütöm, ez a kalács viszont épp ilyen volt. Először a Párom jegyezte meg tréfából, hogy "Ezt megsütheted nekem!" erre én elkezdtem leírni a receptet.

Nem hittem volna, hogy sikerül, de összességében egyáltalán nem annyira bonyolult, mint amilyennek a kinézete alapján elsőre gondolná az ember. Nincs vele különösen több macera, mint más kalácsokkal, amiket eddig készítettem. Tényleg hihetetlenül puha és omlós annak ellenére is, hogy teljes kiőrlésű, kihűlés után pedig nagyon szépen szeletelhető.

Hozzávalók egy kb. 750 grammos kalácshoz:

• 200 g tk. búzaliszt (122,2 g CH)
• 100 g graham liszt (60 g CH)
• 100 g búza finomliszt (70,4 g CH)
• 70 ml tejszín+víz fele-fele arányú keveréke meglangyosítva
• 150 g natúr joghurt (6 g CH)
• 1 egész tojás
• 1 csipet só
• 1 csapott ek DW 1:4 cukorhelyettesítő (4 csapott ek cukornak felel meg)
• 50 g puha margarin
• 30 g friss élesztő

A kelesztés után:

• 16 g cukrozatlan kakaópor (2,24 g CH)
• 1-2 ek víz

A tetejére:

• 1 tojás sárgája
• 1 ek tejszín

(Nekem dagasztás közben a tészta még felvett 15 g tk. búzalisztet (9,16 g CH). Tejszín és víz keverékével a tejet helyettesítem.)

A hozzávalókból kellemes, lágy tésztát dagasztunk, amit szobahőmérsékleten letakarva duplájára kelesztünk. Ez nekem kb. 45 perc 1 óra volt.

Amikor ketté választjuk és az egyik felébe beledolgozzuk a kakaóport annyi vízzel, hogy ne változzon az állaga. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra és közben formázzuk meg a tésztát:

A két tésztánkat ismét válasszuk ketté. Először nyújtsuk ki téglalap alakúra (kb. 3 mm vastagságúra) az egyik világos tésztát, majd az egyik kakaósat is, és fektessük a világosra. A hosszabb oldala mentén óvatosan, nem túl szorosan tekerjük fel, majd ezt ismételjük meg a megmaradt tésztával is. Tehát végül a világos résznek kell kívül lennie. A két rudat helyezzük egymás mellé, majd fonjuk össze és emeljük át egy előkészített formába. Eredetileg egy 30 x 10 cm-es gyümölcskenyér formát kellett volna használnom, de ahhoz nekem kicsinek tűnt a tészta, így egy 20 x 10 cm-esbe tettem, ezt szépen kitöltötte.

A kalácsot hagyjuk még kb. 10 percig kelni, majd kenjük meg 1 tojás sárgája és 1 ek tejszín keverékével.

Hőlégkeveréses sütőben süssük kb. 30 percig. Én 35 percig sütöttem, közben 15 perc után letakartam alufóliával, hogy ne piruljon meg túlzottan. Tűpróbát is végeztem!

Amikor elkészült, óvatosan fordítsuk ki a formából és rácson hűtsük ki. Már langyosan is fogyaszthatjuk, de akkor még nem lesznek olyan szépek a szeleteink.

Az én így elkészített kalácsom összesen 751 grammos lett és 270 g CH-t tartalmaz. Így 100 grammjában kb. 35,95 g CH van.

Forrás: Gabriella kalandjai a konyhában :)

Fastenwähe - farsangi sós finomság

Ezt a receptet már régebben találtam, és most, amikor nem igazán tudtam mit készítsek, épp kapóra jött, mert volt egy megkezdett élesztő a hűtőben.

Egy svájci ételeket bemutató blogon találtam, ahol farsangi finomságként szerepelt. Amikor most elővettem a receptet és elkezdtem bedagasztani, nagyon megörültem neki, hogy vajas kelt tésztáról van szó, mert annál jobb nem sok létezik. Igazán puha, kicsit sós, vajas lapos "kalácsszerűségek" sültek ki belőle. A leírás szerint csak köménymagosat kellett volna csinálnom, de mivel azt rajtam kívül senki nem szereti, szezámmagosak is készültek.

Hozzávalók 16 db-hoz:

• 250 g tk. búzaliszt (152,75 g CH)
• 100 g graham liszt (60 g CH)
• 150 g búza finomliszt (105,6 g CH)
• 2 tk só
• 20 g friss élesztő
• 175 g puha margarin
• 200 ml langyos víz

A tetejére:

• 1 tojás sárgája
• egész köménymag

A margarint felkockázzuk.

Egy tálba mérjük a liszteket és elkeverjük a sóval. A közepébe mélyedést készítünk és beleöntjük a vizet, majd rámorzsoljuk az élesztőt. Elkezdjük bedagasztani, közben apránként beledolgozzuk a margarint is. Kb. 10 percig gyúrjuk, amíg a tészta egyáltalán nem tapad már sem a kezünkhöz, sem a tát falához. Letakarva szobahőmérsékleten kb. 1 óráig kelesztjük.

A megkelt tésztát konyhai mérleg segítségével 16 egyenlő részre osztjuk (mert így egy db-ban majdnem 20 g CH lesz). Minden kis darabot megformázunk: enyhén alágömbölyítjük az oldalait, és a tenyerünk alsó felével ütögetve kb. fél centi vastag oválissá lapítjuk. Minden korongot 4 helyen függőlegesen bevágunk. A vágásokban mozgassuk meg a késünket oldalirányban, hogy elváljon a tészta (azzal is számoljunk, hogy sütés közben kicsit összezáródik majd a bevágásunk. Lekenjük őket tojás sárgájával és megszórjuk kevés köménymaggal.

230 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készre sütjük, ezalatt szépen megbarnulnak majd.

Az egész recept összesen 318,35 g CH-t tartalmaz, így egy korongban 19,8 g van.

Forrás: Egy falat Svájc

Boszorkány ujjak

Egy ideje már nem készítettem semmilyen süteményt. Nem csak a blogra, egyébként sem sült semmi a konyhámban. Ilyenkor mindig elkezd kicsit hiányozni, ezért egyértelmű volt, hogy ma (ha nem is ezzel kellene foglalkoznom, de legalább itthon vagyok) csinálnom kell valamit. Mivel közeleg a Halloween, úgy gondoltam, ha már egyszer blogot írok, most az egyszer aktuális leszek. Ezért elővettem ezt a régi receptet. Délelőtt nézegettem képeket is a neten, de én nem szerettem volna nagyon vérfagyasztó ujjakat készíteni, mert azokat nem enném meg szívesen, így nincs rajta vér-utánzat, vagy borzasztó rusnya körmök. Szerintem azért így is elmennek akár egy buliban is, ha esetleg valakinek meghoznám a kedvét hozzá. Sajnos megint sokkal jobban néznek ki az életben mint a képeken. Főleg azért, mert, ha nem tudnám, a fotók alapján nem biztos, hogy meg tudnám mondani, hogy az ujjak egyik fele enyhén zöldre van színezve. A teljes kiőrlésű liszt és a sok dió átka. :)
Majd elfelejtettem: mindenkinek ízlik! :)

Hozzávalók kb. 40 darabhoz:

• 150 g tk. búzaliszt (91,65 g CH)
• 75 g őrölt zabpehely (45 g CH)
• 75 g búza finomliszt (52,8 CH)
• 200 g darált dió
• 200 g margarin
• 100 g xilit - házi vaníliás (60 g CH)
• 1 egész tojás

A díszítéshez:

• 50 g mandula
• 50 g min. 70 %-os étcsokoládé
• 1 tk. étolaj

A margarint morzsoljuk el a lisztekkel és a darált dióval, majd üssük bele a tojást és gyúrjuk tésztává. Hűtőben pihentessük min. 30 percet.

Ha szeretnénk megszínezni, a tésztát osszuk két részre és az egyik felébe dolgozzunk bele kb. 1 kupak zöld ételfestéket, vagy mandula aromát.
Konyhai mérleg segítségével osszuk a tésztánkat 20 grammos kis gombócokra. Ezekből sodorjunk 12-13 cm-es rudakat, lapítsuk el kb. ujjnyi vastagra, majd két helyen nyomjuk bele az ujjunkat és fogpiszkálóval rovátkoljuk be. Ezek lesznek az ízületek. Mindegyik rudacska elejére nyomjunk egy felezett mandulát, ez lesz a körme. Tetszés szerint használhatunk hántoltat, vagy hántolatlant is, én csak az utóbbit kaptam a boltban.

180 fokon kb. 15 perc alatt készre sütjük, addig, hogy egy egészen kicsi színt kapjon. Ez alatt enyhén meg fognak dagadni.

Ha szeretnénk kifesteni a körmöket, miután kihűltek, vízgőz fölött olvasszunk fel kevés csokoládét, adjunk hozzá pici étolajat és egy kis fejű ecsettel vigyük fel a mandulákra. Hántolt mandulánál ételfestéket is használhatunk.

Jól zárható dobozban sokáig eláll.

Ez a boszorkányság így elkészítve összesen 249,45 g CH-t tartalmaz. Nekem 42 ujjam lett, így egy darabban kb. 5,94 g CH van.

Tipp:

• Az alsó ujjperceket szezámmaggal is megszórhatjuk. Ehhez kenjük meg vékonyan tojás fehérjével, majd szórjunk rá egy-egy csipet magot.
• A körömágyakat piros cukoríróval is kihúzhatjuk (ez egy készen kapható kis tubus, vagy toll, nem tudom, hogy létezik-e IR-barát verzióban).

Variációk sütipecsétre

A sütinyomda egy olyan dolog, amire mindenki felfigyel. Egyáltalán nem bonyolult használni, és rövid idő alatt végtelenül bohókás, vidám kekszeket lehet vele készíteni. Jó móka lehet a gyerekekkel együtt nyomdázni a sütik tetejét, legalábbis mi mindig nagyon szerettük az öcsémmel Anyával sütni a mézeskalácsot.

Maga a süti egyáltalán nem bonyolult, a lényeg, hogy ne legyen benne sütőpor. Így a tészta nem fog megemelkedni sütés közben és szépen megmarad majd benne a minta, amit belenyomtunk. Erre tökéletes alternatíva lehet valamilyen linzer. Mivel a blogon jócskán találtok ilyen recepteket (mert nagyon nagyon szeretem a linzert), hogy ne legyen olyan unalmas a dolog, most két alternatívát is hoztam nektek.

Kókuszos-kakaós linzer

100 g tk búzaliszt (61,1 g CH)

75 g zabpehely (45 g CH)

50 g búza finomliszt (35,2 g CH)

75 g kókuszreszelék

80 g xilit - házi vaníliás (48 g CH)

200 g hideg margarin

1 egész tojás

1/2 citrom lereszelt héja - elhagyható

15 g holland kakaópor (2,1 g CH)

Mandulás-vaníliás linzer

100 g tk. búzaliszt (61,1 g CH)

75 g őrölt zabpehely (45 g CH)

50 g búza finomliszt (35,2 g CH)

75 g mandula

75 g xilit - házi vaníliás (45 g CH)

180 g margarin

1 egész tojás

1/2 citrom lereszelt héja - elhagyható

1 tk vanília aroma

1/2 tk őrölt fahéj - elhagyható

1/4 tk őrölt szegfűszeg és gyömbér - elhagyható

A kókuszos linzernél a zabpelyhet a kókusszal együtt kávédarálóban megőröltem, így a tészta sokkal homogénebb lett, nem látszott benne olyan nagy darabokban a kókuszreszelék. A mandulás linzernél pedig a mandulát a xilittel együtt daráltam le, hogy az olajossága miatt ne ragadjon bele a gépbe.

Ezután mindkét esetben a margarint kb. kockacukor nagyságúra kockáztam és elmorzsoltam a többi hozzávalóval a tojás kivételével. Amikor morzsás állagú keveréket kaptam, hozzáadtam a tojást és amilyen gyorsan csak tudtam összegyúrtam. Fél-egy órára hűtőbe tettem.

A pihentetés után lisztezett deszkán kb. 3 mm vastagra nyújtottam a tésztát és egy akkora pohárral, mint a sütipecsét kiszaggattam. Minden korongot lepecsételtem, ügyelve arra, hogy mindenhol egyforma mélyen nyomjam a tésztába a pecsétet.

Sütőpapíros tepsire sorakoztatva 180 fokon kb. 12 perc alatt készre sütöttem, és a tepsin hagytam kihűlni a linzereket.

A kókuszos-kakaós linzer összesen 191,4 g CH-t tartalmaz.

Nekem 29 linzerem lett és egy kisebb, így 1 darab kb. 6,43 g CH-t tartalmaz.

A mandulás linzer összesen 186,3 g CH-t tartalmaz.

Nekem 25 és egy kisebb linzerem lett, így egy darabban kb. 7,23 g CH van.

Fügés-mozzarellás-bacon-ös pizza

Ezt a pizzát már legalább másfél éve meg akarom sütni, amióta először találkoztam vele és el sem hiszem, hogy most sikerült. Milyen lehet a füge a pizzán? Mozzarellával, sonkával? Egyszerűen mesés! Annyira, hogy mindenkinek ki kell próbálnia egyszer, aki picit is szereti ezt a három hozzávalót!

Hozzávalók egy 30 cm-es pizzához:

A tésztához:

• 175 g tk. búzaliszt (106,92 g CH)
• 75 g félfehér kenyérliszt (53,25 g CH)
• 5 g búzasikér
• 1 tk só
• 12 g friss élesztő
• 145 ml meleg víz
• 2 tk olíva olaj

A feltéthez:

• kb. 50-60 ml házilag eltett sűrített paradicsom
• 200 g mozzarella sajt
• 6 szelet bacon - az eredeti receptben 8 szelet prosciutto
• 6 kisebb füge negyedelve (234 g - 30,42 g CH)
• só
• bors
• 2 tk olíva olaj
• 1 csokor friss bazsalikom - elhagyható

A tésztához a liszteket és a sikért elkeverjük a sóval. Hozzáadjuk az olíva olajat, a víz kétharmadát és rámorzsoljuk az élesztőt. Az ujjainkkal, mintha egy robotgép feje lenne, lassan keverni kezdjük. Annyi vizet adjunk hozzá, hogy jól gyúrható legyen, majd dagasszuk kb. 10 percig, hogy ruganyos tésztát kapjunk, ami már egyáltalán nem ragad a kezünkhöz és a tálhoz sem. Vékonyan olajozzuk, vagy lisztezzük ki a tálat és kelesszük benne letakarva kb. fél óráig.

Ezután nyújtsuk 30 cm nagyságúra, így éppen elfér egy kipapírozott gáztepsin. Fektessük rá, szurkáljuk meg villával és pakoljuk meg a feltéttel. Először kenjük meg a paradicsommal. Használhatunk házi, vagy bolti paradicsomlevet és sűrítményt is, a bolti picit ízesebb. Szórjuk meg - a bacon miatt - éppen csak egy pici csipet sóval és kevés borssal. A szeletelt bacont nagyobb kockákra vágva fektessük rá, majd jöhet a mozzarella szintén nagyobb kockákban, végül pedig a füge fele.

Locsoljuk meg 2 tk olíva olajjal és 220 fokos sütőben süssük kb. 15 percig, amíg a tészta átsül és jól rápirul a sajt. (Ha valaki fehér lisztből készíti, akkor egy kicsit a tészta széle is megpirul.)

Az elkészült pizzára tálalás előtt halmozzuk rá a füge másik felét - így majd kellemes kontrasztot alkot egymással a sült és a nyers gyümölcs -, és ha van otthon, szórjuk meg egy csokor friss bazsalikomlevéllel is. Most nagyon sajnálom, hogy nekünk nincs, de így is mennyei. :)

Az így elkészített pizza összesen 190,59 g CH-t tartalmaz. Ha négy részre osztjuk, egy személyre 47,65 g CH jut.

Egy kellemes ebéd, ami még egy ici-pici kiegészítésre szorul. A tészta elég vastag (meg is lepődtem rajta), én tökéletesen jól laktam vele, de ha valaki kevesli, kipróbálhatja ezt a feltétet egy túró alapú pizzán is.

Forrás: bbc.co.uk.

Csokoládés-mogyorós müzliszelet

Már, amikor az előző adag müzlit készítettem, akkor a fejemben volt 3 ízvariáció, és mivel nagy sikere volt, az egyik elég hamar el is készült. Biztos vagyok benne, hogy a következőre sem kell nagyon sokat várni, de szeretnék készíteni olyat is, amibe nem kell tojás, mert tudom, hogy azt sok embernek kerülnie kell.

Ezt most a Cerbona csokis-mogyorós müzliszelete ihlette, amiről nagyon sokáig azt hittem, hogy megehetem, aztán láttam, hogy a maltit-szirupot is kerülnöm kellene. Inkább nem szeretnék ezen töprengeni, vagy problémázni, helyette inkább elmajszolom a sajátomat.

Most készült egy adag hagyományosan, cukorral, és nagy meglepetésemre egészen hasonlít a szokványos szeletekre. Kicsit lazább és magasabb és még ragacsos is. A Párom azt mondta, hogy nagyon finom és az egészet meg tudná enni egyszerre, úgyhogy nyugodtan megsüthetem neki a következő variációt is. :)

Az előző receptből nyugodtan kihagyható az amaránt, mert viszonylag kevés van benne. Ebből szerintem nem, mert a müzli jelentősebb részét ez adja, de helyette használhatunk quinoát is.

Hozzávalók 14 szelethez:

• 50 g dió
• 50 g török mogyoró (3 g CH)
• 75 g nagy szemű zabpehely (45 g CH)
• 30 g puffasztott amaránt (19,5 g CH)
• 20 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (80 g cukornak felel meg)
• 40 g 70 %-os étcsokoládé (12,4 g CH)
• 40 g mazsola (26 g CH)
• fél rúd vanília kikapargatott magvai, vagy 1 tk vanília aroma
• 1-1 nagy csipet sütőpor és szódabikarbóna
• 8 g cukrozatlan kakaópor (1,12 g CH)
• 50 g őrölt zabpehely (30 g CH)
• 2 tojás

A diót nagyobb darabokra törjük és a mogyoróval egy száraz serpenyőben megpirítjuk. Ilyenkor a mogyoró héját könnyedén le tudjuk morzsolni, ha szeretnénk.

A csokoládét kis kockákra vágjuk és a nagyobb mazsolákat is elfelezzük.

A tojások kivételével egy tálban alaposan összekeverjük az összes hozzávalót. Ráütjük a tojásokat és eldolgozzuk, hogy mindenhova jusson belőle. Egy 20 x 30 cm-es tepsit kibélelünk sütőpapírral. Beleöntjük a masszát és kissé belenyomkodjuk, miközben egyúttal elsimítjuk.

Nekem az egész egy evőkanállal volt a legkönnyebb, amivel jól össze tudtam dolgozni a hozzávalókat, majd pedig azzal simítottam el a tepsiben is.

160 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt süssük készre, a 15. perc környékén pedig takarjuk le sütőpapírral.

A tepsiben hagyjuk legalább langyosra hűlni és egy éles késsel szeleteljük fel.

Az így elkészítve egy szelet 9,78 g CH-t tartalmaz, ami külön öröm, mert két szelet pont egy uzsonna. :)

Házi diós-mandulás szilvás müzliszelet étcsokoládétalppal

Régóta szeretnék már házi müzliszeletet csinálni. Egyrészt kíváncsiságból, másrészt azért, mert az a kevés bolti, amit megehetek, már nagyon édes nekem, de talán még ezen is túltesz az, hogy ha egy kicsit melegebb az idő, akkor egyszerűen megolvad, túl ragacsos lesz és szétesik, ezt pedig nagyon nem szeretem benne. Pedig több szempontból is ideális lehetne. Általában tartok otthon, mert remek, ha nincs otthon gyümölcs uzsonnára, vagy csak beteszek egy-két szeletet a táskámba, ha elfelejtenék pakolni magamnak, amikor elmegyek valahova.
Sokféle elkészítési módon gondolkoztam, és végül azért döntöttem a tojásos változat mellett, mert így nem méz, cukorszirup, vagy turmixolt gyümölcs tartja össze, amiket szerettem volna elkerülni, és mivel meg kellett sütnöm, egyáltalán nem ragad és jól megtartja a formáját. Tudom, hogy van akinél az aszalt gyümölcs nem nagyon fér bele a diétába, de én ennyit megengedek magamnak, mert egyébként nem fogyasztok.

A hozzávalók hatalmas szabadsággal variálhatóak, de mivel én nem szerettem volna nagyon édesre csinálni, az lett a vége, hogy egyáltalán nem csináltam édesre. Az édesszájúak használjanak picit több cukrot, édesítőt.

Hozzávalók 14 szelethez:

• 100 g dió
• 50 g mandulapehely
• 50 g őrölt zabpehely (30 g CH)
• 1-1 nagy csipet sütőpor és szódabikarbóna
• késhegynyi só
• 20 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (80 g cukornak felel meg)
• 75 g zabpehely (45 g CH)
• 15 g puffasztott amaránt (9,75 g CH)
• 200 g aszalt szilva (119 g CH)
• 2 tojás
• fél rúd vanília kikapart magvai
• pár csepp citromlé, vagy kevés citromhéj

A csokitalphoz:

• 100 g 70%-os étcsokoládé (összesen 32 g CH - én 60 grammot használtam fel, ami 19,2 g CH)
• pár csepp étolaj

A diót összetörjük és egy száraz serpenyőben illatosra pirítjuk a mandulapehellyel együtt, az aszalt szilvát pedig kis kockákra vágjuk.

A tojás és a vanília kivételével az összes hozzávalót mérjük egy tálba, majd fakanállal lazán forgassuk össze, hogy jól elkeveredjenek és az aszalt szilva darabok ne ragadjanak össze.

Egy kisebb tálban kézi habverővel verjük enyhén habosra a tojásokat, öntsük a diós keverékre és alaposan dolgozzuk össze. Az őrölt zabpehellyel együtt ez fogja majd össze a müzlinket.

Egy 20 x 25-ös tepsit béleljünk ki sütőpapírral úgy, hogy az oldalát is teljesen lefedje és a kezünkkel egyenletesen nyomkodjuk bele a masszát. 160 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sül. Figyeljünk, ha a széle hamar elkezd pirulni, takarjuk le sütőpapírral, és ne süssük túl, mert nagyon kiszárad!

Kihűlés után a papírral együtt emeljük ki a tepsiből és egy éles késsel szeleteljük fel. A csokoládétalphoz egy akkora tálban, vagy fazékban, amibe majd a müzlik hosszában beleférnek vízgőz felett olvasszuk fel a csokit és adjunk hozzá éppen csak egy löttyintésnyi étolajat is. Mártsuk bele az aljukat és egyéles késsel simítsuk el, egyúttal a felesleget is lehúzva róla. A kész szeleteket a csokoládés oldalukkal felfelé fordítva sorakoztassuk egy tálcára és tegyük a hűtőbe, hogy minél gyorsabban megdermedjen a bevonat. Kb. egy óra után már fogyaszthatóak is.

Nálunk mindenkinek bejött! :)

A kész müzlik a csokitalp nélkül összesen 203,75 g CH-t tartalmaznak, így egy szeletre 14, 55 g CH jut.

A csokoládétalppal együtt ez nálam összesen 222,95 g CH lett, darabonként pedig 19,92 g.

Forrás: stahl.hu

Tipp:

• A már felhasznált vaníliarudat soha ne dobjuk ki. Tegyük bele a porcukrunkba (xilitünkbe), hogy az átvegye az aromáját, vagy ha olyan pudingot, szószt, vagy levest főzünk, amihez passzol, dobjuk bele, majd ha elkészültünk, vegyük ki belőle.
• A megmaradt olvasztott csokoládét öntsük egy darab alufóliára. Ha kihűlt, csomagoljuk be vele, és később újra fel tudjuk használni.

Töltött cukkini

Minden nyáron többször elgondolkozom rajta, hogy töltött cukkinit, vagy padlizsánt készítsek, de soha nem kerül rá sor. Ez a mostani alkalom kivétel volt, és csak sebtében dobtam össze, de nagyon örülök, hogy mindenkinek ízlett. A töltelékbe a szokásos rizs helyett köles került, mert amióta azt használtam egy rakott zöldbabhoz, nagyon megszerettem.

Hozzávalók 8 személyre:

• 2 kb. 5-600 grammos cukkini
• 100 g vöröshagyma (8,3 g CH)
• 2 gerezd fokhagyma (6 g - 1,58 g CH)
• 500 g darált sertéshús
• 100 g köles (70,6 g CH)
• 140 g sűrített paradicsom (konzerv)
• oregánó
• majoranna
• bazsalikom
• só
• bors
• pár csepp olíva olaj
• 4 ek tejföl
• 100 g trappista sajt

A kölest alaposan átmostam, kevés olajon megpirítottam, majd másfélszeres vízben pici sóval együtt megfőztem. Kicsit ropogósra hagytam, mert a hús és a cukkini is engedett még levet, ami pont elég volt neki.

A hagymát apróra kockáztam és kevés olajon megdinszteltem. Hozzáadtam a húst és hagytam, hogy kicsit megpiruljon. Sóztam, borsoztam, hozzáadtam a paradicsomot, majd mielőtt már majdnem elkészült a zöldfűszereket is.

A cukkinit félbevágtam, kikapartam a belsejét és egészen vékonyan megkentem olíva olajjal. Sütőpapíros tepsire fektettem és 200 fokos sütőben addig sütöttem, amíg elkezdett megpuhulni és levet engedett. Ekkor kivettem a sütőből és kiöntöttem a levét. A húst és a cukkinit összekevertem és egyenletesen elosztva a cukkinibe töltöttem. Mindegyik tetejére egészen vékonyan tejfölt kanalaztam és sajtot reszeltem rá, majd addig sütöttem, amíg a sajt szépen ráolvadt és kicsit megpirult.

Pár perc pihentetés után vágtam fel és tepsis sült burgonyával tálaltam.

Most nem mértem le a cukkinit (5 g CH/100g), az egyszerűség miatt úgy döntöttem, inkább nem számolok vele (az egyszerűség kedvéért, mert egyszerre három ételt főztem, még a fotókat is sietve készítettem).

A húsos-köleses ragu összesen 80,48 g CH-t tartalmaz, így egy személy adagjára 10 g CH jut.

Szedres kuglóf

Ezzel a recepttel kellett kísérletezni egy kicsit, de az ilyen mondatok miatt megérte: "Kérhetek sütit?"


Hozzávalók egy 23 cm-es formához:

• 200 g puha margarin
• 140 g xilit - házi vaníliás (84 g CH)
• 3 tojás
• 100 g tejföl
• 1/2 citrom lereszelt héja
• 7 g sütőpor
• 40 g darált dió
• 50 g búza finomliszt (35,2 g CH)
• 70 g tk. búzaliszt (42,77 g CH)
• 90 g őrölt zabpehely (54 g CH)
• 150 g szeder (9 g CH)

Robotgéppel habosra keverjük a puha margarint és a xilitet. Folyamatos kevergetés mellett egyenként hozzáadjuk a tojásokat, a tejfölt, majd a citromhéjjal, sütőporral és dióval elkevert liszteket, legvégül pedig óvatosan beleforgatjuk a szedret.

Kivajazzuk és kilisztezzük a kuglófformánkat és megtöltjük a tésztával. 160 fokra előmelegített sütőben 30-35 perc alatt készre sütjük, tűpróbával ellenőrizzük.

Kihűlés után szeleteljük.

Az egész kuglóf így elkészítve összesen 224,97 g CH-t tartalmaz. Én 20 szeletre vágom, amikben egyenként kb. 11,24 g CH van. (Nem akartam rá ilyen sok porcukrot szórni.)

Természetesen a süti szeder helyett más bogyós gyümölccsel is elkészíthető.

Az eredeti recept a Nők Lapja Konyha 2015 július-augusztusi számában található.

Paul Hollywood bloomer-e

Ez a kenyér, hogy is mondjam... szerelem első látásra. Körülbelül egy hónapja, amikor este kapcsolgattam a TV-t a Paul Hollywood mindennapi kenyere (Paul Hollywood's Bread) c. műsorra tévedtem a TV paprikán. Akármennyire is szeretek főzős műsorokat nézni (nagyon szeretek), még soha nem volt egyetlen műsor sem, ami annyira lekötött volna mint ez. Az egész egy álom (már annak, aki szeret kenyeret sütni): ahogy és amiket magyaráz, ahogy a tésztával bánik és persze, amik kikerülnek a keze közül. Különböző kenyereket mutat be szerte a világból, és mindegyikhez javasol valamilyen ételt, vagy édességet. Ellátogat malomba, pékségekbe, de még egy kávézóba is és mindenhol végigkísérhetjük egy ottani ínyencség elkészítését. Őt látva az ember elhiszi, hogy tényleg gyerekjáték a kenyér készítés, és miért ne lenne az (ha az enyém nem is lesz olyan szép)? A műsor több része megtalálható a YouTube-on, a receptek (kis változtatásokkal) fent vannak a BBC oldalán és egy könyv is megjelent a műsorról, mindenkinek csak ajánlani tudom ezeket.

Én most a Bloomer-t készítettem el, azt hiszem ez volt a legelső kenyér a műsorban. Ez a britek hagyományos fehér kenyere, ebből adják el a legtöbbet. Persze nálam nem fehér, és mivel már sokadjára készítem, most magok is kerültek bele. Számomra egy kis pikantéria, hogy a kenyérben olíva olaj is van, amit egész halványan lehet érezni a kész kenyéren is. Nem morzsálódik, sokáig puha marad.

Hozzávalók:

• 500 g liszt (350 g tk. búzaliszt, 150 g félfehér kenyérliszt) - 319,67 g CH
• 10 g só
• 7 g szárított élesztő (én 25 g frisset használok)
• 320 ml hideg* víz
• 40 ml olíva olaj
• + liszt és olaj a dagasztáshoz
• + 1-1 ek szezám-, len- és napraforgómag (elhagyható)

Ha magokat is használunk, egy száraz serpenyőben pirítsuk meg őket és öntsük a tálba, amiben dolgozni fogunk.

Mérjük a tálba a liszteket és keverjük el a sóval. Készítsünk a közepébe kis mélyedést, öntsük bele az olajat és a víz 2/3-át, majd morzsoljuk rá az élesztőt. Mintha a kezünk kezünk lenne a robotgép keverőfeje, kezdjük el lassan összekeverni az egészet. Közben folyamatosan adjuk hozzá a vizet, lehet, hogy nem lesz szükségünk mindre. Addig csináljuk, amíg az összes liszt elválik a tál oldaláról is és egy lágy, kicsit ragacsos, durva tésztát kapunk.

Öntsünk kevés olajat a tiszta munkalapra, ezen kezdjük gyúrni a tésztát. Így a nem fog felvenni felesleges lisztet és nem lesz olyan száraz. Kb. 5-10 percig dagasszuk, amíg teljesen sima lesz és már nem ragad a kezünkhöz, vagy a munkalaphoz.

Kiolajozott kelesztőtálban a kétszeresére kelesztjük, nekem ez kb. 30 perc szokott lenni.

A megkelt tésztát lisztezett felületen formázzuk. Kiütögetjük belőle a levegőt, közben téglalap alakúra lapítva. Ujjainkkal a tőlünk távolabb eső vége alá nyúlva kissé szorosan feltekerjük. A széleit alágömbölyítjük és ügyelünk, hogy a tekercs vége alulra essen.

Sütőpapíros tepsire emeljük és lefedve ismét hagyjuk a duplájára kelni, közben a sütőt előmelegítjük 220 fokra és az alsó rácsra egy kisebb tepsiben, vagy tűzálló lábasban vizet teszünk be párologni, hogy gőzös sütőben süthessük meg a kenyerünket.

Mielőtt a sütőbe tennénk, enyhén permetezzük meg vízzel és szórjuk meg liszttel, a tetejét pedig ferdén vágjuk be minimum négy párhuzamos vonalban.

220 fokon 25 percig süssük, majd 200 fokon 10 percig és rácson hűtsük ki.

Az én kenyerem most 809 grammos lett, így a szénhidráttartalma 39,5 g CH / 100 g (de érdemes lemérni mindenkinek a sajátját is!).

Tipp: Az utóbbi időben két kenyeret készítek egyszerre, így nagyon picit máshogy sülnek. Amikor lejjebb veszem a sütési hőfokot kiveszem a sütő aljából a kis vízzel teli tepsit, amit a gőzösítés miatt használok és a kenyereket letakarom sütőpapírral. Így 10 perc múlva éppen készre sülnek, az aljukat megkopogtatva kongó hangot adnak.

Itt magokkal:

*Paul az mondja, hogy a kenyér annál finomabb, minél tovább és lassabban kel, ezért használ hideg vizet a legtöbb receptjében. Itt két órás kelesztési időket javasol, de ahhoz kevesebb élesztőt kellene használni, frissből pl. 15-20 grammot. Mivel azonban a receptben 7 gramm szárított szerepel, én ennél maradtam.

Pudingban sült szeder-pite

Már igencsak szégyenlem magam, hogy milyen régóta nem írtam meg ezt a bejegyzést, ugyanis a sütemény, amiről szólni fog, már rég elfogyott, sőt, már az is majdnem elfogyott, amit utána sütöttem (ami szintén szedres, de még tökéletesítésre szorul). Azt a megállapításomat is át kell értékelnem, hogy nem fogok tudni sok dolgot csinálni az udvaron lévő kis szederbokor terméséből, mert minden várakozásomat felülmúlja, már a fagyóban is van egy adag (nem sok, de azért van) és tegnap a hűtőbe is tettem, hogy ott várja a nem is olyan soká bekövetkező végzetét.

Visszatérve a süteményre, már biztosan sokan találkoztatok vele (ezért is nem siettem annyira a bejegyzéssel), ugyanis Az áfonya mámora blogról származik. Aki még nem látta, sürgősen kezdje olvasni a blogot, mert ZSENIÁLIS! Épp ezért időről-időre ki kell onnan próbálnom valamit, és amikor ezt a receptet megláttam, titkon azért szorítottam magamban, hogy csak egyszer le tudjak szedni egyszerre annyi szedret, hogy elég legyen ehhez. Ez a gyümölcsös piték királynője, nem túlzok. Persze picit változtattam rajta, de erre a legfőbb ok a piteformám mérete volt. Mindenki süsse meg otthon, mert nem bonyolult, csak mesefinom! :)

Hozzávalók egy 25 cm-es formához:

A tésztához:

• 80 g őrölt zabpehely (48 g CH)
• 60 g tk búzaliszt (36,66 g CH)
• 40 g búza finomliszt (28,16 g CH)
• 120 g margarin
• 45 g por xilit (27 g CH)
• 1 tojás sárgája
• 1/2 citrom lereszelt héja

A töltelékhez:

• 220 ml tejszín
• 45 ml mandulatej
• 2 tojás sárgája
• 1 egész tojás
• 60 g xilit (36 g CH)
• 22 g vaníliás pudingpor (18,7 g CH)
• fél rúd vanília kikapargatott magjai
• 1/2 citrom lereszelt héja
• 400 g szeder (24 g CH)

A tészta hozzávalóiból linzertésztát gyúrunk és folpackba csomagolva egy órát hűtőben pihentetjük.

A sütőt 180 fokra előmelegítjük.

A tésztát kinyújtjuk és kibéleljük vele a kipapírozott piteformánkat. Villával sűrűn megszurkáljuk és elősütjük addig, amíg a széle kicsit barnulni nem kezd és elválik a formától. Ha biztosra akarunk menni, hogy nem púposodik fel, terítsünk rá egy sütőpapírt és helyezzünk rá sütőbabot.

Amíg a tészta süt, a szedret megmossuk és papírtörlős tálcán megszárítjuk.

A töltelék többi hozzávalóját egy tálban csomómentesre keverjük.

Az elősütött tésztalapon elterítjük a szedret és ráöntjük a pudingot. Visszatesszük a sütőbe és addig sütjük, amíg a puding széle megszilárdul, de a közepe még kicsit remegős. Ez nekem 20 perc volt.

Hűlés közben a puding tejesen meg fog szilárdulni, ezután szeleteljük fel.

Az én pitém így elkészítve összesen 218,52 g szénhidrátot tartalmazott. 16 szeletre vágtam, így egy szeletben 13,66 gramm volt.

Csokoládés-mogyorós jégkrém

Annyian készítenek otthon maguknak fagylaltot, hogy egyre nagyobb ösztönzést éreztem rá, hogy én is kipróbáljam. Fagylaltgép nélkül nem láttam olyan receptet, ami igazán tetszene, de a sors furcsa fintora, hogy most, amikor már a rendelkezésemre áll egy ilyen masina, hirtelen belebotlottam egybe, ami magával ragadott (tudom, hogy ömlengősen hangzik). Rachel Allen All Things Sweet c. műsorában láttam késő este és lenyűgöző volt, ahogy minden apró kis részletet elmagyarázott és lépésről lépésre, abszolút jól követhetően mutatta meg az egyébként elég hosszadalmas és bonyolult "procedúrát". Neki hála annyira mesésen finom fagylaltot készítettem, hogy el sem akartam hinni, hogy ilyet itthon lehet.

Ez egy hab alapú fagylat, így nem szükséges hozzá fagylaltgép.

Hozzávalók kb. 1 kg jégkrémhez:

•  100 g török mogyoró (10 g CH)
• 600 ml habtejszín
• 80 g xilit (48 g CH)
• 200 ml víz
• 4 tojás sárgája
• fél rúd vanília kikapart magjai
• 150 g 70%-os étcsokoládé (46,5 g CH)

A mogyorót egy serpenyőben megpirítjuk, konyharuhára öntjük és ledörzsöljük a héját, végül összetörjük.

A jégkrémhez robotgéppel addig verjük a tejszínt, amíg, ha a habverő fejét felfordítjuk, a tejszín egy hegyes csúcsban megáll majd a tetején. Tegyük a hűtőbe későbbre.

Egy kis lábasban közepes lángon forralni kezdjük a vizet és a xilitet. Folyamatosan kevergessük, amíg a cukor fel nem olvad.

Vegyük ki a kanalat és forraljuk a szirupot, amíg a szirup el nem éri a "cérna állapotot", ez 106-113 °C. Ekkor sűrű és szirupos lesz, és ha belemártunk egy fém kanalat, az arról lecsorgó utolsó cseppek olyanok lesznek, mint a vékony cérnaszálak. (Ezt a cukorszirup produkálta a TV-ben, de a xilitszirup az én konyhámban nem, egyszerűen csak hagytam, hogy pár percig pezsegve forrjon. Viszont nem tudtam nem leírni, mert annyira érdekes. :) )

Ezalatt tegyük a tojássárgájákat egy robotgép keverőtáljába és nagy fokozaton addig verjük, amíg kivilágosodik és felhabosodik. Amikor a szirup a megfelelő állapotban van, lassabb fokozaton folyamatos keverés mellett vékony sugárban csorgassuk a tojásokhoz (így lényegében megfőzzük a tojásokat). Amint a szirup elkeveredett, hozzáadjuk a vaníliát és magas fokozaton addig verjük, amíg sűrű, halvány mousse-t kapunk. Ez akkor jó, ha kiállja a nyolcas próbát: a habverő fejét a mousse-ba mártjuk és így nyolcasokat tudunk rajzolni a krém felszínére, a minta nem tűnik el rögtön benne.

Amikor a xilites szirupot levettük a tűzről, már fel is rakhatjuk a helyére a csokoládét. Amíg a tojás mousse-t verjük, vízgőz felett olvasszuk fel és némileg hagyjuk kihűlni.

Adjunk egy kis mousse-t a csokoládéhoz és gyorsan keverjük el. Adjunk hozzá még, majd alaposan keverjük el a két keveréket. Viszonylag gyorsan kell dolgoznunk, mert a csokoládé miatt az egész massza elkezd megdermedni.

Óvatosan forgassuk bele a tejszínhabot.

Öntsük fagyasztható dobozba, fedjük le és tegyük a fagyasztóba.

1 óra után, amikor éppen elkezd megdermedni, vegyük ki és keverjük bele a mogyoró háromnegyedét. Tegyük vissza a fagyasztóba kb. 6 órára, vagy egész éjszakára, hogy teljesen megdermedjen.

Fogyasztás előtt 15-30 perccel vegyük ki a fagyasztóból és a megmaradt mogyoróval a tetején tálaljuk. Mesefinom, mindenkinek csak ajánlani tudom, bár megjegyzem, hogy nekem ennyi xilittel és a 70%-os étcsokoládéval kicsit túl édes lett!! :)

Az elkészült jégkrém összesen 104,5 g CH-t tartalmaz az összes mogyoróval együtt. A fagyasztóból kivéve összesen 987 grammot mértem, így a szénhidráttartalma 10,59 g CH / 100 g.

Paradicsomos-cukkinis pite tejfölben sült csirkecombbal

Volt a hűtőben két szép cukkini, az egyiknek ez lett a sorsa. Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire ízleni fog, de vigyázat!!, akkor készítsétek el, amikor igazán bélpoklos időszakot éltek, mert eszméletlenül kiadós adag! :)

A csirkecomb receptjét pedig azért osztom meg veletek, mert engem nagyon meglepett, hogy kevés tejföl mennyi ízt ad a húsnak.
Sütésre fel!

Hozzávalók 4 személyre, egy 25 cm-es pitéhez:

A tésztához:

• 100 g tk. búzaliszt (61,1 g CH)
• 50 g graham liszt (30 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,5 g CH)
• 150 g hideg margarin
• 1/2 mk só
• 2 ek hideg víz

A töltelékhez:

• 2 gerezd fokhagyma (6 g - 1,57 g CH)
• 1 ág friss rozmaring
• bazsalikom
• só
• fehér bors
• 1 dl olíva olaj
• 500 g cukkini (25 g CH)
• 500 g paradicsom (20 g CH)
• 100 g füstölt sajt
• 1-2 ek zabkorpa

A tésztához elmorzsoljuk a margarint a lisztekkel, majd hozzáadjuk a vizet és a sót. Könnyen formázható tésztát gyúrunk belőle. Folpackba csomagolva 1-2 órára hűtőbe tesszük, de akár előző este is elkészíthetjük.

A hűtőből kivéve akkorára nyújtjuk, hogy kibélelhessünk vele egy 25 cm-es piteformát. Miután beleigazítottuk, villával sűrűn megszurkáljuk és 190 fokos sütőben 8 perc alatt elősütjük, majd félretesszük hűlni.

Amikor kihűlt, vékonyan megszórjuk zabkorpával, hogy felszívja a zöldségekből kisülő nedvességet, majd lereszeljük a sajtot és egyenletesen elterítjük rajta.
A fokhagymát a kés lapjával összenyomjuk, így a héját is könnyedén el tudjuk távolítani, majd a rozmaringgal együtt apróra vágjuk. Egy kis tálkában összekeverjük kb. 1 tk sóval, negyed tk fehér borssal, sok-sok bazsalikommal és 1 dl olíva olajjal. 
A zöldségeket megtisztítjuk és kb. fél cm vastag karikákra vágjuk. Megforgatjuk a fűszeres olajban, majd körkörösen kívülről befelé haladva a pitére pakoljuk.

180 fokon kb. 30-40 percig sütjük, amíg a zöldségek jól átsülnek.

Az ínyencek tálaláskor megszórhatják a tetejét kevés mozzarellával, vagy fetával is.

A húst úgy időzítettem, hogy a tészta elősütése után rögtön mehessen is a sütőbe, amikor pedig elkészült, újra a pite váltotta fel.

Hozzávalók:

• 4 egész csirkecomb (esetemben farrésszel)
• 2-3 gerezd fokhagyma
• só
• bors
• kevés margarin és étolaj
• 150 g tejföl

Az elkészítése tényleg nagyon egyszerű. A megtisztított és előkészített combokat egy sütőpapíros tepsibe fektetjük. Mindkét oldalát sózzuk, borsozzuk, a fokhagymát összetörjük és bedörzsöljük vele, vagy csak vékony szeletekre vágva rászórjuk. Egészen finoman meglocsoljuk étolajjal és mindegyik húsra kb. egy fél diónyi margarint, vagy vajat ültetünk. Letakarjuk alufóliával és 220 fokon kb. egy óráig sütjük.

Ekkor kivesszük a sütőből és levesszük róla a fóliát. Kis tálba tesszük a tejfölt. Kiszedünk hozzá egy merőkanalat a hús levéből, amit sütés közben engedett és jól elkeverjük. Ezután annyi pecsenyeszaftot szedünk a tejfölhöz amennyit csak tudunk és ezt is jól elkeverjük. Ráöntjük a húsra és visszatesszük a sütőbe 200 fokra, amíg szép barnára nem sütjük a combokat, közben 10-15 percenként kivesszük és ismét meglocsoljuk a szafttal, hogy ne száradjon ki és ízesebb legyen.

Igazán finom és laktató étel mindkettő, "jó emberes adag", ahogy mondani szokták.

A pite szénhidráttartalma összesen 173,17 g, négy szeletre vágva pedig egy adagra 43,29 g CH jut. Ebbe beleszámoltam a paradicsomot és a cukkinit is, mert így összesen 250 g zöldséget fogyasztunk el egy étkezésre.

A pite eredeti receptje a Nők Lapja Konyha 2015 július-augusztusi számában található.

Szedres muffin

A szeder egy csodálatosan finom gyümölcs. Ezért örültem, hogy megtaláltam ezt a muffin receptet, amihez alig pár darab kell belőle, mert ezt biztos voltam benne, hogy ezt el tudom készíteni a picike szederbokrunk terméséből. Talán még más finomságra is futja belőle.
Amikor még kevertem kavartam, nem voltam nagyon bizakodó, így nagyon meglepett, hogy milyen finom lett a végeredmény. Nagyon puha, kellemesen édeskés, enyhén vaníliás, illatos muffinokat kaptam. A tészta és a krém remekül passzol egymáshoz, és minden süti közepében egy finom szeder bújik meg.

A muffinok a felhasznált DW 1:4 cukorhelyettesítő miatt egy kicsit kisebbek lettek a megszokott méretnél, mert így hiányzik belőlük a cukor tömege, mennyisége.

Hozzávalók:

A tésztához (79,56 g CH, darabonként 6,63 g)

• 150 g lágy margarin
• 30 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (120 g cukornak felel meg)
• 3 tojás
• 7 g sütőpor
• 8 g cukrozatlan kakaópor (1,12 g CH)
• 30 g darált dió
• 30 g búza finomliszt (21,12 g CH)
• 40 g tk. búzaliszt (24,44 g CH)
• 50 g őrölt zabpehely (30 g CH)
• 12 szem szeder (átlagosan 4 grammos darabokat használtam, így ez 2,88 g CH)

A krémhez (összesen 28,12 g CH)

• 200 ml tej (10 g CH)
• 12 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 20 g vaníliás pudingpor (17 g CH)
• 120 g lágy margarin 
• 8 g cukrozatlan kakaópor (1,12  g CH)
• vanília aroma

Először megsütjük a muffinokat. A margarint az édesítővel habosra keverjük. Egyesével beledolgozzuk a tojásokat, majd apránként hozzáadjuk a sütőporral, kakaóval és dióval elkevert liszteket.

A muffintepsi mélyedéseit kapszlikkal kibéleljük. Először egyharmadig megtöltjük a masszával és mindegyik közepébe belenyomunk egy-egy szem szedret és befedjük a maradék masszával. 170 fokra előmelegített sütőben kb. 14-16 perc alatt megsütjük és tűpróbával ellenőrizzük.

A muffinokat rácson hűtjük ki, közben elkészítjük a krémet.

A tejből, az édesítőből és a pudingporból pudingot főzünk és kihűtjük. A margarint habosra keverjük. Összedolgozzuk a pudinggal és a kakaóporral, kevés vanília aromát adunk hozzá.

A krémet csillagcsöves nyomózsákba szedjük, és a muffinok tetejére nyomjuk. Pár szem szederrel díszíthetjük.

Ha minden krémet egyenletesen sikerül a muffinokra adagolni, akkor egy darab kb. 8.9 g CH-t tartalmaz.

A recept a Nők Lapja Konyha 2015. július-augusztusi számában található.

Mákos-túrós lepény

Úgy találtam rá erre a receptre, hogy valami mákosat szerettem volna sütni. Azt ígérte, hogy ez a lepény a mák és a túró tökéletes párosítása, és szerintem ez így is van.  A lágy, kissé habos túró és az enyhén citromos mák remekül kiegészíti egymást, mindezt pedig egy halvány vaníliás aroma kíséri végig. Aki szereti ezt a két hozzávalót, annak kötelező elkészíteni!

Hozzávalók egy 25 cm-es piteformához:

A tésztához:

• 85 g tk. búzaliszt (51,93 g CH)
• 65 g őrölt zabpehely (39 g CH)
• 30 por xilit - házi vaníliás (18 g CH)
• 70 g hideg margarin
• 1 tojás sárgája
• 1 csipet só

A mákos réteghez:

• 150 g darált mák (36 g CH)
• 70 ml tej (3,5 g CH)
• 30 g margarin
• 30 g xilit (18 g CH)
• fél citrom héja

A túrós réteghez:

• 300 g nem darabos, lágyabb túró
• 60 g xilit - a fele házi por alakú vaníliás (36 g CH)
• 120 g tejföl
• 25 g zabkorpa
• 1 tojás sárgája
• 2  tojás fehérje
• 1 csipet só

Először a tésztához a margarint elmorzsoljuk a lisztekkel, majd a többi hozzávalóval összegyúrjuk. A kész tésztát kb. 1 óráig a hűtőben pihentetjük.

A mákos részhez a tejet, a margarint és a xilitet összeforraljuk, de elég az is, ha csak a mikróban  úgy összemelegítjük, hogy a margarin elolvadjon benne. A mákra reszeljük a citromhéjat és ezt is ráöntjük. Alaposan összedolgozzuk és félretesszük, hogy kihűlhessen.

A tésztát kinyújtjuk (óvatosan, könnyen szakad) és kibéleljük vele az előkészített piteformánkat. Felhasználásig visszatesszük a hűtőbe.

A túrós részhez a túrót áttörjük. Összedolgozzuk a xilit felével, a tejföllel, a zabkorpával, a tojás sárgájával és a citrom héjával és levével. A fehérjékből egy csipet sóval habot verünk, közben fokozatosan hozzáadjuk a por xilitet is, majd beleforgatjuk a túrós masszába.

A mákos tölteléket a tésztára halmozzuk. Elegyengetjük és kicsit lenyomkodjuk. Betakarjuk a túrókrémmel, picit elegyengetjük, és a formát az asztal lapjához kocogtatjuk. Így egyenletesebben eloszlik a krém és a felesleges buborékok is kiszöknek belőle.

160 fokra előmelegített légkeveréses sütő alsó polcán kb. 35-40 percig sütjük. Ekkor a túrókrém már nem remeg és a széle egy kis színt kap.

Kihűlés után szeleteljük.

A lepény így elkészítve 202,43 g CH-t tartalmaz. 12 szeletre vágva egy szelet 16,86 grammot, 16 szeletre vágva pedig 12,65 grammot.

Forrás: Tipikus Flammeres

Ribizlis blondie (szőke brownie)

Az eperszezon óta szeretném megsütni ezt a sütit. Már nagyon vártam.

Eredetileg eperrel készült volna, de mivel az eper és a vizsgaidőszak egymás ellenségei, nálam sajnos jó darabig biztos nem fog ilyen sütemény készülni, pedig nagyon szeretném. Bármilyen piros gyümölcs jó hozzá, kerülhet bele dió, mogyoró is, vagy fűszerek, például fahéj és gyömbér.

Amiről még nem esett szó: ez a sütemény a brownie "lánytestvére", ugyanis ét-helyett fehér csokoládéval készül, de az alapokban megegyezik vele. Eredetileg egy picit kisebb forma kell hozzá, mint ami nekem van, így picit magasabbnak is kell lennie. Nem tömény, vagy gejl és egyáltalán nem tocsogós, én kicsit intenzívebb csokoládé ízre számítottam, de így is kellemes, finom sütemény. Kár, hogy annyira drága a cukormentes fehér csoki. :)

Hozzávalók egy 20 x 20-as tepsihez:

• 115 g margarin
• 15 g DW 1:4 édesítő (60 g cukornak felel meg)
• 115 g fehér csokoládé (67,85 g CH) - ezt használtam
• 2 tojás
• 70 g őrölt zabpehely (42 g CH)
• 40 g tk. búzaliszt (24,56 g CH)
• 30 búza finomliszt (21,12 g CH)
• 1 tk sütőpor
• 1 csipet só
• nálam 100 g piros ribizli (7 g CH)

A margarint, a csokoládét és az édesítőt vízgőz felett összeolvasztjuk, és hagyjuk szobahőmérsékletre hűlni.

Egy kézi habverő segítségével egyesével beledolgozzuk a tojásokat, majd a liszteket, a sütőport és a csipet sót. A masszát egy sütőpapírral kibélelt tepsibe simítjuk és a tetejét megszórjuk a gyümölccsel.

175 fokra előmelegített sütőben kb 20-25 perc alatt készre sütjük. Akkor jó, ha a teteje egy kicsit megpirul (ami nálam a képen sajnos nem nagyon látszik).

Kihűlés után szeleteljük, kínálhatjuk magában, vagy fagylalttal is.

Az egész sütemény így elkészítve összesen 162,53 g szénhidrátot tartalmaz. Én 9 nagy kockára vágtam, így egy darabban 18 g CH van.

Forrás: dívány.hu/alapkonyha