Sajtos tallér

Most, hogy itthon vagyok, igaz, hogy tanulnom kell és körbejárjuk a rokonokat, de azért annyi időm van, hogy süssek valamit. Sajnos hozzávaló nem sok van itthon, úgyhogy abból gazdálkodva, ami van, ezt a rágcsálnivalót tudtam összehozni. Nem mondható igazi karácsonyi süteménynek, de legalább tettem valamit az asztalra.

A sima búzalisztes változat egyébként nagy kedvenc a családban, mindenki kérdezi, hogy csinálom, mert a Mamáé valamiért mindig nagyon puha lesz, az enyém pedig jó ropogós. Most a megszokott tönköly- helyett rozslisztet használtam, nagyon érdekes íze lett, de így is finom. Kicsit hasonlít a burgonyás kenyérre, amit egyszer Apa sütött nekem.

Hozzávalók kb. 40 darabhoz:

• 200 g tk. rozsliszt (132 g CH)
• 100 búza finomliszt (75,4 g CH)
• 100 g reszelt trappista sajt
• 125 g margarin
• 1 tojás
• fél cs. sütőpor
• só
• bors
• fűszerkömény (egész)
• tej/tejföl az összeállításhoz

A hozzávalókat összegyúrjuk. Akkor jó a tészta, ha már nem esik szét darabokra, de nem is ragad a kezünkhöz. Persze a sajt és a margarin miatt egy kicsit zsíros lesz. Az összeállításhoz általában tejet használok, de ezt most 2 ek tejföllel helyettesítettem.

A tésztából kb. fél diónyi nagyságú gombócokat formázunk, amíg előmelegítjük az ostyasütőt. (Nekünk egy régi fanyelű, fém sütőnk van, nagyon jól szolgál, és úgy tudom, hogy manapság már nehéz ilyet találni, úgyhogy nagyon vigyázok rá.) Nem szükséges kiolajozni, mert a tésztában úgyis sok zsiradék van.

Hármassával, négyessével két-három perc alatt egyszer megfordítva megsütjük őket. Haladós munka, de, ha sokat szeretnénk csinálni, bizony rámegy egy fél nap is, az eredmény pedig jó gyorsan eltűnik majd az asztalról. Egy kés hegyével könnyen a tallérok alá tudunk nyúlni, és egyszerűen lefordulnak a sütőlapról.

Ez a mennyiség összesen 207,4 g CH-t tartalmaz, darabonként 5,18 g-ot.

Karácsonyváró omlós keksz

Szerettem volna sütni valami finomságot, mielőtt a páromékhoz indultam. Bár szokásomhoz híven most is ezernyi ötletem volt, azért döntöttem egy újabb keksz mellett, mert nem volt sok időm összedobni és biztosra akartam menni, hogy szállítás közben semmi baja sem lesz.

Már régóta szerettem volna egy diós kekszet is kipróbálni, és rengeteg almám volt, amit a szénszünet előtt valahogy el kellett tüntetnem. Végül pedig befészkelte magát az agyamba, hogy milyen finom az almaleves szegfűszeggel. Így született ez az egyszerű kis recept:

Hozzávalók 23 db-hoz:

• 100 g olvasztott margarin
• 50 g xilit (25 g CH)
• 1 tojás
• 100 g reszelt alma
• 100 g tk tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 100 g darált dió
• 50 g feldarabolt étcsokoládé (24,15 g CH)
• fél tk őrölt fahéj
• késhegynyi őrölt szegfűszeg
• fél cs sütőpor

Egy tálba kimérjük a lisztet és a diót. Hozzáadjuk a fűszereket a sütőporral, majd magunk mellé készítjük. A cukrot kikeverjük a margarinnal és a tojással. Beleforgatjuk az almát aztán apránként a lisztes keveréket is. Legvégül a csokoládét adjuk hozzá.

A masszából körülbelül diónyi halmokat kissé ellapítva egy sütőpapírral bélelt tepsire fektetünk, és 200 fokos sütőben 10 perc alatt készre sütjük őket. Nyugodtan pakolhatjuk szorosabban egymás mellé őket, nem fognak elterülni, csak kicsit megemelkednek.

Melegen is nagyon finom, de ha pihentetjük egy kicsit, sokkal jobban összeérnek az ízek.

Összesen 120,05 g CH-t tartalmaz, darabonként 5,21 g-ot.

Császárszalonna savanyú káposztával

Mostanában nincs nagyon jó kedvem, ezért főzni sem szerettem volna valami nagyon komolyat. Az igaz, hogy mindig ötletelek a legkülönbözőbb ételkölteményeken, de a pénztárcámat is megkíméli, ha néha valami egyszerű mellett döntök.
Már régóta szeretném beiktatni a savanyú káposztát is az étrendembe, de valamiért még sosem jutottam el idáig. Szilvi viszont állandóan arról beszél, hogy mindig máshol veszi a piacon (mindben tud kivetnivalót találni, de ez a vecsési szerintem igazán finom), így lassan bekúszott az agyamba. Először csak káposztaágyon akartam megsütni a felszeletelt szalonnát, de végül ez lett belőle. Gondolkoztam rajta, hogy feltegyem-e ide, nem nagyon illik ide a többi étel közé, de végül úgy döntöttem, hogy bármikor szükség lehet ilyen gyors és egyszerű tippekre.
A fényképnek azért rendesen meg is adtam a módját, nem tudtam megállni, hogy a délelőtt sütött kenyeret ne tegyem a tányér mögé (ebbe most mandulapelyhet kevertem, ami egy sütiből maradt ki).

Hozzávalók 4 adaghoz:

• 300 g császárszalonna
• 500 g savanyú káposzta (17 g CH)
• 100 g vöröshagyma (8,3 g CH)

A szalonnát csíkokra vágjuk és feltesszük a tűzre. (Én a bőrét levágtam, mert egyáltalán nem szeretem a kis darabokat rágicsálni.)

Amíg megpirul, és kisül a zsírja, egy kicsit átmossuk a káposztát, mert a szalonna már önmagában is elég sós. A szalonnához adjuk, és egy kicsit összesütjük.

A hagymát felkarikázzuk és ezt is hozzáadjuk. Amint egy kicsit megfonnyad, már készen is van az étel.

Burgonyával, kenyérrel tálalhatjuk.

Egy jó kis kirándulós lakomára emlékeztet, amilyen egyszerű, olyan kiadós. Meg is kívántam a toroskáposztát, miközben falatoztam. Nagyon régen nem ettem már, pedig igazán szeretem.

Összesen 25,3 g CH-t tartalmaz, adagonként 6,32 g-ot.

Egy kis adalék a kenyérsütéshez

Az elmúlt időben változtattam egy kicsit azon, hogy készítem a kenyeret. Tényleg nagyon keveset, de mégis sokat jelent az eredmény szempontjából. Így jobban megkel a tészta, ami szerintem a fönti képen nagyon is látszik, ezért hasznosnak láttam leírni, mit változtattam. Utólag azt gondolom, hogy ezekre korábban is rájöhettem volna.

Először: kipróbáltam, hogy mi lenne, ha egy kicsit több sikért raknék a tésztába. Ez nem jelent csak 5 g-ot, de az eredmény nagyon látványos. Így már 15 g-ot használok.

Másodszor: miután megkelt a kenyér, jó alaposan átgyúrom, nem kímélem a kezem, és csak aztán formázok belőle veknit. Ezt beteszem a jénaiba, bevagdalom a tetejét, és újból kelni hagyom, min. 20, de inkább 30 percig. Ha úgy látom, már eleget várt, megkenem egy kis vízzel és mehet is a sütőbe.

Hát ennyi.

A képen egy rozsos cipó van, az alábbi hozzávalókból készítettem el:

• 100 g búza finomliszt (75,4 g CH)
• 100 g graham liszt (60 g CH)
• 300 g tk rozsliszt (198 g CH)
• 15 g búzasikér (1,95 g CH)
• 1/2 ek só
• 25 g friss élsztő (2,45 g CH)
• 300 ml meleg víz
• a jénai kikenéséhez liszt és margarin

Ez a vekni 800 g-os lett (amin nagyon meglepődtem). Összesen 337,8 g CH-t tartalmaz, ami 100 g-ra vonatkoztatva 42,22 g-ot jelent.

Most egy kis tökmagot is kevertem a tésztába, mindig van itthon. A sárgarépás túrókrémmel együtt igazán finom.

Sárgarépás-narancsos kuglóf

Egyszer szóba kerültek a répás sütemények, és akkor én megígértem, hogy sütök egyet. Szerettem volna megmutatni, hogy milyen puha és finom lesz tőle a tészta, mert először engem is nagyon meglepett. Egyáltalán nem gondoltam volna. Ezért készült most ez a kuglóf. Igyekeztem úgy összeállítani, hogy ne legyen annyira tömény és ragacsos. Azt hiszem ez egészen jól sikerült.

Hozzávalók egy 23 cm-es formához:

• 155 g xilit (77,5 g CH)
• 160 g olvasztott margarin
• 2 tojás
• 140 g reszelt sárgarépa (11,2 g CH)
• 50 g mazsola (32,5 g CH)
• 1 közepes narancs lereszelt héja
• 120 g tk tönkölybúza liszt (76,68 g CH)
• 50 g darált dió (6 g CH)
• 1 csapott tk szódabikarbóna
• 1 tk őrölt fahéj
• 1/2 tk őrölt szerecsendió
• margarin és liszt a forma kikenéséhez

A sütőt előmelegítjük 180 fokra, és megolvasztjuk a margarint.

Egy tálba kimérjük a lisztet, a diót, a szódabikarbónát és a fűszereket, majd magunk mellé készítjük.

Kézi habverővel kikeverjük a cukrot és a margarint, majd beleütjük a tojásokat. Beleforgatjuk a reszelő kisebb lyukú oldalán lereszelt répát, a narancshéjat és a mazsolát. Apránként hozzáadjuk a lisztes keveréket is, aztán egy fakanállal a már előkészített formába simítjuk.

Kb. 35 perc alatt készre sütjük. Ahogy a képen is látható, alaposan meg fog barnulni, szinte azt is mondhatjuk, hogy megfeketedik. Egyáltalán nem kell megijedni, ekkor egy cseppet sem ég meg. Sőt, akkor jó, ha óvatosan megnyomogatjuk, és a tészta még ruganyos marad.

Kihűlés után szeleteljük.

Összesen 203,88 g CH-t tartalmaz, 20 szelet darabjában ez 10,19 g-ot jelent.