Ha valaki kovászolásba kezd, akkor előbb-utóbb szembesül azzal a ténnyel, hogy a kovásza egy részétől időnként meg kell válnia etetéskor. (A kovászkészítés leírását lásd itt.)
Ez annyira nem borzasztó, mint hangzik, mert nem olyan számottevő mennyiség megy veszendőbe és lehet találni néhány módot arra, hogy megmentsük a nemkívánatos kovászrészt a kuka karmaitól. Előszöris bármilyen kelt tésztához hozzáadhatjuk még akkor is, ha az egész kovászolás elején járunk és nem olyan erős, hogy önállóan használjuk a sütéshez és meg kell támogatnunk élesztővel. Ez persze nem két perc, úgyhogy nem a legideálisabb.
Ez annyira nem borzasztó, mint hangzik, mert nem olyan számottevő mennyiség megy veszendőbe és lehet találni néhány módot arra, hogy megmentsük a nemkívánatos kovászrészt a kuka karmaitól. Előszöris bármilyen kelt tésztához hozzáadhatjuk még akkor is, ha az egész kovászolás elején járunk és nem olyan erős, hogy önállóan használjuk a sütéshez és meg kell támogatnunk élesztővel. Ez persze nem két perc, úgyhogy nem a legideálisabb.
Próbáltam belőle ropogóst is készíteni, de annyira nem jött be.
A következő ötletet egy videóban láttam, és eddig ez a kedvencem. Ránézésre egy amerikai palacsintához, vagy kis lepényhez hasonlít a legjobban:
Előmelegítünk egy serpenyőt és kevés olajat öntünk bele. Beleöntjük a kovászt és kör alakban elsimítjuk. A tetejét megszórhatjuk valamilyen maggal és zöldfűszerrel és lefedjük. Amikor az alja megsült megfordítjuk és a tetejét is átsütjük fedő alatt. Amikor elkészült, szórjuk meg sóval a tetejét. Maximum 10 perc az egész. Frissen a legfinomabb.
Én általában utóvacsorára eszem, amikor felszaporítom a kovászt, hogy másnap 2 kenyeret tudjak bedagasztani vele. Ha túl sok lenne, a maradékot elteszem a következő tízóraihoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése