Már jóval korábban szerettem volna megsütni ezt a süteményt, de nem adódott rá alkalom. Végül most is csak magamnak készítettem el, de nem hiszem, hogy olyan hosszú életű lesz, mert annyira finom. Most is Mama receptjét használtam, mint az ishlernél. A dió miatt szerintem egy kicsit olyan, mintha szeplősek lennének, talán nem mindenki szerint olyan szép, de az ízéből nem vesz el semmit, csak hozzáad. A lapok közé Jutka néni baracklekvárja került, úgyhogy ez megint egy "otthonos" süti, most egy kicsit honvágyam is van.
Jó sok macera volt vele, azt hiszem, még több mint az ishlerrel. A tészta folyamatosan odaragadt az asztallaphoz (igen, itt asztallap van, nem nyújtódeszka), el is határoztam, hogy egyhamar nem fogok vele újra vesződni, de addig is lelkesem majszolgatom a munkám gyümölcsét. :)
.jpg)
Hozzávalók 35 db-hoz:- 150 g tk. tönkölybúza liszt (95,85 g CH)
- 50 g búza finomliszt (37,7 g CH)
- 50 g darált dió
- 100 g xilit (60 g CH)
- 125 g puha margarin
- 2 tojás sárgája
- 1/2 citrom lereszelt héja
- 100 g kajszibarack lekvár (26,1 g CH)
A tészta hozzávalóit kézzel jó alaposan összegyúrjuk, ha túl kemény lenne, tejföllel lazíthatjuk. Lisztezett deszkán kb. 2-3 mm vastagságúra nyújtjuk, vigyázzunk, hogy ne ragadjon le. Egyenlő számú teli és lyukas korongot szaggatunk ki, majd sütőpapírral bélelt tepsin 180 fokos sütőben kb. 10-12 perc alatt megsütjük. Figyeljünk rá, hogy ne piruljanak meg.
Miután kihűltek, kb. 1/3 tk. lekvárt finoman elkenünk a teli korongokon, és összeragasztjuk a sütiket. Pár óra pihentetés után a legfinomabb.
A recept összesen 219,65 g CH-t tartalmaz, így egy linzerre 6,27 g jut.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése