Sütés nélküli kávés sajttorta

Álmosan, megfázva tanultam a notebookom előtt görnyedve, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ez kávé nélkül nem fog menni. Ekkor jött az ötlet, hogy miért ne csinálhatnék kávás sajttortát (ha már krémsajtos pitét csináltam)?

Szerencsére egyáltalán nem bonyolult, csak egy háztartási kekszet kellett hozzá összedobnom megelőzőleg, aztán már nem volt vele sok dolgom, és nagyon finom lett. :)

(Még egy rendes tiramisut se ettem amióta diétázom :O )

Ez a süti alkalmat adott arra is, hogy kipróbáljak valamilyen alternatívát a házi sütésű keksz helyettesítésére, amit általában az ilyen sütikhez használok, mert biztosan nem mindenki szeretne vele annyit fáradozni, csak hogy aztán valami mást készítsen belőle. A korpovit kekszet választottam, mert a többi általunk is ehető keksz jóval drágább, és reméltem, hogy a viszonylag semleges íze alkalmas lesz a projekthez. Végül meg kellett állapítanom, hogy bár az íze nem lesz teljesen az igazi (csak egy hangyányit), utána kell édesíteni picit, és a kész süti szénhidráttartalma is magasabb lesz, azért mégis teljesen jól szolgál a korpovit is erre a célja.

Hozzávalók egy 26 centis tortaformához (16 szelet):

Az alaphoz:

• 250 g korpovit keksz ledarálva (173,75 g CH)
• 200 g margarin
• 50 ml lefőtt kávé
• 3 tk négyszeres erejű cukorhelyettesítő

A krémhez:

• 400 g natúr krémsajt/mascarpone
• 400 ml tejszín
• 50 g cukornak megfelelő folyékony édesítő (valamiért csak ezzel tudom meginni a kávét)
• 1 ek házi vanília kivonat
• 100 ml lefőtt kávé
• 10 g por zselatin
• kevés víz

A kekszalap hozzávalóit egy tálban alaposan összedolgozzuk a kezünkkel, majd egy kipapírozott tortaforma aljára nyomkodjuk.

A krémhez először kézi habverővel magában kikeverjük a mascarponét, majd apránként hozzákeverjük a többi folyékony hozzávalót. A zselatint kevés vízben elkeverjük, majd gőz fölött melegítjük, amíg teljesen fel nem oldódik a vízben. A krémsajtos részhez adjuk, majd az egészet a kekszalapra öntjük. 

Hűtőben minimum fél napig pihentessük, mielőtt felvágnánk (nem kell megijedni, picit remegni fog). Cukrozatlan kakaóporral megszórva tálaljuk.

Így elkészítve a sütemény összesen 173,75 g CH-t tartalmaz, egy szeletben kb. 10,86 g CH található. A képen két szelet (21,7 g CH) látható.

A tortaalap vastagsága nekem ránézésre nagyon zavaró. Legközelebb biztos vékonyabbra csinálnám (például 200 g keksz, 160 g margarin, 2 tk édesítő, 40 ml kávé), de szerencsére az ízélményt egyáltalán nem rontja.

Forrás: rcnews.hu

Cukkinikrém

Már kb. egy éve találtam a neten egy cukkinikrém receptet, de mindig elmaradt, hogy kipróbáljam. Most lapult itthon a hűtőben kb. két kg cukkini, úgyhogy adta magát, hogy ez (is) készüljön belőle.

Ha szeretitek a cukkinit, próbáljátok ki!

Hozzávalók:

• 1 kg cukkini
• 4-5 gerezd fokhagyma
• olívaolaj
• 100 g natúr krémsajt
• só
• bors
• szezámmag

A cukkinit kis kockákra vágjuk, és 2-3 adagban a fokhagymával együtt egy serpenyőben addig sütjük, amíg meg nem puhul, esetleg meg is pirul. Egy kicsit kihűtjük és egy magas falú tálban a többi hozzávalóval együtt botmixettel összeturmixoljuk.

Száraz serpenyőben megpirítunk kb. 3-4 ek szezámmagot, és tálaláskor a krémre szórjuk.

Almás-diós-krémsajtos pite

Ez a süteményt a hozzávalói alapján inkább egy őszi-téli finomságnak mondanám, úgyhogy tekinthetünk rá úgy is, hogy én már előre hoztam egy jó kis őszi receptet.

A mascarpone-krémet már akkor be tudtam volna falni, amikor kikevertem, mert valami hihetetlen finom, és amikor a pite már a sütőben volt, hihetetlen illat terjengett a konyhában. Ma még hamarabb is uzsonnáztam a kelleténél csak azért, hogy megkóstolhassam. :)

Hozzávalók egy 23 cm-es formához:

A tésztához:

• 100 g tk búzaliszt (61,1 g CH)
• 60 g őrölt zabpehely/zabpehelyliszt (36 g CH)
• 40 g búza finomliszt (28,16 g CH)
• 135 g margarin
• 60 g xilit
• 1 kis tojás

A krémsajtos réteghez:

• 250 g mascarpone
• 40 g vaníliás por xilit* (24 g CH)
• 1 tojás
• 1 csipet só
• 1 citrom héja
• fél citrom leve

A diós réteghez:

• 3 kis marék darált dió

Az almás réteghez:

• kb. 180 g alma (12,6 g CH)
• 20 g vaníliás por xilit* (12 g CH) 
• kb. 1 tk őrölt fahéj
• kb. fél tk őrölt szegfűszeg
• fél citrom leve

Először gyúrjuk össze a tésztát és minimum fél órára rakjuk be a hűtőbe. Lisztezett felületen nyújtsuk ki és béleljük ki vele úgy a formánkat, hogy kb. 4 cm-es pereme legyen. Szurkáljuk meg villával és 175 fokos sütőben süssük kb. 10 percig.

Keverjük ki a krémet, simítsuk a tészta tetejére, majd szórjuk rá egyenletesen a diót.

Az almát vágjuk 2-3 mm-es cikkekre és locsoljuk meg a citromlével, szórjuk meg a fűszerekkel és a xilittel, majd forgassuk össze, végül szép körben fektessük a diós krémre.

175 fokon kb. 45 perc alatt süssük készre.
Amikor kivesszük a sütőből, még kicsit remegni fog a mascarpone miatt, ezért várjuk meg míg kihűl és csak utána szeleteljük fel.

Az egész süteményben így elkészítve 209,7 g szénhidrát van. 10 szeletre vágva egy szeletben 20,97 g.

*Vaníliás xilitet otthon is készíthetsz, igazán nem bonyolult. Kattints ide és nézd meg, én hogy csináltam!

Forrás: apróséf.hu

Rizskoch (rizsfelfújt) házi vanília kivonattal, kókusszal

Még soha nem ettem rizskochot, és normálisnak mondható tejberizst sem készítettem soha, úgyhogy kicsit túlizgultam ezt a rizsfelfújt dolgot. Tegnap csináltam egy próba-tejberizst is, hogy tudjam, azt hogy tudom kivitelezni barna rizsből, és annak kudarcából okulva szerintem egész jól összehoztam ezt a sütit. Amikor beleöntöttem a formába, akkor egy kicsit pánikba estem, hogy sülés közben majd ki fog mászni belőle, mert éppen tele lett, de szerencsére csak egy hajszálnyit emelkedett meg.
Magában fogyasztva nem túl édes, de egy kevés lekvárral épp tökéletes (nekem). Házi vanília kivonat és kevés kókuszreszelék is került bele, utóbbi csak azért, mert nagyon szeretem az ízét, nyugodtan kihagyható.

Hozzávalók egy 20 x 30 cm-es formához:

• 250 g barna rizs (193 g CH)
• 1 l víz
• 400 ml tejszín
• 35 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (140 g cukornak felel meg)
• 1/2 citrom lereszelt héja
• 2,5 ek vanília kivonat (recept itt)
• 40-50 g kókuszreszelék
• 5 egész tojás
• 50 g margarin
• 1 csipet só

Először a tejberizst készítsük el. Egy lábasban fedő alatt a vízzel együtt főzni kezdjük a rizst. Először felforraljuk, majd kis lángon időnként keverve elfőzzük róla a vizet. Amikor már kevés víz van rajta, hozzáadjuk a tejszínt is. Ne főzzük teljesen sűrűre, hígabb legyen, mint amilyennek a kész tejberizst szeretnénk, a tejszínes víz még jól lepje el. (Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, apránként adagoljuk a rizshez a folyadékot.)

Keverjük bele az édesítőt, a vanília kivonatot, a citromhéjat és a kókuszreszeléket, aztán lefedve hagyjuk kihűlni, ezalatt szépen be fog sűrűsödni (kb. 1-2 óra).

A tejberizst átszedjük egy tálba, amiben majd mindent össze tudunk vegyíteni és átkeverjük. A puha margarint a tojások sárgájával kihabosítjuk és hozzákeverjük. A fehérjéből egy csipet sóval kemény habot verünk, majd vigyázva, hogy ne törjön össze, ezt is beleforgatjuk.

A masszát sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük és 200 fokos sütőben 40 perc alatt aranybarnára sütjük. Ha a 40 perc letelte előtt már szép barna a teteje, takarjuk le egy sütőpapírral,

A sütőből kivéve hagyjuk kicsit hűlni, csak utána szeleteljük fel. "Porcukorral" megszórva, lekvárral, vaníliasodóval, fagylalttal is tálalhatjuk. Sütés előtt akár friss gyümölcsöt is szórhatunk a tetejére.

Az elkészült sütemény összesen 193 g CH-t tartalmaz. 24 szeletre vágva egy szeletben 8,04 g CH van.

Amikor készítettem, eszembe jutott egy hasonló recept a blogon, a kölestorta. Ha kíváncsi vagy rá, kattints ide.

Csíkos kalács

Ezt a kalácsot már nagyon régen kinéztem magamnak. Az eredeti annyira gyönyörű volt, hogy egyszer nekem is el kellett készítenem. Az enyém annyira nem gyönyörű, de legalább finom és több nap után is puha, na meg az enyém, így jól megehetem az egészet! :)
Majdnem elfelejtettem megjegyezni, hogy az ott a képen a világ legcsodálatosabb bögréje. :)

Hozzávalók egy 10 x 30 cm-es formához:

A tésztához:

• 300 g tk búzaliszt (183,3 g CH)
• 150 g graham liszt (90 g CH)
• 150 g félfehér kenyérliszt (100,5 g CH)
• 15 g búzasikér
• 25 g friss élesztő
• 100 ml tej (5 g CH)
• 200 ml tejföl
• 50 g olvasztott margarin
• 1 egész tojás
• 1 csipet só
• 25 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (100 g cukornak felel meg)
• pár tk házi vanília kivonat (recept itt)
• kb. 80 ml víz

A kakaós részhez:

• 20 g cukrozatlan kakaópor (2,8 g CH)
• 5 ek víz

A kenéshez:

• 1 egész tojás

A tészta hozzávalóiból lágyabb kalácstésztát dagasztok úgy, hogy a vizet apránként adagolom hozzá.

Konyhai mérleg segítségével kettéválasztom a tésztát és az egyik felébe beledolgozom a kakaóport annyi vízzel, hogy ugyanolyan állagú tésztát kapjak. Egy kelesztőtálba rakom a két gombócot úgy, hogy egy sütőpapírral elválasztom őket, és lefedve kb. 30-40 percig kelni hagyom.

Ezután előbb a kakaós tésztát, majd a fehéret nyújtom ki egyforma téglalap alakúra úgy, hogy a rövidebb oldala megfeleljen a formám hosszának (30 cm). Egymásra fektetem a két lapot úgy, hogy a fehér legyen alul. Ha szükséges, még nyújtok rajta kicsit és az egyik rövidebb oldalától indulva feltekerem. Az előkészített formában letakarva még kelni hagyom kb. 15-20 percig, közben előmelegítem a sütőt 160 fokra.

A megkelt tésztát megkenem egy villával kikevert tojással és kb. 40 perc alatt készre sütöm. Ha szükséges, letakarom sütőpapírral, hogy ne piruljon meg túlságosan, és mielőtt kivenném a sütőből, tűpróbát is végzek.

A kész kalácsom 1117 grammos lett, és összesen 381 g CH-t tartalmaz, így 100 grammjában kb. 34,46 g CH van.

Forrás: Ami a konyhámból kikerül

"Almás olaszos"

Ezt az ételt először akkor készítettem, amikor maradt egy marék gomba a hűtőben és biztosra akartam menni, hogy nem fogjuk kidobni. Volt még két cikk alma is (ami kimaradt az előző napi uzsonnámból), azt gondoltam, talán finomak lesznek együtt. Azok lettek. :)

A pláne benne, hogy több időbe telik előkészíteni a gombát, mint az egész ételt megfőzni.

Akkor csak egy személyre készült, most háromra, lehetőleg úgy, hogy holnapra is maradjon belőle. Mi spagettivel ettük.

Névre nem igazán van jó ötletem. :)

Hozzávalók:

• 1 kg csiperke gomba
• 2 kisebb alma (268 g - 18,76 g CH)
• 1 fej vöröshagyma (100 g - 8,3 g CH)
• 1 nagyobb gerezd fokhagyma (5 g - 1,31 g CH)
• 500 ml paradicsom püré
• olaj
• só
• bors
• bazsalikom
• oregánó
• kakukkfű

A gombákat megtisztítottam és felkockáztam.

A hagymákat apróra vágtam és kevés olajon megpároltam. Hozzáadtam a gombát, és amikor elkezdett összeesni sóztam, borsoztam. Mikor már csak kevés leve volt, ráöntöttem a paradicsomot és hozzáadtam a zöld fűszereket. Amikor kicsit már sötétedett a paradicsom (pár perc után), meghámoztam az almákat és akkora kockákra vágtam, mint a gomba. Hozzáadtam, és csak addig főztem, hogy jól átmelegedjen, de még roppanós maradjon. Mielőtt elzártam volna a tűzhelyet, még ellenőriztem a fűszerezést.

Hát ennyi. Igazán nem hosszadalmas, vagy bonyolult. Persze tálaláskor a sajt nem maradhat el a tetejéről.

Az elkészült étel nekem összesen 1884 grammos lett, így a szénhidráttartalma kb. 1,5 g / 100 g.

Madártej

Kiskorunkban nagyon szerettük a madártejet, mindig Anya készítette, Mama pedig csinált hozzá aranygaluskát. Amikor megpróbáltam IR-esíteni őket, mindkettő siralmas lett. Az aranygaluska tésztája nem kelt meg rendesen (bosszankodtam is rajta eleget, mert nem tudtam friss élesztőt venni hozzá), a madártej ízetlen és túl sűrű lett, és egyik sem volt elég édes. Hősiesen megettem majdnem egyedül az összeset, blee...

A "nagy madártej fiaskóból" okulva úgy döntöttem, inkább külön-külön készítem el őket, először a madártejet. Most egyáltalán nem sűrítettem, mert én hígabban szeretem, kicsit több házi vanília kivonat és édesítő is került bele, és külön boldogság, hogy már sokkal ügyesebben bántam a habgaluskákkal. Bár arra már nem volt erőm, hogy kicsit szebb formában elrendezzem őket a madártej tetején, de higgyétek el, nagyon finom (végre). :)

Hozzávalók:

•  500 ml tej (25 g CH)
• 250 ml tejszín
• 250 ml víz
• 3 tojás
• kb. 3 tk házi vanília kivonat (recept itt)
• 30 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (120 g cukornak felel meg)

Egy szélesebb lábasban vizet teszek fel forrni. 12 g édesítőt kávédarálóban porrá őrölök. Szétválasztom a tojásokat és a fehérjéből lágyabb habot verek úgy, hogy közben apránként hozzáadom az édesítőt. Amikor a víz már majdnem forr, két evőkanál segítségével galuskákat szaggatok bele a habból. (Egyszerre mindig csak keveset főzők, hogy ne tapadjanak túlságosan össze, és könnyebben meg tudjam őket fordítani. Ügyelek arra is, hogy a víz soha ne forrjon zubogva.) Amikor megnőnek (kb. 1-2 perc), egy tiszta evőkanál segítségével megfordítom őket, és a másik oldalukat is kb. 1-2 percig főzőm, majd egy tálcára emelem át őket. Ha túl sok víz gyűlne össze a tálca alján, egyszerűen leöntöm, de vigyázok, hogy a galuskák ne potyogjanak le.

Ezután egy kisebb fazékba kimérem a tejet, a tejszínt és a vizet. Egy kisebb merőkanálnyit simára keverek a tojások sárgájával, a fazékban lévőt pedig forralni kezdem. Amikor felforrt, kis lángon tovább főzöm, majd egy újabb, most már teljes merőkanálnyit apránként elkeverek a tojások sárgájával. Az egészet visszaöntöm a fazékba és folyamatos kevergetés mellett még pár percig főzöm.
A kész madártejet egy nagyobb tálba öntöm és a tetejére halmozom a habgaluskákat. Fogyasztás előtt teljesen hűtsük ki, majd pihentessük pár órát a hűtőszekrényben.

Az én madártejem így elkészítve összesen 25 g (gyorsan felszívódó) szénhidrátot tartalmaz.

Tipp:

• Azért döntöttem a tej-tejszín-víz kombináció mellett, mert a tejszín-víz párossal csökkentem a desszert szénhidráttartalmát, viszont a házi tej íze sokkal gazdagabb, ezért nem készítettem csak tejszínből és vízből. Természetesen használható csak tejszín és víz, vagy csak tej, akár növényi tej is ízlés szerint.
• Ha valaki sűríteni szeretné, a tojás sárgájákat keverje ki kevés vaníliás pudingporral, vagy zabpehelyliszttel, és ezt adja a madártejhez.

Anyukám receptje mellett az Áfonya mámoráét is felhasználtam.