Amikor megláttam ezt a krékert, rögtön megtetszett. Még általánosban, amikor születés- és névnapokra vittünk be egymásnak valami édességet, mindig volt egy olyan keksz, aminek a doboza négy rekeszre volt osztva. Mindegyikben más ízű sós rágcsa volt, és a mákos volt a legfinomabb, mindenki csak azt akarta enni. Arra emlékeztetett ez a recept.
Hozzávalók:
- 150 g tk. tönkölyliszt (95,85 g CH)
- 100 g zabpehely liszt (60 g CH)
- 50 g búza finomliszt (35,5 g CH)
- 2 tk só
- 120 g margarin
- 30 g kókuszzsír
- 120 g főzőtejszín
- 20 g szemes mák (7,64 g CH)
- 20 g szezámmag + a szóráshoz
A margarint és a kókuszzsírt elmorzsoljuk a lisztekkel és a sóval, majd a többi hozzávalóval egynemű tésztává gyúrjuk. Minimum fél órára hűtőbe tesszük, hogy könnyebb legyen vele dolgozni.
Egyszerre csak a tészta harmadával dolgozunk: lisztezett deszkán 2 mm vastagságúra nyújtjuk. A tetejét vizes kézzel végigsimítjuk (én ezt jól elfelejtettem, de nem lett semmi baj), megszórjuk szezámmaggal, és átgörgetjük rajta a nyújtófát, hogy a szezám ne peregjen le a tésztáról. Hullámos szélű derelyevágóval, vagy egy éles késsel háromszögekre vágjuk.
180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt enyhén pirosra sütjük. (Sütőtől függően 1-2 perc hőlégkeverésre is szükség lehet a végén.) Közben apránként elkészítjük a többi tésztát is.
Mivel lehetetlen volt, hogy szabad kézzel pontosan ugyanakkora darabokat vágjak, nem fáradoztam vele, hogy megszámoljam, hány kis kekszem lett. Helyette inkább megmértem az egészet. Így a CH tartalom 35,4 g /100 g.
Forrás Az áfonya mámora
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése