Oldalak

2021. január 25., hétfő

Az első igazi teljes kiőrlésű kiflim

 


Amióta diétázom - februárban lesz nyolc éve - nem ettem kiflit, ami jó lenne nekünk. Vettem ugyan pékségben, de a kinézete alapján nem fogadnék rá, hogy a teljes kiőrlésű liszt túlsúlyban lett volna benne. Nem is akartam vállalkozni a sütésére, mert egyszer csináltam zsömléket, amik tömör maroknyi gombócok lettek, ezért ettől sem vártam túl sokat. Reménykedtem benne, hogy ha már ilyen szép kovászos kenyereket tudok sütni, akkor ez sem fog ki rajtam és nem is fogott. Több receptet gyúrtam össze és szerintem nagyon szépen sikerültek, sőt: finomak, puhák, picit sem tömörek és egészen szép méretűek is, úgyhogy nincs az az érzetem, hogy ettől biztosan nem fogok jóllakni. Ráadásul nem is volt velük túl sok munka. Úgy majszoltam először vacsorára, mint egy kisgyerek. Már régen örültem valaminek ennyire, amit én sütöttem. :)

Hozzávalók 10 kiflihez:

  • 350 g tk búzaliszt (210 g CH)
  • 150 g búza finomliszt (106,5 g CH)
  • 20 g búzasikér
  • 10 g só
  • 20 g friss / 5 g szárított élesztő
  • 50 g lm tejföl
  • 100 lm habtejszín
  • 230 ml víz

A hozzávalókból sima felületű, kissé rugalmas tésztát dagasztok és kelni hagyom. Nekem kb. 45 perc kellett.
10 egyenlő darabra osztom és gombócokká formálom. Letakarva 10 percig pihentetem.
A gombócokat csepp alakúra igazítom és 2-3 mm vastag elnyújtott háromszöget nyújtok. Mindig fogom a háromszögnek azt a csücskét, amelyik felé éppen a nyújtófát gördítem. Így nem használok a nyújtáshoz lisztet, vagy olajat. Már az ívelt formát alakítva feltekerem a kifliket úgy, hogy a tekercsek vége alulra kerüljön. 







A kifliket sütőpapítos tepsikre sorakoztatom, kettőn férnek el kényelmesen. Kb. 30 percig ismét letakarva kelni hagyom őket.
Közben 230 fokra előmelegítem a sütőt és egy edényben vizet is beteszek párologni.
A kifliket megspriccelem vízzel, és beteszem őket a sütőbe. 15 perc után kiveszem a gőzös edényt és a hőmérsékletet visszaveszem 200 fokra. Még kb. 10 percig sütöm, majd rácson hűtöm ki őket.



Így elkészítve egy kifliben 31,65 g szénhidrát van.


2021. január 13., szerda

Vészeseti kovász - kimaradt kovászból is



Ez most nem is egy igazi recept, csak egy ötlet, ami nagyon hasznos lehet, ha valaki kovászol. Egyszerűen készíthetünk magunknak szárított kovászt, amit bármilyen katasztrófa esetén gyorsabban feléleszthetünk és használhatjuk sütésre, mintha újból elkezdenénk egy új kovászt nevelni. Sokan ajánlják is, hogy aki kovászol, tartson otthon egy üveggel.

A kovászt a szokásos módon megetetem és szobahőmérsékleten hagyom. Amikor elérte a tetőpontját egy sütőpapíron olyan vékonyan elkenem, amennyire csak tudom. Ez egyszerűbb, ha hígabbra etetem. Egy-két nap alatt megszárad, ekkor lefejtem a papírról és egy befőttes üvegbe teszem, amire jó erősen rácsavarom a tetejét.

Az újraélesztéshez annyi langyos vízbe kell tenni, hogy ellepje. Amikor feloldódik benne (kb. egy éjszaka alatt), meg kell etetni. Ha erős volt a kovász mikor szárítottuk, két etetés után már lehet is vele sütni. Soha ne legyen rá szükség!
 

2021. január 11., hétfő

Citromos kuglóf



Ezzel a recepttel debütált a kuglóf formám miután megvettem, már nagyon vártam, hogy elkészíthessem. Aztóta többször megsütöttem és majdnem mindig volt egy jó kis bakim, például nem figyeltem oda és túl magasra állítottam a sütő hőfokát, ezért kiszáradt a külseje mire megsült a belseje. Még szerencse, hogy nagyon finom, ezért nem hagytam, hogy kifogjon rajtam. Igazán nagyon citromos, de nem túlzottan, a sziruptól pedig kellemesen szaftos. Most Meyer citrommal készült, teljesen véletlenül bukkantam rá a boltban.
Úgy is remek, ha a tk. lisztből 50 grammot darált dióra cserélünk.
Az én kuglófformám 23 cm-es, ha nektek van otthon, akkor egy picit kisebbet ajánlanék, 20-21 cm-est, ezt nem tölti ki teljesen.

Hozzávalók:

A tésztához:
  • 250 g lágy margarin
  • 35 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
  • 2 citrom lereszelt héja
  • 5 tojás
  • 100 g lm tejföl
  • 200 g tk búzaliszt (120 g CH)
  • 50 g búza finomliszt (35 g CH)
  • 10 g sütőpor
A sziruphoz:
  • 2 citrom leve - nálam 80 ml (5,28 g CH)
  • 8 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő

A liszteket és a sütőport egy tálba mérem és magam mellé készítem.
Robotgéppel habosra keverem a margarint az édesítővel és a citromhéjjal. Ezután folyamatos keverés mellett hozzáadom a tejfölt. A tojásokat és a sütőporos liszteket váltogatva keverem a masszához, először csak egy tojást, majd kevés lisztet és így tovább.
A tésztát egy alaposan kimargarinozott, kilisztezett formába öntöm és 180 fokon alsó-felső sütéssel kb. 40-45 perc alatt készre sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm!

Amíg sül a kuglóf elkeverem a citromok levét az édesítővel a sziruphoz. Miután a kuglófot kivettem a sütőből egy villával megszurkálom az alját és lassan rálocsolom a szirupot. Csak azután veszem ki a formából, hogy ezt már jól magábaszívta és szeretelés előtt hagyom kihűlni.



Az így elkészített sütemény összesen 180,28 g CH-t tartalmaz. A formám mintája alapján én 17 szeletre vágom, így 1 szeletben 10,6 g CH van.

Forrás: marcelpaa.com

2021. január 4., hétfő

Kovászos kréker - kimaradó kovászból



Ezt a receptet olyannyira nem fáradságos elkészíteni, hogy ha nincs sok kedvünk a konyhában pepecselni, akkor is remek az etetés után megmaradó kovász felhasználására.

Hozzávalók egy sütőlemezhez:

  • 60 g meleg víz
  • 60 g tk kovász (18 g CH)
  • 60 g tk búzaliszt (36 g CH)
  • 30 g búza finomliszt (21,3 g CH)
  • 4 g só
  • 20 g olíva olaj
  • 10 g szezámmag
  • 10 g lenmag
  • 10 g napraforgómag
  • 20 g finom zabpehely (12 g CH)

A kovászt elkeverem a vízben, majd a liszteket is beledolgozom. (Ha a kovász nagyon híg, vagy épp túl kemény, változtatok a víz mennyiségén.) A többi hozzávalót is hozzáadom és összegyúrom. Eléggé lágy masszát kell kapnom. Szobahőmérsékleten letakarva 2,5-3 órát pihentetem.

A sütőt 210 fokra melegítem elő és alsó-felső sütésre állítom. A tésztát szögletesre formázom és két sütőpapír közt kb. 1 mm vékonyra nyújtom. A felső sütőpapírt lehúzom róla, megszórom még szezámmaggal, kézzel finoman belenyomom és derelyevágóval 5x5 cm-es kockákra vágom. A sütőpapírral együtt egy tepsire húzom a tésztát és kb. 10-12 perc alatt ropogósra sütöm, a széle szépen megbarnul.

Összesen 190 g krékerem lett, ami 87,3 g CH-t tartalmaz, így 100 grammjában 45,95 g CH van.


Forrás: marcelpaa.com


2020. december 29., kedd

Raffaello golyó


Kiskoromban minden karácsonykor amire csak emlékszem készült otthon raffaello golyó, amiben én is lelkesen segédkeztem. Igazi ünnepi desszert volt, mert ez volt az egyetlen alkalom az évben, hogy ilyet ettünk. Amikor azon gondolkoztam idén milyen karácsonyi édességeket készítsek, természetes volt, hogy ez is eszembe jutott. Kicsit ugyan most későbbre csúszott, de sebaj.
Régen egy tejporos receptet használtunk, ami tényleg legalább olyan szuper, mintha a boltban vettük volna, de a laktózérzékenységem miatt szerintem nincs a világon annyi laktáz tabletta, amivel azt be merném vállalni.

Hozzávalók kb. 25 golyóhoz:

  • 150 ml lm habtejszín
  • 150 ml víz*
  • 1 ek vanília kivonat
  • 60 g tk búzaliszt (36 g CH)
  • 20 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő
  • 100 g margarin
  • 150 g kókuszreszelék
  • egész mandula a golyók közepébe
  • kókuszreszelék a forgatáshoz

A folyékony hozzávalókat mérjük egy kisebb lábasba. Kézi habverővel keverjük benne csomómentesre a lisztet és főzzük sűrűre. Adjuk hozzá hozzá az édesítőt, a margarint, végül a kókuszreszeléket.
Hűtsük ki kb. 1 óra alatt.
Kézzel formázzunk diónyi, vagy picit kisebb golyókat a masszából. A golyók közepébe rejtsünk egy szem mandulát és forgassuk őket kókuszreszelékbe.
Fogyasztás előtt minimum egy órát pihentessük hűtőszekrényben. Akár egy-két nappal korábban is elkészíthető (akkor a legfinomabb), így ideális vendégváró lehet.



Nekem összesen 27 kis golyóm lett, így egy darabban 1,33 g CH van.

*Habtejszín és víz helyett 300 ml cukrozatlan kókusztej is használható, ha vegán változatot szeretnénk.

Forrás: mindmegette.hu


2020. december 7., hétfő

Csokoládés babka




A babka szerintem tipikusan az a sütemény, amit ha meglátsz, rögtön megkívánod. Én azonnal elképzelek hozzá egy bögre meleg kakaót (bár inkább mézes tejre voksolnék, ha ihatnék) és egy jó filmet is. Szerencsére annyira egyáltalán nem bonyolult elkészíteni, mint amilyen szuperül kinéz, úgyhogy bátran ajánlom kipróbálásra mindenkinek.

Hozzávalók:

A tésztához:

  • 400 g tk búzaliszt (240 g CH)
  • 100 g búza finomliszt (71 g CH)
  • 10 g búzasikér
  • 90 g lm habtejszín
  • 90 g víz
  • 15 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
  • 2 tojás
  • 60 g lágy margarin
  • 7 g szárított élesztő
  • 1 narancs lereszelt héja
A töltelékhez:
  • 150 g 70 %-os étcsokoládé (48 g CH)
  • 50 g margarin
  • 1 kk őrölt fahéj

Bedagasztom a tésztát és 2 óráig hűtőben kelesztem (akár előző este is elkészíthetjük).

A tésztát kiveszem a hűtőből, hogy felmelegedjen kicsit és vízgőz felett felolvasztom a csokoládét. Ha már teljesen felolvadt, leveszem a vízgőz felől és hozzáadom a margarint és a fahéjat. Addig kevergetem, amíg tejesen homogén nem lesz.
A megkelt tésztát kb. 4-5 mm vastagra nyújtom és egyenletesen megkenem a csokoládéval a széleken 1-2 cm-t szabadon hagyva. A hosszanti oldala felől feltekerem és egy éles késsel a tekercset hosszában félbevágom. Óvatosan kinyitom, hogy a belső csokis rész nézzen felfelé és összefonom őket úgy, hogy a töltött rész ezután is felülre essen. Egy 30 cm hosszú sütőpapíros kenyérformába teszem és még kb. fél óráig kelni hagyom.

190 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt sütöm meg, az utolsó 10 percben alsó-felső sütéssel, hogy szép színt kapjon.

Még langyosan felvágva


Az elkészült kalácsom 1027 grammos lett, így a szénhidráttartalma 34,96 g /100 g.


Forrás: cookta.hu

2020. november 30., hétfő

Mintázott teljes kiőrlésű kovászos kenyér


Nagyon izgalmas hét volt az előző, mert megnyertem egy versenyt a Facebookon ezzel a képemmel, aminek nagyon örülök, mivel rengeteg ismeretlen ember szavazott pont az én kenyeremre a rengeteg szép és különleges pékáru mellett. Sokan elkérték a receptet is, úgyhogy remek apropó kínálkozott, hogy végre megírjam ezt a bejegyzést, amit már egyébként is régen terveztem.
Amikor újra elkezdtem kovászolni a karantén alatt, szinte rögtön érdekelni kezdett, hogy ha már elégedett vagyok a kenyér ízével, hogyan lehetne egyre szebb és változatosabb ugyanaz az egyszerű recept. Elhatároztam, hogy gyönyörű mintázott kenyereket fogok sütni (előbb, vagy utóbb). Természetesen mindent elolvastam, amit csak találtam a témában, és egymás után sütöttem a közel sem tökéletes, de mégis nagyon bájos kenyereket. Az alábbi receptben szinte mindent egy-egy különböző sütés alkalmával tapasztaltam ki, próbáltam kevesebb, vagy éppen több vizet használni, auotlizálni, vagy épp nem autolizálni, hűtőzni és nem hűtőzni, és persze jó sok mintát is.

A kenyérsütés szokásos kellékei mellett ezekre lesz szükség:

  • cérna
  • fogpiszkáló
  • jó minőségű borotvapenge - időnként lecserélem, hogy mindig éles pengével dolgozzak

Csak akkor lássatok neki komolyaban a mintázásnak, ha már van gyakorlatotok a kovászos kenyérsütésben. Alapreceptért katt ide. Mindenképpen érdemes először valamilyen egyszerűbb alakzatot választani, például a "búzakalász" mintás kenyeret. Ha már bonyolutabb vizekre eveztek, akkor ajánlom, hogy gondoljátok át röviden, hogyan fog kinézni a kenyér és hogy fogjátok kivitelezni a mintát, akár rajzoljátok is le. Én az Instagramon szoktam nézelődni, tulajdonképpen ezért is kezdtem el használni, valamint a Bread Journey oldalon is nagyon sok okosságot találtok a témában.

Búzakalász minta

Ha megvan a minta a fejetekben, akkor neki is láthattok a kenyérnek. A már sütésre kész, megkelt kenyeret kiveszem a hűtőből, egy sütőpapíros tepsire fordítom és egyenletesen finomlisztet szitálok rá.  Ha nem rögtön a hűtőből kivéve mintáznám, túlzottan ellapulna a cipó mire elkészülök és egy diszkoszt sütnék. Odafigyelek, hogy a tepsi körül legyen annyi hely, hogy forgatni tudjam. Ha koncentrikus mintát készítek, egy cérnaszállal cikkekre osztom a kenyeret - általában 16-ra -, aztán egy éles borotvapengével karcolom a mintát és a kenyér mehet is az előmelegített sütőbe.

Szabadkezi mintánál akár fogpiszkávóval elő is lehet rajzolni. Nem csak finoman karcolgatni kell a kenyér felületét, hanem bizony bele kell várni azzal a pengével. Érelemszerűen, ha egy hosszabb, mélyebb vágást ejtünk, ott jobban szétnyílik majd, a kisebb, rövidebb vágások pedig kevésbe lesznek hangsúlyosak a kisült kenyéren. Ha túlnyomó részt kisebb vágásaink vannak, ajánlottabb sűrűn mintázni, ha a hosszabb, mélyebb vágások dominálnak, akkor lehet szellősebben is. Érdemes szabályosabb szimetrikus mitát választani, ha nem akarjuk, hogy a kenyér nagyon megdőljön az egyik irányba és elcsússzon a rajzolat. Ne felejtsük el, hogy ezek a mintázatok is ugyanazt a célt szolgálják, mint egy sima mély bemetszés: a kenyerünk sütés közben irányítottan tud majd nőni, szétnyílni. Ezért nem mindegy, hogy milyen mélyen és sűrűn ejtjük azokat a vágásokat. Ha például túl ritkás a minta és nem is mélyek a vágások, nagy az esélye, hogy a kenyér sülés közben egy nem várt helyen kireped.
Ezekre fokozatosan rá lehet érezni, de mindig fel tudsz majd fedezni egy két trükköt, hogy csinálhatnád a saját kenyeredet szebben, jobban. Ha nem éred el a kívánt tökéletes végeredményt, a minták akkor is mind nagyon különlegesek és egyediek, a cipó mesefinom, úgyhogy ezért egyáltalán nem éri meg csüggedni. :)



Végül pedig jöjjön a recept:

Sütés előtt 50 g érett kovászt etetek meg 100 g tk búzaliszttel és 90 g vízzel.

Hozzávalók: 

  • 650 g tk búzaliszt (390 g CH)
  • 250 g BL 80 kenyérliszt (177,5 g CH)
  • 700 g víz
  • 180 g érett tk kovász (54 g CH)
  • 21 g só

Először autolizálok: egy tálban, amiben majd dagasztani fogok összegyúrom a liszteket és a vizet, majd letakarva egy óráig hagyom pihenni.

Ezután hozzáadom a 180 g kovászt (a maradékot nem felejtem el megetetni) és elkezdem bedagasztani. Pár perc után a sót is hozzáadom és így folytatom a dagasztást. Mivel ez egy kicsit lágyabb tészta lesz, mint ahogy általában készítem, nem teszem ki a pultra, csak a tálban dolgozok vele összesen kb. 15 percig.

Amikor végeztem a dagasztással, alaposan kiolajozok egy kelesztőtálat, átemelem bele a tésztát és letakarva kb. fél óráig pihentetem, majd hajtogatom összesen háromszor, fél órás szünetekkel. Ilyenkor sem veszem ki a tálból, hogy könnyebb dolgom legyen. Megfogom a tészta egyik szélét és meghúzom ameddig bírom és ráhajtom a tésztára. Ugyanezt megismétlem szemben, majd a tészta két oldalán is. Tehát a tészta mind a négy oldalát meghúzom és visszahajtom (sziromhajtás).

Ha megvvagyok mind a három hajtással újabb 1-3 órát hagyom kelni letakarva. Ezek a kelési, pihentetési idők mindig függnek a hőmérséklettől is!

A megkelt tésztát konyhai mérleg segítségével két egyenlő részre osztom és előformázom. Vékonyan olívaolajozott konyhapulton finom mozdulatokkal két gömböt formázok a kezemmel és letakarom egy-egy tállal, vagy konyharuhát terítek rá. Nem törekszek a tökéletességre. Kb. 10- 15 percig hagyom őket pihenni, ezalatt előkészítem a szakajtókat - kibélelem őket konyharuhával és finomlisztet szitálok rájuk. Nem érdemes túl kevés és túl sok lisztet sem használni, túl kevés esetén beleragadhat a ruhába, túl sok esetén pedig olyan lesz a kenyerünk, mint egy puszedli. Legelső alkalommal inkább kicsit több lisztet használjunk, mint kevesebbet. :)

Az előformázott tésztákból kerek cipókat formázok: ujjbeggyel óvatosan ellapítom és finoman feltekerem. Még egyszer ellapítom az ujjaimmal és a rövidebb oldala felől ismét feltekerem, minten tekerés után finoman visszahúzom. Így már kezd hasonlítani egy gömbre. A tésztát úgy teszem az asztalra, hogy a tekercs vége alulra kerüljön. Az ujjaim hegyét egymásra fektetem úgy, hogy mindkét tenyerem magam felé nézzen. A tészta tőlem távolabb eső oldala alá nyúlok és lassan magam felé húzom. Fordítok rajta egy kicsit és megint magam felé húzom. Ezt addig ismétlem, amíg egy feszes gombócot kapok. A kész gombócot a szakajtóba rakom úgy, hogy a csúnyább fele - slussz - nézzen felfelé. Most is megszórom kevés finomliszttel a tetejét, betakarom a konyharuha sarkaival és mehet a hűtőbe min. 12. órára.

Én általában úgy készítem a kenyeret, hogy amikor elkezdtem az egyik nap, akkortájt sütöm ki másnap. Ha például reggel 8-kor gyúrtam össze a liszteket és a vizet az autolízishez, akkor másnap 8-9 óra körül kezdem el előmelegíteni a sütőt 250 fokra. Egy kis lábasban vizet is rakok az aljába, hogy gőzben süljön a kenyerem.

A megkelt kenyeret a hűtőből kivéve sütőpapíros tepsin megmintázom és rögtön betolom a forró sütőbe. Kb. 15 perc után visszaveszem a hőmérsékletet 220 fokra és így még kb. 30 percig sütöm. Az én sütőmnél az vált be, hogy kb. 15-20 perccel a sütés vége előtt az alsó-felső sütést is visszaveszem csak alsó sütésre, így sül meg egyenletesen a kenyér teteje és alja is. Mielőtt kivenném a sütőből, mindig megkopogtatom a kenyér alját, ha kongó hangot ad, vagy "visszakopog" akkor van kész. Rácson hűtöm ki.
Hogy ne tegyem tönkre a mintát az első adandó alkalommal, egy lapos fa palacsintaforgatóval szoktam alányúlni és átemelni a rácsra, tökéletes erre a célra.




Általában az így elkészített két kenyerem 1.5 kg körül szokott lenni összesen és 40 g CH van 100 grammjában.