Nagyon izgalmas hét volt az előző, mert megnyertem egy versenyt a Facebookon ezzel a képemmel, aminek nagyon örülök, mivel rengeteg ismeretlen ember szavazott pont az én kenyeremre a rengeteg szép és különleges pékáru mellett. Sokan elkérték a receptet is, úgyhogy remek apropó kínálkozott, hogy végre megírjam ezt a bejegyzést, amit már egyébként is régen terveztem.
Amikor újra elkezdtem kovászolni a karantén alatt, szinte rögtön érdekelni kezdett, hogy ha már elégedett vagyok a kenyér ízével, hogyan lehetne egyre szebb és változatosabb ugyanaz az egyszerű recept. Elhatároztam, hogy gyönyörű mintázott kenyereket fogok sütni (előbb, vagy utóbb). Természetesen mindent elolvastam, amit csak találtam a témában, és egymás után sütöttem a közel sem tökéletes, de mégis nagyon bájos kenyereket. Az alábbi receptben szinte mindent egy-egy különböző sütés alkalmával tapasztaltam ki, próbáltam kevesebb, vagy éppen több vizet használni, auotlizálni, vagy épp nem autolizálni, hűtőzni és nem hűtőzni, és persze jó sok mintát is.
A kenyérsütés szokásos kellékei mellett ezekre lesz szükség:
- cérna
- fogpiszkáló
- jó minőségű borotvapenge - időnként lecserélem, hogy mindig éles pengével dolgozzak
Csak akkor lássatok neki komolyaban a mintázásnak, ha már van gyakorlatotok a kovászos kenyérsütésben. Alapreceptért katt ide. Mindenképpen érdemes először valamilyen egyszerűbb alakzatot választani, például a "búzakalász" mintás kenyeret. Ha már bonyolutabb vizekre eveztek, akkor ajánlom, hogy gondoljátok át röviden, hogyan fog kinézni a kenyér és hogy fogjátok kivitelezni a mintát, akár rajzoljátok is le. Én az Instagramon szoktam nézelődni, tulajdonképpen ezért is kezdtem el használni, valamint a Bread Journey oldalon is nagyon sok okosságot találtok a témában.
 |
| Búzakalász minta |
Ha megvan a minta a fejetekben, akkor neki is láthattok a kenyérnek. A már sütésre kész, megkelt kenyeret kiveszem a hűtőből, egy sütőpapíros tepsire fordítom és egyenletesen finomlisztet szitálok rá. Ha nem rögtön a hűtőből kivéve mintáznám, túlzottan ellapulna a cipó mire elkészülök és egy diszkoszt sütnék. Odafigyelek, hogy a tepsi körül legyen annyi hely, hogy forgatni tudjam. Ha koncentrikus mintát készítek, egy cérnaszállal cikkekre osztom a kenyeret - általában 16-ra -, aztán egy éles borotvapengével karcolom a mintát és a kenyér mehet is az előmelegített sütőbe.
Szabadkezi mintánál akár fogpiszkávóval elő is lehet rajzolni. Nem csak finoman karcolgatni kell a kenyér felületét, hanem bizony bele kell várni azzal a pengével. Érelemszerűen, ha egy hosszabb, mélyebb vágást ejtünk, ott jobban szétnyílik majd, a kisebb, rövidebb vágások pedig kevésbe lesznek hangsúlyosak a kisült kenyéren. Ha túlnyomó részt kisebb vágásaink vannak, ajánlottabb sűrűn mintázni, ha a hosszabb, mélyebb vágások dominálnak, akkor lehet szellősebben is. Érdemes szabályosabb szimetrikus mitát választani, ha nem akarjuk, hogy a kenyér nagyon megdőljön az egyik irányba és elcsússzon a rajzolat. Ne felejtsük el, hogy ezek a mintázatok is ugyanazt a célt szolgálják, mint egy sima mély bemetszés: a kenyerünk sütés közben irányítottan tud majd nőni, szétnyílni. Ezért nem mindegy, hogy milyen mélyen és sűrűn ejtjük azokat a vágásokat. Ha például túl ritkás a minta és nem is mélyek a vágások, nagy az esélye, hogy a kenyér sülés közben egy nem várt helyen kireped.
Ezekre fokozatosan rá lehet érezni, de mindig fel tudsz majd fedezni egy két trükköt, hogy csinálhatnád a saját kenyeredet szebben, jobban. Ha nem éred el a kívánt tökéletes végeredményt, a minták akkor is mind nagyon különlegesek és egyediek, a cipó mesefinom, úgyhogy ezért egyáltalán nem éri meg csüggedni. :)
Végül pedig jöjjön a recept:
Sütés előtt 50 g érett kovászt etetek meg 100 g tk búzaliszttel és 90 g vízzel.
Hozzávalók:
- 650 g tk búzaliszt (390 g CH)
- 250 g BL 80 kenyérliszt (177,5 g CH)
- 700 g víz
- 180 g érett tk kovász (54 g CH)
- 21 g só
Először autolizálok: egy tálban, amiben majd dagasztani fogok összegyúrom a liszteket és a vizet, majd letakarva egy óráig hagyom pihenni.
Ezután hozzáadom a 180 g kovászt (a maradékot nem felejtem el megetetni) és elkezdem bedagasztani. Pár perc után a sót is hozzáadom és így folytatom a dagasztást. Mivel ez egy kicsit lágyabb tészta lesz, mint ahogy általában készítem, nem teszem ki a pultra, csak a tálban dolgozok vele összesen kb. 15 percig.
Amikor végeztem a dagasztással, alaposan kiolajozok egy kelesztőtálat, átemelem bele a tésztát és letakarva kb. fél óráig pihentetem, majd hajtogatom összesen háromszor, fél órás szünetekkel. Ilyenkor sem veszem ki a tálból, hogy könnyebb dolgom legyen. Megfogom a tészta egyik szélét és meghúzom ameddig bírom és ráhajtom a tésztára. Ugyanezt megismétlem szemben, majd a tészta két oldalán is. Tehát a tészta mind a négy oldalát meghúzom és visszahajtom (sziromhajtás).
Ha megvvagyok mind a három hajtással újabb 1-3 órát hagyom kelni letakarva. Ezek a kelési, pihentetési idők mindig függnek a hőmérséklettől is!
A megkelt tésztát konyhai mérleg segítségével két egyenlő részre osztom és előformázom. Vékonyan olívaolajozott konyhapulton finom mozdulatokkal két gömböt formázok a kezemmel és letakarom egy-egy tállal, vagy konyharuhát terítek rá. Nem törekszek a tökéletességre. Kb. 10- 15 percig hagyom őket pihenni, ezalatt előkészítem a szakajtókat - kibélelem őket konyharuhával és finomlisztet szitálok rájuk. Nem érdemes túl kevés és túl sok lisztet sem használni, túl kevés esetén beleragadhat a ruhába, túl sok esetén pedig olyan lesz a kenyerünk, mint egy puszedli. Legelső alkalommal inkább kicsit több lisztet használjunk, mint kevesebbet. :)
Az előformázott tésztákból kerek cipókat formázok: ujjbeggyel óvatosan ellapítom és finoman feltekerem. Még egyszer ellapítom az ujjaimmal és a rövidebb oldala felől ismét feltekerem, minten tekerés után finoman visszahúzom. Így már kezd hasonlítani egy gömbre. A tésztát úgy teszem az asztalra, hogy a tekercs vége alulra kerüljön. Az ujjaim hegyét egymásra fektetem úgy, hogy mindkét tenyerem magam felé nézzen. A tészta tőlem távolabb eső oldala alá nyúlok és lassan magam felé húzom. Fordítok rajta egy kicsit és megint magam felé húzom. Ezt addig ismétlem, amíg egy feszes gombócot kapok. A kész gombócot a szakajtóba rakom úgy, hogy a csúnyább fele - slussz - nézzen felfelé. Most is megszórom kevés finomliszttel a tetejét, betakarom a konyharuha sarkaival és mehet a hűtőbe min. 12. órára.
Én általában úgy készítem a kenyeret, hogy amikor elkezdtem az egyik nap, akkortájt sütöm ki másnap. Ha például reggel 8-kor gyúrtam össze a liszteket és a vizet az autolízishez, akkor másnap 8-9 óra körül kezdem el előmelegíteni a sütőt 250 fokra. Egy kis lábasban vizet is rakok az aljába, hogy gőzben süljön a kenyerem.
A megkelt kenyeret a hűtőből kivéve sütőpapíros tepsin megmintázom és rögtön betolom a forró sütőbe. Kb. 15 perc után visszaveszem a hőmérsékletet 220 fokra és így még kb. 30 percig sütöm. Az én sütőmnél az vált be, hogy kb. 15-20 perccel a sütés vége előtt az alsó-felső sütést is visszaveszem csak alsó sütésre, így sül meg egyenletesen a kenyér teteje és alja is. Mielőtt kivenném a sütőből, mindig megkopogtatom a kenyér alját, ha kongó hangot ad, vagy "visszakopog" akkor van kész. Rácson hűtöm ki.
Hogy ne tegyem tönkre a mintát az első adandó alkalommal, egy lapos fa palacsintaforgatóval szoktam alányúlni és átemelni a rácsra, tökéletes erre a célra.
Általában az így elkészített két kenyerem 1.5 kg körül szokott lenni összesen és 40 g CH van 100 grammjában.
