Diós linzer

Már jóval korábban szerettem volna megsütni ezt a süteményt, de nem adódott rá alkalom. Végül most is csak magamnak készítettem el, de nem hiszem, hogy olyan hosszú életű lesz, mert annyira finom. Most is Mama receptjét használtam, mint az ishlernél. A dió miatt szerintem egy kicsit olyan, mintha szeplősek lennének, talán nem mindenki szerint olyan szép, de az ízéből nem vesz el semmit, csak hozzáad. A lapok közé Jutka néni baracklekvárja került, úgyhogy ez megint egy "otthonos" süti, most egy kicsit honvágyam is van.

Jó sok macera volt vele, azt hiszem, még több mint az ishlerrel. A tészta folyamatosan odaragadt az asztallaphoz (igen, itt asztallap van, nem nyújtódeszka), el is határoztam, hogy egyhamar nem fogok vele újra vesződni, de addig is lelkesem majszolgatom a munkám gyümölcsét. :)

Hozzávalók 35 db-hoz:

• 150 g tk. tönkölybúza liszt (95,85 g CH)
• 50 g búza finomliszt (37,7 g CH)
• 50 g darált dió
• 100 g xilit (60 g CH)
• 125 g puha margarin
• 2 tojás sárgája
• 1/2 citrom lereszelt héja
• 100 g kajszibarack lekvár (26,1 g CH)

A tészta hozzávalóit kézzel jó alaposan összegyúrjuk, ha túl kemény lenne, tejföllel lazíthatjuk. Lisztezett deszkán kb. 2-3 mm vastagságúra nyújtjuk, vigyázzunk, hogy ne ragadjon le. Egyenlő számú teli és lyukas korongot szaggatunk ki, majd sütőpapírral bélelt tepsin 180 fokos sütőben kb. 10-12 perc alatt megsütjük. Figyeljünk rá, hogy ne piruljanak meg.

Miután kihűltek, kb. 1/3 tk. lekvárt finoman elkenünk a teli korongokon, és összeragasztjuk a sütiket. Pár óra pihentetés után a legfinomabb.

A recept összesen 219,65 g CH-t tartalmaz, így egy linzerre 6,27 g jut.

Fűszeres sárgarépa-krémleves

Úgy döntöttem, hogy ezen a hétvégén a főétel mellett valamilyen leves is kerül az asztalra, mert így sokkal laktatóbb az ebéd. Persze a húslevesnek még mindig nem merek nekivágni, de már régóta szeretnék krémleveseket készíteni. Először brokkolira gondoltam, de aztán tegnap este ez jutott az eszembe. Azt hittem, hogy a kis könyvemben van is receptem hozzá, de kiderült, hogy az egy répafőzelék, ezért egy kis internetes böngészés után ollóztam össze a sajátomat.

A gyömbér már foglalkoztatott egy ideje, korábban csak fagylaltban kóstoltam, de azt túl erősnek találtam. Most viszont nem bántam meg, hogy kipróbáltam. Ez a leves vagy ízlik valakinek, vagy nem, nem hiszem, hogy lenne középút.

Hozzávalók 6 személyre:

• 1 közepes fej vöröshagyma (85 g - 6,8 g CH)
• 1 nagy gerezd foghagyma (20 g - 2,63 g CH)
• 40 g margarin / lm vaj
• 750 g sárgarépa (60 g CH)
• 200 ml főzőtejszín
• 1 kis narancs leve (120 ml - 10,2 g CH)
• 800 ml víz, vagy zöldségalaplé
• kb. 1 tk őrölt gyömbér
• fahéj
• őrölt chilipaprika
• só
• bors

A répát hasábokra vágom, befűszerezem sóval, borssal, gyömbérrel, fahéjjal és kevés őrölt chilipaprikával, majd 200 fokos sütőben megsütöm kb. 40 perc alatt. Ellenőrzöm, hogy teljesen megpuhult-e.

Egy edényben felolvasztom a margarint és üvegesre párolom rajta az apróra kockázott hagymát. Felöntöm a víz egy részével és a tejszínnel, majd pár perc alatt összefőzöm.

A répát elkezdem botmixerrel pürésíteni és apránként hozzáadagolom az alaplevet, majd annyi vizet, hogy a kívánt sűrűséget kapjam. Pár hasábot félre lehet tenni a díszítéshez. Ellenőrzöm a fűszerezést és készen is van.
Hidegen és melegen egyaránt finom. Tálalható pirított dióval, mandulával, pisztáciával, kókuszchips-szel is.

Így elkészítve a recept összesen 79,63 g CH-t tartalmaz, adagonként 13,27 g-ot.

Mustáros-tárkonyos pulykaragu fusillivel

Most nem nagyon volt ötletem, hogy mit készítsek, ezt a receptet véletlenül láttam meg a facebook üzenőfalamat böngészve. Épp kapóra jött, mert mostanában arra törekszem, hogy a meglévő alapanyagaimat használjam fel, ne nagyon vásároljak újat, mert az év végi kiköltözésnél minél kevesebb dolgot szeretnék hazavinni. A pulyka már régóta ott pihent a fagyóban, nem nagyon akaródzott vele mit kezdeni, van jó pár csomag tésztám is, a mustáromról pedig azt hittem, sosem fogy el.

Amellett, hogy ez az egyszerű recept segített ezekben, lehetőséget adott valami új kipróbálására is, ami mindig öröm. Még soha nem használtam tárkonyt, pedig már többen is ajánlották a pulykaragu levest. Úgy érzem, egy kicsit hadilábon állok a leves főzéssel, ritkán csinálok, nincs is olyan edényem, ami ehhez ideális lenne (persze ez csak kifogás), ezért azóta se készítettem el. Viszont most főzés közben folyamatosan kóstolgattam a ragut, és nagyon ízlett. Így most itt egy újabb ötlet azokra a napokra, amikor nincs sok kedvünk a konyhában pepecselni, de azért a finom ebédről nem szívesen mondanánk le. :)

Hozzávalók 4 személyre:

• 450-500 g pulykacomb filé
• 100 g margarin
• 1 ek olíva olaj
• 1 közepes fej vöröshagyma (90 g - 7,47 g CH)
• 50 g mustár (3,1 g CH)
• 200 ml főzőtejszín
• 1 ek tárkony
• só
• bors  
• 250 g durum fusilli tészta (184 g CH)
• 60 g trappista sajt

Az apróra kockázott hagymát a felolvasztott margarinban és az olajban üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a húst, és egy kicsit megpirítjuk. Ekkor hozzáadjuk a mustárt és a fűszereket, majd felöntjük kb. 1 dl vízzel, hogy éppen csak ellepje és a húst puhára pároljuk. Ha már jónak látjuk, hozzáöntjük a tejszínt, és addig főzzük, amíg egy kicsit besűrűsödik.

Ez alatt enyhén sós vízben kifőzzük a tésztát (al dente). Egy jénai tálban összeforgatjuk a raguval, majd a sajtot a tetejére reszelve kb. 10-15 perc alatt összesütjük. Nem muszáj a hús összes levét ráönteni, mert eredetileg ez a mennyiség kétszer ennyit tésztához való.

A recept összesen 194,56 g CH-t tartalmaz, adagonként 48,64 g-ot.

Forrás: nosalty.hu

Joghurtos graham kenyér

Ezt a kenyeret már kb. egy éve rendszeresen sütöm. Nagyon szeretem, mert gyors, egyszerű, és végtelenül finom. Az egyik kedvencem.
Mióta azonban kipróbáltam a zürichi kenyeret, néhány dolgot jelentősen leegyszerűsítettem az elkészítésében, ezért most ebben az új köntösben ajánlom figyelmetekbe.

Végül pedig a recept:

• 250 g graham liszt (150 g CH)
• 250 g BL 112 félfehér kenyérliszt (192,5g CH)
• 1 tk só
• 25 g élesztő (2,45 g CH)
• (10 g méz - elhagyható)
• 250 ml langyos víz
• 150 ml natúr joghurt (6 g CH)

Egy tálba kimérjük a liszteket és elkeverjük a sóval. Az élesztőt (és a mézet) elkeverjük egy pohár kézmeleg vízben, és a joghurttal együtt a lisztekhez adjuk. Ruganyos tésztává gyúrjuk, ha még szükséges, adhatunk hozzá graham lisztet, vagy vizet.
A tenyerünkbe kevés olajat öntünk, és megforgatjuk benne a kenyeret. Így nem ragad majd oda a tálhoz kelés közben, és nem is szárad ki. Letakarva kb. egy óráig kelesztjük.
Ezután átgyúrjuk és sütőpapírral kibélelt jénaiba tesszük. Ismét lefedjük, és még fél órát kelesztjük, közben pedig előmelegítjük a sütőt 230 fokra.
A már megkelt kenyerünk tetejét egy éles késsel bevágjuk. A kenyeret és a jénai fedelének belső felét is lepermetezzük vízzel, és 30 percre a sütőbe tesszük. Ezalatt az idő alatt alakul ki a kenyér kérge.
A 30 perc elteltével levesszük a jénai fedelét, és a kenyeret 200 fokon még kb. 10-15 percig sütjük, hogy a kérge szépen megbarnuljon.
Rácson hűtjük ki, hogy az alja is jól szellőzzön, ne vizesedjen be.

Az így elkészített kenyerem 885 grammos lett, így 100 grammjában 43,04 g CH van. (Én tettem bele még egy kis lisztet dagasztásnál, ezzel is számoltam.)

Módosítva: 2014,10,04.

Túrós rakott hús

Ma nem csak süti készült, hanem ez a különlegesség is. Amikor nem kell sehova mennem, szeretem úgy kezdeni a napomat, hogy mindent elintézek a konyhában, esetleg előtte bevásárolok, és csak aztán tanulok. Előbb a szükséges szórakozás, aztán a jól megérdemelt tanulás. Így sokkal könnyebben állok neki. A mai kis szórakozásomnak azért meg volt az ára, mert tegnap este 9-kor értem haza, és akkor kellett nekiállnom mindent előkészíteni.

Reggel, miközben ezt csináltam, pár dolog eszembe jutott. Először is: nagyon szeretem a különböző rakott húsokat és egyre több variációban készítem őket. Másodszor: Időnként olyan ötleteket próbálok ki, amik a legtöbb ember számára biztosan hajmeresztőnek tűnnek. Apa nagyon szereti a túrót, de szerintem erre ő is igencsak felhúzta volna a szemöldökét.

De örömmel jelenthetem, hogy a túrós rakott hús nagyon finom és nem mellékes, hogy szerintem élőben sokkal jobban mutat, mint a képen. Azért is kedvelem a túrós ételeket, vagy süteményeket, mert nem nagyon kell velük számolgatni, mégis nagyon jól eltelítenek, ahogy ez is.

Hozzávalók 6 személyre:

• 1 kifilézett csirkemell
• 500 g túró
• 140 g tejföl (5,6 g CH)
• 150 g reszelt sajt (6 g CH)
• 2 g fokhagyma (0,526 g CH)
• só
• bors
• tej

A húst még előző este előkészítjük. Sózzuk, borsozzuk és tejben pácoljuk.

Másnap leöblítjük róla a tejet, és felszeleteljük, majd kiklopfoljuk.

A túrót összekeverjük a sajt kb. felével, egy kevés sóval és borssal, valamint apróra vágott, vagy fokhagymanyomón átnyomott fokhagymával. (Én csak 1 gerezdet mertem belerakni, mert nem tudtam, hogy milyen erős lesz majd az íze a túró miatt, általában egy kicsit bátrabban használom. Most viszont ettől nem is kell több, mert elég intenzív.)

Egy hőálló tálat jól kivajazunk. Az alját kibéleljük egy réteg hússal és elsimítjuk rajta a túrós masszát. A tetejét lefedjük a megmaradt hússzeletekkel, majd megszórjuk a sajt másik felével.

Előmelegített sütőben fólia alatt kb. 50-55 percig sütjük, majd levesszük a fóliát, és kicsit alacsonyabb hőfokon további 10-15 percig sütjük, hogy a sajt egy kicsit megpiruljon.

Barna rizzsel, burgonyával tálaljuk.

Mivel 100 g-ig ezekkel a tejtermékekkel nem kell számolni, csak a tejfölt és a sajtot vettem figyelembe. Így az étel összesen 12,12 g CH-t tartalmaz, adagonként 2,02 g-ot.

Forrás: mindmegette.hu

Kolbásszal töltött Stefánia

Már egyszer készítettem sertésfasírtot az őzgerinc formámban, de akkor nem sikerült túl jól. A második próbálkozás alkalmával már nagyobb fába vágtam a fejszémet, most azt szerettem volna kipróbálni, hogy milyen Stefániát tudok sütni. Azért nem tojással töltöttem meg, mert akkor nem nagyon tudtam volna belepasszírozni a formába,  pedig azt mindenképp használni szerettem volna, mert kaptam, és így a formázással sem kellett vesződni egy csöppet sem.

Az eredmény most sokkal kecsegtetőbb lett, mint először, úgyhogy ez az étel is bekerülhet a "repertoáromba", persze azon még dolgozni kell, hogy olyan finom legyen, mint az otthoni.

Hozzávalók:

• 350 g darált sertéshús
• 100 g vöröshagyma (8 g CH)
• 6 g fokhagyma (1,57 g CH)
• 80 g teljes kiőrlésű kenyér (40 g CH)
• 2 tojás (az egyik főtt, a másik nyers)
• 1 rúd csemege kolbász (0,3 g CH)
• ételízesítő
• bors
• pirospaprika
• majoránna

A hagymákat megtisztítjuk, és leturmixoljuk, vagy minél apróbbra vágjuk. Hozzáadjuk a húst, belemorzsoljuk a beáztatott és jól kinyomkodott kenyeret és ráütjük a nyers tojást. Ízlés szerint fűszerezzük, semmivel sem kell spórolni. A kezünkkel jól összegyúrjuk, majd a legvégén óvatosan belekeverjük a felkockázott főtt tojást, hogy minél kevésbé törjük össze.

Egy őzgerincformát kibélelünk sütőpapírral, és az alján elegyengetjük a massza kb. felét. Ráhelyezzük a kolbászt, enyhén belenyomkodjuk, majd befedjük a massza másik felével. Egyenletesen eligazítjuk és a formát lefedjük alufóliával.

Kb. 45 percig a legnagyobb hőfokon sütjük, majd a fóliát levéve alacsonyabb hőfokon 15 percig.

Ez az egy rúd fasírt 49,88 g CH-t tartalmaz. Én 18 kicsit vastagabb szeletre vágtam, így egy szelet 2,77 g-ot tartalmaz.

Citromos bounty-muffin

Nem szoktam ilyen gyakran sütni, de a tegnapi ishler után megmaradt tojásfehérjéket sajnáltam volna kidobni. Általában csak 1-2 fehérje, vagy sárgája marad meg, amiből másnap egy kicsit feltuningolva rántottát készítek, de négy fehérjéből ez nem tűnt nagyon vonzónak. Tudtam, hogy ha én nem kezdek vele valamit, akkor a kuka lesz a sorsa, ezért, miután felkeltem, gyorsan kerestem egy receptet, amit egyszerűen össze tudok dobni. Így elfogyott nemcsak a fehérje, de még a csoki is, mert tegnap biztos, ami biztos, 100 g-ot olvasztottam fel, amiből jó sok kimaradt, pedig bőségesen kapott a tetejére minden süti.

A citrom nagyon érdekes, kissé pikáns ízt adott neki, nem gondoltam, hogy így megbolondítja, de nagyon passzol hozzá.

Hozzávalók 12 db-hoz:

• 4 tojásfehérje
• 1 csipet só
• 80 g nyírfacukor, ebből 20 g házi vaníliás (48 g CH)
• 50 g tk tönkölybúza liszt (31,92 g CH)
• 50 g darált dió 
• 100 g kókuszreszelék 
• 1 cs sütőpor
• fél citrom héja és leve
• 70 g olvasztott margarin

a díszítéshez:

• kb. 30 g 74 % kakaótartalmú étcsokoládé (9,6 g CH)
• 15 g margarin
• kókuszreszelék

A margarint megolvasztjuk, aztán a lisztet, a diót és a kókuszt egy tálban összekeverjük a sütőporral és magunk mellé készítjük.

A tojásfehérjéből egy csipetnyi sóval kemény habot verünk. Amikor már majdnem kész, apránként belekeverjük a cukrot. Széles mozdulatokkal kisebb adagokban beleforgatjuk a lisztes keveréket, vigyázva, hogy a hab ne törjön össze. Belereszeljük a citrom héját, belefacsarjuk a levét és hozzáöntjük a már megolvasztott és kissé kihűlt margarint.

Ha jól elkevertük, a muffinpapírral kibélelt formába adagoljuk, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt megsütjük. A teteje egy kicsit megpirul, szerintem így nagyon guszta, de tűpróbát is érdemes végezni.

Amíg egy kicsit hűlnek a muffinok, elkészítjük a mázat. Úgy saccolom, nekem kb. 20 g csokiból készült mázam maradt tegnapról. Ez 9 muffinra volt elég, ezért írtam a receptben 30-at, az már biztosan elég lesz, de persze a máz el is hagyható, ha nem szeretnénk fáradozni vele.

A csokoládét a margarinnal vízgőz felett megolvasztjuk és egy krémkenő kés segítségével elsimítjuk a sütik tetején. Megszórjuk kókuszreszelékkel és már fogyaszthatjuk is.

Szerintem mindig van abban valami báj, ha úgy esszük, hogy a csoki még meleg a tetején és jó ragacsosak leszünk tőle. :) Sokkal finomabb. :)

A recept 30 g csokival összesen 89,52 g CH-t tartalmaz, darabonként 7,46 g-ot. Most nagyon ügyes voltam. :)

Nem számoltam viszont a citromlével, mert nem mértem meg, mennyi volt pontosan.

Forrás: nosalty.hu