Már egyszer készítettem sertésfasírtot az őzgerinc formámban, de akkor nem sikerült túl jól. A második próbálkozás alkalmával már nagyobb fába vágtam a fejszémet, most azt szerettem volna kipróbálni, hogy milyen Stefániát tudok sütni. Azért nem tojással töltöttem meg, mert akkor nem nagyon tudtam volna belepasszírozni a formába, pedig azt mindenképp használni szerettem volna, mert kaptam, és így a formázással sem kellett vesződni egy csöppet sem.
Az eredmény most sokkal kecsegtetőbb lett, mint először, úgyhogy ez az étel is bekerülhet a "repertoáromba", persze azon még dolgozni kell, hogy olyan finom legyen, mint az otthoni.
Hozzávalók:
- 350 g darált sertéshús
- 100 g vöröshagyma (8 g CH)
- 6 g fokhagyma (1,57 g CH)
- 80 g teljes kiőrlésű kenyér (40 g CH)
- 2 tojás (az egyik főtt, a másik nyers)
- 1 rúd csemege kolbász (0,3 g CH)
- ételízesítő
- bors
- pirospaprika
- majoránna
A hagymákat megtisztítjuk, és leturmixoljuk, vagy minél apróbbra vágjuk. Hozzáadjuk a húst, belemorzsoljuk a beáztatott és jól kinyomkodott kenyeret és ráütjük a nyers tojást. Ízlés szerint fűszerezzük, semmivel sem kell spórolni. A kezünkkel jól összegyúrjuk, majd a legvégén óvatosan belekeverjük a felkockázott főtt tojást, hogy minél kevésbé törjük össze.
Egy őzgerincformát kibélelünk sütőpapírral, és az alján elegyengetjük a massza kb. felét. Ráhelyezzük a kolbászt, enyhén belenyomkodjuk, majd befedjük a massza másik felével. Egyenletesen eligazítjuk és a formát lefedjük alufóliával.
Kb. 45 percig a legnagyobb hőfokon sütjük, majd a fóliát levéve alacsonyabb hőfokon 15 percig.
Ez az egy rúd fasírt 49,88 g CH-t tartalmaz. Én 18 kicsit vastagabb szeletre vágtam, így egy szelet 2,77 g-ot tartalmaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése