Házi Sport szelet

Körülbelül két hete sütöttem majdnem egy kilogramm háztartási kekszet. A házi sportszeletet már régóta ki szerettem volna próbálni, így most ez lett belőle. Bár azt sajnos nem tudom 100 %-os pontossággal megmondani, mennyire hasonlít az eredetire, mert már nagyon régen ettem, de azért megéri elkészíteni, mert amellett, hogy finom, annyira egyszerű, hogy el sem akartam hinni, amikor elővettem a receptemet.

Ha nem szeretnénk saját háztartási kekszet sütni hozzá, használhatunk más teljes kiőrlésű, cukormentes kekszet (pl. Gullon).

Hozzávalók egy kb. 30 x 25 cm-es tepsihez:

• 400 g darált háztartási keksz (190 g CH)
• 100 g darált dió
• 32 g holland kakaópor (4,6 g CH)
• 250 g margarin
• 15 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 200 ml tej (10 g CH)
• 1,5-2 ek rum

A tetejére:

• 150 g 70 %-os étcsokoládé (48 g CH)
• 2 ek étolaj, vagy kókuszolaj
• 10 g holland kakaópor (1,3 g CH)

1 tálban összekeverjük a kekszet, a diót és a kakaóport.

A margarint felkockázzuk és egy lábasban megolvasztjuk. Amikor már majdnem teljesen folyékony, hozzáadjuk a tejet és az édesítőt. Az egészet jól összemelegítjük és ráöntjük a kakaós kekszre. A rummal együtt alaposan összeforgatjuk.

Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral és lehetőleg egyenletesen belesimítjuk a masszát. Hűtőbe tesszük dermedni.

Vízgőz felett felolvasztunk 1,5 tábla étcsokoládét. Hozzákeverünk 2 ek olajat és egy nagy ek kakaóport. A tepsiben pihenő kekszes masszát  egyenletesen bevonjuk a csokoládémázzal.

Ismét hűtőben pihentetjük, majd szeletelve tálaljuk.

A receptben így elkészítve összesen 253,9 g CH van. Én 45 szeletre vágtam a "sütit", így egy szeletre 5,64 g CH jut. 

Forrás: apróséf.hu

Sárgabarackos-pisztáciás müzliszelet

A müzliszeletnek ezt a variációját már akkor ki szelettem próbálni, amikor a legelsőt elkészítettem. Az elmúlt évben egyre jobban megszerettem a pisztáciát, az egyik nagyon jó, egyetemhez közeli fagylatozóban nagy kedvencem lett a pisztáciás fagyi is. Mmmmm...

Eddig csak azért nem készítettem el, mert sehol nem találtam hozzá sótlan pisztáciát. Szerintem ez a változat is nagyon finom lett, úgyhogy aki szereti a müzlit, ezt is feltétlen próbálja ki! :)

Hozzávalók 12 db-hoz:

• 80 g sótlan pisztácia mag
• 50 g őrölt zabpehely (30 g CH)
• 1-1 nagy csipet sütőpor és szódabikarbóna
• 1 késhegynyi só
• 20 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (80 g cukornak felel meg)
• 75 g zabpehely (45 g CH)
• 25 g puffasztott amaránt (16,25 g CH)
• 150 g aszalt sárgabarack (93,15 g CH)
• 2 egész tojás
• 1 tk vanília aroma

A pisztácia kb. 2/3 részét kicsit összetörtem egy fakanál fejével, az aszalt sárgabarackot pedig kb. fél centis kockákra vágtam.

Egy tálban először összekevertem a száraz hozzávalókat, majd alaposan összeforgattam a két tojással és a vanília aromával.

Egy kisebb (20 x 25 cm-es) tepsit kibéleltem sütőpapírral és egyenletesen belesimítottam a keveréket. 160 fokra előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt sütöttem készre úgy, hogy az első 15 perc után sütőpapírral letakartam.

A sütőből kivéve a sütőpapírral együtt kiemeltem a tepsiből és kihűlés után 12 szeletre vágtam.

A recept összesen 184,4 g CH-t tartalmaz, így egy szeletben 15,36 g CH van.

Forró csokoládé

Nem tél a tél forró csokoládé (és persze hó) nélkül, nagyon jól esik ilyenkor a fűtött szobában kortyolgatni. Hihetetlenül gyorsan és egyszerűen elkészíthetjük magunknak cukormentesen is, ráadásul számtalan módon fűszerezhetjük. Kerülhet bele fahéj, vanília, chili, gyömbér, de még mézeskalács fűszer is.

Hozzávalók:

• 24 g jó minőségű cukrozatlan kakaópor (2,88 g CH)
• 12 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 1 késhegynyi őrölt fahéj
• 1/2 vaníliarúd
• 500 ml házi tej (25 g CH)
• 200 ml habtejszín
• 50 g min. 70 %-os étcsokoládé (15,5 g CH)

a tetejére:

• 200 ml jól behűtött habtejszín
• 1 tk cukrozatlan kakaópor

A kakaóport, az édesítőt, a vaníliarúd kikapart magvait és a fahéjat elkeverjük a tejjel és a tejszínnel. Beledobjuk a vanília héját is és folyamatos kevergetés mellett összeforraljuk.

Hozzáadjuk az étcsokoládét is és kis lángon addig kevergetjük, amíg teljesen fel nem olvad benne.

Poharakba töltjük és keményre vert tejszínhabbal a tetején, kevés kakaóporral megszórva, azonnal tálaljuk.

A fenti mennyiség 3 db 2 dl-es adaghoz elegendő, így egy pohárra 14,46 g CH jut. Persze fogyaszthatjuk 2, vagy 4 adagban is, még 4 pohár tetejére is kényelmesen jutni fog a tejszínhabból.

Próbáljátok ki! :)

Forrás: Moha Konyha

Earl Grey teás, narancsos keksz

Ezt a kekszet már lassan 2 éve meg akartam sütni, de mindig visszatartott, hogy a szálas teafű picit drága és nem szerettem volna elpazarolni. Viszont amikor decemberben elmentünk a T betűs boltba, úgy le voltak akciózva a kedvenc teáink, hogy ebből például 3 dobozzal is vettünk. Hazafelé jövet a Párom már mondta is, hogy "Most megsütheted a teás kekszed." :)

A sors iróniája, hogy most szörnyen meg vagyunk fázva, úgyhogy én nagyon örülök neki, hogy legalább ízeket azért még érzek.

A süti már akkor is gyönyörű volt, amikor betettem a hűtőbe, ahogy látszottak benne a tea, vanília és narancshéj darabok. Egészen kicsit mintha a tészta is narancsosra színeződött volna, persze a teljes kiőrlésű liszt miatt ez alig látszik. Nagyon sajnálom, hogy nincs olyan gépem, amivel tudtam volna akkor (este csináltam) olyan jó képeket készíteni, amik visszaadták volna. A mostani képek se tökéletesek ebből a szempontból, de azért sokkal jobbak. A kész sütinek egészen enyhe illata van, az ízében inkább a narancs dominál, de a vaníliát és a teát is ki lehet érezni. Viszont aki nem szokott ilyen teát inni, vagy nem mondjuk el neki, szerintem ki sem találná, mi van benne. Mindenesetre egyszer tényleg megéri kipróbálni, nekem nagyon tetszik. :)

Hozzávalók kb. 50 db kekszhez:

• 220 g lágy margarin, vagy vaj
• 100 g xilit porrá őrölve (60 g CH)
• 1 narancs héja
• 1 nagy tojás
• 1 rúd vanília
• 250 g tk. búzaliszt (152,75 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,5 g CH)
• 1 tk sütőpor
• 2 ek Earl Grey teafű

A margarint és a xilitet robotgéppel habosra keverjük. Folyamatos keverés mellett hozzáadunk pár evőkanál lisztet, majd a tojást, a narancshéjat és a vanília kikapart magvait. Simára keverjük, majd ehhez is hozzáadunk pár kanál lisztet. Fakanálra váltunk és folyamatosan adagoljuk a tésztához a lisztet, majd a végén a kezünkkel dolgozzuk össze a tésztát és hozzáadjuk a teafüvet is.

A masszából egy kb. 25 cm hosszú rudat sodrunk és folpackba, vagy alufóliába csomagolva min. 2 órára hűtőszekrénybe tesszük (én egy éjszakát pihentettem).

A hűtőből kivéve kb. 3-4 mm vastag korongokra vágjuk, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készre sütjük. A tepsiben hagyjunk kis távolságot a korongok között, mert sülés közben terülni fognak.

Nekem összesen 48 db kekszem lett (248,25 g CH), így egy darabban 5,17 g CH van.

Forrás: Troll a konyhámban

Diós és mákos bejgli

Tavaly Karácsony óta nagyon szeretnék bejglit sütni. Nálunk sosem kapott különösebben nagy hangsúlyt, mi otthon minden évben mézeskalácsot, keksz bombát és raffaellót csináltunk. Bejglit inkább vettünk, igazán arra sem emlékszem, hogy Mamám sütött-e. A Pároméknál viszont minden évben az Anyukája készíti, és hihetetlenül finom. Tényleg nem ettem még ilyen finom bejglit, úgyhogy elkértem a receptjét, és egész eddig visszafogtam magam, hogy ne álljak neki már januárban megsütni (mert ami nagyon finom, azt én azonnal ki akarom próbálni). Közben a neten is megnéztem több receptet, amiből azt a következtetést vontam le, hogy a bejglisütés a világ legnehezebb dolga, úgyhogy az első sütést alaposan túlizgultam. Viszont rengeteg dologra jöttem rá közben, úgyhogy a második sütés eredményét már ti is láthatjátok. Legyen Boldog, Békés Karácsonyotok!

Mivel ugye kísérletezésről volt szó, a hozzávalókat nem egy bejglihadsereghez adom meg, csak két kb. fél kg-os rúdhoz:

Tészta 2 rúd bejglihez:

• 150 ml tejszín+víz fele-fele arányú keveréke
• 15 g friss élesztő
• 155 g tk. búzaliszt (94,75 g CH)
• 75 g graham liszt (45 g CH)
• 80 g búza finomliszt (56,32 g CH)
• 75 g nagyon lágy margarin
• 1 kis tojás
• 10 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (40 g cukornak felel meg)
• 1 csipet só

Töltelék 1 mákos rúdhoz:

• 200 g darált mák (48 g CH)
• 15 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 80 ml tejszín+víz fele-fele arányú keveréke
• 1/2 rúd vanília
• 1/2 citrom lereszelt héja

Töltelék 1 diós rúdhoz:

• 200 g darált dió
• 15 g DW 1:4 cukorhelyettesítő (60 g cukornak felel meg)
• 60 ml tejszín+víz fele-fele arányú keveréke
• 1/2 rúd vanília

A kenéshez:

• 1 egész tojás

Először a tölteléket készítettem elő a sütést megelőző este. Egy-egy kisebb tálba kimértem a mákot/diót és az édesítőt, hozzáadtam fél rúd vanília kikapargatott magvait, a mákhoz hozzáreszeltem egy fél citrom héját is. Egy bádogbögrében felforraltam a tejszínes vizes keveréket (használhatunk tejet is) a vaníliarúddal, és leforráztam vele a száraz hozzávalókat. Hűvös helyen (pl. kamrában) pihentessük másnapig.

Ügyeljünk rá, hogy a töltelékünk inkább morzsalékos legyen, ha túl nedves, kirepedhet a bejglink. A diósnál lehet, hogy nem lesz szükségünk az összes folyadékra, inkább apránként adagoljuk.

Másnap reggel bedagasztottam a tésztát: a liszteket és az édesítőt egy tálba mértem és elkevertem egy csipet sóval. Hozzáadjuk a tojást és a meglangyosított tejszínes, vizes keveréket (használhatunk fele-fele arányban vizet és tejet is). Gyúrni kezdtem, és amikor összeállt, apránként beledolgoztam a margarint. Addig dagasztottam, amíg már nem tapadt sem a tál falához, sem a kezemhez. Ekkor aláliszteztem és lefedve meleg helyen kb. 1 óra alatt duplájára kelesztettem.

A megkelt tésztát konyhai mérleg segítségével két egyenlő részre osztottam és lisztezett deszkán kb. 20 x 25 cm-es téglalappá nyújtottam úgy, hogy a hosszabbik oldala nézzen felém. Egyenletesen elterítettem rajta a tölteléket ügyelve, hogy a hosszabbik oldala mentén 1,5-2 cm-t szabadon hagyjak, a rövidebb oldalai mentén viszont egészen a légszéléig töltelék borítsa. A töltelék felszínét simára igazítottam, de vigyáztam, hogy ne préseljem össze túlságosan. A tőlem távolabb eső oldalán szabadon hagyott tésztarészt a töltelékre hajtottam és óvatosan magam felé görgetve feltekertem.

A rudakat sütőpapíros tepsire emeltem, a kezemmel még kicsit igazítottam rajtuk és vékonyan lekentem őket egy villával felvert egész tojással.

Amíg a sütőt előmelegítettem 200 fokra, szobahőmérsékleten kelni hagytam a bejgliket. Mielőtt betettem volna őket a sütőbe, ismét megkentem a tetejüket tojással és egy grillpálcával sűrűn megszurkáltam őket (egészen az aljukig leszúrtam). 25 perc alatt sültek készre, az utolsó 10 percben sütőpapírral letakartam őket.

Ahogy a képen is látszik, a diós egy kicsit nekem is kirepedt, de attól még legalább olyan finom lett, mint a mákos, és ha holnap sütnék egy harmadik adagot, akkor azt hiszem, már jól be tudnám lőni a töltelék állagát.

A diós bejglim 512 grammos lett, így 100 grammjában 19,14 g CH van.

A mákos rudam 557 grammos, így annak 100 grammjába 26,21 g CH van.

Már sokadjára meg kell jegyeznem, hogy a sütemény így, ahogy én készítem, nem túlzottan édes, ezt az édesebb szájúaknak nem árt figyelembe venni! :)

Cifra kalács

Ritkán fordul elő, hogy meglátok valamit, és viszonylag hamar meg is sütöm, ez a kalács viszont épp ilyen volt. Először a Párom jegyezte meg tréfából, hogy "Ezt megsütheted nekem!" erre én elkezdtem leírni a receptet.

Nem hittem volna, hogy sikerül, de összességében egyáltalán nem annyira bonyolult, mint amilyennek a kinézete alapján elsőre gondolná az ember. Nincs vele különösen több macera, mint más kalácsokkal, amiket eddig készítettem. Tényleg hihetetlenül puha és omlós annak ellenére is, hogy teljes kiőrlésű, kihűlés után pedig nagyon szépen szeletelhető.

Hozzávalók egy kb. 750 grammos kalácshoz:

• 200 g tk. búzaliszt (122,2 g CH)
• 100 g graham liszt (60 g CH)
• 100 g búza finomliszt (70,4 g CH)
• 70 ml tejszín+víz fele-fele arányú keveréke meglangyosítva
• 150 g natúr joghurt (6 g CH)
• 1 egész tojás
• 1 csipet só
• 1 csapott ek DW 1:4 cukorhelyettesítő (4 csapott ek cukornak felel meg)
• 50 g puha margarin
• 30 g friss élesztő

A kelesztés után:

• 16 g cukrozatlan kakaópor (2,24 g CH)
• 1-2 ek víz

A tetejére:

• 1 tojás sárgája
• 1 ek tejszín

(Nekem dagasztás közben a tészta még felvett 15 g tk. búzalisztet (9,16 g CH). Tejszín és víz keverékével a tejet helyettesítem.)

A hozzávalókból kellemes, lágy tésztát dagasztunk, amit szobahőmérsékleten letakarva duplájára kelesztünk. Ez nekem kb. 45 perc 1 óra volt.

Amikor ketté választjuk és az egyik felébe beledolgozzuk a kakaóport annyi vízzel, hogy ne változzon az állaga. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra és közben formázzuk meg a tésztát:

A két tésztánkat ismét válasszuk ketté. Először nyújtsuk ki téglalap alakúra (kb. 3 mm vastagságúra) az egyik világos tésztát, majd az egyik kakaósat is, és fektessük a világosra. A hosszabb oldala mentén óvatosan, nem túl szorosan tekerjük fel, majd ezt ismételjük meg a megmaradt tésztával is. Tehát végül a világos résznek kell kívül lennie. A két rudat helyezzük egymás mellé, majd fonjuk össze és emeljük át egy előkészített formába. Eredetileg egy 30 x 10 cm-es gyümölcskenyér formát kellett volna használnom, de ahhoz nekem kicsinek tűnt a tészta, így egy 20 x 10 cm-esbe tettem, ezt szépen kitöltötte.

A kalácsot hagyjuk még kb. 10 percig kelni, majd kenjük meg 1 tojás sárgája és 1 ek tejszín keverékével.

Hőlégkeveréses sütőben süssük kb. 30 percig. Én 35 percig sütöttem, közben 15 perc után letakartam alufóliával, hogy ne piruljon meg túlzottan. Tűpróbát is végeztem!

Amikor elkészült, óvatosan fordítsuk ki a formából és rácson hűtsük ki. Már langyosan is fogyaszthatjuk, de akkor még nem lesznek olyan szépek a szeleteink.

Az én így elkészített kalácsom összesen 751 grammos lett és 270 g CH-t tartalmaz. Így 100 grammjában kb. 35,95 g CH van.

Forrás: Gabriella kalandjai a konyhában :)

Fastenwähe - farsangi sós finomság

Ezt a receptet már régebben találtam, és most, amikor nem igazán tudtam mit készítsek, épp kapóra jött, mert volt egy megkezdett élesztő a hűtőben.

Egy svájci ételeket bemutató blogon találtam, ahol farsangi finomságként szerepelt. Amikor most elővettem a receptet és elkezdtem bedagasztani, nagyon megörültem neki, hogy vajas kelt tésztáról van szó, mert annál jobb nem sok létezik. Igazán puha, kicsit sós, vajas lapos "kalácsszerűségek" sültek ki belőle. A leírás szerint csak köménymagosat kellett volna csinálnom, de mivel azt rajtam kívül senki nem szereti, szezámmagosak is készültek.

Hozzávalók 16 db-hoz:

• 250 g tk. búzaliszt (152,75 g CH)
• 100 g graham liszt (60 g CH)
• 150 g búza finomliszt (105,6 g CH)
• 2 tk só
• 20 g friss élesztő
• 175 g puha margarin
• 200 ml langyos víz

A tetejére:

• 1 tojás sárgája
• egész köménymag

A margarint felkockázzuk.

Egy tálba mérjük a liszteket és elkeverjük a sóval. A közepébe mélyedést készítünk és beleöntjük a vizet, majd rámorzsoljuk az élesztőt. Elkezdjük bedagasztani, közben apránként beledolgozzuk a margarint is. Kb. 10 percig gyúrjuk, amíg a tészta egyáltalán nem tapad már sem a kezünkhöz, sem a tát falához. Letakarva szobahőmérsékleten kb. 1 óráig kelesztjük.

A megkelt tésztát konyhai mérleg segítségével 16 egyenlő részre osztjuk (mert így egy db-ban majdnem 20 g CH lesz). Minden kis darabot megformázunk: enyhén alágömbölyítjük az oldalait, és a tenyerünk alsó felével ütögetve kb. fél centi vastag oválissá lapítjuk. Minden korongot 4 helyen függőlegesen bevágunk. A vágásokban mozgassuk meg a késünket oldalirányban, hogy elváljon a tészta (azzal is számoljunk, hogy sütés közben kicsit összezáródik majd a bevágásunk. Lekenjük őket tojás sárgájával és megszórjuk kevés köménymaggal.

230 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készre sütjük, ezalatt szépen megbarnulnak majd.

Az egész recept összesen 318,35 g CH-t tartalmaz, így egy korongban 19,8 g van.

Forrás: Egy falat Svájc