Tejszínes-barackos rakott csirkemell

Ez a recept is ott szerepelt már nyár óta azok között, amiket szerettem volna elkészíteni. Most, hogy végre lett egy kis időm igazán szerettem volna egy kis időt a konyhában tölteni, mert már kezdett hiányozni. A piacon szerencsére nagyon szép barackokat találtam. Először közönséges őszibarackot kerestem, de végül a nektarin szimpatikusabb volt, és pár más dolgon is változtattam.

Ma volt egy nagyon kellemes élményem is, amit feltétlenül le kell írnom. Véletlenül megláttam egy magányosan üldögélő nénit, aki fügét árult. Nem csak, hogy még nem ettem az aszalt formáján kívül sohasem, de még nem is láttam. Nagyon megörültem neki, vettem is egyet (azért nem vittem túlzásba), és igen ízlett. Szegény nénire szinte rá kellett kiabálni, hogy észrevegyen, mert úgy elmélyedt a gondolataiban.

Szerencsére azért a buszt nem késtem le, pedig kevés híja volt, úgy elkóricáltam a sok árus között. Sajnos éppen a nagy bámészkodásban citromot sem vettem, pedig alaposan meg vagyok fázva.

Hozzávalók:

• 1 nagy csirkemell (560 g)
• 1 nagy fej vöröshagyma (120 g - 9,6 g CH)
• 2 gerezd fokhagyma (8 g - 2,128 g CH)
• 2 tojás
• 120 g reszelt trappista sajt
• 200 ml főzőtejszín
• majoránna, só
• bors, ételízesítő
• olíva olaj
• 1 nektarin (120 g - 13,68 g CH)

A húst megtisztítjuk, vékony szeletekre vágjuk és egy kicsit kiklopfoljuk. Finoman besózzuk, és megszórjuk majoránnával, majd állni hagyjuk.

A hagymát meghámozzuk, apróra vágjuk, és 1-2 ek olajon megdinszteljük. A felét egy hőálló edény aljára borítjuk.

Erre fektetünk egy réteg húst, majd ezt követi egy újabb réteg hagyma és hús. Erre fektetjük a vékonyra szeletelt barackot.

A tetejére mártást készítünk. A tejszínt lassan melegíteni kezdjük, majd belekeverjük a sajtot, finoman sózzuk, borsozzuk. Amikor langyosra hűlt belekeverjük a tojásokat és az egészet ráöntjük a húsra.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 35 percig fólia alatt sütjük, majd a fóliát levéve a tetejét kb. 15 perc alatt enyhén megpirítjuk.

Ismét bátorkodtam nem számolni a tejszínnel és a sajttal, így összesen 25,4 g CH-t tartalmaz. Ha öt adagban fogyasztjuk, adagonként ez 5,8 g.

Forrás: mindmegette.hu

Sütőben sült rántott csirke zabpehely-bundában

Mostanában nagyon hiányolom a rántott húst az étlapomról, pedig korábban sosem szerettem különösebben. Mióta diétázom, nem csináltam magamnak, de amikor más csinált, nagyon szívesen megettem, szokásomhoz híven persze egy kis bűntudattal kísérve, hogy olajban sült dolgot falatozok. A patisszon volt az első kísérletem, hogy ne fehér liszttel készítsem el, és most hosszú tervezgetés után, hogy pontosan hogyan kivitelezzem, hogy minél jobban sikerüljön, a sütőben készítettem el.

Az eredmény igazán meglepett, nekem nagyon tetszik, mert egyáltalán nem száradt ki, még papírtörlőre is kellett tennem. Azzal még lehetne kísérletezni, hogy hogyan süssem meg kevesebb olajjal, de azt hiszem igazán jó úton haladok.

Annak is hasznos lehet, aki pusztán nem szereti az olajszagot, vagy csak spórolni szeretne vele, és az sem mellékes, hogy bár sokáig sül, nem kell ott állni mellette.

Így készítettem el az Apától kapott gondosan, nagy-nagy szeretettel előkészített csirkét használva:

• 8 db kicsontozott csirke felsőcomb
• 1 tojás
• 110 g lágy zabpehely (74,91 g CH)
• só, bors, ételízesítő
• napraforgó-, vagy olíva olaj

A combokat finoman besózzuk és állni hagyjuk, amíg mindent előkészítünk a főzéshez. A sütőt is előmelegítjük közepes, vagy annál egy kicsit kisebb hőfokra. (Sajnos itt nincs semmilyen fokozat a tűzhelyen, minden érzésből megy.)

Ezután az ételízesítős, borsos tojásba forgatjuk. Meghempergetjük a zabpehelyben. Ha túl sok tapadna rá, a felesleget óvatosan rázzuk le. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket. Egy konyhai ecset segítségével mindkét oldalukat vékonyan! megkenjük olajjal. (Én most nem mertem, csak napraforgót használni, hogy ha valami balul ütne ki, ne a drága olíva bánja.)

Kb. 40 percig sütjük, közben, mikor már egy kicsit elkezd megpirulni a teteje, óvatosan megfordítjuk. A sütő aljába egy kis edényben vizet teszünk, hogy szép lassan párologjon, és biztosan puha maradjon a hús.

Nagyon jó illata van, és kellemes íze.

Így egy szelet hús kb. 9,36 g CH-t tartalmaz.

Fahéjas, mazsolás csokis keksz

Ez a süti a nemrég indult keksz-sütő sorozatom legújabb darabja. Már elkészítettük egyszer a párommal közösen, szép emlék, de akkor még nem lett az igazi, ugyanis vele sikerült letesztelnünk az új sütőt, amiről kiderült, hogy éget. Így lett egy adag kicsit nyers, és egy kicsit túl barna süti, de mindkettő finom lett.

Most, hogy a sütő-probléma elhárult, tökéletes lett. Csak az volt kérdéses, hogy lesz-e időm megcsinálni, mert az nem kifejezés, hogy le lettem bombázva referátumokkal. Szerencsére sikerült sebtében összehozni, és most egy kicsit eltérve a recepttől csak mazsolával készítettem, hogy igazán elnyerje a párom tetszését.

Már lassan egy hete elkészült, de a bejegyzést még csak most lett időm megírni.

Hozzávalók 20 db-hoz:

• 1 tojás
• 75 g xilit (38,15 g CH)
• 75 g olvasztott margarin
• 50 g tk tönkölybúza liszt (31,95 g CH)
• 50 g búza finomliszt (38,15 g CH) / 50 g darált dió (6,9 g CH)
• fél cs. sütőpor
• fél kk fahéj
• 50 g étcsokoládé (24,3 g CH)
• 50 g mazsola (32,5 g CH)
• rumaroma

Ugyan úgy készítettem el, mint az eddigi kekszeket, az a módszer már jól bevált.

A cukrot és a tojást habosra keverjük, majd hozzáadjuk a margarint. Apránként beleforgatjuk a sütőporos lisztet a fahéjjal, majd a rumaromás vízbe áztatott mazsolát és végül a feldarabolt csokoládét.

A masszából sütőpapírral bélelt tepsire pici adagokat halmozunk. Hagyjunk nagyobb távolságot közöttük, mert sütés közben jól szétterülnek. 180 fokon  kb. 10 perc alatt már készre is sülnek.

Csak liszttel készítve összesen 164,4 g CH-t tartalmaz, egy darab 8,22 g-ot.

Diót használva ez 132,25 g-ra csökken. darabonként 6,61 g-ra.

Forrás: nosalty.hu

Bolognai szósz

Amikor legutóbb otthon voltam, apa boldogan újságolta, hogy milyen finom bolognait főzött, és meg kell mutatnia nekem, hogy készül, hogy majd én is tudjak csinálni magamnak. Erre sor is került, én voltam a kiskukta, aki mindent összevágott, aztán pedig nézte, hogy készül a nagy mű a mester kezei alatt.

Most én is elkészítettem, sok időbe telt, de jól elvan magának a gázon, úgyhogy kitakarítottam közben, aztán pedig tanultam. Sajnos nem tudtam szép fényképet készíteni, mert kicsit időhiányban vagyok (ez a bejegyzés is később íródik), és még sajtot is elfelejtettem venni a tetejére, dehát az a lényeg, hogy finom lett. Persze nem olyan jó, mint az igazi Apa-féle, de nem is az otthoni paradicsomból készült, ami teljesen más, mint amit itt lehet kapni.

Hozzávalók 4 személyre:

• 1000 g paradicsom (40 g CH)
• 500 g darált sertéshús
• 60 g vöröshagyma (4,8 g CH)
• 6 g fokhagyma (1,58 g CH)
• só
• bors
• ételízesíő
• bazsalikom

A paradicsomot nagyobb kockákra vágjuk, és egy közepes fazékban, vagy egy nagyobb serpenyőben lefedve kis lángon lassan párolni kezdjük. Időnként megkeverjük, amikor már majdnem jó, a fedőt is levehetjük róla. Én soha nem hámozom meg a paradicsomot, szeretem látni az ételben a héját. Így kétségtelen, hogy igazi zöldségből készült és nem valamilyen sűrítményből.

A hagymát apróra kockázzuk. Amikor a paradicsom már szószos állagú lett (ez körülbelül egy óra), hozzáadjuk a hagymát és a húst is. Megfűszerezzük (én kevés sót és ételízesítőt használok, de nagyon sok bazsalikomot) és tovább főzzük kis lángon néka megkeverve még körülbelül két óráig, amíg a hús el nem készül. Önthetünk hozzá egy kevés vizet, mert ezalatt bőven elfővi a levét. A vége felé már levehetjük a fedőt is.
Nagyon kellemes, lágy paradicsom íze lesz, de ha kicsit intenzívebbre szeretnénk, nyugodtan rakjunk bele több hagymát, biztos vagyok benne, hogy Apa sem spórolt úgy vele, mint én.

Így elkészítve a szószunk összesen 46,38 g CH-t tartalmaz, egy adag 11,59 g-ot. (Ezek igazán bőséges adagok egy személyre.)

Kókuszos csokidarabkás zabfalatok

Holnap költözöm, és ez most a nagyon-köszönöm-hogy-segítesz-nekem süti, ugyanis a párom nem hagy egyedül a tenger-sok holmimmal.  Persze azért már önmagában annak is örülök, hogy csináltam végre valamit, indok nélkül is. Először valami mást akartam készíteni, de fő szempont volt, hogy ne szakadjon ránk egy halom süti, mert senki sem eszi meg, és legyen egyszerű a nagy pakolászásban. Így esett a választás a csokis kekszre, és a két potenciális versenyző közül ő nyert egy hajszállal a kókusz miatt. Szerintem igazán finom lett, remélem nem csak nekem fog ízleni.

Hozzávalók:

• 1 tojás
• 80 g xilit (48 g CH)
• 120 g olvasztott margarin
• 150 g tk tönkölybúza liszt (95,85 g CH)
• 1 tk sütőpor
• 1 csipet só
• 100 g zabpehely (68,1 g CH)
• 60 g kókuszreszelék
• 50 g 74 %-os étcsokoládé darabokra törve (16 g CH)

A tojást elhabarjuk a cukorral, majd hozzákeverjük az olvasztott vajat. Ezután a fenti sorrendben beleforgatjuk a száraz hozzávalókat is.

180 fokra előmelegítjük a sütőt. A masszából hideg vizes kézzel kb. diónyi nagyságú gombócokat formázunk, és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket. Villával ellapogatjuk őket, és 10-15 perc alatt megsütjük őket.

A recept szerint használhatunk a csokoládé helyett aszalt gyümölcsöt, vagy törökmogyorót, én még úgy nem próbáltam ki.

Nekem összesen 19 db kekszem lett. Az összes CH-tartalom 227,95 g, így egy darab 11,99 g-ot tartalmaz.

A recept Kicsi Vú oldaláról származik, érdemes nézegetni. Ott csokis-kókuszos zabkeksz néven szerepel, én ezt csak azért változtattam meg, mert egy kicsit emlékeztet a Győri Édes Zabfalatokra.

Almás golyó

Még Karácsonykor terveztük a párommal, hogy csinálunk kókuszgolyót, de azóta sem került rá sor. Tudom, hogy nagyon szereti, a hozzávalókból írt bevásárlólistát addig hordtam a pénztárcámban egy kis öntapadós cetlin, amíg végleg el nem kopott. Kókuszgolyó azóta sem készült, és a diéta óta nem tartom olyan jó ötletnek sem, mert elég sok benne a szénhidrát. Nagyon sokat keresgéltem, hogy mivel válthatnám ki, mit csinálhatnék helyette, így bukkantam erre a receptre. Az igazihoz nem sok köze van (legalábbis ahhoz, amit én ismerek és szeretek), de nagyon finom, és végül is a "bunda" az egyetlen dolog ebben a desszertben, ami kókuszos és ez megegyezik. Az utolsó pillanatban sikerült összedobnom egy villám-bevásárlás után, de épp időben és jól is sikerült, bár nem hasonlít a megszokott desszertekhez.

Hozzávalók 20 db-hoz:

• 3 közepes alma lereszelve (340 g - 23,8 g CH)
• 2 közepes sárgarépa lereszelve (200 g - 16 g CH)
• 200 g darált mandula
• 1 kk fahéj
• 30 g kókuszreszelék a megforgatáshoz

A hozzávalókat a kókuszreszelék kivételével összedolgozzuk. Kis golyókat formázunk belőle (ez sokkal könnyebb, ha a répát kisebb lyukú reszelőn reszeljük le), majd meghempergetjük a kókuszreszelékben. Erre a célra használhatunk darált, vagy apróra tört mandulát és diót is, de akkor a kókuszgolyó leghalványabb illúziója is elveszik.
Pár órára hűtőbe tesszük, és már ehetjük is. Én nem merem sokáig eltartani, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, bár ez nem is olyan nagy mennyiség.

Összesen 39,8 g CH-t tartalmaz, darabonként 1,99 g-ot. Ahhoz képest, hogy milyen könnyűnek tűnik nagyon jól el lehet vele telni.

Forrás: nosalty.hu

Azóta már elkészítettem a "rendes" kókuszgolyót is, a receptért kattints ide.

Rántott patisszon kicsit másképp

Nem tudom, hogy mennyire nagy bűn ez az étel, mert nem szabadna olajban sült dolgokat ennem, de azt hiszem, egyszer-egyszer azért meg lehet engedni. Ez a patisszon is keresztapáék kertjéből való, de csak most tudtam elkészíteni. Szeretem rántva, de nem vagyok oda különösebben érte. Az viszont nagyon érdekes volt, hogy mihez kezdek most, amikor a szokásos panír nem jöhet szóba. Az ötletet egy főzőműsorban láttam, és nem jártam vele rosszul, mert szerintem igen finom lett.

Hozzávalók:

• 1 kisebb patisszon (455 g - 28,21 g CH)
• 150 g zabkorpa (102,75 g CH)
• 3 tojás
• só
• bors
• pirospaprika
• őrölt köménymag
• majoránna
• bazsalikom
• petrezselyemzöld
• étolaj

A patisszont a szokásos módon készítjük elő. Meghámozzuk, eltávolítjuk a magját, felszeleteljük és enyhén sós vízben megabáljuk.

A zabkorpát egy kisebb tálkában összekeverjük a többi fűszerrel. (Kb. egy fél teáskanálnyit használtam belőlük, de kinek, hogy tetszik.) Egy másik tálban felverjük a tojásokat.

A kihűlt patisszonszeleteket először a zabkorpába, majd a tojásba, és ismét a zabkorpába forgatjuk.

Forró olajban kisütjük (nagyon jó illata van ilyenkor), és már ehetjük is.

Az általam elkészített mennyiség összesen 130,96 g CH-tartalmaz. Próbáltam viszonylag egyforma szeleteket vágni, így összesen 45 db kis patisszonom lett. Egy db 2,91 g CH-t tartalmaz.