Mákos-túrós lepény

Úgy találtam rá erre a receptre, hogy valami mákosat szerettem volna sütni. Azt ígérte, hogy ez a lepény a mák és a túró tökéletes párosítása, és szerintem ez így is van.  A lágy, kissé habos túró és az enyhén citromos mák remekül kiegészíti egymást, mindezt pedig egy halvány vaníliás aroma kíséri végig. Aki szereti ezt a két hozzávalót, annak kötelező elkészíteni!

Hozzávalók egy 25 cm-es piteformához:

A tésztához:

• 85 g tk. búzaliszt (51,93 g CH)
• 65 g őrölt zabpehely (39 g CH)
• 30 por xilit - házi vaníliás (18 g CH)
• 70 g hideg margarin
• 1 tojás sárgája
• 1 csipet só

A mákos réteghez:

• 150 g darált mák (36 g CH)
• 70 ml tej (3,5 g CH)
• 30 g margarin
• 30 g xilit (18 g CH)
• fél citrom héja

A túrós réteghez:

• 300 g nem darabos, lágyabb túró
• 60 g xilit - a fele házi por alakú vaníliás (36 g CH)
• 120 g tejföl
• 25 g zabkorpa
• 1 tojás sárgája
• 2  tojás fehérje
• 1 csipet só

Először a tésztához a margarint elmorzsoljuk a lisztekkel, majd a többi hozzávalóval összegyúrjuk. A kész tésztát kb. 1 óráig a hűtőben pihentetjük.

A mákos részhez a tejet, a margarint és a xilitet összeforraljuk, de elég az is, ha csak a mikróban  úgy összemelegítjük, hogy a margarin elolvadjon benne. A mákra reszeljük a citromhéjat és ezt is ráöntjük. Alaposan összedolgozzuk és félretesszük, hogy kihűlhessen.

A tésztát kinyújtjuk (óvatosan, könnyen szakad) és kibéleljük vele az előkészített piteformánkat. Felhasználásig visszatesszük a hűtőbe.

A túrós részhez a túrót áttörjük. Összedolgozzuk a xilit felével, a tejföllel, a zabkorpával, a tojás sárgájával és a citrom héjával és levével. A fehérjékből egy csipet sóval habot verünk, közben fokozatosan hozzáadjuk a por xilitet is, majd beleforgatjuk a túrós masszába.

A mákos tölteléket a tésztára halmozzuk. Elegyengetjük és kicsit lenyomkodjuk. Betakarjuk a túrókrémmel, picit elegyengetjük, és a formát az asztal lapjához kocogtatjuk. Így egyenletesebben eloszlik a krém és a felesleges buborékok is kiszöknek belőle.

160 fokra előmelegített légkeveréses sütő alsó polcán kb. 35-40 percig sütjük. Ekkor a túrókrém már nem remeg és a széle egy kis színt kap.

Kihűlés után szeleteljük.

A lepény így elkészítve 202,43 g CH-t tartalmaz. 12 szeletre vágva egy szelet 16,86 grammot, 16 szeletre vágva pedig 12,65 grammot.

Forrás: Tipikus Flammeres

Ribizlis blondie (szőke brownie)

Az eperszezon óta szeretném megsütni ezt a sütit. Már nagyon vártam.

Eredetileg eperrel készült volna, de mivel az eper és a vizsgaidőszak egymás ellenségei, nálam sajnos jó darabig biztos nem fog ilyen sütemény készülni, pedig nagyon szeretném. Bármilyen piros gyümölcs jó hozzá, kerülhet bele dió, mogyoró is, vagy fűszerek, például fahéj és gyömbér.

Amiről még nem esett szó: ez a sütemény a brownie "lánytestvére", ugyanis ét-helyett fehér csokoládéval készül, de az alapokban megegyezik vele. Eredetileg egy picit kisebb forma kell hozzá, mint ami nekem van, így picit magasabbnak is kell lennie. Nem tömény, vagy gejl és egyáltalán nem tocsogós, én kicsit intenzívebb csokoládé ízre számítottam, de így is kellemes, finom sütemény. Kár, hogy annyira drága a cukormentes fehér csoki. :)

Hozzávalók egy 20 x 20-as tepsihez:

• 115 g margarin
• 15 g DW 1:4 édesítő (60 g cukornak felel meg)
• 115 g fehér csokoládé (67,85 g CH) - ezt használtam
• 2 tojás
• 70 g őrölt zabpehely (42 g CH)
• 40 g tk. búzaliszt (24,56 g CH)
• 30 búza finomliszt (21,12 g CH)
• 1 tk sütőpor
• 1 csipet só
• nálam 100 g piros ribizli (7 g CH)

A margarint, a csokoládét és az édesítőt vízgőz felett összeolvasztjuk, és hagyjuk szobahőmérsékletre hűlni.

Egy kézi habverő segítségével egyesével beledolgozzuk a tojásokat, majd a liszteket, a sütőport és a csipet sót. A masszát egy sütőpapírral kibélelt tepsibe simítjuk és a tetejét megszórjuk a gyümölccsel.

175 fokra előmelegített sütőben kb 20-25 perc alatt készre sütjük. Akkor jó, ha a teteje egy kicsit megpirul (ami nálam a képen sajnos nem nagyon látszik).

Kihűlés után szeleteljük, kínálhatjuk magában, vagy fagylalttal is.

Az egész sütemény így elkészítve összesen 162,53 g szénhidrátot tartalmaz. Én 9 nagy kockára vágtam, így egy darabban 18 g CH van.

Forrás: dívány.hu/alapkonyha

Meggylekvár pektinnel

Körülbelül fél éve agyalok azon, hogy csináljak olyan lekvárt, ami biztosan jól eláll, de nem tartalmaz cukrot, mert elméletileg minden dzsemfixben van cukor. Legalábbis abban van, amit én a legutóbbi alkalommal használtam.

Főztem már úgy lekvárt, hogy egy fél napig rotyogott a gázon, hogy ne kelljen bele tartósítószert rakni. Ebben az a negatívum, hogy mivel nagyon sűrűre kell főzni, magas lesz a CH-tartalma, ami nálam egyértelműen hátrány.

Most a pektinhez jutottam el, mint sűrítőanyaghoz, hogy ne kelljen hosszú órák alatt elfőznöm a gyümölcs nedvességtartalmának nagy részét, ezzel sűrítve a lekvárt. Így a lekvárom CH-tartalma alig lett magasabb, mint a gyümölcsé, és persze jóval több lett mennyiségre is. Ízre, állagra és színre kísértetiesen emlékeztet Apa meggylekvárjára, amit annyira szerettünk.

Hozzávalók:

• 5 kg magozott meggy
• 30 g pektin (kilónként 6 g)
• 80 ml folyékony édesítőszer (vagy kilónként 100-150 g cukornak megfelelő édesítőszer)

A kimagozott meggyet egy nagy fazékba mérjük, amiben majd a lekvárt főzzük és összeturmixoljuk. (Így jelentősen lerövidítjük a főzési időt. Elméletileg, ha előtte kiöblítjük a lábas alját hideg vízzel, megakadályozzuk, hogy leégjen a lekvárunk.)

Kis lángon főzni kezdjük, közben néhányszor átkavarjuk, hogy biztosan ne égjen le. Amikor kicsit már sűrűsödött, esetleg rotyogni is kezd, folyamatos kevergetés mellett (hogy ne legyen csomós) apránként hozzáadjuk a pektint. Felforraljuk és pár percig folyamatos kevergetés mellett forrni hagyjuk.

Ezután az előkészített üvegeket csordultig töltjük vele (picit púposodhat is a teteje) és jól lezárjuk őket. Száraz dunsztban, például nagy, vastag plédekbe bugyolálva hagyjuk kihűlni.

Ne várjuk, hogy főzés közben a pektin besűríti a lekvárunkat, ez majd kihűléskor fog megtörténni. Ennyi pektinnel inkább kanalazható dzsem, mint késsel kenhető lekvár lesz belőle. Nem sütésálló, ugyanis hőre ismét felhígul majd. Persze, ha picit sűrűbbre szeretnénk a lekvárunkat, növelhetjük a pektin mennyiségét (pl. kilónként 10 grammra).

Mivel nem került bele tartósítószer, ajánlatos kisebb üvegekbe tölteni, mert felbontás után nem áll el olyan sokáig.

Nekem az 5 kg meggyből összesen 4475 g lekvárom lett, így a szénhidráttartalma 12,29 g / 100 g.

Sajtos rudak

A nagy hőségben már nem kívántam az édeset tízóraira és utóvacsorára, alig bírtam letuszkolni. Valami sósat szerettem volna helyette, ezért sütnöm kellett. Legszívesebben sajtos tallért készítettem volna, de az még télen is kánikulát csinál a konyhában, így végül a sajtos rúd mellett döntöttem, azt még úgysem próbáltam.

Mindenkinek nagyon ízlett, dicséretek közepette gyorsan elkapkodták, így mire reggel a fotózásig jutottam, már csak az előrelátóan magamnak félretett pár napi tízóraira való maradt meg belőle.

Hozzávalók kb. 1 kg-hoz:

• 200 g tönkölybúza liszt (127,8 g CH)
• 100 g őrölt zabpehely (60 g CH)
• 100 g búza finomliszt (71 g CH)
• 6 ek tejföl
• 250 g reszelt trappista
• 300 g hideg margarin
• 1 ek só
• 1 tojás sárgája

Először a liszteket elmorzsoljuk a margarinnal, majd a tejföllel, a sajt felével és a sóval könnyű tésztává gyúrjuk. Nekem gyúrás közben még felvett 50 g tk. tönkölylisztet (31,95 g CH).

Lisztezett deszkán kb. 1 cm vastagra nyújtjuk. A tetejét megkenjük egy tojás sárgájával, megszórjuk a sajt másik felével megszórjuk (én néhány darabra egész köménymagot is szórtam). Derelyevágóval, vagy egy éles késsel kb. 1 cm széles és 7 cm hosszú rudakra vágjuk.

Sütőpapíros tepsin, 180 fokra előmelegített sütőben kb. 15-20 perc alatt készre sütjük. Akkor a legfinomabbak, ha egy picit megpirulnak.

A kisült rudak nekem összesen 1060 grammot nyomtak, így a CH-tartalmuk 27,42 g / 100 g (a gyúrás közben felvett lisztet is beleszámolva).

Forrás: Illéskrisz Konyhája

Hideg meggyleves

A meggyleves nekem kardinális étel, mert a Párom nagyon szereti, szerintem akár el is tudna élni rajta. Egyszer kérte is, hogy neki mindig cukorral csináljam, ne xilittel, mert sokat eszik belőle. Most viszont nagyon figyelmesen megkért, csináljam úgy, hogy nekem is jó legyen. Annak ellenére, hogy végtelenül egyszerű, mindig nagyon izgulok, ha ezt készítem, mert tudom mennyire szereti. Most különösen megdicsérte, és ő mondta, hogy rakjam fel a blogra. :)

Hozzávalók 6 nagy tányér leveshez:

• 1 kg magozott meggy (110 g CH)
• víz
• 1 csipet só
• 1 tk fahéj
• 1/4 tk szegfűszeg
• vanília aroma
• 100 g xilit (60 g CH) / 25 g DW 1:4 édesítő
• 1 csomag vaníliás pudingpor (34 g CH)
• 250 ml tejszín

A meggyet egy nagy fazékban felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje és kb. 2 cm magasan álljon fölötte. Forralni kezdjük, közben pedig hozzáadjuk a fűszereket és az édesítőt. Egy tányérban csomómentesre keverjük a pudingport a tejszínben. Amikor felforrt a meggy folyamatos kevergetés mellett lassan hozzáöntjük a keveréket. Pár percig még tovább főzzük, hogy kicsit sűrűsödjön (nem szükséges forralni).

Melegen is fogyaszthatjuk, vagy ahogy nyáron különösen jól esik; megvárjuk, amíg lehűl, betesszük a hűtőbe és teljesen kihűlve fogyasztjuk.

Így elkészítve a leves nem túlzottan édes, aki úgy szereti, használjon több édesítőt.

Xilittel elkészítve a leves összesen 204 g CH-t tartalmaz, egy adag kb. 34 g-ot.
DW 1:4 édesítővel összesen 144 g-ot, egy adag pedig kb. 24 g-ot.

Tipp:

• Pudingpor helyett sűríthetjük liszttel (például tk. tönköly, vagy őrölt zabpehely) is. Ekkor kb. 40 g lisztet keverjünk csomómentesre a tejszínben. Merjünk hozzá egy merőkanállal a levesből (hőkiegyenlítés), keverjük el, majd az egészet folyamatos kevergetés mellett lassan öntsük a levesbe.
• Készíthetjük fagyasztott gyümölcsből, vagy befőttből is. A fagyasztott gyümölcsöt nem szükséges kiolvasztani, melegen is elkezdhetjük főzni, a befőttnek pedig a levét is beletehetjük a levesbe. Utóbbi esetben valószínűleg kevesebb édesítőszerre lesz szükségünk, és ha bolti befőttet használunk, mindig cukormentest válasszunk.

Mákos linzer

Régen sose ugrottam annyira a linzerért, de valamiért ez lett az egyik kedvenc süteményem. Már több változatot is elkészítettem, most kókuszos linzert csokoládés meggylekvárral és mákos linzert sütöttem. A lekvárosat tízóraira, a mákosat utóvacsorára szánom. A kókuszos és a lekvár receptjeit megtaláljátok a blogon; a kókuszos linzert itt, a lekvárt pedig itt. A mákos most sült először, és még én is meglepődtem rajta, milyen jól kiegészíti egymást benne a mák, a reszelt citromhéj és a vanília.

Hozzávalók kb. 80 db-hoz:

• 100 g tk tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 100 g őrölt zabpehely (60 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,5 g CH)
• 50 g szemes mák (12 g CH)
• 200 g margarin
• 80 g xilit (48 g CH)
• 1 tojás
• vanília aroma
• fél citrom lereszelt héja

A mákot egy serpenyőben megpirítjuk.
A liszteket és a mákot elmorzsoljuk a kis kockákra vágott margarinnal, majd a többi hozzávalóval együtt gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. Ha eközben a margarin túlságosan felmelegedne a tésztában, kb. egy fél órára tegyük be a hűtőbe.

Lisztezett deszkán kb. 3 mm vastagságúra nyújtjuk és kiszúrjuk. Egyszerre mindig csak egy kis adag tésztával dolgozzunk, hogy ne melegedjen fel túlzottan és könnyen nyújtható legyen. A többi tésztát hagyjuk a hűtőben.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt sülnek készre.

Tetszés szerint lekvárral is megtölthetjük, például barackkal szerintem nagyon finom lehet.

Nekem összesen 81 linzerem lett, de természetesen ez a mennyiség függ attól, hogy milyen vékonyra nyújtjuk a tésztát és mekkora a kiszúrónk.
A receptben összesen 219 g CH van, így egy darabban kb. 2,7 g.

Citromos fehér piskóta

Időnként minden konyhában felmerül a kérdés, hogy "na most akkor megint mit csináljak a tojásfehérjével?" Egy ideig ilyenkor minden másnap rántottát reggeliztem 1-2 plusz fehérjével, mert nem volt szívem kidobni, amikor éppen nem volt kedvem az egyik sütemény után rögtön a másikat megsütni. Aztán olvastam, hogy le lehet fagyasztani. Háháá... :) Ez kell nekem, minden gondom megoldódott. De akkor meg az lett a probléma, hogy a sok fehérje csak gyűlik és gyűlik a fagyóban, és nincs kedvem mindig ugyanazt megcsinálni két-három fehérjéből.

Most egy zseniális alternatíva, a fehér piskóta  receptjét osztom meg veletek. Jó sok fehérje kell hozzá, és ugyanolyan változatosan készíthetjük el, mint a hagyományos testvérét: fogyaszthatjuk magában, megszórhatjuk gyümölccsel, lehet tortalap, vagy készülhet belőle piskótatekercs. Ha a hagyományos fehér lisztből készítenénk a színe is tényleg fehér lenne.

Hozzávalók egy 23cm-es tortaformához (12 szelet):

• 6 tojásfehérje
• 100 g xilit ebből kb. 40 g házi vaníliás (60 g CH)
• 80 g őrölt zabpehely (48 g CH)
• 60 g tk. búzaliszt (36,66 g CH)
• 40 g búza finomliszt (28,24 g CH)
• 100 g margarin
• fél citrom lereszelt héja
• 1 csapott kk sütőpor (a teljes kiőrlésű lisztek miatt)

A margarint felolvasztjuk, majd hagyjuk hűlni. A tojásfehérjét egy csipet sóval elkezdjük habbá verni, közben fokozatosan adagoljuk hozzá a xilitet. Addig verjük, amíg szép fényes nem lesz. Ezután hozzáadjuk a liszteket és a sütőport, ráreszeljük a citromhéjat, és hozzáöntjük a margarint is. Lazán elkeverjük és az előkészített formánkba öntjük.

Az én piskótám mivel már nagyon régen nem ettem, málnát kapott a tetejére.

160 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 percig sütjük, végezzünk tűpróbát!

Az egész piskóta 172,9 g CH-t tartalmaz, egy szelet 14,4 g-ot (csak a tészta málna nélkül).

Forrás: Kifőztük