Meggylekvár pektinnel

Körülbelül fél éve agyalok azon, hogy csináljak olyan lekvárt, ami biztosan jól eláll, de nem tartalmaz cukrot, mert elméletileg minden dzsemfixben van cukor. Legalábbis abban van, amit én a legutóbbi alkalommal használtam.

Főztem már úgy lekvárt, hogy egy fél napig rotyogott a gázon, hogy ne kelljen bele tartósítószert rakni. Ebben az a negatívum, hogy mivel nagyon sűrűre kell főzni, magas lesz a CH-tartalma, ami nálam egyértelműen hátrány.

Most a pektinhez jutottam el, mint sűrítőanyaghoz, hogy ne kelljen hosszú órák alatt elfőznöm a gyümölcs nedvességtartalmának nagy részét, ezzel sűrítve a lekvárt. Így a lekvárom CH-tartalma alig lett magasabb, mint a gyümölcsé, és persze jóval több lett mennyiségre is. Ízre, állagra és színre kísértetiesen emlékeztet Apa meggylekvárjára, amit annyira szerettünk.

Hozzávalók:

• 5 kg magozott meggy
• 30 g pektin (kilónként 6 g)
• 80 ml folyékony édesítőszer (vagy kilónként 100-150 g cukornak megfelelő édesítőszer)

A kimagozott meggyet egy nagy fazékba mérjük, amiben majd a lekvárt főzzük és összeturmixoljuk. (Így jelentősen lerövidítjük a főzési időt. Elméletileg, ha előtte kiöblítjük a lábas alját hideg vízzel, megakadályozzuk, hogy leégjen a lekvárunk.)

Kis lángon főzni kezdjük, közben néhányszor átkavarjuk, hogy biztosan ne égjen le. Amikor kicsit már sűrűsödött, esetleg rotyogni is kezd, folyamatos kevergetés mellett (hogy ne legyen csomós) apránként hozzáadjuk a pektint. Felforraljuk és pár percig folyamatos kevergetés mellett forrni hagyjuk.

Ezután az előkészített üvegeket csordultig töltjük vele (picit púposodhat is a teteje) és jól lezárjuk őket. Száraz dunsztban, például nagy, vastag plédekbe bugyolálva hagyjuk kihűlni.

Ne várjuk, hogy főzés közben a pektin besűríti a lekvárunkat, ez majd kihűléskor fog megtörténni. Ennyi pektinnel inkább kanalazható dzsem, mint késsel kenhető lekvár lesz belőle. Nem sütésálló, ugyanis hőre ismét felhígul majd. Persze, ha picit sűrűbbre szeretnénk a lekvárunkat, növelhetjük a pektin mennyiségét (pl. kilónként 10 grammra).

Mivel nem került bele tartósítószer, ajánlatos kisebb üvegekbe tölteni, mert felbontás után nem áll el olyan sokáig.

Nekem az 5 kg meggyből összesen 4475 g lekvárom lett, így a szénhidráttartalma 12,29 g / 100 g.

Sajtos rudak

A nagy hőségben már nem kívántam az édeset tízóraira és utóvacsorára, alig bírtam letuszkolni. Valami sósat szerettem volna helyette, ezért sütnöm kellett. Legszívesebben sajtos tallért készítettem volna, de az még télen is kánikulát csinál a konyhában, így végül a sajtos rúd mellett döntöttem, azt még úgysem próbáltam.

Mindenkinek nagyon ízlett, dicséretek közepette gyorsan elkapkodták, így mire reggel a fotózásig jutottam, már csak az előrelátóan magamnak félretett pár napi tízóraira való maradt meg belőle.

Hozzávalók kb. 1 kg-hoz:

• 200 g tönkölybúza liszt (127,8 g CH)
• 100 g őrölt zabpehely (60 g CH)
• 100 g búza finomliszt (71 g CH)
• 6 ek tejföl
• 250 g reszelt trappista
• 300 g hideg margarin
• 1 ek só
• 1 tojás sárgája

Először a liszteket elmorzsoljuk a margarinnal, majd a tejföllel, a sajt felével és a sóval könnyű tésztává gyúrjuk. Nekem gyúrás közben még felvett 50 g tk. tönkölylisztet (31,95 g CH).

Lisztezett deszkán kb. 1 cm vastagra nyújtjuk. A tetejét megkenjük egy tojás sárgájával, megszórjuk a sajt másik felével megszórjuk (én néhány darabra egész köménymagot is szórtam). Derelyevágóval, vagy egy éles késsel kb. 1 cm széles és 7 cm hosszú rudakra vágjuk.

Sütőpapíros tepsin, 180 fokra előmelegített sütőben kb. 15-20 perc alatt készre sütjük. Akkor a legfinomabbak, ha egy picit megpirulnak.

A kisült rudak nekem összesen 1060 grammot nyomtak, így a CH-tartalmuk 27,42 g / 100 g (a gyúrás közben felvett lisztet is beleszámolva).

Forrás: Illéskrisz Konyhája

Hideg meggyleves

A meggyleves nekem kardinális étel, mert a Párom nagyon szereti, szerintem akár el is tudna élni rajta. Egyszer kérte is, hogy neki mindig cukorral csináljam, ne xilittel, mert sokat eszik belőle. Most viszont nagyon figyelmesen megkért, csináljam úgy, hogy nekem is jó legyen. Annak ellenére, hogy végtelenül egyszerű, mindig nagyon izgulok, ha ezt készítem, mert tudom mennyire szereti. Most különösen megdicsérte, és ő mondta, hogy rakjam fel a blogra. :)

Hozzávalók 6 nagy tányér leveshez:

• 1 kg magozott meggy (110 g CH)
• víz
• 1 csipet só
• 1 tk fahéj
• 1/4 tk szegfűszeg
• vanília aroma
• 100 g xilit (60 g CH) / 25 g DW 1:4 édesítő
• 1 csomag vaníliás pudingpor (34 g CH)
• 250 ml tejszín

A meggyet egy nagy fazékban felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje és kb. 2 cm magasan álljon fölötte. Forralni kezdjük, közben pedig hozzáadjuk a fűszereket és az édesítőt. Egy tányérban csomómentesre keverjük a pudingport a tejszínben. Amikor felforrt a meggy folyamatos kevergetés mellett lassan hozzáöntjük a keveréket. Pár percig még tovább főzzük, hogy kicsit sűrűsödjön (nem szükséges forralni).

Melegen is fogyaszthatjuk, vagy ahogy nyáron különösen jól esik; megvárjuk, amíg lehűl, betesszük a hűtőbe és teljesen kihűlve fogyasztjuk.

Így elkészítve a leves nem túlzottan édes, aki úgy szereti, használjon több édesítőt.

Xilittel elkészítve a leves összesen 204 g CH-t tartalmaz, egy adag kb. 34 g-ot.
DW 1:4 édesítővel összesen 144 g-ot, egy adag pedig kb. 24 g-ot.

Tipp:

• Pudingpor helyett sűríthetjük liszttel (például tk. tönköly, vagy őrölt zabpehely) is. Ekkor kb. 40 g lisztet keverjünk csomómentesre a tejszínben. Merjünk hozzá egy merőkanállal a levesből (hőkiegyenlítés), keverjük el, majd az egészet folyamatos kevergetés mellett lassan öntsük a levesbe.
• Készíthetjük fagyasztott gyümölcsből, vagy befőttből is. A fagyasztott gyümölcsöt nem szükséges kiolvasztani, melegen is elkezdhetjük főzni, a befőttnek pedig a levét is beletehetjük a levesbe. Utóbbi esetben valószínűleg kevesebb édesítőszerre lesz szükségünk, és ha bolti befőttet használunk, mindig cukormentest válasszunk.

Mákos linzer

Régen sose ugrottam annyira a linzerért, de valamiért ez lett az egyik kedvenc süteményem. Már több változatot is elkészítettem, most kókuszos linzert csokoládés meggylekvárral és mákos linzert sütöttem. A lekvárosat tízóraira, a mákosat utóvacsorára szánom. A kókuszos és a lekvár receptjeit megtaláljátok a blogon; a kókuszos linzert itt, a lekvárt pedig itt. A mákos most sült először, és még én is meglepődtem rajta, milyen jól kiegészíti egymást benne a mák, a reszelt citromhéj és a vanília.

Hozzávalók kb. 80 db-hoz:

• 100 g tk tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 100 g őrölt zabpehely (60 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,5 g CH)
• 50 g szemes mák (12 g CH)
• 200 g margarin
• 80 g xilit (48 g CH)
• 1 tojás
• vanília aroma
• fél citrom lereszelt héja

A mákot egy serpenyőben megpirítjuk.
A liszteket és a mákot elmorzsoljuk a kis kockákra vágott margarinnal, majd a többi hozzávalóval együtt gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. Ha eközben a margarin túlságosan felmelegedne a tésztában, kb. egy fél órára tegyük be a hűtőbe.

Lisztezett deszkán kb. 3 mm vastagságúra nyújtjuk és kiszúrjuk. Egyszerre mindig csak egy kis adag tésztával dolgozzunk, hogy ne melegedjen fel túlzottan és könnyen nyújtható legyen. A többi tésztát hagyjuk a hűtőben.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt sülnek készre.

Tetszés szerint lekvárral is megtölthetjük, például barackkal szerintem nagyon finom lehet.

Nekem összesen 81 linzerem lett, de természetesen ez a mennyiség függ attól, hogy milyen vékonyra nyújtjuk a tésztát és mekkora a kiszúrónk.
A receptben összesen 219 g CH van, így egy darabban kb. 2,7 g.

Citromos fehér piskóta

Időnként minden konyhában felmerül a kérdés, hogy "na most akkor megint mit csináljak a tojásfehérjével?" Egy ideig ilyenkor minden másnap rántottát reggeliztem 1-2 plusz fehérjével, mert nem volt szívem kidobni, amikor éppen nem volt kedvem az egyik sütemény után rögtön a másikat megsütni. Aztán olvastam, hogy le lehet fagyasztani. Háháá... :) Ez kell nekem, minden gondom megoldódott. De akkor meg az lett a probléma, hogy a sok fehérje csak gyűlik és gyűlik a fagyóban, és nincs kedvem mindig ugyanazt megcsinálni két-három fehérjéből.

Most egy zseniális alternatíva, a fehér piskóta  receptjét osztom meg veletek. Jó sok fehérje kell hozzá, és ugyanolyan változatosan készíthetjük el, mint a hagyományos testvérét: fogyaszthatjuk magában, megszórhatjuk gyümölccsel, lehet tortalap, vagy készülhet belőle piskótatekercs. Ha a hagyományos fehér lisztből készítenénk a színe is tényleg fehér lenne.

Hozzávalók egy 23cm-es tortaformához (12 szelet):

• 6 tojásfehérje
• 100 g xilit ebből kb. 40 g házi vaníliás (60 g CH)
• 80 g őrölt zabpehely (48 g CH)
• 60 g tk. búzaliszt (36,66 g CH)
• 40 g búza finomliszt (28,24 g CH)
• 100 g margarin
• fél citrom lereszelt héja
• 1 csapott kk sütőpor (a teljes kiőrlésű lisztek miatt)

A margarint felolvasztjuk, majd hagyjuk hűlni. A tojásfehérjét egy csipet sóval elkezdjük habbá verni, közben fokozatosan adagoljuk hozzá a xilitet. Addig verjük, amíg szép fényes nem lesz. Ezután hozzáadjuk a liszteket és a sütőport, ráreszeljük a citromhéjat, és hozzáöntjük a margarint is. Lazán elkeverjük és az előkészített formánkba öntjük.

Az én piskótám mivel már nagyon régen nem ettem, málnát kapott a tetejére.

160 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 percig sütjük, végezzünk tűpróbát!

Az egész piskóta 172,9 g CH-t tartalmaz, egy szelet 14,4 g-ot (csak a tészta málna nélkül).

Forrás: Kifőztük

Zabpehelylisztes gofri alaprecept vaníliás túrókrémmel

Régen nagyon szerettük otthon a gofrit. Amikor kaptunk egy sütőt szinte mindig azt ettünk, még a nyaralás alatt is sütöttünk. Mindig hatalmas mennyiség készült egyszerre, az egész család azt ette reggelire.
Aztán valahogy elmaradt. Már jó ideje szeretném reformosítani ezt is, most jött el az ideje. Persze a recept otthon maradt, de nem kellett sokat keresgélnem, majdnem az első szembejövő mellett döntöttem.

Ami most újdonság, hogy kipróbáltam Dia Wellness 1:4 édesítőt, amit már kb. egy fél éve szeretnék. Röviden róla: Eritrit és stevia keveréke, ebből következően 100 grammja 0 g felszívódó szénhidrátot tartalmaz. Négyszer erősebben édesít, mint a kristálycukor, ezért "negyedannyinak" hívom (ahogy sokan mások) és ezt mindenki megmosolyogja. Van aki, a steviánál érez mellékízt, az eritritnél, pedig "hideg" ízt, de ennél egyiket sem tapasztalja. Nekem eddig nagyon tetszik, bár a kávémban néha érzek egy kis mellékízt - de csak a kávémban, ahogy a steviánál -, nem is értem.
Éppen azért, mert a negyedannyiban nincs felszívódó szénhidrát, kicsit talán még nekem is nagy lett a 30 CH-nyi reggeli adag, pedig imádok reggelizni, és imádok jó sokat reggelizni. Az ott a tányéron bizony mind a mai reggelim. :)

Még egy apróság a túrókrémmel kapcsolatban. Mindenképpen szerettem volna rárakni a képre, mert a ritka "nem számolós" nyalánkságok egyike, és külön bejegyzésben, még nem mutattam meg. Viszont egy kis furfangra volt szükségem: hogy fotózáskor ne égjen be a hófehér krém a gofrik tetején, kevés cukrozatlan kakaópor került bele.

Édes, ropogós alapracept:

• 50 g őrölt zabpehely (30 g CH)
• 10 g DW 1:4 édesítő (ez 40 g cukornak felel meg)
• 60 g margarin
• 1/2 tk sütőpor
• 2 egész tojás
• 125 ml tejföl (nálam kis része tejszín volt, hogy lazítsak a masszán)
• vanília aroma
• fél citrom lereszelt héja

A margarint egy kicsit olvasszuk fel és hagyjuk hűlni.

Egy tálban keverjük el az édesítőt és a tojásokat, majd keverjük bele a margarint és a vaníliát is. Dolgozzuk bele a tejfölt, majd a lisztet és a sütőport, végül pedig a citromhéjat.

A tésztánk teljesen csomómentes, melegítsük fel a gofrisütőnket és süssük készre a gofrijainkat. Nekem ebből az adagból hat darab gofrim lett.

A gofri akkor lesz kívül ropogós és belül puha, ha nem halmozzuk egymásra, amíg még melegek.

Forrás: hvg.hu/gasztronomia

Vaníliás túrókrém (ekkora adaggal nem kell számolni, ha nem kerül mellé még túró):

• 100 g túró
• 1 ek tejföl
• 1/2 ek tejszín
• 1 kk DW 1:4 édesítő
• vanília aroma, vagy fél rúd vanília kikapart magvai
• 1/2 citrom lereszelt héja

Nincs más dolgunk, mint, jó alaposan összekeverjük a hozzávalókat. A legszebb akkor lesz, ha botmixert használunk, ezért egyszerre érdemes nagyobb adagot készíteni. Pár napig eláll a hűtőben.

Knäckebröd - svéd ropogós rozsos kenyér

Már régen megakadt a szemem a svéd ropogós kenyéren. Több blogon is láttam, de valahogy egyik se tetszett igazán, és ahogy az lenni szokott, elkezdtem kutatni az "igazi" után. Persze az eredetit szinte semmiből nem lehet megtalálni, de nagyon szimpatikus volt, hogy mindenhol egyöntetűen azt olvastam, fontos, hogy teljes kiőrlésű legyen. Talán a leghagyományosabb formájú lehet az a változat, egy tányér méretű korong, lyukkal a közepén, de van egészen pici, mint az enyém, és téglalap alakú is. Van, aki mintázós nyújtófával megy át rajta, van, aki hústűvel, vagy villával szurkálja meg. Nem csak a belsejébe, de a tetejébe is kerülhetnek különféle magvak, zabpehely, egy helyen ánizst is láttam a hozzávalók között. Végül Kochpoetin receptjét választottam.

Én most azért döntöttem a pici forma mellett, mert így könnyebb méregetni, nem kell hatalmas táblákat eltördelnem egy-egy kisétkezéshez. Legközelebb azt hiszem kis téglalapokat fogok csinálni zabpehellyel a tetején és egy egész kicsit vastagabbra hagyom a tésztát.

Végülis tetszik a recept, a maga keretei közt nagyszerűen variálható. :)

Hozzávalók:

Előtészta:

• 100 g tk. rozsliszt (66 g CH)
• 100 g víz
• 3 g friss élesztő

Tészta:

• 70 g tk. búzaliszt (42,77 g CH)
• 60 g BL112 félfehér kenyérliszt (42,33 g CH)
• 40 g víz
• 5 g só
• 4 g friss élesztő
• 1-2 tk mindenféle magból, amit szeretünk én szezám-, len- és napraforgó magot használtam és egy pici őrölt köményt

Előző este egy kisebb tálban kanállal keverjük össze az előtészta hozzávalóit. Fedjük le és hagyjuk a konyhapulton másnap reggelig, amikor elkezdjük összeállítani a tésztánkat. Elvileg 16 óra hosszát kell állnia, ez alatt megkel és összeesik, nekünk most így van rá szükségünk.

A tésztához egy nagyobb tálba belemérjük a liszteket, a magvakat és a sót. Kicsit összevegyítjük,  és mélyedést készítünk a közepébe. Ebbe beletesszük az összes előtésztánkat, ráöntjük a vizet és rámorzsoljuk az élesztőt. Kb. 5 perc alatt bedagasztjuk (kicsit ragadni fog) és lefedve két óráig kelesztjük. (Nekem gyúrás közben nagyon sok lisztet felvett, a hozzávalókat már e szerint adtam meg.)

A megkelt tésztát 1-2 mm vastagra nyújtjuk és tetszőleges méretűre, alakúra vágjuk/szaggatjuk. Én most egy 5 cm-es pogácsaszaggatót használtam, majd villával megszurkáltam a korongok tetejét.

Sütőpapíros tepsin 220 fokra előmelegített sütőben kb. 8 perc alatt sülnek készre. Először a szélük felkunkorodik, majd a 4. perc környékén elkezd lelapulni, így kapják meg a végleges formájukat. Ilyet még sose láttam :)

Az elkészült "kenyérkéim" összesen 232 grammot nyomnak így a szénhidráttartalmuk kb. 65,13 g / 100 g.