Zabpehelylisztes gofri alaprecept vaníliás túrókrémmel

Régen nagyon szerettük otthon a gofrit. Amikor kaptunk egy sütőt szinte mindig azt ettünk, még a nyaralás alatt is sütöttünk. Mindig hatalmas mennyiség készült egyszerre, az egész család azt ette reggelire.
Aztán valahogy elmaradt. Már jó ideje szeretném reformosítani ezt is, most jött el az ideje. Persze a recept otthon maradt, de nem kellett sokat keresgélnem, majdnem az első szembejövő mellett döntöttem.

Ami most újdonság, hogy kipróbáltam Dia Wellness 1:4 édesítőt, amit már kb. egy fél éve szeretnék. Röviden róla: Eritrit és stevia keveréke, ebből következően 100 grammja 0 g felszívódó szénhidrátot tartalmaz. Négyszer erősebben édesít, mint a kristálycukor, ezért "negyedannyinak" hívom (ahogy sokan mások) és ezt mindenki megmosolyogja. Van aki, a steviánál érez mellékízt, az eritritnél, pedig "hideg" ízt, de ennél egyiket sem tapasztalja. Nekem eddig nagyon tetszik, bár a kávémban néha érzek egy kis mellékízt - de csak a kávémban, ahogy a steviánál -, nem is értem.
Éppen azért, mert a negyedannyiban nincs felszívódó szénhidrát, kicsit talán még nekem is nagy lett a 30 CH-nyi reggeli adag, pedig imádok reggelizni, és imádok jó sokat reggelizni. Az ott a tányéron bizony mind a mai reggelim. :)

Még egy apróság a túrókrémmel kapcsolatban. Mindenképpen szerettem volna rárakni a képre, mert a ritka "nem számolós" nyalánkságok egyike, és külön bejegyzésben, még nem mutattam meg. Viszont egy kis furfangra volt szükségem: hogy fotózáskor ne égjen be a hófehér krém a gofrik tetején, kevés cukrozatlan kakaópor került bele.

Édes, ropogós alapracept:

• 50 g őrölt zabpehely (30 g CH)
• 10 g DW 1:4 édesítő (ez 40 g cukornak felel meg)
• 60 g margarin
• 1/2 tk sütőpor
• 2 egész tojás
• 125 ml tejföl (nálam kis része tejszín volt, hogy lazítsak a masszán)
• vanília aroma
• fél citrom lereszelt héja

A margarint egy kicsit olvasszuk fel és hagyjuk hűlni.

Egy tálban keverjük el az édesítőt és a tojásokat, majd keverjük bele a margarint és a vaníliát is. Dolgozzuk bele a tejfölt, majd a lisztet és a sütőport, végül pedig a citromhéjat.

A tésztánk teljesen csomómentes, melegítsük fel a gofrisütőnket és süssük készre a gofrijainkat. Nekem ebből az adagból hat darab gofrim lett.

A gofri akkor lesz kívül ropogós és belül puha, ha nem halmozzuk egymásra, amíg még melegek.

Forrás: hvg.hu/gasztronomia

Vaníliás túrókrém (ekkora adaggal nem kell számolni, ha nem kerül mellé még túró):

• 100 g túró
• 1 ek tejföl
• 1/2 ek tejszín
• 1 kk DW 1:4 édesítő
• vanília aroma, vagy fél rúd vanília kikapart magvai
• 1/2 citrom lereszelt héja

Nincs más dolgunk, mint, jó alaposan összekeverjük a hozzávalókat. A legszebb akkor lesz, ha botmixert használunk, ezért egyszerre érdemes nagyobb adagot készíteni. Pár napig eláll a hűtőben.

Knäckebröd - svéd ropogós rozsos kenyér

Már régen megakadt a szemem a svéd ropogós kenyéren. Több blogon is láttam, de valahogy egyik se tetszett igazán, és ahogy az lenni szokott, elkezdtem kutatni az "igazi" után. Persze az eredetit szinte semmiből nem lehet megtalálni, de nagyon szimpatikus volt, hogy mindenhol egyöntetűen azt olvastam, fontos, hogy teljes kiőrlésű legyen. Talán a leghagyományosabb formájú lehet az a változat, egy tányér méretű korong, lyukkal a közepén, de van egészen pici, mint az enyém, és téglalap alakú is. Van, aki mintázós nyújtófával megy át rajta, van, aki hústűvel, vagy villával szurkálja meg. Nem csak a belsejébe, de a tetejébe is kerülhetnek különféle magvak, zabpehely, egy helyen ánizst is láttam a hozzávalók között. Végül Kochpoetin receptjét választottam.

Én most azért döntöttem a pici forma mellett, mert így könnyebb méregetni, nem kell hatalmas táblákat eltördelnem egy-egy kisétkezéshez. Legközelebb azt hiszem kis téglalapokat fogok csinálni zabpehellyel a tetején és egy egész kicsit vastagabbra hagyom a tésztát.

Végülis tetszik a recept, a maga keretei közt nagyszerűen variálható. :)

Hozzávalók:

Előtészta:

• 100 g tk. rozsliszt (66 g CH)
• 100 g víz
• 3 g friss élesztő

Tészta:

• 70 g tk. búzaliszt (42,77 g CH)
• 60 g BL112 félfehér kenyérliszt (42,33 g CH)
• 40 g víz
• 5 g só
• 4 g friss élesztő
• 1-2 tk mindenféle magból, amit szeretünk én szezám-, len- és napraforgó magot használtam és egy pici őrölt köményt

Előző este egy kisebb tálban kanállal keverjük össze az előtészta hozzávalóit. Fedjük le és hagyjuk a konyhapulton másnap reggelig, amikor elkezdjük összeállítani a tésztánkat. Elvileg 16 óra hosszát kell állnia, ez alatt megkel és összeesik, nekünk most így van rá szükségünk.

A tésztához egy nagyobb tálba belemérjük a liszteket, a magvakat és a sót. Kicsit összevegyítjük,  és mélyedést készítünk a közepébe. Ebbe beletesszük az összes előtésztánkat, ráöntjük a vizet és rámorzsoljuk az élesztőt. Kb. 5 perc alatt bedagasztjuk (kicsit ragadni fog) és lefedve két óráig kelesztjük. (Nekem gyúrás közben nagyon sok lisztet felvett, a hozzávalókat már e szerint adtam meg.)

A megkelt tésztát 1-2 mm vastagra nyújtjuk és tetszőleges méretűre, alakúra vágjuk/szaggatjuk. Én most egy 5 cm-es pogácsaszaggatót használtam, majd villával megszurkáltam a korongok tetejét.

Sütőpapíros tepsin 220 fokra előmelegített sütőben kb. 8 perc alatt sülnek készre. Először a szélük felkunkorodik, majd a 4. perc környékén elkezd lelapulni, így kapják meg a végleges formájukat. Ilyet még sose láttam :)

Az elkészült "kenyérkéim" összesen 232 grammot nyomnak így a szénhidráttartalmuk kb. 65,13 g / 100 g.

Serpenyős pizza

Régen nagyon sok pizzát csináltunk otthon, ezért időnként eszembe jut, hogy milyen szívesen ennék megint. Azonban mivel "megszellőztettem" itthon, hogy túrós tésztájú pizzát csinálnék, senki nem volt nagyon bizakodó, és szeretném a minimálisra csökkenteni a CH-számolásomból adódó "galibákat" eddig még nem került rá sor.

Amikor viszont megláttam a FittKonyha egy személyes serpenyős változatát, eldöntöttem, hogy én ezt bizony megcsinálom reggelire. Nagyon jól esett, nem sokszor voltam pizzériában, de egy gimis osztálykiránduláson szinte pont ilyet ettünk, úgyhogy igencsak meg vagyok vele elégedve.

Ezen felbuzdulva a Párom is kapott egy nagyobbat reggelire, és azt hiszem ez lesz a vacsorám is. :)

Hozzávalók egy 30 g CH-tartalmú reggelihez:

A tésztához:

• 50 g liszt: 30 g őrölt zabpehely és 20 g teljes kiőrlésű búza (30 g CH)
• 50 g túró
• kb. 2-3 g friss élesztő
• 2-3 ek langyos víz
• 1 csipet só

A képen látható feltéthez:

• 30-50 g passzírozott paradicsom
• zöldfűszerek (bazsalikom, oregánó, kakukkfű)
• só, bors
• leheletnyi édesítő
• sonka
• reszelt trappista

Először a tésztát állítsuk össze. Annyi vizet használjunk, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjunk, ami nem ragad a kezünkhöz. Tetszés szerint vagy nyújtsuk ki, vagy a serpenyőben a kezünkkel egyszerűen csak nyomkodjuk a megfelelő méretűre. Én egy kb. 22 cm-es, lehelet vékony tésztájú pizzát készítettem.

A paradicsomból és a fűszerekből keverjük ki a feltét alapját, majd egyenletesen kenjük el a tészta tetején. Szórjuk meg a sonkával és a reszelt sajttal.

Fedő alatt kb. 15-20 perc alatt kis lángon süssük készre. Az alja szépen megpirul, a tetejére pedig ráolvad a sajt.

Húsvéti fonott kalács

Húsvét óta majdnem minden héten kalácsot sütök. Nekem is meg kellett találnom az igazi receptet, mert az enyém valahogy sosem lett az a gyönyörű, szép magas kalács, amit szerettem volna, pedig annyi mindenkinél láttam, hogy neki sikerült.

A mindent-kikutatok-a-kalácsról-amit-lehet hadművelet során rájöttem, hogy az én kalácsom nem is az a bizonyos húsvéti akar lenni, hanem egy hagyományos tót-kalács, éppen ezért pedig úgy tökéletes, ahogy van. Megjegyzem, mesésen finom, és nekem jóval tovább puha maradt, mint a most következő recept.

Végül Limara kalácsa mellett tettem le a voksom, és nem kellett csalódnom. Már csak a hatos fonás nem akart sikerülni, de most ezzel is meg vagyok elégedve. Csak azt sajnálom, hogy nem készítettem fotót közvetlenül az után, hogy megfontam a kalácsot, mert akkor volt igazán csinos, amikor még nem nyílt így szét a sütés miatt.

Így hát kicsit megkésve, de itt az én Húsvéti kalácsom, amit már elkészítettem édesen és sósan, teljes kiőrlésű búza és tönkölybúza liszttel is. Mindkettő nagyon ízlett, de a búzalisztes nekem sokkal tovább puha maradt és valahogy kicsit ízesebb volt.

Hozzávalók egy 800 grammos kalácshoz:

• 250 g tk. búzaliszt (152,75 g CH)
• 150 g graham liszt (90 g CH)
• 100 g búza finomliszt (70,4 g CH)
• 10 g sikér
• 1 mk só
• 50 g cukornak megfelelő édesítő
• 1 egész tojás és egy sárgája
• 230 ml 30 %-os habtejszín
• 100 ml víz
• 20 g friss élesztő
• a tetejére egy egész tojás

Ezek az édes kalács hozzávalói. Én pluszban beletettem még egy fél rúd vanília kikapargatott magjait is, valami mennyei lett a végeredmény.
Ha sós kalácsot szeretnénk, hagyjuk ki az édesítőt, adjunk hozzá pluszban 1 ek vizet és 2 csapott tk sót használjunk.

A liszteket egy nagy tálban keverjük el az édesítővel és a sóval. A közepébe készítsünk mélyedést, ide kerüljön a tojás, a tejszín és a víz, majd morzsoljuk rá az élesztőt. Kb. 10-15 percig dagasszuk, akkor jó, na már egyáltalán nem ragad a kezünkhöz és a tálhoz sem, szép sima felszínű és rugalmas.

Letakarva kb. 30-35 percig szobahőmérsékleten kelesszük.

Ezután egy konyhai mérleggel annyi egyforma részre osztjuk, ahányas fonással szeretnénk fonni, én hat gombócot csináltam. Mindegyik darabot gömbölyítjük és letakarva 10-15 percig pihentetjük.

A gombócokat hasas tésztaszálakká sodorjuk, finoman meghintjük liszttel, a végüket jól összecsípjük és megfonjuk. A linken található videón a fonással kapcsolatos rész 7 percnél kezdődik. 

Fonás után a kalácsot rögtön lekenjük 1 egész tojással. Szobahőmérsékleten újabb 30-40 percet pihentetjük és közben előmelegítjük a sütőt 170 fokra alsó-felső sütéssel. Ez alatt kell duplájára kelnie.

A megkelt kalácsot újra lekenjük tojással és kb. 40 perc alatt megsütjük. Ha pirulna a teteje, takarjuk le sütőpapírral.

Rácson hűtsük ki.

A kész kalácsom 809 grammos lett, így a szénhidráttartalma 38,66 g CH / 100 g .

Gesztenyés muffin

Ez az egyik kedvenc süteményem. :)
Talán azért, mert ez az egyik első süti, amit egyedül el mertem készíteni, és nagyon szerettem csinálni! Egy Stahl Judit receptkönyvből származik, amit akkor a dm-ben lehetett kapni még 100! pontért. Nagyon büszke voltam magamra, mikor végre összegyűjtöttem a pontjaimat és megkaparinthattam.

Már nagyon régóta szerettem volna a diétának megfelelően is elkészíteni, és végre most kisült az első minden igényemet kielégítő adag. Kellemesen édeskés és finom puha, szerintem igazán jó összhangot alkot benne a csokoládé és a gesztenye íze. Mesés! :)

Hozzávalók 12 muffinhoz:

• 100 g 74%-os étcsokoládé (29,4 g CH)
• 50 g tk. tönkölybúza liszt (31,95 g CH)
• 1 kk sütőpor
• 3 tojás
• 1 csipet só
• 100 g puha margarin
• rumaroma/sütőrum
• 40 g nyírfacukor (24 g CH)
• 250 g natúr gesztenyepüré (93,77 g CH)

Az étcsokoládét vízgőz felett megolvasztjuk és félretesszük.

A lisztet elkeverjük  a sütőporral és magunk mellé készítjük.

A tojásfehérjéből egy csipet sóval kemény habot verünk, majd anélkül, hogy elmosnánk a habverőnket egy másik tálban kikeverjük a margarint és a már kihűlt csokoládét. Aztán szép sorban beledolgozzuk először a rumot, majd a cukrot és a tojások sárgáját. A gesztenyepürét elmorzsoljuk a kezünkkel, majd belekeverjük azt is. Ezután jöhet a liszt, majd legvégén vigyázva, hogy ne törjük: a tojásfehérje.

A masszát az előkészített muffínformákba adagoljuk és 175 fokon kb. 25 perc alatt készre sütjük.

Egy muffinban így elkészítve 14,92 g CH van.

Próbáljátok ki, megéri! :)

Spirállinzer

A spirálkeksz receptjét még tavaly láttam meg a nosalty-n. Nagyon megtetszett, szerintem rém ötletes, és ha ügyes az ember, csodaszép kekszek kerülnek ki a kezei közül. Mindig halogattam a megsütését, egészen addig, amíg a Brioche-blogon újra rá nem akadtam. Most már nem tudtam kihagyni, az első adandó alkalommal elkészítettem, és TimCsi ötletét követve nem puszta kekszeket, hanem lekvárral összeragasztva "hagyományos" linzereket gyártottam. Eszméletlenül finomak és puhák, nem lehet kihagyni! :)
Az olyan sütik különösen kedvesek nekem, amikben már eleve van valami házi. Ebben saját dió, házilag darált zabpehely, xilitből készített vaníliás porcukor és házi lekvár van.

Hozzávalók kb. 40 linzerhez:

• 100 g tk. tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 75 g őrölt zabpehely (45 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,2 g CH)
• 50 g darált dió
• 25 g darált kókuszreszelék
• 80 g nyírfacukor (ebből 20 g házi vaníliás) (48 g CH)
• 200 g hideg margarin
• 1 tojás
• 1 citrom lereszelt héja
• 10 g holland kakaópor (1,4 g CH)
• 160 g csokoládés meggylekvár a ragasztáshoz (17,8 g CH)

A tésztához egy tálba kimérjük a liszteket, a diót, a kókuszt és a cukrot, aztán kézzel lazán összekeverjük. A margarint kis kockákra vágjuk és elmorzsoljuk vele, majd a tojással és a citromhéjjal gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. Kettéválasztjuk (hogy teljesen pontosak legyünk, használjuk a konyhai mérlegünket), és az egyik felébe beledolgozzuk a kakaóport.

Ha nagyon felmelegedett a tészta miközben dolgoztunk vele, kis ideig pihentessük hűvös helyen, vagy a hűtőben.

A két tésztadarabot külön-külön nyújtsuk egyenlő méretűre, kb. 20x40 cm-esre, majd fektessük őket egymásra (nálam az üres került alulra, a kakaós felülre). Egy kicsit még nyújtsuk át, majd a hosszabbik oldala mentén tekerjük fel. Csomagoljuk konyharuhába, vagy sütőpapírba és kb. két órára tegyük be a hűtőbe, vagy egy negyed órára a fagyasztóba.

Miután kicsomagoltuk a tésztánkat egy éles késsel vágjuk 3 mm-es korongokra. Ha nagyobb és laposabb korongokat szeretnénk, két sütőpapír közt egy kicsit még nyújtsunk rajtuk. Nekem összesen 78 korongom lett.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készülnek el. Figyeljünk, hogy ne piruljanak meg!

Amint kihűltek, tetszőlegesen választott lekvárral összeragasztjuk a korongokat. Én a tavaly eltett meggylekváromat használtam, és nem sajnáltam a kis sütiktől. ;)

Szerintem szépségesek lettek, meglepődtem, hogy a képeken milyen jól látszik a dió és a kókusz a kakaós részben. :)

Összesen 39 linzerem lett, így egy darabban kb. 5,42 g CH van.
Így elkészítve csak a tésztában összesen 193,5 g CH.

Tipp:

• A kókuszreszeléket pár kanál liszttel együtt kávédarálóban kicsit finomabbra őröltem, így sokkal homogénebb lett a tészta.

Túró rudi

A Párom nagyon szereti a túró rudit, ha boltba megyünk, mindig landol egy a kosárban. Én is kedvelem, ezért kezdtem el receptet keresgélni, és találtam egy csodálatosat. Olyan gyönyörűek voltak azok a rudik, hogy kívánni se lehet szebbet. A recept maga végtelen nagy precizitással volt leírva, látszott rajta, hogy nem nagyon lehet mellé lőni vele, aki pedig csinálta, az érti és szereti is a dolgát. Gondosan levéstem, és eldöntöttem, hogy ha elég ügyes leszek hozzá, megcsinálom.

Elég ügyes nem lettem, de azért megcsináltam. Ugyanis ezzel leptem meg a Páromat a születésnapjára. Az elmúlt napokban mindent elolvastam a csokoládé temperálásáról, most már tudom, milyen a jó csoki, miért roppan, miért izzad le. Mivel nincs maghőmérőm, nem mertem temperálni, de így is messze lepipálja a bolti rudit. Ebben és még sok hasznos apróságban Az áfonya mámora útmutatására hagyatkoztam.

Az Ünnepelt örül neki, én meg örülök, hogy örül, és még annyi mindennek! Rengeteget tanultam a "csokizásról", most először vettem vanília rudat (mert Ez nagy alkalom volt) és a maradékból csináltam vaníliás porcukrot. Nagyon érdekes volt a rudikészítés összes fázisa, ráadásul olyan fenomenálisan finom, hogy nem is álmodtam róla!

Hozzávalók 14 db rudihoz:

• 250 g nem darabos túró
• 60 g őrölt xilit (36 g CH)
• fél citrom lereszelt héja
• fél rúd vanília kikapart magjai
• 10 g por zselatin
• 50 ml víz
• 150 g 74%-os étcsokoládé
• 1 tk étolaj

A túrót egy sűrű szövésű szűrőn áttörjük. Egy vanília rudat félbe vágunk, és az egyik felének kikaparjuk a magjait. A xilittet kávédarálóban porrá őröljük, egy citromot pedig alaposan megmosunk és a héja felét lereszeljük. Mindezt egy villával alaposan összedolgozzuk.

A zselatint és a vizet egy kis fém tálkába, vagy bögrébe mérjük. Amikor megduzzad, vízgőz fölött megolvasztjuk és még melegen a túrós keverékhez keverjük. Ezt gyorsan kell csinálnunk, úgyhogy ha nem bízunk magunkban (ahogy én sem) használjunk robotgépet, vagy botmixert.

A masszát hűtőbe tesszük pár percre, hogy megdermedjen, majd villával átkeverjük és kiadagoljuk. Kis folpack darabokat készítünk magunk elé, mindegyikre 25 g túrót halmozunk, és a folpack segítségével szépen feltekerjük. (Így nekem 14 kb. akkora rudim lett, mint a pici pöttyös.)

A rudakat egy tálcára pakoljuk és minimum egy órára a mélyhűtőbe tesszük, hogy jól megdermedjenek.

A bevonathoz a csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk és belekeverünk pár csepp étolajat. Ha nagyon szép csokoládéburkot szeretnénk, akkor temperálnunk kell. Így kapunk fényes színű, roppanós csokoládét, ami nem olvad meg rögtön a kezünkben. Mivel azonban (technikai tudás és felszereltség híján) most nem így teszünk, és nem bízunk a szerencsében, az étolajjal biztosítjuk, hogy ne csúnya márványos rudat adjunk ki a kezünk közül.

A már teljesen megfagyott rudakat egyesével megforgatjuk a csokoládéban. Egy hosszú, vékony fogú villával alányúlva emeljük át egy sütőpapíros tálcára. Amikor letettük, miközben kihúzzuk alóla, lassan mozgassuk oldalirányba a villánkat. Így nem csinálunk csúnya mintákat a burokba.

Mivel a túrós belső jéghideg, a rudik akár azonnal is fogyaszthatóak. Ha szétfolyna a talpa, egy éles késsel vágjuk körbe.

Hűtőben tároljuk, de a mélyhűtőbe is száműzhetjük.

Ha csak a xilittel számolunk, egy rudi 2,57 g CH-t tartalmaz. :)

Tippek (innen):

• A vaníliarúd héját tegyük a cukros edényünkbe, és nemsokára házi vaníliás cukrot használhatunk.
• A megmaradt csokoládét még melegen öntsük egy darab alufóliára, amit elterítünk a konyhapulton. Ha kihűlt egyszerűen csak becsomagoljuk, és később felhasználhatjuk.
• A csokoládé akkor izzad le (víz csapódik ki az oldalán), ha túl gyors hőmérséklet változás éri. Hogy ezt elkerüljük, mielőtt hűtőbe raknánk, tegyük egy jól záródó ételhordóba, amit még nylonba is becsomagolunk. Fogyasztás előtt kb. egy fél órát hagyjuk a konyhapulton, csak ezután csomagoljuk ki.