Kovászlepényke - ötlet a kimaradt kovász felhasználására

Ha valaki kovászolásba kezd, akkor előbb-utóbb szembesül azzal a ténnyel, hogy a kovásza egy részétől időnként meg kell válnia etetéskor. (A kovászkészítés leírását lásd itt.)
Ez annyira nem borzasztó, mint hangzik, mert nem olyan számottevő mennyiség megy veszendőbe és lehet találni néhány módot arra, hogy megmentsük a nemkívánatos kovászrészt a kuka karmaitól. Előszöris bármilyen kelt tésztához hozzáadhatjuk még akkor is, ha az egész kovászolás elején járunk és nem olyan erős, hogy önállóan használjuk a sütéshez és meg kell támogatnunk élesztővel. Ez persze nem két perc, úgyhogy nem a legideálisabb.

Próbáltam belőle ropogóst is készíteni, de annyira nem jött be.

A következő ötletet egy videóban láttam, és eddig ez a kedvencem. Ránézésre egy amerikai palacsintához, vagy kis lepényhez hasonlít a legjobban:

Előmelegítünk egy serpenyőt és kevés olajat öntünk bele. Beleöntjük a kovászt és kör alakban elsimítjuk. A tetejét megszórhatjuk valamilyen maggal és zöldfűszerrel és lefedjük. Amikor az alja megsült megfordítjuk és a tetejét is átsütjük fedő alatt. Amikor elkészült, szórjuk meg sóval a tetejét. Maximum 10 perc az egész. Frissen a legfinomabb.

Én általában utóvacsorára eszem, amikor felszaporítom a kovászt, hogy másnap 2 kenyeret tudjak bedagasztani vele. Ha túl sok lenne, a maradékot elteszem a következő tízóraihoz.

Pásztor pite

Egyszer láttam, hogy Jamie Oliver hogy csinálja a pásztor pitét és nagyon megtetszett. Azóta már több főzőműsorban is megnéztem, és nagyon tetszik az étel, de a megvalósítása mindig elmaradt a krumplipüré miatt. Aztán, amikor nemrég a koleganőm mondta, hogy pásztor pitét készített és még a receptet is elküldte, akkor tudtam, hogy na most kipróbálom, ráadásul úgyis van itt egy hentes a közelünkben, ahol még sohasem vásároltam és marhát sem készítettem korábban.
Konklúzió: finom. Biztos, hogy ha püré lenne a tetején, az még sokat tenne hozzá, mert milyen jól néz már ki habzsákból kinyomva, vagy megmintázva és jó kis vajas, tejszínes íze lenne, de azért így sem utolsó.

Hozzávalók 4 személyre:

A raguhoz:

• 1 kis fej vöröshagyma (56 g - 4,48 g CH)
• 1 nagy gerezd fokhagyma (10 g - 2,6 g CH)
• 1 nagy sárgarépa (152 g - 12,16 g CH)
• 500 g darált marha lapocka
• 30 g paradicsompüré (3 g CH)
• 50 ml száraz vörösbor (1,5 g CH)
• 400 ml víz
• 100 g gyorsfagyasztott zöldborsó (9 g CH)
• olíva olaj
• só
• bors
• kakukkfű
• rozmaring
• 2 babérlevél

A tetejére:

• 850 g burgonya (170 g CH)
• kb. 30 g emmentáli sajt
• kb. 10 g margarin
• szerecsendió
• só

A meghámozott burgonyát feltettem sós vízben főni, közben pedig összeállítottam a húsos ragut.

A vöröshagymát kevés olajon üvegesre pároltam. A répát kicsit nagyobb kockákra vágtam, mint a borsó, és a hagymához adtam. Pár perc után beletettem a húst és a fokhagymát is. Amikor már a hús megpirult, hozzákevertem a lisztet és pár percig így főztem tovább. Ezután ráöntöttem a paradicsompürét, a bort és a vizet, majd  megfűszereztem.

Kb. 20 percig főztem közepes lángon, hogy besűrűsödjön. A borsót csak az utolsó 10 percben adtam hozzá.

A kész ragut egy kb. 20 x 25 cm-es hőálló edénybe öntötem. A megfőtt burgonyát vékonyabb szeletekre vágtam és egymásra fektetve a ragura pakoltam két rétegben. Mindkét réteget megszórtam kevés szerecsendióval és reszelt sajttal. A tetejére tettem kevés apróra kockázott margarint, hogy nehogy túlzottan kiszáradjon a burgonya és 200 fokon kb. 20 percig sütöttem.

Az egész étel összesen 202,74 g CH-t tartalmaz, így egy adagban 50,68 g CH van.

forrás: Street Kitchen

Kovászos kenyér tejföllel

Ezt a kenyeret tőlem szokatlanul sokszor elkészítettem a bejegyzés megírása előtt és mindig változtattam rajta valamit, hogy kicsit jobb legyen. Hajtott a lelkesedés, mert a párom azt mondta, hogy neki jobban ízlik, mint az alap kovászos kenyér, amit már megtaláltok a blogon itt.

Ha valaki még nem készített kovászos kenyeret, akkor mindenképpen az előző receptet ajánlom kipróbálásra és csak aztán ezt. Itt a tészta sokkal lágyabb, így nem olyan jó dagasztani - ragadósabb - és később is kicsit nehezebb kezelni, valamint az egyes lépések közt is többet kell várni. Ha van habkártyátok, azt is bevethetitek. Viszont cserében valamivel lágyabb az íze és puhább is, úgyhogy ha tehetitek, próbálkozzatok meg vele. 

Hozzávalók egy kb. 500 grammos kenyérhez:

• 220 g tk búzaliszt (132 g CH)
• 90 g BL80 kenyérliszt (63,9 g CH)
• 90 g érett tk kovász (27 g CH)
• 230 g víz
• 8 g só
• 25 g lm tejföl

A liszteket összegyúrjuk a vízzel és kb. fél óráig pihenni hagyjuk.

Mészítsünk magunk mellé egy alaposan kiolajozott tálat. Adjuk a kovászt és a tejfölt a tésztánkhoz és kezdjük el bedagasztani. Amikor már összeállt a tészta hozzáadjuk a sót is és így folytatjuk tovább. Csak a tálban dolgozzunk vele csípő mozdulatokkal, majd pofozzuk ki, mert elég lágy és kicsit ragadós is marad. A tál falától azért egyre jobban el fog válni. Amikor készen vagyunk, tegyük át a kiolajozott tálba és abban pihentessük lefedve.

45 percenként összesen 3-szor hajtsuk meg a tésztát. Mindig csak a tálban dolgozzunk vele. Fogjuk meg a tészta egyik szélét és húzzuk ki ameddig engedi magát, majd hajtsuk rá a tésztára. Ugyanezt ismételjük meg szemben, majd két oldalt is, tehát végül mind a négy oldalát kihúzuk és ráhajtjuk.

Az utolsó hajtás után 45 perccel tegyük ki a tésztát egy olajozott, vagy lisztezett felületre és formáljunk belőle gömböt. Ez még csak az előformázás. Fedjük le a tállal és kb. 15 perc múlva fomázzunk belőle cipót.

Lisztezzük meg a munkafelületet. Fordítsuk meg a tésztánkat és az ujjbegyeinkkel lapítsuk el. Teketjük fel, forgítsuk a tekercs végét felülre, majd kissé megint lapítsuk el az ujjbegyeinkkel. Most a rövidebb oldala felől tekerjük fel úgy, hogy a tekercs vége alulra kerüljön. Az ujjaink hegyét egymásra fektetjük úgy, hogy mindkét tenyerünk felénk nézzen. A tészta tőlünk távolabb eső oldala alá nyúlunk és lassan magunk felé húzzuk. Fordítunk rajta egy kicsit és megint magunk felé húzzuk. Ezt addig ismétljük, amíg egy feszes gombócot kapunk. Alaposan kilisztezett szakajtóba tesszük úgy, hogy a szép teteje kerüljön alulra.

Szobahőmérsékleten 2-3 óráig kelesztjük, vagy a hűtőben kb. 8 órát. Eddig a pontig elkészíthetjük késő délután, vagy estefelé és majd reggel sütjük ki, de ilyenkor a sütés előtt kb. fél órával vegyük ki a hűtőből.

A cipót fordítsuk rá egy sütőpapíros tepsire, szórjuk meg liszttel (csak az esztétikum miatt) és mélyen vágjuk be. 230 fokra előmelegített gőzős sütőben 10 percig sütjük, majd 215 fokon kb. 30 percig. Ha valaki edényt használ, kicsit később vegye vissza  hőmérsékletet.

A kész kenyeret rácson hűtsük ki.

Az én kenyerem most 550 g-os lett, így a szénhidráttartalma 40,52 g CH/100 g.

Spárgás baconös paradicsomos quiche

Már nagyon sokszor találkoztam mindenféle quiche-sel az interneten, úgyhogy előbb-utóbb itt volt az ideje, hogy én is készítsek egyet. A darált húsos pite tésztáját használtam hozzá, a töltelékbe pedig minden jóságot beleraktam, ami eszembe jutott.
Még tanulságot is sikerült leszűrnöm: ne vegyél a boltban spárgát, ha úgyis mész a piacra. Az már más kérdés, hogy maszk-szemüveg kombóban annyira nem élmény a piacozás, úgyhogy van, amit el is felejtettem venni.

Visszatérve a quiche-hez, attól féltem egy kicsit, hogy a baconnek az a része, amit elfed a tejszínes keverék nem fog megsülni, de szerencsére nem így lett. Nagyon kellemes lágy ízű kis étel lett belőle és nem utolsó sorban azt raksz bele, amit akarsz, tehát még maradék újrahasznosításra is kiváló lehet.

Hozzávalók egy 26 cm-es piteformához:

A tésztához:

• 150 g tk búzaliszt (90 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35 g CH)
• 150 g margarin
• 1/2 kk só

A töltelékhez:

• 200 ml lm habtejszín
• 3 tojás
• 90 g grana padano sajt reszelve
• 350 g megtisztított spárga
• 100 g szeletelt bacon
• 6 db koktélparadicsom
• 1 szál újhagyma (20 g - 0,94 g CH)
• só
• bors

Összeállítjuk a tésztát és minimum fél órára a hűtőbe tesszük, hogy kicsit visszaszilárduljon a margarin, de akár előző nap is előkészíthetjük.

A spárgát átmossuk és letörjük a fás végeit, majd kb 3 percig enyhén sós vízben előfőzzük, majd rögtön jéghideg vízbe szedjük át. Az alsó felüket tekerjük be baconnel.

A tésztát nyújtsuk ki és béleljük ki vele a kimargarinozott, kilisztezett formánkat. Az odalát se hagyjuk szabadon. Szurkáljuk meg villával és kb. 8 percig süssük vakon 190 fokos sütőben.
Ezalatt tejszít elkeverjük a tojásokkal és a sajt nagyobb részével. Tartsunk vissza annyit, amennyivel majd megszórjuk a pite tetejét sütés előtt. Sózzuk, borsozzuk, de figyeljünk arra, hogy a spárgához már adtunk sót és bacont is fogunk használni.

Öntsük a keveréket a tésztára és fektessük bele a spárgákat. Szórjuk meg a felkarikázott újhagymával, a paradicsomokat vágjuk félbe és lazán nyomjuk bele a keverékbe, végül szórjuk meg az egészet a félretett sajttal.

Nekem a 190 fokon kb. 40 perc alatt sült meg és az utolsó 5 percben már alsó-felső sütésre váltottam, hogy kicsit jobban piruljon a teteje.

Így elkészítve a quiche 125,94 g CH-t tartalmaz. Én 8 szeletre vágtam, így egy szeletben 15,74 g CH van.

Kovászos kakaós csiga

Kíváncsi voltam már, hogy milyen lehet kovászból mást is csinálni, mint kenyeret, ezért a hétvégén sort kerítettem erre a kakaós csigára Szabi a Pék receptje alapján. Azt gondoltam, hogy az eredeti recept önmagában remek, de attól tartottam kicsit, hogy az én verziómból mi sül ki, mert már lassan mindenmentes vonalon kezdek mozogni és szinte minden hozzávalón változtattam valamit. Azt nem mondom, hogy nem lehetne jobb is, de én nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel. Az ízén egyáltalán nem érzek semmi savanykásat a kovász miatt. A párom azt mondta, hogy lehetne kicsit édesebb a töltelék, de nekem az is pont megfelelő volt. Azért tettem xilitet a tésztába és eritritet a töltelékbe, mert ha csak eritritet használtam volna, akkor én biztosan kiéreztem volna a furcsa mellékízét.
A kenyerekhez képest - amiket már jóval többször sütöttem - nagyobb odafigyelést igényelt, úgyhogy jó kis egész napos program volt. :)

Hozzávalók 12 darabhoz:

A tésztához:

• 150 g érett tk kovász* (45 g CH)
• 370 ml kézmeleg laktózmentes habtejszín
• 1 egész tojás és 3 sárgája
• 100 g xilit (60 g CH)
• 490 g tk búzaliszt (294 g CH)
• 200 g búza finomliszt (140 g CH)
• 10 g búzasikér
• 9 g só
• 100 g lágy margarin

A töltelékhez:

• 50 g holland kakaópor (4,45 g CH)
• 120 g eritrit

A kenéshez:

• 1 egész tojás
• 1 cl lm habtejszín

Egy nagyobb tálban fakanállal elkeverjük a kovászt, a tejszínt és a tojásokat. A tálba mérjük a többi hozzávalót is a margarin kivételével és fakanállal elkeverjük, majd kézzel bedagasztjuk.

Kb. 30 perc után beledagasztjuk a margarint is.

Újabb 15 perc után lazán átgyúrjuk a tésztát. Ez nem egy újabb dagasztás, csak párszor átgyúrjuk. Ha valaki géppel gadaszt, ez elhagyható.

A tésztát kétszer hajtjuk meg 1-1 óra pihentetés után. Kinyújtuk és a két szélét középre hajtjuk, majd kicsit még rányújtunk és a rövidebb oldalai felől megismételjük ezt a hajtást.

Kb. 1,5 óra múlva megformázzuk a csigákat. Enyhén alálisztezünk és átlós mozdulatokkal egy kb. 40 x 60 cm-es tégalapot nyújtunk a tésztából. Mindig a közepe felől a sarkai felé mozgatjuk a nyújtófát.

A tésztát vízzel megspricceljük, vagy olvasztott margarinnal megkenjük, hogy rátapadjon a töltelék. Egyenletesen elosztjuk a "cukrozott" kakaót a tészta egész felületén és újból megspricceljük vízzel. Így a kakaó egy kicsit összeáll, és nem fog annyira kipotyogni, amikor felvágjuk a csigákat. A rövidebb oldala felől a közepéig tekerjük fel a tésztát. Először csak hajtsunk fel 1-2 centit belőle, majd kezdjük el nem túl lazán feltekerni. Mindig húzzunk egy kicsit a rajta és úgy tekerjük tovább. Ugyanezt ismételjük meg a másik oldallal is.

(Ha valaki nem dupla csigát készít, akkor hagyjon üresen 2-3 cm-t a tésztának azon a felén, amelyik kívülre kerül majd és a kakaós oldal felől kezdje a feltekerést.)

A kész tekercset forgítsuk fejjel lefelé, hogy a sima oldala kerüljön felülre és vágjuk 12 egyforma szeletre.

A csigákat egymástól kicsit távolabb helyezve sütőpapíros tepsire fektetjük és előbb az oldalukat, majd a tetejüket vékonyan lekenjük 1 egész tojás és egy löttyintésnyi tejszín keverékével. Kb 3 óráig kelesztjük ismét, közben a sütőt alsó-felső sütésen 230 fokra melegítjük elő.

A megkelt csigákat újra letojásozzuk. Amikor betesszük őket a sütőbe, rögtön 215 fokra állítjuk a hőmérsékletet és így sütjük kb. 15 percig. Ekkor a hőmérsékletet visszavesszük 205 fokra és hőlégkeverésen sütjük további 3-4 percig. Mivel nekem nincs hőlégkeverés a sütőmön, én 5 percig sütöttem az alacsonyabb hőfokon.

A megformázott csigákat a hűtőbe is tehetjük, ha nem akarjuk rögtön megsütni őket.

Ilyenkor csak takarjuk le őket egy sütőpapírral és majd akkor kenjük le először, ha kivettük a hűtőből és bekapcsoltuk a sütőt, másodjára pedig, mielőtt bemennének a sütőbe.

Az egész tészta így elkészítve összesen 543,45 g szénhidrátot tartalmaz, egy csiga 45 g-ot.

*A kovászt most ne hagyjuk olyan sokáig érni, mint egy kenyérnél, hogy ne legyen túl savanyú.

Kedvenc hajtogatott túrós pogácsánk

A páromnak már nagyon régóta ez a kedvenc pogácsareceptje, ezért hagyományos verzióban már többször kóstoltam. Csak idő kérdése volt, hogy mikor készítem el a teljes kiőrlésű változatot.
Több receptet is találtok a blogon, ha pogácsát kerestek. Ha olyat szeretnétek, aminek a belseje rendkívül puha és levegős, valamint remekül érezhető a rengeteg sajt, amit az elkészítés során beledolgozunk - főleg, ha egy markánsabb ízűt választunk -, akkor erre essen a választásotok. Nem mondom, hogy a többi pogácsám nem puha, de ez a sok sajttól és túrótól igazán különleges.

Hozzávalók 90 darabhoz:

• 400 g tk búzaliszt (240 g CH)
• 100 g búza finomliszt (70 g CH)
• 10 g sikér (elhagyható)
• 250 g margarin
• 1 tojás
• 250 g laktózmentes túró
• 200 g laktózmentes tejföl
• 100 g reszelt ementáli sajt (<0,1 g/100 g CH tartalmú)
• 40 g friss / 12 g szárított élesztő
• 3 kk só
• 200 g reszelt ementáli sajt a hajtogatáshoz és szóráshoz
• 1 egész tojás a lekenéshez

A tészta hozzávalóit alaposan összegyúrjuk. Nem baj, ha nem lesz tökéletesen sima és kicsit ragad, ez majd javulni fog a kelesztések alatt.

Fél óránként meghajtogatjuk, összesen háromszor. Ehhez kb. ujjnyi vastagra nyújtjuk és gondolatban három részre osztjuk. A középső részt vékonyan megszórjuk sajttal és ráhajtjuk az egyik oldalt. Ezt a  részt is megszórjuk sajttal, majd ráhajtjuk a harmadik oldalt. A tésztát megint háromba hajtjuk és visszarakjuk a tálba úgy, hogy a hajtás alulra kerüljön.

Az utolsó hajtogatás után fél órával kb. egy, másfél ujjnyi vastagságúra nyújtjuk a tésztát és egy 4 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. A pogácsák tetejét lekenjük egy egész tojással és megszórjuk sajttal. 200 fokon, alsó-felső sütéssel kb. 12 perc alatt sülnek készre.

Nekem a tészta még felvett 20 g tk búzalisztet, így összesen 322 g CH-t tartalmaz. Így egy darab pogácsában 3,58 g CH van.

Kovászos kenyér alaprecept

A net "összes" videóját és blogbejegyzését megnéztem és elolvastam ahhoz, hogy újra kovászos kenyeret süssek és szerencsére nagyon megérte. A cipóim egyre szebbek és emelett finomak is, valamint eddig úgy tűnik, hogy a kovászomat is sikerül életben tartanom. Kétségtelenül a legjobb forrás Szabi a Pék oldala volt. Egyszerre szűrődik át rajta a hatalmas szakértelem és tapasztalat, valamint az a mérhetetlen lelkesedés és önzetlenség amivel a tudását átadja másoknak.

Szakajtót is beszereztem, mert nem volt olyan tálam, ami szép gömbölyű formát adott volna a kenyeremnek. Így nem csak jellegzetes mintája és külalakja van a kenyérkéimnek, de még kicsit egyszerűbb is vele dolgozni.

Ha már így visszacsempésztem a mindennapjaimba a házi kenyeret, most már csak az a feladat, hogy ha minden visszatér a régi kerékvágásba, akkor is folytassam a kenyérsütést. Addig pedig lehet, hogy a kovászos péksüteményekkel is megpróbálkozok.

A kovászt a sütés előtti utosló etetéskor szaporítsuk fel. Én 50 g érett kovászt 100 g tk liszttel és 90 g vízzel etettem meg.

Hozzávalók két kb. 750 grammos veknihez:

• 650 g tk búzaliszt (390 g CH)
• 250 g BL 80 kenyérliszt (177,5 g CH)
• 640 g víz
• 180 g érett tk kovász (54 g CH)
• 21 g só

Ha valaki nem dolgozik ilyen sok teljes kiőrlésű liszttel, akkor kezdje az egészet az autolizálással. Gyúrja össze a lisztet és a vizet, de még ne dagassza ki és letakarva hagyja pihenni kb. fél óráig. Így majd könnyebb lesz dagasztani.

Ezután kezdődhet a dagasztás. Adjuk hozzá a kovászt a liszthez és a vízhez és csipő mozdulatokkal kezdjük összedolgozni. Amikor már majdnem olyan szépen összeállt, hogy kivehetnénk a tálból, adjuk hozzá a sót is és szükség esetén még egy kis vizet. Nekem általában kicsit több vizet vesz fel a tészta mint a fent megadott mennyiség.

Amikor már nem ragad annyira az edény falához, borítsuk a tésztát az enyhén lisztezett konyhapultra és ott dagasszuk tovább. Az egyik kezünkkel nyújtsuk el, majd gördítsük vissza, közben kicsit mindig forgassunk rajta. Amilyen meglepő elsőre, annyira jó, ha párszor az asztalhoz is csapjuk a tésztát. Ha gyorsan dolgozunk, egyáltalán nem fog leragadni.

Ha szép sima felületű tésztát dagasztottunk (ez kézzel kb. 10 perc is lehet), olajozzunk ki egy tálat és ebben pihentessük letakarva fél óráig. Összesen háromszor fogjuk meghajtogatni, közben igyekezzünk mindig finoman bánni vele. Minden hajtogatás után úgy tegyük vissza a tálba, hogy a hajtás alulra kerüljön.

Az első hajtogatásnál az enyhén lisztezett konyhapultra borítjuk és elkezdjük kihúzni mint a rétest. Nem kell olyan drasztikusan hatalmasra húzni, de azért igen szépen nyúlik majd. A két oldalát középre hajtjuk és a rövidebb oldala felől indulva feltekerjük.

Letakarva újabb fél órát pihentetjük.

A második hajtogatáshoz ismét borítsuk a konyhapultra és az ujjainkkal finoman nyomkodjuk ki belőle a levegőt. Ugyanúgy hajtsuk középre mindkét oldalát, de minden hajtás után nyomkodjuk meg kicsit. Ezután még egyszer ismételjük meg ezt a hajtást és pihentessük újabb fél órát.

Az utosó hajtáshoz már nem kell kivenni a tálból a tésztánkat. Fogjuk meg az egyik szélét és húzzuk meg, ameddig bírjuk, majd hajtsuk rá a tésztára. Ugyanezt ismételjük meg szemben, majd a tészta két oldalán is. Tehát mind a négy oldalát meghúzzuk és ráhajtjuk a tésztára. Most 1-3 óráig pihentessük.

Ha valaki két veknit készít, most kell kettévennie a tésztát. 

Kerek cipó formázásához a tésztát ujjbeggyel óvatosan ellapítjuk és finoman feltekerjük. Még egyszer ellapítjuk az ujjainkkal és a rövidebb oldala felől ismét feltekerjük. Így már kezd hasonlítani egy gömbre. A tésztát úgy tesszük az asztalra, hogy a tekercs vége alulra kerüljön. Az ujjaink hegyét egymásra fektetjük úgy, hogy mindkét tenyerünk felénk nézzen. A tészta tőlünk távolabb eső oldala alá nyúlunk és lassan magunk felé húzzuk. Fordítunk rajta egy kicsit és megint magunk felé húzzuk. Ezt addig ismétljük, amíg egy feszes gombócot kapunk.

Az így megformázott tésztát kilisztezett szakajtóba, vagy egy kilisztezett konyharuhával bélelt tálba tesszük úgy, hogy a csúnyább fele most felfelé nézzen. Első alkalommal ajánlatosabb kicsit több lisztet használni, hogy biztosan ne ragadjon bele. A tészta tetejét is szórjuk meg finoman liszttel és letakarva tegyük a hűtőbe min. 12 órára.

 A kelesztést foytathatjuk szobahőmérsékleten is, ha még aznap ki szeretnénk sütni a kenyerünket, de a hosszabb kelesztéssel több ízt tudunk adni a tésztának. Mellesleg az sem utosló szempont, hogy ha használjuk a hűtőt, a dagasztást és a hajtogatásokat megcsinálhatjuk délután, vagy estefelé, aztán másnap reggel frissen kisült kenyeret ehetünk.

Ha hűtőbe tettük a kenyerünket, attól függően, hogy mennyi időt töltött bent, vagyis mennyire tudott megkelni, jobb, ha nem a sütés előtt közvetlenül, hanem mondjuk fél-egy órával hamarabb vesszük ki, hogy kicsit magához térjen, temperálódjon. Szükség esetén ez az idő hosszabb is lehet.

A sütőt melegítsük elő 250 fokra és tegyünk be egy kis hőálló edényt is a sütő aljába.

A kenyeret borítsuk sütőpapíros tepsire és igény szerint szórjuk meg liszttel a tetejét. Vágjuk be mininmum egy nagy vágással, hogy sülés közben távozni tudjanak belőle a gázok és itt repedjen meg, majd spricceljük meg vízzel.

A sütőbe helyezett edénybe öntsünk vizet, hogy gőz képződhessen sütés közben. Így a kenyér héja nem fog idő előtt megkeményedni és szépen tud majd növekedni. Így tegyük be a cipónkat.

A hőmérsékletet kb. 15-20 perc után vegyük vissza 220 fokra és addig süssük a kenyeret, amíg szépen meg nem pirul, az alját megkopogtatva pedig szép kongó hangot ad, "visszakopog". Nálam összesen kb. 50 perc szokott lenni a teljes sütési idő. Rácson hűtsük ki.

Ha valakinek van vaslábasa/jénaija/római tálja az a sütő előmelegítésekor tegye azt is a sütőbe, hogy felforrósodjon. A már megformázott, sütőpapíron csücsülő cipót gyors a papírral együtt emelje át az edénybe és kb. 30 percig süsse lefedve 250 fokon, ezután vegye le a fedőt és vegye vissza a hőmérsékletet. Ilyenkor nem szükséges a kenyeret megspriccelni, vagy egy edényben vizet párologtatni a sütőben, mert a lezárt forró edény belsejében fog pára képződni. Ha esetleg nagyon pirulna, de az alja még nem jó, a sütést akár az edényből kivéve, a rácson is befejezhetjük.

Az így egyszerre elkészített két kenyerem összesen 1545 g-ot nyomott így 100 g kenyérben 40,23 g CH van.