Gesztenyés muffin

Ez az egyik kedvenc süteményem. :)
Talán azért, mert ez az egyik első süti, amit egyedül el mertem készíteni, és nagyon szerettem csinálni! Egy Stahl Judit receptkönyvből származik, amit akkor a dm-ben lehetett kapni még 100! pontért. Nagyon büszke voltam magamra, mikor végre összegyűjtöttem a pontjaimat és megkaparinthattam.

Már nagyon régóta szerettem volna a diétának megfelelően is elkészíteni, és végre most kisült az első minden igényemet kielégítő adag. Kellemesen édeskés és finom puha, szerintem igazán jó összhangot alkot benne a csokoládé és a gesztenye íze. Mesés! :)

Hozzávalók 12 muffinhoz:

• 100 g 74%-os étcsokoládé (29,4 g CH)
• 50 g tk. tönkölybúza liszt (31,95 g CH)
• 1 kk sütőpor
• 3 tojás
• 1 csipet só
• 100 g puha margarin
• rumaroma/sütőrum
• 40 g nyírfacukor (24 g CH)
• 250 g natúr gesztenyepüré (93,77 g CH)

Az étcsokoládét vízgőz felett megolvasztjuk és félretesszük.

A lisztet elkeverjük  a sütőporral és magunk mellé készítjük.

A tojásfehérjéből egy csipet sóval kemény habot verünk, majd anélkül, hogy elmosnánk a habverőnket egy másik tálban kikeverjük a margarint és a már kihűlt csokoládét. Aztán szép sorban beledolgozzuk először a rumot, majd a cukrot és a tojások sárgáját. A gesztenyepürét elmorzsoljuk a kezünkkel, majd belekeverjük azt is. Ezután jöhet a liszt, majd legvégén vigyázva, hogy ne törjük: a tojásfehérje.

A masszát az előkészített muffínformákba adagoljuk és 175 fokon kb. 25 perc alatt készre sütjük.

Egy muffinban így elkészítve 14,92 g CH van.

Próbáljátok ki, megéri! :)

Spirállinzer

A spirálkeksz receptjét még tavaly láttam meg a nosalty-n. Nagyon megtetszett, szerintem rém ötletes, és ha ügyes az ember, csodaszép kekszek kerülnek ki a kezei közül. Mindig halogattam a megsütését, egészen addig, amíg a Brioche-blogon újra rá nem akadtam. Most már nem tudtam kihagyni, az első adandó alkalommal elkészítettem, és TimCsi ötletét követve nem puszta kekszeket, hanem lekvárral összeragasztva "hagyományos" linzereket gyártottam. Eszméletlenül finomak és puhák, nem lehet kihagyni! :)
Az olyan sütik különösen kedvesek nekem, amikben már eleve van valami házi. Ebben saját dió, házilag darált zabpehely, xilitből készített vaníliás porcukor és házi lekvár van.

Hozzávalók kb. 40 linzerhez:

• 100 g tk. tönkölybúza liszt (63,9 g CH)
• 75 g őrölt zabpehely (45 g CH)
• 50 g búza finomliszt (35,2 g CH)
• 50 g darált dió
• 25 g darált kókuszreszelék
• 80 g nyírfacukor (ebből 20 g házi vaníliás) (48 g CH)
• 200 g hideg margarin
• 1 tojás
• 1 citrom lereszelt héja
• 10 g holland kakaópor (1,4 g CH)
• 160 g csokoládés meggylekvár a ragasztáshoz (17,8 g CH)

A tésztához egy tálba kimérjük a liszteket, a diót, a kókuszt és a cukrot, aztán kézzel lazán összekeverjük. A margarint kis kockákra vágjuk és elmorzsoljuk vele, majd a tojással és a citromhéjjal gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. Kettéválasztjuk (hogy teljesen pontosak legyünk, használjuk a konyhai mérlegünket), és az egyik felébe beledolgozzuk a kakaóport.

Ha nagyon felmelegedett a tészta miközben dolgoztunk vele, kis ideig pihentessük hűvös helyen, vagy a hűtőben.

A két tésztadarabot külön-külön nyújtsuk egyenlő méretűre, kb. 20x40 cm-esre, majd fektessük őket egymásra (nálam az üres került alulra, a kakaós felülre). Egy kicsit még nyújtsuk át, majd a hosszabbik oldala mentén tekerjük fel. Csomagoljuk konyharuhába, vagy sütőpapírba és kb. két órára tegyük be a hűtőbe, vagy egy negyed órára a fagyasztóba.

Miután kicsomagoltuk a tésztánkat egy éles késsel vágjuk 3 mm-es korongokra. Ha nagyobb és laposabb korongokat szeretnénk, két sütőpapír közt egy kicsit még nyújtsunk rajtuk. Nekem összesen 78 korongom lett.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készülnek el. Figyeljünk, hogy ne piruljanak meg!

Amint kihűltek, tetszőlegesen választott lekvárral összeragasztjuk a korongokat. Én a tavaly eltett meggylekváromat használtam, és nem sajnáltam a kis sütiktől. ;)

Szerintem szépségesek lettek, meglepődtem, hogy a képeken milyen jól látszik a dió és a kókusz a kakaós részben. :)

Összesen 39 linzerem lett, így egy darabban kb. 5,42 g CH van.
Így elkészítve csak a tésztában összesen 193,5 g CH.

Tipp:

• A kókuszreszeléket pár kanál liszttel együtt kávédarálóban kicsit finomabbra őröltem, így sokkal homogénebb lett a tészta.

Túró rudi

A Párom nagyon szereti a túró rudit, ha boltba megyünk, mindig landol egy a kosárban. Én is kedvelem, ezért kezdtem el receptet keresgélni, és találtam egy csodálatosat. Olyan gyönyörűek voltak azok a rudik, hogy kívánni se lehet szebbet. A recept maga végtelen nagy precizitással volt leírva, látszott rajta, hogy nem nagyon lehet mellé lőni vele, aki pedig csinálta, az érti és szereti is a dolgát. Gondosan levéstem, és eldöntöttem, hogy ha elég ügyes leszek hozzá, megcsinálom.

Elég ügyes nem lettem, de azért megcsináltam. Ugyanis ezzel leptem meg a Páromat a születésnapjára. Az elmúlt napokban mindent elolvastam a csokoládé temperálásáról, most már tudom, milyen a jó csoki, miért roppan, miért izzad le. Mivel nincs maghőmérőm, nem mertem temperálni, de így is messze lepipálja a bolti rudit. Ebben és még sok hasznos apróságban Az áfonya mámora útmutatására hagyatkoztam.

Az Ünnepelt örül neki, én meg örülök, hogy örül, és még annyi mindennek! Rengeteget tanultam a "csokizásról", most először vettem vanília rudat (mert Ez nagy alkalom volt) és a maradékból csináltam vaníliás porcukrot. Nagyon érdekes volt a rudikészítés összes fázisa, ráadásul olyan fenomenálisan finom, hogy nem is álmodtam róla!

Hozzávalók 14 db rudihoz:

• 250 g nem darabos túró
• 60 g őrölt xilit (36 g CH)
• fél citrom lereszelt héja
• fél rúd vanília kikapart magjai
• 10 g por zselatin
• 50 ml víz
• 150 g 74%-os étcsokoládé
• 1 tk étolaj

A túrót egy sűrű szövésű szűrőn áttörjük. Egy vanília rudat félbe vágunk, és az egyik felének kikaparjuk a magjait. A xilittet kávédarálóban porrá őröljük, egy citromot pedig alaposan megmosunk és a héja felét lereszeljük. Mindezt egy villával alaposan összedolgozzuk.

A zselatint és a vizet egy kis fém tálkába, vagy bögrébe mérjük. Amikor megduzzad, vízgőz fölött megolvasztjuk és még melegen a túrós keverékhez keverjük. Ezt gyorsan kell csinálnunk, úgyhogy ha nem bízunk magunkban (ahogy én sem) használjunk robotgépet, vagy botmixert.

A masszát hűtőbe tesszük pár percre, hogy megdermedjen, majd villával átkeverjük és kiadagoljuk. Kis folpack darabokat készítünk magunk elé, mindegyikre 25 g túrót halmozunk, és a folpack segítségével szépen feltekerjük. (Így nekem 14 kb. akkora rudim lett, mint a pici pöttyös.)

A rudakat egy tálcára pakoljuk és minimum egy órára a mélyhűtőbe tesszük, hogy jól megdermedjenek.

A bevonathoz a csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk és belekeverünk pár csepp étolajat. Ha nagyon szép csokoládéburkot szeretnénk, akkor temperálnunk kell. Így kapunk fényes színű, roppanós csokoládét, ami nem olvad meg rögtön a kezünkben. Mivel azonban (technikai tudás és felszereltség híján) most nem így teszünk, és nem bízunk a szerencsében, az étolajjal biztosítjuk, hogy ne csúnya márványos rudat adjunk ki a kezünk közül.

A már teljesen megfagyott rudakat egyesével megforgatjuk a csokoládéban. Egy hosszú, vékony fogú villával alányúlva emeljük át egy sütőpapíros tálcára. Amikor letettük, miközben kihúzzuk alóla, lassan mozgassuk oldalirányba a villánkat. Így nem csinálunk csúnya mintákat a burokba.

Mivel a túrós belső jéghideg, a rudik akár azonnal is fogyaszthatóak. Ha szétfolyna a talpa, egy éles késsel vágjuk körbe.

Hűtőben tároljuk, de a mélyhűtőbe is száműzhetjük.

Ha csak a xilittel számolunk, egy rudi 2,57 g CH-t tartalmaz. :)

Tippek (innen):

• A vaníliarúd héját tegyük a cukros edényünkbe, és nemsokára házi vaníliás cukrot használhatunk.
• A megmaradt csokoládét még melegen öntsük egy darab alufóliára, amit elterítünk a konyhapulton. Ha kihűlt egyszerűen csak becsomagoljuk, és később felhasználhatjuk.
• A csokoládé akkor izzad le (víz csapódik ki az oldalán), ha túl gyors hőmérséklet változás éri. Hogy ezt elkerüljük, mielőtt hűtőbe raknánk, tegyük egy jól záródó ételhordóba, amit még nylonba is becsomagolunk. Fogyasztás előtt kb. egy fél órát hagyjuk a konyhapulton, csak ezután csomagoljuk ki.

Kölestorta (gluténmentes)

Vettem egy szakácskönyvet. Egyébként én is annak a híve vagyok, mint sokan mások, hogy felesleges szakácskönyvet vásárolni, mert korlátozott számú recept van benne, aminek a többségét lehet, hogy soha nem készítem el. Másrészről pedig ott az internet, ahol szinte mindent sec-perc megtalál az ember, esetleg még jobbakat is, mint egy könyvben. Nem utolsó sorban, IR-esként milyen szakácskönyv lenne jó nekem, aminek nem kell ugyanúgy átalakítanom az összes receptjét, mint az összes többit?

Ezzel a könyvvel pontosan emlékszem, hol találkoztam először (már lassan két éve), és azt is tudom, mennyire megtetszett. Mert ez egy olyan diabetikus süteményes-könyv, ami jó nekünk, legalábbis alapjaiban. A Diabetikus finomságok - nem csak cukorbetegeknek (Szalay Könyvek, 2013.) c. könyvecskéről beszélek. Javarészt egyszerű, bárki által elkészíthető recepteket tartalmaz, teljes kiőrlésű lisztet(bár nem mindig stimmel a 30/70 %-os arány), nyírfacukrot és steviát használ. Ez tetszett meg benne nagyon (amellett, hogy szép, és annyira nem is drága). Most, mikor legutóbb találkoztam vele bevásárlás közben, egyszerűen nem tudtam otthagyni, pedig egyáltalán nem volt betervezve. Igazából ez az első könyv, aminek az összes receptjét kedvem lenne szép sorban elkészíteni, persze a szokásos kisebb-nagyobb módosításokkal.

Hogy a mostani sütiről is írjak valamit, ez volt az a recept, ami annyira megtetszett (a köles miatt), hogy a Páromnak stikában ki kellett fényképeznie a könyvből a bolt közepén. Aztán tipródtam pár percet és inkább megvettem úgy, ahogy van. Ez is egy sity-suty összedobható finomság, nagyon kiadós, és ráadásul sokféleképp variálható.

Hozzávalók egy 23 cm-es formához:

• 200 g köles (143,2 g CH)
• 250 g túró
• 70 g xilit (42 g CH)
• 250 g házi vegyes gyümölcslekvár (25 g CH)
• 1 ek tejföl
• 1 tojás
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 közepes alma (130 g - 9,1 g CH)
• kb. 2 marék szeletelt mandula a tetejére

Először a kölest alaposan átmossuk, majd háromszoros mennyiségű vízben kevés sóval megfőzzük. Ha kihűlt, hozzákeverjük az áttört túrót, a tojás sárgáját, 100 g lekvárt, egy kanál tejfölt és a citromhéjat. A fehérjéből kemény habot verünk és a meghámozott, felkockázott almával együtt a masszába forgatjuk.

Az egészet egy előkészített tortaformába simítjuk. A tetejét megkenjük 150 g lekvárral és megszórjuk szeletelt mandulával.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 1 óra alatt sütjük készre, hogy a sütemény már ne rezegjen és a mandula szépen megpiruljon a tetején (az eredeti recept 35 percet ír).

Csak kihűlés után, esetleg langyosan szeleteljük fel, melegen nem fogjuk tudni szépen felvágni.

Az én tortám így elkészítve összesen 219,8 g szénhidrátot tartalmaz. 12 szeletre vágva egy szeletben 18,31 g van, 10 szeletre vágva pedig 21,98 g. (A bolti lekvároknak általában jóval magasabb a CH-tartalma.)

Mutatós (ezért készült sok fotó) és laktató tízórai, vagy uzsonna.

A tésztába keverhetünk bármilyen szezonális gyümölcsöt, vagy pirított diót, mogyorót, a lényeg, hogy ha gyümölcsöt is rakunk bele, a lekvár passzoljon hozzá.
Próbáljátok ki! :)

Köleskeksz (gluténmentes)

Liszt helyett köles. Amikor először megláttam a receptet felkeltette a figyelmemet, bár bevallom, kicsit kételkedtem, hogy valami jó sül ki majd belőle. Talán azért, mert még nem használtam liszt helyett kölest, bár már hallottam róla ... és még csak nem is boltit, hanem itthon őröltet, ami kicsit mindig szemcsésebb. De most, amikor utóvacsorára elmajszoltam a kis adagomat, gyorsan meg kellett írnom ezt a bejegyzést, mert olyan finom lett. Kicsit ropog a fogom alatt, de mégsem kemény. Határozottan finom... és érdekes... mert még nem csináltam ilyet. :)

Hozzávalók kb. 18 db-hoz:

• 180 g köles (128,88 g CH)
• 45 g darált dió
• 45 g kókuszreszelék
• 40 g xilit (24 g CH)
• 50 g olvasztott margarin
• 1 tojás
• fahéj és szegfűszeg

A hozzávalókat a fenti sorrendben keverjük össze. Először a kölest kávédarálóban lisztté őröljük (de persze használhatunk bolti köleslisztet is). Ezután a felét a darálóból egy tálba öntjük és helyette beleöntjük a kókuszreszeléket, majd azzal is daráljuk picit (így készül a "csináld magad" kókuszliszt). Ezt az adagot is a tálba öntjük és egy fakanállal szép sorban összekeverjük a többi hozzávalóval. Először a darált dióval és a xilittel, majd a margarinnal és legvégül a tojással.

Ízlés szerint fűszerezhetjük. Én most fahéjat és szegfűszeget tettem bele, de legyünk bátrak, sok mindent elbír ez a kekszecske! Vagy épp maradhat natúran is.

Vékonyra nyújtva szép formákat szúrhatunk ki belőle, vagy ahogy most én is tettem egyszerűen csak kis gombócokat formálunk belőle és kb. 3 mm vastagságúra ellapítjuk őket.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 12-14 perc alatt készre sülnek. A színük nem fog megváltozni, vigyázzunk, meg ne égessük!

Így elkészítve az összes kekszben 152,88 g CH van, Nekem most 18 db kekszem lett, így egy darabban kb. 8.49 g CH van.

Forrás: Tűpárna és habverő

           160 gramm blog

Ropogós szezámos-mákos keksz

Majdnem egész héten Gullon kekszet ettem. :) Megmentett az Aldi-s akció, amiben sikerült szert tennem pár csomagra, mert most nem volt időm sütni a kisétkezésekre. Már kezdtem félni, hogy nagyon megcsappan a készletem, mert biztos lesz még olyan idő, amikor jól jön majd. :)

Most főzés közben összedobtam pár kekszecskét, még arra sem volt időm, vagy energiám, hogy azon ötleteljek mit fogok csinálni (pedig azt nagyon szeretem). Ez a recept tegnap érkezett meg hozzám, amikor az OSZK-ban ültem (kísérteties egy hely a tudás fellegvára, az biztos). A Párom ismét talált valamit, amiről azt gondolta, hogy tetszik majd nekem, ezért elküldte üzenetben. Így érkeznek hozzám a finom ötletek, és mennyire örülök én ennek a figyelmességnek. :)

Hozzávalók kb. 20-25 db-hoz:

• 250 g liszt (100 g tk. tönköly, 50 g őrölt zabpehely, 50 g graham és 50 g búza finomliszt - 159,1 g CH)
• 6 g sütőpor
• 6 g szódabikarbóna
• 1 csapott kk só
• 100 g olvasztott margarin
• 100 g xilit (60 g CH)
• 1 tojás
• 2 ek citromlé (30 ml - 0,69 g CH)
• 1 citrom lereszelt héja
• 20 g szemes mák (4,78 g CH)
• 20 g szezámmag
• fahéj, szerecsendió, gyömbér

A liszteket elkeverjük a sütőporral, a szódabikarbónával és a sóval, majd magunk mellé készítjük.

Egy fakanál segítségével a margarint kikeverjük a xilittel, majd a tojással (a tojást csak akkor adjuk hozzá, amikor a margarin már nem nagyon forró, mert nem szeretnénk rántottát csinálni). Adjuk hozzá a citrom héját és a levét is, majd apránként dolgozzuk bele a lisztes keveréket.

Egy kisebb tálban összekeverjük a mákot és a szezámmagot. A masszából diónyi gombócokat formázunk. Megforgatjuk őket a mákban és a szezámmagban, majd kb. fél cm vastag korongokká lapítva egy sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk őket.

190 fokon 12-14 perc alatt sülnek készre, és közben nagyon szépen megemelkednek.

Nekem összesen 23 kekszem lett, így mivel a recept összesen 227,43 g CH-t tartalmaz, egy darabra 9,88 g CH jut. Két darab, vagy másfél egy jó tejeskávéval tízóraira... mmmm....

Forrás: divany.hu

Bakonyi palacsintametélt

Valahogy még a hét elején eszembe jutott, hogy hortobágyi húsos palacsintát akarok enni. Soha nem volt a legkedvencebb ételem, talán azért, mert nagyon ritkán készült otthon. Mi úgy csináljuk, hogy darált húsból pörkölt alapot főzünk, azzal töltjük meg a sós palacsintákat, amiket aztán bepanírozunk és forró olajban kisütünk. Elég macerás kaja, talán ezért készítette olyan ritkán Anya (pedig a panírozásban mindig segítettünk), nekem általában a nagy születésnapok jutnak eszembe róla.

Mivel nem akartam megint hatalmas mennyiségű kókusz olajat sütésre elhasználni, ezért lemondtam erről a verzióról, máshogyan pedig nem szerettem volna elkészíteni. Viszont ez a palacsintás recept mégis eszembe jutott róla. Már közel három éve pihen a recept füzetemben, és csak az alkalomra várt, amit nagyon jól tett, mert szerintem ez a legfinomabb és a legkülönlegesebb bakonyi, amit eddig készítettem (a blogon is találtok ilyen ételt). Friss, telt, kicsit pikáns, és a kis módosításaimmal iszonyatosan laktató is.

Hozzávalók 4 személyre:

A palacsintához:

• 125 g zabpehely liszt (75 g CH)
• 125 g tk. tönkölybúza liszt (79,87 g CH)
• 400 ml tej (20 g CH)
• 4 tojás
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 2 ek étolaj / olvasztott kókuszolaj
• 1 tk. só
• szénsavas ásványvíz / szódavíz

A gombás raguhoz:

• 800 g fehér és barna sampinyon gomba vegyesen
• 1 nagy fej hagyma (140 g - 11,62 g CH)
• 2 gerezd fokhagyma (6 g - 1,578 g CH)
• 1 tk pirospaprika
• 1 nagy paradicsom
• 1 nagy TV paprika
• 1tk csípős paprikakrém
• 1 csapott ek kakukkfű
• 400 ml tejföl
• 1 ek tk. tönkölybúza liszt (20 g - 12,78 g CH)
• 2 ek ét- / kókuszolaj

Először a palacsinta tésztájához robotgéppel simára keverjük a liszteket, a tejet és a tojásokat kevés sóval. Pihenni hagyjuk kb. fél óráig, addig hozzáláthatunk a raguhoz.

Ehhez a gombát felszeleteljük, a paradicsomot felkockázzuk, a paprikát pedig csíkokra vágjuk. A kétféle hagymát apróra vágjuk és kevés olajon megfonnyasztjuk. A tűzről levéve hozzáadjuk a pirospaprikát, a paprikakrémet, a paradicsomot és a paprikát. Sóval, borssal és kakukkfűvel fűszerezzük. Épp hogy csak összerottyantjuk, majd hozzáadjuk a gombát is és fedő alatt puhára pároljuk kb. fél óra alatt. (Amíg fő, elkezdhetjük kisütni a palacsintákat.) A tejfölt kikeverjük az 1 ek liszttel, majd a gomba levéből kb. 1 merőkanálnyival jól eldolgozzuk és az egészet a gombás raguhoz adjuk. Jól összeforraljuk és már kész is.

Egy csokor petrezselymet apróra vágunk és 2 ek olajjal együtt a palacsinta tésztájához keverjük. Ásványvízzel addig hígítjuk, hogy sűrűn folyó palacsinta tésztát kapjunk (pont úgy, mint egy édes palacsintánál). Egy serpenyőt felhevítünk és épp annyi olajat öntünk bele, hogy még ne folyjon ki, ha a serpenyőt megfordítjuk, és kisütjük a palacsintákat. (Sütés közben, ha szükséges, még adhatunk ásványvizet a tésztához.)

A kész palacsintákat feltekerjük (akár kettesével is) és kb. kétujjnyi darabokra vágjuk őket. A kis tekercseinket egy hőálló tálba sorakoztatjuk és leöntjük a gombapaprikással. Egy fakanállal kicsit átmozgatjuk a palacsintákat, hogy a ragu mindenhová eljusson.

200 fokos sütőben jól átforrósítjuk, összesütjük az ételt.

Tálalásnál megszórhatjuk kakukkfűlevéllel, vagy friss petrezselyemzölddel.

Ha négy adagra osztjuk az ételt, egy személyre éppen 50,21 g CH jut. Nagyon laktató, igazán fenséges ebéd.

Ha hat adagban fogyasztjuk el, akkor egy főre 33,47 g CH jut.

Tipp: Ha szeretnénk egy kicsit felgyorsítani a főzést, az étel tökéletes egyszerű főtt tésztával is.

Forrás: Lajos Mari konyhája